Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-08 / 212. szám, péntek

ÚJ szú 3 1989. IX. 8. Egyre nagyobb tekintélyt szerez az el nem kötelezettek mozgalma Jaromír Johanes Belgrádban csehszlovák újságíróknak nyilatkozott (ŐSTK) - JAROMÍR JOHANES külügyminiszter, ki az el nem kötelezett országok mozgalmának 9. csúcstalálkozóján részt vevő csehszlovák küldöttséget vezette, csütörtökön, hazautazása előtt interjút adott a Belgrádban levő csehszlovák újságíróknak, akik között ott volt lapunk munkatársa is. • Miként értékeli az el nem kö­telezettek mozgalmának szerepét a világban?- Ez a mozgalom objektíve a nemzetközi politika egyik legjelen­tősebb tényezője. Fennállásának három évtizede alatt nagy tekintélyt vívott ki magának állásfoglalásaival, konkrét lépéseivel. Ezt az is bizo­nyítja, hogy a mostani csúcson a mozgalom 102 tagországa mellett megfigyelőként további harminc ál­lam is részt vett, köztük Csehszlová­kia. Az el nem kötelezett országok a nemzetközi kapcsolatok normális és konstruktív fejlődését célzó világ­méretű párbeszéd befolyásos részt­vevőivé váltak. Éppen a civilizáció fejlődésének jelenlegi szakaszában, ellentmondásos, ugyanakkor köl­csönösen függő világunkban nagyra kell értékelni a nemzetközi béke és biztonság erősítését, a kölcsönös megértés mélyítését és a válságos helyzetek politikai eszközökkel tör­ténő meqoldását célzó erőfeszítése­iket. • Milyen Csehszlovákia viszo­nya az el nem kötelezettekhez?- Az el nem kötelezettség eszmé­it Csehszlovákia már kezdetektől fogva teljes mértékben támogatta. Mindig nagyra értékeltük a mozga­lom hozzájárulását az igazságosabb, biztonságosabb és humánusabb vi­lág kialakításához, részvételét az imperializmus, a gyarmatosítás, a rasszizmus és a diszkrimináció egyéb formái elleni harcban. Ezt nagyra értékelte a konferenciához küldött üzenetében Gustáv Husák köztársasági elnök is. A csehszlovák külpolitika és az el nem kötelezettek irányvonalában sok a közös pont. • Miért kérte Csehszlovákia a megfigyelői státust?- A mozgalom a megoldásra váró globális problémákhoz való konst­ruktív hozzáállásával megérdemel­ten nyerte el a mi nagyrabecsülé­sünket és szimpátiánkat. Az el nem kötelezettek abból indulnak ki, hogy napjaink legégetőbb kérdéseit csak közös erőfeszítéssel, minden állam részvételével lehet megoldani. Ezért kértük a mozgalom koordinációs iro­dájától, hogy megfigyelőként részt vehessünk a belgrádi értekezleten. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ugyancsak első ízben vesznek részt megfigyelőként az el nem kötelezet­tek csúcsértekezletén az NDK, Ma­gyarország, Lengyelország, Bulgá­ria mellett a NATO-országok képvi­selői is, Kanada és Norvégia, ami nemcsak azt bizonyítja, hogy növek­szik az érdeklődés az el nem kötele­zettekkel való párbeszéd iránt a leg­nagyobb katonai-politikai tömbök or­szágai részéről, hanem azt is, hogy a mozgalomnak tovább erősödik a nemzetközi tekintélye. Csehszlo­vákia egyébként keresi az el nem kötelezettekkel folytatandó együtt­működés új formáit a világban ta­pasztalható pozitív fejlődési tenden­ciák erősítése érdekében. • Mit vár Csehszlovákia az el nem kötelezettekkel folytatott szorosabb együttműködéstől?- Megfigyelőként természetesen nem vehetünk részt a záródoku­mentumok megszövegezésében. Viszont jó alkalmat nyújt a csúcsta- lákozó arra, hogy aktív párbeszédet folytassunk a mozgalom egyes tag­országaival, jobban megértsük kö­zös stratégiájukat. Alkalmam volt tárgyalni sok ki­emelkedő politikussal. Vélemény- cserét folytattunk a nemzetközi kér­dések széles köréről, valamint a két­oldalú együttműködésről. • Miként értékeli a konferencia eddigi menetét?- A tanácskozáson rendkívüli fi­gyelmet szentelnek a béke megőr­zésének, a nemzetközi biztonság­nak és a regionális válságok politikai eszközökkel történő megoldásának. A figyelem középpontjában áll a gazdasági fejlődés kérdéseinek egész komplexuma. Kiemelten foglalkoznak a környe­zetvédelemmel, az emberi jogok kérdésének felvetése a fejlődő világ feltételei között pedig új momentum­nak számít. Gyakran hangzik el az a követelmény, hogy erősíteni kell az ENSZ szerepét, a nemzetközi kapcsolatokban pedig tiszteletben kell tartani a jogi normákat. S bár most még korai lenne a csúcstalálkozó eredményeit érté­kelni, joggal állapítható meg, hogy a belgrádi fórum a jövőben jelentős hatással lesz az egész nemzetközi helyzetre is, ezenkívül a konferencia eredményei kétségkívül megmutat­koznak az ENSZ-közgyűlés küszö­bönálló 44. ülésszakának munkájá­ban is. Választások - papírforma szerint (ŐSTK) - Az első sajtójelentések sze­rint a Dél-afrikai Köztársaságban szerdán megtartott parlamenti választásokon be­jött a papírforma, vagyis az 1948 óta' kormányzó Nemzeti Párt győzött. Mint ismeretes, a dél-afrikai parlament három­kamarás, az első a fehéreké, a második a félvéreké, a harmadik pedig az ázsiai származásúaké, de e két utóbbi képvise­lői mandátumainak száma összesen is jóval kevesebb, mint az elsőé. Tehát az JUGOSZLÁVIA Az el nem kötelezettek 9. belgrádi csúcsértekez­lete ugyan ezekben a napokban a fő esemény itt, Jugoszláviában, de bármennyire is ünnep ez, azért a belső, a hazai problémák sem maradnak árnyékban. Igaz, ami igaz: a gondok még ezen a héten sem szünetelnek. A drágaság mára már olyan téma, amely lerágott csontnak számít - legalábbis a kívülálló új­ságíró számára. Persze, nyilván másképp látja a dolgot az a mace­dóniai munkás, aki - mint a Vjes- nikben olvastam - egymillió nyolc- százezer dináros havi jövedelem­mel rendelkezik. Tény, hogy ebből megélni nem lehet! A belgrádi kira­katokat nézve (csak nézve) az em­záció az az interjú, amelyet Dobri- ca Csoszics szerbiai akadémikus adott az olasz II Tempónak. ,, Hor­vátország a titóizmus bástyája, azért, mert a marsall a legnagyobb személyiség a horvátok történel­mében. Ő adta nekik Isztriát, ki­dobta az olaszokat, elfoglalta Za- dart...“ - nyilatkozta többek kö­zött Csoszics, s ez még az eny­hébb megfogalmazások közül való idézet. Nem csoda, hogy pl. a hor­vátországi népfront vezetősége élesen reagált, hangoztatva, hogy „a Jugoszlávián belüli együttélés destabilizálására tett kísérletről“ Szintén jellemző a helyzetre az a vita, amely - egyelőre karikatú­Gondok - futószalagon bernek olykor eláll a lélegzete. Egy téli ,,paplandzseki“ például csak­nem hétmillió dinárba kerül, ami ugye, még Szlovéniában is az egy­havi átlagfizetéssel egyenlő. Nem is érdemes tovább részletezni az árakat... Tulajdonképpen az inflációval függ össze az is, hogy Ante Mar- kovics, a szövetségi végrehajtó ta­nács, azaz a kormány elnöke nem tudta biztosra ígérni Jaromír Joha- nesnek. hogy még az idén elláto­gat Csehszlovákiába. Külügymi­niszterünk a Belgrádból tudósító prágai és bratislavai újságírókkal találkozva idézte Markovicsot, aki azt mondta, hogy ,,amíg nem hoz­za rendbe legalább nagyjából a gazdaságot, addig nem engedik sehova“. A gazdaság azonban csak az egyik - bár kétségtelenül az összes többi területet meghatáro­zó - gondja a mai Jugoszláviának. A nemzeti-nemzetiségi feszültsé­gek éppen olyan erővel - ha nem hevesebben - törnek a felszínre. Érzékeny minden tagköztársaság, s egyik vezetői árgus szemekkel figyelik, mit mondanak a másik politikusai vagy más személyisé­gei. A legújabb ilyen negatív szen­Beigrád, 1989. szeptember 7. rák és ironikus giosszák formájá­ban - folyik a sajtóban. A belgrádi esti lap, a Vecsernie Novoszti (amely egyébként reggelitől egész nap több mutációban jelenik meg) egy rajzot közölt, amelyen két férfi átmázol egy falra felírt cirill betűs jelszót, s ugyanazt festi alá, csak latin betűkkel. Mintha azt kérdezné a karikaturista, hogy miért akartok Szerbiában latin betűs feliratokat látni? Több szerbiai község vi­szont konkrétan meg is fogalmazta fenntartásait, és a köztársasági parlamenthez intézett folyamodvá­nyában amiatt tiltakozik, hogy a belgrádi televízió vezetősége úgy döntött: a filmeket és a soro­zatokat nem cirill betűkkel felira­tozzák. ÉS még egy adalék ehhez Vjesnik azon ironizál - szerintem teljesen feleslegesen -, hogy a belgrádi Politika fennállásának több évtizede alatt ezekben a na­pokban jelent meg először latin betűs szöveggel. Tudni kell vi­szont, hogy a tekintélyes lap az el nem kötelezettek csúcskonferen­ciájának tiszteletére készül mutá­cióban - angol nyelven... PAPUCSEK M. GERGELY ázsiaiak és a félvérek ezentúl sem szól­hatnak bele a nagypolitikába. A lakosság háromnegyedét kitevő fekete többségnek nincs parlamenti képviselete, nem rendel­kezik választói joggal. Ezért lehetünk ta­núi a már hetek óta folyó hatalmas tünte­téseknek, összecsapásoknak. A CNN amerikai tévétársaság a teg­napra virradó éjszaka sugárzott műsorá­ban bemutatta, hogy a dél-afrikai rendőr­ség kutyákkal, könnygázzal és gumilöve­dékekkel támadt a tüntetőkre. Egyelőre nincsenek pontos adatok arról, hogy a vá­lasztások napján hányán vesztették éle­tüket és hányán sebesültek meg. Ugyan a Nemzeti Párt elvesztette mandátumainak egynegyedét, de így is megőrizte szoros többségét a parlament­ben. Frederik Willem de Klerk pártvezér, akit várhatóan jövő héten államfővé választanak, a szavazási eredményeket értékelve kijelentette: a szavazók a pártja által javasolt részleges reformok prog­ramjának a megvalósítására voksoltak. Politikai megfigyelők a tegnapi választá­sokat az ország háború utáni története legfontosabb ilyen eseményének minősí­tik. De Klerk megerősítette: utolsó ízben tartottak választásokat a színes bőrű la­kosság kizárásával. Szöuli diáktiltakozások (CSTK) - Szöulban szerdán diák- tüntetéseket tartottak Rim Szu Kjong fogvatartása miatt. Mint is­meretes, Rim a dél-koreai hatósá­gok tilalma ellenére részt vett a Phenjanban megrendezett XIII. Vi­lágifjúsági Találkozón, s emiatt tar­tóztatták le őt. A szerdai tiltakozó akción mintegy 3 ezer diák vett részt. A rendőrség könnygázzal próbálta feloszlatni a tömeget. S panyolhonban az időpontnál, jövő esedékes júniusnál hamarabb, már idén október 29-én választásokat tartanak. Felipe Gon- zález miniszterelnöknek a kormány rendkívüli ülése után elhangzott közlése azt jelenti, hogy a trancóista rezsim 1975-ös bukása óta már ötödízben járulnak urnákhoz a sza­vazók. A tét most az lesz, hogy a kormányfő és egyszemélyben fő­titkár pártja, a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) tripláz-e, s megismétli-e 1981-es és 1986-os .választási győzelmét. Ha ez sikerül­ne, akkor a most 47-éves González is egyedülálló rekordot érne el az ország történetében, s egymás után harmadszor tölthetne újabb négy évet a bársonyszékben. Nem titkolta a miniszterelnök, hogy miért hozták előre mintegy ki­lenc hónappal a szavazást. Meglehetősen szűkszavú indok­lása így hangzott: szükségét látják megfelelő körülmé­nyek kialakításának ahhoz, hogy megoldhassák az 1992-től létrejövő egységes nyugat-európai piaccal összefüggő, főleg pénzügyi problé­mákat. Ez valóban szerteágazó fela­dat, hiszen az áruk, a szolgáltatá­sok, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának biztosításához szám­talan adminisztratív és egyéb jellegű akadályt kell felszámolni, s több mint ezer különféle előírást és rendeletet szükséges a 12 tagországban közös nevezőre hozni. Spanyolország ne­gyedik éve tagja a Közös Piacnak, és Madrid nem szeretné, ha esetle­ges hazai problémák vagy parla­menti huzavonák miatt éppen orszá­ga hátráltatná ezeknek a kérdések­nek a megoldását. A szocialisták ugyan abszolút többséget élveznek a 350-tagú par­lamentben, ám az 1981-ben meg­szerzett 202 mandátumból a követ­kező választásokon már csak 184-et tudtak megőrizni. Gonzálezék most alighanem úgy tették fel a kérdést, vajon jövő nyáron nem apadnának-e tovább ezek a képviselői helyek. Amikor a választások gyors kiírását eldöntötték, számításaikból nem hagyták ki azt a körülményt, hogy az országban általában a tél és a ta­vasz a sztrájkakciók hagyományos időszaka, s ezek az ismétlődő meg­mozdulások mindig is ártottak a kor­mánypárt népszerűségének. Ezért látják valószínűleg jónak azt, hogy még a várható munkásakciókat megelőzően megtartsák a választá­sokat. A kabinetnek komoly presz­tízsveszteséget okozott a tavalyi de­cemberi általános sztrájk, amelyre az országban 1934, vagyis a világ- gazdasági válság óta nem volt pél­da. A kommunisták befolyása alatt levő legnagyobb szakszervezet, az UGT (Általános Munkásszövetség) felhívására 7 millióan léptek sztrájk­ba. A kiváltó ok az volt, hogy az ország egyes területein továbbra is nagymértékű a munkanélküliség, becslések szerint 2 millió körül mo­zog. Pontos adatok nem állnak ren­delkezésre, mert például a gyakor­latban már az sem minősül állásta­lannak, akit részmunkaidőben, pél­dául három órára alkalmaznak. Igaz, az utóbbi két-három évben e téren sokat javult a helyzet, hiszen a kül­földi tőkeberuházások révén mint- egy egymillió munkahely létesült. Nagyon erélyesen lépett fel a kor­mány a szakszervezetekkel szem­-------------KOMMENTÁRUNK be n, és González ezt a Die Zeitnek adott interjújában így indokolta: megérti, hogy béremelést, a rok­kantsági és egyéb nyugdíjak növelé­sét kérik a szakszervezetek, hiszen azt tartják, miért ne kaphatnának ők is többet az immár nagyobb kalács­ból. A miniszterelnök ezzel arra utalt, hogy Spanyolországban az utóbbi két évben a gazdasági növe­kedés átlagos évi üteme meghalad­ta az 5,5 százalékot, s ez messze túlhaladta valamennyi közöspiaci tagország hasonló mutatóját. Emlé­keztetőül csak annyit, hogy a szo­cialista 1982-es hatalomátvételekor 2 százalékos éves gazdasági visz- szaesés volt tapasztalható. A mi­niszterelnök türelemre intette a sztrájkolókat és azt hangoztatta, hogy ha választania kellene a kö­zött, hogy 10 százalékkal növelje Spanyol sietség évente a beruházásokat, vagy a szociális célú kiadásokat, akkor felelős politikusként épp a jövő érde­kében az előző variáció mellett hatá­rozna, hiszen a beruházásoknak munkahelyteremtő hatása van, tehát ez az út egyúttal a szociális gondok megoldásának az útja is. Ez valóban logikusan hangzik, de vajon elfogadhatja-e ezt az érvelést mondjuk az asztúriai bányász, vagy az öntödei, illetve hajógyári munkás, aki pár éve az utcára került a kor­mány kérlelhetetlen, a veszteséges üzemek sorozatos bezárását ered­ményező gazdasági programja kö­vetkeztében, s azóta sem tud meg­felelően elhelyezkedni. Nos, ez a 2 milliós állástalan hadsereg nem túl nagy a 40 milliós összlakosság­hoz képest, de a sztrájkakciók idején csaknem négyszer ennyi dolgozót mozgósítottak, márpedig ez a szám egy esetleges szavazásnál rengete­get nyom a latban. Úgy tűnik tehát, hogy a madridi kabinet a választók sürgős urnák elé szólításával elébe akar menni ezeknek a dolgoknak. A szocialistákat emellett bátorították az Európai Parlamentbe júniusban megtartott választások eredményei, hiszen a szavazatok 40 százalékát megszerezték, A -7 átlagot véve, Spanyolor- r\Z. szágban érezhetően javul a helyzet, a vaskézzel - olykor a thatcheri kíméletlenséghez hason­latos - eréllyel végrehajtott szerke­zetváltási politika sok feszültséget szült, de kétségtelenül jelentkeznek már első gyümölcsei: a már említett rekordütemű gazdasági fellendülés, ezenkívül a 30 százalékos inflációt 8 százalék közelébe szorították le, s évente a beruházások 10-15 szá­zalékkal bővülnek. Felipe Gonzále­zék választási stratégiája most arra épül, hogy ezt a - szerintük igazán csak az elkövetkező években kitelje­sedő - fellendülést most nem sza­bad csírájában elfojtani. S ha Spa­nyolország megfelelően felkészül a kétségtelenül nagyobb konkuren­ciát jelentő 1992 utáni évekre, akkor az Európához történő spanyol fel­zárkózás, - amelyet Madridban szinte jelszószerűen hangoztatnak - még sikeresebb, a kisember szá­mára is kevésbé fájdalommentes lesz. A jövő havi választások ered­ményei mutatják majd meg azt, hogy a választók minderről ugyanúgy vé­lekednek-e, mint a kormány. P. VONYIK ERZSÉBET Szakadással fenyegető széthúzás a nicaraguai ellenzék soraiban (ŐSTK) - A februárra tervezett nicaraguai választások előtt a szét­hullás küszöbére került a 14 ellenzé­ki politikai pártot tömörítő Ellenzéki Nemzeti Szövetség (UNO). Az egyes pártok képviselői a múlt szombaton gyakorlatilag egyértel­műen megválasztották elnökjelöltjü­ket, Violeta Chamorrát, a La Pren- sa című ellenzéki napilap kiadóját. Ugyanakkor sokáig nem tudtak megegyezni az alelnökjelölt szemé­lyében, s ez heves vitát váltott ki az ellenzék soraiban. Végül is a válasz­tás Virgilio Godoyra, a sandinista kormány egykori munkaügyi minisz­terére esett. Az UNO több tagja azonban Go- doyt „túl balosnak" tartja. Ezért az ellenzék kéréssel fordult a nicara­guai Legfelsőbb Választási Tanács­hoz, hogy 14 nappal halasszák el a jelöltek bejegyzésének határidejét, amely ma jár le. A kérés is bizonyít­ja, hogy a koalíció képviselői maguk sem tudják, mely pártok maradnak ,,hűek“ az UNO-hoz. Silviano Matamoros, a konzer­vatív párt képviselője bejelentette, hogy az UNO négy pártja elutasítja Godoy jelölését. Az említett pártok ezért nem is vettek részt a koalíció vezetőségének keddi ülésén, ame­lyen alá kellett volna írni a hivatalos dokumentumokat a választási koalí­ció megalakításáról. Sőt, ezzel egyi- dőben tárgyalásokat kezdtek egy saját választási koalíció létrehozá­sáról, melynek alelnök-jelöltje Enri- que Bolanos, a nicaraguai vállalko­zó körök képviselője lenne. A Nation című amerikai folyóirat szerint Costa Ricában a nicaraguai kontrák tagjaiból és panamaiakból álló ütőképes harci alakulatokat hoz­nak létre. Ezek a harci egységek beszivárognak a szomszédos Pana­ma területére, ahol katonai akciókat hajtanak végre azzal a céllal, hog^ megdöntsék a jelenlegi kormányi A lap szerint eddig négy ilyen alaku­latot létesítettek, s a legfőbb szerve­ző az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA. Modesto Watson, a nicaraguai kontrák egykori tagja a Nation szá­mára adott nyilatkozatában elmond­ta, számos harcostársa tartózkodik jelenleg a Costa Rica-i határtól 30 kilométerre levő titkos panamai ka­tonai tábor területén. Ezt a bázist a CIA által kiküldött repülőgépek és hajók látják el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom