Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-03 / 233. szám, kedd

Vezetőváltás - gondokkal és örömökkel Egy bodrogközi iskola kilátásairól A felújított kastélyépület nyugal­mat áraszt. Bodrogszerdahely (Stre- da nad Bodrogom) lakói közigazga­tási mindennapjainak helyszínét lát­va, nem sejtheti senki sem, hogy az itt székelő helyi nemzeti bizottság valójában nem a nyugalom szigete. Naponként újra és újra felmerülő gondok, ügyek és panaszok szigete. Naponként újra és újra felmerülő gondok, ügyek és panaszok intézé­se tölti ki az itt dolgozók munkaide­jét. Az idei iskolaév kezdete előtt egy alkalmi beszélgetésben közölték ve­lem: új igazgatója lesz az itteni ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolának. A közlés tényszerűségével együtt bizonyíthatatlan állítások, vélekedé­sek is szárnyra kaptak. Ahogy az egy-egy ilyen sokakat érintő törté­nés esetében lenni szokott, hom­lokegyenest ellenkező vélemények, bizonyíthatatlan híresztelések cáfol­ták egymást. Vanczák István, a helyi nemzeti bizottság elnöke évekig pedagógus­ként dolgozott. Néhány éve az érin­tett iskola igazgatói posztját is betöl­tötte, így véleménye a bekövetkezett vezetőváltás kapcsán mérvadó:-A dolog sajátosságához tarto­zik, hogy az esemény megosztot­ta a szülőket, a pedagógusokat, ugyanakkor egészséges szemléletű várakozással is eltöltött bennünket. Egy kétéves szakasz eléggé nehéz­kessé váló irányítói munkáját zárta le az igazgatócsere. A járási oktatási szervek kezdeményezésére úgy ol­dottuk meg a feladatot, hogy igyekez­tünk helyi viszonyainkhoz alkalmaz­kodva dönteni. Ilyen formában mél­tányolni tudtuk a magyar tanítási nyelvű iskola volt igazgatójának pe­dagógusi eredményeit, amelyekből semmit sem vesz el az egészségi okokból nem mindenben hibátlanul végzett vezetői munka. Remélem, hogy az amúgy igencsak méltányo­landó eredményeket elérő tantestü­let, a volt igazgató, valamint az újon­nan kinevezett igazgatónő megtalál­ják az összhangot a közös cél eléré­séhez. Márpedig mi lehet más ez a közös cél, mint a magyar tanítási nyelvű alapiskolába járó gyerekek szülei bi­zalmának a megtartása, erősítése, és az eredményes középiskolai to­vábbtanulás? - teheti fel a kérdést mindenki. A szülők bizalmát min­denképpen elsődleges célként kell kezelnie az új vezetésnek is. Idén már 10 osztályban tanulnak a nyolc évfolyam tanulói. Az első évfolyam két osztályába összesen 43 tanuló jár. Ez felülmúlja az utóbbi években a magyar tanítási nyelvű alapiskolá­ban évente beiskolázott elsőosztá- lyosok számát. Sikerként könyvel­hető el, hogy szeptembertől az ötö­dik évfolyamban is már két osztály­ban tanulnak. Ezek a számok min­denképpen jelzik a bodrogszerdahe- lyi és a környékbeli szülők anyanyel­vi oktatásba vetett bizalmának az erősödését, s egyben kötelezik is az eddig is jó munkát végző tantestüle­tet. A tanulók létszámának emelke­dése a helyi nemzeti bizottságot szintén új feladatok teljesítésére ösztönzi. Esedékes az épület felújí­tása, amelynek jóval meg kell halad­nia a szokásos évenkénti karbantar­tást. A szlovák tanítási nyelvű isko­lával közös udvar, sportpálya felújí­tása, befásítása és rendezése is várat magára. Korszerű szellemű oktatást, nevelést szinte már elérhe­tetlen napközi és iskolai étkezde nélkül végezni. Ilyen feladatok is tornyosulnak az iskola új igazgatója előtt. Gornyitzki Jánosné 1976-ig a ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolában tanított. Mostanáig a szlovák iskola pedagógusa, illetve igazgatóhelyet­tese volt, s évek óta a két intézmény közös pártszervezetének az elnöke.- Annak idején nagy nehézségek leküzdése után illeszkedtem be az új tantestületbe. Remélem, mivel innen mentem el, s mindenkit jól ismerek, most simább lesz a beilleszkedé­sem.-Az első hetek után elmondha­tom, hogy várakozáson felüli támo­gatást, megértést tapasztalok a tan­testület részéről. Nem vagyunk egy­másnak idegenek, s egyéni példa­adással igyekszem meggyőzni min­Elek apó birodalma Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üveghegyeken túl, ahol a kurtafarkú malac túr, az erdélyi Kisbaconban, élt egyszer egy ember. Ennek az embernek Benedek Elek volt a be­csületes neve, de mindenki csak Elek apónak hívta. Nos, ennek az Elek apónak, akiről mesélni szeret­nék, bár nem volt se gazdag ember, se híres hadvezér, se király, akkora hatalma volt, hogy azt a török csá­szár is megirigyelhette volna. Nem volt neki se kacsalábon forgó kasté­lya, se aranya vékaszámra, szolgák nem nyüzsögtek körülötte, de még- csak egy nyiszlett varázspálcája sem volt neki. Hogy akkor hogyan lehetett olyan hatalmas? Ne higgyé­tek, hogy a hatalomhoz, az igazi hatalomhoz sok pénz, fegyver és katona kell. Mert az olyan hatalom, amelyet obsitosok és huszárok regi­mentjei védenek, egy hajítófát sem ér! Nem volt ennek az Elek apónak egy fia katonája sem, még egy meg­veszekedett rozsdás kardja sem, csak egy árva tol la. Ez a toll azon­ban olyan varázserővel bírt, hogy országhatárokat győzött, ezer és millió hívet szerzett a gazdájának. Ám, hogy hazugságon ne fogjatok, annyit azért elárulok nektek, hogy az az árva kis toll azért nem szerezhe­tett volna akkora hatalmat Elek apó­nak, ha nem egy végtelenül bölcs elme vezeti biztos kézzel és töretlen hittel. Mert, mondanom sem kell, hogy Elek apó nagyon, de nagyon hitt valamiben. Biztosan kitaláltátok, mire gondolok. Igen, a gyerekek lel­kében bízott. A gyerekek tisztaságá­ban és jövőjében. Bölcs elméjével felismerte, hogy a világon a legna­gyobb hatalom a mese, mert ebből sarjad ki minden, ami népeknek és nemzeteknek folytonosságot és bé­két, a tiszta, igaz emberséget és tudást megalapozhatja. Ez az Elek > apó azt is felismerte, hogy egyetlen ember, legyen bármilyen bölcs is, akárhogyan is törné a fejét, nem lenne képes annyi tapasztalást és bölcsességet adó mesét kitalálni, amennyit maga a nép kigondolt hosszú-hosszú évszázadok során. Fogta tehát a varázstollát, és gyűjtö­getni kezdte a nép meséit. Mást nem is tett. Igaz, itt-ott csiszolt rajtuk, itt- ott hozzátett vagy elvett belőlük, he­lyenként lecsapott egy-egy vadhaj­tást az égigérö fáról, kerekített egyet a kis gömböcön, csavarintott az ör­dögök szarván, de lényegében nem csonkította meg az emberöltők csi­szolta tiszta logikát, s a nép nagy mesemondóinak karakterét meg­őrizve nyújtotta át a gyerekeknek. És lehetett angyali béke vagy csapkodhattak a tüzes ménkövek, Elek apó tollából csak úgy sorakoz­tak a Fanyúvők, Bolond Jankók és Világjáró királyfiak, Szegény embe­rek és Furulyás Palkók, szerencse­krajcárok és Királykisasszonyok. Le­hetett bárki a király, Erős Péter és Prücsök János, Tündér Ilona és a Szárnyas királyfi úgy pallérozták a gyermeki lelkeket, hogy az, csuda! Ha hiszitek, ha nem, Elek apó szerkesztette Cimbora névvel a kor legjobb gyermeklapját, pedig akkor már Kisbacon nem tartozott Magyar- országhoz. S még arra is futotta a varázserejéből, hogy regényeket és színdarabokat írjon, kalendáriu­mot készítsen a felnőtt gyerekeknek. És képzeljétek, Elek apónak a fia, Marcell, de még az unokája, István is íróvá lett! így tündérkedik hát Elek apó a maga földi hatalmasságoknál is hatalmasabb és gazdagabb birodal­mában, ahol rajta kívül olyan va­rázslók élnek, mint La Fontaine, An­dersen, vagy Grimm. Elek apó kere­ken százharminc esztendeje él kö­zöttünk, s mondanom sem kell, vala­mennyien szeretjük. A világ más népeit is elbűvölte meséivel, nem­csak a magyarokat. Tizenhat fordí­tásban jelentek meg szerte a világon meséi, angolul, csehül, németül, olaszul, románul, spanyolul. Aki nem hiszi, járjon utána! KÖVESDI KÁROLY denkit arról, milyen célokat, szándé­kokat követek igazgatói munkám so­rán. Pedagóguscsaládból szárma­zom, már nagyszülőm is tanító volt, így szinte sejtjeimben érzem az ok­tató és nevelő munkát. Számos szü­lőben felmerülhetett a kétely, hogy visszatérve ide, mit is fogok-csinálni. Mindenekelőtt az iskola és a gyere­kek érdekeit akarom képviselni, ami­ben a tantestület messzemenően támogat. Részt vettem az országos pedagóguskonferencián, s mint a CSKP KB oktatásügyi bizottságá­nak tagja, aktívan bekapcsolódtam a tanácskozás szervezésébe. Sze­retném, ha a CSKP nemzetiségi po­litikájának szellemében ezen az is­kolán tovább erősödne a pedagógu­sok szakmai felkészültsége, társa­dalmi elkötelezettsége. Persze az országos feladatok ránk is érvénye­sek, így az iskolák tantestületének önkormányzatát meg kell teremteni. Ennek előkészítésén, fokozatos megvalósításán dolgozunk itt is. Augusztus elsején olyan állapotokat találtam, amelyek egyformán tartal­maztak pozitív és negatív elemeket. Míg a tantestület munkájával elége­dett lehetek, addig az iskolaépület állapotán szinte elsősegélyszerűen kellett javítani. Jelenleg 237 tanu­lónk van, s a jelekből ítélve a szülők bizalmat táplálnak iskolánk iránt. Számítunk is rájuk, hiszen az ő köz- rempködésük nélkül aligha tudnánk egyre jobb eredményeket elérni. Gornyitzki Jánosné gondolatai­ban megtalálhatók az elkötelezett pedagógus szándékai, de felbuk­kannak a valóságos állapot szülte bizonytalanságok is. Amikor a két „szomszédvárnak“ - előző és mos­tani iskolájának - viszonyáról, kap­csolatáról kérdeztem, egyetlen dol­got mondott:- A falu lakói felé mindkét iskola egyforma erővel prezentálta magát. Ez így van rendjén. Persze hazud­nék, ha most nem a mi iskolánk eredményessége lenne számomra a döntő. Vannak természetesen olyan pe­dagógiai feladatok, amelyek megol­dása nem a magyar tanítási nyelvű iskolák igazgatóinak eltökélt szán­dékán és elkötelezettségén múlik. Az a tény, hogy a Tőketerebesi (Tre- bi§ov) járásban sincs elegendő alsó­tagozatos pedagógus, érzékenyen érinti a bodrogszerdahelyi iskolát is. A tájékoztatás szerint a járásbeli nemzetiségi iskolák ilyenfajta gond­jait egyelőre nyugdíjas pedagógu­sok -visszahívásával és óvónők 1993-ig megvalósuló átképzésével akarják megoldani. DUSZA ISTVÁN Ülök az ágon Markáns egyénisége a szlovák filmművészetnek Juraj Jakubisko. Azt a vonalat képviseli (szinte egye­dül), amely a múltat művészi kifeje­zőeszközökkel analizáló, értékelő munkákkal kíván a nemzettudatra hatással lenni. Több alkotásának té­mája a nemzeti önismerés, s ezt sajátos, a szürrealista eszközhasz­nálatba hajló jelképrendszerrel, gu- nyoros, szatirikus hangvétellel elem­zi, kommentálja. Legújabb munkájában, az Ülök az ágon címűben, a háború utáni idő­szakkal, a lerombolt haza újraépíté­sének körülményeivel foglalkozik, valamint a szocializmus kezdeti stá­diumának azokkal a, mára már meg­haladott jelenségeivel igyekszik szá­mot vetni, amelyek sok esetben ve­iül om ni iK n. (szlovák) seket. Nem hiszem, hogy az anyagi eszközök korlátai, vagy a filmes szakemberek hozzá nem értése len­ne az oka annak, hogy a szlovák filmtörténet nem jegyez ilyen alkotá­sokat, ahhoz ugyanis, hogy Jakubis­ko filmje elkészüljön, és az ilyen tendencia művészi polgárjogot nyer­jen, bizonyos mértékű ideológiai és szellemi nyitás kellett. Hagyományok híján a film keresi a hagyományt teremtő formai és módszerbeli megoldásokat, a tabu­ként kezelt téma (világ) elmondható- ságának képi lehetőségeit, keresi az erős, ám elvont gondolatiság közve­títésére legalkalmasabb kódot. Ja­kubisko a dokumentarista, szocio­grafikus stíluseszközöket nélkülöző, jelképekben gazdag világot teremt, Az egyik főszerepet a fiatal cseh színésznő, Markéta Hrubesová alakítja - jelenet a filmből zettek a személyiség torzulásához, magatartászavarok kialakulásához, tartós és mély sebeket ejtettek, hagytak sorsokban. A film intellektuális, de „hétköz­napibb értelemmel “ is fejfogható hu­mora, a mesék képiségéből merítő poétikája, Jakubisko merészsége, hogy nyilvánosságra hoz másutt és mások által még ki nem mondott tényeket, megérinti ugyan a nézőt, azonban félek, hogy többeknek csak élmény és nem tanulság, múltba nézés és nem múltba látás, a törté­nelmet feltáró, a kerülendő fonáksá­gokat felismertető művészeti doku­mentum helyett közönségcsalogató szenzáció marad ez a film. Talán mondanom sem kell, ha így van, így lesz, akkor nem Jakubisko hibájából lesz így. Az Ülök az ágont ugyanis nem előzte meg olyan hazai nagyjátékfilm, amely ilyen tréfálko­zó, ironizáló önszemlélettel (vagy másképp) mutatta volna be a háború utáni évtizedek szlovákiai viszonya­it, megpróbálta volna tetten érni a politikai és a történelmi tévelygé­Megjelent a Madách Naptár Bár még csak szeptember végén járunk, az újságos standokon, a hír­lapárusoknál és a könyvesboltokban már napok óta kapható a Madách könyvkiadó jövő évi, 1990-es Nap­tára. A legújabb évfolyam első tapin­tásra is különbözik az előzőktől, míg azok inkább kalendáriumra emlé­keztettek, ez amolyan évkönyvsze­rű, kisebb formátumú. Olyan, akár egy puhakötésű könyv. A formai kü­lönbözőségen túl a naptár szerkeze­te is megújult, a szerkesztők elvetet­ték a hagyományosan kialakult - s talán unalmassá, legalábbis megszokottá - vált tagolást (ripor­tok, szépirodalom, családi kör, tudo­mány és technika, beszélő múlt stb.). Természetesen az ezzel a tárgykörrel foglalkozó írásokat ezúttal is megtaláljuk benne, de nem fejezetekre osztva és csoportosítva, így aztán akarva-akaratlanul, az egészet végiglapozza az ember, de legalábbis végigböngészi a tarta­lomjegyzéket, s aztán válogat ked­vére valót. A naptári részben, az esemény- naptáron, a magyar és szlovák név­napok jegyzékén fúl a kiadvány ge­rincét terméíszetesen ezúttal is a szépirodalmi anyag alkotja/amely­ben a magyar irodalom klasszikusai­nak alkotásait olvashatjuk, így Ba­bits, Nagy László, Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes, József Attila, Kölcsey egy-egy, költeményét, vagy Sütő András és Déry Tibor novelláit. A vi­lágirodalmi anyag is reprezentatív, amolyan közép-európai kaleidosz­kóp: ezek közül kiemelhetjük Hrabal, Bulgakov, Capek, Mrozek elbeszé­léseit, Emil Boleslav Lukáő és Apolli­naire egy-egy versét. A hazai magyar szerzők tollából többek közt Grendel Lajos, Mács József, Duba Gyula prózáját, Rácz Olivér, Balla Kálmán, Veres János, Kulcsár Ferenc költeményeit olvas­hatjuk. S mert nem csak múzsákkal él az ember a naptárban bőséggel szá- lazhatunk a különböző érdekes té­májú és bizonyára sokak érdeklődé­sére számot tartó írások között. Ol­vashatunk itt krimit, riportot, pszi­chológiai, gyermekgondozási cikket, tanácsokat kiskertészeknek és gaz­dálkodóknak. Csak néhány érdekes cím: Engedékenység és szigor a családban; Az ember és a szoron­gás; Pozsonyi hóhérok; Teszt; Rockraktár; Gyógynövények mint fűszerek; A veszélyes horkolás. S mivel a szerkesztők különösen fontosnak tartották a gyerekeknek szánt irodalmat, a legkisebbek a Gyermekvilágban * találják még a nekik írt meséket, verseket. Bizo­nyára sokak számára jelent segítsé­get, eligazodást a fontosabb közüle- tek, központi hivatalok, szerkesztő­ségek címjegyzéke is. A naptárt Gyökeres György feke­te-fehér és színes fotói teszik szí­nessé, változatossá. A kolofonban feltüntetett 34 600-as példányszám alapján reméljük, minden érdeklődő­nek jut belőle. (k-y) amelyben az embertelen hatalom, a dogmatikus eszmék attribútumai­nak a lelki és a szellemi szférában pusztító hatását vizsgálva, elemző szándékkal próbál szembenézni a történelmi folyamatokkal. Közönséget kell nevelni hazai kö­rökben az effajta, múltba néző film­hez: a témára érzékeny, fogékony és értő közönséget, amely múltjával és jelenével, a közélettel szemben a tisztánlátás, a tényleges és tárgyi­lagos valóságfeltárás híve és köve­telője. Közönséget, amellyel a ren­dezők nemcsak a film hagyományos nyelvén tudnak kommunikálni, ha­nem amely az újszerű jelképrendsze­rekkel, poétikákkal, a stilizált, artisz- tikus képi világgal közvetített konkrét és mögöttes tartalmakat is képes befogadni. így aztán a szokatlan látványvilágú, a különleges effektu­sokat és trükköket alkalmazó film is képes lesz felszínre hozni a néző drámáját, megmozgatni a társada­lom kollektív emlékezetét. A vászon előtt ülők drámáját vi­szont csak az a típusú, hagyomá­nyos vagy modern eszközökkel élő film képes kifejezni, amely közéleti töltésű, rólunk és nekünk szóló, az élettől nem elrugaszkodott történetet életszerű figurákkal jelenít meg. Bár Jakubisko - festői szépségű képi világát színezendő - mesés eleme­ket is használ stíluseszközként, me­sés keretbe ágyazza az eseménye­ket, keresi a jó, az igazság győzel­mét és a gonosz elbukását, azáltal, hogy figuráit az ötvenes évek valós társadalmi eseményei mozgatják, motiválják cselekvésre, valamint hogy a történelmi ihletésű betétekkel hiteles atmoszférát teremt, a rende­ző megalapozza annak a feltételét, hogy a néző megérezze saját drá­máját. (Ehhez természetesen szük­ség van a befogadói affinitás kiala­kulására.) N Azzal nyeri el a film a néző szim­pátiáját, hogy szertefoszlat egyné­hány tabut, és hogy azoknak a kis­embereknek a nyomába szegődik, akiket a háború utáni talpraállásban, majd az ötvenes években nem az ideológiák érdekeltek, vezéreltek, hanem hogy élelmet találjanak, jól­lakjanak és jól éljenek, hogy veszély esetén elbújhassanak saját világuk­ba, elmenekülhessenek a külső vi­lág elöl megvédő saját „águkra". Ezek között a teremtmények, anti- hősök között az átlagnéző megtalál­hatja az eszményképet: az egykori cirkuszművész, mutatványos figurá­ját, aki valamelyest népmesei jellegű hős, illetve csetlő-botló, de mindig talpra álló, elpusztíthatatlan bur- leszkhős, akivel a néző azonosulni tud - akkor is, ha Jakubisko film­nyelvén kommunikál vele. (tallósi) ÚJ SZÚ 4 1989. X. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom