Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám, péntek

A magyarórákra is Szemléltetőeszközöket - ne csak „önerőből" Eljött Hollywood VÁNDORKIÁLLÍTÁS AZ AMERIKAI FILMRŐL ,,Azok a dolgok, amelyek érzék­szerveinkkel megragadhatók, az ér­zékszervek elé adassanak" - írta volt Orbis Sensnalium Pictus című oktatásmódszertani újításokat felso­rakoztató művében, 1653-ban, nagy tanítómesterünk, Jan Amos Ko- mensky. A szemléltetéssel kapcso­latos igényeit latin, német és magyar nyelven meg is indokolta. A szemlél­tetés: 1. „serkenti a figyelmet1*; 2. „érdekes lesz az oktatás11, végül: 3. „az ide édesgetett és figyelmezés által erre rávett gyermekek játsza­dozva és tréfálódzva megtanulják a világon levő legfőbb dolgokat”. Nos, a népek nagy tanítómeste­rével az elmélet síkján mi is egyetér­tünk. A csehszlovák közoktatási rendszer továbbfejlesztése című do­kumentum huszonharmadik oldalán például kifejtik a szerzők: ,,Az okta­tó-nevelő folyamat új értelmezése feltételezi az oktató-nevelő munka módszereinek és eszközeinek töké­letesítését. “ A huszonötödik oldalon már egészen konkrét kilátásokról ér­tesülünk: ,,A felkészítés időszaká­ban nemcsak a tantervek, hanem a tankönyvek, munkalapok és taní­tási segédeszközök is a pedagógu­sok rendelkezésére fognak állni, amelyek szerint a tervezet beveze­tése után a tanulókkal dolgozni fog­nak." (Szlovák Pedagógiai Kiadó, Bratislava, 1978). A tantervek, tan­könyvek és munkalapok vonatkozá­sában így is volt, a segédeszközök­kel - az alsó tagozaton a magyar nyelv és irodalom vonatkozásában- azonban más a helyzet. Tizenhárom évvel az új dokumen­tum bevezetése után tisztában va­gyunk azzal, hogy az anyanyelvok­tatás feltételei az alapiskolában álta­lában, de az alsó tagozaton különö­sen, nincsenek arányban a megol­dandó feladatokkal. Az alsó tagoza­tos pedagógusok a nyelvtan- és fo­galmazásórán elemi gondokkal küszködnek, pedig az új koncepció- s konkrétan a tanterv - az új taneszközök légióját hirdette meg, hangsúlyozván ezek komplex alkal­mazásának fontosságát az anya­nyelvoktatásban. A szándék az ok­tatási folyamat pedagógiai lehetősé­geinek megsokszorozása volt. Tény ugyanis, hogy az alapiskola alsó tagozatán a szemléletesség elve, s maga a szemléltetés az ismeretek alapvető forrása. Ha helyesen és következetesen alkalmazzuk, a ta­nulók pontosan sajátítják el az új fogalmakat, fejlődik megfigyelőké­pességük és alkotó gondolkodásuk. Sokszor leírtuk és elmondtuk, hogy a szemléltetőeszközök alkal­mazása eredményesebbé teszi az oktatást, mert ha több érzékszerv vesz részt az információszerzésben, több információt tud a tanuló feldol­gozni, könnyebben felismeri az összefüggéseket, s jut el az általá­nosításig, a konkrét szemlélettől az absztrakt gondolkodásig. A szemlél­tetés révén jobban megérti a tan­anyagot és szabatosabban, ponto­sabban meg tudja fogalmazni a sza­bályokat. Az empirikus tapasztalatok és a belőlük levont elméleti következte­tések kapcsán mindannyian számí­tottunk rá, hogy a transzparens, a magnó, a hanglemez, a dia-, az írás- és képvetítő a különböző szó­tárakkal együtt bevonul a tanítási órákra. A pedagógusok is joggal tekintették a korszerű oktatás egyik feltételének az információs és szem­léltetőeszközök használatát. A szemléltetőeszközök bevonulá­sának a magyarórákra, sajnos, csak elvétve lehetünk tanúi. Nem a leg­modernebb taneszközök, a személyi számítógépek és videokészülékek elterjesztését várják, az iskolák. Ó, nem! Ilyen igények meg sem fogal­mazódnak. Az alsó tagozaton a ma­gyarórákon elsősorban hagyomá­nyos manipulatív eszközökre lenne szükség, hogy a tanítási órák haté­konyan szolgálják az ismeretek, készségek és képességek fejleszté­sét. (A „hagyományos11 szó a tan­eszközök vonatkozásában nem rosszalló, nem jelent elavultat. Min­den eszközt modernnek tekintünk, amelyet a pedagógusok szükséges­nek tartanak és a tanítási órán jól felhasználható.) Most vegyük szemügyre konkré­tan, hogy az alapiskola alsó tagoza­tán milyen feltételeket teremtettünk, hogy a szemléltetés elve érvénye­sülhessen a magyar nyelv óráin. Minden osztályban van egy-egy hatalmas, többnyire szárnyas tábla, rendszerint van fehér és elvétve szí­nes kréta. Vannak vaslemeztáblák és mágneslapocskák, gyakori az írás- és diavetítő, de hiányoznak a tananyaggal kapcsolatos díapo- zitív-sorozatok. Nincsenek viszont - az első osz­tályos olvasókönyvhöz kapcsolódó taneszközökön kívül - szemléltető grafikai taneszközeink, nyelvtani applikációs készleteink, nagyméretű faliképeink, s hiányoznak az auditív információhordozók. A pedagógu­sok lassan egy évtizede kérik az olvasókönyvek vers-, mondóka és népmeseanyagát feldolgozó mese­pántlikát vagy hanglemezt. Ugyanez a helyzet a vizuális információhordo­zókkal: a fogalmazás tanításához falikép-, illetve diafilmsorozatokra, s az olvasmányok anyagát szemlél­tető művészi reprodukciókra, kordo­kumentumokra és fotókra lenne szükség. Hiányoznak a módszertani kézikönyvben is ajánlott szemlélte­tőeszközök: a tananyag szerzőinek - az íróknak és költőknek - az arcképei, a 2-4. osztály olvasóköny­veiben tárgyalt jelentős társadalmi, illetve történelmi eseményekről (pél­dául a szlovák nemzeti felkelésről, a partizánharcokról, a nagy októberi szocialista forradalomról, a nők nap­járól, május elsejéről, a nemzetközi gyermeknapról), vagy hazánk tájai­ról: a Csallóközről, Nyitra (Nitra) kör­nyékéről, a gömöri tájakról készült dokumentumfelvételek, fényképek, művészi reprodukciók és plakátok. A témákat sorolhatnám, szeptem­bertől júniusig minden iskolaévben visszatérnek már jó negyven esz­tendeje. Évtizedeken át a pedagó­gusra volt bízva, hogy vágja ki, gyűjtse dossziéba a képeslapok fel­használható fénykép- és dokumen­tumanyagát, ha szemléltetni akar az órán. Persze megtehettük, mert a tanító lelkiismeretes. Minden ideg­szálával arra törekszik, hogy a tanu­lók megértsék a tananyagot, s tud­ván tudja, hogy megértés nélkül nincs érdeklődés, s kis tanítványai soha nem ismerhetik meg a tudás örömét. így aztán a pedagógus gyűjtöget és a legjobb tudása szerint megraj­zolja a 21 x 30 centiméteres rajzla­pokra a nyelvtanórák legnélkülözhe­tetlenebb szemléltető ábráit; kihúzza tussal, kifesti és óra előtt rögzíti a mágneses táblán. Hogy az „ön­erőbőr' készült szemléltetőeszköz­ből alig látnak valamit a hátsó pa­dokban ülők? Az bizony megesik. A tanszerellátás helyzete szeren­csére nem teljesen reménytelen. Az alapvető taneszközök minisztériumi jegyzéke (Predbezny zoznam uceb- nych pomöcok pre materské skoly a základné skoly) 1987 márciusában jelent meg. Mivel a középiskolák számára 1987 óta fokozatosan reali­zálódik a szemléltetőeszközök gyár­tása, van rá remény, hogy az alsó tagozat szemléltetőeszközei is a ter­vezett időben elkészülnek. A jelenle­gi viszonyok között arra nem számít­hatunk, hogy a Magyar Népköztár­saságból, behozatal révén látjuk el szükséges taneszközökkel az alsó tagozatot. A Banská Bystrica-i tan­segédeszköz ellátó vállalattal közö­sen kell megoldanunk a gondokat, kifejleszteni, amire szükségünk van, mert a szemléltetőeszközök hiánya megnehezíti a tanulók családi hátte­réből adódó különbségek kiegyen­lítését. Az igazsághoz persze hozzátar­tozik, hogy az iskolák ellátottsága nem egyenletes. A magyarórákon sok hiányt kell pótolni, más tantár­gyak esetében viszont a bőség za­varával küzdenek a pedagógusok. Az iskolák közötti felszereltségben is számottevő különbségek vannak, az egyik több taneszközt tud beszerez­ni, a másik kevesebbet Erről most fölösleges értekezni, mert az alsó tagozat ellátottsága a magyar nyelv oktatását segítő szemléltető eszkö­zökből Dél-Szlovákia minden iskolá­jában hiányos. Ezen változtatni kell, mert az oktatási segédeszközök biz­tosítása az alapvető pedagógiai szolgáltatások körébe tartozik, mivel ezek közvetlenül segítik - ha vannak - a pedagógusok munkáját. TOROK ZSUZSANNA Ez a sztori is hollywoodi rendező­re vár... A kislány bájos, babaarcú és bár négyéves sincs még - aktív szí­nésznő. Az amerikai film egyik leghí­resebb csodagyereke. Mindenhez ért, amit a rendezők kívánnak tőle: kitűnően játszik, kitűnően táncol, ki­tűnően énekel. Ragyogó bravúrjai­A kiállítás plakátja val az egész világot elkápráztatja. 1934 és 1938 között, hattól tízéves koráig ő biztosítja a legnagyobb be­vételt a moziknak. Népszerűségével Greta Garbót és Clark Gable-t is megelőzi. 1948-ig tizennyolc filmben kap főszerepet, aztán huszonegy évesen azt nyilatkozza: elég, befe­jeztem. Shirley Temple állta is a sza­vát. Többé sohasem forgatott. Hosz- szú évek múltán hallatott csak ismét magáról - mint aktív politikus. Ma, amikor legfényesebb sikereinek egyikét, a Szegény kis gazdag lányt szerte a világon a filmmúzeumok tartják műsorukon, Shirley Temple az Egyesült Államok csehszlovákiai nagykövete. Vonzó, szellemes, csu­pa mosoly-asszony, akiben a hatva­non túl is él még egykori énje: a hí­zelegni, kedveskedni tudó „arany- hajú“ kislány. Mindez augusztus utolsó előtti napján Bratisiavában, a művelődési és pihenőparkban vált bizonyossá róla, amikor fodros fehér blúzban és kockás kosztümében ő maga nyitot­ta meg Az amerikai film című kiállí­tást. Azt a nem mindennapi vándor- kiállítást, amelynek gazdag anyagát Európa tíz nagyvárosában láthatták eddig, s amely szeptember végéig várja a hollywoodi mozi szerelme­seit. Nagyméretű fotók és jól ismert filmrészletek kalauzolják az érdeklő­dőket a mozi álomvilágába. Sztárok, akiket az amerikai reklámgépezet egyik napról a másikra dobott be a köztudatba: Garry Cooper, Clark Gabié, Spencer Tracy, Tyrone Po­wer, Erről Flynn, John Wayne, James Dean, Cary Grant, majd a nők. Mary Picford, Glória Swanson, Rita Hayworth, Judy Garland, Marilyn Monroe, Vivien Leigh, Marlene Dietrich, aztán a nagy nevette- tők: Chaplin, Bus- ter Keaton, Stan és Pan, az esz­ményi énekes­táncos pár: Fred Astaire és Ginger Rogers és a gye­reksztárok: Shir­ley Temple és a másik csoda, Chaplin felfede­zettje, Jackey Coogan, „a kö­lyök". A képek mellett tévéké­szülékeken pe­regnek a gondo­san kiválasztott filmrészletek. Há­romperces csatát vív előttünk bűn­ügyi filmek spe­cialistája, Hitch­cock kedvenc szí­nésze, James Stewart, másfél percet kapunk ar­ra, hogy nagyvárosi fényben járhas­sunk a zseniális Chaplin nyomában, ugyanennyi időt, hogy Hasfelmetsző Jacktől remeghessünk, fél percet, hogy az első King-Kongtól retteg­hessünk. Filmek után kosztümök: Charlton Heston jelmeze a Tízparancsolatból, Marilyn Monroe ruhája a Hogyan szerezhetek milliomos férjet? című filmből, Judy Garlandé az Ózból, Barbra Streisandé a Hello Dollyból. A következő „fordulóban" vetítő­terembe lépünk. Egy igazi moziba, ahol tízperces film pereg - az ameri­kai moziról. Filmgyárakról és vállal­kozásokról. Rendezőkről és nagy csillagokról. Ahány kocka, annyi arc, annyi mítosz, annyi ideál. Egy gaz­dasági vastörvényekre épülő művé­szet, amely új divatot, új magatar­tásformát, új életérzést diktál. Pén­zért ad sírást, kacagást, kalandot, rémületet, halált és életet. Nagy áb­rándot és nagy kiábrándulást. Vad­nyugati mesét és szerelmi történe­tet. Musicalt és lélektani drámát. Horrort és erotikát. Mindent, ami elkápráztat, és bármit, ami felszaba­dít. Pénzért - akármit. Távolit is, elérhetetlent is, megfizethetetlent is. Külön tabló vonultatja fel az ame­rikai film aranykorának rendezőit: John Fordot, Vincente Minnellit, Billy Wildert, Elia Kazant, Orsón Wellest és a többieket, aztán az Oscar-díjas csehszlovákokat, Jan Kadart és Ei- mar Klost, az Üzlet a korzón rende­zőit, Milos Formánt, aki kétszer nyert; először a Száll a kakukkal, másodszor az Amadeusszal. Itt egy igazi Oscar is, a prágai Theodor Pisték díja az Amadeus kosztüméi­ért. És a legújabb jelmeztervek a Valmont című, bemutatásra váró Formán-filmből, ugyancsak Pisték műhelyéből. Zenét is hallgathat a kiállításláto­gató, Vangelis Oscar-díjas dallamait a Tűzszekerekből és Rózsa Miklós immár klasszikussá vált muzsikáját, A kettős életből. Aki a pályaképére is kíváncsi, annak ott a szöveg: a har­mincas évek második felében kez­dett el Rózsa filmzenét írni, először a Korda testvérek, majd amerikai rendezők alkotásaihoz. Három Os- car-díjat kapott filmzenéiért, melyek közül A bagdadi tolvaj és a Ben Húr emelkedik ki. Nem csalódnak a rendezőkben Paul Robson, Sidney Poitier, Diana Ross és a legújabb fekete sztár: Eddie Murphy hívei sem. Az ő alakí­tásaikat is számos fotó idézi. Forgatások, kaszkadőrmutatvá­nyok, speciális hang- és képeffektu­sok titkaira is fény derül ezekben a napokban; szemünk láttára ,,ké- szül“ egy földrengés, előttünk indul útjára „a nyolcadik utas“ és az Eső­ember. .. de ne mondjak el mindent! Hollywood itt van most nálunk. Ezt látni kell! SZABÓ G. LÁSZLÓ Egy fiatal író - vidéken Beszélgetés az elsőkönyves Hogya Györggyel Csehszlovákiai magyar írók nemcsak a fővá­rosban vagy a főváros közelében élnek, hanem az irodalmi-szellemi központtól távol is, és még távolabb. Többen vannak, egyikük-másikuk ma­gányosan, hasonló érdeklődésű társak, úgymond céhbeliek nélkül, akikkel el lehetne beszélgetni, gondolkodást fejlesztő, ismeretvilágot tágító vitá­kat lehetne folytatni művekről, jelenségekről, iro­dalmi kérdésekről. Bár a tehetség tehetség min­den körülmények között, s teremt is, azért régóta izgat, miként tudnak így, egy teljesen más, sót az irodalomtól egyre inkább elidegenedő közegben alkotni. S még inkább: fejlődni. Különösen, akik fiatalok. Például a harminchárom éves Hogya György, aki szülővárosában, Királyhelmecen (Král'. Chlmec) él. Felesége gyermekorvos, lánya, Or­solya, egyéves lesz. Otthonuk - lakótelepi. Be­szélgetésünknek tulajdonképpen időszerű apro­pója is van: Hogya György első könyve, a Met­széspont című novelláskötet most jelent meg a Madách gondozásában.- Néhány évvel ezelőtt, földiként, örömmel láttam a neved a Nő irodalmi pályázatának nyer­tesei között. Addig nem hallottam rólad, ha jól emlékszem, nem is publikáltál sehol.- Valóban nem. Pedig már az alapiskolában hangoztattam, hogy író leszek, mindenki tudta ezt rólam. Kassán (Kosice), az ipariban, az iskola lapjába, az Acéltollba írtam többekkel együtt. Mi alkottuk az első képregényt. Később beküldtem írásaimból az Új Ifjúságba, az Új hajtások rovat­ba, de nem közölték őket. Aztán jött a Nő. Teljesen ismeretlenül jelentkeztem a pályázatá­ra. Második díjat nyertem. Ekkor kaptam a meg­hívót Érsekújvárba (Nővé Zámky) az iródiások, vagyis a pályakezdő írók első összejövetelére. Mindegyik Iródia-találkozón részt vettem, s ez rengeteget jelentett számomra. Ott ismertem meg több írót, költőt, kritikust, akkor döbbentem rá, hogy van csehszlovákiai magyar irodalom. Az Iródia után megalakult Fiatal írók Körének talál­kozóira is elmegyek, ha tehetem. Amíg a bútor­gyárban dolgoztam, technikusként, műszakra jár­tam, több volt a szabadidőm. Két éve a Csema- dok járási bizottságának politikai munkatársa va­gyok, azóta más a helyzet.- Vagyis ritkábban találkozhatsz pályatársaid­dal. Nem hiányoznak az eszmecserék?- Az Iródia igen, a FÍK nem annyira, nehezebb esésű, lassúbb. És az Iródiának volt valamiféle bája. Különben mindenképpen szükséges, hogy az ember véleményt cserélhessen azokkal, akik járatosak az irodalomban, hozzá tudnak szólni bizonyos kérdésekhez. Voltak olyan rendezvé­nyei az Iródiának és a FÍK-nek, melyek alakítot­ták világképemet. Ami a ritkább találkozásokat illeti, ez az adagolás nekem megfelel, mivel én lassabban tudom megemészteni a dolgokat. Gondolom, főként szokás kérdése ez. Munkahe­lyi feladataimnál fogva, azért találkozom írókkal, fiatalabbakkal és idősebbekkel egyaránt, felkere­sem őket, ha szolgálati útra megyek a fővárosba, vagy valamelyik fesztiválon jövünk össze, vagy itteni író-olvasó találkozókon. Végül is: adódik alkalom. Decemberben nálunk rendeznénk meg az újabb FÍK-találkozót, melynek témája éppen a könyvem lenne. Nem tudom, milyen bírálatokat kapok majd, de mindenképpen érdekelnek a vé­lemények, árnyalni fogják az enyémet.- Mennyire meghatározó számodra - az író számára - a közeg, maga ez a kisváros, ahol élsz?- Nem tudom felmérni, mi az, ami hiányzik. Bizonyára szenvedek károkat. Lehet, egy más közegben több inspirációt szereznék. De el kell fogadnom, hogy itt vagyok. Ahol egyébként a be­szélgetésre nem keresem a lehetőséget. Persze, beszélgetek, sokféle emberrel, sokféle dologról, s felhasználom tapasztalataimat. Szeretnék egy bizonyos szintre jutni, egyfajta stílust kialakítani, példaképeim, többek között Mészöly, Akutagawa nyomán, de nem utánozva őket. Ezt el tudom itt érni, noha mindenképpen fontosak a kapcsolatok is, amelyekről már beszéltünk. Alakjaim? Függ­vényei annak, hogy a stílusomat mikor tudom kidolgozni. Meg aztán nagyon sok tapasztalatra van még szükségem ahhoz, hogy ezt a környe­zetet fel tudjam dolgozni. Volt egy „nyugdíjas” állásom, de otthagytam. Kellenek a konfliktusok, helyzetek. És át kell élni őket, mert csak így lehet szavam hiteles. Gyakorlati oldaláról megismerni az életet. Ismerek embereket, akiknek szép el­képzeléseik vannak, ideológiájuk, hitvallásuk - beszélnek is róla, de a gyakorlatban nem tudják valóra váltani. A környezet hiteles ábrázolásához ismerni kell még a szabályokat. Szövevényes dolog ez. Ezért is nem írok gyakran. Számos író csak leír egy-egy élethelyzetet. Úgy vélem, mé­lyebbre kell ásni. (bodnár gy.) új s a 6 1989. IX

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom