Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-23 / 276. szám, csütörtök

Végre hátulütők nélkül? Megváltozik a középiskolai felvételi rendszer Adriana Lecouvreur - elidegenítve? Operabemutató a Szlovák Nemzeti Színházban Sok újdonságra számíthatnak a középiskolában továbbtanulni szándékozó nyolcadikosok. Újabb, a felvételi rendszert egyszerűsítő és könnyítő módosítások lépnek élet­be. Újabbak, mert bár az idei, kísér­letileg bevezetett felvételi eljárása a korábbiakhoz képest korszerűbb volt, s a nyáron felvetteknek negy­vennyolc százaléka vizsga nélkül, a tanulmányi eredmény alapján ke­rült be az áhított középiskolába, e felvételi rendszer mégsem vált be egészen. Vitathatatlan előnyei - az alkal­massági vizsga, az eljárás ésszerű­sítése, a középiskolai igazgatók na­gyobb önállósága - mellett a legna­gyobb hátulütője az volt, hogy felvé­telkor kizárólag az általános előme­netelt vették figyelembe. S mivel a hangsúly a kitűnő előmenetelen, nem pedig a középiskola szakirá­nyának megfelelő tantárgyban elért eredményen volt, sok jó képességű, fizikában, kémiában jeleskedő tanu­ló került hátrányos helyzetbe, mert esetleg nyelvekből, netán testneve­lésből, zenei vagy képzőművészeti nevelésből nem volt kitűnő osztály­zata. Hogy a középiskolai felvételi rendszer, a vizsgák módszere job­ban igazodjon a változó követelmé­nyekhez, s objektívebb és demokra­tikusabb legyen, az oktatási tárca most újabb rendeleteket léptet élet­be. Lássuk ezeket! A legnagyobb újdonság, hogy a felvételi vizsgát megfosztják uni- formizáltságától: ezentúl már nem kell mindenkinek felvételeznie az is­kola tanítási nyelvéből és matemati­kából. Célszerűnek mutatkozik, ha ezt a két kulcsfontosságú tárgyat alkalmassági vizsgával vagy a középiskola profiljának megfelelő szaktantárggyal helyettesítik. Né­mely középiskolában a felvétel krité­riuma már a múlt tanévben is az alkalmassági vizsga volt. Ez válto­zatlan marad, a konzervatóriumok­ban, az iparművészeti szakközépis­kolákban, a matematika tagozatú gimnáziumokban, a sportiskolák­ban, továbbá az egészségügyi szak- középiskolák fogászati laboráns és rehabilitációs szakán a jövőben is kötelező lesz ez a vizsga. Sőt. Ezen­túl az óvónői szakközépiskolába is 1664. november 18-án, tehát há­romszázhuszonöt esztendővel ez­előtt volt az az ominózus Csáktornyái vadászat, amelyen halálos sebeibe belehalt Zrínyi Miklós, a költő, pró­zaíró, politikus és hadvezér. Egy évvel a tragikus eset előtt még di­csőségére zúgnak Európa harang­jai, a hőst ünnepük, aki téli hadjára­tában bebizonyította, van remény a török legyőzésére. Ujjongnak a német fejedelemségek, de re­ménykedve kapja fel a fejét szinte az egész keresztény világ. Egyedül a bécsi udvar nem osztozik az öröm­ben. A kibontakozó hadjárat hama­rosan elakad, Lipót császár külön­békét köt a törökkel, s innen fogva már szinte az események baljós be­tetőzésének tűnik Zrínyi tragédiája, a legkülönfélébb találgatásokra szolgáltatva okot: vajon valóban vadkan sebesítette halálra a költőt, vagy a kamarilla keze által kellett elpusztulnia „Európa csillagának"? Háromszázhuszonöt év még egy nemzet életében sem kevés. Ez a tíz-tizenegy emberöltőnyi idő, amely a 17. század derekára repít vissza bennünket, mennyi életművet maga alá temetett! Zrínyi Miklós írói hagyatékán azonban nem fogott ki, hiába hitte ő maga, hogy hadvezér­ként marad meg az utókor emléke­zetében: Nem írom pennával, Fekete téntával, De szablyám élivei, Ellenség vérivel, Az én örök híremet. A Pázmány Péter nevelte, déd­apja dicső örökségét folytató, nagy- műveltségű fiatalember, akit hu­szonhét évesen horvát bánná nevez ki a császár, kuszább korba talán nem is születhetett volna. A török jármát nyögő ország, a Habsburgok hegemonizmusa, a harmincéves há­csak azokat veszik fel, akik sikeres alkalmassági vizsgát tesznek. S mire számíthatnak a gimnázi­umban és a többi szakközépiskolá­ban továbbtanulni szándékozók? Kell-e felvételizniük, s ha igen, mi­lyen tantárgyakból? Nos, erre nem lehet egyértelmű választ adni, ez ugyanis minden esetben a jelentke­zők számától függ. Felvételi vizsga nélkül vehetők fel azok, akiknek a tanulmányi átlaguk a hetedik osz­tály végén és a nyolcadik osztály első félévében 1,25 vagy ennél jobb, s a középiskola képzési irányának megfelelő szaktantárgyból egyesük van. Elengedhetik a felvételit azok­nak is, akik az oktatási, ifjúsági és testnevelési minisztérium által meg­hirdetett tudományos olimpia járási, kerületi vagy nemzeti fordulójában az első három hely valamelyikét szerezték meg, s tanulmányi átlaguk nem rosszabb 1,5-nél. Ugyanez vo­natkozik azokra a sportolókra is, akik egyéni, illetve csapatjátékban dobogósak lettek nemzeti, országos vagy nemzetközi bajnokságon, ta­nulmányi átlaguk pedig nem rosz- szabb 1,5-nél. Ha a felvételi alól mentesülő tanulók száma netán meghaladja a felvehetőkét, termé­szetes, hogy valamennyi jelentkező­nek vizsgát kell tennie. Ez esetben a középiskola profiljá­nak megfelelő szaktantárgyakból - legfeljebb kettőből - kell a tanuló­nak felvételeznie. Például a gépipari és elektrotechnikai szakközépisko­lában matematikából és fizikából, a vegyiparban kémiából és matema­tikából, a mezőgazdaságiban mate­matikából és természetrajzból vagy fizikából, a közgazdaságiban mate­matikából és az iskola tanítási nyel­véből, az építőipariban matematiká­ból és fizikából, az állattenyésztési szakon kémiából és természetrajz­ból, gimnáziumban az iskola tanítási nyelvéből és matematikából. Dr. $tefan Bojtár kandidátustól, az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testne­velési Minisztériumának főosztály­vezetőjétől kapott tájékoztatás sze­rint a magyar tanítási nyelvű gimná­ziumban, szakközépiskolában és érettségit nyújtó szakmunkásképző­ben továbbtanulni szándékozók ma­ború kabaréba illő fordulatai, amely­ben a sors fintoraként a szigetvári hős utóda Kemény János erdélyi fejedelem hadaival néz farkas­szemet ... Ilyen zilált, puskaporos időkben hallgatnak a múzsák, gondolhatná az ember. Zrínyi nem szentelhette, nem is szándékozta életét szentelni az irodalomnak. Élete főművét, a Szigeti veszedelmet, ezt a 6273 sornyi monumentális elbeszélő köl­teményt is jórészt a házasságkötés idején, a mézeshetek alatt írta. Míg Gyöngyösi csak megénekelte a Mu­rányi Vénuszban a kor állapotainak egy szeletét, Zrínyi tevőlegesen is részt vett benne, főszerepet vállalva. Élete legfőbb feladatát a török elleni harcban látta, ennek szolgálatába állította Múzsáját is. Pedig epigram- mái is erősek, Mátyás királyról írt tanulmányában pedig új műfajt te­remtett: túllépve a krónikás szemlé­letén, a mának, a kornak szóló ta­nulság, a Mátyást követő királyok kritikája vezeti tollát. Utolsó irodalmi müvét, A török áfium ellen való or­vosságot már egy olyan megválto­zott politikai helyzetben írta, amikor,' Erdély megszűnvén hatalmi tényező lenni, a bécsi kormány egyre nyíl­tabban kezdte elhanyagolni a ma­gyar ügyeket, főképp a török elleni hadjárat ügyét. Ebben a helyzetben szinte szirénaként hasít a magyar­ság tudatába a költő kiáltása: „ímé kiáltok, ímé üvöltök: hallj meg en­gem, élő magyar, ihon a veszede­lem, ihon az emésztő tűz!" Zrínyi által kap ismét hangot a magyar irodalomban a nemzeti függetlenség ügye. Csak addig barokk művész, amíg a kor művészeti eszközeivel él. Témái azonban már világiak, elfor­dul a barokkos csacskaságoktól, szinte azt mondhatnók, első elköte­lezett írónkat, költőnket tisztelhetjük benne. gyár nyelven tesznek felvételi vizs­gát. Ha magyar alapiskolai tanuló olyan szlovák szakközépiskolába je­lentkezik, amelyben felvételi tárgy a szlovák nyelv, a vizsgán tekintettel lesznek a nemzetiségi iskola tantervi sajátosságaira, azaz a vizsgakérdé­sek a magyar alapiskola tananyagára épülnek. Azokban az iskolákban, amelyekben a szlovák nyelv nem felvételi tantárgy, a tanuló az intéz­mény képzési irányának megfelelő tárgyakból - például matematikából, fizikából, kémiából, biológiából - magyarul felvételizhet. Amennyi­ben ehhez a szlovák tanítási nyelvű középiskolában nincsenek meg a személyi feltételek, az igazgató­nak gondoskodnia kell ezek megte­remtéséről, például lehetővé kell tennie, hogy a tanuló más középis­kolában tegyen felvételi vizsgát. Újdonság az is, hogy a felvételi kérdéseit nem központilag állítják össze, hanem a középiskolai igaz­gatók szabad kezet kapva, élve na­gyobb önállóságukkal és jogkörük­kel, maguk dolgozzák ki az alapisko­lai tananyag alapján. Fontos tudni azt is, hogy azok a tanulók, akik olyan középiskolába készülnek, ahol alkalmassági vizsgát kell tenni, je­lentkezési lapjukat február 2-ig, a többiek február 28-ig adhatják át iskolájuk igazgatójának. S ha már időpontokról esett szó, jegyezzük meg azt is: a felvételi vizsgát május 8- és 12-e között, az alkalmassági vizsgát március 5- és 16-a között tartják. Azok a középiskolák, ame­lyekben kötelező az alkalmassági vizsga, március 20-ig dönthetnek ar­ról, hogy kiket vesznek fel, a többi iskolának április 24-ig viszont azt kell megállapítania, hogy kik mente­sülnek a felvételi viszga alól. Ennyit az újdonságokról és tudni­valókról. Kétségtelen: a felvételi rendszer reformját az oktatás kor­szerűsítésére és demokratizálására irányuló törekvések tették szüksé­gessé. A szándék világos és érthető: minél több tehetséges, rátermett és jól felkészült tanuló számára lehető­vé tenni, hogy felvételi nélkül kerül­jön be a kedvének és érdeklődésé­nek leginkább megfelelő középfokú intézménybe. TÖLGYESSY MÁRIA Politikai tervei sajnos nem való­sulhattak meg, de megadatott neki, amiről Balassi nem is álmodhatott, hogy összes írását még viszonylag fiatalon, harmincegy éves korában nyomtatásban láthatta. Müveit tíz nyelvre fordították le (többek közt arab és kazah nyelvre). Zrínyi Miklós művészetét elképzelhetetlen kira­gadni korából. Azt a művészt kell látnunk benne, aki nemzetben és hazában gondolkodott, művei, bár barokk művek, túlmutatnak korán, üzenetük máig ható. Bizony, „fekete téntával" írta s „pennával" hírnevét. Hadvezérként talán néhány sort ér­demelt volna a történelemkönyvek­ben, költőként legnagyobbjaink közt a helye. Talán ő maga is sejthette ezt, amikor papírra vetette: Véghöz vittem immár nagyhírű munkámat, Melyet irigy üdő, sem tűz el nem bonthat (k-y) Vannak művek, amelyeket erre, mifelénk szinte bocsánatkérve tűz­nek műsorukra az operaházak. Kö­zéjük tartozik az Adriana Lecouvreur is. Való igaz, hogy Francesco Cílea operája nem tartozik a műfaj vitatha­tatlan remekei közé, ám fülbemászó dallamai és parádés színészi-éne­kesi teljesítményre ösztönző szere­pei miatt gyakran tűnik fel a legran­gosabb nyugati operaházak műso­rán, világsztárok közreműködésé­vel. Olyan énekesek arattak benne sikert, mint Caruso, Mario dél Mona­co, Giulietta Simíonato, Tito Gobbi, Renata Tebaldi és Placido Domingo, hogy csak néhányat említsünk a leg­nagyobbak közül. Akadnak persze fanyalgók is, akiknek az Adriana Lecouvreur cselekménye túl bom­basztikus, zenéje pedig gyakran fel­színes. Úgy látszik, ez utóbbiak kö­zé tartozik a mostani bratislavai be­mutató rendezője, Marián Chu- dovsky is, aki nem hitt abban, hogy a mű eredeti formájában is megállná a helyét. Az operától mi sem esik távolabb, mint a brechti elidegenítés módszere; Chudovsky mégis ezt az utat választotta, igaz, csak módjá­val, de az is elég volt ahhoz, hogy megzavarja a mű hangulatát. Az Adriana szövegkönyve Seribe drámája nyomán íródott, s ha ezt tudjuk, nem szükséges ecsetelni, milyen valószínűtlen szituációkon keresztül jut el a bonyolult cselek­mény a végkifejletig. Ebben a lég­körben ugyancsak disszonánsán hat a civil díszletmunkások nyíltszíni „szerepeltetése", az ugyancsak ci­vilruhás rendező és asszisztensei bevonulása, vagy Michonnet gesz­tusa; a baritonista mintegy civilre vetkőzve leveti parókáját és díszes öltönyét, ujjával pattint, mire a szí­nen kigyulladnak a fények, majd hozzálát a díszlet részét képező szőnyeg felgöngyölítéséhez. Vége a komédiának, ami most következik, az már maga az élet - sugallja a jelen valóságába visszazökkentő epizód, ám a darab, mintha mi sem történt volna, tovább folytatódik, most már ismét klasszikus operai stílusban, ráadásul épp a legvaló­színűtlenebb rész, a hősnő halála következik. A végén a tapsot köszö­nő énekesek - az utolsó felvonás szereplőit kivéve, akiknek már nincs idejük lesminkelni és átöltözni - ci­vilben hajolnak meg a közönség előtt. Apróságok, mondhatnánk, ám ezeknek a mába utalni hivatott moz­zanatoknak nincs semmilyen szer­ves funkciójuk, nem képezik egy átgondolt, egységes rendezői kon­cepció részét és végképp semmi közük Cilea zenéjéhez. Épp ilyen felesleges és a műtől idegen a hős­nő alkoholizálásra utaló „némajá­ték" is: a szerelmi bánatában a nyil­vánosságtól visszavonult Adriana egy boros fiaskóval jelenik meg az utolsó felvonásban, amelyet el sze­retne rejteni Michonnet elől, ám az észreveszi, és néma tag lejtésekkel hívja fel rá a közönség figyelmét: lám, lám, tetszenek látni, már idáig jutottunk! Jaroslav Valek színpadképe sem a legmeggyőzőbb. Fő eleme egy, lépcsőkön nyugvó, bizonytalan ren­deltetésű tárgy, amely hol asztalt, hol szökőkutat, hol meg nászi nyo- szolyát imitál, s amelyből időnként színes füst gomolyog Hogy a Co­médie Frangaise ma színésztársal­gónak nevezhető helyisége kaca- tokkal telezsúfolt és rendetlen, az még érthető, ám az már kevésbé, hogy ugyanaz a színhely szerepel az utolsó felvonásban is: nehezen képzelhető el ugyanis, hogy az ün­nepelt tragika otthona ilyen lomtár­hoz hasonlít. Cilea operájának at­moszféráját még leginkább Peter Canecky kosztümjei idézik, habár a balettbetét szereplőinek jelmezei anakronisztikusan hatnak. Maga a táncjelenet - Karol Tóth koreográ­fiája - nem emelkedik ki a szokvá­nyos operai balettbetétek sorából, igaz, hogy a zene - amely nem tartozik a mű legsikerültebb passzá­zsai közé -, sem adott túl sok fogó­dzót a koreográfusnak. Az, amit a közönség valóban él­vezhetett, s ami miatt érdemes volt műsorra tűzni ezt az operát, a három főszereplő vokális teljesítménye volt. Nem mindennap hallhatunk egy előadás keretében ilyen egészsé­ges, szép hangokat. A címszerepet éneklő Lubica Rybárska már több­ször tanúbizonyságát adta kitűnő kvalitásainak. Rendkívül szép színű, hajlékony, árnyalatokban gazdag hangja mindvégig töretlenül ívelt, s ami nem oly gyakori, szép, érthető a szövegmondása. Ez a prózai ré­szekben érvényesült a legjobban, s a deklamált szövegből az ének­hangra való átváltást is simán, gör­dülékenyen oldotta meg. Rybárska hangjában megvan a drámai kifeje­ző erő, így csak sajnálni tudjuk, hogy alkati adottságai miatt ez színészi alakításából hiányzik, holott a sze­rep parádés alakításra nyújtana le­hetőséget. Ismét örülhettünk a Bou- illon hercegnőt alakító Ida Kírilová telt, gyönyörű tónusú mezzójának, amely hibátlanul érvényesült az is­mert nagyáriában. Játékával jól ér­zékeltette a hercegnő intrikusi voná­sait, arisztokrata gőgjét, de Móric iránt érzett szerelmét is. Szász Mó­ricként a nemzetihez ideiglenesen szerződött szovjet tenoristát, Szer- gej Larínt hallhattuk. Larin magvas, érces, átütő erejű hang birtokosa, amellyel kitűnően tud bánni. Énekét a belső izzás, az olaszos tempera­mentum teszi különösen élvezetes­sé. A nagy dallamíveket mindig bírja erővel, magasságai biztosak, töret­len fényűek. Hangjában ideális te­norhős, kár, hogy játéka nem men­tes a suta operai maníroktól. Pavel Mauréry Michonnet szerepében ezúttal is megbízható teljesítményt nyújtott. Chazeuil abbét Míroslav Dvorsky, Bouillon herceget Jozef Öpacek énekelte-játszotta illúziókel- tően. A zenei irányítás egy tehetséges fiatal karmester, Pavol Selecky ke­zébe került, akinek ez az első önálló betanítása. Irányításával a zenekar eleinte visszafogottabban játszott, ám a sodró lendületű részeknél stí­lusos, szuggesztív hangzást produ­kált. A színház folyosóin kifüggesz­tett programok egyike sem tüntette fel a mellékszereplők nevét, holott Éva Seníglová, Gabriela Pingítzero- vá, Vladimír Kubovcík és Milán Ko- packa semmivel sem érdemelte ki ezt a mellőzést. „...minden szem reám néz Zrínyi Miklósra emlékezve VOJTEK KATALIN Ajándékműsor Kövesdi Szabó Mária egyike azon kevés színművé­szeinknek, akik kezdettől fogva a mai napig hűek maradtak a Matesz Thália Színpadához. A színházba járó közönség húsz év alatt számtalan különböző szerep hiteles megformálásáért tapsolt neki. Cocteau Rettenetes szülök Madleine-jét, Osztrovszkij Vihará­nak Katyerináját, Goldoni Mirandolináját például úgy keltette életre, hogy az ma is sokunk emlékezetében él, de ugyanilyen sikerrel játszotta Ibsen Nóráját, Lady Mílfordot az Ármány és szerelemben, Schiller leghíre­sebb müvében, de Lujzát is Bartha Lajos Szerelem című darabjában - hogy csak a legfontosabbakat említsük. Kövesdi Szabó Mária a Thália Színpad megalakulá­sának 20. évfordulója alkalmából november 26-án, 19 órai kezdettel színházában eddig kevésbé ismert arcát is megmutatja a közönségnek. Férjével, Pólós Árpád színésszel Alázat címen zenés-verses összeállítást a jubileumhoz mutatnak be a csehszlovákiai magyar költészetből. Az est vendége lesz Horváth Zsuzsa, a Miskolci Nemzeti Színház vezető színésze, akinek a nevéhez számos emlékezetes alakítás fűződik, például: Regina (Ibsen: Kísértetek) Sín asszony (Brecht. Szecsuáni jólélek), Pasqua asszony (Goldoni: Csetepaté Chioggiában), Langa Sheraphine (Csiky Gergely: A nagymama). Remek alakítást nyújtott és nagyszerűen énekelt a miskolci színház zenés darabjaiban is. Horváth Zsuzsa - akinek a magyar színházi élet olyan kiválóságai voltak a mesterei, mint Babarczy László, Ascher Tamás, Zsámbéky Gábor, Major Tamás és Csiszár Imre - a kassai (Kosice) közönség előtt Regős Zsolt zongoraművész közreműködésével ezút­tal sanzonokat énekel. Az estet a Thália Színpad Csemadok alapszerveze­te rendezi. (-szák) ÚJ SZÚ 6 1989. XI. 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom