Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-28 / 280. szám, kedd
ÚJ szú 5 1989. XI. 28. Kiszámoló Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a számítóközpont - hivatalosan: a Bratisiavai Számítástechnikai Vállalat nyitrai (Nitra) üzemének dunaszerdahelyi fióküzeme - portáján bemutatkozásom utáni első kérdésemmel sikerült a portás bácsit gondolkodóba ejtenem. Csupán az üzem igazgatója felől érdeklődtem, mire kis kétségbeesés után elkezdődött a keresgélés... Közben a portán bámészkodva egész jót szippantottam a közeli helységből kiáradó bódító illatból - a padló PVC burkolatát ragasztották... Sajnos, az igazgató nem került elő. „Hamarosan visszajön... “- hangzott a megszokott válasz. Azonban Stern György mérnök, a műszaki osztály vezetője a segítségemre sietett és készségesen végigkalauzolt az üzemen. Először a földszinti adatfeldolgozó helyiségbe invitált, amely tulajdonképpen a „központ" fő része. Ott található az EC 1027-es számítógép a szükséges perifériákkal. Ez a 3,5 generációs gép mindössze egy éve van a birtokunkban; egyenlőre nincs rá különösebb panasz. Óriási előnye az elődeihez képest, hogy egyszerre több munkát is képes végezni, ami jelentős időmegtakarítást eredményez. Eddig volt olyan időszak, hogy három műszakban is kellett dolgozni, azonban az új gép segítségével ugyanazokat a munkákat két műszak alatt is képesek elvégezni. Ugyanott történik a rögzített adatok felvétele - az ún. flopyról mágneses szalagra. A szalagokat a megbízók igényeitől függően néhány évig tárolják. A kész munkák szintén az említett helyiségben kerülnek papírra - lengyel gyártmányú sornyomtatók segítségével. Az emeleti részen történik az adatbevitel. Fiatal lányok, a nemrég felszerelt Videoton márkájú billentyűzeten végzik a sablonos munkát. Az irodahelyiségek szintén az emeleten kaptak helyet, így rövid beszélgetésre beültünk Stern György és Tóth Kálmán mérnöknek (a továbbiakban S. Gy. és T. K.), termelési részleg-vezető közös irodájába- kettőjüket faggattam az üzem belső dolgairól.- Tulajdonképpen mivel is foglalkozik az önök üzeme? T. K.: - Elsősorban Bratislava város, a Komáromi (Komárno), Galántai (Galanta) és Dunaszerdahelyi járás nemzeti bizottságainak a hatáskörébe tartozó vállalatok és intézmények bérelszámolását, és hasonló jellegű munkáit végezzük.- Mi tartozik például a hasonló jellegű munkák közé? T. K.: - Nagyon sok munka van többek között a főváros, valamint az említett járások egészségügyi közgoznak, ezért apró hibák elkerülése lehetetlen. Hogyan történik azok tisztázása? T. K.: - A rögzített adatokat természetesen ellenőrizzük, s az észlelt hibákat a lányokkal kijavíttatjuk. Ez a folyamat addig ismétlődik, míg minden egyes hibát nem sikerül eltávolítani. S. Gy.: - Legnagyobb odafigyelést a fizetésekkel való munka igényel, ott ugyanis a dolgozó azonnal észreveszi az elkövetett hibát. Senkinek sem mindegy, hogy néhány száz koronával kevesebbet kap, vagy nem.- Minden munka papíron érkezik, mint például a receptek? S. Gy.: - Nem. Vannak olyan vállalatok, amelyek lyukszalagon, mások kazettán, de akad olyan is, amelyik orsón küldi el a rögzített anyagokat.- Kik készítik a programokat? T. K.: - A programok, amelyeket mi használunk, egész Csehszlovákiában egységesek. Ezeket általában a Prágai Számítástechnikai Vállalat dolgozói a bratisiavai kollégák segítségével fejlesztették ki. Tehát mi programkészítéssel egyelőre nem foglalkozunk.- Az üzem kacifántos elnevezése azt sugallja, hogy az irányítás Brati- slavából és Nyitráról történik. Hogy is van ez a gyakorlatban? S. Gy.: - A bratisiavai vállalatnak mindhárom szlovákiai kerületfejlódött, mint a számítástechnika. Önök mennyire képesek lépést tartani ezzel a gyors változással? S. Gy.: - A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy kb. 8-9 évenként szükséges a dolgozók átképzése. Bizony van olyan munkatársunk is, aki már több „váltást" is kénytelen volt végigcsinálni. Egyébként most is van egy kollégánk, aki Banská Bystricában a rendszerprogramozók iskolázásán vesz részt.- Mennyire megbízható a jelenleg üzemben levő EC-1027-es gép? S. Gy.: - Magával a géppel nincs különösebb probléma, gondot főleg a számítógépet kiszolgáló berendezések okoznak. Amint látja, szinte valamennyi KGST-tagországból található egy-egy gép, melyek nem a legmegbízhatóbban működnek. Elég, ha csak egyetlen berendezés rakoncátlankodik, s máris kénytelenek vagyunk a munkát megszakítani. i T. K.: - Mint tudja, a jövő év folyamán népszámlálás lesz, amibe nekünk is be kell kapcsolódnunk. Reméljük, hogy a gyorsabb adatfeldolgozás végett új gépeket is kapunk - elsősorban PC-ket várunk. Azokkal a gépekkel aztán a jövőben több tervünk is lenne, de hát egyelőre ez mind csak terv...- Hallhatnák ezekről a tervekről egy kicsit bővebben? T. K.: - Hogy érthető legyen, m Ü M MliM: Adatbevitel a Videoton-gépeken ben van üzeme, sőt azoknak fióküzemei is. így a Nyugat-szlovákiai kerület üzeme Nyitrán van, s mi az alá tartozunk. T. K.: - Sajnos ennek a többlépcsős irányításnak inkább a hátrányát érezzük, mint az előnyét - ha egyáltalán van. Szerintem egy kicsit a nyitraiak élősködnek rajtunk. Talán Az adatrögzítő helyiségben pontjai által kiállított recepteknek a feldolgozásával. Egy hónap alatt általában 300 ezer darab recept (ez körülbelül 17 nagy bőrönd tartalmának felel meg) adatait rögzítjük. Ezt három évig tároljuk, majd az elévült adatokat újabbak váltják fel.- Miért van szükség a receptek feldolgozására? S. Gy.: - Elsősorban azért, hogy három évre visszamenőleg az orvosok meg tudják állapítani, hogy a páciens mikor és milyen gyógyszerekkel volt kezelve. Másodsorban pedig ez alapján állapítható meg az évi gyógyszerfogyasztás. Itt megjegyezném, hogy a feldolgozott anyagok nemcsak mágneses szalagra, hanem papírra is kerülnek.- Az adatbevitelnél emberek dol(A szerző felvételei) nehéz is megmagyarázni, de úgy érzem, hogy sok lényeges dolog nem jut el hozzánk. Előfordult már, hogy a Nyitrán félreállított gépek kerültek hozzánk, melyeknél jóval magasabb a meghibásodás, mint az újabbaknál. S. Gy.: - A bérezést is kissé igazságtalannak érezzük, mivel az anyavállalatnál jóval magasabb az átlagfizetés. Ott ugyanannyi haszon után, mint nálunk, több pénz jár. Ezért nagyon szeretnénk, ha legalább a nyitrai vállalat irányítása alól kikerülnénk. Ezt a kívánságunkat már több fórumon is felvetettük, jelenleg ott tartunk, hogy az év végén döntenek az irányítás felől.- Kevés olyan tudományág van, amely néhány évtized alatt annyit talán kezdeném az elején. A bratisiavai vállalat az év elején állami vállalattá alakult. Áprilisban voltak az igazgatói választások, s ezáltal személycserék is történtek. Nemcsak az igazgató személye változott meg, hanem mindhárom igazgató- helyettesé is. Ezáltal több lehetőség nyílt különféle vállalkozások kezdeményezésére. Mi szeretnénk néhány 16 bites számítógépet vásárolni, melyeket jutányos áron magán- vállalkozóknak bérbe adnánk. S. Gy.: - Az a helyzet ugyanis, hogy többen is szeretnének hasonló gépeket vásárolni, de ezt anyagi helyzetük miatt nem tehetik meg. Mi a gép használatáért havonta az eredeti ár kb. 3-5 százalékát számítanánk fel, de emellett vállalnánk a javítást is. Sőt, ha a telefonhálózaton keresztül sikerülne megoldani a számítógép és az üzemünk közti csatlakozást, akkor az illető használhatná a mi berendezéseinket is. Itt elsősorban a nyomtatókra gondolok. T. K.: - További tervünk egy olyan műszaki gárda kialakítása, mely a járásunk - esetleg a szomszédos járások - területén biztosítaná az SMEP típusú számítógépek javítását. Sajnos ezeknek a berendezéseknek nagyon gyakori a meghibásodása, ezért a szakemberek bizonyára nem unatkoznának. Felvetődött továbbá, hogy esetleg újabb programok készítésével is foglalkozhatnánk... Közben megkerült az üzem igazgatója is. De mivel beszélgetőpartnereimtől megtudtam mindazt ami miatt a „központot“ meglátogattam, a vele való beszélgetésre már nem került sor. Talán majd legközelebb. Majd akkor, ha az említett vállalkozások, konkrét formát öltenek. KOSÁR DEZSÓ Védjük a természetet. Lehet hogy szűk ez a ketrec a fának, de bizonyára elviseli, hiszen aki bekerítette, róla akar gondoskodni. (Alexander Buzinkay felvétele - ÖSTK) Kicsi a gyár, de... Amikor a Vadas még Vadas volt és nem termálfürdő, s amikor télidében a termálfürdő helyén még jókat lehetett korcsolyázni az egykori mocsár jegén, ez a gyár már akkor is állt. Akkor még azt mondták, gyár a város szélén. S aztán a háború után egyszer csak a város közepén találta magát. Nőtt, növekedett a város, a gyár pedig egyre kisebb, de egyre jelentősebb lett. Csak kéménye pöfékel változatlanul télen-nyá- ron. De már nem sokáig...- Bizony nem, nálunk már lejár a szénfűtéses kazánok kora - fogad Szűcs Gyula, a stúrovói Keményítő- gyár termelésvezetője. - Hamarosan kiépítjük a gázvezetéket, s akkor végleg eltűnnek udvarunkról a szénrakások. Szinte hihetetlen, hogy a szél többé nem fújja a szénport az arcunkba. Akkor az udvar is barátságosabb lesz, nem pedig ilyen fekete, mint most. A gázkazánokra természetesen nemcsak környezet- védelmi szempontból van szükségünk. Nélkülük a termelést sem tudjuk tovább növelni, mert a most üzemelők legfeljebb 5 tonna gőzt adnak óránként. Ennyi meg már nem elég.- Ezek szerint a termelés növelése, s egyben a munkakörülmények javítása már nem sokat várat magára.-Valóban, ám a gázvezeték kiépítésével nem ér véget a fejlesztés üzemünkben. A fehérjék szárítására szolgáló gőzzel fűtött hengerszárítókat - ugyancsak a közeljövőben - ultrarotorokkal helyettesítjük. Tehát kissé megváltozik a technológiai folyamat, a fehérjéket ezután levegővel szárítjuk, így megőrzik rugalmasságukat és egyéb tulajdonságaikat. Meglehetősen kedvező változás ez számunkra, mivel a szárított fehérjéből jelentős mennyiséget szállítunk Svájcba, Ausztriába, Görögországba, Jugoszláviába és más országokba. Tehát a jó minőség első számú szempont. Egyébként az új berendezésben a szárítás pormentes rendszerben történik, tehát jelentősen javulnak majd az itt dolgozók munkakörülményei.- Ha sikerül megvalósítanunk a fejlesztési célokat, több szempontból is nagy előrelépésre számíthatunk - veszi át a szót Olga Fazeka- sová mérnök, az üzem közgazdásza. - Az anyagellátás terén viszont nem ilyen jó a helyzet. Akkor, amikor a nyersanyagfogyasztást keretek szabályozták, megkaptuk, amire szükségünk volt. Ma azonban már nincs központi elosztás, ezért ha jó anyagot akarunk, több helyen is kopogtatnunk kell. Ennek pedig ára van. Legutóbb például az érsekújvári (Nővé Zámky) Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Vállalattal tárgyaltunk. Magasabb minőségi osztályú, tehát jobb csíraképességű árpát szeretnénk tőlük vásárolni, de úgy látszik, csak nagyobb anyagi ráfordítással érhetjük el célunkat. Mert ugye ami jobb, az drágább is, tehát kalkulálnunk kell. Persze, más gondjaink is vannak. Legtöbbször a rendszertelen anyagellátás és a gépek javításához hiányzó alkatrészek okoznak komoly fejtörést. De aztán előbb vagy utóbb mindig találunk valamilyen megoldást. Igyekezetünk nem eredménytelen, mert időre és jó minőségű terméket szállítunk. Az idén például még egyetlenegy reklamáció sem érkezett.- Ez valóban komoly teljesítmény. Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy keményítőjük a nyugati piacon is jól megállja a helyét.- Reklamáció a határon túlról sem érkezett, s a hazai piacon úgyszintén nincsenek komolyabb gondjaink. A pudingporok gyorsan elfogynak az üzletekből. Időnként új termékekkel lepjük meg a vásárlókat. Például néhány hónappal ezelőtt a Éelmíra márkanevű epres zselatindesszert gyártását kezdtük meg, s kedvezők a visszajelzések. Jövőre a banános és a citromos változat is a boltokba kerül.- Úgy tudom, hogy Lecitóból viszont már egyetlen doboz sem hagyja el a gyárkaput.- A Lecito élénkítő hatású termékünk iránt valóban nincs kereslet, ezért leállunk a gyártásával. Azt nem tudom miért nem kelendő ez a termék, nekem ízlik.- Úgy gondolom, hogy a csomagolás miatt nem nagyon figyeltek rá az emberek - egészíti ki Szűcs Gyula. - 300 gramm volt egy dobozban. Talán, ha kisebb adagokban került volna az üzletekbe...- A keményítő, a pudingok - igaz, ez utóbbiak az említett kis szépséghibával - gazdára találnak. Vajon mi a helyzet az üzem szeszgyártó részlegén?- Könnyebb lenne a dolgunk, ha jobb minőségű lenne a gabona. A csíraképesség a fontos, s azzal nem mindig lehetünk elégedettek - magyarázza Szűcs Katalin, a részleg mestere.- Én úgy gondolom, elsősorban korszerűsíteni kellene - veszi át a szót Cibor Ilona, aki a keményítő főzését felügyeli. - öreg már * ez a gyár, új berendezésekre lenne szükség. Természetesen azt is szívesen vennénk, ha a három 8 órás helyett kétszer 12 órás műszakban dolgozhatnánk. Az üzem vezetősége nagyon segítőkész, ami módjában áll, mindent elintéz, ez a probléma viszont még megoldatlan.- Nem rajtunk múlik, hogy a szeszgyár folyamatos üzemelését nem biztosíthatjuk napi kétszer 12 órás műszakban - magyarázza OF- ga Fazekaéová mérnök. - Pedig ez technológiai szempontból is kívánatos lenne. A laboratóriumban, ahol egyelőre egy műszakban dolgoznak, ugyancsak két műszakos üzemelést tervezünk. Azonban a döntés nem tőlünk függ, hanem feletteseinktől, pontosabban a trnavai vállalati igazgatóságtól. És természetesen a szakszervezeti tanácstól. Egyébként dolgozóink más szociális problémáival is foglalkozunk. Üzemünkben senkinek nincs „fogadó- órája“, az igazgatónőt, a közgazdászt, a termelésvezetőt, aszakszer- vezeti elnököt bármikor, bármilyen ügyben meg lehet keresni. KOVÁCS EDIT
