Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-27 / 279. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1989. XI. 27. A CSKP vezető testületeinek új tagjai Josef Cízek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a chelcicei efsz elnöke Josef Cízek, a CSKP KB Elnök­ségének tagja 1933. április 30-án született Krajnícko községben (Stra- konicei járás). 1960 óta tagja a pártnak. Az alapiskola elvégzése után 1948-tól egészen 1963-ig munkás­ként dolgozott, később a Strakonicei Motorkerékpárgyárban helyezkedett el mint géplakatos. 1963 és 1974 között a Krajníckói Egységes Föld­műves-szövetkezet elnöke volt, majd a Bavorovi Efsz elnöke lett, és 1975 óta ugyanezt a tisztet tölti be a chelcicei Béke Efsz-ben. Távúton elvégezte a mezőgazda- sági szakközépiskolát. Tevékenyen dolgozott mint a he­lyi nemzeti bizottság képviselője, népbíró, valamint a Szövetkezeti Fölművesek Szövetsége járási bi­zottságának alelnöke. Alapszerve­zeti, járási és kerületi szinten töltött be párttisztségeket. A CSKP XVII. kongresszusán a KB tagjává válasz­tották, a 10. ülésen a CSKP KB mezőgazdasági és élelmezési bi­zottságának tagja lett. őízek elvtárs a Kiváló Munkáért kitüntetés és a Szocialista Munka Hőse cím birtokosa. Miroslav Huscava, a CSKP KB Elnökségének tagja, fővájár Miroslav Huscava, a CSKP KB Elnökségének tagja 1949. augusz­tus 12-én született Liberecben. Munkáscsaládból származik. 1978 óta tagja a pártnak. Miután kitanulta a kőműves szak­mát, 1966-ban az Ostrava-karvinái Bányaipari Építóvállalat havírovi 37- es számú üzemében helyezkedett el, később a vállalat 21 -es számú karvinái üzemének bányásza lett, ahol 1975 óta műszakvezetőként dolgozott. 1976 és 78 között elvé­gezte az Ostravai Bányaipari Szak- középiskolát, majd Jugoszláviában vállalt munkát, mint körzeti bánya­felügyelő. 1980-ban visszatért ere­deti munkahelyére, ahol mint fővájár dolgozott. Különböző párttisztségeket töltött be alapszervezetében kerületi és já­rási szinten. A XVII. pártkongresszu­son a CSKP KB tagjává választot­ták, és 1988-ban a CSKP KB 10. ülésén a KB belső pártéleti kérdé­sekkel foglalkozó bizottságának tag­ja lett. Huscava elvtárs megkapta a Szo­cialista Munka Hőse címet. Miroslava Némcová, a CSKP KB Elnökségének póttagja Miroslava Némcová, a CSKP KB Elnökségének póttagja 1943. au­gusztus 30-án született Ceské Her- manice községben (Ústí nad Orlicí-i járás), édesapja tanító volt. 1962 óta párttag. A pedagógiai főiskola elvégzését követően 1970-ig Pardubicéban és Horná Sloupnicéban alapiskolában tanított. A Szocialista Akadémia Ústí nad Orlicí-i járási bizottságának tit­kára volt. 1972-től a SZISZ KB ap­parátusában dolgozott, mint a SZISZ KB ideológiai osztálya ve­zetőjének helyettese, a SZISZ Csehországi Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, majd mint a SZISZ KB középiskolai alapszer­vezetekkel foglalkozó osztályának vezetője. 1975-ben a SZISZ Cseh­országi Központi Bizottsága titkárá­vá, 1978-ban pedig alelnökévé vá­lasztották. Ezzel egyidejújüleg a SZISZ Pionírszervezete Cseh: országi Központi Tanácsa elnöki tisztjét is betöltötte. 1985-től a Cseh­országi Nőszövetség Központi Bi­zottságának elnökeként, valamint a Csehszlovákiai Nőszövetség Köz­ponti Bizottságának alelnökeként te­vékenykedett. 1989-ben megvá­lasztották a Csehszlovákiai Nőszö­vetség Központi Bizottságának el­nökévé. Diákkora óta tevékenyen részt vett az ifjúsági mozgalomban. Alap­szervezeti és üzemi bizottsági párt­tisztségeket töltött be. Tagja volt a Csehországi Pártmunkát Irányító Bizottságnak, póttagja a CSKP Köz­ponti Bizottságának, a 14. ülésen pedig a CSKP KB taga lett. Képvise­lőként és a Cseh Nemzeti Tanács Elnökségének tagjaként tevékeny­kedik. Némcová elvtársnő az Épí­tésben Szerzett Érdemekért állami kitüntetés birtokosa. Ondrej Sáling, a CSKP KB Elnökségének póttagja Ondrej Őaling, a CSKP KB El­nökségének póttagja, 1940. decem­ber 10-én született Hnúsfa köz­ségben, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban. Hivatalnokcsalád­ból származik. A Zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskola elvégzését köve­tően a pezinoki erdőgazdaságban kezdett dolgozni mint technikus. 1967-től az SZSZK Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztériuma önálló szakreferenseként működött. 1970-ben került a Szocialista Ifjúsá­gi Szövetség apparátusába, ahol a Szlovákiai Központi Bizottság osz­tályvezetője lett. 1972-ben megvá­lasztották a SZISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottsága titkárává, 1974-ben pedig a SZISZ KB titkárává. 1978 óta dolgozik az SZLKP KB appará­tusában a mezőgazdaságban vég­zett pártmunkával foglalkozó osztály vezetőjének helyetteseként. 1980- ban megválasztották a galántai (Ga­lanta) járási pártbizottság vezető tit­kárává, 1986-ban a nyugat-szlová­kiai kerületi pártbizottság ideológiai titkára, majd 1988-ban vezető titkára lett. 1988 októberétől tölti be az SZLKP KB titkárának tisztjét. 1961 -ben lett a CSKP tagja, tevé­kenyen dolgozott az ifjúsági mozga: lomban, s bekerült a SZISZ Központi Bizottságába is. Járási és kerületi szinten töltött be párttisztségeket. 1988 óta a CSKP KB tagja, az SZLKP KB Elnökségének és Titkár­ságának tagja, a CSKP KB mező- gazdasági és élelmezésügyi bizott­ságának tagja. 1976 és 1981 között a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képvise­lője volt. Sáling elvtárs munkája elismeré­seként megkapta a Kiváló Munkáért és az Építésben Szerzett Érde­mekért kitüntetést. Ottó Liska, a CSKP KB titkára Ottó Liáka, a CSKP KB titkára, a KB Titkárságának tagja 1934. szeptember 3-án született Jaromér- ben (Náchodi járás), kommunista munkáscsaládból származik. 1952 óta tagja Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának. A kétéves gépipari szakiskola el­végzése után Hradec Královéban kezdett dolgozni a kerületi ifjúsági és pionírház műszaki osztályának ve­zetőjeként, 1957-től a Jicíni Gép- és Traktorállomás technikusa volt. 1959-ben a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség broumovi járási bizottsá­gának elnökévé választották, majd 1960-ban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség náchodi járási bizottsá­gának elnöke lett. 1963 óta dolgozik a pártapparátusban. Először a ná­chodi Rubena vállalat üzemi pártbi­zottságának elnökeként tevékeny­kedett, majd a náchodi járási pártbi­zottság politikai szervezőmunkával foglalkozó osztályának vezetője, ké­sőbb titkára lett. 1970-74 között el­végezte a CSKP KB Politikai Főisko­láját. Ezt követően a CSKP KB politi­kai szervező osztályán működött, és 1979-től a CSKP KB kerületi bizott­ságainak instruktora lett. 1985-ben megválasztották a kelet-csehorszá­gi kerületi pártbizottság politikai szervezőmunkával foglalkozó titká­rává, 1987-ben pedig a pártbizott­ság vezető titkára lett. Tevékenyen részt vett az ifjúsági mozgalomban. Alapszervezeti, üze­mi, járási és kerületi szinten töltött be párttisztségeket. 1988-ban a CSKP KB 9. ülésén a KB tagjává kooptálták, a 10. ülésen megválasz­tották a CSKP KB belső pártéleti kérdésekkel foglalkozó bizottságá­nak tagjává és a Csehországi Párt­munkát Irányító Bizottság tagjává. Liska elvtárs a Kiváló Munkáért, az Építésben Szerzett Érdemekért ki­tüntetés és a Munka Érdemrend bir­tokosa. Az igazsagnak megfelelő tájékoztatást A Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége Központi Bizottságának rendkívüli ülése (CSTK) - Tegnap rendkívüli ülést tartott Prágában a Csehszlovákiai Újságírók Szövetségének Központi Bizottsága, amely 1. Visszahívta funkciójából Ján Riskót, a Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége KB elnökét, valamint a szövetség Központi Bizottsága El­nökségének eddigi tagjait. A köz­ponti bizottságba Jaroslava Marko­A köztársasági elnök döntése (CSTK) - A Csehszlovák Közvé­lemény Emberi Jogi és Humanitári­us Együttműködési Bizottsága, a CSSZSZK kormánya és egyes állampolgárok kérésére a CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK legfőbb ügyészével való konzultá­ciók után a köztársasági elnök élve alkotmányos jogával, november 25- én megszüntette a büntetőeljárást dr. Ján óarnogursky, dr. Miroslav Kusy, Jirí Rumi, Peter Uhl és Ru­dolf Zeman ellen. A köztársasági elnök ugyanezen a napon döntött arról is, hogy elen­gedi Iván Jirous, Iván Polansky és Frantiáek Stárek büntetését. vét és Anton Balázt kooptálták. A szövetség központi bizottságának új elnökévé Jaroslava Markovát, a Hospodárske noviny szerkesztő­jét, alelnökévé Stanislav Tömést, a Lidová Demokrace főszerkesztő­jét, valamint Anton Balázt, a Slobo- da főszerkesztőjét választották. Jo­sef Veselyt választották meg a szö­vetség központi titkárává. 2. Az ülés résztvevői megállapí­tották, hogy a jelenlegi belpolitikai helyzet és az ülés vitája szükséges­sé teszi a Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége valamennyi szervezete és szerve tevékenységének részle­tes elemzését, melynek alapján ha­tározatokat hoznak a Csehszlovák Nemzeti Front jelentős elemét képe­ző újságírószövetség tevékenysé­géről, amelyben valamennyi tag egyenlő. A rendkívüli ülés feladatul adja, hogy ezt az elemzést és a ja­vaslatokat az újonnan megválasztott elnökség legkésőbb 1989. decem­ber 19-ig terjessze elő további hatá­rozatok foganatosítása érdekében a Csehszlovákiai Újságírók Szövet­sége Központi Bizottságának ülése elé. 3. A Csehszlovákiai Újságírók Szövetségének Központi Bizottsága a jelenlegi politikai helyzetet válsá­gosnak minősíti. Véleménye szerint a helyzet megoldásának kiinduló­pontját a CSKP KB rendkívüli ülésén hozott határozat kilenc pontja képe­zi. Sürgős kérelemmel fordul a CSKP Központi Bizottsága felé, hogy a kilenc pontot a legrövidebb időn belül akcióprogramba iktassa. Minden halogatás a jelenlegi válság elmélyítéséhez vezet. A Csehszlo­vákiai Újságírók Szövetségének Központi Bizottsága kijelenti, hogy a történt hibák és a múltbeli politika hatásának érvényesülése ellenére elutasítja azt a vádat, miszerint az újságírók okozták volna a jelenlegi válságot. Felhívással fordulunk valamennyi újságíróhoz, hogy a teljes igaz­ságnak megfelelően és objektíven tájékoztassák a nyilvánosságot. Egyúttal felhívja a Csehszlovákiai Újságírók Szövetségének vala­mennyi tagját, és közvetítésükkel az összes újságírót, hogy az újságíró­hivatás elveihez hűen ne szüntes­sék be a munkát és így juttassák kifejezésre az átalakítás és a de­mokratizálás politikájának támoga­tását. avakkal szinte lehetetlen ecsetelni a mostani drámai órákat, napokat. Megint egyszer betelt a pohár: a népharag szétfeszítette azt a politikai, szellemi kalodát, amelybe becsületes állampolgáraink - köztük az egyszerű párttagok - millióit szorítot­ták. Társadalmunk súlyos válságba került, s az elégedetlenség azok malmára hajtja a vizet, akiktől nehéz lenne elvárni szocialista vívmányaink védelmét. Évtizedek óta egyre erősebben, mind határozottabban hallatszot­tak az intő, figyelmeztető hangok. Hogy minden jelszó és hangzatos kinyilatkoztatás ellenére kétkezi munkásnak, értelmiségnek, vala­mennyi egyszerű állampolgárnak mind kevesebb a beleszólási joga a politika, a közélet alakulásába. Hogy fölborulóban a társadalom értékrendje, mert az egyéni érvényesülés alapja hovatovább nem a becsületes munka, az ember tudása, tehetsége, szakmai ráter­mettsége. Hogy országos, járási és helyi szinten is hatalmi elit formálódott: a kiválasztottak olyan szűk rétege, amely szocialista eszméinket azonosította a hatalommal, a hatalmat pedig a saját személyükkel... S tisztességes embereket kiskorúkká, engedelmes, bólogató alattvalókká iparkodtak lesüllyeszteni. Hogy e súlyos mulasztások következtében a viszonylagos anyagi jólét ellenére e hazában szellemi, erkölcsi értelemben mind elviselhetetlenebb az élet. Hogy a kiemelkedő demokratikus hagyományokkal rendelkező, iparilag egykor oly fejlett ország ezekben az évtizedekben nem képes lépést tartani a fejlődéssel, nem tud kellő időben megfelelő válaszokat adni a történelmi kihívásokra, s döntő területeken a közepesen, sőt a gyengén fejlett országok közé csúszik vissza. Sokasodtak az intő jelek és hangok szerte az országban. Munká­sok, értelmiségiek, fiatalok és idős emberek figyelmeztettek a sűrű­södő fellegekre. Ma már tudjuk: akadtak olyan becsületes politiku­sok és más közéleti személyiségek, akik képesek voltak felülemel­kedni önmaguk érdekein, s a legfelsőbb vezetésben is elmondták: szaporodnak a válságjelenségek. Számukra is nyilvánvalóvá vált ugyanis, amit az állampolgárok milliói világosan láttak: az élet számos területén csak nagy szavakban, melldöngetésekben nyilvá­nul meg az átalakítás, a valóság viszont az, hogy szűk réteg önmaga Válaszúton hatalmának, pozícióinak megmentésén fáradozott. Hiába volt min­den figyelmeztetés: Hogy az átalakítás csehszlovákiainak kikiáltott útja félresiklik, ha csupán a gazdaság területén kísérelünk meg bátortalanul lépni, miközben egyesek azon mesterkednek, hogy a politikai szféra konzerválódjék. Napnál világosabb: a következetes átalakítás nem jelenthet teljes folytonosságot. Mert a tényleges politikai és gazdasági reformok érdekében meg kell válnunk mind­azoktól, akik minden eszközzel ragaszkodnak a megkövesült mód­szerekhez, eszményeinkkel összeegyeztethetetlen kiváltságaihoz, nem képesek másként, teljesen új módon gondolkodni és dolgozni, s azoktól is, akik mérhetetlen erkölcsi kárt okoztak ennek a pártnak, s ennek a társadalomnak. S nem árulhatunk egy gyékényen termé­szetesen azokkal sem, akik nem e társadalom megreformálásán, hanem megdöntésén fáradoznak. A személyi hatalomféltést, az állampolgárok millióitól való elsza­kadást, a politikai szűklátókörűséget döbbenetesen leleplezte az elmúlt heti drámai pénteki nap, amikor az illetékesek órákon, félnapon csaknem egy egész napon át késlekedtek az egyetlen lehetséges lépés megtételével, s a késő éjszakán megszületett döntések személyi konzekvenciái politikai és etikai értelemben is félmegoldásnak bizonyultak. Ezt az elmúlt negyvennyolc óra sodró eseményei egyértelműen igazolták. Mégis: a jelen és a közeljövő szempontjából mindenképpen biztató, hogy a CSKP vezetésében is színre léptek olyan politikusok, akik képesek szembenézni a valósággal, nem tetszelegnek a téved­hetetlenek szerepében, őszintén igénylik a párbeszédet hazánk valamennyi becsületes állampolgárával, mindenkivel, aki felelőssé­get érez ennek az országnak sorsáért, jövőjéért. E történelmi napok a kollektív és a személyes önvizsgálatra késztetnek, s eme erkölcsi kötelesség alól a tömegtájékoztató eszközeink sem mentesülhetnek. A mi szerkesztőségünk sem. Ha nehéz is, ha fájó is, de ki kell mondanunk hol, miben hibáztunk, hogyan, mikor, miért kerültünk szembe lelkiismeretünkkel, meggyő­ződésünkkel, hányszor szolgáltunk rá jogosan olvasóink rosszallá­sára, bizalmatlanságára. Ez az önvizsgálat és együttgondolkodás szerkesztőségünkben nem ezekben a napokban kezdődött. Most feszített tempóban dolgozunk, s kellőképpen tudatosítjuk, hogy elsőrendű feladatunk olvasóink tájékoztatása. Hiteles és minél alaposabb informálása. Ez a mi állásfoglalásunk. Megsokasodott tennivalóink ellenére szerkesztőségünk vezetősége péntek délután fiatal munkatársainkkal, SZISZ-tagjainkkal ült egy asztalhoz, s újra bebizonyosodott, hogy jobban oda kell figyelnünk egymásra, véle­ményeinkre, mert céljaink alapjában véve azonosak. Egyetlen hazai magyar napilapunk küldetése a torzításoktól mentes, szocialista eszmék szolgálata, a dél-szlovákiai magyarság és közös hazánk sorsáért vállalt politikai, erkölcsi felelősség. E nyomvonalon haladva kell tisztáznunk azt is, mi az, amit az Új Szó négy évtizedes történetéből a lap mai vezetése, mostani kollektívája vállal, mint olyan szellemi örökséget, amely ösztönzi, segíti munkánkat. Meggyő­ződésünk, hogy ilyen alapállásból megerősíthetjük vagy visszasze­rezhetjük olvasóink bizalmát lapunk iránt. Bizalom. Úgy vélem, ezekben az órákban kisközösségekben és országos méretben is ez a kulcsszó. Társadalmunk súlyos válságba került. Hazánk történelmi válaszúthoz érkezett. Innen továbbjutni csak építő munkával és csak úgy lehet, ha minden szinten olyan vezetők kerülnek tisztségbe, akik szakmai és erkölcsi szempontból rászolgáltak népünk, társadalmunk bizalmára. Akik meggyőződés­ből, nem pedig haszonlesésből és karriervágyból vállalnak közéleti tisztségeket. Akik sohasem szakadnak el a néptől, a realitásoktól, tettükkel is szocialista eszméinket szolgálják, s akik odafigyelnek minden jószándékú állampolgár értelmes véleményére, kezdemé­nyezésére. Akik életükkel, munkájukkal e társadalom, közös hazánk boldogulását szolgálják. \/ 6!^ .“CSak velük ~ akar e9yütt haladni ez a nép, ez az ország. “ °s®k ''elük r S2er«zhetjük vissza tekintélyünket, méltóságunkat, itt, Európa szívében. SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom