Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-02 / 258. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1989. XI. 2. Csehszlovák szakemberek állásfoglalása a dunai vízműről Tudományos kutatás indokolja az építést iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiii Felszámolás vagy megújulás? Gondok sűrűjében az oroszkai cukorgyár • A fejlesztéshez és az ösztönző bérezéshez kevés a pénz - a pénz előteremtéséhez pedig kevés a szakember Csehszlovákia és Magyarország tudományos dolgozói 1989. július 17-19. között Budapesten és 1989. szeptember 25-től 27-ig Bratislavában munkacsoportokban tanácskoztak. Mindkét fél pozitívan értékelte a tudományos együttműködés azon eredményeit, amelyek a Gabcíkovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos időszerű problémákat oldják meg. A csehszlovák fél megállapította, hogy a magyar részről felhozott vitás kérdéseket már az építkezés során megoldották, vagy az építés ütemtervének tartásával és a vízlépcső- rendszer befejezésével párhuzamosan megoldhatóak. Csehszlovák részről 28 szakember tárgyalt magyar partnereivel. Köztük volt hat akadémikus, a CSSZTA és a SZTA egy-egy levelező tagja, heten a tudományok doktorai, a többiek a tudományok kandidátusai és más tudományos felkészültségű specialisták. A munkacsoportok csehszlovák tagjai megállapították, hogy a több mint 30 éves tudományos-kutató munka során elegendő pontos-eredményt szereztek arra vonatkozóan, hogy az egész vízmű feltételezett működésének figyelése alapján reális prognózis készüljön. A Magyar Tudományos Akadémia az építés idején hatékony együttműködést folytatott a Szlovák Tudományos Akadémiával, ahol a kapott eredményeket évente véleményezésnek vetették alá, és mindig meg is védték. A Magyar Tudományos Akadémia írásos anyagának beterjesztéséig - amelyre (a szerzők feltüntetése nélkül) 1989 júniusában Budapesten került sor - az MTA és az SZTA közös céltervezete képviselőinek (L. Weismann akadémikus és Bérezik A. akadémikus) együttes ülésén nem hoztak fel olyan problémákat, amelyek a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének ideiglenes leállítását indokolták vojna. A magyar külügyminisztérium 1989. szeptember elsején kelt jegyzékében az áll, hogy „a tudomány alaposan kétségbe vonja a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ökológiai biztonságát11. Ennek a megállapításnak nincs valós alapja, mert a csehszlovák és magyar tudományos dolgozók 1989. július 17-19 közötti tanácskozásán ilyen következtetés levonásához nem fogadtak el közös tudományos állás- foglalást. Éppen az ellenkezője igaz. A csehszlovák szakértők egyértelműen kizárták a vízlépcsőrendszer szeizmikus biztonságának tudományosan indokolatlan alábecsülését, amelyet a magyar fél terjesztett elő (jogosan feltételezhető, hogy a továbbiakban már nem hozzák fel a tárgyalásokon). Valamennyi további kérdést - a hidrológiai, vízminőségi, szárazföldi és ökológiai szempontokat (különösképpen a természetvédelem és a tájesztétika értékét), talajismereti problémákat, mezőgazdaságot és a termőföld termékenységét - részletesen megvitatták, és csehszlovák részről kiegészítették a csehszlovák és magyar szakemberek által közzétett eredményekkel. Ezek bizonyítják, hogy nem létezik semmilyen valós kockázat, amely indokul szolgálhatna sz építés ideiglenes leállítására. A CSSZTA (SZTA) kidolgozták a környezetvédelemmel kapcsolatos követelményeket. Ismételten és következetesen világossá tették, és tájékoztattak az alábbi problémakörök egyértelmű eredményeiről: földtani helyzet, szeizmológiai veszélyek, potenciális ökológiai kockázat és biológiai tervezet, vízjárás, talajtani -mezőgazdasági hatások. Ezekből az eredményekből a felelősségteljes döntéshozatalhoz a következő megállapítások vezethetők le: • A természet abiotikus és bioti- kus szférájában (de az egész bioszférában is) állandó változások történnek, még az emberi tevékenység hatása nélkül is. A természet és a táj állapotának úgynevezett „eredeti feltételek közötti" megőrzése illúzió. • Az ökológiai körülményekben bekövetkező változások a vízjárás változásainak következményei, s ezekre a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése és üzemelése következtében tudományosan megalapozott prognózisok szerint kerül sor. Mindenekelőtt pozitív irányú változásokról van szó. • Ha nem épül fel a nagymarosi rész, annak kedvezőtlen hatása lesz a majdani hidrológiai rendszer megalapozása szempontjából. A gabeí- kovói vízerőmű üzemelése igazolhatóan kedvezőtlenebb hatással lesz a Duna hidrológiai rendszerére a mesterséges csatorna torkollata alatt. A nagymarosi vízlépcső építésének egyoldalú leállítása következtében érinti ez a magyar felet is. Az egész vízlépcsőrendszer építésének befejezése tehát elsősorban a Duna és az érintett területek majdani vízháztartásának optimalizálása szempontjából feltétlenül szükséges. • Lényegesen bonyolultabb és komolyabb következményei lennének a vízjárásban (Magyarország szerződéses kötelezettségeinek be nem tartásakor), ha a Hrusov-Du- nakiliti gáton nem lehetne biztosítani a manipulációt. Ekkor a csehszlovák félnek költséges védelmi intézkedéseket kell elvégeznie a vízmű felépült része, a lakosság és a mező- gazdaság biztonsága érdekében. Abban az esetben egyedüli megoldás a már felépült derivációs csatorna és a gabőíkovói vízerőmű önálló létesítményként való kihasználása. Ez azonban nem lehetséges a Duna vízjárására gyakorolt feltételezett kedvezőtlen hatás nélkül. • A csehszlovák kutatási eredmények alapján a Hrusov-Dunakiliti duzzasztómű hatása következtében egyaránt növekszik a felhasználható föld alatti vízforráskészlet. Az eddigieknél magasabban állandósul a föld alatti vizek szintje. A vízben úszó anyagok egy része leülepedik. A duzzasztómű medrében elsősorban szervetlen anyagok rakódnak le. A műszaki tervezetben olyan műszaki megoldásokat javasolnak, amelyek közreműködésével biztosított a föld alatti vizekbe való beszivárgás. A duzzasztómű hatékonyabb átmosása érdekében szükséges, hogy a gabőíkovói vízlépcső csúcserőként üzemeljen. • Budapest lakosságának ivóvízzel való ellátásával kapcsolatosan a vízforrások kérdése közvetlenül nem függ össze a vízlépcsőrendszer üzemelésével. Ez a gond régebbi eredetű és független a Gabcíkovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszertől. Ha az építkezést leállítanák és a vízlépcsőrendszer üzembe helyezését különböző okoknál fogva elodáznák (tudományosan megalapozott indokai ennek azonban nincsenek), akkor ez nem járul hozzá az egész érdekterület ökológiai kialakításához. A magyar kormány döntése a terület fejlődése tudományosan megalapozott állapotának degradá- lásához és devasztálásához vezet. Érvényes ez a terület védelmi, természeti, mezőgazdasági, környezetvédelmi-szociális, energetikai és közlekedési funkcióira. Ezért kedvezőtlenek, tudományosan indokolatlanok és elfogadhatatlanok a magyar külügyminisztérium 1989. szeptember elsején benyújtott jegyzékének alternatív javaslatai. • A Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer üzembe helyezése után is folytatni kell a Magyar Tudományos Akadémia és a Csehszlovák Tudományos Akadémia (Szlovák Tudományos Akadémia) tudományos együttműködését. Elsősor- * bán a természeti törvényszerűségekről szerzett ismeretek közös pontosításáról van szó. • A vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos geológiai, szeizmológiai, ökológiai, hidrológiai és mező- gazdasági kérdésekben a CSSZTA (SZTA) álláspontja igazolja, hogy a vízlépcsőrendszer befejezésének indoklása a világ jelenlegi tudományos ismereteinek színvonalából indul ki, és nem veszélyezteti Magyar- ország és Csehszlovákia ökológiai biztonságát. A vízlépcsőrendszer megvalósítása számos ágazat részletes tudományos eredményeire támaszkodik, a csehszlovák és a magyar tudósok ezeket az eredményeket együtt érték el. Nem került felszínre egyetlen olyan komoly tudományos érv, amely megakadályozná ennek a közös célnak a sikeres elérését. Kidolgozta: VLADIMÍR LOKVENC: mérnök,, a Gabcíkovo-Nagymarosii Vízlépcsőrendszer-építésével és; üzemelésével megbízott csehszlovák és szlovák kormánybiztos Sűrű bokrok és fák árnyékolják be az oroszkai (Pohronsky Ruskov) cukorgyár udvarát. A kerítésen túl a már salétromos, máladozó falak a századelő hangulatát idézik. Úgy tűnik, mintha Csipkerózsika-álmát aludná a gyár. A nyugalom látszólagos, ellentétek feszítik a légkört. Nagy Lajos mérnök az év elején került a cukorgyár élére. Tulajdonképpen hazatért, hiszen itt kezdte a pályáját, majd a főiskola elvégzése után a sládkovicovói Major István Cukorgyárban gazdasági igazgató- helyettesként dolgozott. Hazahúzta a szíve, de a lokálpatriotizmus is közrejátszott abban, hogy elvállalta az igazgatói megbízatást. Ismerte a cukoriparban uralkodó állapotokat, az oroszkaiak gondjai sem voltak számára ismeretlenek, mégis meglepték az itteni viszonyok. Túl korai volt a demokrácia- Mikor idekerültem, úgy gondoltam, aki itt dolgozik, az szívügyének tekinti az üzem sorsát - mondta Nagy Lajos. - Sajnos rá kellett jön-, nőm, hogy ez nem egészen így van. Azzal az elképzeléssel kezdtem a munkát, hogy az önállóság és a felelősség növelésével, összefogva próbáljuk elvégezni a ránk váró feladatokat. Bevallom, csalódtam. Jobbára közömbösséggel, laza munkafegyelemmel, érdektelenséggel, a szakértelem hiányával találkoztam. A sokat hangoztatott önállóság gyakran oda vezetett, hogy a feladatokat nem teljesítettük határidőre. Az energiánk zömét az emésztette fel, hogy magyarázgat- tuk egymásnak, mit, miért nem lehet. Szinte naponta harcot kellett vívni olyan természetes feladatok teljesítéséért, amelyek máshol munkahelyi kötelességnek számítanak. Éreztem, ez így nem mehet tovább. Szükség törvényt bont alapon kénytelenek voltunk visszatérni az operatív irányítási formához. Minden reggel hétkor értekezletet tartunk, ahol értékeljük az előző napi munkát és elosztjuk az új feladatokat. Sajnos, néhány vezetőt le kellett váltanunk. Gondokból van éppen elég. Az egész cukoriparra jellemző fejlesztési koncepciónak az eredménye az oroszkai cukorgyárban tapasztalt helyzet. Ez a koncepció a gondok megoldása helyett csak a tűzoltást szolgálta. Amint a dolgozókkal folytatott beszélgetésekből is kiderült, itt általában csak akkor kezdtek hozzá egy-egy részleg felújításához, amikor már nagyon szorított a cipő. Ennek a gyakorlatnak csakis az uralkodó állapot konzerválása lehetett az eredménye. Talán ez az egyik oka annak, hogy az idén létrejött trnavai Állami Cukoripari Vállalat c sak 1995-ig kívánja fenntartani az oroszkai cukorgyárat. Ennek homlokegyenest ellentmond az a beruházási politika, amelynek keretében az utóbbi két-három évben Oroszkán több építkezést is megvalósítottak. Többek között új mészke- mence és cukorsiló épült, felújították és bővítették a lepárló és sűrítő részleget. A jelenleg folyó födémcserével együtt mintegy 150 millió koronát költöttek a cukorgyár fejlesztésére az utóbbi években. Koncepció van, pénz nincs A cukorgyárhoz tartozó konzervüzem idei eredményei nem sok jóval kecsegtetnek. A zöldségtermesztésben mutatkozó gondok következtében beállt alapanyaghiány szinte a tönk szélére sodorta az üzemet. A 75 millió korona árutermelési terv teljesítéséhez még 31 millió hiányzik, pedig lassan vége az idénynek. A répakampány kezdetének eltolódása további kilenc millió korona kiesést jelent a gyár számára. Nincs tehát könnyű helyzetben a gazdasági vezetés, hisz már most bizonyos, nem lesz pénze a gyárnak, hogy saját fejlesztési koncepcióját megvalósítsa. Mert a nehézségek ellenére van elképzelésük a továbblépés és a továbbélés mikéntjére. A koncepció bizonyos értelemben szerkezetváltási program. Úgy tervezik, hogy gazdasági megfontolásokból visszafogják, illetve megszüntetik a ráfizetéses tartósítóipari termékek előállítását. Ezzel szemben növelik a paradicsompüré és a kecsup gyártását, s az eddiginél több zöldborsó tartósítására vállalkoznak. A tervezett változtatásokat remélhetőleg könnyen meg tudják valósítani, hisz a meglévő gépsorok némi kiegészítéssel megfelelnek az új termelési programnak. Ezzel szemben hiányoznak a szakemberek. A vezetés tudatosította, hogy egyebek között ezen áll vagy bukik a gyár jövője. Elsősorban az anyagi érdekeltség növelésével kívánják megnyerni a dolgozókat. Ennek érdekében ésszerű szintre csökkentették az idénymunkások számát és új prémiumrendszert dolgoztak ki. Most már csak az a kérdés, lesz-e elég pénzük a megvalósításához? Kettős szorításban él tehát a gyár: a gyenge eredmények egyik oka, hogy kevés a szakmunkás, viszont azért nincs elég szakemberük, mert nem tudják őket megfizetni. Ki ad választ? A törzsgárda tagjai a szívükön viselik a gyár sorsát. Kustár Gyula 1949-től jegyzi második otthonaként a cukorgyárat. Karbantartó, de a kampány idején cukorfőzőként dolgozik. Nosztalgiával emlékezik azokra az időkre, amikor egymás után kétszer elnyerték a vándorzászlót. A hatvanas-hetvenes évekről azonban már nem ilyen kedvező a véleménye.- Az akkori gazdasági vezetés úgy vélte, hogy az eredmények jönnek majd maguktól. Elmaradtunk a fejlesztéssel, tulajdonképpen mindig csak toldoztuk-foldoztuk a gyárat. Valaha jobb volt a kereset. Ma már nemcsak a pénz, a szakember is kevés, így egyre többet kell túlórázni. Péli László, a villanyszerelők mestere fiatal ember. Véleménye szerint nemcsak az anyag- és alkatrészhiány akadályozza a folyamatos munkát, egyeseknél a hozzáállással is baj van. Természetesen vannak megbízható, becsületes szakmunkások a gyárban, de ezeket nem fizetik meg. Bizony elgondolkodtató, hogy a túlórákért 50-60 koronát kapnak, miközben mások a háztájiban ugyanannyi idő alatt ennek az összegnek a tízszeresét is megkeresik. A szakemberhiányt Péli László is égetőnek tartja. Mint elmondta, öt évvel ezelőtt még tízzel több villanyszerelő dolgozott a gyárban. Többségük azért ment el, mert máshol lényegesen többet keresnek. Vajon merre tart az oroszkai cukorgyár? A felszámolás vagy a megújulás felé? A kérdésre ma még nem lehet egyértelmű választ adni. Mindenesetre a gyárban megvan az egészséges mag, amely nyíltan szembenéz a hibákkal és a konfliktushelyzeteket is vállalva, kész tenni annak érdekében, hogy az egykor szebb napokat látott cukorgyárnak jövője is legyen. Ablakunk Amikor hírét vették a napilapok áremelésének, telefonon érdeklődtek az Új Szó további megrendelésének feltételeiről. Mert többletkiadás ide, többletkiadás oda, napi programjuk az újságolvasás, s ebből nem engednek. Kíváncsi lettem az ismeretlen telefonálókra és olyan irányba tereltem a beszélgetést, hogy végül is meghívtak otthonukba. Életük során kijutott nekik a jóból, a rosszból egyaránt. És mégsem a fájdalomra, a rosszra emlékeznek, keresik a szépet és a jót mindenben, mindenkiben. Pedig koruknál fogva már akár zárkózottak, mogorvák is lehetnének - állapíthattam meg fazekas Ferdinándról és feleségéről, Erzsébet néniről.- Már több évtizede járatjuk a lapot, s ha előfordul, hogy a kézbesítő késik, nyugtalanul lessük - vallotta a ház 82 éves gazdája. A napom újságolvasással kezdődött akkor is, amikor még dolgoztam - 78 éves koráig dolgozott a férjem - szólt közbe a 76 éves Erzsébet néni - és enélkül már nem tudnék meglenni. Pedig bevallom, elsőnek a sportot olvasom el, no meg az apróhirdetést. Onnan tudom meg, korombeli ismerősök, barátok sorai egyre ritkulnak, és ami talán még fájdalmasabb, egyre több fiatal hal meg. Az is igaz - jegyezte meg bölcsen - a mostani életvitel, a természet károsodása kihat az ember egészségére is. Pusztulnak az erdők, a folyók szennyezettek, és ki óvja az embert? Kiveszőben az udvariasság és egymás tisztelete - szögezte le, s mint ilyenkor szokás, példák sorával támasztotta alá szavait. - Az Új a világba Szó többet foglalkozhatna - mivel ez az egyedüli hazai magyar nyelvű napilap - a mindennapi bosszúságok kipellengérezésé- vel, nem hallgatva el a társadalom és az egyén gondjait. Nálunk szinte szünet nélkül szól a rádió, sokat nézzük a tévét, ebben a korban is érdeklődünk a világ eseményei iránt. A mi életkorunkban gyakran előfordul, hogy a szó elszáll, s jó, ha az ember a félig hallott-látottaknak utánaolvashat. Ezért is kell a napilap. Az anyanyelven olvasható napilap. A vasárnapi kiadásból viszont én először a humort olvasom - nevette el magát jóízűen, majd átadta a szót feleségének. - Én ,,mindenolvasó“ vagyok. Az emberek sorsa érdekel, nemzetiségi létünk megannyi megnyilvánulása. Izületi bántal- maim miatt egyre nehezebben mozdulok ki a lakásból. Az újság, a rádió és a tévé jelenti számomra az ablakot a világba. Tudjuk, hogy a háztartás költségeit megemeli az újság drágulása, de ezt a terhet vállalni akarjuk. Most majd nem'negyedévenként, hanem havonta fizetjük elő az Új Szót. S nemcsak mi, néhány ismerősünk is így gondolkodik. Épp ma újságolta egyik barátunk, hogy kisnyugdíjas lévén, azon gondolkodott, lemondja-e az előfizetést. Aztán mégis megoldotta ezt a gondot. Hogy hogyan? A gyermekei név- és születésnapján, karácsonykor, anyák napján stb. ajándékkal kedveskednek neki. Évről évre a család gondban volt, mi legyen a meglepetés. Ezentúl a mindenkori ajándék az Új Szó előfizetése lesz. Okosan döntött - nyugtázta elismeréssel, s eny- nyiben maradtunk. PÉTERFI SZONYA T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ
