Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-12 / 215. szám, kedd

ÚJ szú 5 ­389. IX. 12. j Befellegzett a feketézőknek? Felszámolják a kelet-szlovákiai „lengyel piacot" A második félévben előnnyel kezdték a termelést a Mladá Boleslav-i Autógyár vrchlabskéi üzemében, mivel az év első hat hónapjában a tervezettnél 402-vel több személyautót gyártottak. Most kezdték meg a Skoda Favorit személygépko­csi egyik változatának a Favorit-Praktik 135 L típusnak gyártását. Az év végéig 1000 ilyen autó hagyja el a szerelőcsarnokot. Felvételünkön a Favorit-Praktik kabinjába a védőhálót helyezik el (Libor Hajsky felvétele - CSTK) Megalapozott bizakodás Őszi munkák előtt a Losonci járásban Pirkad. Kelet-Szlovákia országút­jain egyre sűrűbben követik egymást a pislogó gépjárművek. Ki erre, ki arra tart, ám úgy tűnik - a legtöbben „keleti tengerünk11, a Zempléni-tó irányába haladnak. De vajon miért ilyen korán? A korai csúcsforgalom okán töp­rengő átutazó Michalovcébe érve már többet tud. S nemcsak azért, mert öt óra után rohamosan világo­sodik. Szembetűnő, hogy az ország sok-sok járásából érkező, valamint a nagyrészt PL jelzésű külföldi sze­mélygépkocsik többsége megáll a Laborc menti város piacterén, s a Sírava felől is oda igyekszik számos hazai, valamint SU jeles személygépocsi és autóbusz. A helyiek, meg az érkező idege­nek közül igen sokan jól tudják: ha péntek, akkor a kelet-szlovákiai vá­ros piacterén csakúgy, mint minden kedden, most is vásár - egyesek szerint lengyel piac, mások szerint KGST-piac van. Pontosabban: olyan nemzetközi szabad vásár, ahol karamellcukorkától és a divatos farmercuccoktól kezdve hifi-toronyig rengeteg hazai valamint külföldi áru­cikk kapható - köztük nemegy olyan csehszlovák termék, amely az üzle­teinkben általában a pult alatt lapul, tehát hiánycikk, no meg olyan, amit a szomszédos országból tilos, vagy csak magas vámilleték ellenében szabad kivinni. • • • Szép a reggel, egyre több az ember, ám a cserebere, amelyhez- állítják itt sokan - hasonló nálunk csak Ostravában van - mégsem kezdődik meg. Pedig minden jel arra vall árus és vevő már szép számban lenne. No meg - erre az autók ülésein lapuló csomagok, nagy tás­kák láttán következtet az ember- áru is lenne bőven... A standokon kevés a holmi. Csu­pán a zöldség- és virágtermesztők, meg néhány kisiparos kínálja porté­káit Ők elégedettek. Nemcsak azért, mert az áru fogy, hanem azért is, mert végre nekik is jutott hely, asztal. Azt mondják, erre már rég nem volt példa, mert amióta ilyen nagy errefelé az idegenforgalom, il­letve amióta sok a külföldi „magán- kereskedő", azóta kedden és pénte­ken csak elvétve jutott nekik fedél alatt hely. A többi árus ül az autójában és vár. Közben figyeli a szokatlanul sok ellenőrt - rendőröket, a közterület­felügyelőket és a városi nemzeti bi­zottság ott tartózkodó munkatársait. A rend őrei pedig hajnal óta dol­goznak. Ellenőrzik a hazai árusok engedélyeit, figyelemmel követik az árakat. Az idegenek mellett is meg- megállnak, és illedelmesen tudatják velük, hogy a város vezetése a piac megszüntetése mellett döntött, tehát... A várakozók többsége fejbóíin- tással jelzi, hogy ért a szóból, majd beindítja a motort és távozik. Néhá- nyuk tíz perc múlva ismét megjele­nik. Akadnak értetlenek is, akik visz- szaülnek autójukba és talán annak a reményében, hogy az ellenőrök megunják a strázsálást - tovább várakoznak. Itt-ott szóváltásra is sor kerül. Mindenki a saját szemszögé­ből ítéli meg a dolgot. • • • Az újságíró figyeli a fejleményeket ég közben kérdez, gyűjti az érveket és ellenérveket. A rend őreitől azt hallja, több okból is szükség volt a határozott intézkedésre.- Nemcsak azért, mert a belvá­roshoz közeli, bekerítetlen tér és környéke a zsibvásárok napján egy rendetlen és ellenőrizhetetlen piac­cá vált, melyen dívott az üzérkedés, a közszükségleti cikkek tiltott módon történő árusítása, továbbá a csalás, lopás és verekedés, hanem azért is, mert olyankor a rengeteg autó meg­bénította a belváros forgalmát. Arról nem is beszélve, hogy a tisztessé­ges hazai és külföldi turisták szemé­ben a piactér és környéke a város szégyenfoltja lett. Eleinte ugyan a városi nemzeti bizottság a piaci illeték befizetőinek lehetővé tette az árusítást, ám most úgy látja, a feke- tézés megengedhetetlen méreteket kezd ölteni, ezért megváltoztatta ko­rábbi döntését. Erre pedig joga van.- Ezzel az intézkedéssel tulaj­donképpen nem azok ellen akarunk fellépni, akik mondjuk a hivatalosan behozott kis mennyiségű árut, vagy saját készítésű terméket akarják ér­tékesíteni* hanem elsősorban az üzérkedők, a csempészek, a feketé­zők és viszonteladók ellen. Mert saj­nos, ilyenek is vannak. Sőt, állítólag a lengyelek hatvan-hetven koronát is adnak egy dollárért, tehát kiviszik a valutánkat - hangzik a további érv. Az árusokat nehéz szóra bírni, de azért akad aki elmondja, hogy ők tulajdonképpen ebből élnek. Otthon­H azai és külföldi statisztikák ta­núsítják: évek, sőt évtizedek óta pazaroljuk az időnket. Vannak munkahelyek - például az építőipar­ban, de más iparvállalatoknál is, ahol a munkaidőnek mindössze két­harmadát, sót néha csak a felét töltik el hasznosan, azaz a társadalmi és gazdasági elvárásoknak megfelelő­en. Ennek mintegy ellentéteként, vi­szont vannak foglalkozások és mun­kahelyek - például a textiliparban, a kereskedelemben vagy a szolgál­tatásokban - ahol a munkaidő ki­használása, illetve a munka intenzi­tása olyan nagy, hogy néha már veszélyezteti a dolgozók fizikai és szellemi épségét. Paradoxon, hogy az első csoportban, amelyben legin­kább férfiak dolgoznak, a keresetek elérik, sőt esetenként meg is halad­ják az országos átlagot. A másik csoportban viszont főként nők dol­goznak - az átlagosnál általában kevesebb fizetésért. Napjainkban amikor a fejlett ipari országokhoz hasonlóan rugalmas, gyors ütemben fejlődő gazdaságot kell létrehoznunk, mindent meg kell tennünk a munkaidő hatékony ki­használása érdekében. A feladat azonban nem egyszerű, mivel a fel­vetett probléma számos más, meg­tol elindulnak egy táska holmival, azt a környező országokban úgy értéke'- sítik, hogy nyerjenek rajta, aztán ott is vásárolnak ezt-azt, amit egy kö­vetkező országban, például nálunk eladnak és a nyereséget többnyire valutára váltva viszik haza. Van aki nagy mennyiségben vásárolja tőlük az árut, de hogy mit csinál vele, az őket nem érdekli. Persze, sejtik, hogy bizonyos felárral túladnak a holmikon. A csalódott vásárlók közül néhá- nyan megjegyzik: ha az üzleteink­ben megkapnák a feketepiacok „menő" áruit, akkor nem virulna az ilyen kereskedelem. Egy dühös nő a szemlélődő új­ságírót is felelősségre vonja. - Miért nem közölték a tömegtájékoztató eszközök, hogy a michalovcei piacot ma felszámolják?! Én azért utaztam ide Tőketerebesről (Trebisov), hogy török ruhát vegyek, s lám, ez fogad! Igazság szerint most valakit, aki el­követte a hibát, beperelhetném és követelhetném rajta az útiköltségem megtérítését! Tovább nem folytatja, mert arra a kérdésre, hogy ki tudatta vele „hivatalosan" a piac megnyitását, vagy létezését, nem tud válaszolni. Egy tovább] megjegyzés inkább a kereskedelmi szerveknek szól, mint a helyi szerveknek.- Ha a szomszéd országokban a nálunk keresett cikkekből annyi van, hogy a turisták feketén, mázsa­számra hozzák át ide, akkor a fia­talos cserekereskedelem miért aka­dozik? A kereskedelemnek nem ér­deke a jó üzlet? Ha az állami keres­kedelmi vállalatok ügyintézői, tiszte­let a kivételnek, ügyesebbek fenné­nek, akkor a csempészek és a vi­szonteladók nem juthatnának szó­hoz. (gy viszont ... A határátkelőhelyek vámtisztjei­nek címére is elhangzanak kérdé­sek. Hogyan jut át az a sok-sok áru a határon? Legálisan?! Egy munkaruhás, középkorú férfi, kezében a vásárolt paradicsommal és paprikával, mielőtt beülne az út mentén álló tehergépkocsiba és tovább hajtana, odaszól a rend­őröknek:- Ez igen, ezt már régebben is megtehették volna! • • • Délben a piactér majdnem népte- len, holott máskor még délután is folyt a cserebere, az alkudozás. A környező parkolóhelyeken sincs nagy nyüzsgés, kevés ott a külföldi gépkocsi. A piactéren nyugalom, rend van, de távolabb, az eldugott utcákon titokban folyik azért a csen- cselés, s a Zempléni-tó partján is felfedezhető egy-egy külföldi „ma­gánkereskedő". A helyiek azt mond­ják, ez már semmi ahhoz képest, ami az utóbbi időben volt itt. GAZDAG JÓZSEF oldásra váró kérdéssel - többek kö­zött a differenciált bérezés alkalma­zásával, a munkatermelékenység növelésével, és a munkanormák ob- jektivizálásával - is összefügg. Ez utóbbi részkérdéssel kapcso­latban a szakemberek véleménye meglehetősen megoszlik. Vannak, akik úgy vélik, hogy a munkanormák kedvezőtlenül befolyásolják a mun­kaidő kihasználását, csökkentik a dolgozók teljesítményét és mivel kidolgozásuk sok időt vesz igénybe, gyakran fékezik a termékek innová­cióját. Az sem elhanyagolható tény, hogy a normák megállapításakor üt­közik a vállalat és a dolgozó érdeke, s ezért ezek nem mindig reálisak. Tény, hogy a munkanormák meg­szüntetését javasló szakemberek­nek több tekintetben is igazuk van, viszont az ellenvélemény képviselői szerint az irányítás fontos, sót nélkü­lözhetetlen eszközéről van szó. A normáknak főként az új munkafo­lyamatok és munkahelyek irányítá­sában és szervezésében, a termelé­si kapacitás megállapításában, a kalkulációban, valamint az árkép­zésben van fontos szerepük. Segít­ségükkel megakadályozható a dol­gozók mértéken felüli megterhelése. A felsorolt pozitívumok mellett azon­A Losonci (Lucenec) járásban ke­rületi viszonylatban az elsők között kezdték, mégsem kizárt, hogy az utolsók között fejezik be az aratást. Tegyük mindjárt hozzá, nem az ara­tók hibájából. Objektív okai vannak a látszólagos késedelemnek. Amíg ugyanis az Ipoly menti síkságokon már július közepén munkához láthat­tak a kombájnok, a Pol’anafennsíkján csaknem egy hónappal később érett kasza alá a gabona. Igaz, hogy például a hegyvidéki körülmények között gazdálkodó látkyi szövetke­zetben mindössze 144 hektárról kell begyűjteni a termést, ami nem túlsá­gosan befolyásolja már a járási ter­mésátlagot. így az aratási mérleg már elkészült, mint ahogy ismerete­sek már az elkövetkező hetek fel­adatai is. Ján Halgas mérnökkel, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériuma Losonci Járá­si Osztályának vezetőjével az idei aratás tapasztalatairól, eredményei­ről, és az őszi teendőkről beszélget­tünk.- Az aratásnak járásunkban már kialakult „forgatókönyve" van, s et­től lényegében az idei tervezésnél sem tértünk el. A gazdaságok évek óta változatlan területen foglalkoz­nak kalászosok termesztésével, s a begyűjtés módja sem változik, legfeljebb tökéletesedik. Szerencsé­re az eredményességre is vonatkoz­tatható a stabilitás, hiszen akárcsak a legutóbbi esztendőkben, az idén is elértük, sőt, túlteljesítettük a tervfel­adatokat. A járási átlag 5,06 tonna, ami az eléggé szélsőséges nógrádi éghajlati és talajviszonyok között jó­nak mondható. A gazdaságok közül a legeredményesebbnek a Tomá- sovcei földművesszövetkezet bizo­nyult, ahol a termésátlag meghalad­ta a hat tonnát. Nem sokkal maradt el mögötte a buzitai (Buzitka) és a galsai (Holiáa) gazdaság sem. Megfelelt a várakozásnak a F"'eki bán a szakemberek az előbbiekhez hasonlóan ugyancsak figyelmeztet­nek arra, hogy a munka normázásá- nak folyamatát felül kell vizsgálni, és megállapításukat az adott körülmé­nyektől kell függővé tenni. Kétségtelen, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása folyamán a munkanormákkal is mélyrehatóan kell foglalkozni. Létjogosultságuk kérdésében remélhetően nem az „erősebb" tábor fog dönteni, hanem a társadalmi és gazdasági szükség­letek hívják majd életre a megoldást. Tény, hogy jelenleg a munkanormák inkább a helyi körülményeket tükrö­zik, s csak elenyésző esetben mu­tatnak valamelyest előre, és válnak a haladás hordozóivá. Sajnos, az is tagadhatatlan, hogy a normákat nem egy esetben többek között a bérezés és az irányítás egyéb fogyatékosságainak kendőzésére használják. T udjuk, a munkaidő hatékony kihasználása nemcsak a munkanormák milyenségétől, illet­ve alkalmazásától függ. Ennek elle­nére az említett hibák kiküszöbölése elengedhetetlen, s jelentős előrelé­pést hozhat ezen a területen. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a törekvések sikere elsősorban az emberek munkához való viszo­nyának alakulásától függ. KOVÁCS EDIT (Filakovo) Állami Gazdaság is, amely a közel másfél ezer hektáros területen 5,5 tonnás hozamot ért el. Az időjárás nem kedvezett a munkálatoknak, ezért különös je­lentősége volt az üzemek közötti együttműködésnek. Az aratás csúcsidejében Nógrádban egyszer­re 185 kombájn dolgozott, közülük ötvenegy Magyarországról és Szlo­vákia északi járásaiból érkezett. A kooperáció nem ért véget az ara­tással, jelentősége napjainkban fo­kozódik. Több gazdaságból kölcsö­nöztek trágyaszóró gépeket a ma­gyarországi partnervállalatoknak, ahonnan viszonzásul kombájnok ér­keznek a napraforgó betakarítá­sához.- A nyárból az őszbe való átme­net időszakában mivel foglalktoznak a mezőgazdasági üzemek dolgozói?- Napjainkban még folyik a szal­ma begyűjtése és a tarlóhántás, s hamarosan munkához látnak a si­lókombájnok, megkezdődik a kuko­rica, a burgonya és a többi őszi érésű növény, mindenekelőtt a cu­korrépa begyűjtése. Más elfoglaltsá­guk is akad a gabonatermesztő gaz­daságoknak. Tárolniuk, kezelniük kell a termés egy részét, a felvásár­lóüzem ugyanis nem tudott megbir­kózni feladataival. A járás mezőgazdasági vállalatai jól tudják, hogy a legnagyobb próba­tétel csak ezután következik. Szep­temberben és októberben a gazdag termés begyűjtése mellett meg kell alapozni a jövőt, el kell vetni a jövő évi kenyérnekvalót. Igazi nagyüzem van a zöldség-, és gyümölcster­mesztő gazdaságokban, s megkez­dődtek már az előkészületek a szőlő szüretelésére is. A számítások sze­rint, az elkövetkező hetekben hoz­závetőleg 180 ezer tonna terményt és 200 ezer tonna istállótrágya szál­lítását kell megoldani, ami rendkívül igényes feladatnak látszik. Az őszi érésű növényfélék többségénél a gépi begyűjtés kerül előtérbe, de a gazdaságok az esetleges kézi be­takarításra is felkészültek. Ami a ter­méskilátásokat illeti örvendetes, hogy végre cukorrépából is jó hoza­mok várhatók, akárcsak kukoricából, burgonyából és a zöldségfélékből.-Tehát az idén ismét jó évet zárnak a járás mezőgazdasági vál­lalatai?- Erről még korai lenne beszélni, a jelek azonban kétségtelenül bizta­tóak. Már az első félév részeredmé­nyei is azt mutatják, hogy a gazda­ságok felkészültek az új feltételekre. A nyereség egyelőre 44 millió koro­nával több a tervezettnél. Különösen az állattartás eredményessége szembetűnő. Az év első hat hónap­jában több mint 18 litert értékesítet­tek gazdaságaink, s a kéthavi sta­tisztika a tavalyi év hasonló idősza­kához mérten csaknem egymillió liter többletet mutat. Javítja a gaz­dálkodás jövedelmezőségét a minő­ség. A tejnek több mint kilencven százalékát az első osztályban érté­kesítették gazdaságaink. Az átla­gosnál is jobb a minőség a galsai, füleki, rátkai és a málineci gazdasá­gokban. összességében túlteljesí­tettük a vágóállat-, a baromfi- és tojáseladási kötelezettségeinket is, s nincs okunk feltételezni, hogy az év hátralevő időszakában kedvezőt­lenre forduljon a helyzet. HACSI ATTILA A divatos farmernadrágtól a hifi-toronyig minden kapható volt (P. Elko felvétele) Normával vagy anélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom