Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám, szombat
KIS ____ NY ELVÜK Egy hét a nagyvilágban Szeptember 23-tól 29-ig Szombat: a Wyoming állambeli Jackson Hole-ban befejeződtek a szovjet-amerikai külügyminiszteri tárgyalások • Margaret Thatcher brit kormányfő moszkvai villám- látogatása során megbeszélést folytatott Mihail Gor- bacsovval Vasárnap: Magyarországon az MSZMP kongresszusára való előkészületek keretében megyei pártkonferenciákat tartottak Hétfő: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa megkezdte őszi ülésszakát • New Yorkban megnyilt az ENSZ-közgyú- lés általános politikai vitája Kedd: Várnában a szocialista országok kommunista és munkáspártjai nemzetközi kérdésekkel foglalkozó KB-tlt- kárai kezdtek tanácskozást • A magyar parlament jóváhagyta a kivándorlási és az útlevéltörvényt • Kambodzsában befejeződött a vietnami csapatok kivonása Szerda: A Sri Lanka-i belső konfliktus rendezésének szándékával az ország hadserege megszüntette a szingaléz szélsőségesek elleni hadműveleteit • A szlovén parlament jóváhagyta a köztársasági alkotmány módosítását Csütörtök: A Varsói Szerződés tagállamai a bécsi tárgyalásokon új javaslatokat terjesztettek elő a taktikai légierőre és a harci helikopterekre vonatkozóan Péntek: Genfben megkezdődött a hadászati és úrfegyverekröl szóló szovjet-amerikai tárgyalások 12. fordulója Aktivitás az ENSZ-ben Beindult a szokásos őszi nagyüzem New Yorkban: kezdetét vette az ENSZ-közgyűlés 44. ülésszakának általános vitája. Emellett a jelen levó állam- és kormányfők, külügyminiszterek és más magas rangú diplomaták talán még a korábbi éveknél is aktívabbak, hiszen kétoldalú találkozóik igen sűrűn érik egymást. A Közgyűlés munkájára kedvezően hatottak a múlt hét végi szov- jet-amerikai külügyminiszteri találkozó eredményei. Eduard Sevardnadze és James Baker tárgyalásain ugyanis olyan kérdésekben sikerült megállapodni, illetve előrelépni, amelyek szorosan érintik az egész világ problémáit, s így az ENSZ- ülésszakon is a legfőbb napirendi pontok közé tartoznak. Ennek ellenére nagy érdeklődés előzte meg Bush amerikai elnök és Sevardnadze felszólalását. Mint megmutatkozott, a Szovjetunió és az USA Wyo- mingban nem lőtte el az összes puskaporát, s hagyott új kezdeményezéseket az ENSZ-vitára is, elsősorban a vegyi fegyverekkel kapcsolatban. A Bush által ismertetett terv tíz éven belül, három szakaszban kívánja megszabadítani az emberiséget a vegyi fegyverektől. Az USA az első nyolc évben megsemmisítené arzenáljának 98 százalékát, ha a Szovjetunió is így tesz, továbbá kész tíz éven belül az összes ilyen fegyverét megsemmisíteni, ha a vegyi eszközöket gyártani képes valamennyi ország aláírja a teljes tilalomról szóló megállapodást, de még azt megelőzően kész felszámolni készleteinek 80 százalékát, ha a Szovjetunió azonos szintre csökkenti vegyi fegyvereit és megállapodik a csökkentés feltételeiről, beleértve az ellenőrzés módját is. Sevardnadze ennél tovább ment, s a vegyi hadviselés eszközeinek teljes felszámolását sürgette négypontos javaslatában. Eszerint először gyártásukat kellene megszüntetni, majd a két nagyhatalom arzenáljának lényeges csökkentése vagy megsemmisítése következne, s az érintett államok kötelezettséget vállalnának arra; semmilyen körülmények között nem vetnek be vegyi fegyvereket, végül az ellenőrzés szerepe is nagy hangsúlyt kap az indítványban. Most a részletektől, illetve a különbségektől akár el is tekinthetünk, a lényeg az, hogy mindkét nagyhatalom a világszervezet előtt is demonstrálja szándékát a fegyverek e veszélyes fajtájának a felszámolására. A leszerelés témaköre, természetesen, fontos helyet kap az ENSZ- közgyűlés vitájában, ugyanakkor megfigyelhető a felszólalásokban egy bizonyos hangsúlyeltolódás is. A szovjet külügyminiszter kifejtette például, hogy az egyes országokon, s főleg a térségeken belüli konfliktusoknak szélesebb nemzetközi kihatásai vannak, tehát ezek megoldására a világszervezet részéről még nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Több felszólaló a gazdasági és a környezetvédelmi kérdéseket nevezte olyan problémának, amely az igazi fegyverekhez hasonlóan fenyegeti a világot. Ugyancsak az égető gondok közé tartozik, és széles nemzetközi összefogást igényel a terrorizmus és a kábítószer-keres- kedelem elleni harc - hangzott el az ülésszakon számos szónok szájából. Az említett témákban folytatott együttműködést kétségtelenül elősegítik a New York-i kétoldalú találkozók, amelyek ugyan általában rövidek, de annál tárgyszerűbbek és lényegretörőbbek. Ami Csehszlovákiát illeti, Jaromír Johanes külügyminiszter is nagy aktivitást fejt ki, igyekszik kihasználni szinte minden percet. Találkozói közül most a nyugatnémet és az amerikai diplomácia vezetőjével folytatott megbeszéléseit emelnénk ki. Hans-Dietrich Genscherrel tárgyalt az NSZK prágai nagykövetéségén tartózkodó NDK-állampolgárok ügyéről is, amelyre elsősorban a két német államnak kell megoldást találnia. A James Bakerrel tartott találkozó azért keltett nagy figyelmet, mert 11 év óta ez volt az első csehszlovákamerikai külügyminiszteri szintű megbeszélés. A 45 perces eszmecsere mindkét fél szerint hasznos és tárgyszerű volt. Remélhetőleg a következő ilyen találkozóra nem kell várni 11 évet... Felhevült Jugoszlávia Felforrósodott ismét a jugoszláv belpolitikai helyzet, ezúttal a szlovén alkotmánymódosítás körüli vita miatt, amely még a szövetségi kormánynak (épp a parlament elé terjesztett) antiinflációs csomagját is a háttérbe szorította. A héten minden országos vezető testület, így az államelnökség, a JKSZ KB Elnöksége, a szövetségi képviselőhöz és a kormány is állást foglalt az ügyben. Azért ilyen egyszerre, mert a szlovén köztársasági szkupstina szerdára tűzte ki a tervezett alkotmánykiegészítés megszavazását és sokan azt remélték, hogy ezt sikerül megakadályozni. Nem sikerült. De nézzük, miért váltott ki ilyen heves reagálásokat a szlovén alaptörvény módosítása, miért zúdul annyi kritika a szlovén vezetőkre. Az alkotmányt kiegészítő függelékek egyike kimondja a szlovén nép önrendelkezési jogát - egészen az elszakadásig. Ljubljanában váltig hangoztatják, hogy tényleges elszakadási szándékról nincs szó, ez a kitétel a tag- köztársaság önállóságát hivatott jelezni a föderáción belül, mert ez felel meg a korszerű alkotmány követelményeinek. Szlovéniában általánosnak mondható az a vélemény, miszerint a testvériség és az egység jelszavát a testvériség és a különbségek tiszteletben tartásának fogalmával kell helyettesíteni. Mint azt a szlovén népfront elnökségének ülésén az egyik felszólaló hangsúlyozta: nem kell félni Szlovénia elszakadásától, képtelenség erről vitatkozni, mert ez a köztársaság nem is akar elszakadni, és nincs is hova elszakadnia, az alkotmánymódosítás csupán az egész szlovén nép önrendelkezési jogának a megnyilvánulása. Jugoszláviában egyébként a tervezett állami és gazdasági reformok keretében a szövetségi alkotmány módosítása is napirenden van, s mintegy az erre való felkészülés jegyében az egyes tagköztársaságok igyekeznek változásokat eszközölni saját alaptörvényükben. Eközben két fő tendencia figyelhető meg. Az egyik a most bírált „szlovén vonal", amely a tagköztársaságok önállóságának fokozásában látja a jugoszláviai nemzetek és nemzetiségek egyenrangú közössége föderatív államrendszerének fejlesztését. A másikat Szerbia képviseli, s lényege inkább az erős központi hatalom kiépítése. Ez a szándék érvényesült néhány hónapja, amikor a szerb alkotmányt is módosították, s például a köztársaság területén levő két autonóm tartomány, a Vajdaság és Koszovo addig meglevő széles jogköreit korlátozták. Ezt szlovén részről már akkor bírálták. Most is a szerbiai és a szlovéniai vezetők szócsatája a leghangosabb: Belgrád szerint a szlovének veleszületett tulajdonsága a szeparatizmus, Ljubljana pedig az ún. nagyszerb nacionalizmustól óv mindenkit. A JKSZ KB Elnökségének szerda hajnalig nyúló ülésén például Milán Kucsan, a szlovéniai pártszervezet vezetője azt mondta, hogy a szlovén alkotmány módosítása nem a JKSZ alaptörvényével áll ellentétben, hanem a szerbiai köztársasági államelnökség elképzeléseivel, s hogy Szerbia más tagköztársaságok rovására igyekszik magának döntő befolyást biztosítani a föderáción belül. Szerb részről ezt visszautasították, hangoztatva, hogy Kucsan „hadat üzent" Szerbiának. Nehéz megjósolni, milyen irányt vesznek az események. Annyi bizonyos, hogy nem sok jót sejtetnek a Szerbiában és Crna Gorában rendezett tiltakozó akciók, nagygyűlések, amelyeken Szlovénia döntését élesen bírálják. (A titogradi parlament előtti megmozduláson pl. Momir Bulatinovics, a Crna Gora-i KSZ KB Elnökségének elnöke azt mondta, hogy a tagköztársaság dolgozói nem engedik meg Jugoszlávia egységének szétverését, s ha kell, fegyverrel a kezükben fogják azt védelmezni.) Most az alkotmánybíróság dolga, hogy eldöntse a vitát, amely a mai Jugoszlávia számos problémáját hozta a felszínre. A testületnek minél előbb össze kellene ülnie, kérdés azonban, hogy a döntés, bármilyen legyen is az, lecsillapíthatja-e a kedélyeket... PAPUCSEK M. GERGELY Mihail Gorbacsov a Legfelsőbb Tanács ülésének szünetében képviselőkkel beszélget (Telefoto - CSTK) Lopakodó, rugdalódzó és egyebek Az élet változásai magukkal hozzák a nyelv változásait. A mindennapi életben tapasztalható nagy iram azonban alig teszi lehetővé, hogy minden megjelenő, bennünket érdeklő hosszabb-rövidebb írást figyelemmel kísérjünk. így aztán a technika, a tudományos világ és a legkülönbözőbb szakterületek újdonságairól, illetve a velük kapcsolatos új szavakról és szókapcsolatokról nem mindig akkor szerzünk tudomást, amikor első ízben jelennek meg a „színen". De az élet gyors változásaival lépést tartani szinte lehetetlen. A változásokkal összefüggő „nyelvi újdonságok11 feltérképezése is rendkívül igényes feladat, egy rövidebb lélegzetű írás ezért csupán ízelítőt adhat nyelvünk állandóan bővülő szókészletéből. Az épület határidőre elkészült, már csak a tolókaros felvonók szerelését kell befejezni - olvasom az egyik tudósításban. Az ember elképzel ugyan valamiféle felvonót, nem biztos azonban, hogy éppen olyanról van szó. Nem ártana legalább a képét látni, hogy teljesen világos legyen az olvasó számára a tolókaros felvonó mibenléte. így vagyunk mostanában több dologgal, mert szinte egyetlen hét sem múlik el, hogy vagy a tudomány, vagy a technika ne lepné meg a világot valami újjal. Ezekről természetesen elsősorban a szaklapok közölnek részletesebb ismertetéseket, de a napilapok is beszámolnak róluk tájékoztató jellegű cikkekben. Ha az ember rendszeresen olvassa őket, lépten-nyomon rábukkanhat olyan mondatokra, amelyekben figyelmünket magukra vonó érdekesebb új szavak vagy szókapcsolatok vannak. Például: A döntés értelmében a főállású alkalmazottak nem vállalhatnak mellékállást. Bár eddig csak az állás szót ismertük, az új szavak nem szorulnak különösebb magyarázatra. Ha azt olvassuk, hogy a nagyhatalmak képviselői csúcstalálkozóra készülnek, senki sem gondol arra, hogy valamilyen csúcson fognak találkozni. Eddig csak lapzártáról hallottunk, nemrégiben azonban a tévénézők azt is megtudták, hogy az esti műsor napzártával fejeződik be. Nem okoz fejtörést az sem, ha ilyesmikről olvasunk: Aratáskor vagy a betakarítás járulékos munkái során a javított gépekre nagy szükség lesz. - A sajtótájékoztatón az anyukák megnyugtatására azt is bejelentették, hogy az üzletekben rövidesen lesz elég macifejes rugdalódzó. - Az atomerőművek biztonságellenőrzésére vonatkozó törvényt nemzetközi megajánlási bizottság készítette elő. - A vezetőség megvitatta a gondosan összeállított gazdasági csomagten/ részletes indokolását. - Az utóbbi években az egész világon meggyorsult az információáramlás. Néha nincs szükség az új szavak és szókapcsolatok magyarázatára, mert jelentésük sejthető a szövegkörnyezetből: A 80-as években volt olyan felfutási időszak, amikor a szakácskönyvek hihetetlen mennyiségben fogytak. - A lakosság szükségleteinek jobb kielégítése végett feltétlenül szükség van a háttéripar mielőbbi kialakítására. Olykor viszont nem ártana a napilapok tudósításaiban előforduló egy-egy új szó vagy kifejezés megvilágítása, hogy az olvasónak ne - kelljen esetleg találgatnia: A módosított törvényből kiküszöbölték a gumifogalmakat (az olyan fogalmakat, amelyek különbözőképpen magyarázhatók). - Bizonyos idő óta hiánycikk az egyujjú lengőkesztyű (zsinóron lógó, nyakba akasztott kesztyű). - Egyes vezetőbeosztású dolgozókat felszólíthatnának, hogy kérjék korkedvezményes nyugdíjaztatásukat (a nyugdíjtörvényben megszabott életkor elérése előtti nyugdíjaztatás). - Újabban több országban felgyorsultak a társadalmi-politikai mozgások (a társadalmi és a politikai élet élénkebb lett). - Az amerikaiak óriási összegeket fordítottak a lopakodó (újfajta bombázó repülőgép) kifejlesztésére. Amint e néhány példából is kitűnik, egyik-másik új szó vagy szókapcsolat első hallásra talán kissé különös, de idővel ezeket is megszokjuk majd. És ma még nem is sejtjük, hány új szóval fog bővülni szókészletünk a közeljövőben... ’ HASÁK VILMOS „Ólomból szedett emberöltő" Ezt a címet olvashattuk a napokban az Új Szó egyik írása - riportja- felett. Kép-e ez, vagy képzavar? - tették fel a kérdést nekem is azok, akik ezen vitatkoztak, s nem jutottak dűlőre. Mielőtt azonban állást foglalnánk, nézzük meg, miről is van a cikkben szó! Egy jó nyomdászról, aki 1940 óta dolgozik a szakmában, s „fél év múlva lesz ötven esztendeje annak, hogy a tördelőpult elé állt". A szerző nyilván úgy gondolta, hogy aki ennyi időt - csaknem egy életet - eltölt a szakmájában, az egy emberöltőt szentelt annak. Ez ugyan még nem képzavar, de - sajnos - másokat is félrevezető hibás szóválasztás. Az emberöltő szó használata itt jelentésénél fogva nem helyes. Mert mit is jelent ez a szó? Annyi időt, amennyi egy-egy emberi nemzedék felnövekedéséhez, kifejlődéséhez szükséges (25-35 évet) - olvashatjuk A magyar nyelv értelmező szótárában. A szókép szemléletessé, könnyen érthetővé teszi a mondanivalót. Vajon az ólomból szedett emberöltő kifejezésnek megvan-e ez a tulajdonsága (nem számítva most az emberöltő szó hibás használatát)? Nincs. Sőt inkább zavart okoz, mert az olvasó nem tudja, mit értsen rajta. A stilisztika szerint szókép úgy keletkezik, hogy két fogalmat, jelenséget összehasonlítunk, köztük összefüggést létesítünk azzal a céllal, hogy egyiket a másikkal magyarázzuk, szemléletessé, elképzelhetővé tegyük, megértessük (Fábián-Szathmári-Te- restyéni: A magyar stilisztika vázlata, 1958, 77.1.). A vizsgált címben megvan ugyan a két fogalom, amelynek valami köze lehet egymáshoz: az ólomból való betűk szedése és egy embernek az ezzel a munkával eltöltött ideje; a kép megalkotása mégsem sikerült. Nem, mert ezt az időt (a szerző szerint emberöltőt) nem ólomból szedte (ki) a nyomdász, még képletesen sem. A képzavart tehát a -ból ragos szó okozza, mert konkrét értelművé teszi a képnek szánt kifejezést. Ahhoz, hogy valamiféle kép legyen e kifejezésből, mindenekelőtt a határozóragot kell megváltoztatni: ólomba szedett emberöltőről már beszélhetnénk, ha nyomdászunk 25-35 évet töltött volna el betűszedéssel (most ne akadjunk fenn azon, hogy a tördelés egy kicsit más jellegű munkai). Beszélhetnénk, mert így már kapcsolatot teremthetnénk a betűszedés és az ezzel eltöltött idő között; képszerű kifejezéssel élve: az illető mintegy ólomba szedett egy emberöltönyi időt. De- mint rámutattunk - itt többről van szó, mint egy emberöltőről. A kép- és a cím - talán így kevésbé lett volna zavaró: Ólomba szedett fél évszázad. JAKAB ISTVÁN
