Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-24 / 251. szám, kedd
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája &TEFAN MURÍN, az SZLKP KB tagja, az SZSZK kormányának első alelnöke Úgy gondolom, hogy nem felelne meg a történelmi igazságnak és a dolgok nagymértékű elferdítése lenne, ha bárki úgy próbálná magyarázni a helyzetet, hogy pártunk és szocialista társadalmunk még csak most kezdi tudatosítani a környezet kialakításának és védelmének, valamint a természeti források ésszerű kihasználásának jelentőségét. Az a tény, hogy ma jónéhány hazai és külföldről szerzett ismeret birtokában okosabbak vagyunk, még nem ad erkölcsi alapot a Szlovákia iparosítására irányuló törekvések elmarasztaló értékelésére. Inkább ellenkezőleg, éppen ez kötelez minket arra, hogy érzékenyen és objektíven s az időbeli szempontokat figyelembe véve értékeljünk. Abban a légkörben, amikor az embereknek elsősorban munkát és kenyeret kellett adni, nagy kohókat, magnezitüzemeket építettünk és vegyipari termelési komplexumok jöttek létre. Ma már tudjuk, hogy közülük jónéhány az érzékeny és az ökológiai egyensúly szempontjából kisebb teherbíróképességú területeken épült, főként a nem szellőző völgykatlanokban, a hatalmas települések területén, vagy a jelentős vízforrások közelében. Abban az időben azonban világviszonylatban sem állt rendelkezésre teljes ismeretanyag a termelésnek a környezetre kifejtett hatásairól, s nem voltak módszerek és berendezések a szennyező anyagok hatékony csökkentésére, vagy szűrésére. Mindezt tudatosítanunk kell és nyíltan beismerni, le kell vonnunk a tanulságokat és a helyzet javítása érdekében főként a népgazdaság szerkezetváltását, valamint a termelés ökológizációjának és műszaki innovációjának fejlesztését kell felhasználni, miként arról Iván Knotek szólt a CSKP KB 15. ülésén elhangzott elnökségi jelentésben. Az SZSZK kormánya tudatosítva a prioritásokat, koncepciózusán és rendszer szerint áll hozzá a környezet kialakításának és védelmének, valamint a természeti források ésszerű kihasználásának problémáihoz és feladataihoz. Alapjaiban változik - a helyes irányba - a kormány és szerveinek környezethez fűződő kapcsolata. Számunkra rendkívül fontos, hogy az SZLKP KB Elnökségének jelentése megjelöli a prioritásokat és megmutatja a kiutat, amelyet majd következetesen átültetünk. Az elkövetkező időszakban a környezet valós állapotából indulunk ki. A kormány emellett külön figyeli majd az ökológiai problémák megoldását azokon a területeken, ahol az adott helyzet már szó szerint határokat szab a szociális-gazdasági fejlesztésnek. Azonban a környezetvédelem nem lehet és nem is lesz csupán a kormány ügye. A gazdasági mechanizmus átalakításának keretében eddig csaknem 700 állami vállalat alakult meg Szlovákiában. Ezenkívül több mint 630 efsz és közel 130 ipari szövetkezet folytat termelő tevékenységet. Az új törvények széles döntéshozatali jogkörrel, önállósággal és felelősséggel ruházták fel ezeket a gazdasági szervezeteket. Ezen a fórumon is egyértelműen hangsúlyozni kell, hogy terveiknek, fejlesztési programjaiknak feltétlenül tartalmazniuk kell - méghozzá szerves részként - a környezet javításáról és védelméről való gondoskodást. Mindenütt meg kell határozni a prioritásokat, valamint a célok elérésének módjait és eszközeit. Másként fogalmazva, a környezetnek nemcsak a kormány, hanem valamennyi gazdasági szubjektum, szervezet esetében elsőbbséget kell élveznie, ám nemcsak szavakban, hanem tárgyi, anyagi és szervezési szempontból is. Nem véletlenül került nyilvánosságra ezekben a napokban az Ústí nad Labem-i Vegyi- és Kohóipari Társulás állami vállalat „tette", mely szerint a 9. ötéves tervidőszakban megvalósításra váró beruházásoknak csaknem 50 százalékát, tehát több mint 1 milliárd koronát költenek a környezet javítására abból a célból, hogy 50 százalékkal csökkentsék a környék saját termelésükből származó ökológiai megterhelését. Ez Szlovákia ipari és mezőgazdasági vállalatai számára is követésre méltó példa. A kormány ebben az időszakban főként a 8. ötéves terv ökológiai programjának teljesítésére összpontosítja erejét. Nem könnyű feladat ez, mivel az ötéves tervidőszak elején még nem volt bebiztosítva az ökológiai építkezések szükséges előkészítése, anyagi fedezete és a kapacitások is hiányoztak. Ezért az SZSZK kormánya a szövetségi kormány határozatához kapcsolódva további ökológiai építkezéseket sorolt be az 1989. évi beruházási tervbe. Ezt a lépést - az építkezések megkezdésének moratóriumával összefüggésben - a legfelsőbb politikai és állami szerveknek a környezetről való gon- dokodáshoz fűződő viszonyában végbemenő alapvető változások egyik fontos megnyilvánulásának tartjuk. A reszortokkal és a nemzeti bizottságokkal együtt nagy figyelemmel készítjük elő a 9. ötéves tervidőszakra szóló ökológiai programot. Elsődlegesen a környezetszennyezés olyan forrásainak problémáit oldjuk meg, amelyek a környezet legszembetűnőbb javítását és a sűrűn lakott területek egészségesebbé válását teszik lehetővé az eszközök lehető leghatékonyabb befektetése mellett. Teljes mértékben támogatjuk azt a nézetet, hogy a jövőben a környezetvédelem igényes feladatainak teljesítése érdekében Szlovákiának is részt kell vennie a technológiai berendezések gyártásában. Ez érvényes a figyelőszolgálat és a regulációs technika alkotórészeire, a szennyvíztisztítók hatékony üzemeléséhez elengedhetetlen nagy hatásfokú vegyszerekre és más ökológiai berendezésekre egyaránt. Mindez a kutatás és a termelés számára is fontos feladat. Az előkészületben levő új irányítási modell hatásfoka és hatékonysága attól függ, hogy állami és gazdasági vonalon mennyire szervesen kapcsolódik majd össze a funkcionális elemek rendszere, amelyben a nemzeti bizottságok helyét és feladatait nemcsak a törvénymódosításokkal, hanem a megfelelő káderek kiválasztásával is lényegesen meg kell szilárdítani. Az új feltételek között, amikor a központi szervek túlnyomórészt koncepciók, normatívák és pénzügyi mechanizmusok formájában gondoskodnak a környezetről, a nemzeti bizottságoknak a törvényes normákkal összhangban még következetesebben és szigorúbban kell őrizniük területük egységes ökológiai fejlődését. Szlovákiában vannak nemzeti bizottságok és központi szervek által irányított tudományos-kutató, tervező és más szervezetek, amelyeket sokkal intenzívebben és ésszerűbben kell kihasználnunk a környezet kialakítása és védelme problémáinak megoldásában. Ezzel összefüggésben az SZTA munkahelyeire, a bratisiavai Vízgazdálkodási Kutatóintézetre, a bratisiavai Környezetvédelmi Központra, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézetre, az URBION, a Hydroconsult, a Kovoprojekt mérnöki- tervező szervezetekre, továbbá a víz- és csatornázási müvekre, az egyes vízgyűjtők igazgatóságaira gondolunk. Szolid anyagi-műszaki felszereltségű, főként magasan képzett szakemberek több ezres tábora ez, amelynek az egészségesebb környezet kialakítását célzó nemzeti igyekezet szerves és az eddiginél lényegesen hatékonyabb részévé kell válnia. Támogatjuk a környezet vizsgálását szolgáló figyelőszolgálat kiépítését, amely az egész információs rendszer alapja és az objektív döntéshozatalok feltétele. Nem kevésbé fontos feladat lesz az ellenőrzési rendszer olyan tökéletesítése, hogy a reszort- és helyi érdekek ne befolyásolják az ellenőrző és a felügyeleti szerveket, hanem azok következetesen érvényesítsék a társadalmi érdekeket. Külön kérdés, amelyre rendkívüli figyelmet fordítunk, a környezet megelőző jellegű védelme, amely a legésszerűbb eljárás kulcsa. Egész nevelési- művelődési rendszerünkben, de főként a televízió, a rádió és a sajtó segítségével arra kell törekednünk, hogy formáljuk állampolgáraink ökológiai tudatát és minden tettét. Ez igyekezetünk sikerének feltétele. Köszönettel szeretném megállapítani, hogy főként információs eszközeink tettek sokat már eddig is ebben az irányban. Számítunk a Nemzeti Front valamennyi szervezetével való együttműködés elmélyítésére. A velük folytatott közös munka keretében fejlesztjük majd az emberek természetes érdeklődését környezetük javítása iránt, valamint ehhez való aktív hozzájárulási készségüket. Meg vagyok győződve arról, hogy társadalmunk átalakításának továbbfejlesztése és elmélyítése, valamint pártunk harca autoritásának és a társadalomban betöltött vezető szerepének megszilárdításáért, amint arról Ignác Janák beszélt, objektíven hozzájárul a környezet problémáinak megoldásához és fordítva - a párt munkájának fejlesztése és a környezetről való gondoskodásának elmélyítése hozzájárul társadalmunkban a párt autoritásának és az iránta való tiszteletnek megszilárdításához. JAROSLAV HLINICKY, az SZLKP KB tagja, a Csehszlovák Televízió szlovákiai igazgatója Ismételni, milyen pótolhatatlan szerepet játszanak a tömegtájékoztatási és propagandaeszközök abban, hogy kommunista pártunk jelenlegi törekvéseinek megfelelően pozitív változásokra kerüljön sor az emberek gondolkodásmódjában, nem volna egyéb, mint erdőbe fát hordani. Végül is, és nemcsak az ökológiával kapcsolatosan, ezt kihangsúlyozta a CSKP KB 15. ülése is. Arról, hogy a televízió dolgozói a jelenlegi bonyolult átalakítási folyamatok közepette erőfeszítéseket tesznek a párt irányelveinek megfelelő feladatok koncepciózus teljesítésére, az aktívaértekezleteiken elért eredmények tanúskodnak, amelyeken kommunisták és pártonkívüliek konkrét intézkedésekkel reagálnak a CSKP KB és az SZLKP KB üléseire. A Szövetségi Statisztikai Hivatal Közvéleménykutató Intézetének felmérése szerint valamennyi tömegtájékoztatási eszköz közül a televízió az, amelyet leginkább figyelemmel kísér a nyilvánosság. Meg kell azonban vallani, hogy a felmérések alkalmával a megkérdezetteknek fele elégedetlen a politikai és gazdasági információk meggyőző erejével, illetve gyorsaságával. A meggyőzés és a hihetőség érdekében ugyanis beszélni kell a kellemetlen dolgokról is. Amennyiben a tájékoztatás valamit eltitkol, vagy nem teljes az információ, nemcsak értékét veszíti el, hanem a nézőt is. Ezzel kapcsolatosan szeretném hangsúlyozni, hogy éppen a környezetről szóló információk minőségéről a legdifferenciáltabbak a vélemények. Az ökológiai problémák ugyanis olyanok, mint az időzített bombák. Az ,,idó“ szó ebben az esetben két szempontból is fontos szerepet játszik: nincs sok hátra belőle, hogy egészen tönkretegyük környezetünket, tehát kevés jut a cselekvésre is - az egész világon. Az érdektelenség, de a gazdasági dolgozók és vezetők ökológiai szempontokkal szembeni aktív ellenállása sem csupán az alacsony színvonalú ökológiai tudattal magyarázható, hanem azzal is, hogy nem ritkán ők maguk az előidézői a környezeti károknak. Mindezt úgy szokás elkendőzni, hogy a termelési feladatok fontosságát hangsúlyozzák az ökológiai igényekkel szemben. Természetesen vannak objektív okok is, amelyek valóban megakadályozzák, hogy rendjén menjenek a dolgok, de egész sor vétek a rendetlenségből, a felelőtlenségből, az előírások ellentmondásosságából, következetlenségéből vagy helytelen érvényesítéséből, esetleg sokszor a törvény hatálya alóli felmentést jelentő kivétel nagyvonalú megadásából ered. A világ már a fejlődésnek olyan járható útjára tért, amely az ENSZ meghatározása szerint összhangban van az ökológia alapelveivel, a takarékosság prioritásával és a természeti, energia-, valamint anyagi forrásoknak a lehető leghatékonyabb kihasználásával. Az Amerikai Egyesült Államokban 1974 óta az elmúlt év végéig 40 százalékkal növekedett a bruttó nemzeti termék, miközben az energiaszükséglet mindössze 1 százalékkal lett nagyobb. Sőt, az NSZK-ban és Japánban már kevesebb energiára volt szükség, mint korábban, s a fejlett országok általában befagyasztották az alapanyag-szükségletet és elejét vették a további környezetszennyezésnek. Nyikolaj Voroncov professzor, a Szovjetunió Természetvédelmi Bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy a környezet szennyezése s a természet iránti közöny addig folytatódik, amíg nem válik gazdaságilag előnytelenné, illetve a környezetvédelem az állami politika részévé. A környezetvédelem nemcsak rendszeres neve- lőmunkát kíván, hanem az információk nyíltságát is megköveteli. Ez utóbbiak beszerzésével és nyilvánosságra hozatalával televíziós tapasztalataink sajnos nem a legjobbak: mintha a problémák elhallgatása, a vétkesek személyének eltitkolása volna az ökológiai megoldás. S a végén nemegyszer mégis a televízió lesz a fekete bárány, mintha az volna a hibás. Csakhogy a rossz hírekkel érkező futárok kivégzésétől nem lesznek jobbak a hírek. Ellenkezőleg, politikailag a nem őszinte ökológiai tájékoztatások a legkárosabbak. Avagy szüntelenül emlékeztetni kell a CSKP KB Elnökségének a nyílt tájékoztatás lenini alapelveiről szóló dokumentumára, mely szerint: „céljaink igényessége szükségessé teszi a tájékozottság kiterjesztését, mint a CSKP politikájának s társadalmunk demokratizálásának és forradalmi átalakításának elválaszthatatlan részét, mint rendszerünk lényegéből fakadó elvet"? Az ökológia megköveteli, hogy azonnal cselekedjünk. Mégpedig úgy, hogy a tettek megfeleljenek a konkrét szervek, szervezetek és emberek által felmért reális kockázatoknak. Amíg azonban a tettekre nem kerül sor, következetesen gazdasági és jogi eszközöket, valamint személyes felelősségre- vonást kell alkalmazni. Az ökológiai károk okozóit egyénenként kell pénzbelileg vagy más módon büntetni, de fontos, hogy a felelősségrevonás mindig személyekkel szemben történjék. Tulajdonképpen a televízió ökológiai tevékenységéről kellett volna beszélnem. Arról a több tucat műsorról, amely rendszeresen foglalkozik a környezet formálásával, védelmével, az ökológiai neveléssel a környezetvédelem témáját érintő drámai művekről, az ismeretterjesztésről, publicisztikáról és hírközlésről, de szükségtelen, hiszen mint önök is tudják, ennek a televíziós feladatnak számtalan formában naponta becsületesen eleget teszünk. S higgyék el, ez nem is olyan egyszerű dolog. Nem ritka az olyan vállalat, sőt ezekből van több, amelyek eltitkolják az ökológiai problémákat, nem beszélve arról az igyekezetükről, amely az ökológiai balesetek elhallgatására irányul. A nemzeti bizottságok érzékenyen reagálnak az illegális szemétlerakatok- ról szóló riportokra, az építőipari vállalatok pedig az ökológiai beruházások lassú ütemének bírálatát veszik rossz néven. A tévéstáboknak olykor problémát okoznak a járási és helyi közbiztonsági szervek is, amelyek nem hajlandók ilyen ügyben tájékoztatást nyújtani, s néha még a forgatást is akadályozzák. Felszólalásomhoz csatolok egy jegyzéket, hogy kívülálló szervek ismerkedjenek meg néhány esettel, győződjenek meg arról, hogyan gördítenek akadályokat a nevelő és a propaganda célzatú A természet a holnapjáért című műsorciklus készítői elé. A jegyzékben azoknak a vállalatoknak és személyeknek a nevét tüntettem fel, amelyek, illetve akik figyelembe sem veszik a televízió hatáskörét, sem az ökológiai nevelés célját, hogy az emberek oly módon gondolkodjanak és cselekedjenek, amint az az ország valamennyi lakosa egészséges környezetének megteremtéséhez elengedhetetlen. Objektív tájékoztatás nélkül az emberek ökologikus gondolkodásának, tudatának és cselekedeteinek formálása csupán illúzió. A KB 10. ülésének szellemében megígértem, hogy a televíziós forgatócsoportok munkáját több alkotókészség, konkrétum és a megoldás keresésében - amely a televízió átalakításhoz való viszonyának alapját képezi - bátorság s arra való eltökéltség jellemzi majd, hogy minden szempontból jobban dolgozzunk. Az ökológiai problémák esetében ezt becsületesen meg is tartjuk. Ezzel is kifejezve a párt által kijelölt feladatainkért érzett felelősségünket. ANTON BLAZEJ, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Műszaki Főiskola Biotechnológiai Intézetének igazgatója A környezetvédelem problémaköre napjainkban a legkomolyabb globális kérdések egyike a háború és béke kérdései mellett, olyan problémakör, amely közvetlenül befolyásolja bolygónkon az emberiség életét. Ez valóban minden embert érint, minden egyént, szociális csoportot, az egész társadalmat, minden országban. Helyes, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB dokumentumaiban a környezetet úgy értelmezzük, mint komplex sokösszetevőjű rendszert, amelyet fizikai, vegyi és biológiai környezeti hatások alakítanak és befolyásolnak, tehát egyfelől a bioszféra, másfelől a szociális-gazdasági környezet, vagyis a társadalom. Mivel a környezet kérdéseit politikai szerv fórumán vitatjuk meg elsősorban a feladatokhoz, problémákhoz, és a távlati célkitűzésekhez az adott területen a politikai megközelítést kellene szem előtt tartanunk. Ezeket a programokat nyitott rendszerként kell elképzelnünk, tekintettel az adott időszak ismereteire, azok tudományos szintjére, amikor megfogalmazódtak, így ezeket a kilencedik és tizedik ötéves tervidőszak reális feltételeinek szemszögéből vizsgálva kellene majd folyamatosan pontosítani és a közvetlen feladatokat azokhoz igazítani. A pártnak elsősorban politikai eszközökkel, formákkal és módszerekkel kellene ösztönöznie az állami politika következetes és kompromisszumoktól mentes megvalósítását a környezetvédelem területén. Hogy ezen a területen helyes politikai döntéseket hozhassunk, - amely terület ennyire bonyolult és politikailag ennyire érzékeny -, fontos, hogy az SZLKP KB és a párt valamennyi szervezete szintjén a környezetvédelem jelenlegi tudományos és műszaki ismereteire támaszkodjunk. Csakis ily módon tudunk megszabadulni a szubjektivizmustól és a vo- luntarizmustól, amelyek a jövőben potenciálisan is további komoly hibák forrásai lehetnek ezen a területen. Ez pedig nemcsak politikai, hanem személyes felelőssége is mindannyiunknak, vagyis helyesen kell értelmeznünk a környezetvédelem problémáinak lényegét, ismernünk kell a jelenlegi állapotok okait, el kell sajátítanunk azt az elvet, hogy a jelenlegi állapotok kiváltó okainak kiküszöbölése politikailag és gazdaságilag sokkal hatékonyabb, mint a környezetszennyezés következményeinek megoldása. Csakis ily módon határozhatjuk meg azokat a reális és megfelelő környezetvédelmi intézkedéseket, amelyek elengedhetetlenek számunkra, s csakis ily módon tehetjük érdekeltté a környezetvédelmi kérdésekben illetékes szerveket, intézményeket, munkahelyeket, de minden egyes polgártársunkat is, akik ebben alkotó módon és tevékenyen részt vehetnek. Egész sor példát hozhatnánk fel annak dokumentálására, hogy az egyes ágazatok és a hozzájuk tartozó vállalatok az iparban, a mezőgazdaságban, az energetikában, a közlekedésben, vagy az építőiparban, sőt számos polgártársunk esetében is, hogy mennyire érzéketlenül viszonyultak vagy viszonyulnak még ma is a természethez s a természeti erőforrásokhoz. Ezt a környezetellenes viselkedést ma már társadalomellenesnek is nyilváníthatjuk. Sajnos, az emberek sokaságánál megfigyelhető, hogy értékrendszerük gyakran ellentétes közvetlen környezetük minőségi követelményeivel, miközben az e területen megfigyelhető hiányosságok élenjáró bírálóivá avatják magukat. Ma már tudatosítjuk, hogy Szlovákia iparának jelenlegi szerkezete mennyire anyag-, nyersanyag- és energiaigényes. A termelésbe lépő anyagok és nyersanyagok feldolgozottsági szintje alacsony, kevés a végtermék, kicsi az olyan termelés részaránya, amely a magas szintű tudományos ismeretekre épülne, s ugyancsak kis része épül az iparnak elsősorban a tudományra, ami viszont leginkább bírálandó az az, hogy az ipari termelés számottevő része nem felel meg a jelenlegi környezetvédelmi elvárásoknak. Szlovákia területén éppen ezért egyértelműen a figyelem középpontjába kell helyezni azt az elvet, miszerint a gazdaság további fejlődése nem kerülhet ellentétbe az ökológiával, sőt éppen ellenkezőleg, az ökológiai kiadásoknak szerves részévé kell válniuk a beruházási és termelési költségeknek. Igaz, hogy a beruházások jellegénél fogva, az ökológiai költségek a költségvetési kiadásoknak mintegy 20-30 százalékát képezik. Az egészséges élőkörnyezet újratermelésére szükséges termelési kiadások megközelítően 10-20 százalékkal nőnek. Ha ebből a szempontból értékelünk újra számos új beruházást, akkor azok túl drágának tűnhetnek, érdektelenné válhat számunkra számos termelési tevékenység. Az ilyen közgazdasági értékelés a vállalatok vagy az ágazatok szempontjából nézve gyakran nagyon fájdalmas is lehet. Ha valóban tiszteletben akarjuk tartani a környezet prioritását a szociális gazdasági fejlődés további stratégiája során, akkor nem térhetünk ki az ipari és mezőgazdasági termelés jelenlegi állapotának bíráló átértékelése elől és meg kell ezt tennünk a hosz- szú távú célkitűzések esetében is a környezet minőségi követelményei szempontjából. Olyan intézkedéseket kell elfogadnunk, amelyek reális időszak alatt valós gazdasági lehetőségek mellett, alapvető fordulathoz vezetnek az ökológiai kérdésekben. A Szlovák Szocialista Köztársaságban lényeges mértékben kell növelni a feldolgozóipar, és a mikroelektronika részarányát és az információs technikai berendezések gyártásának újabb fő területeihez kell hozzáfognunk és meg kell alapoznunk az ökológiaibiotechnológiai gépipar programját. Az eddiginél kezdeményezőbb hozzáállást várunk a vegyi anyagok gyártásának fejlesztésében és nagyobb teret kell biztosítanunk a biotechnológiai fejlesztéseknek, miközben az új, nem hagyományos anyagok kutatására és gyártására kell összpontosítanunk. A mező- gazdaságban pedig az elkövetkező évek során nem kaphat hangsúlyt a kemizációra alapuló további termelésnövelés. A mi éghajlati viszonyaink között optimálisnak mondható kemizálási szintet már régen túlléptük és a kemizáció útján elérhető minden fajta termelésnövekedés a mezőgazdaságban a műtrágyák és növényvédőszerek gyártásának nagyobb ütemét követelné meg, mint a mezőgazda- sági termelés növelésének elérhető üteme. Egyide- jűeg csökken a talaj biológiai potenciálja éppen a talaj kémiai túlterheltsége miatt. A mezőgazdasági termelés további növelésének egyetlen alternatívája a termelés biologizálása, a biológiai eredetű trágyák és növényvédőszerek alkalmazása, azaz az ún. integrált növényvédelem. A lakosság egészsége és egészségvédelme kell, hogy prioritást élvezzen valamennyi prioritás között, tekintve, hogy legérzékenyebb, legidőszerűbb és a legfontosabb terület is, amelynek érdekében mindent meg kell tennünk éppen az élőkörnyezet minőségi követelményeinek javítása szempontjából, ami nagyon sok területen radikális beavatkozást kíván. Nincs olyan megfelelő szintű ágazatok fölötti szerv, amely alkalmas lenne e rendkívül fontos terület irányítására és amely komplex módon, felülemelkedve az ágazati szemléleten, biztosítaná a környezetvédelem területén az állampolitikai célkitűzések megvalósítását. Éppen ezért javaslom, hogy az SZSZK kormányán belül hozzanak létre egy felügyeleti szervet, a Környezetvédelmi Bizottságot. E bizottságnak az elnöke miniszterelnök-helyettesi beosztásban tagja lenne a kormánynak és hatáskörébe tartozna egy végrehajtó apparátus, vagy titkárság. Vagyis nem egy új hivatalról, vagy új minisztériumról lenne szó. A bizottság tagjait a kormány nevezné ki a különböző intézmények és ágazatok főfoglalkozású munkatársaiból, akiknek szakmai, ismereteik mellett -*• a környezetvédelem területén - megfelelő politikai és társadalmi felelősségük is van az SZSZK kormánya szakértői tisztségének betöltésére, ami e bizottságbeli tagságából következne. Ráadásul a környezetvédelem teendőinek irányításában ez minőségileg új formát is jelentene az államigazgatás demokratizálási erőfeszítéseinek sorában, s kísérlet is volna egyidejűleg, tekintet nélkül arra, hogy a környezetvédelem irányításának kérdéseit a Cseh Szocialista Köztársaságban miként oldják meg. ÚJ szí 4 1989. X.
