Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-24 / 277. szám, péntek

Csűri, Nyíga, meg a többiek EGY CIGÁNYKÉRDÉSSEL FOGLALKOZÓ BIZOTTSÁG GONDJAIRÓL Gyógy szer(tor)túra A gyógyszerhiány, köztudottan, nem újkeletű gond. A betegek, akik hiába járják a gyógyszertárakat, hogy megkapják előírt gyógyszerü­ket, panaszolják, sokszor nem jár­nak sikerrel. Talán a következő hé­ten, talán máshol - mondják a tára mögött álló gyógyszerészek, s türel­mes magyarázattal, vagy többnyire pótgyógyszer ajánlásával próbálják ellensúlyozni a hiányt. A múlt héten a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban és Ko­máromban (Komárno) látogattunk el néhány gyógyszertárba. Dunaszer- dahelyen a kórház melletti gyógy­szertárban naponta nagy a forga­lom, kb. ezer receptre adnak ki gyógyszert. A betérők azonnal két sort alkotnak. A vény nélkül, pénzért vásárolható gyógyszerek között lis­tavezető a C-vitamin és a köhögést csillapító cseppek. S mivel a gyógy­szerészek pezsgő C-vitaminnal is szolgálni tudtak, a vásárlók nem pa­naszkodtak. Megütköztem viszont azon, hogy az egyik vásárló tíz cso­mag C-vitamint kért. - Minek, kinek lesz? - szólítottam meg. - A Béres cseppek mellé javasolt a vitamin, s ha már bent járok a városban, én szállítom a falubeli szomszédoknak is. Az orvos által előírt gyógyszerek­kel sem volt különösebb gond, a be­tegek dobozokkal, üvegcsékkel tá­voztak.- Néhánynapos kiesés után meg­érkezett a gyógyszerszállitmány, fő­leg »a hazai szívgyógyszereknek örültünk. Igaz, nem kaptuk meg a megrendelt, szükséges mennyisé­get, tehát néhány nap múlva szinte biztos, hogy ismét hiányozni fognak- vallotta őszintén Sidó Éva gyógy­szerész.- Az őszi időszakra jellemző, hogy gyakoribbak a légzőszervi megbetegedések, az influenza- folytatta, - s mi nem kaptuk meg az Ampicilint. Kénytelenek vagyunk más gyógyszert adni helyette, de az jóval drágább. Szerencsére, gyer­mekgyógyszerünk van elég. Miköz­ben beszélgetőtársam újabb beteg­gel foglalkozott, kollégái elmondták, a gyógyszertárban készített gyógy­szerek terén is hiányosságok van­nak, alapanyag-gondokkal küszköd­nek. Kevés a kén, a púder alapját alkotó talkum stb.- Ascorutin sajnos nincs - közölte a beteggel Sidó Éva gyógyszerész. A vényre az orvos két gyógyszert ír fel, s mivel csak az egyiket adhatta oda, kiírta a pótreceptet. Eközben érkezett meg Vlasta Valentová, járá­si főgyógyszerész. Nem kellett sokat kérdezősködnöm, azonnal a lényeg­re tért. - Hiánylistánkat jelenleg 20-25 féle gyógyszer alkotja. A baj az, hogy vannak köztük életfontos- ságúak. Ennek nem szabadna elő­fordulnia. Huzamosabb ideje nélkü­löznünk kell az NDK-beli gyógysze­reket. Közülük vannak helyettesíthe­tők, ám a beteg, aki megszokott egy bizonyos gyógyszert, nem akar át­térni másikra. Az epilepszia elleni NDK-s gyógyszer keresett, jó volt. Jelenleg nincs. Ám a betegek nem lehetnek meg gyógyszer nélkül. Fe­lettes szerveink intézkedtek, s be­hoztak gyógyszert Svájcból. Sok krónikus megbetegedésben szenve­dő beteg a megmondhatója, az évek óta használt gyógyszer gyógy hatása hirtelen megszűnik. Ezen nincs semmi különös, a betegnek - ha a gyógyszertudomány új készít­ménnyel állt elő - joga van a hatáso­sabb gyógyszerre. A kérdés gyakran az, honnan vegyük? Dr. Valentová elmondta, tulajdon­képpen szerencsés helyzetben van­nak, hiszen a főváros, a gyógyszert elosztó Medika nincs messze. Mi­helyt jelzik, megérkezett a gyógy­szer, autóba ülnek és elmennek ér­te. A szakorvosokat is felvilágosít­ják, mit hoztak, megkönnyítik ezzel az ő munkájukat is.- Külön kategóriát alkotnak a kül­földi, a tőkés országokból és Ju­goszláviából behozott gyógyszerek. A járás lakosai ebben a gyógyszer- tárban kapnák meg a külföldi gyógy­szereket - de mi ígéreten kívül saj­nos, nem tudunk adni semmit sem. Az év végén befeje­ződik a hamrei de- kontamizációs ál­lomás próbaüze­meltetése. Az állo­más automatikus, s feladata, hogy a Ploucnicát védje az uránipari szeny- nyezőanyagoktól. Felvételünkön Mar­tin Fiala a szivaty- tyútelepen dol­gozik. (Stanislav Peska felvétele - CSTK) Az ígéret pedig úgy hangzik - a má­sodik és a harmadik negyedévben pl. Jugoszláviából nem szállítottak gyógyszert hogy majd december végén, illetve január elején talán meglesz a keresett szer. Hrobohovóban új, korszerű gyógyszerkiadót létesítettek a lako­sok nagy örömére és megelégedé­sére. Mórocz Erzsébet gyógysze­rész kedvesen fogadta a betegeket, de számos esetben gyógyszert ő sem tud adni. Nemcsak azért, mert az országban hiánycikknek számító gyógyszerei neki sincsenek, hanem gyakran azért, mert a gyógyszertár mellett nincs laboratórium, ahol el lehetne a gyógyszert készíteni. A rá­szorulónak pedig utaznia kell... Komáromban két gyógyszertárba térünk be, s a helyzet ott sem volt kedvezőbb. A főtéri gyógyszertár­ban Cardilant, Feronatot, Ascorutint már régen láttak, újabban hiányoz­nak a vitaminok is. A piac melletti gyógyszertárban étefan Horváth gyógyszerész kissé szomorúan mondta el, a megrendelt gyógyszer- mennyiség ötven százalékát sem kapják meg, a külföldi gyógyszerek késnek, de gyógyszerüvegcse-hi- ánnyal is küszködnek. Például az üvegcséket a Rempoban vásárolják, ám a vállalat „szállítási kapacitás" hiánya miatt nem tudja eljuttatni a terméket Komáromba. Nekik kell érte menni.- Komáromban öt gyógyszertár közül a miénk bonyolítja le a legna­gyobb forgalmat, havonta másfél­két millió korona értékű gyógyszert adunk a kórháznak, és a magánsze­mélyeknek. A napi receptforgalom kb. 500 vény. Elmondta azt is, jelen­leg valamelyest csökkent a gyógy­szerkereslet. Kollégáival együtt úgy véli, a betegek némi gyógyszerkész­lettel rendelkeznek, s bíznak abban, hogy az életfontosságú gyógysze­rekkel való ellátás javulni fog. S hogyan értékelik a gyógyszer­helyzetet az SZSZK Egészség- és Szociális Ügyi Minisztériumában?- A gyógyszerhiány enyhítését fon­tos feladatnak tartjuk. A szövetségi kormány még augusztusban külön devizakeretet szabadított fel a hiányzó gyógyszerek pótlására, és a hazánkban előállított gyógyszerek egyes külföldi komponenseinek be­hozatalára. A megrendeléseket el­küldtük, a szállítás nem történhet egyik napról a másikra - közölte dr. Eduard Pullmann osztályvezető.- Tudjuk, az SZSZK-ban kb. 55 gyógyszer szerepel a hiánylistán. Az év végén, illetve 1990 első negyed­évében a gyógyszerpiacon jelentős javulás várható. PÉTERFI SZONYA Testmozgás - egészség A sport, testmozgás és egészség egymástól elválaszthatatlan fogal­mak. A helyes életmódhoz a rend­szeres testmozgás ugyanúgy hoz­zátartozik mint az ésszerű táplálko­zás, a munka és a pihenés megfele­lő váltakozása, valamint a dohány­zás, mértéktelen szeszesital-fo­gyasztás és egyéb káros szenvedé­lyek mellőzése. A helytelen életmó­dot folytató egészséges emberek hi­szik el a legkevésbé, hogy saját maguk a felelősek azokért a későb­biek során kialakuló kóros állapoto­kért, melyeket kis előrelátással könnyen elkerülhettek volna. A saját egészségünkért való felelősségér­zet bizony még sokunknál sok kí­vánni valót hagy maga után. Hazánk legtöbb állampolgára még nem tu­datosította teljesen, hogy a szocia­lista egészségügy fő elve nemcsak azt jelenti, hogy mindenki egyaránt jogosult az egészségügyi ellátásra, hanem azt is, hogy az egyén egész­ségének megóvása nem csupán személyes ügy, hanem az egész társadalom célja. Nem fogadhatók el tehát az olyan fejtegetések, hogy „annyit dohányzom amennyit aka­rok, utóvégre a saját egészségemet károsítom" stb. Nézzük azonban, hogy mennyire fontos a rendszeres testmozgás egészségünk megvédésénél, a már meglévő bajok rosszabbodásának megelőzésénél. A testmozgás min­den korban és nemre való tekintet nélkül egyaránt fontos. Az emberi testnek, hogy életfolyamatai normá­lis értékek között maradjanak, szük­sége van a fizikai terhelésre, mivel c$ak a rendszeresen edzett szív, érrendszer, izom, légzőrendszer ké­pes megállni a helyét a szervezet különböző igénybevételekor. Amennyiben nem szenvedünk valamilyen idült betegségben és nem léptük túl a 40 éves kort, elmé­letileg akármilyen sportot űzhetünk. A szív és érrendszer jó karban tartá­sának érdekében elsősorban azok a sportágak ajánlatosak, melyek hosszú kitartó testmunkát (futás, úszás, kerékpározás stb.) igényel­nek. Az idősebb korosztályú, nem sportoló embereknek elsősorban a kocogás, túrázás ajánlott, ami nem veszi annyira igénybe a szervezetet, de a friss levegőn való mozgás biz­tosítja a ?zív és izmok bő oxigénellá­tását. Azok az egyének, akik hosz- szabb fizikai tétlenség után szánják rá magukat a sportolásra, elsősor­ban a kezdeti fázisban, rendszere­sen ellenőrizzék pulzusszámukat és figyeljék a fizikai terhelés folyamán esetlegesen előforduló kellemetlen érzéseket (szívszúrás, szívdobogás stb.), melyek sokszor szervi elválto­zásra utalnak. Az ülöfoglalkozású embereknek az állandó szellemi megterhelés mi­att a rendszeres testi munka az egyedüli mód, hogy szervezetüket egyensúlyban tartsák. Legajánlato­sabbak a kollektív sportok (kézilab­da, röplabda, foci, tenisz stb.) vala­mint a futás, úszás de más sportá­gak is, melyek a legkönnyebben elérhetőek az egyén számára. Tilo­sak azonban a kimerítő edzések, versenyek, mivel a fokozott testi ki­merülés szellemi fáradtsággal is jár, és ilyenkor már a testmozgás a szel­lemi munka rovására menne. A magas vérnyomásos és szívbe­teg embereknél is nagyon fontos a rendszeres mozgás. A nem rögzült magas vérnyomásnál megfelelő sporttal elérhető, hogy az ereket rákényszerítsük a szervezet igénye­inek megfelelő összehúzódásra-ki- tágulásra, vagyis javítjuk az érfal tónusának regulációját, következés­képpen a vérnyomás normalizáló­dik. A szívkoszorúér-elmeszesedé- sénél is a rendszeres testmozgás az eddig ismert legbeváltabb módszer, amely lehetővé teszi az új hajszál­erek kialakulását a szívizomban. Ennél a betegségcsoportnál is a ki­tartást igénylő sportok ajánlatosak. Manapság nagyon gyakoriak a különböző eredetű derékfájások. Ezeknél a panaszoknál elsősorban az úszás enyhíti a hátgerinc terhelé­sét és egyben erősíti a gerincoszlo­pot támasztó izomzatot. Az úszás­nemek közül ezt a célt elsősorban a hát- és gyorsúszással lehet elérni. Tilosak az állóhelyzetben végzett sportok, melyek tovább rontják a ge­rincoszlop stabilitását. A reumatikus és artrotikus fájdal­maknál is az egyik legmegfelelőbb sport az úszás. A kerékpározás is sok esetben enyhíti a fájdalmakat és lassítja a betegség előrehaladását. Nagyon fontos azonban, hogy ezek­Mihályfai (Michal na Ostrove) ci­gánynevek Csűri és Nyíga. Nem hivatalosan, köznapi beszélgetéskor még Bogi László, a hnb elnöke is így emlegeti őket, pedig köztudott, hogy ezeknek a neveknek a viselője a személyi igazolványok szerint Czucz János és ifjabb Czucz István.- Bocsánat - szabadkozik az el­nök de azonos vezetéknevük mi­att még nekünk is könnyebb ez a megkülönböztetés. Különben pe­dig csak jót mondhatok róluk... Megtudom, hogy az ötvenöt esz­tendős Czucz János, míg meg nem rokkant, az egyik bratislavai vállalat raktári dolgozója volt. Hat gyermeke közül négyet már felnevelt, és a két kisebbik taníttatásával is törődik. Természetes tekintélynek örvend a falubeli cigányok körében. Ezért, bár nem képviselő és nem tagja a helyi nemzeti bizottságnak, évente négyszer-ötször, a legfontosabb ta­nácskozásokra öt is megszokták hívni. Ifjabb Czucz István pedig csak névrokona. Egyike viszont a házhe­lyet igénylőknek, mert másokhoz hasonlóan, még 30 éves kora előtt hozzá szeretne kezdeni a saját, önálló otthon megteremtéséhez, a házépítéshez- Róluk, röviden, elöljáróban, csak ennyit - szól, de nyomban felsóhajt de hát a többiek! Ma már, ha róluk van szó, a falu lakosságának tizen­egy százalékára kell gondolni, mert jelenleg 650 a lakosok száma, ebből pedig 74 a cigány. Ideje volt hát a cigánykérdéssel foglalkozó bizott­ság megalakításának, és ennek a bizottságnak, magam se hinném, ha nem tudnám, egyre több és több a gondja. A cigánykérdéssel foglalkozó he­lyi bizottság elnöke Bölcs Ferenc, aki egyébként a földműves-szövet­kezeti pártalapszervezet elnöke is. Más aligha ismeri tőle jobban a hely­beli cigányokat, mert ő a nyelvüket, szokásaikat, gondolkodásmódjukat is érti.- Csak néhány évtizede laknak itt, nálunk a faluban kezdi a cigá­nyok helyzetének ismertetését.- Nyolcvanöt esztendős, a legkisebb fiánál él Rozi néni, akit feleségül vett annak idején egy cigánylegény. A faluszéli Lapos-réten építettek maguknak házikót, melléjük tele­pedtek a rokonok, meg azoknak az utódai, és ott laknak ma is. Nem a régi értelemben vett péró a telepü­lésük, a Lapos, de nem is olyan rendezett, mint a falu többi része. Az életvitelükben is megmutatkoznak a jellegzetes különbségek. Adatok formájában is felfedezhe­tők a különbségek: három közülük házhelyigénylő, három viszont jelen­nél a betegeknél a fizikai terhelés ne haladja túl a kritikus értéket, mivel ez a panaszok kiújulását válthatja ki. A betegség aktív fázisában az ellen­őrzött rehabilitációs tornán kívül mindennemű sportolás tilos. A kövérség elsőrendű gyógymód­ja a rendszeres, napi testmozgás. A sikertelen fogyókúrák egyik oka éppen az, hogy a legtöbben a külön­böző diétáktól várják a gyors és szembetűnő eredményeket, miköz­ben megfeledkeznek arról, hogy a fölöslegesen felhalmozódott zsír­tömeget a szervezetnek fel is kell használnia, csak így lehet kevesebb belőle. A rendszeres testmozgás megakadályozza, hogy további kiló­kat szedjünk magunkra és nem túl drasztikus diétával együtt, ha hosz- szabb ideig is tart, de maradandó eredményt érhetünk el Semmilyen sport sem tiltott. Leghatásosabb az a fajta testmozgás, amely mérsékel­ten terheli a szív és érrendszert és izzadást vált ki. A cukorbetegnek elsősorban arra kell vigyáznia, hogy a táplálékkal felvett és sportolással leadott ener­giamennyiség mindig egyensúlyban legyen, ellenkező esetben könnyen felborulhat a szervezet cukorháztar­tása. A testmozgás életszükséglet. Tartós elégtelensége mindig valami­lyen egészségkárosodáshoz vezet, melyet aztán sokkal nehezebb gyó­gyítani. Próbáljunk tehát változtatni napirendünkön, hogy a sportolásra is jusson időnk. Amennyiben bármi­lyen idült betegségünk van, a spor­tolást feltétlenül kezelőorvosunk ja­vallata alapján oldjuk meg. Dr. RÁCZ GÁBOR lég is börtönlakó, négy közülük szakmunkásbizonyítványt szerzett, kettő viszont még analfabéta.- Egynek közülük már autója is van - folytatja az elnök három viszont lovat tart, mert ők a hulladék­anyagokat gyűjtő vállalat felvásár­lói, szekérrel járják a falvakat. Szó­val, különfélék. Zenész nincs közöt­tük, nem is volt. Vásározó, rongyke­reskedő ősök leszármazottai ők, és igencsak különféle a magatartásuk. Ez az egyik legnagyobb gond. A legnagyobb, mert nehéz a ma­gatartás véleményezése olyan egy­szerű ügyben is, mint a személyi igazolvány elvesztése. Megtörtént: nem is veszett el, csak feledékeny volt az illető, igazoltatáskor viszont előnyösebbnek tartotta eljátszani az elvesztést. Megtörtént az is, hogy közülük valaki az elvesztést más, komolyabb bűneset takarására pró­bálta megjátszani.- Ügyesek, eszesek egyébként - állapítja meg és ez is gyakran gondot okoz, mert hamar rájönnek, sokszor hamarabb, mint az illetékes, hivatalos szervek, hogy mikor, hol és hogyan lehet a maguk javára kihasználni a törvény adta jogokat, miközben a kötelességekről egysze­rűen elfeledkezhetnek, mikor és ho­gyan nyílnak azok az úgynevezett jogi kiskapuk. A falu cigánylakosainak több mint negyede, 30-35 százaléka húsz­évesnél fiatalabb. A kisgyermekek közül, jelenleg, óvodába egy se jár, mert orvosi véleményezés szerint még egyik sem alkalmas óvodai ne­velésre. A tankötelesek közül hatan járnak a helyi egyosztályos iskolába, amelynek Szabó Dezső az igazgató tanítója.- Velük nincs különösebb problé­ma - tájékoztat az elnök -, mert a mi tanítónk áldozatkész ember, gyak­ran a kötelezőnél többet is magára vállal. Csakhát a cigánytanulók szá­mára szeptembertől áprilisig tart a tanév, ha beköszönt a tavasz, itt a vége, mert nincs aki rávenné őket, hogy iskolapadba üljenek. A körzeti iskolába járók is kiszállnak a szom­szédos faluban az autóbuszból és gyalogosan, ráérősen csavarogva jönnek is már hazafelé. Mit se vál­toztatnak ezen a helyzeten az admi­nisztratív intézkedések, az ide, meg oda küldött jelentések. Többet ér, ha magam vonom felelősségre az isko­lakerülőket, de persze, ők mindig előbb vesznek észre engem... Alkalmi és rendszerint csak időle­ges a cigányfiatalok másféle, társa­dalmi tevékenysége is, amelyet per­sze a velük foglalkozó bizottság szervez és nem a SZISZ. Néhány évvel ezelőtt a Nagymagyaron (Zla- té Klasy) rendezett találkozón - bi­zonyítja a hnb irodájának falán dísz­lő oklevél - első helyezést ért el a dalosokból toborzott, alkalmi együttesük. A legutóbbi, őszi, járási sportnapon pedig második helye­zést a labdarúgók csapata, amelyet szintén a bizottság toborzott.- Mostanában nagy az érdeklő­désük a futball iránt, mert Sztojka János fia az Inter labdarúgó csapa­tában játszik - tájékoztat az elnök -, azért is szerveztük meg számukra ezt a csapatot. Ifjabb Czucz János a kapitányuk, aki egyébként a föld­műves-szövetkezet dolgozója, ren­des, dolgos fiatalember. önként adódó elképzelés, hogy a társadalmi, a közösségi élet más területén is rájuk lehetne bízni a ve­zetést, önmaguk szervezését és irá­nyítását. Főleg, ha akad köztük erre alkalmas, bizalmat érdemlő sze­mély.- Igen - mondja ez is a mi gondunk, a káderek nevelése, kép­zése, csakhát... Amikor Bokro, a vajdájuk, vagyis Sztojka Mátyás meghalt, igazán példásan, egyetért­ve, ők maguk szervezték meg az ünnepélyes temetést, akkor kitűnt közülük néhány, ügyes szervező. Csakhát azóta se tudjuk kitalálni, hogy mi volna az, ami cselekvésre késztetné őket, miféle érdek hozná őket közelebb a faluhoz. Kell pedig, hogy legyen ilyen érdek. Bizonyára van is, csakhát ki kelle­ne velük mondatni, ami viszont nagy, nagy gondja lehet ennek a bi­zottságnak, mert aki cigány, meg­szokta már, hogy a legtöbbször csak legyintenek a szavára. HAJDÚ ANDRÁS ÚJ szú 4 1989. XI. 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom