Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-16 / 296. szám, szombat

ÚJ szú 3 1989 XII. 16. Jéghegyből stabilizáló tényező Jirí Dienstbier Csehszlovákia új külpolitikájáról A prágai Óernín palotában csütörtökön megtartotta első nemzetközi sajtóérte­kezletét Jirí Dienstbier, hazánk új külügyminisztere, s a nagy számban jelenlevő hazai és külföldi újságírók kérdéseire nyíltan, tárgyilagosan válaszolt. Politika és felelősség - a kívülálló szemével Beszélgetés SUGÁR ANDRÁSSAL, az MTV Panoráma című műsorának riporterével A csehszlovák külpolitika változásaival összefüggésben megállapította, Cseh­szlovákia helyzete a nemzetközi poron­don gyökeresen megváltozik. Mint mon­dotta, hazánk eddig jéghegy volt Európa közepén, akadályozta a megértést és az összeurópai folyamatot, most azonban- tekintettel fekvésére, a népgazdaság szintjére és az ország politikai kultúrájára- lehetővé válik, hogy stabilizáló tényező legyen. A miniszter úgy fogalmazott: Csehszlovákiának az európai közeledés egyik legaktívabb kezdeményezőjének kell lennie. Arra a kérdésre, vajon Csehszlovákia távlatilag a Varsói Szerződés és a KGST tagja marad-e, Dienstbier így válaszolt: Célunk - s ez megegyezik a Varsói Szer­ződés meghirdetett politikájával is hogy az európai biztonság „tömbszempontú" megközelítése helyett a demokratikus és a plurális felfogás uralkodjon el, s ebből természetszerűleg ered a katonai tömbök megszüntetésének követelése is. Ugyan­akkor tudatában vagyunk annak, hogy ezt nem lehet elérni egyoldalú lépésekkel, sokkal inkább az európai folyamatban részt vevők közötti általános megegyezés alapján. A KGST-tagság olyan kérdés, amelyről vita folyik valamennyi érintett országban, s nincs ok arra, hogy kilépjünk ebből a szervezetből. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy a Csehszlovákiában állomásozó szovjet csapatokról szóló küszöbönálló tárgyalá­sokon, illetve a kivonásukról szóló megál­lapodásban hogyan lehet értelmezni az „ideiglenes" fogalmat, vagyis mikor és milyen feltételek között vonják ki hazánk­ból a szovjet csapatokat. Dienstbier kitért rá, hogy nemzetközi jogi szempontból a szovjet csapatok csehszlovákiai ideigle­(ÓSTK) - A tegnapra virradó éjszaka váratlanul elhunyt a kiváló szovjet tudós és emberjogi harcos, Andrej Szaharov akadémikus. Hozzátartozói szerint a 68 éves tudós szívinfarktust kapott. Szaha­rov halálhírét tegnap a Kremlben közölték a népi képviselők kongresszusa 2. ülés­szakának résztvevőivel is, akik egyperces néma felállással tisztelegtek az akadémi­kus emléke előtt. Andrej Szaharov 1948-ban tagja lett annak a kutatócsoportnak, amely a No- bel-díjas Igor Tamm akadémikus vezeté­sével a termonukleáris fegyver kifejlesz­tésével foglalkozott. Az ötvenes években tudatosította munkásságának erkölcsi vo­natkozásait, s követelte az atomfegyver­(ŐSTK) - Chilében csütörtökön parlamenti és elnökválasztásokat rendeztek. Az előzetes eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a dél-amerikai ország új elnöke Pat- ricio Aylwin lesz, aki az ellenzék jelöltje volt (1990 márciusában lép Augusto Pinochet helyébe). Az előzetes adatokat eléggé reprezen­tatívnak lehet tekinteni, mivel Chile különböző területeiről származnak. nes jelenlétére vonatkozó szerződést és a moszkvai jegyzőkönyvet érvénytelen­nek kell tekinteni, mivel azok nyomás alatt születtek. Ez azt jelenti, hogy erről ismét tárgyalni kell, s úgy vélem, a szovjet csapatok kivonása ügyében rövid időn belül egyetértésre jutunk a szovjet féllel - mondotta. A Németország újraegyesítésével kap­csolatos kérdésre a miniszter megjegyez­te, távlatilag egyetlen nemzettől sem lehet elvitatni az önrendelkezés jogát. Emellett az események jelenlegi alakulása a nagy gazdasági integrációk felé mutat, tekintet nélkül arra, hogy formálisan hogyan ren­deződik a két német állam közötti viszony. Viszonylag rövid időn belül de facto létez­ni fog egy hatalmas, 80 milliós kolosszus, s nem számít, hogy az két német állam lesz-e, esetleg konföderáció vagy más forma. Úgy vélem, Németország újra­egyesítésének kérdése Európa egyesíté­sének a kérdése is, ezeknek a folyama­toknak párhuzamosan kell lezajlaniuk. További elemzésekre lesz szükségünk ahhoz, hogy javaslatokat tegyünk: milyen lépésekkel lehet jobban eljutni az európai egységhez. Egyelőre arról biztosítottam a lengyel külügyminisztert, Csehszlovákia minden esetben támogatni fogja Lengyel- ország nyugati határainak sérthetetlen­ségét. Dienstbier kitért a lengyelországi uta­zási korlátozások megszüntetésére is, hangoztatva, mindenféle utazási korláto­zást törölni kell. Ugyanakkor emlékezte­tett a meglevő gazdasági korlátokra. Te­kintettel Csehszlovákia gazdaságpolitiká­jának változásaira és a világpiaci nyitásra, nálunk is javulnak a feltételek - mondotta a miniszter. kísérletek betiltását vagy korlátozását. Ő volt az 1963-as moszkvai szerződés kezdeményezője is. (Ez tiltja a légköri, a tengeri és a világűrbeli kísérleteket.) Tudományos munkásságát számos szov­jet és külföldi kitüntetéssel jutalmazták. A hatvanas évek végén szállt síkra elő­ször az emberi jogok védelméért, amiért is a Brezsnyev-rezsim részéről üldözteté­seknek, megtorlásoknak volt kitéve. Gor­kij városba száműzték. 1_975-ben meg­kapta a Nobel-békedíjat. Ő volt az egye­düli, aki 1979-ben nyíltan elítélte az afga­nisztáni bevonulást. Csupán 1986-ban rehabilitálták, visszatérhetett Moszkvába. 1989 márciusában népi képviselővé vá­lasztották. Aylwin e szerint a szavazatok 54,2 százalékát szerezte meg, Hernán Buchi, a kormány jelöltje nem egész 30 százalékot ért el, s a harmadik helyen végzett csaknem 15 száza­lékkal Francisco Javier Errazuriz. A szavazás - akárcsak a választá­sokat megelőző kampány - feszült, de lényegében nyugodt légkörben zajlott le. 0 A Panoráma, a Magyar Televízió e kiváló és tekintélyes műsora rendkívül népszerű nemcsak a csehszlovákiai ma­gyar, hanem a szlovák és a cseh nézők körében is. Bízvást elmondható, hogy volt és van némi szerepe a csehszlovákiai glasznoszty és demokrácia születésében. Hiszen elég régóta véleményt nyilvánít a csehszlovákiai társadalmi állapo­tokról. ..- A Panoráma az első csehszlovákiai műsorát tudomásom szerint 1989 márciu­sában készítette. Abban a műsorban Vári Attila volt a riporterünk, ő bejárta Szlová­kia néhány járását, kisvárosát, községét, és főleg a magyar nyelvű oktatási helyzet­ről beszélgetett riportalanyaival. Már en­nek a műsornak is elég nagy visszhangja volt. Azt követően mentünk mi április 12- én Dubcekhez. Arról az utunkről Chrudi- nák Alajoson, a Panoráma főszerkesztő­jén és háromtagú stábunkon kívül senki más, még a televízió elnöke sem tudott. És persze a csehszlovák tévés kollégák sem... A két állam hivatalos képviselői­nek az áldását sem élveztük... De eljöt­tünk, mert a szerkesztőségben úgy gon­doltuk és éreztük, hogy el kell jönnünk, és meg kell csinálnunk a Dubcek-interjút. • Azok a szlovák tévénézők is nagy érdeklődéssel követték és várták a folyta­tást, akik csak egy keveset, vagy egyálta­lán nem tudnak magyarul...- Hallottunk róla, örülünk neki. Azután az egyik kollégám járt Óta Síknál Svájc­ban, ugyanaz a kolléga Jirí Pelikánt is felkereste Olaszországban, majd Prága következett, ahol Václav Havellel készí­tettem júniusban interjút. • Tudomásom szerint az idei nagy januári prágai tüntetésen nem volt jelen a Panoráma stábja, az október végi ál­lamünnep alkalmából viszont igen.- Úgy van. Az október 28-ai prágai eseményekről nagyobb szabású műsort készítettünk, és akkor Havelt is megláto­gattuk a Na Frantisku utcai kórházban (tudtommal más tévéstáb nem járt nála rajtunk kívül a kórházban). Ezt követően interjúsorozatot szándékoztunk készíteni a csehszlovák pártállam prominens kép­viselőivel, nyugdíjasokkal és még aktí­vakkal. Hivatalos formában kértünk inter­jút Milos Jakestől, Őtépántól, Zavadiltól, Chnoupektöl, Bil’aktól és másoktól, de egyikük sem volt hajlandó nyilatkozni... Mi tehát nem egy oldalt akartunk csak bemutatni. • Igaz, hogy a Csehszlovák Televízió számára már nem volt tabu a november 17-i drámai események bemutatása, a robbanást követő napokban már a csehszlovák tévé képernyőjén is megje­lent ez, mindazonáltal a Panoráma nézői összefoglaló műsorban kaptak átfogó ké­pet a november 17-i történelmi jelentősé­gű békés tüntetésről, a karhatalmisták szinte minősíthetetlen beavatkozásáról, és a csendes forradalom első napjainak eseményeiről. De most újra itt vagy Po­zsonyban. ..- örömmel jöttem ismét, mostanában két stábunk elég gyakran megfordul majd Csehszlovákiában, az egyik Csehország­ban, a másik Szlovákiában. Ma, decem­ber 9-én reggel, újabb interjút készítet­tünk Alexander Dubcekkal a Fórum Szál­lóban, ahol Dubcek ugyanannak a bo­lognai egyetemnek a vezetőivel találko­zott, mely tavaly díszdoktorává avatta. Beszélgetésünk során Dubcek többek kö­zött válaszolt egy igencsak fontos politikai kérdésre azzal kapcsolatosan, hogy a tö­megek talán egy kicsit belefáradnak ebbe a heves tüntetési hullámba, és jönnek az ünnepek, a karácsony, majd az újév, s nem fenyeget-e az a veszély, hogy a tömegek nyomása lankad, a hatalmi struktúrák pedig közben visszarendeződ­nek. Ó erről kifejtette álláspontját. A lé­nyeg: nem fenyeget ilyesmi. • A tömegtájékoztató eszközökben már olyan vélemények is elhangzottak, hogy a Dubceki reformelképzeléseket már meghaladta az idő...- Az emberarcú szocializmus gondola­ta már valóban kissé ósdi, mert a szocia­lizmus a gyakorlatban definiálhatatlanná vált, az emberarcú az teljesen rendben van, tehát ha azt mondta volna, hogy emberarcú demokrácia (de hát a demok­rácia csak emberarcú lehet, úgyhogy fö­lösleges ismétlés lett volna), akkor a meg­fogalmazás ma talán nem volna kérdé­ses. .. Ugyanis, ahogyan látom, ma a szo­cializmus nem túlságosan vonzó az em­berek számára, mert több mint negyven év alatt eléggé lejáratták, a gyakorlatban nem tudjuk, mit jelent, hiszen az albánok­tól Ceausescuig rengeteg rezsim mondja magát szocialistának, tehát Dubceket nyilván meggyőzik majd a barátai arról, hogy ez a jelszó nem nyerő manapság. Dubcekben óriási nosztalgia él az ezerki- lencszázhatvannyolcas csehszlovákiai tavasszal kapcsolatosan, ami teljesen ért­hető is, de gondolom, van benne alkal- mazkodó-képesség és tanulékonyság, hogy felismeri az új helyzet új jelszavait, formuláit. Mindenesetre a mai újabb be­szélgetésünkben nem használta az em­berarcú szocializmus kifejezést. • Az interjúktól elzárkózott prominens személyek között említetted Vasil Bil'akot is, az egykori főideológust és fővadászt (aki előszeretettel lőtt bakot), akit olyan jól ismer a nyilvánosság, hogy Csehország­ban is, Szlovákiában is - gúnyosan vagy szeretettel - csak úgy emlegetnek, Vasil. Tudtommal régóta ismered öt.- Biíakkal a XXVII. kongresszuson is­merkedtem meg Moszkvában, amikor is a külföldi vendégeket elvitték a képzőmű­vészeti főiskolára, ahol a diákok portrékat rajzoltak egyes ismert külföldi politikusok­ról. Kádár Jánost például leültették egy székbe, öt-hat diák kezdte rajzolni Kádár arcát, ez jutott ki Husáknak is, és a kissé oldalt ott állt Vasil Biíak, akit senki sem ismert föl, senki sem akarta ezt az unal­mas arcot rajzolni. Olyan szánalmasan bámult maga elé, meglehetősen zavart mosollyal, hogy Íme itt vagyok, és ezek­nek a diákoknak pedig végképp nem kellek... Én éppen arra mentem, fölismer­tem őt, odaléptem hozzá, megszólítván, bemutatkoztunk, de semmi többet nem beszéltünk akkor, nem rokonszenveztem vele... Azóta tegnap, tehát 1989. decem­ber 8-án láttam őt újra. Elmentem a po­zsonyi villájához; egy grófi kastélyra em­lékeztető, osztrák-magyar sárgára festett gyönyörű villa, nem tudom, kié lehetett az ánti-világban, és becsöngettem. Már este volt, jócskán sötétedett és csodák csodá­ja - megnyomták belülről a gombot, lehet, hogy Biíak éppen várt valakit, azért nyitot­tak ajtót (én ugyanis már októberben is megpróbáltam ugyanezt, de akkor senki sem nyitott ajtót, pedig otthon voltak, a nyitott ablakok, ajtók világosan erre vallottak). Fölmentem vagy tíz lépcsőfo­kot, és az ajtóban ott várt engem maga Vasil Biíak. Nos, az egész ember nem volt valami szívderítő látvány... Teljesen leromlott, szomorú állapotban, szürke, vacak öltözékben állt ott, úgy nézett ki, mint valami kopott házmester. Igen-igen komoran bámult maga elé, mintha kicsit félt volna attól az alaktól, aki a fényből jön befelé a sötétbe, mert nem égett az ajtóban a lámpa, így az utcai világítás fényében az arcomat nem is láthatta. Talán meg is ijedt, ki lehet ez az idegen ember, aki bejelentés nélkül tolakszik be­felé. Erre bemutatkoztam, mondtam, hogy én vagyok az a magyar riporter, akivel a XXVII. szovjet pártkongresszu­son ismerkedett meg. Azt feleli, igen, rémlik neki valami... Rögtön megkérdez­tem, hajlandó volna-e nyilatkozni a Ma­gyar Televíziónak, hiszen mi már öntől (ÖSTK) - Az NDK-beli független egye­sülés, az Új Fórum, tegnap a Dér Morgen című napilapban saját politikai párt alapí­tására szólított fel. A felhívás többek kö­zött hagsúlyozza, az NDK-ban felgyorsul­tak az események, s a helyzet bármikor kiéleződhet. Az Új Fórum már most is túl későn reagál, a szervezetet nem sikerül országos méretben stabilizálni. A széthú­zás pedig megengedhetetlen. Az aktivis­ták ezért szólítanak fel az Új Fórum Párt megalapítására, amely a májusi parla­menti választásokon arra törekedne, hogy részt vehessen a kormányzásban. A szervezet 13 tagú küldöttsége egyébként csütörtökön a legbefolyáso­sabb magyarországi ellenzéki párt, a Ma­gyar Demokrata Fórum (MDF) meghívá­sára Budapestre érkezett. A keletnémet vendégek részt vesznek az „európai fó­rum" elnevezésű találkozón, amelyen ha­zánk több független szervezetének képvi­selői is jelen lesznek. Berlinben tegnap kezdődött meg az NDK-beli Kereszténydemokrata Unió (CDU) kétnapos rendkívüli kongresszusa. A tanácskozás - amelyen mintegy 900 küldött vesz részt - jelszava: Megújulás és jövő. A küldöttek meghallgatják Lothar de Maizier pártelnök beszámolóját, s a vi­tában elmondják véleményüket a prog­ramdokumentum tervezetéről, valamint az új alapszabályról. Ugyancsak a napi­renden szerepel a párt irányító szerveinek a megválasztása. A mintegy 125 ezer személyt tömörítő CDU az utóbbi hetek­ben szoros kapcsolatokat teremtett a nyu­gatnémet, illetve a nyugat-berlini keresz­ténydemokratákkal. Gregor Gysi, az NSZEP elnöke csü­törtökön este fogadta Alekszandr Jakov­nagyon sokszor kértünk interjút hivatalos csatornákon keresztül. Erre ő oroszul, mert úgy beszélgettünk, hallatlanul szür­ke, színtelen, fakó hangon, savanyú kép­pel azt mondta: Nézze, én már visszavo­nult, nyugdíjas ember vagyok, én már semmiben nem veszek részt, én nem nyilatkozom, nem adok interjúkat. De - mondom - maga mint magánember, mint nyugállományú politikus, azért még elmondhatja a véleményét, nyilván van véleménye a most zajló eseményekről. Hajthatatlan volt. No, mondom, hát akkor a viszontlátásra. És azzal elbúcsúztunk. Egyébiránt a kocsink a kamerával ott állt a ház előtt, nagyon jól megvilágítva, úgy­hogy a stábunkat meg a kamerákat jól láthatta, mert oda-oda sandított... Egykor a hatalom csúcsán aligha voltak szoron­gásai, de most volt olyasféle benyomá­som, hogy úgy fél a kamerától, mint az ördög a szenteltvíztől... • Szóval a kamera némelyek számá­ra szenteltvíz vagy tömjénfüst...- Bizonyos esetekben úgy látszik, igen. Én bármiről szívesen beszélgettem volna vele és társaival, mert azt vallom, hogy az interjú olyan műfaj, amelyben az interjú készítője nem szükségképpen ro­konszenvezik az interjúalannyal... Ilyen értelemben én például beszéltem nemrég Németh Károllyal, Óvári Miklóssal Buda­pesten, bukott vezető politikusokkal, hogy milyen érdekes lehetne, ha leülnének a mikrofonom elé, és készíthetnénk egy hosszú mélyinterjút, nyilván van monda­nivalójuk, de ők is mindketten elzárkóz­tak. Az eltávozott magyar politikusok kö­zül Havasi Ferenc például egy könyvre rúgó interjút adott az egyik újságírókollé­gának. Ő becsületes munkásember volt, reformkommunista, akit nem szabad egy kalap alá venni az említettekkel, és az olyanokkal sem, mint teszem azt Gáspár Sándor. • Es a Bilak-féle begyöpösödött, tipi­kusan ósztálinista, gondolkodás- és cse­lekvésképtelen apparátcsik-politikus kit juttat eszedbe az ennek megfelelő ma­gyarországi dogmapolitikus garnitúrából?- Vasil Bil'akot, mint a leglelkiismeret­lenebb külföldi ügynököt, sajátságos ne­gatív figurát, leginkább talán Farkas^ Mi­hállyal lehetne egybevetni. Talán... Ő az én szememben egy közönséges, alantas, helyezkedő külföldi ügynök volt, kívülálló megfigyelőként még azt mondhatnám, hogy talán Jakessal lehetne még egy lapon említeni, vagy Indrával. • Sok tévénéző biztosan sajnálni fog­ja, hogy a fővadász-föideológustól nem kaptál interjút, talán majd a Csehszlovák Televízióban vagy másutt nyilatkozik, hi­szen húszéves vadásztevékenysége nemcsak pártügy, hanem Csehszlovákia államügye is. KÖVESDI JÁNOS levet, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagját, a KB titkárát. A találkozón a két párt helyzetéről, valamint az NDK-ban és a Szovjetunióban végbemenő változá­sokkal kapcsolatos kérdésekről volt szó. Gysi elemezte az NSZEP-ben és a társa­dalomban kialakult válság okait, s rámu­tatott a megújult párt tevékenységének jelentőségére. Jakovlev elmondta, a Szovjetuniónak érdeke, hogy az NDK megőrizze függetlenségét, s hangsúlyoz­ta, az állami önállóság az európai stabili­tás egyik legfőbb feltétele. Üdvözölte azonban, hogy az NDK és az NSZK fejleszti kapcsolatait, ezeket véleménye szerint az összeurópai folyamat kereté­ben kell építeni. Gazdasági vegyes bizottság létrehozá­sáról, valamint egy kooperációs szerző­dés aláírásáról állapodott meg csütörtö­kön Christa Luft, az NDK gazdasági ügyekben felelős miniszterelnök-helyet- tese és Helmut Haussmann nyugatné­met gazdasági miniszter. A dokumentum aláírására a jövő héten kerül sor, amikor Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Drezdában tesz látogatást. Haussmannt fogadta Hans Modrow kormányfő is, a találkozón a kétoldalú együttműködés jövőjéről és a kedden kezdődő drezdai Kohl-látogatás előkészítéséről tárgyaltak. Az NDK kormánya úgy döntött, hogy megszünteti a milícia tevékenységét. A feloszlatással kapcsolatos jogi kérdése­ket a tervek szerint június végéig meg­oldják. A milícia egységeit az NDK-ban 1953-ban hozták létre a „szocialista hata­lom megerősítésére". HÍRMAGYARÁZATUNK: Szabadság, demokrácia, kölcsönös tisztelet - ezzel a jelszóval nyerte meg az elnökválasztást Chilében Patricio Aylwin, a 71 éves kereszténydemokrata jogász-politikus, akit 17 párt koalíciója támogatott. A 16 évig tartó katonai diktatúrából a demokratikus rendszerbe való átmenet legfőbb állomása volt a csütörtöki szavazás, amely így az ország, s egész Latin-Amerika történeté­ben lezárt egy korszakot. Sőt, az is nyilvánvaló, hogy a chilei fejlemények összhangban állnak a világban végbemenő változásokkal, amikor is - a jövő év márciusában hivatalba lépő Aylwin szavaival élve - falak dőlnek le, s az emberiség fenyegetettségét a kölcsönös megértés váltja fel. Az átmenet, persze, nem most kezdődik, s olyan gyorsan nem is ér véget. De bármennyire is békés a váltás (főleg az 1973-as puccshoz viszonyítva), annyi bizonyos, hogy a diktatórikus rezsim nem önszántából engedte át a kormányrudat: hosszabb ideje tartó, alulról jövő nyomás eredménye ez. Az új kormányzat most valószínűleg a jövőre fog koncentrálni, s a múltat- egy időre mindenképp - nem fogja hánytorgatni. Ez egyébként az egyik záloga annak, hogy ne legyenek ,,idegesek" a katonák, akik Pinochet tábornokkal együtt (ő marad a hadsereg főparancsnoka) azért nem veszítik el minden befolyásukat. Egyelőre nincs szó olyan felelősségrevonásokról, mint amilyenek Argentínában kezdődtek el a hatalomváltás után (s amelyek tulajdonképpen több puccskísérletet idéztek elő). Aylwin reméli, hogy párbe­szédet tud kezdeni a fegyveres erőkkel. Hogy milyen eredménnyel, az nagymértékben függ a parlamenti választások kimenetelétől, nevezetesen attól, hogy mekkora lesz a szenátusban és a képviselőházban a demokrati­kus erők befolyása. Ha elsöprő lesz, akkor lehetőség nyílik a katonai rezsim idején elfogadott - és a polgári rendszer kezét megkötő - alkotmány és számos törvény módosítására. A hadsereg az egyik buktató lehet a demokráciához való visszatérés útján. A másik az, hogy az Aylwint most magasba emelő koalíció igen heterogén: a baloldaltól egészen a jobbközépig terjed és szinte kizárt, hogy a jövőben is így együtt maradjon. A chilei politikai élet - Pinochet előtti- demokratikus hagyományaira alapozva azonban bizonyára stabilizálható lesz az új polgári rendszer. Talán nem kockáztatunk sokat, ha kijelentjük: a világpolitika színpadáról egy újabb diktatórikus kormányzási forma tűnik el a süllyesztőben... PAPUCSEK M. GERGELY Meghalt Andrej Szaharov Chile: egy korszak lezárult Az Új Fórum pártot akar alapítani Gysi-Jakovlev tárgyalások • NDK-NSZK gazdasági vegyes bizottság • Megszüntetik a milíciát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom