Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám, kedd

ÚJ szú 5 89. IX. 19. Nincs fontosabb az ember épségénél, egészségénél Közúti ellenőrzésen V3II0Z3S0K KUSZOD0ÍI A Michalovcei járás közutain az elmúlt esztendő első hét hónapjában 296 közlekedési baleset történt, melyek során tíz ember vesztette életét, huszonegyen súlyosan megsérültek, kilencvennégyen szenvedtek könnyebb sérüléseket, az anyagi kár pedig meghaladta az 1,2 millió koronát. Gépkocsinkkal a Őírava tó északi partján haladunk. Ebben a járásban tavasztól őszig itt a legnagyobb a forgalom. Most nincs tumultus a négysávos úton, de azért még mindig sok a jármű, s gyalogosokkal is találkozunk. Fegyelmezettek. Igaz, itt nem nehéz szabályosan közlekedni, hiszen az útburkolati je­lek és a jelzőtáblák példás réndben vannak. Persze, a jó, széles út és a tökéletes jelzések önmagukban nem szavatolják a biztonságot. Hogy is mondta utunk megkezdése előtt Slavomír Janók őrnagy, a köz- biztonsági testület járási parancs­nokhelyettese?: - A közúti balesetek leggyakoribb oka a gépjárműveze­tők figyelmetlensége, az ittasság és nem utolsósorban a gépjárművek rossz műszaki állapota. Kamenec üdülőtelep térségében a rendőrök egy kis motorkerékpáron haladó férfira lesznek figyelmesek. Szerintük a hatvan-hatvanöt év kö­rüli férfi „gyanús". Megállítják, s ki­derül, hogy semmilyen igazolványa sincs, még vezetői jogosítványa sem. Az igazoltatott ugyan azt állítja, hogy a papírjai rendben vannak, csak most véletlenül otthon felejtette azokat. - Különben is, csak ide, a közeibe indultam... - mentegető­zik, miközben a lehelete azt is elárulja, hogy egy másik előírást is megszegett. - Nem tagadom - foly­tatja -, volt a számban egy gyűszű- nyi szilvapálinka, de esküszöm, nem nyeltem le, csupán a fájós fogamat gyógyítgattam vele, utána pedig ki­köptem... Az alkoholszonda mégsem iga­zolja. Jobbnak látja tehát beismerni vétségét, aláírni a jegyzőkönyvet és hazatolni a szelíd táltost. gyöbb a hiba, az kénytelen „zálogba adni" a forgalmi engedélyt. A tehergépkocsikkal több a baj. A Michalovcei Mezőgazdasági Építő Vállalat Ml 85 56-os rendszámú Tát­rájának vezetője az őt ellenőrző ren­dőrnek nem tudja felmutatni a gép­kocsi forgalmi engedélyét, mert az észre semmi rendellenességet, a biztosító szögeket pedig elfelejtet­te betenni. A gumiabroncsról tudja, hogy nem felel meg az előírásnak, de... - Szóltam a garázsmesternek, ám újat nem kaptam. Nézzék, én tudom, részben vétkes vagyok - folytatta de az az igazság, ha az általam is kifogásolt hiányosság mi­att nem ülnék az autóra, akkor az üzemben másnak adnák a kulcsot, engem pedig jóval kisebb fizetésért takarítani küldenének. Úgy érzem, Eredmények és fogyatékosságok • Szervezeti változások az utolsó pillanatban • Felszámolják a személygépkocsi-parkot Gondokkal terhelt napokat élnek mostanság vállalataink. Azok, amelyek még nem váltak állami vállalattá, eredményeiket elemezve és jövőjüket latolgatva készülnek a nagy változásra. Amelyek viszont már az új köntösben élik mindennapjaikat, azok szinte szünet nélkül a nagyobb önállóság és felelősség lehetőségei és követelményei között szervezik a legsürgetőbb tennivalókat. Jónéhány vállalat cégtáblájára csak a közelmúltban, július elsején került fel az „állami“ jelző. Ezeknek a szervezeteknek nem könnyű a dolguk, hiszen egyelőre csupán mások tapasztalataiból meríthetnek. Alaptőkéjüket lényegében az Idei év első felében elért eredmények alkotják, így egyáltalán nem mindegy, hogy miről szólnak a félévi statisztikák. Természetesen korábban sem volt mindegy, hogyan zárja egy vállalat az első félévet, azonban most, a változások küszöbén, úgy tetszik, ezek az eredmények sokkal többet nyomnak a latban. Az alkoholszonda eldönti, kinek van igaza imént a járásban cirkáló kassai (Ko­áice) rendőrcsoport bevonta. Az ok: a gumiabroncsok rossz állapota. A jármű vezetője röviden kommen­tálja a dolgot: - Tudom, hogy kopot­tak, de ha az üzemben nem kapok más gumit, akkor mitévő legyek... ?! Nem folytatja. Gondterhelt arccal visszaül a kormánykerékhez és elin­dul az üzembe. A következő tehergépkocsi A papírok rendben vannak, viszont a jármű műszaki állapota nem kifogástalan (A szerző felvételei) az üzemeltető vállalatot is felelős­ségre kellene ilyen esetekben vonni. Az Ml 65-50-es rendszámú te­hergépkocsi is az utóbb említett üzemé, az sincs tökéletes rendben. A ZN 31-62-es rendszámú jármű vezetője pénzbírságot fizet a mű­szaki hiányosságokért. Körutunkat ott fejeztük be, ahol elkezdtük, a közbiztonsági testület járási parancsnokságán. Iván Binzár őrnagy, a közlekedésrendészeti fel­ügyelőség parancsnoka az idei bal­eseti mérleggel szemlélteti az uta­kon tapasztalható helyzetet.-Az év első hét hónapjában 315 közúti baleset történt járásunkban. Ez ugyan 19-cel több, mint az elmúlt év hasonló időszakában, s az anya­gi kár is nagyobb, ám az örvendetes, hogy öttel kevesebb személy vesz­tette életét. Természetesen, mi an­nak örülnénk, ha egyetlen baleset sem lenne. Persze, igyekszünk is tenni valamit a biztonságosabb köz­lekedésért. Például gyakrabban el­lenőrizzük a forgalmat és a gépjár­művezetőket, a járási lapban rend­szeresen beszámolunk a közleke­déssel összefüggő tudnivalókról, előadásokat tartunk... A kötelessé­gükről megfeledkező vállalatokat, üzemeket is igyekszünk rendre taní­tani, mert igaz ugyan, hogy a terme­lés fontos dolog, ám szerintünk az ember épségénél, egészségénél semmi sem fontosabb! GAZDAG JÓZSEF A közúti ellenőrzés során „ven­déglátóim" több gépjárművet is ellenőriznek, s ezúttal is beigazoló­dik az, amit Miroslav Novotnák ren­dőrfőhadnagy mondott. Vagyis, hogy a más országrészekből érke­zett turisták, kirándulók gépkocsijai­nak műszaki állapota jobb, mint a helyieké, mert az idegenek, mielőtt útra kelnének, rendbeszedik kocsi­jukat, viszont a helyiek között akad­nak, akik azt mondják, ha netán lerobban a jármű, akkor sincs nagy baj, hiszen közel laknak, s valahogy hazavontatják. Néhány nemtörődöm személy­gépkocsivezető pénzbírsággal meg­ússza a dolgot, akiknél pedig na­a Csehszlovák Autóközlekedési Vál­lalat 1005-ös számú michalovcei üzemének a tulajdona. Rendszáma Ml 57-14. Az ellenőrzés menete a megszokott. Előbb az igazolvá­nyok, utána a jármű műszaki állapo­ta érdekli a rendőrt.-Hol van a másik ablaktörlő? - hangzik az első kérdés. - Kopottak a gumiabroncsok! - hangzik a kö­vetkező megállapítás. Kiderül még, hogy a fékberendezés sem tökéle­tes, s az első vezérlőmű is hibás. A rakodótér billenésbiztosító zárjai­ból hiányzanak a szögek. A jármű­vezető pirul, magyarázkodik. Azt mondja, szerinte a fék megbízható­an működik, a vezérlőműn sem vett A bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútorgyár egy azon vállalatok közül, amelyek csaknem három hónapja új útra léptek. Vajon miként élik meg a változásokat ebben a szervezet­ben, milyen eredményekkel indultak, s hogyan birkóznak meg az új fela­datokkal?-A bútorgyár mint állami vállalat* meglehetősen jó eredményekkel in­dult - tájékoztat RNDr. Peter Sta- novsky, igazgatótanácsos. - Nye­reségünk 3,5 millió koronával lett több a tervezettnél, s csaknem ugyanennyivel többet szállítottunk a hazai piacra. A szocialista orszá­gokba küldött bútoraink értéke 8 mil­lió koronával lépte túl a tervben meghatározott értéket és a tőkés piacokon is jól szerepeltünk. Nem kevésbé lényeges, hogy csökkent az anyagfogyasztás, s ugyancsak kevesebb volt a rossz minőségű ter­melés okozta veszteség.- Úgy tűnik, az új vállalat csupa jó eredményt tudhat magáénak.- Na, ez azért nem egészen így van. A bútorokat nem mindig tudtuk folyamatosan szállítani, s a készle­teket sem sikerült teljes mértékben „kordába" (szorítani). Ennek követ­keztében akadozott a gazdasági szerződések teljesítése, ami bizony kötbéreket vont maga után és ese­tenként fizetésképtelenné tette a vállalatot. Annak, hogy így alakul­tak dolgaink, számos oka van, közü­lük azonban csupán egyet, talán a közelmúlt legégetőbb problémáját említeném meg. A kárpitozott búto­rok gyártásához szinte állandóan hi­ányzik a szivacs. Jól lehet előállítá­sát devizával is segítjük, dehát az összes pénzünket mégsem tölthet­jük el a szivacs beszerzésére. Hiá^ ■ nya miatt le kellett állni a kárpitozott búíorok gyártásával, s galántai üze­münkben az üzemi szabadságot is .át kellett ütemezni.- Munkájukat nyilván azok a szervezeti változások is nehezítet­ték, amelyekre az állami vállalattá válás előtt fél évvel került sor.-Ez év január elsején a fiiinai Drevoindustria három üzemével, a pezinokival, a lozornóival és a jab- lonicaival bővült vállalatunk. A pezi- noki üzem sohasem tartozott a jól gazdálkodók közé, s vállalatunk sem tudja dotálni.- Ilyen szervezeti változást meg­valósítani az állami vállalattá válás előtti csaknem utolsó pillanatban...? Mi volt tulajdonképpen a bútorgyár ilyen jellegű bővítésének a célja?- Elsősorban távlati célok ezek. Az elképzelések szerint 1993-95-re gyárunkból faipari kombinátot sze­retnénk létrehozni. A célkitűzés megvalósításának számos feltétele van, például pontosabban meg kell határozni a termelési programot, be kell szüntetni a kevésbé hatékony termeléseket és még más intézke­désekre is sor kerül.- Úgy gondolom, mostanában nem ezek a távlati tervek, hanem inkább az „új" vállalattal kapcsola­tos kérdések vannak napirenden. Pillanatnyilag mi a helyzet a bútor­gyárban?-Túl korai lenne még levonni bármiféle következtetéseket, s hiba lenne, ha tapasztalatok és lényegé­ben eredmények hiányában előre­jelzésekbe bocsátkoznék. Egy pozi­tívumot azonban mégis meg kell említenem. Az állami vállalatnak a költségek tervezését illetően na­gyobb a mozgástere. Ez a gyakor­latban annyit jelent, hogy az egyes tételek nincsenek pontosan megje­gyezve‘és számszerűen meghatá­rozva, így a költségek keretén belül gyakorlatilag szabadon, gazdasági követelményeinknek megfelelően mozoghatunk. Ezt a lehetőséget kí­vánjuk kihasználni azzal a várható döntéssel, mely szerint megszüntet­jük a szolgálati célokra létrehozott személygépkocsiparkot. Egyszerű­en eladjuk az autókat és minden vezető dolgozó, aki igénybe vehette a vállalati személygépkocsit, a saját autóját használhatja majd az ügyek intézésére. Az autóhasználatnak vagy egy meghatározott pénzösz- szeg, vagy megtett kilométer szab határokat. Egyébként, hogy milyen pillanatnyilag a helyzet a gyárban? Igazgatóválasztásra készülünk, s úgy tűnik, ez a tény időnként a kelleténél jobban lefoglalja a dol­gozókollektívát. Reméljük, ha túl le­szünk a választásokon, mindenki komolyan munkához lát... KOVÁCS EDIT Rövidesen indulnak a vetögépek A dohányban nem, de a szőlőben megint csalódtak Értékek vesznek kárba Szlovákiában az év nyolc hónapja alatt ezerötszázötven tűzeset kelet­kezett, amelyek a becslések szerint közel negyven millió korona kárt okoztak népgazdaságunknak. A leggyakoribb ok az üzemeltetési és a műszaki hiba, a felnőttek figyel­metlensége és fegyelmezetlensége, de a sorrendben a harmadik helyen áll a gyerekek okozta tűz. Kiskorúak a szóban forgó idő alatt százötven tüzet idéztek elő. Ök okozták a la- kástüzek tizenkét százalékát és a mezőgazdasági betakarítási mun­kák ideje alatt huszonegy tűzesetet. Ezek a tények önmagukért beszél­nek, s arról tanúskodnak, hogy a gyerekek gyakran felügyelet nélkül maradnak és játszás közijén gyufa kerül a kezükbe. így történt a tőkete- rebesi (Trebíáov) lakótelep egyik la- kásábanMs, ahol a két ötéves gyerek amikor látta hogy baj van, kigyúlt a lakás, kiszaladt az utcára, de mind­erről senkinek sem szólt. A lakás­ban a tűz hetvenezer koronányi kárt okozott. Spisská Nová Vesen pedig halállal végződött az az eset, amikor egy ötéves gyerek tüzet rakott a gazdasági épületben. -nj­A tervezettnél tíz nappal később, kezdték meg még július közepén a dohány törését a gesztetei (Hosti- ce) Cél Egységes Földműves-szö­vetkezetben, de a „csúszás" ellené­re nincs lemaradás a begyűjtésben, hiszen napjainkig - szárazdohányra átszámítva - mintegy 68 tonna van már fedél alatt a tervezett 98 tonna összmennyiségből. Az idei időjárás nem kedvezett a termelőknek, öt hektáron az eső mosta ki a. palántákat, két ízben jégverés károsította a növényzetet, ráadásul az utóbbi évek legjelentő­sebb peronoszpóra-fertőzésével is meg kellett küzdeniük a részleg dol­gozóinak. A sok gond ellenére mint­egy 90-92 tonna termésre számíta­nak, s a kiesést remélhetőleg meg­téríti majd az állami biztosító. Amint azt Budai Istvántól, a gaz­daság elnökétől megtudtuk, ezen a vidéken nagy hagyománya van a dohánytermesztésnek. A nagy­üzemi gazdálkodás négy évtizede alatt nem emlékeznek a helybeliek olyan esztendőre, amikor ráfizeté­ses lett volna a vállalkozás, s az idén is minden bizonnyal jelentős hasz­not könyvelhetnek el. A felvásárlási ár és az árpótlék, valamint a jó minőségért járó prémium kedvez a termelőknek, így nem elérhetetlen a tervezett 9 millió korona bevétel. Jelenleg ötven-hatvan dolgozót foglalkoztat naponta az ágazat, s bár munkaerőből ebben a gazda­ságban is kevés van, a begyűjtés hátralévő napjaiban már nem lesz szükségük nagyobb külső segítség­re. A nyár folyamán főként a helybeli diákok segítettek, no meg a rima- szombati (Rimavská Sobota) do­hánygyár egyik dolgozókollektívája, amely védnökséget vállalt a megbíz­ható gömöri partner fölött. Az új termés felvásárlása egyébként októ­ber elején kezdődik s az év végéig tart. Jövedelmezőség szempontjából nem ilyen kedvező a helyzet a sző­lőtermesztésben. A termőterület szintén kevéssel ötven hektár fölött van akárcsak a dohányé. A jég a szőlőben is pusztított - a kár mintegy 3 millió koronára tehető -, de egyébként sem tudta volna az ágazat teljesíteni a feladatait. A gaz­daság elnöke ezzel kapcsolatban elismerte, hogy náluk tulajdonkép­pen még egyetlen évben sem volt igazán eredményes a szőlőtermesz­tés. Sőt, a helyi feltételek között a jövőben sem lehet az. Ezek után érthető, hogy nem nagyon lelkesed­nek a szőlőért, s a vezetők törekvé­se területének csökkentésére irá­nyul. Az aránylag kevés szántóterület­tel rendelkező, határmenti szövetke­zetben jó ütemben halad a magágy­készítés, a vetés kezdete pedig már bármelyik napon várható. Nagy erő­vel folyik a Silókukorica begyűjtése és tartósítása. A terméshozamokkal nem dicsekedhetnek különösebben, viszont szénából a tervezettnél töb­bet tudtak bekészíteni. A szarvas­marha-állomány téli szükséglete biztosított, így nem* lehet kiesés a tejtermelésben. -ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom