Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám, péntek
Kötődnek a falujukhoz Kis gömöri falu, alig több mint félezer lakossal. A térképek többségén meg sem található, a rádióban azonban nap mint nap hallani a vízállásjelentésben: a Sajó Csoltónál (Öoltov)... Rövidesen 45 éve lesz annak, hogy a szovjet csapatok felszabadították. Lakosságának száma azóta sem nőtt, de nem is csökkent. Egyike azon kis településeknek, amelyben a mai napig megmaradt az egyosztályos iskola, amelybe 18 tanuló jár.- A felszabadulás óta a település jelentősen fejlődött - summázza Bodnár Istvánná, a hnb elnöke. - Ami itt azóta felépült, minden társadalmi munkában készült. A település arculata teljesen megváltozott. Kifakult fényképet tesz az asztalra. Ezen jól látni, hogy a falu leghosszabb, poros utcáján egykor kis patak folydogált. Ma sem apadt el a vize, de a földben, betoncsövekben csörgedezik, s a kavicsos, he- pe-hupás utat aszfaltszőnyeggel vonták be. A két oldalán levő családi házakat pedig átépítették.- A Sajó szabályozása sok gondot levett a vállunkról - állítja Bliz- man Ilona, a hnb képviselője, a közrendészeti szakbizottság titkára.- Szeretem a szülőfalumat - mondja Varga Péter (A szerző felvételei)- Gondot már csak a kis patak okoz, amikor a magaslatokról lezúdul tavasszal a víz. Ezért is szorgalmazzuk, hogy a falu fölött mielőbb víztározó épüljön, amely mindnyájunk számára biztonságot, nyugalmat jelentene, s talán idegenforgalmi célokra is fel lehetne majd használni. A munkabíró lakosok nagy része a környéken dolgozik. Helyben három kőbánya, egy aszfaltkészítő részleg üzemel és itt van a közös szövetkezetnek a gazdasági udvara is. Ezektől a munkahelyektől nem sok segítséget kapnak a település fejlesztéséhez. A lakosoknak kell a feladatokkal megküzdeniük, dicséretükre legyen mondva, sikerrel teszik.- A fejlődést csak az tudja felmérni - mondja az elnök aki ismerte településünket a felszabadulás előtt. Először a tűzoltószertár épült fel, majd 1964-ben a művelődési otthon- amelyben a hnb irodái és ideiglenesen az óvoda is helyet kapott. Ezt követően üzlet és vendéglátó-ipari létesítmény épült, s három évvel ezelőtt fejeztük be a ravatalozó építését. Útjainkat járdák szegélyezik, átépítettük a közmegvilágítást és a hangosanbeszélő hálózatát, feltöl- töttük a művelődési otthon előtt levő területet. A lakosok mindenkor szívesen segítenek. Jó példával szolgálnak a képviselők. Kis település vagyunk, a felsőbb szervek nehezen döntenek egy-egy beruházásról, mindenért meg kellett küzdenünk. Megszervezték a háztartási hulladék elszállítását, készül a gázvezeték építésének a terve, de jelenleg fontosabbnak tartják a községi vízvezeték-hálózat építését. Ugyanis a községben levő kutak vize nem iható.- A következő tervidőszakban ez a kérdés is megoldódik - vélekedik Fejes Viktor, a jnb képviselője.- A közeli településeken kutakat fúrnak, innen jut majd el hozzánk az ivóvíz. Ha a gáz és a vízvezeték lefektetését befejezzük, újra rendbe tehetjük az utainkat. Szívesen dolgozunk, hiszen városi szintű lesz a közművesítésünk. A korábbi besorolás szerint Csol- tó nem tartozott a fejlesztendő települések közé, szerencsére ez már megváltozott. Igaz, hogy az évek folyamán sok családi házat átépítettek és újak is épültek, de sok fiatal más településen keresett boldogulást. Házhelyhiány miatt többen Sáfár ikovóban építkeztek. Valószínű, hogy a helyzet megváltozik, a volt főút mellett már öt építkezési telket osztottak ki, két családi ház már tető alatt van. Itt épít Varga Péter, a hnb fiatal képviselője is. Hogy miért döntött úgy, erről ezt mondja:- Szeretem szülőfalumat. Kezdetben éafárikovóban a piesoki gépgyár ottani üzemében dolgoztam. Amióta építkezem, az efsz melléküzemágában vállaltam munkát. Igaz, hogy az előbbi munkahelyemen is kaphattam volna lakást, de én jobban érzem magam családi házban. Hát ezért építkezem és azért is, mert kötődöm a faluhoz.- A szemben levő oldalon további- öt telket alakítunk ki - viszi tovább a szót az elnök. - Sajnos, a kisajátítási eljárás igen hosszadalmas, s így egyesek másutt kezdenek építkezni. Mielőbb változtatni akarunk a helyzeten, hogy megtartsuk a fiatalokat a településen. Terveknek nincsenek híján, szeretnének végre óvodát építeni. A művelődési otthonban elhelyezett óvodában csak húsz gyermeket tudnak elhelyezni, s ez nem elegendő. A lakosok vállalják az újabb társadalmi munkát. Postás nyit be, tőle megtudja f éven felüli gyerekeknek szánt épí- tószekrény gyártását kezdte meg a brnói Chemoplast ipari szövetkezet. A Che- va építőelemeiből a gyermeki fantázia szerint kisautó, repülőgép, házikó állítható össze. Az újdonság a karácsonyi piacon jelenik meg, csomagolása az idei Embax Print kiállításon aranyérmet nyert. A játék megállja helyét a világcégek hasonló termékei között. Felvételünkön (balról) Lud- vík Kié mérnök, Zde- nék Manas és Karéi Kuneé a már kész építöszekrényt ellenőrzi. (Igor Zehl felvétele -CTK) Bodnár Istvánná, a hnb elnöke juk, hogy mintegy száz napilap - ebből 82 Új Szó - és negyven hetilap jár a községbe, s minden harmadik házban van telefon. Még az ősszel megkezdik a művelődési ház tatarozását, folytatják a parkosítást, a zöldterület bővítését. Ami az ellátást illeti, rendszeresen kijár a mozgó hentesüzlet, helybe elhozzák a gázpalackokat, hívásra házhoz jön a tévészerelő. Gondot okoznak a bányák, az erős robbantásokat a régebbi házak nehezen bírják már ki.- Két év múlva elérem a nyugdíjkorhatárt, de azután is segítek majd- mondja az elnöknó, akit tizenegy évvel ezelőtt a Kiváló munkáért kitüntetést kapta, majd így folytatja.- Karácsonykor emlékezünk meg a település felaszabadulásának 45. évfordulójáról. Lakosaink a nagy esemény tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat már több mint hetven százalékra teljesítették. Nem fér kétség ahhoz, hogy a csoltóiak a terveiket, elképzeléseiket megvalósítják, még akkor is, ha csak alig félezren vannak. Közös akarattal sok mindent el lehet érni, ezt igazolják az eddigi eredményeik •s- NÉMETH JÁNOS KOMMENTÁUUK Nem vonzó az eladói pálya? Talán nincs is olyan kislány, aki gyermekkorában ne játszana szívesen üzletesdit. Egy részüknek aztán annyira szívéhez nő az áru kínálgatása, hogy életpályául választja a kereskedői szakmát. Nem ok nélkül említettem, hogy a lányok kedvenc szórakozása az árukínálat, hisz a kereskedelmi dolgozók túlnyomó többsége nő. Persze, vannak, akik nem szakmaszeretetből kerültek a pályára, hanem a véletlen hozta úgy, hogy jobb lehetőség híján kénytelenek elvégezni a kereskedelmi szakmunkásképzőt. Valószínúleg az utóbbiak közül kerülnek ki elsősorban azok, akik egy idő után valamilyen szubjektív vagy objektív ok miatt hátat fordítanak a boltoknak. Sajnos, nincsenek kevesen. Az SZSZK Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumához tartozó szervezetekből az idén az első félévben 9930 dolgozó választott más munkahelyet. Igaz ugyan, hogy helyükbe egyrészt újak léptek a pultok mögé, de a kellő, gyakorlattal nem rendelkező fiataloknak, vagy a kényszerből felvett szakképzet- len, korábban háztartásbeli nőknek jó időre szükségük van, amíg elsajátítják a nem könnyű szakma csínját-bínját. Az is elgondolkodtató, hogy jelenleg 885 kereskedelmi dolgozó hiányzik. Az örvendetesnek éppen nem nevezhető helyzet okait elemezve az érintettek és az illetékesek egyaránt az első helyen említik a béreket. Az elmúlt évhez viszonyítva ugyan növekedtek az ágazatban az átlagkeresetek, de a kereskedelmi dolgozók 2733 koronás havi jövedelme még mindig 266 koronával alacsonyabb a népgazdaságunkban kimutatott, átlagnál. Ha ezt az anyagi felelősséggel vetjük össze, - sokszor százezrekről, sőt milliókról van szó - még szembetűnőbb a hátrányuk. Azt talán már mondani sem kell, hogy a kiskereskedelmi egységek eladóinak a legrosszabb a helyzete, és elsősorban az élelmiszerboltokban dolgozók érdemelnének nagyobb figyelmet. Az üzletekben végzett munka nem tartozik a könnyű foglalkozások közé. Fizikailag és pszichikailag egyaránt fárasztó, megfeszített tempót, állandó odafigyelést és nem utolsósorban felelősséget igényel. Bár a korszerű áruházakban, önkiszolgálókban az anyagmozgatás egyszerűbb, a nők sokat cipekednek, gyakran a megengedettnél nagyobb terheket kénytelenek emelgetni, áthelyezni. A mechanikus vagy más segédeszközök ugyanolyan hiánycikkek a kereskedelmi dolgozók számára, mint a vevőknek bosszúságot okozó, ritkán elérhető termékek. S ez utóbbi - a hiányos kínálat - szintén oka, hogy túlságosan sok stresszhelyzetnek vannak kitéve a pult túloldalán állók. A vásárlók egy része ugyanis nehezen érti meg, - vagy ha logikusan fel is fogja, az indulatok néha túlcsapnak az ésszerűség határán - hogy az árukínálat fogyatékosságaiért a legkevésbé az eladót lehet hibáztatni. Ennek másutt és mélyebb gyökerei vannak. A munkakörülmények - bár tagadhatatlanul javultak az utóbbi időben - sem ideálisak. Vannak még boltok, ahol hiányoznak az alapvető szociális helyiségek, ahol a dolgozók az üzemi étkeztetést csak hírből ismerik. És nem utolsó sorban a munkaidő- beosztás is a „taszító" tényezők közé tartozik. A kisgyermekes anyáknak gondot okoz a korai nyitás, de a két műszakban dolgozók a késői zárást is csak úgy tudják vállalni, ha a családtagok besegítenek a gyerekekkel kapcsolatos tennivalókba. Ha a felsorolt negatívumokat mérlegre tesszük, nem csoda, hogy az sokszor a nem kívánt irányba billen el. Annál nagyobb megbecsülést érdemelnek azok, akik ennek ellenére is helytállnak, nem futamodnak meg a nehézségek közepette sem. Hisz nélkülük elképzelhetetlen mindennapi életünk. DEÁK TERÉZ ORVOSI TANÁCSADÓ Az epilepszia II. Az epilepszia talán legsúlyosabb formáját a nagy rohamok - Grand mai - képezik. Előfordulnak a gyermekkorban, és a felnőtt korban is. Az összes epilepsziák csaknem felét alkotják. Némely esetben mély álomban keletkezik, máskor elalvás- kor vagy ébredéskor, esetleg teljesen függetlenül a napi ciklustól. A roham hirtelen, minden kezdeti tünet nélkül mély eszméletvesztéssel kezdődik. A beteg elvágódik, gyakran esés közben sérülést szenved. A szemek többnyire nyitottak, felfelé vagy oldalra fordulva, fény- merevek. Ekkor kezdődnek a tónusos görcsök. Az alsó végtagok térdben és ágyékban meghajlanak, a kezek is hajlott tartásban vannak. Ez a helyzet gyorsan változik s átmegy a nyújtott testtartásba, a végtagok megfeszülnek, a hátizomzat kemény, feszes. A légzőszervek izomzata is megfeszül, ami a légzés átmeneti megszűnését vonja maga után. Ez az úgynevezett tónikus fázis kb. 30-60 másodpercig tart, majd átmegy a ,,klonikus“ fázisba. A testen ritmikus izomgörcsök jelennek meg, melyek erősek, a beteg a földhöz veri végtagjait, rángatódzik az egész teste, a fejét csapkodja. Sok esetben beharapja a nyelvét, a szája habos, a kifolyó habos nyál véres a sérült nyelvtől. A rohamot olykor vizelet- és székletürítés is kíséri. Fokozatosan a görcsök ereje gyengül, mind hosszabb időközökben jelentkeznek, míg végezetül teljesen megszűnnek. Időközben a légzés is megújul. A beteg továbbra is eszméletlen, a szervezet nagymértékű kimerülésének következtében az izomzat elernyed. A roham utáni időszakban a beteg eszméletéhez tér, de dezoríentált, nem ismeri környezetét, nem tudja hol van, mi történt vele. Lehet fejfájása, akadozva beszél, kimerültnek érzi magát. A leírt roham alatt a szervezetben különböző káros anyagcseretermékek keletkeznek, melyek veszélyesek a beteg szempontjából. Ezért is szükséges az epilepsziát gyógyítani s a kellő pillanatban helyesen elsősegélyben részesíteni a beteget. A gyógyítás mindig az ideggyógyász szakember feladata. Ő az, aki pontosan meghatározza, az epilepszia milyen típusáról van szó, s a felállított diagnózis alapján előírja a megfelelő gyógyszert. Az epilepszia gyógymódja az utóbbi 20 év alatt nagy fejlődésen ment keresztül, s ma már a gyógyszerek sokasága áll rendelkezésünkre a betegség elleni harcban. A felmérések szerint az esetek csaknem 80 százaléka kedvezően befolyásolható a gyógyszeres kezeléssel. Ehhez azonban nagy szükség van a beteg együttműködésére is, enélkül az elért eredmények csak félsikerek maradnak. A gyógyítás mindig hosszú ideig tart. Soha ne hagyjuk abba az előírt gyógyszer szedését, mert annak kihagyása vagy gyorsan történő csökkentése provokálhatja a roham keletkezését. Az antiepileptikum (epilepszia elleni gyógyszer) vérszintje csökkenhet a nem tökéletes felszívódás következtében is - pl. hányás esetében. Ilyenkor pótolnunk kell a kihányt gyógyszert, hogy elejét vegyük az esetleges komplikációknak. A gyógyszert mindig rendszeres időközökben vegyük be, pontosan az orvos utasítása szerint. Ha mellékhatások (álmosság, az íny elszíneződése, fényérzékenység, kiütések, gyomorfájás stb.) jelennek meg, rögtön forduljunk kezelőorvosunkhoz, de a gyógyszer szedését ne hagyjuk abba. Az orvos az elvégzett kivizsgálások alapján eldönti, hogy csökkentse-e az adagokat vagy más orvosságra van szükség. Az epilepszia gyógyításában nagyon fontos szerepe van a helyes életmódnak. Nem szükséges különösebb diétát betartani, de mindennemű szeszesital fogyasztása tilos. Nem ajánlatos a rumos desszert sem, mivel az alkohol már elenyészően kis mennyiségben is epileptikus rohamot válthat ki. A többi ételféleséget nem szükséges megtiltani, ésszerű azonban betartani a mindenki számára hasznos, egészséges táplálkozás - kevés cukor és zsiradék, sok fehérje, zöldség, gyümölcs, tejtermék - legfőbb elveit. A sót se használjuk mértéktelenül, s egyszerre ne fogyasszunk nagyobb mennyiségű folyadékot. A mértékkel fogyasztott kávé és tea is megengedett. Pszichikai szempontból az erős dohányost sem jó kínozni a teljes leszoktatással, habár ez nem válna egyáltalán kárára. Fontos a szabályos életritmus betartása. A beteg rendszeresen, megközelítőleg ugyanabban az időben térjen nyugovóra, az alvás hossza a felnőttek esetében 7-8 óra legyen. Ne virrasszunk, ne nélkülözzük az alvást, mivel annak elvonása fokozza az agy roham-készségét. Mellőzzük a délutáni szunyókálást, mivel az elalvás és felébredés időszaka szintén provokálhatja a roham keletkezését. Az epilepsziás beteg ezeknél az okoknál fogva ne dolgozzék váltakozó műszakban. Végezhet testi és szellemi munkát, tilos viszont az olyan munkakör, ahol a baleset veszélye nagyobb, mint a mindennapi életben - pl. járművezető, magasban dolgozók, esztergályos stb. Fontos, hogy a környezet nyugodt feltételeket teremtsen az epilepsziával sújtottaknak. Ehhez mindannyian hozzájárulhatunk, s kötelességünk is, hogy a betegeken segítsünk s megtegyünk mindent gyógyulásukért. Dr. MADARÁSZ ISTVÁN ÚJ SZŐ 4 1989. IX. 1.
