Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-25 / 278. szám, szombat

ÚJ szú 5 1989. XL 25. i GAZDAGODÓ TERMÉSZETVÉDELMÜNK Tanosvény a somoskői vár alatt Biológus létemre - vagy tán éppen azért - soha­sem tudtam igaz szívvel „gyönyörködni" a múzeu­mok porosodó tározóiban őrzött rovarcsodákban, ritka madarakban, emlősökben. Fekete Istvánnal együtt vallom: a döglött hóscincér már nem mond semmit, és nem lehet megtudni tőle, hogy mit csinált, amíg élt, hogy szaporodottSokkal inkább birtokomban érzem a forrásnál meglesett szarvast, mint azt, amelynek trófeája ott csüng a falon. De nemcsak fegyverrel lehet ölni! Pusztít a turista is, mikor letapossa az ősgyepet, s mikor útját rövidítve a lejtön teret nyit az eróziónak. Pusztít a természet­barát fotós, mikor közelről a fiókáit etető madárra „süti“ a vakut. Ezért olyan rezervátumokra van szükség, ahol az állatok és a növények vannak birtokon belül, s ahol még a kutatómunkát is szigorú védelmi és etikai normák korlátozzák. Ott viszont, ahol az az élővilágot nem veszélyezteti „élő múzeu­mokban" kell bemutatni a természetet. Az utóbbi években a turistautak mentén elhelyezett ismeretter­jesztő táblákkal vagy új, a rezervátumokban létesített - sokat mutató, de semmit sem károsító - úgyneve­zett tanösvények kiépítésével ez az igyekezet jó úton halad. Miért csak az ellenőrök törődnek a fegyelemmel öt éve üzemel, bár hivatalosan még nem adták át az építők a lévai húskombinátot • A minőség a technológiai fegyelemtől is függ • Hány határidőt mulaszt még el a Priemstav? November elején egy ilyen készü­lőben lévő tanösvény látnivalóival ismerkedtem dr. Gaál Lajos, a Kö­zép-szlovákiai Állami Műemlék- és Természetvédelmi Intézet losonci (Luőenec) központja munkatársának kíséretében. A csehszlovák-magyar államha­tár közelében, az alig 600 lelket számláló Siatorská Bukovinától né­hány kilométernyire található a 36,6 hektáros somoskői rezervátum, mely a Füleki-hegység közelmúltban kialakított tájvédelmi körzetéhez tar­tozik. A körülbelül másfél kilométe­res tanösvény a terület északi szé­lén kezdődik, és Somoskő várának romjainál ér véget. Jobbára a Med- ves oldalában eredő, észak felé fo­lyó Sátormegi patak völgyében hú­zódik, s ettől csak a várhegy alatt távolodik el.- A kényelmesen bejárható, újon­nan kiépített úton hét pihenőhelyet tervezünk, ahol szlovák és magyar nyelvű táblákon felhívjuk a turisták figyelmét a látnivalókra. Megismer­tetjük velük a természetvédelmi te­rület növény- és állatvilágát, vala­mint geológiai érdekességeit - mon­dotta kísérőm. A patak mentén kényelmes tem­póban haladunk egyre feljebb. Vizé­ben folyami rákot, a moha között kárpáti gőtét, foltos szalamandrát figyelhet meg a temészetjáró. Egy mesterségesen kialakított tavacská­nál pihenünk meg, ahol néhány évti­zeddel ezelőtt a macskaluki bánya tulajdonosa haltenyésztéssel pró­bálkozott. A tavat a természetvédel­mi szakemberek felújították. Ide ke­rül majd a környék jellegzetes állata­it és növényeit bemutató panel. A környező domboldalakat gyertyá­nos tölgyes borítja. A veszélyeztetett növények közül megtalálható itt a hegyi ternye egyik ritka alfaja, a fűzlevelű peremizs, a sárga hagy­ma, a háromszínű árvácska. A nyir­kos helyeken tenyészik a bársonyos tüdőfű és a védett bársonyos ka­A vár építőanyagát a méretre vá­gott bazaltoszlopok adták (A szerző felvételei) kukkszegfű. A várhegy erdőöve év­százados bükkös. A meredek, gör- geteges lejtőn növő fák azonban pusztulásra vannak ítélve. A görge­teg ugyanis lassú mozgásban van, csúszik, s így szaggatja a fák gyö­kérzetét, azok támaszukat vesztve megdőlnek, és kiszakadnak a ta­lajból. A somoskői rezervátum e „hét­köznapi" látnivalók mellett azonban országos, sőt közép-európai vi­szonylatban is jelentős geológiai lát­ványosságot rejteget... A geológiai harmadidőszak vé­gén, a felső pliocénben - több mint 2 millió évvel ezelőtt - a Füleki- hegység tengeri eredetű üledéké­ben keletkezett völgyekbe vulkáni tevékenységnek köszönhetően ba­zaltláva nyomult, s ott széles taka­rókat, lávafolya­mokat képzett. Később a vidék emelkedni kez­dett, ezért az itt folyó vizek a hegységet alko­tó, bazaltnál lá- gyabb homokkő­be mélyen bevá­gódtak. Az erózió megtette munká­ját, s letarolta a homokkövet.-Ma a vidék magaslatait több helyütt az ósvöl- gyeket kitöltő vul­kanikus eredetű kőzet képezi, a hajdani homok­kőgerincek pedig völgyekké lettek - magyarázza kí­sérőm a szakem­berek által „fordí­tott" domborzat­nak, inverz reliéf- nek nevezett geo­lógiai jelenség lé­nyegét. Ez persze a táj rejtett arcula­ta, amit majd az ismeretterjesztő táblák egyikéről ismerhet meg a lá­togató. A rezervátum fő attrakciója a vár­hegy északi oldalában lévő bazalt telér 9 méter magas mesterséges feltárása, amelyet a magyar nyelvű szakirodalom ,,bazaltorgona“ néven ismer. A bazaltlávára ugyanis az jellemző, hogy kihűlésekor oszlopo­sán - a kiszáradt holtágak finom iszapjához hasonlóan - megrepede­zik, elválik. Nálunk - és persze má­sutt is a világon - több érdekes formájú, ritkaság számba menő, jel­legzetes bazalttömb található. A so­moskőihez hasonló keskeny, arasz­nyi átmérőjű, szinte szabályos hat­szögletű oszlopokból azonban iga­zán kevés van.- Erre, a mintegy százméteres kiömlésre építették fel a XIII. szá­zadban a somoskői várat. Az építő­anyagot a bazaltömlés szolgáltatta. Az építőknek az oszlopokat csak megfelelő hosszúságúra kellett vág­niuk, s rakhatták a falakat. A fejtés eredményeként nekik köszönhető tehát az érdekes felszíni forma ki­alakulása, amely nem zavarja a ter­mészetet, sőt abba szervesen illesz­kedik. Néhány lépésnyire más látvá­nyosság is van: egy kisebb „kőten- ger“. Kísérőm szerint nagy része mesterséges eredetű, más része vi­szont kétségtelenül természetes úton málással keletkezett. Jobbára a fejtésből, várépítésból származó, pattintott kődarabokból alakult ki. Bi­zonyítják ezt a köveken lévő ha­barcsmaradványok, a köztük talál­ható homokkő és téglatörmelék. Mesterséges eredete ennek ellené­re fel sem tűnik. A kőtenger jól illeszkedik a tájba. A tanösvény ki­alakításánál is arra törekednek, hogy az harmonizáljon a termé­szettel.- Azt hiszem kevés olyan védett terület van az országban, ahol az emberi tevékenység nyomai és a természet értékei ilyen szerencsé­sen ötvöződnek - hívta fel figyelme­met a rezervátum jellegére dr. Gaál Lajos. A tanösvény utolsó állomása, a kétmillió éve kialudt tűzhányó kür­tőjére épült gótikus vár, irodalmunk­ból is jól ismert. Itt találkozott ugyan­is Balassi Bálint a verseiben több­ször szereplő Losonczy Annával. A vár jelenleg rekonstrukció alatt áll. Tornyát már újjáépítették. Falairól belátni Nógrádnak Medvessel és Karanccsal határolt északi szögle­tét. Délre, a már Magyarországon lévő Salgóvár vulkanikus kúpja ma- gaslik. Néhány méternyire a falaktól, Somoskőújfalu kertjeinek tövében húzódik az államhatár. Alattunk, a magyarországi oldalon, egy kiska- tona üldögél, őrzi a határt. Egy éles szemű ember innen a magasból még a kezében lévő újság címét is elolvashatná. A vár rekonstrukcióján dolgozó Szlovákiái munkások lenn laknak a faluban. Innen vezették fel a villanyt és a vizet is. Néhány éve még a magyarországi turisták is fel­járhattak a várba, ma viszont a várat ,,védő“ kerítés kapuja zárva van. Talán, ha a rekonstrukciós munkála­tok befejeződnek, ismét megnyílik... A szlovákiai oldalról ez az érde­kes műemlék ma is látogatható. Azok azonban, akik a régi, még használatban lévő jelzett turistaös­vényen jde fel akarnak kapaszkodni a „félreértések" elkerülése érdeké­ben - határsávról lévén szó - jól teszik, ha szándékukat a Őiatorská Bukovinka-i határőrsön előre beje­lentik. A tanösvényt pedig, melynek részletes útikalauza már a nyomdá­ban van, várhatólag a jövő év őszén adják át a turistaforgalomnak. A bratislavai Húsipari Tröszt lévai (Levice) húskombinátja ta­valy nem teljesítette a fő terme­lési mutatókat és termékeinek a minősége sem érte el a kívánt színvonalat. Ez szemet szúrt az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizott­ság, valamint a Szlovák Mező­gazdasági és Élelmiszeripari Felügyelőség munkatársainak. A gyakorlott ellenőrök figyelmét nem kerülte el, hogy a munkahe­lyeken dohányoznak, megszegik a tisztálkodási előírásokat, sza­bályellenesen tárolják a mellék- termékeket és hulladékokat, s elhanyagolják a csatornaháló­zat karbantartását. Mindezért 47 esetben összesen 9200 korona büntetést szabtak ki. Az első tapasztalatok alapján a két intézmény munkatársaiból létrehozott csoport az idén janu­árban megvizsgálta a hús és a húskészítmények minőségét. Tizenhat minta közül kilenc nem felelt meg a szabványnak. Ezu­tán újabb higiéniai ellenőrzés kö­vetkezett, melynek alapján az ellenőrök furcsa kérdéseket tet­tek fel az üzem vezetőinek. Pél­dául: miért dobálják szét a csar­nokokban a másodlagos alap­anyagokat, miért szennyezett sóval kezelik a disznóbőrt, miért nem távolítják el a húsfélék oxi­dálódott felső rétegét, miért szórják szét az udvaron a gyo­morból és a belekből kimosott ürüléket, miért nem gondoskod­nak a szociális helyiségek tisz­tántartásáról? Az üzemben február végén különleges rendszert léptettek érvénybe a termékek minőségé­nek rendszeres ellenőrzésére. Az említett szakembercsoport az első félévben egész sor vizsgá­latot végzett, rendszeresen érté­kelve a húskészítmények minő­ségét. Ennek ellenére az üzem dolgozókollektívája csak az év deraka táján volt hajlandó tudo­másul venni, hogy az új feltéte­lek között a minőség a legfonto­sabb mutatók közé tartozik. Ek­kor a húskészítményeknek már csak a 9,1 százaléka nem felelt meg a szabvány követelménye­inek. Tehát lassan, de változott a helyzet. Változnia kellett, mert az ellenőrök könyörtelenek vol­tak. Például február 28-án letil­tották bizonyos termékek boltok­ba történő szállítását, és a tech­nológiai fegyelem súlyos meg­sértéséért nyolc dolgozóra összesen 1600 korona pénzbün­tetést róttak ki. Ez valószínűleg sokakat gondolkodásra és jobb munkára késztetett, mert a kö­vetkező napon vett 17 mintából mindössze egyet lehetett kifogá­solni. Konkrétan azért, mert nem távolították el tökéletesen a hús­ról a szőrt. A később megvizsgált húskészítmények közül csupán 53 kg nem felelt meg a minőségi elvárásoknak, történetesen a rossz füstölés miatt. A március 7-i váratlan ellenőrzés kiderítet­te, hogy az előző napi műszak­ban 1500 kg húst nem tartósítot­tak kellőképpen, a füstölőrészle­gen pedig rosszul végezték a kolbász kezelését. Március 9- én a munkaidő végeztével néz­tek körül az ellenőrök az üzem­ben. A húst ismét nem tárolták- tartósították megfelelően, a fo­lyosók vöröslöttek a vértől, s még több jel is arról árulkodott, hogy a részlegek dolgozói meg­szegik a munkafegyelmet, kö­zömbösek a társadalmi tulajdon sorsa iránt. Újabb ellenőrzések következ­tek. Április 4. és 13. között a hús­termékek 47,4 százalékát, május 5. és 8. között pedig a készítmé­nyek 25 százalékát találták elfo­gadhatatlannak a szakemberek. Az első félévben összesen ki­lenc átfogó ellenőrzésre került sor, melyek során kiderült, hogy a legtöbb hibát a feldolgozás harmadik szakaszában vétik. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari felügyelőség az üzem és az állami vállalat igazgatóját egy­aránt olyan konkrét intézkedé­sek megtételére kötelezte, ame­lyek hosszú távon garantálhatják a húsipari termékek minőségét, így sikerült elérni, hogy csakis kifogástalan minőségű alap­anyag kerüljön feldolgozásra. Július közepén az említett ellenőrzési intézmények az Álla­mi Állatorvosi Felügyelőség szakembereinek, valamint a hús­kombinát ellenőreinek be­vonásával újabb minőségi és hi­giéniai ellenőrzéseket végeztek. Elégedetten állapították meg, hogy a termékek minősége meg­felel a szabványnak, az előírá­soknak megfelelően kezelik és tárolják az alapanyagot és a fel­dolgozásnál is megtartják a technológiai és egészségügyi előírásokat. Az üzemben javult az irányítás színvonala, megszi­lárdult a munkafegyelem, s a boltokba kizárólag az előírá­soknak megfelelő termékek ke­rülnek. A tapasztalatok alapján , az SZSZK Népi Ellenőrzési Bi­zottsága és a Szlovák Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi felü­gyelőség közös munkacsoportja július 28-án megszüntette a kü­lönleges ellenőrzési rendszert. Ezzel az ügy azonban nem zárult le, hisz az üzemben foga­natosított intézkedéseket valóra kellett váltani. Ahogy Stefan Tu- harsky mérnök, az üzem igazga­tója elmondta, az ellenőrzések­ből levonták a szükséges követ­keztetéseket. A vétett hibákért felelős vezető és beosztott dol­gozókat - Vladimír Kiár mérnö­köt, Juraj Petrovicot, Török And­rást, Duéan Rusnácekot, Zdenék Fialát, Iván Gersí mérnököt, Lő- rincz Gyulát, Alexander Sebe- chlebsky mérnököt és másokat - megbüntették, s azonnal hoz­záláttak a hibák orvoslásához. Az észlelt fogyatékosságoknak objektív okai is vannak. Például az egyébként is kis kapacitású füstölőrészlegen gyakori a meg­hibásodás, gondot okoz a kések élezése és egyes gépsorok el- használódottsága. A munkahelyi tisztaság fenntartását a födém rbssz szigetelése, valamint az nehezíti, hogy nincs lejtése a pa­dozatnak. Megoldatlan kérdés a vágóhíd hulladékának elszállí­tása, nem készültek el a mosó­rámpák, hiányoznak a raktárak, garázsok és karbantartó műhe­lyek. A felsorolt objektív okokért el­sősorban a Priemstav 04-es lé­vai üzemét terheli a felelősség, melynek vezetői annak idején ígéretet tettek, hogy szeptember végéig pótolják a mulasztást. Adott szavukat azonban ezúttal sem tartották meg. A húskombi­nát igazgatójától október 30-án megtudtuk, hogy a fentebb emlí­tett munkálatoknak csupán az 5 százalékát végezték el határi­dőre. Nem csoda, hisz az építő­vállalat dolgozói néha napokig nem jelentkeztek, s ha jöttek is, csak ímmel-ámmal dolgoztak. Eltelt tehát az újabb határidő, de a helyzet alig változott. így a feldolgozóüzem továbbra is bonyolult feltételek között műkö­dik, akárcsak az eltelt öt évben. A járulékos létesítmények felépí­tésével, az észlelt hibák eltávolí­tásával mindmáig adós Priem­stav hibájából az üzem hivatalos átadására annak ellenére nem lehet sort keríteni, hogy a kombi­nát a gyakorlatban már ötödik éve üzemel. Hihetetlen, hogy a politikai és gazdasági vezetés nem találja meg a módját annak, miként lehetne rákényszeríteni az építővállalatot mulasztásai­nak mielőbbi pótlására. GABRIELA HOREÓNÁ A rezervátum közép-európai értékű látványossága a 9 méter magas „bazaltorgona“

Next

/
Oldalképek
Tartalom