Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-27 / 254. szám, péntek
ÚJ szú 5 989. X. 27. Az Isterben bizakodnak Egy kisvállalat - sok nagy építkezés Több megnevezés is szóba került... Hetvenéves a csehszlovák korona Vajon tudja-e kedves olvasó, hogy milyen összefüggés van Csehszlovákia bonni nagykövetségének, moszkvai kereskedelmi kirendeltségének, a Szövetségi Gyűlés prágai és a Szlovák Nemzeti Galéria bratislavai épülete között? Nos, ha nem, hadd áruljuk el: az említettek és még egész sor további attraktív épület belső terének kiképzésében közreműködött egy dél-szlovákiai járási ipari vállalat, az Ister. Dolgozói ez idő tájt sem akármilyen beruházáson szorgoskodnak, hiszen Bratislavában a Szlovák Nemzeti Tanács épülő székházának termeit is ők alakítják, csinosítják. S hogy miként jut ez a viszonylag kis csallóközi vállalat ilyen nem mindennapi munkákhoz? Erre a kérdésre szeretnénk választ kapni mi is, amikor Duna- szerdahelyre (Dunajská Streda) az Ister igazgatóságára indulunk. Először Kovács Imrénél, a vállalat káderosztályának vezetőjénél, a dolgozók tanácsának elnökénél érdeklődünk, hiszen 27 és fél éven át - ez év október elsejéig - ő volt az igazgatója ennek a közösségnek, amely a Duna görög elnevezéséből (Iszt- rosz) származtatott nevét viseli nem kis büszkeséggel. A siker titka- Vállalatunk megalakulását követően már a hatvanas évek közepén végzett Prágában kisebb belső- építészeti munkákat. Ezeket egyre igényesebbek követték, például a Szövetségi Gyűlés és a Smetana Színház épületében. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy az Ister fafeldolgozó üzemrészlegét- mert volt, van több más is - azzal a céllal hozták egykor létre, hogy elsősorban atipikus bútorzatot készítsen, egyedi megrendeléseknek tegyen eleget. A környéken ugyanis nem volt vállalat, amely hasonló szolgáltatást nyújtott volna a lakosságnak vagy a közületeknek- mondja bevezetőül a volt igazgató. A recept tehát viszonylag egyszerűnek tűnik. Ám még a laikus is tudja: beépített szekrényeket, díszes fa födémszerkezeteket gyártani, helyben beszabni, és felszerelni más jellegű munka, mint a bútorgyári termékek sorozatgyártása. Az atipikus reprezentatív épületek belső terének kialakítása mechanikus munka. Megfelelő szaktudás, kreativitás és nem utolsósorban korszerű szerszámok szükségeltetnek hozzá. S hogy az Ister mi módon tudta mindezt előteremteni?- A fafeldolgozó üzem tevékenysége természetesen nem korlátozódhatott csupán a belsőépítészetre. Beindult - igaz csak kis sorozatokban - a hagyományos bútorgyártás is. Részben a hazai piac számára, részben pedig külföldi megrendelésre. Először Svédországba szállítottunk bútort, jelenleg pedig Ausztriába, Hollandiába, Franciaországba és az NSZK-ba exportálunk, a Drevounia külkereskedelmi vállalat közreműködésével. Mindezt azért említem, mert épp exportfeladataink túlteljesítésének köszönhetően tudtuk megfelelő szintre emelni a szóban forgó üzem műszaki felszereltségét, amely ma eléri az európai átlagot. Vörös Lajos: Innen elmenni? Ugyan. Ezenkívül 1978-ban megvettük egy osztrák cég műanyag termékeinek licencét és a készítésekhez a szükséges gépsort is. A vállalat számára ez is pluszt jelent, hiszen ma már mi látjuk el műanyag fiókkal Szlovákia egész bútoriparát. Az Ister tehát igyekezett jól gazdálkodni, s ezt nem csupán a termelésre értem. Vállalatunk szakmunkásképző intézetében - mert ilyen is van - ez ideig mintegy ezer fiatal kezébe adtunk szakmát. Nagy részük hú is maradt vállatunkhoz. Közülük persze csak néhány a fafeldolgozó üzem dolgozója. Legtöbbjük szakmájának megszállottja. S a közel 3200 koronás havi átlagkeresetért sem kell restellkedniük - foglalja össze röviden a „titok" nyitját Kovács Imre. Folytatni kell Talán nem véletlen, hogy a vállalat újdonsült igazgatója egy korántsem kezdő szakember, Tibor Neuschwendtner mérnök, a fafeldolgozó üzem volt vezetője lett. Az utóbbi években az általa vezetett üzem hajtott legtöbb hasznot a vállalatnak. Amikor megkérdezzüktőle, mi az, amin legelőször változtatni kíván a vállalatnál, tagadóan rázza a fejét.- Itt nem változtatni kell elsősorban, hanem folytatni azt, amit elődöm, Kovács Imre sokéves munkával megteremtett. Ami jó, kár volna lerombolni, okosabb inkább továbbfejleszteni - bár az elkövetkező időszak új gazdasági feltételei közt ez sem lesz gyerekjáték. A módosított nagykereskedelmi árak érzékenyen érintik vállalatunkat. A fafeldolgozó üzem két évvel ezelőtti 4 millió koronás jövedelme előreláthatólag 600 ezer koronára csökken, vagy akár ugyanennyi lehet a veszteség is. Én ugyan Közép-Szlovákiából származom, de jó néhány éve itt élek, ismerem már a csallóközi embereket, tudom milyen szívósak, kitartóak, szorgalmasak, és módomban állt már felmérni a vállalat dolgozóinak szakmai képességét is. Ezért ném félek. Ha nem bíztam (Lórincz János felvételei) volna abban, hogy megbirkózunk az előttünk álló feladatokkal, nem vállalhattam volna el az igazgatói állást. Tudom, nehéz lesz, de meggyőződésem, hogy a legtöbb ember itt bizakodva néz a jövőbe. Az igazgató bizonyára tudja, mire épít. Az Ister esetében ugyanis már a vállalat neve is kötelez. Amikor a fafeldolgozó üzembe indulunk, hogy meggyőződjünk róla, valóban úgy vélekednek-e a kétkezi munkások is, mint az igazgató, ritka optimizmust tapasztalunk. Csak egy jó szó A délutáni műszakban dolgozók épp vacsorázni indulnak. A munkások közt feltűnően sok a nő. Hozzájuk csatlakozunk, nekik talán hamarabb megered a nyelvük. Bott Aurél, a vállalat egyik szerelőcsoportjának vezetője, aki vállalta, hogy végigkalauzol bennünket a gyáron, készakarva el-elmarad mögöttünk, hogy ha valakinek nyomja valami a szívét, úgy mondhassa el, ahogyan gondolja. De hiába célozgatunk a csarnok zajára, poros levegőjére, az asszonyok leintenek. - Már sokkal jobb a helyzet, a vállalat vezetői állandóan azon fáradoznak, hogy jobb munkafeltételeket teremtsenek számunkra. Nem könnyű munka ez, de aki dolgozik, szépen kereshet. Vállalatunk olyan termékeket gyárt, amelyekért nem kell szégyenkeznünk... Szabó Júlia betanított munkás. Gabőíkovóból utazik naponta. Bed- nár Tímea asztalos. Mindketten több mint három éve dolgoznak a vállalatnál. A többiekkel együtt intenek, nincs itt semmi baj, csak az új gazdasági feltételektől tartanak egy kicsit néhányan, de mint mondják, ők már se többet, se jobban nem tudnak dolgozni. Vacsora után Vörös Lajost is megszólítjuk, aki 1968-tól dolgozik a vállalatnál. Amikor megkérdezzük, nem szeretne-e jobb munkahelyre kerülni, értetlenül néz ránk.- Innen elmenni? Ugyan mi' okból?-Mi, akik már jónéhány éve együtt dolgozunk - csatlakozik hozzánk Kiss Bálint mester - jól érezzük magunkat itt így együtt. Meggyőződésünk, hogy nem minden a pénz, az is számít, milyen a munkatársak közötti viszony. És az itt jó... Másnap ugyanígy vélekedett Vími István csoportvezető, Mészáros Géza, Hobot Vilmos és Rigó László is a Szlovák Nemzeti Tanács bratislavai vár mellett épülő székházának egyik első emeleti termében. Mind a négyen asztalosok, az Ister neveltjei. Harminc-negyven év közötti fiatal emberek, akik évek óta járják az országot, s ha kell, külföldre utaznak.- A mi feladatunk volt a budapesti Gambrinus söröző belső terének kiképzése. Idén nyáron elvittem a családom is, nézzék meg, miért dolgoztam, miért voltam hosszú ideig távol tőlük. Közben akaratlanul is meghallottam, mint dicsérik a vendégek munkánkat. Nem szóltam senkinek semmit, de hazudnék, ha most azt mondanám, hogy nem voltam egy kicsit büszke magunkra... - tűnődik el a csoportvezető. BARANYAI LAJOS A szakemberek azt mondják, hogy a valuta hűen tükrözi az adott ország politikai és gazdasági viszonyait, s lényegében gazdasági problémáinak kifejezője. Ezt a csehszlovák korona hetvenéves története is igazolja. A csehszlovák korona, s egyáltalán az ország pénznemének születése szorosan összekapcsolódott az önálló állam megalakulásával. Megteremtése abban az időben rendkívül szükségszerű gazdasági intézkedés volt, ugyanis csak egy új pénz kibocsátásával lehetett védekezni a széthulló Osztrák-Magyar Monarchia katasztrofális pénzügyi helyzetének a fiatal köztársaság gazdaságára gyakorolt kedvezőtlen hatása ellen. A reformok küszöbén Elsősorban az volt a feladat, hogy a pénzforgalmat el kellett szigetelni azoktól az inflációs folyamatoktól, amelyeket az Osztrák-Magyar Monarchia pénze az utódállamokban kiváltott. Ezenkívül azt is meg kellett akadályozni, hogy az új ország belezuhanjon az Európa-szerte tomboló gazdasági káoszba. A háború végén 31 milliárd korona volt forgalomban a monarchiában, vagyis csaknem 15-ször annyi,'mint 1914-ben. Hónapokon át egyre nagyobb ütemben folytatódott az inflációs pénzkibocsátás, az utódállamokban 1919 februárjában már 54 milliárd osztrák-magyar korona volt forgalomban. Ezért a csehszlovák kormány minden igyekezete arra irányult, hogy a fiatal köztársaság a lehető legmesszebb kerüljön ettől a válságtól. A pénzreform és vele együtt az új állam pénzpolitikájának koncepciója Alois Rasíntól, az első pénzügyminisztertől származott. Bár a reform gondolatával már a világháború befejezése előtt néhány hónappal foglalkozott, a konkrét előkészületekhez azonban csak 1919 januárjában fogott hozzá. Megrendelte a szükséges nyomtatványokat és okmánybélyegeket, előkészítette a törvényjavaslatokat és aprólékosan kidolgozta a reform megvalósításának tervét. Mindezt annyira diszkréten tette, hogy a nyilvánosság mit sem sejtett a várható intézkedésekről. A kormány rövid idő alatt megtárgyalta az akciót és a nemzetgyűlés 1919. februát 25-én törvényerejű rendelet formájában azt jóvá is hagyta. A következő éjszaka katonaság szállta meg az országhatárokat, leállt a külföldre irányuló személy* és áruszállítás, s a postai küldemények sem jutottak el akkor a határon túlra. A lakosság a sajtóból értesülhetett a hírről, s az iskolákban és a templomokban is kihirdették, illetve a falvakban kidobolták a kezdődő reformot. Alois Raéín terve - a pénzreform - hét napig, 1919. március 3-tól 9-ig tartott. Az volt a lényege, hogy a bevont készpénz felét lebélyegezték és újra visszahelyezték a pénzforgalomba. A másik felét visszatartották és egy százalékos kölcsönköt- vényt bocsátottak ki rá, amellyel a rendkívüli vagyonadót lehetett befizetni. Az államkasszák készpénzét és a bérek kifizetésére tartalékolt összeget maradéktalanul lebélyegezték. S az eredmény: a 7,2 milliárd korona értékű lebélyegzésre beadott pénzből 5,2 milliárdot magán- személyek szolgáltatták be, akikhez 2,7 milliárd korona értékű lebélyegzett pénz került vissza. Ettől a pillanattól kezdve a Csehszlovák Köztársaságnak önálló pénzforgalma van. A következő lépésként egy saját pénzeszköz kibocsátását és forgalmának szervezését kellett előkészíteni. Erre egy hónappal később áprilisban került sor. A 187-es rendelet alapján bevezették a csehszlovák koronát (Ke). Miért korona a korona? Vajon miért hívjuk a pénzünket koronának? Hiszen semmi sem indokolta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia szimbólumát, a koronát átvegyük. Sem politikai, sem történelmi, de még csak ideológiai okok sem jöttek számításba. Közvetlenül a háborút követő időszakban számos ötlet született az új pénzeszköz megnevezésére. Felvetődött a lev -oroszlán, a sokol-sólyom, vagy frank megnevezés, sőt a Ríp hegycsúcs nevének kölcsönzése is szóba került. Az események azonban meglehetősen felgyorsultak, így a reform előkészítése során használt korona napjainkig megmaradt. Volt már tehát az országnak ,,új“ megnevezésű lebélyegzett pénze, viszont hiányoztak a csehszlovák bankjegyek és pénzérmék. A forgalomban levő pénz ugyanis a monarchiától kapott „örökség" volt. Ekkor egész sor élenjáró művész, valamint ismeretlen grafikus és vésnök látott munkához. Az első csehszlovák pénz az egykoronás államjegy volt, amely 1919. szeptember 24-én került forgalomba. Mivel ebben az időben még nem született meg a végleges döntés az ország címerét illetően, ezért az új pénz szélén a ma ismeretlen szerző értelmezése szerint Csehország, Morvaország, Szi- lézia és Szlovákia címére volt elhelyezve. Pénz és művészet Papírpénzeink hagyományainak alapjait Alfons Mucha rakta le. Száz-, de főként ötszáz koronása a különleges numizmatikai művek közé tartozik. Az első papírpénzek az ország nyomdáiban készültek, de mivel azok műszaki állapota nem felelt meg az értékpapírok igényes nyomtatásának, az ezer- és ötezer koronás címletek külföldön készültek. 1928-ban Prágában felépült a magas műszaki színvonalú új bankjegynyomda, amely az ország leghíresebb grafikusait vonzotta maga köré. A papírpénzek grafikai kivitelezésében Alfons Mucha és Max ávabinsky tette magasra a mércét, a pénzérmék kivitelezésében pedig Otakar Spániel jeleskedett. A helyzet a felkészült grafikus-vésnöki gárda ellenére sem volt könnyű. Ugyanis a gazdag hagyományokkal rendelkező körmöcbányai (Kremni- ca) pénzverdében az akkori budapesti pénzügyminisztérium 1919 novemberében elrendelte a gépi berendezések evakuálását, ötven va- gonnyi volt a szállítmány, s a pénzverdében csak a kopár falak maradtak. Később Bécsből és Párizsból érkeztek gépek, s így már megkezdődhetett a csehszlovák érmék készítése. A 20 és 50 fillér névértékű pénzérmék Otakar Spániel javaslata alapján készültek 1921-ben, és a megszállásig voltak forgalomban. A vésnök legtökéletesebb munkája az egykoronás érme volt, amely grafikai szempontból világviszonylatban is a legszínvonalasabb fémpénzek közé tartozott. A reform után Tehát az infláció által szétzúzott osztrák-magyar pénzeszköz romjain megszületett a csehszlovák korona. A lakosság és a legtöbb szakember véleménye szerint ez esetben csakis aranypénzből lehetett szó, annak minden tulajdonságával együtt. Ez nem idealizált elképzelés volt, hanem inkább a világban jelentkező irányzatok;. kifejezője, amelyek az aranyhoz való visszatérést hangoztatták. De vajon hogyan, és mikor lehet visszatérni az aranypénzhez? Ezzel összefüggésben meglehetősen különböztek a nézetek. Főként az volt a kérdés, hogy az új pénznek rögtön a kibocsátása után legyen-e aranyfedezete. Ez azonban meglehetősen távoli cél volt, ezért az első pénzügyi törvények nem határozták meg a korona aranytartalmát. Az 1919 márciusában lezajlott bélyegzési akcióval létrejött a korona belső és külső vásárlóerejének fokozatos szilárdítását szolgáló koncepció. Az volt a cél, hogy legalább részben javítani kell a háborúban elértéktelenedett pénz helyzetén, és meglehetősen fontos volt visszanyerni az emberek bizalmát, valamint elérni, hogy a koronát külföldön is elismerjék. Jellegzetesen antiinflációs politika volt ez, amelynek az ország első gazdasági válsága folyamán is nagy szerepe volt. Ez azonban már pénzeszközünk fejlődési történetének egy újabb szakasza. (A Rudé právo nyomán K. E.) Tibor Neuschwendtner mérnök, a vállalat igazgatója: Itt nem változtatni kell elsősorban
