Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-30 / 282. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1989. XI. 30. S.O.S. Magas-Tátra Az asztalosműhelyben zúgnak a gépek, sivít a körfűrész. Ajtó, ablak készül, de a sarokban ott áll már egy pótkocsi oldaldeszkája is. Pobori Ist­ván, miután leállnak a gépek, meg­jegyzi.- Nálunk sokoldalú embernek kell lenni. Mindig azt a munkát kell elvé­gezni, amire a gazdaságnak éppen szüksége van. Holnap például már itatóvályúkat készítünk. Beszélgetés közben is dolgozik. Tologatja a derékszöget, jelöli a deszkákat. Nyugodtan, szakszerű­en dolgozik. Maholnap negyven éve lesz már annak, hogy megkapta a segédlevelet. A tényleges katonai szolgálat után gyári munkás volt, aztán itt kötött ki a Safárikovói Állami Gazdaságban.- Megszerettem ezt a munkahe­lyet, gyökeret eresztettem. Talán azért, mert eleinte együtt éltünk a gazdaság mindennapos problé­máival. Kilenc éven keresztül kom­bájnnal arattam. A gép iránti szere- tetet a szülői házból hoztam ma­gammal. A felszabadulás előtt volt egy cséplőgépünk, s mi gyerekek sokat segítettünk apánknak a gépek körül. Amikor idekerültem nagy volt a gazdaság határa. Ha nem győzték a munkát, a mélyszántást, szóltak, segíteni kellene. Éjszaka mi, a mű­helybeliek ültünk a traktor nyergébe. Szép idők voltak... Nevét, szorgalmát gazdaságszer- te megismerték. Nem véletlen, hogy hamarosan felvették a párttagok so­rába. Két évre rá megválasztották az alapszervezet elnökévé. Kényelme­sebb beosztást, munkát kínáltak fel neki, de ő ott maradt a gyalupadnál, azzal érvelve, hogy ott érzi jól magát és onnét is lehet politizálni. Azt is hozzátette, hogy a műhelyben sok ember megfordul, így a problémák­ról, fogyatékosságokról is tudomást szerezhet.- Meggyőződésem, jól tettem, hogy maradtam, több időm jut a pártmunkára, mert az igazat meg­vallva az utóbbi években ebből is- Hogy ez a CKM mit meg nem enged magánaki - dühöngött az egyik csoporttársam a SZISZ utazá­si irodája által szervezett kéthetes jugoszláviai üdülés után. Felháboro­dása csak közvetve szólt az utazási irodának, hiszen az ellátás, a szál­lás, az ételek minősége kifogástalan volt. Ami azonban a társasutazás valamennyi résztvevőjét felháborí­totta, az az idegenvezető viselkedé­se volt. Egészen pontosan: az üdü­lőhelyre egy szimpatikus fiatal ide­genvezető kisért bennünket, megér­kezésünk után bemutatta az utazási iroda turistaidényre kihelyezett kép­viselőjét, aki kiosztotta a zsebpénzt, elszállásolt bennünket, törődött ve­lünk ottlétünk alatt, és vissza is ő kí­sérte a csoportot. A „törődés" abból állt, hogy kiírta a címét és a telefon­számát a szálló portáján lévő faliúj­ságra, az ott töltött két hét alatt háromszor láttuk, akkor is csak pár percre. Ha valamit kérdeztünk, leg­többször az ATLAS utazási irodához küldött bennünket, mondva, ott majd választ kapunk a kérdéseinkre. Kü­lönben is siet - jegyezte meg, mert vár rá a gyerek. Egy héthónapos kisfiú, akit mindenhová magával vitt. Érthető, hiszen sem a férje, sem hozzátartozója nem tartózkodott az üdülőhelyen. A csoportban többen voltunk olyanok, akik már résztvet- tünk az utazási iroda által szervezett társasutazáson, ez alkalommal is vártuk: legyen ismerkedési, illetve búcsúest. Természetesen nem volt. A CKM képviselője nem foglalkoz­hatott velünk, neki ott volt a héthó­napos kisbaba, akit este fürdetni, etetni, altatni kell. Amikor indultunk hazafelé, meglepetésünkre, nem- , csak a gyermek, hanem még egy ismerőse is társult a csoporthoz. Aki - mint a csehszlovák-magyar határ­átkelőhelyen kiderült - két nappal többet töltött Jugoszláviában, mint amennyire a kiutazási engedélye szólt. Ennek köszönhetően majd­nem negyven percet álltunk a hatá­ron, illetve ültünk csendben és vár­tunk, mikor indulhatunk. Hazatérésünk után megkérdeztük az idegenvezetőt: egy ilyen pici gye­kijut. Évek óta tagja vagyok, sőt alelnöke az üzemi pártbizottságnak, egy ideig elnök is voltam. S ahol ennyi ember dolgozik, és kora tavasztól késő őszig a határban kell szorgos­kodni, hogy eredményt tudjunk fel­mutatni, az elnöknek, de az alelnök- nek is sok munkája akad. Én a sze­mélyes példamutatást tartom a leg­jobb agitációs módszernek. Nem fiatal már. Két év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt. Ám ha a gazda­ságról, a munka jobbításáról van szó, fiatalos lendülettel tud vitatkoz­ni, okosan és megfontoltan érvelni, nemcsak az üzemi pártszervezet gyűlésein, hanem a járási plénumon is, amelyen idestova kilenc éve vesz részt. Három éve tagja a mezőgaz­dasági bizottságnak is. Tisztségéből kifolyólag nem egy környékbeli párt- szervezet gyűlésein vesz részt. Nem lehet tudni hogyan csinálja, de tény, hogy a feladatainak mindenkor ele­get tesz és munkáját éppúgy elvég­zi, talán még jobhán is, mint mások, mint amikor nem volt funkciója.- Azt hiszem, hogy az emberek­kel való kapcsolat a pártmunkában elkerülhetetlen, de sajnos erről néha megfeledkezünk. Ma is jól emlék­szem, amikor tagjelölt voltam azaz rekkel miért vállalta el ezt az utat. - Én szabadúszó vagyok - válaszol­ta. Tehát sehonnan sem kapom az anyasági segélyt, elvállalok egy-két ilyen akciót, anyagilag is jó és a gye­reknek is jót tesz a tengeri levegő. Kíváncsi voltam, mi az utazási iroda véleménye erről az esetről. Amikor a CKM bratislavai kirendelt­ségének az igazgatóját, Mária Mik- láéovát kérdeztem csak a fejét csó­válta. Egyértelműen kijelentette: az idegenvezető viselkedése össze­egyeztethetetlen az előírt szabályok­kal. Hozzátette még, hogy hívjam fel az utazási iroda igazgatóságát Prá­gában, ugyanis ők hagyják jóvá az üdülőtelepekre kihelyezett képvise­lőket. Lehet, ebben az esetben kivé­telt tettek, megengedték az idegen- vezetőnek, hogy magával vigye a gyermekét. Az igazgatóságon dr. Viera őer- ná, az idegenvezetői osztály vezető­je tájékoztatott: előfordulhat, hogy az idegenvezető engedélyt kap arra, hogy saját gyermekét magával vi­gye, természetesen a gyerekre be elvtárs, aki a felvételre javasolt hogy rendszeresen elbeszélgetett velem, választ adott kérdéseimre. Jól tu­dom, azóta a világ sokat változott, de úgy gondolom, hogy ma is így kell tennünk a fiatalokkal, ahelyett, hogy kézlegyintéssel elintézzük őket. Rajtunk múlik, milyen lesz a következő nemzedék, milyen em­berek, párttagok lesznek belőlük.- Pista bácsi szombaton foglalko­zás - szól be az ajtón egy munkaru­hás ember, majd távozik.- Foglalkozás...?- Tizenöt évvel ezelőtt az állami gazdaság és a ruhagyár munkásai megalakították a Népi Milícia egysé­gét. Koromra való tekintettel a gaz­dasági teendőket látom el. Annak pedig külön örülök, a nyolcadik osz­tályos fiam úgy határozott, hogy az asztalos szakmát tanulja ki. Jó kedvvel végzi mindazt amivel megbízzák, amit feladatként kap. Ha valamelyik részlegen nem boldogul­nak, őt küldik, mert tudják róla, hogy a szerelői munkában csaknem olyan járatos, mint az asztalos szakmában. Susányi István, a gazdaság üzemi pártbizottságának az elnöke így jel­lemzi.- Mindenkor lehet rá számítani... A jobbítás érdekében igen sokat tesz a gazdaságban, nemcsak szó­val, hanem tettekkel is. Mindenről van véleménye, az embereknek a szemébe mondja, amit gondol, akár a hibáikat is. Nem haragtartó, a pártbizottság hasznos tagja. A dicséret hallatán zavarba jön. Nem is hagyja szó nélkül.- Csak azt teszem, ami a köteles­ségem. Nem tudnék és nem is aka­rok más lenni. Igyekeztem a gyere­keimet is úgy nevelni, hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak, ne hozzanak szégyent apjukra. Ehhez csupán csak azt lehet hoz­zátenni, hogy amit tesz, azt ember­séggel, meggyőződéssel teszi. Ezért van tekintélye, ezért adnak a véleményére a nem párttagok NÉMETH JÁNOS kell fizetni a megfelelő összeget. Ebben az esetben azonban semmi­lyen engedélyt nem adott ki az igaz­gatóság. Az idegenvezető utólag ugyan beismerte, hogy a gyermek másfél hónapig vele volt, de nem ő, hanem az édesanyja gondoskodott róla, aki szintén az üdülőtelepen tartózkodott... Ehhez csak annyit: amíg a mi csoportunk a tengerparton üdült - tehát két hétig - egyetlen egyszer sem találkoztunk a szóban forgó édesanyával. Az idegenvezetőt ha itt-ott láttuk is a városban - kora reggel, vagy az esti órákban - min­dig vele volt a kicsi. Az az ismerős, aki velünk utazott haza, az előző nap érkezett az üdülőhelyre és jóval fiatalabb volt az idegenvezetőnél, tehát semmiképpen sem lehetett az édesanyja. Kíváncsi vagyok, hogyan vélekedett volna az idegenvezető, ha fordított helyzet áll elő. Például egy fiatal anyuka magával hozná párhónapos csecsemőjét a társasu­tazásra, mondván a kicsinek jót tesz a tengeri levegő és még pénzbe sem kerül KAMONCZA MÁRTA Túl a huszonnegyedik órán - két­ségbeesett szaladás az utolsó vonat után. Újabb vétkek reménytelen kor­rigálása a természet legyőzésének keserű diadalmámorában. Jogos aggályok a bizonytalan kiútkeresés­ben. Növekvő igények, és szűkös anyagiak a kiegyensúlyozatlan mér­leg két oldalán. Talán ezekkel a gondolatokkal le­hetne a leghűbb képet festeni azok­ról a törekvésekről, melyek hazánk leglátogatottabb turistaparadicso­mának a megmentéséért folynak. Sajnálatos módon a szükséges in­tézkedések - elsősorban kellő mennyiségű anyagiak híján - a múltban gyakran elmaradtak, s ez mind az ott üdülők, mindpedig a helybéliek jogos elégedetlenségét váltotta ki. A kétségbeesett párharc­nak akadt egy néma, megcsonkított tanúja is - a természet. Bizonyára célratörőbb lesz, ha a felgyülemlett problémákról nemcsak általánossá­gokban beszélünk, hanem azokat konkrétan vetjük fel, majd az esetle­ges megoldásokat is felvázoljuk. A statisztikai adatok szerint na­ponta átlag 60 ezer turista tartózko­dik a Magas-Tátrában, ebből csak az egyharmada lakik a környék vala­mely szállodájában, tehát a többi naponta utazik. A felmérések egyér­telműen azt bizonyítják, hogy a Tát­ra kinőtte saját magát, pontosabban fogalmazva nem képes biztosítani az oda látogatók kényelmes üdülé­sét. Túl sok gondot okoz a felvonók hiánya, illetve a meglévők korszerűt- IdVisége, ahol a sízésre szánt idő nagy részét a sorakozás veszi el. Ezen a téren ígéret van arra, hogy a közeljövőben fokozatosan kicseré­lik a felvonókat - reméljük, a szava­kat tettek is követik. A már említett magas arányú napi utazgatás - általában személyau­tókkal -, valamint az átmenő forga­lom olyan zsúfoltságot eredménye­zett, amely szinte már elviselhetet­lenné vált. A szakemberek 76 deci­bel értékű zajszintet mértek úgy, hogy az ellenőrzőponton percenként átlag nyolc autó haladt át. (Egyéb­ként egy porszívó zajszintje körülbe­lül 70 decibel - a szerk. megjegyzé­se) A mért érték jogosan háborítja fel a városok lakóit - kiváltképp azokat, akik természetvédelmi terü­leten tartózkodnak. A forgalom sűrű­sége ezenkívül óriási mértékű leve­gőszennyezéssel, valamint magas balesetveszéllyel jár. Az említett nemkívánatos jelen­ségek csakis a tranzitforgalom meg­szüntetésével, valamint a célforga­lom radikális csökkentésével küszö- bölhetők ki. Célszerűbb lenne, ha a személyautók helyett az üdülni vágyók a tömegközlekedési eszkö­zöket vennék igénybe. Sajnos, ezt ezidáig nem tehették meg, hiszen jobbára csak villamosok közleked­tek. Azonban az illetékesek a jövő­ben új autóbuszjáratok indítását, va­lamint a villamoshálózat kibővítését tervezik. Az autóbuszok üzemanya­ga környezetkímélő katalizátor lesz. Felvetődött a trolibuszok bevezeté­se is, de sajnos új vezetékhálózat lefektetésére, valamint garázsok építésére a rózsásnak egyáltalán nem nevezhető jelenlegi gazdasági helyzet mellett nincs sok remény. Ismeretes, hogy egyes országok je­lentős anyagi bevételét éppen a tu­ristaforgalom jelenti, ezért furcsa, hogy az állami kasszából a Tátrai Nemzeti Park életben tartására csak alamizsna jut. Úgy tűnik a pénzzel az illetékesek sem bánnak a leghoz­záértőbben, de talán ezt is érdemes közelebbről megvizsgálni. Tény, hogy a turisták döntő többsége a szocialista tábor valamely orszá­gából érkezik, akikre nem éppen a mértéktelen költekezés a jellemző. Aki nagyobb lábon szeretne élni, még az sem nagyon teheti meg, hiszen csak meghatározott mennyi­ségű pénzt válthat be. Ez az intéz­kedés sok esetben a feketepiac tá­mogatásához vezet. Tudtommal a nyugatról érkezők korlátlan mennyiségű pénzt válthat­nak, mégsem nagyon tolakszanak. Hogy miért? A válasz nagyon egy­szerű: Nincs okuk a rezervátum meglátogatására. Sorakozzon a fel­vonónál? Vagy ha teniszezni, eset­leg golfozni óhajt, akkor azt ne te­hesse meg? Esetleg az élelmiszer- üzletben még friss kenyeret se kapjon? Sajnos az elmúlt időszak beruhá­zásai kizárólag szállodák építését szolgálták, ami az infrastruktúra visszaszorítását eredményezte. Míg az ötvenes években a turisták első­sorban a kényelem miatt látogattak a Magas-Tátrába, addig a nyolcva­nas évek elsődleges követelménye a sport lett. Ha ezt a múltban tudato­sítottuk volna, akkor a turisták most a sízésen és a gyalogtúrákon kívül más sportágakban is csillapíthatnák a mozgás utáni vágyaikat. Véleményem szerint nagyobb te­ret kellene adni a magánvállalkozók­nak és a szövetkezeteknek. Mind a szolgáltatások terén, mind pedig az említett infrastruktúra kiszélesíté­sében ók tudnának nagyon sokat segíteni. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy már dolgozik néhány ma­gánvállalkozó, akik főleg karbantar­tási munkákkal, sportruházati cikkek gyártásával és síoktatással foglal­koznak. Talán majd az általuk elért eredmények másokat is arra fognak biztatni, hogy hasonló, esetleg más szolgáltatásba kezdjenek. Az anyagi bázis bővítésére felme­rült egy érdekes ötlet, melyet a nyu­gati országokban is alkalmaznak. A Tátrai Nemzeti Park területén be­lépődíjat szednének - a rezervátum­ba történő minden egyes belépés­kor. Ez a megoldás főleg azokat ejtené gondolkodóba, akik ezidáig gyakran ingáztak a park és a lakhe­lyük között, s ezzel jócskán hozzájá­rultak a forgalom megnövekedésé­hez. A helybéli lakosok ezalól termé­szetesen mentesítve lennének. A gyakorlati megvalósítás még nem dőlt el, hiszen a felsőbb szervek a díjbeszedést még nem hagyták jóvá. Az illetékesek jobbító szándékát nem vonom kétségbe. A jövőt illető­en túlságosan mégsem vagyok opti­mista, mert úgy érzem, hogy a jó­szándékon túl a megvalósításig na­gyon hpsszú az út. Legalábbis a je­lenlegi gyakorlat ezt mutatta. A gaz­dasági intézkedések és a hivatali bürokrácia rostáján túl sok ötlet akadt fenn. Éppen ezért én a megol­dást a sokkal rugalmasabb gazda­sági intézkedésekben, s ezen belül a vállalkozói szféra kiszélesítésében látom. Csak egy működő, verseny- képes gazdaság keltheti újra életre a turisták fellegvárát - mindannyiunk féltett kincsét. KOSÁR DEZSŐ Ötletek hoz EFIZ a vitá A gazdasági szabályozók új rendszere a Csallóközben is meg­nehezítette a mezőgazdasági üze­mek helyzetét. Szövetkezetünk számára elsősorban a termelési­gazdasági egységbe történő beso­rolás jelent gondot, ezért kértük á döntés felülbírálását. Abból in­dultunk ki, hogy bár évről évre jobb eredményeket érünk el, a helyi adottságok miatt mégis elmara­dunk a járási átlagtól, ami főleg a kalászos gabonaféléknél és a kukoricánál szembetűnő. Az is­mételt mintavételen már túl va­gyunk, de az eredményre egyelőre hiába várunk, ószintén szólva, nem értjük, miért kell a korábbinak a kétszeresére növelni a földadót azokban a gazdaságokban, ahol a jövedelmezőség éppen csak el­fogadható szinten volt? Egyetértünk a bértömegadó be­vezetésével, de úgy gondoljuk, hogy az adóalap meghatározásá­nál a szövetkezeteket sújtó elvek érvényesülnek. Ugyanis a szociá­lis biztosításra kifizetett összeget szintén beszámítják az adóalapba. S végül itt van a nyereségadó. Egyértelműen alacsonynak tartjuk az 1400 koronában meghatáro­zott, hektáronkénti adómentes mi­nimumot s javasoljuk, hogy indo­kolt esetekben a központ alkal­mazzon kivételeket. Falvainkban általában a szövetkezet képviseli a legnagyobb gazdasági erőt, így minden intézmény és társadalmi szervezet tőle vár segítséget, anyagi támogatást. Amíg van vagy lesz miből, szívesen támogatjuk a Nemzeti Front választási prog­ramjának megvalósítását, a sport-, a kulturális vagy egyéb társadalmi szervezetek tevékenységét, hisz ezzel azok számára teremtünk kedvező feltételeket, akik zömmel közvetlenül részt vállaltak az anyagiak előteremtéséből. De az adó formájában a költségvetésbe átutalt összegnek általában csak egy töredéke szolgálja annak a te­lepülésnek a fejlődését, melynek lakói a forrás megteremtésén fára­doztak, s ez a kezdeményezőkész­ség kibontakoztatása szempont­jából cseppet sem ösztönző. Dr. FEHÉR IMRE, az illésházi (Novy Zivot) Csehszlovák-Mongol Barátság Efsz jogtanácsosa Az idegenvezető, a gyerek és az ismerős

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom