Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-15 / 295. szám, péntek
Szlovákia Kommunista Pártja a rendkívüli kongresszus előtt (Folytatás az 1. oldalról) s elszigetelt minket a világtól. Ez a rendszer minden becsületes embernek és hazafinak a társadalmi előrehaladásra irányuló törekvését aláásta. Készek vagyunk e rendszerrel, minden csökevényével együtt véglegesen szakítani. Az 1968-as megújulási folyamatban a politikai rendszer reformjára tett kísérlet erőszakos megszakítása után 1970-t követően fokozatosan visszaállították a párt működésének azt a modelljét, amelyre a pártszervek felsőbbrendűsége elvének érvényesítése volt jellemző a többi társadalmi szubjektummal szemben. A pártszerveknek lehetőségük nyílt arra, hogy közvetlenül rendelkezzenek az állami és gazdasági apparátussal az általuk kitűzött politikai és nem politikai célok, feladatok megvalósítása érdekében. A társadalmi szervezetekre mint a párt akarata érvényesítésének csatornáira tekintettek. Másképpen szólva a demokratikus centralizmus bürokratikus centralizmussá vált. A tevékenység politikai módszereit hatalmi-adminiszt- ratív beavatkozások váltották fel. A pártban erősen elmélyült a felülről lefelé irányuló szabad információ- csere, s ugyanez vonatkozott a horizontális síkra is. A spontán és nem hagyományos kezdeményezéseknek minimális esélyük volt a sikerre. A hivatalostól eltérő valamennyi politikai és eszmei koncepció közvetve, vagy közvetlenül akadályokba ütközött. A sorkommunisták részvétele minimális volt a politika kidolgozásában, megvalósításában és főleg ellenőrzésében. Ezt a politikát az ő nevükben terjesztették a társadalom elé. A párt vezetősége elszakadt a tagállománytól, s a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, illetve az SZLKP KB Elnöksége a szó legrosszabb értelmében politikai elitté vált. Kezükben koncentrálódott az egész hatalom. Lejáratták a pártot A káderpolitika deformációinak következtében egyre gyakrabban és kirívóbban demoralizálódtak a pártkáderek és visszaéltek a hatalommal. Néhány párttisztségviselő lejáratta a pártot. A sorkommunisták a szó szoros értelmében szégyellték magukat értük az állampolgárok előtt. A CSKP KB közvetlen irányításának szigorúan centralizált módja az SZLKP szerveinek és tagállománya véleményének figyelmen kívül hagyásában is megnyilvánult. Ez természetesen semmi esetre sem csökkenti az SZLKP volt vezetőségének, a pártirányítás kerületi láncszemeinek a felelősségét a jelenlegi helyzet miatt. A súlyos politikai hibákért és deformációkért felelős pártvezetés nem tudta átlépni saját árnyékát 1968 értékelését tekintve sem. A konszolidálódás és a normalizálódás ürügyével hazugságokat gyártott. Az igazságot „tartósan érvényes tanulsággal" helyettesítette. Nem tudta megérteni, hogy azok nélkül az értékek és eszmények nélkül, amelyeket népünk a CSKP KB 1968 januári ülése után akart megvalósítani, lehetetlen végrehajtani a társadalom átalakítását, főleg a gazdasági reformot és a politikai rendszer reformját, amelyet valójában egyáltalán nem akart végrehajtani. A meghirdetett célok és a valóság közötti leküzdhetetlen ellentét ahhoz vezetett, hogy a párt vezetősége elidegenedett a sorkommunistáktól, a párt a néptől, a szocializmus eszméitől. Épp ezeket az eszméket láttuk az elmúlt napokban az óriási népmozgalom transzparensein, amely mozgalom tiltakozását fejezte ki a neosztálinista rezsim romlottsága ellen. A párt vezetősége a szó szoros értelmében figyelmen kívül hagyta azt a szükségszerűséget, hogy a múlttal, a jelennel és a társadalom, valamint a párt fejlődésének távlataival kapcsolatos tudományos ismeretek szerint járjon el. Nem volt képes megérteni a tudományos elemezések pótolhatatlan szerepét, amelyeket programalkotó és gyakorlati tevékenységéhez terjesztettek elő. Intellektuális szempontból nem volt felkészülve arra, hogy megértse a helyzet és a társadalmi fejlődés biztosításával kapcsolatos igények lényegét, hogy figyelembe vegye az új civilizációs fejlődési irányzatokat, s hogy ennek alapján dolgozza ki és valósítsa meg politikáját s szervezze meg a pártéletet. Nem dogma Nehéz lenne a marxizmus elméletének valami lényegeset a szemére vetni. Az, hogy dogmatikus tanításként mutatkozott, alkalmazóinak köszönhető. A legfelsőbb pártstruktúrák dilettantizmusa a fő oka a sikertelen társadalmi gyakorlatnak, amely gyakran nem vette figyelembe a tudományos megismerést, és a körülöttünk zajló fejlődést. Ez nemegyszer az irányításban és a döntéshozatalban is primitivizmushoz vezetett. Ennek az állapotnak feleltek meg a társadalomban elért eredmények is. Nehezen érthető, hogy azt a társadalmat, amely tudományos alapokon jött létre, szakképzetlen és tehetségtelen, gyakran becstelen emberek, karrieristák vették hatalmukba. A szakképzett emberek, szakemberek, tudósok és vezetők nem érvényesíthették a felgyülemlett bajok modern megoldásait. Az irányító politikai és gazdasági struktúrákban gyakran fordult elő a hatalommal való visszaélés, személyes meggazdagodás és korrupció, amely nemegyszer aroganciával párosult. Mindez elmélyítette a társadalomban az amúgy is bonyolult fejlődést. A párt vezetősége nem tudott leszámolni a magas beosztású tisztségviselők egy részének hihetetlen korrupt eseteivel. A pártot, tagállományát és a társadalmat ezekről nem tájékoztatták teljes mértékben, hanem a szó szoros értelmében félrevezették. A legfelsőbb pártszervek nem voltak hajlandók kimondani a keserű igazságot, a vezető dolgozók viselkedéséről, nem voltak hajlandók levonni a következtetéseket párt és törvényellenes tevékenységükből, s nem voltak hajlandók törvényes büntetésekhez folyamodni. A deformációk hatottak a szociális-gazdasági fejlődésre, az emberek mindennapi életére. Ugyanakkor számos a társadalom tényleges helyzetével kapcsolatos figyelmeztető adatot hosszú ideig eltitkoltak. Az igazságot ki kell mondani. A csehszlovák gazdaságban a hetvenes és a nyolcvanas évek eredményei - az eddigi hivatalos állítással ellentétben - a legkedvezőtlenebbekként vonulnak be társadalmunk történetébe, ha figyelembe vesszük - s figyelembe kell vennünk a fejlett kapitalista országok fejlődését. A gazdasági sikertelenségek alapvető oka az, hogy a tudományostechnikai forradalom eredményeinek alkalmazásában nem sajátítottuk el a világ modern irányzatait. Minderről részletesebben fog kelleni beszélnünk. Most azonban más kérdés áll előttünk. Hogyan tovább? 'Mit kellene az SZLKP rendkívüli kongresszusának hozni mai, de főleg holnapi tevékenységükhöz? Az SZLKP rendkívüli kongresszusának fő feladata: hozzájárulni a CSKP belső élete eddigi modelljének felszámolásához szükséges feltételek megteremtéséhez, elősegíteni, hogy fokozatosan, de ugyanakkor eléggé gyorsan új ejrópai típusú modern baloldali párttá váljunk. Olyan párttá, amely Csehszlovákiában a politikai erők szabad versenyében egyenjogú és egyenértékű partnerként vehet részt a társadalom irányításában és formálásában. Következetes döntéseket Első lépésként kompromisszumok nélkül meg kell tisztítani az SZLKP-t mindazoktól, akik a hatalommal való visszaélésükkel, a néppel szembeni aroganciájukkal, erkölcstelenségükkel és karierizmu- sukkal, valamint tehetetlenségükkel lejáratták. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége, az SZLKP akcióbizottsága, a járási és a városkerületi konferenciák, az ellenőrző és revíziós bizottságok és a pártsajtó ez irányban már megtette az első lépéseket. A kongresszus küldöttei bizonyára állást foglalnak az egyes tisztségviselőkkel kapcsolatban, akik felelősek a társadalom és a párt jelenlegi helyzetéért, a hatalommal való visszaélésért és a politikai tehetetlenségért, amely november második felében két hétig a szó szoros értelmében hatástalanította Szlovákia Kommunista Pártját. A pártot és a népet a szó szoros értelmében elárulok megérdemelt megbüntetése az egyik meggyőző bizonyítéka lesz annak, hogy őszintén törekszünk a párt becsületének helyreállítására, amelytől „képviselői" fosztották meg. A kongresszusnak döntenie kell a valamennyi pártszervezet demokratikus, a párttagok véleményére épülő megtisztításának konkrét formáiról, amely során azoktól az emberektől Válnak meg, akik megsértették az erkölcsi elveket. Ez a megtisztítás azonban semmiképpen sem lehet az 1970-es átigazolásokhoz hasonló. A rendkívüli kongresszus további halaszthatatlan feladata - kötődve a járási és városkerületi pártkonferenciákhoz -, hogy radikális káderváltozásokat hajtson végre az SZLKP vezetőségében. Nemcsak arról van szó, hogy az SZLKP eddigi központi bizottsága az ún. káderstabilizálás koncepciójának következtében elöregedett, és számos tagja már hosszabb ideje senkit sem képvisel a központi bizottságban. Elsősorban az SZLKP legfelsőbb szerve politikai és erkölcsi hitelének visszaszerzéséről van szó, mégpedig a politikai pluralizmus feltételei között, amely - erről teljes mértékben meg vagyunk győződve - minden modern társadalom irányításának egyedüli lehetséges formája. A politikai pluralizmus, több párt rr\űködése, versengése vagy közös részvétele a társadalom irányításában megköveteli, hogy lehetőséget és teret kapjon a politikusok új generációja. Olyanok, akik szakmailag és emberileg is felkészültek a koncepciózus munkára, hatékonyan megtudják védeni és érvényt tudnak szerezni a párt politikájának, széles körű társadalmi párbeszédet tudnak folytatni, versenyre tudnak kelni a politikai koncepciókkal, vagy más pártok képviselőivel, a társadalmi célok érdekében, koalícióra tudnak lépni és szövetségeseket tudnak szerezni. A nem formális politikai vezetők kiemelésének és felkészítésének módjaiban eszközölt alapvető változás a párt belső reformjának súlypontja és legfőbb értelme. Ez a párt szabad választásokon akarja megszerezni a nép bizalmát és részvételét a társadalom irányításában. A platformok szabadsága A többpártrendszerben végzett munka új hozzáállást igényel a párt belső elrendezésében is. Pártot csak a különböző platformok szabadsága és a kisebbségnek saját véleményéhez való joga alapján lehet létrehozni, amit klubok, vitafórumok, különböző társulások formájában bizonyos szervezesi formákkal is ki kell fejezni. Ami bennünket ma összeköt, az a demokratikus szocializmusra való közös törekvés, az a tény, hogy hazánknak a baloldali erők erős csoportosulására van szüksége, amely a formálódó politikai színskála keretében hatékony ellenpólusa a lehetséges szélsőséges erőknek, továbbá Szlovákia fejlődése szocialista megoldásának változata lesz. A pártban létező különböző áramlatok egyesítésének elengedhetetlen feltétele, hogy a rendkívüli kongresszuson elfogadják az SZLKP akcióprogramját. Ha a párt szervezeti rendszerében és működésében végrehajtandó változásokra tett konkrét javaslatokat - beleértve az elnevezéssel kapcsolatos véleményeket is - a rendkívüli kongresszuson és az azt követő időszakban a párttagoknak szabad vitában kell megtárgyalniuk azért, hogy a párt a tervezett választásokon erkölcsileg, szervezetileg és káderszempontból is megújulva induljon. Támogatjuk, hogy a kongresszus felújítsa azok tagságának folyama- %>sságát, akiket a hetvenes évek elején erőszakkal szakítottak ki sorainkból. Azt akarjuk, a kongresszus eredményei megerősítsék őket abban a szándékukban, hogy pártunk új modern politikai erővé való átalakítása érdekében akarnak dolgozni. Az alapszervezetek a politikai erők konkrét helyi összetételét figyelembe véve fognak működni. Jelentős mértékben önállókká válnak, s a kommunisták és szervezeteik törekvéseinek egyesítése érdekében információs és szervezeti téren nemcsak vertikális, hanem horizontális szinten is működni fognak. A járási bizottságok vagy más szervek feladata az lesz, hogy összehangolják a pártaktíva tevékenységét, tájékoztatást és további segítséget nyújtsanak a párt cselekvő képességeinek biztosítása érdekében. Nem direktív módon A központi vezetőség nem direktív módon fogja irányítani a pártot. Politikai koncepciókat dolgoz ki, s biztosítja a pártszervezetek maximális kölcsönös tájékoztatását és fő politikai céljaival összhangban a pártmunka szervezési formáinak szükséges változtathatóságát. A pártnak meg kell szabadulnia minden formális gyűléstől és tanfolyamtól, s teret kell biztosítania a tagság intellektuális és szervezési potenciáljának hasznosításához, a tagok képességei és a helyi feltételek szerint. Lehetővé kell tenni, hogy mindenki elmondhassa véleményét az időszerű kérdésekről, és javaslatokat tehessen megoldásukra. Az így szervezett párt politikai tevékenységét a tagdíjakból, adományokból s az állami s a politikai pártokról szóló törvény által rögzített nagyságú költségvetési dotációkból fogja finanszírozni. Ezért rendkívül fontos, hogy felkészüljön az effektív vállalkozói tevékenységre. Erre fel kell használnia minden rendelkezésére álló anyagi-műszaki és kádererőforrást. A párt szervezésének és építésének új értelmezését az ideiglenes pártalapszabály-tervezet fogja tartalmazni. A dokumentumot az SZLKP rendkívüli kongresszusán terjesztik elő. Meghagyják benne a pártszervek alulról felfelé való választhatóságának és a felelősség felülről lefelé való irányulásának elvét. Az új társadalmi-politikai helyzetben a párt azon feladat előtt áll, hogy definiálja ideológiai és politikai hovatartozását. Ma már mesterségesen nem tartható fenn a tartalmatlan „eszmei egység", s ez a jövőben is így lesz. Mielőbb meg kell szabadulnunk a sztálinizmus és a dogmatiz- mus terhétől, politikánk kidolgozása során teret kell biztosítanunk a gondolatok versenyéhez, s az akcióegységet a szólásszabadság és alternatív javaslatok előterjesztése alapján kell elérnünk. Egyidejűleg azonban világosan ki kell dolgoznunk azokat a közös, általános érvényű elveket, amelyek értelmében sor kerül az új tagok felvételére, s amelyek rögzítik a többi politikai erővel szembeni identitásunkat. Az identitás meghatározása során a párt abból az elvből fog kiindulni, hogy elsőbbséget élveznek az általános emberi értékek, valamint az az érdek, hogy az emberi civilizáció az érdekekkel motivált osztály-, nemzetiségi vagy ideológiai doktrínák fölött maradjon. Síkraszállunk a szólás-, a lelkiismereti és vallás- szabadság alkotmányjogi szavatolása, a nemzetközileg elismert állam- polgári és alkotmányjogok s az emberi méltóság tiszteletben tartása, az esélyegyenlőség és a szociális igazságosság mellett, mégpedig a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint" elv alapján. Hangsúlyozzuk, hogy a párt leg- felemelőbb eszméit - amelyek egyesítik tagjait - sem szabad rá1 kényszeríteni más csoportokra vagy egyénekre. Az a cél, hogy ezeket az eszméket az emberek csak a saját élettapasztalataikon és felismeréseiken alapuló szabad döntéssel fogadják el. Kiállunk a nézetek párton belüli toleranciája, a demokratikus párbeszéd és a többi demokratikus mozgalmak eszmeáramlataival való versengés kulturált formái mellett. Azonban velük együtt határozottan elítéljük a fasizmus, a rasszizmus, a sovinizmus, valamint a háború és az erőszak propagálását. Olyan pártként, amelynek politikai ideológiáját továbbra is a marxiz- mus-leninizmus s a valós szocialista értékek - amelyek kiállták a történelem próbáját - fogják ösztönözni, nem mondunk le célunkról, hogy felépítsük a humánus, szociális szempontból igazságos és kizsákmányolástól mentes társadalmat. Ez csak a demokrácia fejlesztésével, minden pozitív nemzeti hagyomány felhasználásával és az erkölcsi elvek követésével lehetséges. Nemzeti politikai erőként szeretnénk tevékenykedni. Támogatjuk a nemzetiségek értékteremtő aktivitását és egyenjogúságuk biztosítását. Levonva a tanulságokat a múlt tapasztalataiból nem fogunk egy egyszer s mindenkorra adott szocia- lizmusmodell megvalósítására törekedni. Nem fogunk elszigetelődni a világtól. Modern pártként szeretnénk megteremteni a feltételeket a civilizációs és szociális haladáshoz való hozzájáruláshoz. Alkotóan szeretnénk felhasználni a szocialista mozgalmak - a nyugati kommunista pártoktól k«zdve egészen az SZKP- ig - javaslatait és ösztönzéseit. Kívánjuk, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság méltóan bekapcsolódjék a közös európai ház felépítésére tett erőfeszítésekbe. (Alcímek Új Szó) „Vállalom a hovatartozásom, bár csalódott vagyok...“ Keszi Béla, a méhi (Vcelince) Új Élet Efsz pártalapszervezetének tagja: a Rimaszombati (Rimavská Sobota) rendkívüli járási pártkonferencián választották meg a járási bizottság tagjává s az SZLKP kongresszusának küldöttévé.- Én meggyőződésből léptem okosabb és bölcsebb summázás és a párttagok soraiba, és meggyőződéssel vállaltam a járási bizottsági plénumtagságot is. Szerintem az a gerinces ember, aki ezekben a nehéz időkben is vállalja hovatartozását, aki nem fordít hátat az eszmének, annak a közös ügynek, amiért éveken keresztül igyekeztünk kiállni. Persze mint sokan mások, én is csalódott vagyok. Csalódtam a központi vezetésben, azokban a járási és kerületi pártfunkcionáriusokban, akik éveker keresztül eltussolták a problémákat, sohasem nevezték néven a dolgokat. Kiveszett a vezetőkből a nyíltság, az őszinte tájékoztatás. Emlékszem, mikor a Néhány mondat felforgató vádiratnak titulált felhívást kellett elítélnünk. Mi itt vidéken, de gondolom még a városokban sem tudták, mit tartalmaz valójában. Mi a szövetkezet pártgyűlésén elhatároltuk magunkat ettől, mivel képtelenségnek tartottuk ítélkezni valamiről vagy valakikről, amit és akiket nem is ismerünk. A sokat emlegetett demokratikus centralizmusból úgy érzem kirekesztették a demokráciát, csak a centralizmus maradt, a felülről jövő mindennél ítélkezés. Persze bennünk is volt hiba, mert sokszor hagytuk magunkat az orrunknál fogva vezetni, kéznyújtásunkkal csatlakoztunk a félrevezetőitekhez. Ezzel a kiváltságosok szekerét toltuk, és nem az országnak szolgáltunk. A jelenlegi időszakban, melyet én az öntisztulás, a megújulás időszakának neveznék, nagyon fontos az akcióprogram konkretizálása. Sajnos ez a dokumentum is későn és általános megfogalmazásban látott napvilágot. Ennek ellenére úgy vélem, minden becsületes kommunistának a mentőövet kell benne látnia, de tény és való, lakóhelyi és munkahelyi pontosítása és konkretizálása hozhat kézzelfogható eredményeket. A kongresszustól azt várom, hogy irányt szab törekvéseinknek, egységbe fogja megtizedelt sorainkat, és kivezet ebből a válsághelyzetből. Mindehhez persze a mi aktív kiállásunkra is szükség van. A közvéleményt nekünk most arról kell meggyőznünk, hogy igenis a néppel vagyunk és a népért, a jobb boldogulásunkért élünk és harcolunk. (polgári)
