Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-01 / 257. szám, szerda

„Szeretném befejezni a megkezdett ügyet“ NYIKOLAJ RIZSKOV ÖNMAGÁRÓL ÉS KORMÁNYÁRÓL Az egyik legnépszerűbb szovjet kiadvány, a több mint 20 millió példány- mégis, véli Rizskov, a kormányban bán megjelenő „Argumenti i Fakti“ (Érvek és Tények) című hetilap közölte több jogásznak és közgazdásznak annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet tudósítója Nyikolaj Rizskovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével folytatott. Azt az irányvonalat folytatja, amelynek célja a szovjet újságírásban hosszú éveken keresztül létezett tabuk „feltörésenem szabad személyes értékelést és még kevésbé részleteket publikálni az ország vezetőinek magánéletéről (külföldi kiadványok esetében néha kivételt tettek, és éppen ezekből volt szabad néha átvenni egyet-mást ,,igen csekély adagokban."). Nos hát, vázoljuk fel a szovjet („Nem kiabálok, de senkinek sem miniszterelnök arcképét. Arra a kér­désre, volt-e valamikor szegény, Nyikolaj Rizskov egyértelműen így válaszolt: igen, mégpedig nagyon. Bányamunkás családban született, és ipari technikumi tanulmányai ide­je az 1946-1947-es évekre esett. Ekkor jegyrendszer volt a háború által elpusztított országban, és ráa­dásul még kegyetlenül rossz termés. A kis ösztöndíjból gyakorlatilag lehe­tetlen volt megélni, és Rizskov sok társa abbahagyta a tanulást és dol­gozni ment. Ő azonban kitartott, de meg tudta becsülni a falat kenyér értékét (Őszintén szólva - ismeri el először akkor laktam jól, amikor gyárban kezdtem dolgozni.") Fele­sége, Ljudmila Szergejevna, aki szakmáját tekintve tervezőmérnök, akárcsak ö, az Uráli Műszaki Főis­kolát végezte el, egyébként koráb­ban, mert a nappali tagozaton tanult (Rizskov főiskolai tanálmányai köz­ben tovább dolgozott az Uralmas- ban - ebben a hatalmas gépgyár­ban, ahol negyedszázad alatt mun­kásból igazgatóvá lépett elő.) A csa­ládban azonban nem folytatódott a „mérnöki vonal“, Rizskov lánya (akárcsak a férje) jogász lett, a két unoka, Nyikolaj és Ljudmila pedig- aki nagyapja és nagyanyja tiszte­letére kapta nevét - még túl fiatal ahhoz, hogy terveket készítsen a jö­vőjéről. A miniszterelnöki tisztség ellátása sok időt igényel (este 11 óránál korábban ritkán sikerül hazatérnie) és a stresszt feloldani nem könnyű. („Az orvos azt mondja, kissé többet kellene káromkodnom, én azonban mégis erőt veszek magamon, s in­kább igyekszem egy kevés szépiro­dalmat olvasni.") Rizskov jelenleg Valentyin Pikul (történelmi témájú, népszerű művek írója) legújabb re­gényét olvassa, valamint Freudot. Azon könyvek között, amelyek külö­nösen erős benyomást tett rá, Var­iam Salamov elbeszéléseit említette (ennek az írónak, aki végigjárta a sztálini táborok valamennyi „bugy­rát", a műveit csak a peresztrojka évei óta szabad legálisan közölni). Kötelező olvasmány: a gazdasági irodalom, .a miniszterelnök asztalán most például A gazdasági gondolat világtörténete című mü fekszik. Egyéb szenvedélyei: a zene, külö­nösen a régi románcokat kedveli, szombatonként pedig az orosz fürdő. Milyen a miniszterelnök „ima- ge“-e a közvélemény körében, amelyet elsősorban a televízió alakít ki? Egyesek szelíd, sőt határozatlan embernek tartották, mások pedig- szenvtelennek, sőt közömbösnek. Az örményországi tragédia idején azonban mindenki egy más embert láthatott, aki mintegy elveszítette a fegyelmezettség álarcát - együtt­érző volt, őszintén átérezte a mások fájdalmát. Maga Rizskov úgy véli, hogy ó néha rendkívül kemény kegyelmezek"), s hangsúlyozza, hogy mindig igényes volt elsősorban önmagával,' azután környezetének tagjaival szemben, és hogy e tulaj­donság nélkül senki sem lehet veze­tő. Szélsőséges helyzetekben azon­ban (az örményországi földrengés, a ferganai tragikus konfliktus) elve­szíti önuralmát. Eszébe jutott, ami­kor Ferganában két meszhet török nő karon fogva vezette át a sok ezer főnyi, felizgatott tömegen, és csupán ennek a régi szokásnak a tisztelet­ben tartása szavatolta sérthetetlen­ségét. Rizskov nem titkolja, bár a pe­resztrojkára vonatkozó, stratégiai nézetek terén egyetért Mihail Gor- bacsovval, taktikai kérdésekben azonban néha heves viták fordulnak elő közöttük. Hogy kinek van igaza és kinek nincs, azt az élet mutatja meg. Arra a kérdésre, lehetséges­nek tartja-e azt, hogy lemondjon, ezt válaszolta: „Szeretném befejezni a megkezdett ügyet". És nem fogott volna hozzá, ha nem biztos a maga erejében. Emellett nincsenek illúziói a hatalom legfelső lépcsőin létező konzervativizmussal kapcsolatban. („Nincs olyan érzésem, hogy oda­fent mindenki átérezné a hirtelen változások szükségességét. Oda­lent pedig a legszörnyúbb - a tehe­tetlenség.") Emellett hangsúlyozta azonban, hogy a legutóbbi időben már 25 minisztériumot és velük egyértékű hivatalt szüntettek meg, hogy az 1984-ben kinevezett mi­niszterek közül csak minden tizedik maradt hivatalban, és a kormány jelenlegi minőségében a leg­intellektuálisabb jellegű lett a leg­utóbbi évtizedek alatt. A kormány 71 tagja közül 26-nak tudományos cí­me van, közöttük hét akadémikus, illetve a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja. És kell lennie, mint ahány ma van. Egyelőre hiány van belőlük a veze­téshez közeli szinteken. Ami azt ille­ti, hogy a kormányban sok olyan személy van, aki a hadiipari komple­xumból került ki. Rizskov emlékezte­tett arra, hogy az ország néhány évtizeden keresztül a legtapasztal­tabb, legkülönb kádereket, az elitet küldte a hadiiparba. Most, amikor fokozott mértékben kell a békés célú termelésre való átállással foglalkoz­ni, miért ne használják fel a népgaz­daság érdekében azokat az embe­reket, akik fejjel magasabbak má­soknál? Nemcsak a berendezése­ket, hanem az elméket is át kell állítani. Rizskov a minisztériumok száma további csökkentésének híve, bár a jelenlegiért is nehéz harcot kellett vívnia, saját kifejezése szerint, ször­nyű harcot. Egyelőre azonban a mostani összetételt optimálisnak tartja ahhoz, hogy a szocialista piac­ra való áttérés nehéz időszaka sza­bályozható alapon folyjon le, külön­ben gazdasági zűrzavar keletkez­het. Mint miniszterelnöknek, jobbról és balról egyaránt kritikát kell halla­nia, mindazonáltal úgy véli: a kor­mány jelenlegi összetételében - amely eléggé határozott és haladó jellegű - képes arra, hogy kirántsa az országot a lemaradás állapotá­ból, végrehajtsa azt a reformot, amely a nép számára szükséges ahhoz, hogy emberhez méltó élete legyen. A visszarendeződést nem tartja lehetségesnek („Ha vissza­rendeződés lesz, akkor nélkülem"). De ha valamiféle program jelenik meg, amely gyors és hatékonyabb utat sugall a nép szükségleteinek kielégítéséhez, akkor ő kész szíve­sen fogadni egy ilyen új kormányt. Végül a hetilap tudósítójának egyenes kérdésére: lehetséges-e az országban a demokratizálástól a diktatúrához vezető fordulat, Nyi­kolaj Rizskov ugyanilyen egyenesen így válaszolt: az ö határozott véle­ménye szerint nem. Mégha valaki ilyesmit kívánna is tenni, a nép sem­mi szín alatt sem lenne hajlandó erre. Leningrádban a Dolgoje-tó partján új lakótelep épül. A városi építőipari vállalat terveinek megfelelően a la­kóházakkal egy- időben építik fel az óvodákat, alapis­kolákat, az üzlete­ket és a szolgálta­tóházakat is. (ÓSTK-TASZSZ­felvétel) — Szovjet - magyar - olasz vegyes vállalat --------­Fo gfájós vendégeknek Sokan szeretnek utazni. Ha valaki befizet például egy moszkvai társas- utazásra, előre elképzeli a Kreml látnivalóit, az aranyozott kupolás templomokat, egy kellemes ebédet az osztankinói TV-toronyban. Ter­veit azonban megkeserítheti egy vá­ratlanul fellépő fogfájás. Moszkvában természetesen van­nak fogászati szakrendelők, de a 9 milliós fővárosban mindig sok a fogfájós beteg. Szükség van tehát olyan fogászati rendelőre, ahol a vendég-betegnek nem kell hosszú sort végigvárnia. Ez a véleménye Valerij Guszárovnak, az Intermed- szerviz szovjet-magyar-olasz kö­zös vállalat vezérigazgatójának.- Ezt az új szolgáltató vállalatot az Inturiszt, a magyar Dentalcoop és az olasz Columbia cég alapította, hogy magas színvonalú fogászati, kozmetikai és fodrászati szolgálta­tást nyújtson - mondta a vezér igaz­gató. - A fogászattal indultunk nyá­ron a moszkvai Inturiszt szálló 20. emeletén, ahol húzást, tömést, koro­nakészítést vállalunk a legkorsze­rűbb technikával felszerelt majd­hogynem klinikán. Hónapokat vett igénybe, míg pon­tosan kimunkálták a feltételeket, be­leértve a helyiség kiválasztását és a finanszírozást is, míg tavaly de­cember végén aláírták az alapító okmányt.- A fogászati szalont 90 négyzet- méteren rendeztük be, két szállodai apartmanban. Mindent megtettünk a kliensek kényelméért. A földszinti bárban zene és videó várja a bete­geket, finom falatok is kaphatók. így nyilván kevésbé félelmes a fogorvo­si szék. Komputer regisztrálja a be­teget, a 20. emeleten pedig 2-3 idegen nyelven beszélő adminiszt­rátor fogadja. Kiváló fogászok dolgoznak a ren­delőben, akjk a Dentalcoop techno­lógiáját és anyagait alkalmazzák. Megfelelő szakmai ismereteiket Ma­gyarországon szerezték meg.-Az új közös vállalati szolgál ta­táshoz a Szovjetunió a helyiség és a berendezés mellett rubellel, a ma­gyar fél főként műszerekkel, anya­gokkal és technológiával, az olasz cég pedig egyelőre főként valutával járul hozzá - folytatta az igazgató.- Azt reméljük, hogy a beruházás 3-4 év alatt megtérül. Az Intermedszerviz azonban le­galább ilyen nyereséget vár a ké­sőbb megnyíló kozmetikai és fod­rászszalonból. Hiszen a fogfájás vé­gül is kellemetlen véletlen, de az ember mindig szeret frissen, jól ápoltan megjelenni. A vegyesvállalat tehát területét is bővíti majd, mégpe­dig nemcsak Moszkvában terjeszke­dik, hanem Leningrádra is szemet vetett. Guszárov azonban további részletekkel még nem szolgált, mert- mint mondta - a konkurencia sem alszik. VALERIJ MARTYJANOV (APN) c KOMMENTÁLJUK > Jobb minőségű termékeket „A felgyorsult gazdasági, társadalmi változások, az értékek, érdekek feltárásának időszakában élünk. A tudomány, a kutatás, a műszaki fejlesztés termelőerővé vált, meghatározza a munka­termelékenység alakulását, a termelés minőségét és műszaki színvonalát az újratermelési folyamat valamennyi területén. A tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek gyakorlati alkalmazása nemcsak az ipartól, hanem a többi ágazatoktól is függ." Ez és ehhez hasonló megfogalmazások hangzottak el az SZLKP Lévai (Levice) Járási Bizottságának legutóbbi ülésén, amelyen Ján Holly, az SZLKP jb titkára által előterjesztett beszámoló a tudományos-műszaki fejlesztésre vonatkozó korábbi határozatok teljesítését tette mérlegre. Az előterjesztett jelentés pozitívumként értékelte, hogy az ipari és mezőgazdasági szervezetek a határozatok lebontásával magukévá tették a tudományos-műszaki fejlesztés feladatait, a 8. ötéves tervbe rájuk háruló teendőket és ennek kézzel fogható eredményei is vannak. Főleg a termékek minőségét illetően (az ipolysági (Sahy) Pletában, a lévai Béke Bútorgyár­ban, a Levitexben, a tolmácsi (Tlmace) Szlovák Energetikai Gépgyárban) már bizonyos javulás tapasztalható. Ez azonban nem adhat okot az elégedettségre, mert az egyes termékek minőségének elmarasztalását jelző reklamációk száma még nagyon magas. Az ülésen felvetődött az a kérdés: miként, hogyan lehetne javítani a helyzeten? A felszólalók hozzászólása­iban, javaslataiban benne foglaltatott a válasz. A technológiai- és munkafegyelem további szilárdításával, a mélyrehatóbb és szi­gorúbb ellenőrzéssel és nem utolsósorban a termelési folyama­tok irányításának és szervezésének tökéletesítésével lehet elérni a kívánt javulást. Ezzel kapcsolatosan a beszámoló példaként említette a tolmá­csi Szlovák Energetikai Gépgyár Kutatóintézetét, amely a gyár tudományos-kísérleti osztályával együttműködve eredménye­sen oldja meg feladatát. Az általuk kifejlesztett kazánok bel- és külpiacon egyaránt megállják a helyüket. Eredményes lépéseket tettek a Levitex állami vállalatban is, ahol csökkentették a gépso­rok meghibásodásából eredő veszteségeket, javultak a munka- feltételek és csökkent a zajártalom. A tudományos-műszaki fejlesztés egyre nagyobb teret hódít a mezőgazdaságban és az agráriparban is. Amint az a beszámolóból is kitűnt, egyértelműen leszögezhető, hogy a tudományos ismeretek gyakorlati alkalma­zása egyre rugalmasabbá vált a termelési rendszereken belül. Például 1989-től a szövetkezetek megkülönböztetett figyelmet szentelnek a silókukorica és a cirok együttvetésének, s ebben elöljáróként említhető a Sárói (Sárovce) Egységes Földműves Szövetkezet. A tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkal­mazásával jó eredményeket értek el a járás mezőgazdasági üzemei a gabonatermesztésben, de ugyanez már nem mondható el a cukorrépáról, melynek a vetésterülete az utóbbi években tíz százalékkal csökkent. És ami még ennél is rosszabb, a 7. ötéves terv éveihez viszonyítva az átlagos hektárhozam két tonnával lett kisebb. A jól bevált légi termelési rendszer fokozatos bevezeté­sének köszönhetően már tapasztalható némi javulás. Hogy milyen mértékű, az a termés betakarítása után mérhető le. Az élelmiszeriparban szintén a termékek minőségének javítá­sára, az energia és tüzelőanyag megtakarítására, a munkaterme­lékenység és hatékonyság elmélyítésére helyezték a hangsúlyt. Jelentős beruházásokat végeztek, új gépsorokat helyeztek üzembe, javították a technológiai fegyelmet. A tanácskozáson megállapítást nyert, hogy a tudományos­műszaki haladás terén a járás üzemei, vállalatai jelentős lépése­ket tettek a korszerűbb termelés felé. Magától értetődő, hogy némely üzem vagy vállalat még csak a kezdés, a próbálkozás szakaszában van. Azonban emlékeztetni kell itt arra, hogy az üzemek és a vállalatok pártszervezeteinek fontos küldetésük van. Fel kell készíteniük az embereket az új feltételek között végzett munkára, a bátor és nyílt felelősségvállalásra, kezdemé­nyezésre. KATÓCS GYULA Januártól új lehetőségek Módosul a kulturális és szociális alap felhasználása A szakszervezetek kulturális és szociális alapjára vonatkozó új ren­delet tervezetéről és a dokumen­tummal kapcsolatos vitáról tájékoz­tatta az újságírókat Prágában Mar- cela Vokrouhlíková, a Szakszerve­zetek Központi Tanácsának titkára, valamint Stanislav §ourek pénzügy­miniszter-helyettes. A rendelet célja, az önállóság, demokratizmus és felelősségtudat erősítése az alap felhasználása so­rán. Azonban - és ez kiderült a vita során is - nem olyan könnyű ezen a területen a nagyobb önállóság ér­vényesítése. A szakszervezeti üze­mi bizottságok ugyanis egyrészt igénylik a nagyobb önállóságot, másrészt azonban olyan rendelke­zéseket is szeretnének, amelyek csökkentenék a rájuk háruló felelős­séget. Mit tartalmaz az új rendelet, ame­lyet majd november második felé­ben hagy jóvá a szövetségi kor­mány, és 1990. január elsején lép érvénybe? Az alapba juttatott összeg nagy­ságát úgy határozták meg, hogy az a béreszközök 1,9 százalékát ké­pezze. Dolgozónként ez 720 koronát jelent, ami országos viszonylatban 4,5 milliárd koronát tesz ki. A vita .során többször felmerült az aggoda­lom, hogy ez az összeg nem fedezi az új feltételek között a dolgozókol­lektívák fejlesztésének szükséglete­it. Új pontja a rendeletnek az alapra átutalt összeg felső határának meg­szüntetése és a felhasználását gátló több korlátozás feloldása. A tervezet szerint lakásra az eddigi 50 ezer helyett 60 ezer koronás kölcsön utalható ki az alap pénzeszközeiből, bútorra lakberendezési tárgyakra pedig a jelenlegi 30 ezer helyett 35 ezer korona. A kölcsön összege ugyan korlátozott, ám az érte vásá­rolható lakberendezési tárgyak fajtá­ja nincs feltételhez kötve. Ennél a kölcsönnél ugyanazok az elvek érvényesülnek, mint az Állami Taka­rékpénztár hasonló célú kölcsönei esetében. A visszafizetés kezdeté­nek időpontja sincs megszabva, csak a törlesztés határideje, amely 10 év. További újdonság, hogy a tárgyi jutalomban részesíthetők azok a személyek, akik ugyan nem az illető vállalat alkalmazottai, de elis­merést érdemlő munkát végeztek vagy végeznek számára. A kulturális és szociális alap fel- használása a szakmunkásképző in­tézetekben, ahol eddig egy diákra 300 korona jutott, a jövőben megál­lapodás alapján történik. Az új rendelet tágabb lehetősége­ket biztosít az alap kihasználására. Eddig a pénzeszközök 33 százalé­kát üdülésre, 32,2 százalékát köl­csönökre és 12,7 százalékát kultu­rális célokra használták fel. Remél­hetőleg az új rendelet arra is ösztön­zést ad, hogy nagyobb összegeket fordítsanak a kultúrára, a sportra, a rehabilitációra s mindazokra a te­vékenységekre, amelyek a dolgozók jobb egészségi állapotát és kulturá­lis gazdagodását szolgálják. (ŐSTK) ÚJ SZÚ 4 1989. XI. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom