Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-28 / 229. szám, csütörtök

JSZÚ 5 I. IX. 28. A megelőzésen a hangsúly Tanácskoztak a járásbíróság kommunistái Visszapillantás a jövőbe ÖTVENÉVES A PÚCHOVI MAKYTA Ruha is teszi az embert - halljuk gyakran. Különösen akkor, ha kifejezi egyéniségünket, megfelel az alakunknak és finom anyagból készült. Ha magunk varrunk, s ha van egy kis önkritikánk is, valószínűleg jólöltözöttek leszünk. Mi a helyzet akkor, ha a konfekcióiparra vagyunk utalva? Vajon a hazai termékek között is megtaláljuk a kedvünkre való ruhát, vagy csak a külföldi márkájúak között válogatunk? ízlés, pénztárca és persze kínálat kérdése az egész. Az ízlés és az anyagi lehetőség magánügy. A boltok kínálata, vagyis a gyárak munkájának eredménye viszont már közügy. A Rimaszombati (Rimavská So- bota) járásban az elsők között tartot­ta meg évzáró gyűlését a járásbíró­ság pártalapszervezete, amely a já­rás valamennyi jogi intézményének, így az ügyészségnek, jegyzőségnek és a jogi tanácsadói hivatalnak a kommunistáit tömöríti. Hilda Tomkovának, az alapszer­vezet elnökének beszámolójából ki­tűnt, hogy az értékelt időszak fő célkitűzéseit a pártmunkában és a testületek mindennapi tevékeny­ségében is sikerült megvalósítani, önelégültségre ugyanakkor nincs okuk, mert a járás lakosságának köztudottan kedvezőtlen struktúrája miatt kerületi viszonylatbán nem tar­toznak a legjobbak közé. A járásbí­róság a büntetőtevékenységben az elmúlt időszakban elsősorban a la­kosság személyi és vagyonbizton­ságára, a szocialista vagyon védel­mére, a korrupció megfékezésére, valamint az ifjúsági bűnözés vissza­szorítására fordította figyelmét. Ter­mészetesen fel kellett vennie a har­cot a visszaeső bűnözés, az alkoho­lizmus és az egyéb káros jelenség ellen is. A pozitívumok közé tartozik, hogy általában meggyorsult az ügyinté­zés, ugyanakkor néhány területen, így a gazdasági bűnözésben például - annak gyakori kiterveltsége, bo­nyolultsága, szálainak szerteágazá- sa miatt - változatlanul hosszadal­masak az eljárások. Kora reggel látogattam el a brati­slavai Augusztus 29-e utcai virágkö­tészetbe. Előttem vagy öten sora­koztak, s valamennyien rózsakoszo­rút rendeltek. Azért rózsát, mert szegfű, vagy netán más virág nem volt. - Talán ha megpróbálna vala­hol szegfűt vásárolni - ajánlotta a pult másik oldalán ülő alkalmazott az előttem álló töpörödött néniké­nek. - Akkor megkötnék a koszorút és a csokrot? - kérdezte. Az igenlő válasz, no meg a virágmennyiség hallatán elgondolkodott, majd el­ment. Délelőtt fél tizenegyre kifogy­tak a rózsából, tehát már csak művi­rágkoszorút lehetett rendelni, illetve néhány készet megvásárolni. Volt drágább és olcsóbb, kisebb és na­gyobb, elegendő mennyiségben. (Igaz, a művirágkoszorúért nem kel­lett volna megtenni az utat a belvá­rosba, hiszen szinte minden virág­kereskedésben megvásárolható.) Másnap ismét ellátogattam az üz­letbe, gondolván, a tegnapi kedve­zőtlen tapasztalat csak véletlen volt. Nem volt az.-Naponta 80-100 koszorút ké­szítünk, a megrendelők többsége élővirágot igényel. Sajnos, amíg a szállítói-megrendelői kapcsolatok olyanok lesznek amilyenek, bár­mennyire is kellemetlen, nem tudunk elegendő élővirágkoszorúval szol­gálni - vallotta Ladislav Wolf, a Za- res állami vállalat belkereskedelmi osztályának vezetője. Elpanaszolta, akadozik az együttműködés a len­gyel partnerrel (Hortex), s nincs mód a hiányzó virág pótlására sem hazai, sem külföldi forrásból. - A magán virágtermesztők ugyancsak nem to­longanak árujukkal. Egyrészt azért nem, mert mi alacsonyabb árért vesszük át virágjukat, másrészt azért, mert jelenleg nincs is szegfű­szezon. Igen ám, de ha a vevő ragaszkodik az élővirághoz, kényte­len megvásárolni azt a magánszek­torban. Nem kellene a felvásárlást mégis átvállalnia annak, aki ezt a szolgáltatást végzi? Ugyanis én nemcsak a Zares koszorúkötő rész­legében jártam, hanem virágüzletei­ben is. Ott volt szegfű. Miért nem jutott belőle a koszorú kötészetbe? Hiszen a piacokon és az üzletekben azonos áron kínálták.-Számos országban - folytatta Az elmúlt öt esztendőben a bűn- cselekmények és vétségek viszony­lag egyenlő szinten maradtak. Nem lehet tétlenül nézni azonban, hogy továbbra is igen magas az elkövetők számaránya a fiatalkorú cigányok körében. Az elmúlt évben a különbö­ző törvénysértések 54,68 százalékát az említett szociális réteghez tarto­zók követték el. Általában jellemző, hogy a bűnelkövetők családi háttere rendezetlen, a szülők többsége al­koholista, s maga is büntetett előéle­tű. Az értékelt időszakban a legtöbb ítéletet testi sértés, erőszak és a közvagyon megdézsmálása miatt hozták. Emelkedik a közlekedés te­rén elkövetett bűnesetek és vétsé­gek száma is. A polgárjogi ügyek számát tekint­ve a korábbi esztendőhöz viszonyít­va némiképp javult a helyzet. Ennek ellenére a bíróság kiszélesítette együttműködését a különböző társa­dalmi szervezetekkel és a járási há­zassági tanácsadóval. Az elkövetke­ző időszakban a gyorsabb, rugalma­sabb ügyintézés mellett a megelő­zésre kerül a hangsúly, a bíróság tevékenységében. Az elmúlt két esztendőben szorosabb lett az együttműködés a közbiztonsági tes­tületekkel, a nemzeti bizottságokkal és a munkahelyek vezetőivel. A jogi tanácsadó testület célja a bíróságra kerülő esetek számának csökkentése, a lakosság jogi isme­a tájékoztatást Ladislav Wolf nem szokás élővirág-koszorúval búcsúz­ni a halottól. Szlovákiában, legyen az hamvasztás vagy hagyományos temetés, viszont nemcsak a közvet­len hozzátartozók, hanem az isme­rősök, barátok is élővirág koszorú­kat, csokrokat csináltatnak. Pedig, főleg a kremtóriumban, gondot jelent a virág likvidálása. A brnói kremató­riumban megoldották ezt a kérdést, csak művirág koszorúkat fogadnak el. Kevesen veszik igénybe koszorú­bérbeadási szolgáltatásunkat is - közölte. így tudtam meg, hogy a kremató­riumban naponta négy szegfűkoszo­rú vehető bérbe (darabonként 120 koronáért), de ugyanígy két művi­rágkoszorú is (darabonként 26-ért). Amikor rákérdeztem, vajon tudnak-e erről az érintettek, a válasz bizony­talan volt. A koszorúkötészetben, annak ve­zetőnőjétől Ol'ga Borekovától meg­tudtam, míg az első szertartásoknál még előfordul, hogy bérbe veszik a naponta frissen készített koszorú­kat, a délutániaknál már csak ritkán. Az ok egyszerű. A szertartásterem­ben az égő lámpák hatására felme­legszik a levegő, s délutánra ez meglátszik a virágokon. Ha a két szertartás között hűtőben lehetne tárolni őket, talán... Az is igaz, a krematóriumi bérkoszorúkra min­den áron előteremtik a szegfűt (1400 darabot naponta). Elmondta, ő lenne a legboldogabb, ha a vevő azt kap­hatná, ámít elképzel. - Ma is - muta­tott a megrendeléskötegre - 1500 rózsát, és csak 1000 szegfűt hoznak a virágelosztóból, s nekünk már most 3000 rózsára és 2000 szegfűre volna szükségünk, 31 koszorúra van megrendelésünk. A kisebb ötven darab virágból, a nagyobb 75 szeg­fűből, illetve 85-90 rózsából áll. A kötészet 21 dolgozója havi 450 ezer koronát termel rossz munkakö­rülmények közepette, gyakran egy­mást helyettesítve, hiszen kisgyer­mekes anyák dolgoznak a részle­gen. - Sok a panasz a szalagok minőségére is. De nincs min csodál­kozni, a gyártási technológia elavult. Vannak ugyan előregyártott szép szalagjaink, egyszerű szöveggel, de azokra nincs igény. A hozzátartozók inkább megrendelik a csúnya, hosz­reteinek gyarapítása, jogi tudatának megszilárdítása. Közkedveltek az ügyvédek fogadónapjai Őafárikovó- ban és Hnúáíában, egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható irántuk. A jogi nevelés és a propaganda elválaszthatatlan része a bíróság és a többi jogvédő intézmény munkájá­nak. Az elmúlt két esztendőben több előadást - és a járás több helységé­ben jogi napokat is - tartottak, in­gyenes tanácsadással. Említésre méltó a járásbíróság védnöksége a Hnúst'ai Vegyiművek fölött, mely­nek dolgozói az elmúlt évek folya­mán különösen gyakran kerültek összeütközésbe törvényeinkkel. A jogsegély-szolgálat egyszersmind arra is hivatott, hogy a városban és környékén elejét vegyék a különbö­ző törvénysértéseknek és bűncse­lekményeknek. A járásbíróság pártszervezetének érdeme is, hogy egyre következete­sebbé és árnyaltabbá válik a jogi nevelés, amely a lakosság társadal­mi és politikai elkötelezettségének fontos ösztönzője. A bírák, ügyé­szek és jogtanácsosok a korábbinál jóval gyakrabban publikáltak a regi­onális sajtó hasábjain is. Mindent egybevetve a szocialista jogrend megtartása, védelme terén teljesítik nélkülözhetetlen küldetésüket és tcfvább keresik a jogi nevelés újabb, még hatásosabb módszereit.-h. a.­szú szövegű, névvel ellátott szala­gokat, kerül, amibe kerül. A helyze­tet ráadásul súlyosbítja, hogy négy szalagfestőnkből csupán egy dol­gozik. Beszélgetésünk itt megszakadt, gyászruhás házaspár reklamációval érkezett. A megrendelt, kifizetett hét koszorúból egyet (művirág) nem szállítottak le a temetés színhelyére. A vezetőnő azonnal utánanézett, papírjaiból kiolvasta, a koszorúkat a temetőben átvették. Megígérte, a nap folyamán intézkedni fog. A há­zaspár kellemetlen érzésekkel távo­zott; és mivel akaratlanul szem- és fültanúja voltam az eseménynek, megkértem őket, tájékoztassanak a fejleményekről. S mivel fájdalmuk és felháborodásuk határtalan volt, elmondták azt is, nagyon elégedet­lenek ezzel a szolgáltatással. Nekik kellett élővirágot szerezniük a ko­szorúkhoz. - Fájdalmas kötelesség a temetés intézése - mondták de hogy ekkora gond a koszorúk be­szerzése, azt nem is sejtettük. És még ez a kellemetlenség is... Később megtudtam, a reklamáció hatására, valaki két nappal a teme­tés után a sírra tette a koszorút. Csak nem ez az elintézés módja?- kérdezték felháborodottan az érin­tettek. Ladislav Wolf biztosított arról, hogy a házaspár visszakapja a ko­szorú árát, s a hibát elkövető anyagi és írásbeli megrovásban részesül.- Fontos azonban, hogy az esetét beírják a temetőgondnoknál találha­tó panaszkönyvbe. - mondta. Hogy mit érezhetett a család akkor, ami­kor a temetésen nem volt ott a ko­szorú, illetve amikor két nappal a te­metés után valaki azt a sírra helyez­te - arról egy szót sem szólt,- Nagyon nehéz helyzetben va­gyunk - folytatta. - El kell monda­nom, nemcsak élóvirágból van ke­vés, előfordul, hogy hiányzik a fe­nyő, illetve a koszorú alapját képező szalmakarika is. Nincs hűtőnk, s ha netán szombatról marad élővirág, az hétfőre elhervad, tönkremegy. Hűtő­ben talán elállt volna - mutatott a több mint 250 rózsára, s közel 100 szegfűre. Elismerem a Zares állami vállalat és a koszorúkötészet nehéz helyze­tét. De engem, mint vásárlót, ez nem érdekel. Úgy hiszem, talán jobb munkaszervezéssel, virágelosztás­sal, a megrendelők nagyobb tiszte­letben tartásával, de talán a hasznos kezdeményezés jobb propagálásá­val (bérkoszorúk) ez a nélkülözhe­tetlen szolgáltatás jobban szolgálná érdekeinket. PÉTERF! SZONYA Egy kis történelem ötvenéves a szlovákiai konfek­cióipar. Alapjait a prostéjovi szárma­zású vállalkozó, bizonyos Rolny úr rakta le, aki 2ilinában 1939-ben hét kisvállalkozót tömörítve létrehozta az első ruhagyárat. Az ideiglenesen a ruhaipar céljaira berendezett mű­helyek csakhamar szűkek lettek, de Rolny úr hiába kilincselt hivatalról hivatalra, Zilinában nem talált és nem kapott megfelelő telket a gyár­építésre. Púchovban ebben az idő­ben fejezték be a Púchov-Prága vasútvonal építését, s a kisváros jó közlekedési feltételekkel és sok sza­bad munkaerővel szinte vonzotta a konfekcióipart. Rövid időn belül megkezdődött az építkezés, és 1944-ben már át is költöztették a zi- linai műhelyek egy részét az akkor meglehetősen korszerű púchovi ru­hagyárba, amelyet ma Makyta né­ven ismerünk. Az előrelátó vállalko­zó a legfontosabbról, a szakember­utánpótlásról sem feledkezett meg. Még 1943-ban megnyílt a munka iskolája, amelyet akkor 25 fiatalem­ber látogatott. 1948-ban a gyárat államosították, s még ugyanebben az évben összevonták a 2ilinaival. 1954-ben a vállalathoz csatolják a bratislavai Vkus modellkészítő központot, amely napjainkig a gyár szerves és nélkülözhetetlen része. 1958-ban a Zornica vállalat bytőai üzeme csatlakozik a púchovi vállalat­hoz, 1960-ban pedig a Námestovó- ban épített új gyár kezdi meg a ter­melést. Valamennyi üzem termelési programja azonos és mégis más. Női és leányka konfekció készül mindenütt. Púchovban kabátokat varrnak, amelyek elsősorban a kül­piacokon találnak gazdára. A bytöai üzemben gyapjúruhák, szoknyák, nadrágok és kosztümök készülnek hazai és külföldi átvevők számára egyaránt. A zilinai gyárban múszá- las anyagokból és gyapjú kelmékből varrnak ruhákat, s készülnek itt ka­bátok, szoknyák, blúzok és kosztü­mök is. Námestovóban pedig pa­mutruhák és blúzok töltik ki a gyártá­si programot. Kisvállalkozásból nagyvállalat A hét kisvállalkozó egykori üzeme a félévszázad alatt 5600 dolgozót foglalkoztató vállalattá nőtt. 1989. július elsején az állami vállalatok útjára lépett. Mi jellemzi a púchovi Makytát? Bizonyos értelemben ugyanazt mondhatjuk róla, mint a többi textilipari üzemről. Dolgozói­nak nagy része - 86 százaléka - nő. A nők ilyen nagyarányú foglalkozta­tása mindig rengeteg gonddal jár. A Makytában például megközelítő­leg 24 százalékuk állandóan hiány­zik, - szülési szabadságon van. Má­sok viszont beteg gyermeküket ápolják, vagy éppen más okból nem vehetnek részt a termelésben. Ám, akik munkában vannak, óriási inten­zitással dolgoznak, mindössze 2760 korona átlagkeresetért. (Az ala­csony bérek ugyancsak általánosan jellemzőek a textiliparra.) Egyébként a púchovi és a íilinai üzemek mun­kaerőhiánnyal küzködnek, a többi üzemben viszont elegen vannak. A másik - ugyancsak minden tex­tilipari üzem számára központi prob­léma - az anyagbeszerzés. Ruha­anyagokból soha nincs elég, s a mi­nőségük is gyakran elmarad a köve­telményektől. A vállalat szakem­bereinek véleménye szerint szabás­mintáik ugyan megfelelnek a Q mi­nőségi osztálynak, ám ezt éppen a ruhaanyagok minősége miatt nem érik el. A jövő év januárjától még nehezebb lesz beszerezni az anya­gokat, mert elosztásukat nem sza­bályozzák majd az anyagfogyasztá­si mérlegek. A probléma megoldása érdekében és a jövőre is gondolva szorosan együttműködnek szállító­ikkal. Devizát adnak némely ruha­anyagot gyártó vállalatnak. Az anyagbeszerzés gondjainak megol­dására egyelőre nincs más mód. Mivel nagyon sok szállítótól szerzik be a ruhaanyagokat, az sem segíte­ne rajtuk, ha bármelyiket a vállalat­hoz kapcsolnák (egyébként ilyen megoldással például a fafeldolgozó­iparban találkozhatunk). Bizonyos értelemben és bizonyos mértékben gúzsba van kötve a Makyta vezetésének a keze, hi­szen ha nincs jó minőségű ruha­anyag, akkor nehezen tudják kielé­gíteni a keresletet. Az ilyen esetben még a tudományos-műszaki fejlesz­tés sem segíthet, jóllehet erre nagy súlyt fektetnek a vállalatnál. Nemrég csomagoló automatát vásároltak az NSZK-tól, Japánból pedig varrógé­peket importáltak. Spanyolországból hozták be az Investornik berende­zést, amely a termelés műszaki elő­készítésében hozott előrelépést. Határainkon túl Egyébként a gyár műszaki fej­lesztése mindig a legfontosabb fel­adatok közé tartozott. Varrógépeiket olyan jó nevű cégek szállították, mint például a PFAFF, a Singer, a JUKI, a Jamato, a Minerva, vagy a Texti- na. A körültekintő és a legapróbb részletre is kiterjedő fejlesztésnek köszönhetően a Makyta évente há­rom és fél millió darab terméket gyárt. A női- és gyermekruhák csak­nem egyharmada külföldön talál gazdára. A szállítások jelentős része a szocialista országokba irányul, de nem elhanyagolható a tőkés export sem. A termékek főként Kanadában, az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában és Hollandiában kelnek el. Egy részü­ket hazai anyagokból a külföldi meg­rendelők szabásmintái alapján varr­ják, azonban a tőkés országokba küldött termékeknek a fele bérmun­kában készül. Ez nem örvendetes tény, hiszen pusztán a munkát kivin­ni az országból nem éppen a leg­gazdaságosabb. Tulajdonképpen több szempontból is kényszer- megoldás ez. Hiszen nemcsak az anyagbeszerzés gördít akadályokat a kivitel útjába, hanem azt is tudjuk, hogy sem a Makyta, sem a többi konfekciógyárunk nem tartozik a vi­lág divatdiktátorai közé. Jóllehet a Makyta divattervezői látogatják a külföldi kiállításokat és divatbemu­tatókat, s hazatérve próbálják is hasznosítani ötleteiket, de - a tőkés piac szemszögéből nézve - nem átütő sikerrel. Nyilvánvaló, hogy a külpiacokon elért sikerekben a külkereskedelmi vállalatoknak is jelentős részük van. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen piacokra továbbítják az árut, milyen árat tudnak kialkudni és mennyire rugalmasan reagálnak a változásokra. A Makytában készült ruhákat a Centrotex külkereskedel­mi vállalat szállítja külföldre. Jólle­het, a gyárban sohasem volt na­gyobb panasz a Centrotex munkájá­ra, azonban mióta más vállalatok is megszerezhetik a külkereskedelmi tevékenység folytatásának jogát, még simábban megy minden, ügy tűnik, a lehetőség, hogy a Makyta más közvetítőhöz is fordulhat, feléb­resztette a külkereskedelmi vállalat dolgozóit. Kilátások A gyár megalakulásának 50. év­fordulóján a tervekről is illik szólni. Most azonban tekintsünk el a felso­rolástól, s a termelés növelését, a minőség javítását, a fejlesztés ala­kulását jelző adatok helyett mondjuk el inkább azt, hogy a Makyta dolgo­zóinak egyetlen célja a fogyasztók igényeinek maradéktalan kielégíté­se. A vállalat közeljövőben szaküz­leteket kíván nyitni, amelyekben a legszebb és legsikeresebb model­leket kínálják majd. Az évforduló kapcsán bizonyára nem kívánhat­nánk a vállalatnak és persze önma­gunknak jobbat, minthogy a Makyta emblémájával ellátott ruhák között mindenki megtalálja az ízlésének és pénztárcájának megfelelőt. KOVÁCS EDIT Nincs elegendő virág? Gondok a koszorúkötéssel • Nehéz szakítani a régi szokásokkal • Jobb propagálásra, felvilágosításra lenne szükség Haláleset. Hozzátartozókat fájdalmas veszteség éri, de ezen felül a vég­tisztesség megadásának gondja is rájuk hárul. S míg az utóbbi években a temetkezési vállalatok szolgáltatásainak minősége lényegesen javult, a temetés elintézése egyszerűbbé vált, sajnos nem mondható ez el a koszorúk beszerzéséről. Főleg Bratislavában az utóbbi hetekben többen jelezték, csak nagyon nehezen, körülményesen lehet élővirág-koszorút rendelni. Választékról beszélni nem is lehet, a megrendelő örülhet, ha egyáltalán élővirághoz jut. S ráadásul többszöri utánajárás kell ahhoz, hogy a megrendelést végül felvegyék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom