Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-07 / 262. szám, kedd
A helyzet változatlan? A sajtó levelezői, munkatársai írásaikat, észrevételeiket - különösen, ha bíráló jellegűekről van szó olyan -szándékkal küldik el egyik vagy másik lapnak, hogy közlése után érdembeli választ kapjanak az érintettektől. A legtöbb esetben- s ennek örül leginkább a levelező- a felvetett probléma, fogyatékosság orvoslásra is talál. Igaz, akadnak bonyolultabb ügyek, melyek elintézése a bírált fél részéről hosz- szabb időt, nagyobb utánajárást igényel. Minden kétséget kizárva közérdekű írás volt, melyet a tőketerebesi (Trebisov) Zempléni Szó járási lap közölt még 1988. október 28-án. Az említett lapban Közérzetünk érdekében című írásomban azt bíráltam, hogy a szentesi (Plesany) vendéglőben egyetlen szlovákiai magyar újság sem olvasható. Ugyanis a vendéglőben szlovák nyelvű lap - még orosz is - többféle és több példányban áll a vendégek rendelkezésére, ellenben magyar nyelvű egy sem, holott a lakosság - tehát a törzsvendégek - zöme magyar nemzetiségű. Illetve járt ide az Új Szó, de a Jednota fogyasztási szövetkezet igazgatósága takarékossági okokra hivatkozva lemondta előfizetését. Ezzel szemben három példányban meghagyta a Vychodoslovenské novinyt. írásomban feltettem a kérdést, nem lett volna-e célszerűbb, ha az anyagi korlátozásokra hivatkozva ennek a lapnak a példányszámát lecsökkenek kettőre, meghagyván az Új Szót. írásom megjelenése óta eltelt tíz hónap, s minden maradt a régiben. Közben Szentesen nyilvános falugyűlésre is sor került, (még 1988 végén), ahol a járási nemzeti bizottság képviselője is jelen volt. Az egyik felszólaló a vitában az említett fogyatékosságot is szóba hozta, melyre a képviselőtől megnyugtató választ kapott, miszerint a jogos kérést mielőbb orvosolni fogják. Csakhogy azóta eltelt egy esztendő, és az annak idején megjelent írásom, csakúgy mint a község egyik polgárának a felszólalása falra hányt borsó maradt. Ezt 1989. szeptember 8-án megírtam, ugyancsak a Zempléni Szóban. Eltelt egy esztendő, s az illetékesek még mindig hallgatnak, mi több, jelét sem mutatják a jó szándéknak. Magyar nelvü sajtótermék még mindig nincs a szentesi vendéglőben, pedig - mint említettem - magyar ajkú községről van szó, s a megoldás igazán nem mondható bonyolultnak. .. Pusztai József Több zöldséget A növénytermesztésben mindig döntő szerepe volt az időjárásnak. Tavasszal bizony rossz idők jártak. Az albári (Dolny Bar) szövetkezet madi részlegén, ahol Kosár Sándor a segédkertész, tizennyolc hektáron főleg korai karfiolt, hagymát, paradicsomot, őszi karfiolt és káposztát termesztettek. A napokban mutatkozik meg, mennyire sikerült behozniuk azt a kárt, amelyet a tavaszi jégesők okoztak. Állandó munkaerőhiánnyal küszködnek. A paradicsomot is középiskolások szedik. Tizenhat asszony dolgozik a kertészetben, de ilyenkor, az őszi betakarítás idején jóval többre lenne szükség. A gépesítés nincs megoldva, így aztán jól jön minden segítő kéz. A szövetkezet a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrofrigor- ba és a Slovlikba szállítja gyors feldolgozásra a zöldségféle egy részét, a többit értékesíti. A felvételen Kosár Sándor elégedett a paradicsomterméssel. Kép és szöveg: M. B. Jó tanácsok - konkrét vállalások A Dunától néhány méterre, harmincéves jegenyefák árnyékában áll Párkányban (Stúrovo) a jnb régi épülete, melyet két éve újítottak fel, s másfél éve 43 elhagyott gyermeknek ad otthont. Farkas Annának, a gyermekotthon igazgatójának irányításával huszonkét tagú személyzet gondoskodik e nagy család zökkenőmentes életéről, a szülőket pedig hat nevelő és három segédnevelő helyettesíti. A gyermekekről nemcsak a személyzet gondoskodik, hanem a környék üzemeinek, vállalatainak szocialista munkabrigádjai is, mint péloaui a nelyi vasútállomás, a Délszlovákiai Papír- és Cellulózgyár, az érsekújvári (Nővé Zámky) vagy a suranyi üzemek kollektívái, valamint az egyes ifjúsági szervezetek és az alapiskolák. A vendégkönyvben a jókívánságok mellett segítő szándékú tanácsok és konkrét vállalások is találhatók. Nagyra értékelik, hogy a művészeti alapiskola igazgatója tizenkét tehetséges gyerekkel foglalkozik. A súlyemelő szakosztály edzője szintén kitett magáért, Lubomír Buz- ma az ő keze alatt vált a szlovák ifjúsági válogatott tagjává. Gembicky Gusztáv Kevesebb termett A Nagykürtösi (Vel'ky Krtís) járás egyik legnagyobb szőlőtermelő gazdaságában, a lukanényei (Nenince) Vörös Zászló Efsz-ben az idén már szeptember első napjaiban - a Mül- ler Thurgau és az Irsai Olivér termőfajták szedésével - megkezdték a szüretet. A gazdaságban a betakarítási munkák közül a szőlőszedés a legigényesebb, hiszen 280 hektárnyi területről kell a termést betakarítani, s mivel a 90 fős állandó szőlészeti csoport képtelen lenne megbirkózni ezzel a feladattal, az idén is jól jön a patronáló üzemeken kívül a bratislavai és a Banská Bystrica-i főiskolások segítsége. Celeng András mérnök, a szövetkezet pincegazdaságának vezetője a munkák menetéről elmondta, hogy október közepéig a termés kétharmadát már betakarították. Ami a terméshozamot illeti, az jóval a tavalyi rekordtermés alatt maradt. A Nagykürtösi Borászati Üzemnek 30 vagon szőlőt szállítanak, saját pincegazdaságukban pedig mintegy 100 vagonnyit fognak feldolgozni. A felvételen a szőlészeti csoport tagjai a csenkei dűlőben szüretelnek. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula Műkedvelők kiállítása Közel egy héten át tekinthették meg az érdeklődők a járás amatőr képzőművészeinek alkotásaiból rendezett kiállítást Léván (Levice) a Barátság Művelődési Központban. A 39 amatőr képzőművész 154 alkotását öttagú szakavatott zsűri értékelte. öt kategóriában: festészet, kisplasztika, tollrajz, grafika és iparművészet - ezen belül csipkeverés, kerámia, intarzia - osztottak ki díjakat, illetve díszokleveleket. A díjazott munkák között láthattuk Sümeghné Szabó Vilma csipkeverő térítőit és csipkegallérjait, akinek a tavalyi bratislavai városi kulturális napok alkalmából nagy sikerű önálló kiállítása volt a Csemadok Központi Bizottságának nagytermében, ahol a látogatóknak a csipkeverés fortélyait is bemutatta. -tgáMegtelt a busz Lapunk szeptember 26-i számában a fenti címmel közöltük Sebők Lászlóné safárikovói olvasónk írását, aki a tanév első napján a Safárikovo - Beretke (Bretka) autóbuszjáraton történtekről számolt be. Pontosabban: bírálta a jármű vezetőjét mogorva hangneméért, valamint, hogy nem volt hajlandó felengedni az autóbuszra azt az ajtó előtt síró kislányt, akinek a testvére már az utasok között volt. Pedig a következő megállóban a sofőr további két utast vett fel. Azzal zárta sorait a cikk írója, hogy bezzeg nem volt mogorva a sofőr, ha saját, szintén faluról bejáró gyermekeiről volt szó, akiknek az iskola előtt szokott az apuka megállni. Sebők Lászlóné írásához a napokban fűztek néhány megjegyzést a Safárikovói Autóközlekedési Vállalat sofőrjei. Levelükben ugyan nem mondják ki: véleményük szerint a bírálat alaptalan, de írásukból kitűnik, hogy a cikket sértőnek vélik. De talán döntsék el az olvasók, illetve az említett járaton közlekedők, vajon kinek van igaza. íme tehát a levél, melyet tizennégy hivatásos gépjárművezető írt alá: „Mostanában egyre gyakrabban olvasunk az Új Szóban olyan cikkeket, melyek a sofőrökkel foglalkoznak. Úgy látszik, egyeseknek sok idejük van, vagy a sértegetés jött divatba? Mielőtt azonban tollat ragadnának, a nyilvánosan bírálni akarók, tájékozódniuk kellene az érvényes előírásokról is. A szóban forgó jármű ugyanis nem teherautó, hanem 43 ülő és 37 álló személy szállítására alkalmas közlekedési eszköz. Azon a bizonyos napon pedig már 100-110-en szorongtak a buszban, akik reggel négy járattal jöttek a városba, s egy busszal szerettek volna hazautazni. Tetszik a »mogorva« kifejezés, mellyel kollégánkat, illette a cikk írója. De szeretnénk tudni, hogy ilyen jelzőt használna azokra a felnőtt utasokra, akiket hiába kérünk, hogy húzódjanak a kocsiban beljebb, ám meg sem mozdulnak. Úgy látszik, a sofőrök az érdeklődés középpontjában állnak. Nem úgy, mint azok, akik a munkaidő alatt a vállalati gépkocsikat is igénybe veszik, hogy ügyes-bajos dolgaikat intézzék. S még merjünk ezek után szólni a mindennapi hajszáról, melyben a sofőröknek van részük, vagy a felelősségről az utasok épségéről! De nem kellene-e az utasoknak is elgondolkozniuk egy kicsit, vajon nem idézik-e éppen ők elő a sofőrök bizonyos rossz tulajdonságait? Vagy azon, valójában milyenek is vagyunk mi, felnőttek?11 Nyilván vannak kifogásolható viselkedésű utasok is. Ám ezzel semmiképp sem lehet indokolni egy sofőr durva magatartását.-gyor Jár-e szabadság a fűtőknek R. B.: A nyugdíjaztatásom óta fűtőként dolgoztam minden fűtési idényben (október 15-től április 15- ig). Hosszú évekig rendszeresen megkaptam, illetve kifizették a szabadságomat. A gondok idén kezdődtek el. Tavasszal nem ismerték el a múlt évre (az október 15 és december 31. közt ledolgozott időre) járó szabadságomat. Most ismét megkötöttük a szerződést, felvettek, mint idénymunkást, de ugyanakkor kijelentették, szabadsággal ne is számoljak, mert az nekem nem jár. Én ezt valahogy nem bírom elhinni, sem elfogadni. Egyet kell értenünk önnel. Valóban hihetetlen, sőt (a fűtők szempontjából) elfogadhatatlan jogi megoldások, nézetek alakultak ki a fűtési idényre szerződött fűtők szabadságának kérdésében. Szabadság ugyan nem járt önnek a korábbi munkajogi rendelkezések alapján sem, de a Munka Törvénykönyvét végrehajtó 54/1975 Tt. sz. kormány- rendelet 18. § (2) bekezdése szerint „az idényjellegű vagy kampány- munkákra felvett dolgozónak a munkaviszonya megszüntetése után szabadság helyett, minden 25 ledolgozott napért munkabérmegtérítés jár, mégpedig annak a szabadságnak egytizenketted részében, amely akkor járna neki, ha teljesítette volna a szabadságra való jogigény létrejöttének feltételeit.“ A rendelkezést leegyszerűsítve, a nyugdíjas fűtőknek az idézett rendelkezés alapján minden*.25 ledolgozott napért 1,6 napi szabadságot kellett volna pénzben megtéríteni, kiadni. Az idézett rendelkezésnek az értelme az volt, hogy lehetővé tegye a méltánytalanságok elkerülését. Az általános feltételek mellett ugyanis a fűtési idényre leszerződött fűtők a ledolgozott idő egy részéért sohasem kaphattak volna szabadságot, mert szabadságra csak annak keletkezhetett igénye, aki már legalább öt hónapja volt megszakítás nélkül munkaviszonyban (ezt a feltételt pedig a fűtők csak márciusban teljesíthették). Egészen az elmúlt évig nem is volt gond. Általános vélemény volt az, hogy csak fűtési idényre leszerződött fűtők munkáját idénymunkának kell tekinteni. A Szövetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium azonban hozott egy olyan állás- foglalást, mely szerint a fűtők munkáját határozott időre szóló munka- viszonynak kell tekinteni. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy nem vonatkozik már rájuk az említett munkabérmegtérítési kedvezmény, s hogy 1988-ban nem keletkezett a fűtési idényre szerződött fűtőknek joguk sem munkabérmegtérítésre, sem pedig szabadságra, mert az év végéig csak három hónapig tartott a munkaviszonyuk. 1989. január 1-től viszont változtak a jogszabályok, módosították a Munka Törvénykönyvét, s merőben új végrehajtási rendeletet alkottak. Az új rendelkezések talán valamivel bonyolultabbak, de mindenképpen kedvezőbbek a dolgozók szempontjából. Ezek alapján a dolgozónak jogigénye keletkezhet a naptári évért járó szabadságra vagy annak arányos részére, vagy a ledolgozott napokért járó szabadságra. Hangsúlyoznunk kell egyben azt is, hogy önnek az új rendelkezések alapján mindenképpen jogigénye keletkezik szabadságra, ha dolgozik. Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy az idénymunkásoknak nem jár szabadság az új rendelkezések értelmében. Abban a naptári évben, melyben legalább 60 napot ledolgozott ugyanazon munkaviszony keretében, már jogigénye keletkezik az évi szabadsága arányos részére, vagyis minden naptári hónapért évi szabadsága egytizenkettedére. Ezért például ha már október 15-től az év vígéig ledolgozza a 60 napot, az évi szabadsága arányos részére keletkezik jogigénye. Áz évi szabadsága nyilván 4 naptári hét lenne (nyugdíjasként egészen biztosan rendelkezik 15 évi beszámítható munkaviszonnyal), s ennek két tizenkettedé- re keletkezne joga (az arányos szabadság csak az egész naptári hónapokért jár). Ha idén már nem dolgozná le a 60 napot, csupán a ledolgozott napokért járó szabadságra keletkezne idén jogigénye, azaz minden 22 ledolgozott napért az évi szabadsága egytizenkettedére. Közös építkezés B. J.: Hosszú évek óta élünk élettársi viszonyban. Az élettársamnak házastársa, gyermeke nem volt, a testvére fiatalon elhunyt. Építkezni szeretnénk, természetesen közösen, de úgy, hogy a családi ház mindkettőnk tulajdona, bár az építési telek csak az élettársamé, s az építési engedélyt is csak az ő nevére állították ki. A családi házzal kapcsolatban volna egy másik kérdésem is. Szeretnénk elérni, hogy bármelyikünk halála után a másik legyen a családi ház egyetlen tulajdonosa. Mit tegyünk ennek érdekében? A telek tulajdonjoga és az épülő (illetve a tervezett) családi ház tulajdonjoga, két, egymástól teljesen független kérdés, jogi viszony. A csehszlovák jogrend szakított azzal a hagyományos, s a felszabadulás utáni tulajdonjogi viszonyok közt immár tarthatatlan jogelvvel, mely szerint „az építmény függvénye a teleknek11 (vagyis, hogy a telken lévő épület a telek tulajdonosáé). Nem kell tehát attól tartaniuk, hogy a családi ház nem lehet a közös tukajdonukban csak azért, mert az építési telek csupán egyikük tulajdona. Jogrendünk azt az elvet fogadta el, hogy az építmény tulajdonosa az építkező (építkezők), még akkor is, ha jogtalanul, idegen telken építkezett. Ebből a szempontból nem bír sok jelentőséggel az, hogy kinek a neve szerepel az építési engedélyen. Nem lehet ugyanis a tulajdonjog keletkezését függővé tenni az építkezési engedélyezéstől (az engedély nélkül épített házak is az építkezők tulajdonában vannak - ellenkező esetben nem is igen lehetne kötelezni őket arra, hogy bontsák le, távolítsák el az ilyen házat). Egy hasonló eset kapcsán állapította meg a legfelsőbb bíróság, hogy annak eldöntése szempontjából, hogy a több személy közös tevékenységével épített ház közös tulajdonban van-e, döntő jelentőségű a megállapodásuk a társtulajdonosi viszonyok létrehozásáról. „A megállapodásnak nem kell írásbelinek lennie. Nem szükséges az sem, hogy a felek még az építkezés befejezése előtt megállapodjanak abban, melyiküket, milyen tulajdoni hányad (rész) illeti meg. A megállapodásnak azonban egyértelműnek kell lennie, hogy a felek társtulajdonosi viszonyt, közös tulajdont kívántak létrehozni. Ha a társtulajdonosokat megillető hányadokról nem született más megállapodás, a tulajdoni hányadok egyenlőek." A levele tartalma tulajdonképpen összhangban van a fent idézett megállapítással; még az építkezés megkezdése előtt megállapodtak abban, hogy közösen építik fel a családi házat, s hogy az a közös tulajdonuk lesz. Nem feltétele ugyan a megállapodás érvényességének, hogy írásba foglalják, mégis tanácsos lenne, ha ezzel kapcsolatban felkeresnék a járási ügyvédi tanácsadót, ahol írásba foglalnák megállapodásukat, esetleg más módon is gondoskodnának a megállapodás (a közös elhatározásuk, szándékuk) utólagos bizonyíthatóságáról, valamint arról is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban mind- kettejük neve szerepeljen a tulajdoni lapon Ami a második kérdést illeti, a Polgári Törvénykönyv elismeri bizonyos feltételek mellett az élettársak öröklési jogát (akkor, ha az örökhagyó élettársának nincs le- származója, sem túlélő házastársa vagy szülője). A túlélő élettárs ilyenkor az örökhagyó testvérével együtt örököl. Levelében megemlítette ugyan, hogy az élettársa testvére fiatalon elhunyt, de nem tett említést saját rokonairól. Éppen ezért, ha lennének ilyen öröklésre jogosult hozzátartozói, ajánlatos lenne, ha végrendeletekkel biztosítanák egymás öröklési jogát, vagyis azt, hogy bármelyikük halála után a másik (túlélő) váljon a családi ház kizárólagos tulajdonosává. A végrendeleteket szintén ajánlatos lenne ügyvéddel megfogalmaztatni, és a családi ház fekvése szerinti járási közjegyzősé- gen letétbe helyezni. (m-n.) ÚJ SZÓ 6 1989. XI. 7.
