Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-18 / 246. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitája

PETR PISL a CSKP KB póttagja, a Janovice u Rymarova-i Erdészeti Vállalat munkása

Az Észak-morvaországi kerület pártszervei állandó figyelmet fordítanak a környezetvédelmi gondokra. Kerületünkben fokozatosan megvalósulnak a környezet javítására irányuló igényes programok. Csökken a légszennyeződés, fokozódik a víz tisztaságáról való gondoskodás és fokozatosan megoldódnak a szilárd hulladékok okozta gondok. Úgy vélem, megtaláltuk a helyes utat, amelyen tovább kell haladnunk. Dolgozókollektíváink ezért kategorikusan elutasítják azoknak a csoportoknak a terveit, amelyek az ökológiai problémákat használják fel ürügyként jelenlegi gondjaink felnagyítására, és arról igyekeznek meggyőzni a nyilvánosságot, hogy szocialista rendszerünk képtelen ezen gondok komplex megoldására. Számukra ugyanis nem mindig a környezetvédelem a fontos, hanem inkább tudatosan be akarják feketíteni társadalmunk eddig elért eredményeit.

A környezetvédelemben pótolhatatlan szerepük van az állami vállalatoknak és szervezeteknek, legyenek azok erdészeti vállalatok, vízgazdálkodási, mezőgazdasági vagy élelmiszeripari szervezetek. Ilyen kiterjedt probléma megoldására nem lehet képes egy központi szerv. Ellenben az egyes reszortok, vállalataik és szervezeteik tölthetik be, és kell is betölteniük e speciális védelmezői funkciót. Ehhez az irányítás új gazdasági mechanizmusára van szükségük.

Az Észak-morvaországi kerület - egy sor óvintézkedés ellenére - a CSSZSZK három legszennyezettebb kerületének egyike. A beszkidi és a jeseníki erdők egészét veszély fenyegeti és 68 százalékuk bizonyíthatóan károsodott. Azonban az emiatt szükségessé vált fakitermelés - főleg a hegygerinceken - ugyancsak légszennyezéssel jár, és egy sor további problémát okoz. Elsősorban az a veszély fenyeget, hogy a szélsőséges viszonyok közötti erdősítés során a lezúduló víz kimossa a talajt és hatalmas veszteséget okoz a kiültetett facsemetékben. A kén-dioxid és a savasesők aránytalanul megnövelik a talaj savanyúságát, s ennek további következményei vannak. A talaj savanyúságát úgy igyekszünk fokozatosan csökkenteni, hogy a károsodott növényzetet légi úton trágyázzuk, dolomittal. Igaz, hogy bizonyos jó eredményeket sikerül elérnünk, de bizony óriási költségek árán. Az erdők talajának savanyúsága kimutathatóan csökkent, javult mangán- és káliumtartalma, s elegendő foszfor is van benne. Ezzel szemben továbbra is éreztetik hatásukat a kéndioxid-források, a kelet-csehországi és lengyelországi hőerőművek. A trágyázással pedig nem lehet gátat vetni e negatív folyamatnak. Az az igazság, hogy e téren a Beszkidek és a Jeseník vidékén az ökológiai programok következetes megvalósítása esetén is csak 2010 után következik be állandó javulás. Addig számolnunk kell erdeink állapotának romlásával. E rossz helyzet kialakulásához hozzájárulunk mi, az erdőgazdaság dolgozói is. Nem titok, hogy az Észak-morvaországi kerület erdeiben - amelyekben legnagyobb a faanyagtartalék - már évek óta túlságosan gyors a fakitermelés üteme. Az ok: a faipar tervezett alapanyagszükséglete. A CSKP Észak-morvaországi Kerületi Bizottságának kezdeményezésére tanácskoztunk a reszort képviselőivel, akiktől ígéretet kaptunk arra, hogy

1994-re fokozatosan megteremtődik az egyensúly a fakitermelés és a pótlás között. Most az a fontos, hogy a helyzetet helyesen és gyorsan értelmezzék a központi tervező szervek.

Kerületi pártszervünk 1986-ban az erdőgazdaságról szóló ellenőrző jelentés megtárgyalásakor további intézkedésekről is döntött. Közülük az egyik a Beszkidek kutató-kivitelező társulás létrehozására vonatkozik. E szerint a tudományos akadémiák, főiskolák, kutatóintézetek és erdészeti üzemek köte - lező szerződéses együttműködésével kell megteremteni az ökológiai helyzet romlása által előidézett termelési, gazdasági és társadalmi változásokkal járó gondok megoldásához a feltételeket. Főleg a megfelelő, imissziókkal szemben ellenálló fafajták kivájasztásáról, védelmükről és nevelésükről van szó. Mégis az a szilárd meggyőződésem, hogy a fő feladat a gondok okának felszámolása, nem pedig a következmények orvoslása. Az 1979-es és 1988- as évek között csak a Beszkidek környékén 2 millió köbméter légszennyeződéstől károsodott fát kellett kitermelni, és az 1548 hektár területet, ahol a fák kipusztultak, sürgősen erdősíteni kellett. Az említettekhez még hozzá kell adni az alkalomszerű fakitermeléssel járó veszteségeket, vagyis amikor a hó, a szél és a kártevők által tönkretett fákat kell kivágni. S az említett években vállalatunk fakitermelésének a felét bizony ez utóbbiak képezték. Ez pedig oda vezet, hogy az erdészeti üzemekre háruló feladatok , aránya túlzottan ingadozó, hullámzó a munkaerőszükségletük, szükségmegoldásokhoz kell folyamodniuk és elégtelenné válik a termelőkapacitások kihasználása. Ez a helyzet a beruházási és gazdasági kérdések terén is megbontja az egyensúlyt. Jeseník központjában például az a célunk, hogy a megépítendő úthálózattal hozzáférhetővé tegyük a hegygerincek alatti nagy területen található, értékesíthető erdei növényzetet, vagy megfelelő felvonót vásároljunk, hogy a nehezen megközelíthető helyekről is el tudjuk szállítani a kitermelt fát. Az említett kérdések megoldásának halasztgatása már ma is sok gondot okoz. Az elkövetkező időszakban pedig nagyon bonyolult és költséges lesz az erdőségek felújítása. A fáktól megtisztított területek újraerdősítéséhez azonban nemcsak elegendő munkaerőre és pénzre van szükség, hanem jó minőségű facsemetékre is. Ügyelni kell arra, hogy nagyon jó minőségű legyen a munka egészen a facsemeték felnevelésének végéig. A facsemeték nevelése jelentős anyagi ráfordítást igényel, amelyet a 8. ötéves tervidőszak folyamán teljes egészében az állami költségvetés fedezett.

Az erdők jelenlegi állapota és az állami vállalatok új gazdálkodási feltételei ellentmondásos helyzetet teremtenek. Az erdősítéshez szükséges pénzösz- szeget az állami vállalat képtelen előteremteni, de még a faanyag nagykereskedelmi árának módosítása sem elegendő az önelszámolás feltételeinek kialakításához. Ezért ezeket a problémákat szerintem sürgősen meg kell oldani.

Hasonló helyzet állt elő a folyók szabályozását és karbantartását végző szervezetek esetében is: Jelentős tevékenységről van szó, amely szorosan összefügg környezetünkkel, s amely a társadalmi vagyon védelmét szolgálja. Vállalatunk erre a célra 50 millió koronát fordít évente, de ez nem elegendő. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy több pénz jusson a kis folyókról való gondoskodásra, hiszen mint ismeretes, leggyakrabban ezek okoznak árvízgondokat. Márpedig ez kellő pénzforrás nélkül lehetetlen. Dönteni kell tehát mindkét problémáról, arról, hogyan és miből lesz megoldásukhoz elegendő pénz. Úgy vélem ugyanis, hogy ágazatunk minisztériuma e problémák megoldására egyedül nem lehet képes.

VASIL PAÖUTA a CSKP KB tagja, a Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati pártbizottságának elnöke

A pártszervek és a nemzeti bizottságok a Keletszlovákiai kerületben komplex módon értékelik annak a céltudatos pártpolitikának a megvalósítását amelyet a CSKP XVII. kongresszusa irányzott elő a környezetről való gondoskodás területén. A levegő szennyezettségének mérséklésére, valamint a vízforrások biztosítására és védelmére irányuló intézkedések öt olyan tájegységre összpontosulnak, ahol a szennyezés negatív hatásai legnagyobb mértékűek. Az egyik ilyen tájegység a kassai (Kosice) gazdasági-települési agglomeráció. Kassa a lakosság számát tekintve a Szlovák Szocialista Köztársaság második, s az ország ötödik legnagyobb városává vált. Jelenlég 250 ezer lakosa van.

E tájegység gyors fejlődése elsősorban a kulcs- fontosságú ipari üzemek működéséből következik, amilyen például a Kelet-szlovákiai Vasmű, a Nehézgépipari Művek, a Szlovák Magnezitüzemek, valamint egyes élelmiszeripari és könnyűipari vállalatok. Az utóbbi években ezen a területen a környezetre gyakorolt negatív hatások jelentős mértékben felhalmozódtak, főleg a lakosság ivóvízellátása, a vizek és a levegő tisztaságvédelme, valamint a zajártalom szempontjából. Az SZLKP városi bizottsága az elmúlt év elején egy felújított, 2000-ig szóló komplex környezetvédelmi dokumentumot hagyott jóvá. Az előirányzott intézkedések a városi nemzeti bizottságot, a gazdálkodó szervezeteket és az ellenőrző szerveket arra kötelezik, hogy nagyobb igényességgel és felelősséggel gondoskodjanak a környezet alakulásával és védelmével kapcsolatos problémák megoldásáról. Ennek eredményei a város területén is megnyilvánultak, mérséklődött a levegő szennyezettsége, csökkent a város környékén a mezőgazdasági termőtalaj más célokra való igénybevétele, s befejeződött néhány ökológiai építkezés, amelyek kialakították a feltételeket a vízszennyezés mértékének csökkentéséhez, a szilárd kommunális hulladékanyagok felszámolásához, valamint az ipari hulladékok hasznosításának növeléséhez. A pártszervek, a városi nemzeti bizottság és a városkerületi nemzeti bizottságok rendszeresen értékelik a környezetvédelmi intézkedések teljesítését. Az egyes vállalatok és üzemek kidolgozták saját környezetés munkavédelmi koncepcióikat. Fokozódott a tömegtájékoztató eszközök hatékonysága is abban az irányban, hogy az állampolgárok, a szervek és a szervezetek aktívabban vegyék ki a részüket a környezetről való gondoskodásból. Továbbra is komoly fogyatékosság azonban, hogy a koncepciókban előirányzott intézkedések nem mindig valósulnak meg komplex módon és a kitűzött határidőkben.

A jelenlegi időszakban közvéleményünk főleg azt bírálja, hogy mindeddig nem került sor a Szlovák Magnezitművek hőtermelő részlegének városon kívüli áthelyezésére, azzal összefüggésben, hogy a közelében egy új lakónegyed épül. Ezt a helyzetet el lehetett volna kerülni, ha e probléma megoldásában következetesebben járt volna el az Állami Tervbizottság, valamint a régi Szövetségi Kohászati és Nehézgépipari Minisztérium.

Azt a válságos helyzetet, amely három évvel ezelőtt alakult ki a város ivóvízellátásában, ideiglenes vízforrások bekapcsolásával sikerült áthidalni. A város folyamatos vízellátásának a kérdése azonban csak akkor lesz megoldva, ha a domasai víztározót bekapcsolják a vízvezeték-hálózatba, s ha a Bódva folyón is megépül a tervezett víztározó. A szennyvíztisztítók építésének az üteme nincs összhangban a város gyors fejlődésével. Lassan halad a szennyeződést okozó üzemek kitelepítése is a lakott területekről. A Kelet-szlovákiai Vasmű termelése szintén kedvezőtlenül hat a vállalatot övező terület környezeti viszonyaira, habár az egyes üzemeket már építésük idején ellátták a szükséges környezetvédelmi berendezésekkel, a szennyeződés minimalizálása céljából. A jelenlegi bonyolult

helyzet abból következik, hogy ezek megépítése óta már több mint húsz év telt el, s ezek a környezetvédelmi technológiák többnyire már nem felelnek meg a mai követelményeknek. A helyzetet céltudatos műszaki politikával, a termelési folyamatok korszerűsítésével és rekonstrukciójával, valamint új környezetvédelmi technológiák bevezetésével igyekeztünk megjavítani. Az 1985-ös évhez viszonyítva a szennyezés mértékét általában 20 százalékkal, egyes esetekben pedig 30 százalékkal sikerült csökkenteni. Ez annál is inkább jó eredménynek számít, mert a 6. és a 7. ötéves tervidőszakban a beruházások központi direktív tervezése nem irányzott elő jelentősebb ökológiai akciókat.

Népgazdaságunknak az új gazdasági mechanizmusra való áttérése, s az állami vállalatként való működés a környezetvédelem területén is új kötelezettségeket és lehetőségeket jelent a Kelet-szlovákiai Vasmű számára. A 9. ötéves tervidőszakra kidolgozott tervjavaslat a vállalat történetében először irányoz elő körülbelül 800 millió koronás költségkeretet az ökológiai akciókra, ami az új beruházásokra és korszerűsítésekre előirányzott költségek 15 százalékát képezi. Ezek elsősorban a fenolos- ammóniás vizek tisztítására, a pernyék kiszűrésére, az iszapok tárolására, a salak hasznosítására stb. irányulnak. Az említett beruházásokon kívül saját kapacitásainkkal, s a vállalat saját pénzügyi forrásait felhasználva néhány részfeladat megvalósítását is tervbe vettük.

Amikor a környezet védelméről beszélünk, többnyire műszaki megoldásokra gondolunk. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a legfontosabb tényező maga az ember, az, hogy viselkedésében miként viszonyul közelebbi és szélesebb környezetéhez. A legdrágább és legbonyolultabb környezetvédelmi technológiai berendezések is kudarcot vallanak, ha az ember nem viszonyul kellő felelősséggel a kezelésükhöz. Ugyanakkor számos munkahelyen megfelelő gondoskodással nagyobb pénzügyi költségek nélkül is méltó környezetet lehet kialakítani a mindennapi munkához.

Vállalatunkban a környezethez való emberi viszonyulás számos pozitív és negatív példája fordul elő. Az acélmű, a karbantartási üzem, valamint a kohászati termékfeldolgozó üzem esztétikai szempontból szépen rendbentartott munkahelyei, s az ezeket körülvevő, gondozott zöld övezetek azt bizonyítják, hogy ökológiai szempontból terhelt feltételek között is jó munkahelyi környezetet lehet kialakítani. Magas színvonalúak például a hideghengermű munkavédelmi és szociális berendezései is. Ezeket a figyelemre méltó eredményeket olyan korszerűsítésekkel értük el, amelyekre csak saját forrásainkat használtuk fel. A hideghengerműben szerzett tapasztalatokat a vállalat többi üzemében is hasznosítjuk. Az előttünk álló időszakban az innovációs folyamatoknak ezt a bevált formáját arra is fel akarjuk használni, hogy minden dolgozónk fokozottabb mértékben tudatosítsa a környezet formálásának és védelmének alapvető jelentőségét. Emelni akarjuk a beépített védőberendezések kezelésének és karbantartásának a színvonalát, s javítani az ellenőrző munkát, hogy elejét vegyük az esetleges üzemzavaroknak. Ezért úgy döntöttünk, hogy a környezetvédelem témakörét a párt-, a szakszervezeti és a SZISZ által szervezett oktatásba is besoroljuk. A dolgozókollektívákban ezen a szakaszon is növelni fogjuk a tömegpolitikai és a propagandamunka színvonalát. A környezet védelmét és fejlesztését nem tekintjük egyszeri feladatnak, hanem állandó rendszerként fogjuk kezelni a vállalat és az üzemek vezetésének mindennapi munkájában, a vállalati pártbizottság és az alapszervezetek tevékenységében. A CSKP KB 15. ülésén elfogadásra kerülő határozatokat is úgy bontjuk le pártalapszerveze- tünk feltételeire, hogy azok az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák tárgyalásának elválaszthatatlan részét képezzék.

VLADIMÍR KOCANDRLE a CSKP KB póttagjay a prágai Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet igazgatója

A negatív ökológiai következmények egy részét lehet csupán kifejezni gazdasági károk formájában. A többi egészségünk károsodásában jelentkezik. A nem megfelelő környezet, táplálkozásunk minősége és összetétele, de a városok és a falvak nem mindig optimális fejlődése és funkciója, a pihenés lehetőségének hiánya és végül az egészségügy gyakran tökéletlen működése az utóbbi években az emberek egészségének károsodásában verődik vissza. Élet és munkahelyi környezetünk szennyeződése, a levegő-, a víz- és a talajszennyeződés által az élelmiszerekbe jutó káros anyagok elérték az olyan mértéket, hogy sem a természet öntisztító, sem az ember alkalmazkodó képessége, saját védőmechanizmusa nem tud megbirkózni vele. Ezért nálunk az utóbbi években stagnál az átlagos életkor hossza, az élet minőségének, az élet- és munkahelyi feltételek, valamint a lakosság egészségi állapotának együttes mutatója. Riasztó a középkorú, tehát a legproduktívabb férfiak magas halálozási aránya. És nem csupán személyes, illetve családi tragédiákról van szó. Gondot jelentenek a nagymértékű és korai betegeskedésből, invalidiiásból és halálozásból eredő népgazdasági veszteségek. Illúzió volna azt hinni, hogy ezek a problémák csak tökéletesebb diagnosztálással és gyógyítással oldhatók meg. A kedvezőtlen helyzet alapja az okok összetevőinek következménye. Riasztó például a főváros helyzete, mely ma együtt az ústii és a chomutovi területtel, erősen károsodott és szennyezett. Lakóinak számával, sűrűségével, illetve összpontosított iparával Prága Csehszlovákia legnagyobb urbanizációs térsége, vagyis a környezet alacsony minősége aránylag kis területen terjedelmes népességre hat. A fővárosban a lakosság egészségi állapota számos mutatóval túllépi az amúgy is oly rossz országos átlagot.

Az eddigi kudarcaink fő oka szerintem abban van, hogy a fő hangsúlyt az utólagos védőintézkedések keresztülvitelére helyeztük. Megpróbáltuk korlátozni a létező gyáregységek szennyező anyagainak kibocsátását, felszámoltuk a folyószennyeződések következményeit stb. De ugyanúgy, mint az orvostudományban, ahol egyszerűbb és olcsóbb a betegségek megelőzése, mint bizonytalan kimenetellel az előrehaladott állapot gyógyítása, úgy a környezetvédelem terén is hatásosabb a megelőzés. A megelőzés a népgazdaság igazi átgondolt szerkezeti változásaival képzelhető el. A fejlett országokban a siker fokmérője már rég nem az energiafogyasztás vagy az acélgyártás, de a növekedés minőségi mutatói. Tehát a termelés értékének növekedése ugyan olyan, vagy alacsonyabb szintű, anyagi források kihasználásával és csökkenő környezetszennyezéssel. Ebből egyértelműen következik, egybe lehet hangolni a gazdasági, és az ökológiai fejlődést. Elég megfigyelni, hogy Svájc számos tavában, ahol 15 évvel ezelőtt tilos volt a fürdés, ma az áttetsző vízben újból halak tanyáznak.

Környezetünk egészségessé tétele nem olcsó. A szerkezeti változások feltételei a beruházások

mértékétől függnek, s az eredmények sem máról holnapra születnek. De ha nem lépünk, tovább bolyongunk majd a termelés növekvő mutatói, a környezet növekvő devasztálása és egészségünk romlása bűvös körében.

Ma az is egyértelmű, hogy csak valós és teljes tájékoztatás alapján várható az emberek hozzáállásának módosulása. A nyilvánosság csak úgy lesz hajlandó érdeklődéssel részt venni az elfogadott intézkedések megvalósításában. Ezidáig a környezetről való gondoskodás nálunk elszigetelt és nem teljes, törvények és intézkedések kiadására korlátozódott. Mi több, ezeket sem mindig sikerült átültetni a gyakorlatba, viszont mindig akadtak kivételek.

Az egészséges élet és munkakörnyezet jogát rögzíteni kell az alkotmányban ugyanúgy, mint a megtartásáért való felelősséget. Mi több, alá kell támasztani egy sor szociális, legiszlatív és más intézkedéssel, melyeket büntetlenül nem lehet megszegni. Szükséges egy környezetvédő, messzemenő jogkörrel és tekintéllyel bíró szerv létrehozása, amely különböző tudományos és más ökológiai irányzatú intézménnyel és társulással működne közre. Egy ilyen szerkezeti felállás biztosítaná a tájékoztatás terjesztését, a központ munkája koordinációhoz nélkülözhetetlen visszajelzéseket, és megnehezítené a politikai vagy a gazdasági hatalom környezetkárosításra irányuló visszaéléseit. Ugyancsak szükség van a tudományos állásfoglalások tekintélyének felújítására, mert a bonyolult és komplex problémák megítélésénél nem lehet elfogadni azt az elvet, mely szerint ezer laikus hangja többet nyom a latban a szakemberénél. Másrészt magának a tudománynak is a nyilvánosság előtt meg kell újból szereznie megbízhatóságát, amely akkor rendült meg, amikor személyek, intézmények készségesen mondtak igent megrendelésre, vagy azokat utólag tudományosan megindokolták. És nem utolsósorban ökológiai nevelést kell adni minden állampolgárnak, a gazdasági és politikai dolgozóknak is, hogy . képesek legyenek megítélni a tudományos javaslatok hatáskörét, ám legyenek olyan becsületesek is, hogy tekintet nélkül a rövid távú egyéni vagy csoportérdekekre érvényesítsék a társadalmilag helyes megoldásokat.

A környezet és az egészség védelme minden fejlett társadalom elsőrendű feladata, és értékelésénél a fő kritérium ezek megtartása. Végezetül az egész problémáról alkotott véleményemet egy sebészi példa segítségével összegezném. Földünk a beteg helyzetében található, akihez a sebész a következő szavakkal közelít: helyzete súlyos, ám nem megoldhatatlan. Felelősségünk tudatában a műtét lehetőségét ajánljuk, amely ugyan nem rizikómentes, tartama alatt és röviden utána majd nem érzi magát a legjobban, de ez az egyedüli lehetőség, hogy javítani lehessen állapotán. Sem a várakozás, sem a szembekötősdi a valóság előtt, sem a gyógyszerek nem segítenek. A normális életbe való visszatérés reményét, csak a radikális vágás és a kétoldalú együttműködés adja.

VASIL MOHORITA a CSKP

. A környezet alakításának és védelmének kérdései kétszeresen érintik a fiatalokat. Ma már talán minden iskolás el tudja mondani, hogy az emberiség jövője szempontjából mit jelenthet az ózonlyuk az Antarktisz felett, az amazonasi őserdők értelmetlen kiirtása vagy az egyre nagyobbodó Szahara sivatag. Főleg a fiatalok kérdik ma: lesz-e még kék ég gyermekeink felett, szmogot vagy tiszta levegőt lélegezhetünk-e, és valóban kifogástalan élelmiszert ehetünk-e majd a jövőben.

KB tagja, a SZISZ KB elnöke

Azonban nemcsak az ilyen kérdések feltevéséről van szó, hanem arról, hogy elsősorban konkrét tettekkel tudjunk rájuk válaszolni. Csehszlovákia fiataljainak többsége és ifjúsági szervezeteink megértették ezt. Immár 15 éve, hogy környezetvédő mozgalmak kezdtek kialakulni és terjedni. Abban az időszakban, amikor a környezetvédelem kérdését általában csak kerülgették, mint macska a forró kását, fiatalok ezrei - az ifjúsági szövetség tagjai és (Folytatás a 6. oldalon)