Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-19 / 247. szám, csütörtök
A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitája PAVEL HRIVNÁK, a CSKP KB tagja, az SZSZK kormányának elnöke Szlovákia környezetének jelenlegi állapotát bírá- lóan értékeljük. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a 8. ötéves tervidőszakban elsősorban csak korlátozták környezetszennyezésnek mindenek előtt a káros anyagoknak a természetbe kerülésének növekedését. Ez a kedvezőtlen helyzet a problémák hosszú távú felgyülemlésének eredménye, környezetünk ma is folytatódó aránytalan nagy leterheltségének következménye. Az okok elemzése közben rájövünk, hogy a mai problémák alapjait Szlovákia iparosítása idején rakták le. Ez a folyamat jelentős mértékben a korábban elmaradott területeken valósult meg. Ezeken a helyeken sok volt a kihasználatlan munkaerő. Abban az időben a fejlődést jogosan meghatározó kritérium az volt, hogy munkát adjanak az embereknek, kihasználják a hazai nyersanyagokat, biztosítsák az élelmezést és az életszínvonal emelkedését. Ezt ma sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ily módon épültek komplexumok és üzemek zárt katlanokban, vegyi gyárak felszín alatti vízforrások fölé és így tovább. így a fejlődő ipar ellentmondásba került az ökológiai feltételekkel. Elismerjük, hogy ilyen körülmények között, a termelési folyamatnak a környezetre gyakorolt hatása terén szerzett tapasztalatok nélkül nem is kínálkoztak más reális lehetőségek az előrelépésre. Később többen is az ökológiát divathullámként értelmezték, amely bonyolítja életünket, rontja a gazdasági eredményeket. Levegőnket, erdőinket, réteinket, patakjainkat, tavainkat szinte határtalan térségnek tartottuk, ahol gond nélkül elférnek a bárminemű tevékenységünkből származó hulladékok. Becsüljük annak tényét, hogy Szlovákiában már a hatodik és a következő ötéves tervidőszakokra is kidolgozták a környezet alakításának és védelmének összegző koncepcióját. Ezt kerületi, városi, városkerületi feltételekre és a nemzeti bizottságok hatáskörére is lebontották. Mindez vitathatatlanul hozzájárult a kitűzött célok teljesítéséhez, megállították a környezeti egyensúly megbontását és romlását, a levegőbe, vizekbe és földbe kerülő hulladékokból származó szennyeződések növekedését. Lényeges mértékben előre léptünk az Árvái ötvözetgyárból és a jolsvai (Jelsava) Szlovák Magnezit Üzemekből származó káros anyagok visszatartásában. Nagyon hosszadalmasan halad viszont előre 2iar nad Hronom térségének helyreállítása, főként az alumíniumgyártás lassú korszerűsítése következtében. Készülőben van Felsó-Nyitra, Közép- Szepesség, valamint Strázské és Vranov térségében a levegő tisztaságának javítása, összehasonlítva az egyes természeti egységek védelmének eredményeit, tapasztalhatjuk, hogy aránylag a legtöbbet a felszíni és felszín alatti vizek védelmében tettük. Folyamatban van a dunai vízlépcsőrendszer építése, ami sürgetően megköveteli az álló és átfolyó vizek tisztítását. Sajnos sok lényeges megoldást csak a felszín alatti vizek szennyezettségének bekövetkezése után valósítottak meg. Ezzel összefüggésben problémák merültek fel a lakosság ivóvízellátásában is. Ezt bizonyítja a bratislavai vízforrások- nak a hetvenes évek elején különböző termékekkel történt szennyezése, s 10 évvel később a Michalov- cei járás vízforrásaival történt ugyanez. Ismertek feladataink a legközelebbi időszakra. Igyekezetünket az épülőfélben levő szennyvíztisztító-állomások időbeni befejezésére összpontosítjuk. Közben továbbiakat készítünk elő, de ugyanúgy következetesen biztosítani akarjuk a létesítmények hatékony üzemelését is. Intézkedést készítünk elő arról, hogy megakadályozzuk az ivóvíz tarthatatlan pazarlását. Ezt a mértéktelenül nagy hálózati veszteségek vagy a lakosság takarékossági hajlamának hiánya okozza. Ugyanis ez az egyik oka annak, hogy további vízforrások építését igénylik, hogy ésszerűtlenül növekszik a fogyasztás és ezáltal az új tisztítóállomások építése, vagy az amúgy is leterheltek kibővítése. Eddig még nem tudtunk megbirkózni megfelelő mértékben a szilárd halmazállapotú hulladékok fel- használásával és felszámolásával. A kommunális hulladékok esetében a folyamat intenzívebbé tételének legésszerűbb útja az osztályozott begyűjtés, a felvásárlás és feldolgozás. Minden eddigi igyekezet, amely a begyűjtött és feldolgozott nyersanyagok arányának növelésére irányult, számos korlátba ütközik, akadályozza az előrelépést az anyagi ellátottságban mutatkozó számos hiányosság, vagy a kapacitások, de a lakosság készségének hiánya is. Ha komplex módon akarjuk megoldani a környezet alakításának és védelmének problémáit, akkor azt kell elérnünk, hogy mindenki felelősséget vállaljon és érezzen iránta. Beletartozik ide a konstruktőröktől kezdve a technológusokig, a vezető dolgozóktól a nemzeti bizottságok tisztségviselőin keresztül az állampolgárokig mindenki. A környezetünkről való gondoskodás nem terelődhet át az állami szervekre és az államra. Szükséges, hogy - közvetlen és közvetett eszközrendszerével - a gazdasági mechanizmus aktívan hasson környezetünkre. S azoknak, akik törődnek majd vele, kell hogy ez kifizetődjön. Ugyanakkor azok, akik ezt elmulasztják, érezzék is meg következményeit. A mai helyzet megköveteli, hogy közösen dolgozzuk át és pontosítsuk az elvonások, a nyersanyagért járó összegek, a föld és az erdő lefoglalásáért járó díjak egész skáláját. Ugyancsak újra kell mérlegelni az ásványi források lelőhelyeiért, a folyóvizek kihasználásáért és a hulladék raktározásáért járó bérleti díjszabások rendszerét. Szükséges lesz nagyobb mértékben bírságolni a fegyelemsértést. Az így nyert pénzösz- szeget teljes mértékben a környezet alakítására és védelmére kell fordítani. Olyan rendszert kell kidolgozni, hogy egyértelműen meghatározható legyen mind a szervezet, mind az egyén felelőssége. A szervezet bírságolását a rendelkezésre álló nyereségből kellene megtéríteni, a nélkül, hogy ez a költségek részévé váljon. Az így szerzett pénzeszközöket országos szinten, a köztársasági kormányok és a nemzeti bizottságok hatáskörében gyűjtenék össze. A nemzeti bizottságoknak így lenne forrásuk a helyi problémák megoldására. A tudományos-műszaki fejlesztés területén megköveteljük majd, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés, tervezete állami programjának kidolgozásában, a licencpolitikában, a nemzetközi tudományos- műszaki együttműködésben mindig figyelembe vegyék az ökológiai szempontokat. Ez a mérce egy lesz azok közül, amelyek meghatározzák, vajon a kutatási feladatot be sorolják-e az állami tervbe, vajon nyújtanak-e dotációt megvalósítására. Ebből a szempontból - összhangban a CSKP KB 14. ülésének álláspontjával - sürgető feladatnak tartom a konstruktőrök, technológusok és tervezők erkölcsi és anyagi érdekeltségének megerősítését. Részvételük döntő fontosságú az ökológiai problémák megoldásában, ugyanakkor a leghatékonyabb is. Fontosnak tartom, hogy a korábbiaknál hatékonyabban éljünk a külkapcsolatok adta lehetőségekkel. Gondolok itt a progresszív termékek behozatalára, vagy a licencvásárlásra, amelyek saját iparunkat is megerősíthetik. Kész elképzeléseink vannak a védelmi ipar felszabadult kutatási, tervezési és termelési kapacitásainak a környezetvédelmi problémák megoldására irányuló kihasználására. Feltételezzük, hogy a kiválasztott területeken az élvonalbeli termelőkkel megfelelő munkamegosztásban, szakosodással és kooperációval jó alapot teremthetünk a gyorsabb előrelépéshez. Erős anyagi bázis, az ökológiai ipar kiépítése nélkül számottevő eredményre nem számíthatunk. Ezt a környezetvédelmi beruházások megvalósításának eddigi elégtelen teljesítése is bizonyítja. Másfelől viszont a korábbi irányítási rendszer tökéletesítése nélkül a legjobb gazdasági mechanizmus sem hat automatikusan. Helyesnek tartom, hogy a területi szemlélet van terjedőben, hogy a környezetről való gondoskodás dandárja a köztársaságok hatáskörébe kerül. Ez a hozzáállás teljes mértékben megfelel a köztársasági kormányokra háruló feladatoknak. Ugyanis mindkét kormány az országrész komplex fejlesztéséért felel. Ugyanakkor összhangban van azzal az alapelvvel, miszerint valamely terület problémáit ezen a szakaszon kell megoldani. Elvárjuk az illetékes szövetségi szervtől, hogy a nemzeti kormányokkal együttműködve szerveik révén egységes állami környezetvédelmi politikát valósítanak majd meg. Beleértve ebbe a hosszú távú előretekintések koncepciójának előkészítését, a nemzetközi tudományos-műszaki politikát, akárcsak a kiválasztott törvényalkotási normák előkészítését. A környezetről való gondoskodás új szabályozási rendszeréből kifolyólag döntő fontosságú láncszemmé lépnek elő a nemzeti bizottságok. El kell érnünk, hogy a nemzeti bizottságok aktívabb, átgondoltabb szerepvállalással folyásolhas- sák be az átfogó népgazdasági szemlélet érvényesítését a rájuk bízott terület fejlesztésében. Ugyanígy kellene viszonyulniuk a korábban felgyülemlett hiányosságok felszámolásához. Nyilvánvaló: a központ is lehetőséget hagy magának arra, hogy a nemzeti bizottságok teljes támogatása és a bizalom rájuk ruházása mellett az érintett területeken a lokális jelentőséget túllépő természeti források megítélésében a társadalmi szempontot és érdeket is érvényesítse. MARI A TESÁKOVÁ, a CSKP KB póttagja, a Chebi Agrokombinát Marianské Lázne-i üzemének kertésze A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a fürdői gyógykezelés, törvény szerinti megbonthatatlan részét képezi az egészségügyi megelőző ellátásnak. A gyógyfürdői központoknak egyben üdülési-turisztikai szerepük is van. Ezért fontos az olyan helyzetek kizárása, amikor a betegek szeny- nyezettebb környezetben gyógyulnak, mint amilyet otthon, illetve munkahelyükön szoktak meg. A környezet minőségétől, a bioklíma tulajdonságaitól a természetes gyógyforrások biztosításától és védelmétől függ a gyógyfürdő léte. Néhány gyógyfürdő környezetének állapota nem megfelelő. Az utóbbi években az állami szervek fokozták igyekezetüket a nagy szennyező források emisszióinak folyamatos csökkentésére, megindult e téren a nemzetközi együttműködés fejlesztése, miközben nagy figyelmet fordítanak a legnagyobb nyugatcsehországi gyógyfürdői övezet levegője tisztaságának javítására. Konkrét intézkedések történnek a tisovái hőerőmű kéndioxid kibocsájtásának csökkentésére, s a Vresová u Sokolova-i nagynyomású gázgyár környezetszennyezésének likvidálására. Nagyon igényes feladatokról van szó, csak a két említett gyárban a beruházás összege legkevesebb fél milliárd korona. A gyógyfürdők légkörét a szeny- nyezódés lokális forrásai is rontják, főleg a helyi energetikai források, a kisüzemek és a közlekedés. A gyógyövezetek környezete minőségi javulásának alapja és fontos kiindulási pontja a minőségi tervek elkészítése. A fürdővárosok, illetve gyógyterületek területi tervezésének színvonala elsősorban az információk minőségétől és mennyiségétől függ, az ismeretek szakszerű feldolgozásától és azok értelmezésétől. Ezért kell több szakágazat bevonásával fejleszteni a gyógyfürdői övezetekben mind a bioklimatológiai, mind az ökológiai kutatást. A kutatások szükségesek a természeti gyógyforrások védelmének biztosítására, de fontosak a gyógyfürdők köré létesített védelmi övezet telepítésével, a gyógyfürdői urbanisztikánál és a gyógyfürdői vidék biológiai tervezésénél. Itt fontos szerep juthat a cseh hatáskörű Balneológiai Intézetnek. A betegségek komplex gyógyfürdői kezelésénél a szervezetre jótékonyan hat maga a környezet is, ami jelentős gyógytényező. Sőt, néhány betegségnél ez a legfőbb. Ezt figyelembe véve kellene a kérdést kezelnie az orvos-balneológusoknak is, ám a helyzet más. És ebben látom néhány hazai gyógyfürdő nem megfelelő környezetének fő okát. Annak ellenére, hogy az utóbbi években a központi szervek nagy figyelmet fordítanak a nyugat-csehországi fürdőkre, folytatódik elöregedésük és gyakran balesetveszélyes állapotban üzemelnek. A járás, de a gyógyfürdővárosok sem rendelkeznek építőkapacitással, nem állnak rendelkezésükre a javításhoz szükséges anyagiak. A járás kommunistái és dolgozóinak többsége értékelte a párt és állami szervek határozott eljárását a nyugalom és rend bebiztosításakor abban az időszakban, amikor a nem legális struktúrák újból működni kezdtek és tetteikkel alá akarják ásni a szocialista társadalom alapjait. Az alapszervezetek évzáró taggyűléseinek időszakába léptünk. Megelőzték ezt a tagsággal, a járási pártszervek kandidátusaival lefolytatott beszélgetések. Igaz, nem minden pártszervezetben teljesítették küldetésüket. A pártfeladatok teljesítésénél néhány kommunista aktivitása nem növekedett. Ennek ellenére a beszélgetések ösztönzést adtak a pártmunka javítására. Az évzárók anyagaiból - jelentések, fő feladatok és határozati javaslat - kitűnik, hogy hosszantartó előkészítés, nagyobb közösségi munka előzte meg a gyűlések megszervezését. Néhol mégsem sikerült kikerülni a sztereotípiát. Például a vezetőség jelentéseiben a belső pártélet értékelése a tagsági gyűlések résztvételére, a pártoktatásra korlátozódik, kevésbé foglalkoznak a CSKP 9. és 10. ülésének határozataiból eredő feladatok lebontásával. A CSKP alapszervezeteinek fő feladatai, amelyeket az évzáró taggyűléseken terjesztettek elő, a CSKP KB üléseinek határozataiból kiindulva igyekeznek reagálni az új követelményekre, de néhány szervezetnél'még mindig túl általánosak. A vita tárgyszerű, s megvan az igyekezet a meglévő gondok megoldására is. Számos esetben a párt alapszervezetei saját erőből nem képesek megoldani gondjaikat. Ilyen a lakáskérdés, az ellátás stb. Nincs elegendő anyagi eszköz Frantiskovy Lázné csatornahálózatának építésére, Marianské Lázné- ben és Chebben késik a távfűtés és a gáz bevezetése, a szennyvíztisztító állomások építése. Nagyon gyakran kerül szóba mind a termelési szférában, mind a helyi alapszervezetekben i9 a 48/68 számú kormányrendelet életbeléptetése, a határmenti területekről, mert ezidáig hatása nem mutatkozik elegendő mértékben. Elégtelennek bizonyulnak a termelés bővítésére és korszerűsítésére előirányzott beruházások, nem megfelelő a lakásépítés fejlesztése sem, amely nélkülözhetetlen a munkaerő stabilizálása szempontjából. JAROSLAV PROKOPEC, a CSSZSZK egészség- és szociális ügyi minisztere Az ökológiai kérdések időszerűsége egyre markánsabban mutatkozik meg, ha azt az ország lakossága egészségének szempontjából és ha a várható kilátások oldaláról nézzük. Erről lényegében már az elmúlt esztendő októberében is véleményt mondott a párt központi bizottságának elnöksége, amikor -határozatában megállapította, hogy a lakosság kedvezőtlen egészségi állapotának okait elsősorban az élő- és munkakörnyezet rossz minőségében kell keresnünk. Az ökológiára nem tekinthetünk úgy, mint kizárólagos műszaki problémakörre, vagy mint műszakigazdasági kérdések komplexumára. A jelenlegi időszakban az ökológia mindenek előtt társadalmi, szociális kérdéssé lépett elő. A csehszlovák egészségügy jelenlegi legkomolyabb problémáját annak pénzügyi biztosításán túl, anyagi és műszaki ellátottságának alacsony színvonala jelenti, különösen azért, mert ezáltal lényegében a nagyon jól képzett egészségügyi dolgozók munkáját, teljesítményét is behatárolja e hiányos ellátottság. Még a hetvenes évek elején az élvonalba tartozott a hazai egészségügy a világgal történt összehasonlításban, ha az ellátottságot az egészségügy eredményeit és a gondoskodás színvonalát vettük figyelembe. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a műszaki és anyagi ellátottság tekintetében a hazai egészségügyi intézmények túlnyomóan a hazai termelés eredményeire támaszkodhattak, ami - beleértve a gépipari vállalatokat is - még rangos nemzetközi színvonalon állt. Például a csehszlovák röntgenek, a fogászati és más orvosi berendezések megállták helyüket a világban folyó konkur- renciaharcban. Rohamos fejlődési változásoknak lehettünk tanúi megközelítően a hetvenes évek közepétől. A világ gyógyászatában megfigyelhettük, hogy a diagnosztikában, a gyógyítás folyamatában, sőt az irányításban is olyan orvosi műszereket, berendezéseket kezdtek el használni, amelyek minőségileg új elvekre és a legkülönbözőbb számítás- technikai technológiák alkalmazására épült, amelyek segítségével a szó szoros értelmében villámgyorsan lehetővé vált a szükséges adatok feldolgozása, elemzése azok átvitele. Ekkor lépéshátrányba kerültünk, nem tudni miért, talán azért, mert az új műszaki berendezések nagyon sokba kerültek, de lehet, hogy azért inkább, mert a hazai gyártási potenciál nem volt és a mai napig nem képes olyan szinten gyártani a szóbanforgó berendezéseket, amelyek a világszínvonalat megközelítenék. A pénzeszközök képzésének jelenlegi módszereiben számottevő gyengeség tapasztalható az egészségügy fejlesztésének biztosítása területén, de ugyanez mondható el a személyi biztosításról betegség vagy öregség esetére és valóságban a lakosság ki van zárva ebből a folyamatból, akárcsak a meglévő eszközök felhasználásának ellenőrzéséből. Csak üdvözölni tudjuk azt a tényt, hogy az egészségügy eszközeinek és szükséges forrásainak biztosításához az alapot a jövőben elsősorban az állami vállalatoktól, szövetkezetektől származó elvonások jelentik majd. Az elvonásokban meghatározó lesz az alkalmazottak száma, a-munkatermelé- kenység mértéke, valamint az alkalmazott technológiai eljárások és műszaki berendezések ökológiai hatása, mégpedig mind a vállalaton belül, mind annak környezetében. Ezek a szempontok természetesen alacsonyabb elvonásokat eredményeznek. Az egyes kerületek, járások és, községek, valamint a társadalmilag fontos szervezetek esetében a köztársaságok, sőt az egész ország gazdasági részesedése" nélkül elképzelhetetlen ennek a felvázolt rendszernek a hibátlan működése. Ilyen összefüggésben természetesen nem tekinthetünk el az egyes állampolgárok részvételétől, ami azt jelenti, hogy pontosan meg kell határoznunk mindenkire vonatkoztathatóan és ellenőrizhetően, hogy milyenek legyenek a jövedelmi adók, tekintettel például a családtagok számára és más társadalmilag fontos szempontra. Azok a módosítások, amelyeket be akarunk vezetni, még a 9. ötéves tervidőszak során természetesen megkövetelik, hogy az 1966-ból származó, a lakosságról és annak egészségéről való gondoskodásról szóló 20-as számú törvényt kellőképpen módosítsuk, sőt ezt kell tennünk a szociális dotációk eddigi értelmezésével is a társadalmi szükségletek igénybevétele során. Az egyenlősdi, a legkülönbözőbb szociális támogatások, előnyök és az érdemeken alapuló és minduntalan, mindenféle megkülönböztetés nélküli érvényesítésük ma már túlhaladottnak tekinthető, hiszen ezek mintegy támogatják a szociális élőskö- dés legkülönbözőbb formáit és fékezőerővé válnak. Az egészségügy egész rendszerének nagyon gyorsan idomulnia kell az új feladatokhoz és célkitűzésekhez. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi tevékenység súlypontját és céljait át kell helyezni az elsődleges és másodlagos megelőzés területére. Másszóval az eddig alkalmazott úgynevezett követő gondoskodás megvalósításától - amely a pácienssel akkor kezd el „foglalkozni", amikor megbetegedett - tovább kell lépnünk az egészséges állampolgárról való állandó gondoskodásra, olyan gondoskodásra amely nemcsak az egészség megtartására törekszik, hanem minden egyes egyén lelki, fizikai és táradalmi fejlődését szem előtt tartja. A másik lényeges szerkezeti változás az lesz, hogy az egészségügyi és szociális gondoskodást egyetlen olyan komplexumba tömörítjük, amely képes biztosítani a sokoldalú gondoskodást. Az említett és még számos további feladatok - mondhatni stratégiai utak - képezik ezekben a hónapokban annak a munkának szerves részét, amelyet a CSSZSZK lakosságának 2010-ig szóló egészségügyi és szociális gondoskodását célzó dokumentumának előkészítésén végzünk. Az alapvető szerkezeti változások jelentős területének számít az egészségügyi és szociális gondoskodás irányításával kapcsolatos problémakör is. Tekintettel az e terület továbbfejlesztésében meglévő nagyon is specifikus szakmai kérdésekre, amelyek egységes megközelítést kívánnak országos viszonylatban is, a műszaki, anyagi és káderellátására, valamint az egészségügyi és szociális intézmények ésszerű kialakítására és azok kapcsolatának a megfelelő szintre helyezésére szükségszerűvé válik, hogy újonnan meghatározzuk a központi szervek hatáskörét és felelősségét. Hasonlóképpen számolunk azzal, hogy bővül a nemzeti bizottságok jog- és hatásköre, mert e nélkül, a szociális és egészségügyi politikában nem érhetjük el a kívánt eredményt. A nemzeti bizottságok aktív részvételére nagy szükség van. Tevékenységük súlypontja természetesen egyfelől az egészségügyi és szociális intézmények folyamatos üzemelésének biztosítására helyeződik, különös tekintettel a megfelelő élet- és munkafeltételek kialakítására, az egyes területi egységek és a lakosság gazdasági és szociális érdekeinek összehangolásában. Ezen a területen feladatuk pótolhatatlan. Az egészségügyben természetesen egész sor további intézkedés kialakításán dolgozunk, olyanokén, amelyek számunkra a CSKP KB 9. ülése határozataiból következnek, hiszen a szóbanforgó határozatok célja a lakosság egészségi állapotának javítása, a betegségek visszaszorítása. Ebben a tekintetben meg kell említenem az orvosegészségügyi és szociális intézkedések rendszerét, amelyek a legközelebbi két-három évben számottevő javulást hoznak a magzatkori, az újszülött és a csecsemőkori halálo- (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1989. X. 19. V
