Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám, szombat

KIS _ V NYELVŐR A Pravda és az Új Szó beszélgetése az SZLKP 2ilinai Járási Bizottsága vezető titkárával A pártértekezletek ideje elérkezett Rohamosan közeledik a pártalapszervezetek és az üzemi konferenciák tanácskozásának ideje. Ott, ahol az alapszerveze­tek bizottságai kihasználták az elmúlt hónapokat a szociális­gazdasági fejlesztés meggyorsítása irányvonala eredményeinek felelősségteljes elemzésére, a hiányosságok keresésére, a kom­munisták és a pártonkívüliek aktivitásának fokozására, ma keve­sebb munkájuk van. Hiszen kritikusan és igényesen értékelni a múltat megfelelő időt igényel, vitákat, útkeresést feltételez, hogy megállapíthassák, miként tovább. A Zilinai járásban is az előkészületek az alapszervezetek egy részében befejeződtek, másokban erőteljesen folytatódnak. A kommunisták kongresz- szus előtti tanácskozásai előkészítésének néhány kérdéséről beszélgetett az SZLKP 2ilinai Járási Bizottságának vezető titká­rával, Stanislav Bartoésal Haraszti Erzsébet az Új Szó és Ján Medved a Pravda szerkesztője. • Vezetőtitkár elvtárs, ho­gyan teljesíti a Járás azokat a feladatokat, amelyek a szoci­ális-gazdasági fejlesztés programjából adódnak?-A pártszervezetek hatáskörük­ben kihasználják minden funkcióju­kat a gazdasági feladatok teljesíté­sének politikai bebiztosítására, bele­értve a politikai irányítást is és érvé­nyesítik a párt vezető és ellenőrző szerepét. Hála a kommunisták össz­pontosított erőfeszítésének, az idei tervet és az 1990-es évi terv előké­szítésének feladatát sikeresen való­sítjuk meg. Például az ipari üzemek ez év hat hónapjában a tervfeladato­kat egyenletesebben teljesítették mint máskor, és az egyes mutatók növekedési üteme meghaladta a terv által előirányzottat, mindenek­előtt a módosított saját teljesítmé­nyek terén. Csökkentek a ráfordítá­sok, a termelési költségek (a fafel­dolgozó ipar kivételével). Túlszár­nyalták a nyereség tervét, s ez pozi­tívan befolyásolta a gazdaságossá­got. Sikeres a tervteljesítés a helyi gazdálkodás üzemeiben, a szolgál­tatásokban és az ipari szövetkeze­tekben. A tervfeladatok teljesítésé­ben van bizonyos időelőnyük, s egyidejűleg bebiztosították e terü­let dinamikus fejlődését. • Mi a helyzet a mezőgaz­daságban és az élelmiszer- iparban?- Ugyancsak jó eredményeket ér­nek el, gyakorlatilag a terv vala­mennyi mutatóját teljesítik. Az élel­miszeripar a módosított saját telje­sítményének tervét 105,2 százalék­ra teljesíti, s ezzel jelentős mérték­ben hozzájárul a piac megszilárdítá­sához és a lakosság szükségletei­nek kielégítéséhez. E pozitívumok ellenére a járásban bizonyos fogya­tékosságok tovább élnek. Nem sike­rült például fokozni az újítói aktivitást az ipari üzemekben, javítani a mun­kaidő kihasználtságát, csökken a műszakszám és hasonló. Ez a problémakör szerepel az SZLKP járási bizottsága gazdasági bizottsá­gának tanácskozásán, mely konkrét intézkedéseket javasol a helyzet ja­vítására. Ezekről a kérdésekről és a továbbiakról, melyek összefügge­nek a tudományos-műszaki fejlesz­tés kérdéseivel, a járási bizottság október végén tárgyal majd. • A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi ülésén, melyek­nek szellemében a pártszerve­zetek az évzáró tanácskozásu­kat készítik elő, sok szó esett a pártmunka stílusáról és módszereiről. Megfelel-e a munkamódszer a járásban a társadalomfejlesztés új felté­teleinek?- A munkastílus megváltoztatása fő feladatának a járási pártszerve­zetben a párt megismerő tevékeny­ségének javítását tekintjük. Ugyan­csak nagy súlyt fektetünk az objektív politikai döntések minőségének javí­tására. A megismerő tevékenység­be igyekszünk bekapcsolni a tiszt­ségviselők, a járási bizottság tagjai­nak és dolgozóinak legszélesebb körét. A munka súlypontját az alap­szervezetekre helyezzük, igyek­szünk a tagság és a dolgozók észre­vételeit, javaslatait a legnagyobb mértékben hasznosítani. Mindenek­előtt politikailag igyekszünk irányí­tani a gazdasági vezetést és a dol­gozókollektívákat. Úgy befolyásoljuk őket, hogy közösen keressék az önelszámolás formái bevezetésé­nek lehetőségeit és új elemeket ho­nosítsanak meg a jutalmazásban, használják jobban ki a munkaidőt. Ösztönözzük őket a minőség, a gaz­daságosság, a hatékonyság és a termelés műszaki színvonalának növelésére, s a munkakezdeménye­zés és aktivitás szélesebb körű ki­bontakoztatására. Törődünk azzal is, hogy eközben ne feledkezzenek meg a szociális programról sem. Neveljék az embereket az új, változó feltételeknek megfelelően. A járási pártbizottság tagjait fokozottabban kapcsoljuk be a megtárgyalandó anyagok előkészítésébe és megtár­gyalásába, az irányításba, a szerve­zetek megsegítésébe, sőt az elfoga­dott határozatok teljesítésébe és ellenőrzésébe is. • Rendelkezik-e megfelelő áttekintéssel a járási bizottság arról, melyek azok az állandó problémák, amelyeket az alap­szervezetek az évzáró taggyű­lésükön fölvetnek és amelyek­nek megoldását keresik majd?- Az évzáró közgyűlések a nép- gazdasági tervfeladatok teljesítésé­nek eredményeit elemezve elsősor­ban a termelés strukturális változá­saival fognak foglalkozni. Az olyan negatív jelenségek eltávolítására összpontosítanak, mint amilyen a gördülőcsapágygyárban tapasz­talható, ahol növekszik a csapágy­gyártás választékának növelése iránti igény, azonban kis, gazdaság­talan szériák árán, ami problémát okoz a gépek és berendezések biz­tosításában. Továbbá azok a prob­lémák lesznek ezek, amelyek összefüggnek a járás vállalatai által nyújtott szolgáltatások javításával és nem utolsósorban a szállítói-meg- rendelői kapcsolatok javításával. A járás mezőgazdáitól elvárjuk, hogy megoldják a hústermelés, fő­leg a sertéshús termelése növelésé­nek feladatát. Az évzáró taggyűlé­sek foglalkozni fognak a környezet- védelemmel is. Elsősorban azokban az üzemekben, amelyek leginkább szennyezik a környezetet, mint a zi- linai Cellulózüzem, a Lietavská Lúő- ka-i Cementművek, a Vágvölgyi Vegyiművek és néhány efsz. Bízunk abban, hogy a megtett intézkedések a környezetvédelmi program teljesí­tésére az egyes üzemekben és szö­vetkezetekben nemcsak a társada­lom szükségleteinek kielégítéséből indulnak majd ki, hanem szem előtt tartják a jobb munkakörülmények ki­alakítását is. Elvárjuk, hogy a kom­munisták keressék a választ azokra a kérdésekre is, miért húzódnak el egyes beruházások, miért nem érik el egyes üzemek termékeinek para­méterei a világszínvonalat, miért nem sikerül megvalósítani az érdem szerinti jutalmazást, miért tart tovább a hóvégi hajrá a terv teljesí-, tésében, mit kell tenni a szabadidő célszerű kihasználására stb. 0 Az évzáró taggyűléseket a kommunistákkal folytatott beszélgetések előzték meg. Ezeken száz számra jelentek meg az észrevételek, javasla­tok a kommunisták munkájá­nak és a termelés szervezésé­nek javítására. Tükröződnek ezek a javaslatok az évzáró előkészítésében ?- Meg kell mondanunk, hogy a beszélgetéseknek az egyes alap­szervezetekben nagyon eltérő szín­vonaluk volt. Aktivizáló küldetésüket ott töltötték be, ahol a bizottságok előre elkészítették a szervezet mun­kájának elemzését, és áttekintésük volt minden tag képességeiről és gyengéiről. Csak az ilyen eljárás tette lehetővé, hogy a kommunisták­kal folytatott beszélgetés ne legyen formális, hogy azokon beszéljenek a szervezetnek mint egésznek a munkájáról, és ne csak az illető elvtárs benne való személyes rész­vételéről. Ebből az is következik, hogy a javaslatok és észrevételek kihasználásának kiindulóhelyzete a szervezetekben különböző. Meg­állapíthatjuk, hogy a jelenlegi hely­zet sokkal szorosabb kapcsolatot igényel a kommunisták és a párton­kívüliek között. Ezekről a kérdések­ről bizonyára szó lesz a bizottságok beszámolóiban. A beszámolót gaz­dagítani fogják a dcügozókollektívák, vagyis a pártonkívüliek javaslatai, észrevételei is. • Bartoé elvtárs, ön szólt a tanácskozás tartalmi előké­szítéséről. Hol tartanak a szer­vezetek a káderelőkészí­tésben?-A káderelőkészítés gyakorlati­lag befejeződött. A szervezetek egy része, főleg az iparban élt az alap­szervezet elnöki funkciójába történő alternatív jelölés lehetőségével. Ki­véve egyes kis taglétszámú szerve­zeteket (városokban, lakótelepeken, községekben) gyakorlatilag vala­mennyiben több bizottsági tagot je­lölnek, mint az illető szerv tagjainak maximális száma. Nagy pozitívum­nak tartjuk, hogy az alapszervezetek bizottságaiban a jelöltek kiválasztá­sának sokkal szélesebb bázisa volt, mint a múltban. • A kongresszus előtti idő­szakban nagy hangsúlyt he­lyeznek a kommunisták és a pártonkívüliek aktivitásának kibontakoztatására. Milyen feladatokra összpontosítanak e téren a járásban?- A járási bizottság elnökségében megállapítottuk, hogy a kommunis­ták aktivizálásában a beszélgetések alapjában véve teljesítették céljukat. Nem jelenti ez azonban azt, hogy a párt tagállományát nem kell tovább aktivizálni a feladatok teljesí­tésére, a tartalékok feltárására és kihasználására, a passzivitás és a közömbösség elleni harcra. Egyes párttagok még mindig egyfaj­ta várakozó álláspontra helyezked­nek. Aktivitásuk csekély. Főleg a gazdasági vezetőktől elvárjuk, hogy azonnal hozzálátnak az új gaz­dasági feltételekre való felkészü­léshez. A taggyűléseken a kommunisták gyakran csak általános síkon vitat­koznak az átalakításról, esetleg a központtal kapcsolatban. Nem fej­tik ki vagy megkerülik saját részvé­telüket az átalakításban. A járási bizottság a kommunistákat az állam­polgárokkal folytatott párbeszédre ösztönzi. Megköveteljük, hogy ne kerüljék meg a kényes kérdéseket, hogy föllépjenek a helytelen nézetek ellen, ne féljenek konfliktusokba bo­nyolódni, ha ezzel hozzájárulhatnak az átalakítás fő céljának: a dolgozók jobb és megelégedettebb életének biztosításához. Abból indulunk ki, hogy a kommunisták aktivitása foko­zásának feltétele a pártdemokrácia fejlesztése és elmélyítése, a nyílt elvtársi kritika légkörének megte­remtése és az önkritika. Természe­tes, hogy a tárgyilagos és konstruk­tív bírálat hívei vagyunk, amelynek semmi köze a demagógiához vagy az egyéni számlák kiegyenlítésé­hez. A bírálat és az önbírálat fejlesz­tését nem a demokráciára való já­tékként értelmezzük, hanem mint el­vi kérdést a párt valamennyi tagja aktivitásának növelésében. Termé­szetesen, kibontakoztatjuk az aktivi­tást a járás gazdasági és szociális feladatainak teljesítésére. E téren a kommunisták politikai tevékenysé­ge pótolhatatlan. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ Mikor lehet az ablakból kiugrani? Két barát beszélget. Közös ismerősükről van szó, aki öngyilkosságot kísérelt meg, de szerencsére csak kórházi kezelés lett belőle. A tájékozatlanabb megkérdezte a másikat, milyen módszerrel akarta az illető eldobni magától az életet.- Kiugrott az ablakból - feleli a kérdezett.- No és mit csinált az ablakban? - teszi fel a kérdező az újabb kérdést.- Hogyhogy mit csinált? Semmit. Egyszerűen kinyitotta az ablakot, és kiugrott rajta.- így már másképpen hangzik a dolog - állapítja meg a kérdező. Igen, valóban másképp hangzik a közlés. Mást értünk azon, hogy valaki kiugrik az ablakból, s mást azon, hogy kiugrik az ablakon. Bár mindkettő szándékos cselekvést fejez ki - efelől a kiugrik ige nem hagy kétséget mégis más-más helyzetet jelölünk a kétféle kifejezésmóddal. A magyar nyelvhaszná­lat szerint valami bői kiugrani csak akkor lehet, ha benne vagyunk. Kiugorhat valaki a csónakból, vonatból, az ejtőernyős a repülőgépből. Az ablakból csak akkor, ha már előzőleg ott tartózkodott a cselekvő. Ha valaki, például egy gyermek, ül az ablakban, s meggondolatlanul, nem ismerve az ezzel járó veszélyt, kiugrik belőle. A gyermekek azonban inkább kiesnek az ablakból, mintsem kiugranak, ha felügyelet nélkül ott játszanak. De még a kiesik igével is gyakrabban fordul elő az -on ragos szó: kiesik az ablakon. Például ha a nyitott ablak közelében játszva felugranak az ablakpárkányra, s megtörténik a baj, akkor az ablakon esnek ki. A felnőtt férfi az említett esetben tehát az ablakon ugrott ki; ugyanis a kiugrik valamin kifejezés jelenti azt nyelvünkben, hogy „valaki valamely nyíláson keresztül azon kívül levő helyre ugrik". Ezt nemcsak én mondom, hanem A magyar nyelv értelmező szótára is így határozza meg e kifejezés jelentését, s e meghatározás mellett éppen ez a szemléltető példa áll: kiugrik az ablakon. De akkor miért került az esetről tájékoztató barát közlésébe az ablakból alak, s miért halljuk gyakran másoktól is ezt a kiugrik igével kapcsolatban hasonló esetekben? > A rag használatnak ezt a módját a szlovák nyelv hatásával magyarázhatjuk. Ilyen esetekben ugyanis szlovákul a z elöljárós főnévvel alkotott kifejezést használják: vyskocil z okna, vypadol z okna. A szlovákban ez a jó, ez a szokásos kifejezésmód, a magyarban viszont félreértést okozhat. Ebből azonban senki se vonja le azt a következtetést, hogy lám, a magyar­ban milyen logikusan különböztetjük meg a két szituációt, a szlovák nyelvben pedig nem ügyelnek erre. Nem logikáról van itt szó, hanem arról, hogy egyik nyelvben ez a vonzat járul az adott esetben az igéhez, a másik nyelvben meg az. Tehát a nyelvhasználat folytán alakult ez így ki, a nyelvszokás hozza létre az ilyen vagy olyan szerkezeteket. Hogy érthetőbb legyen, gondoljunk csak arra, hogy ha kiugrani a magyarban csak az ablakon lehet is a félreértés veszélye nélkül, de nézni valamit az ablakból is lehet, nemcsak az ablakon át. Holott nem az ablakban vagyunk, hanem előtte, illetve az ablaknál. Az ablakból láttam valamit (pl. a felvonulást) szerkezet is ismerős és használatos, jóllehet logikai szempontból nézve ez esetben is az ablak előtt állva láttam a kint történt dolgot. Sőt állni is lehet az ablakban, noha nem benne állunk. Hányszor halljuk, mondjuk: Éppen az ablakban álltam, mikor csengetett a postás; Az ablakban állt, és nézett kifelé. Pedig nem is az ablak bán állunk ilyenkor, hanem az ablak előtt. De aki ezt a szerkesztésmódot helyteleníti, az már szőrszálhasogató, és nem ismeri eléggé a nyelvet. Nem mindig nézhetjük tehát a szerkezet értelmének iogikus vagy logikátlan voltát, sőt elsősorban nem azt kell néznünk, hanem a nyelvben kialakult szerkezeti formákhoz kell ragaszkodnunk. JAKAB ISTVÁN Sor kerül végre a „kerül" elkerülésére? A nyelvhelyességi kérdéseket tárgyaló írások nemegyszer ismételten rámu­tatnak a magyarosnak látszó, körülményeskedő és ezért helytelen szókapcso­latokra. Erre azért van szükség, mert közülük egyik-másik szinte kullancs módjára megkapaszkodott egyesek nyelvhasználatában. Elég sokan vannak, akik beszédben és írásban egyaránt kitartóan ragaszkodnak például a kerül igével alkotott és szerencsésnek nem mondható szókapcsolatokhoz. Az illetők nyilván nem érzékelik a különbséget a kerül helyes és helytelen használata között, és ez megnehezíti számukra a kifogástalan szókapcsolat-választást, de szerepet játszhat ebben - sajnos - a nemtörődömség is. Ennek az igének a használata helyes az ilyen mondatokban: Köztudomású, hogy az autópályák építése rendkívül sokba kerül. Kerül, amibe kerül, csak legyen minél több autópálya - mondják az autósok. - Hevítés előtt különböző adalékanyagok kerülnek az alapanyagba. - A nagytakarítás befejezése után a munkahely vezetője gondoskodott róla, hogy minden a helyére kerüljön. - A végleges formájú tárgyak a vlllanykemencébe kerültek. - Egyes központi intézményeknél létszámcsökkentésre került sor. Aránytalanul nagyobb a kerül igével alkotott helytelen szókapcsolatoknak a száma. Ezekkel nemcsak a sajtótermékekben, hanem a rádió és a tévé műsoraiban is lépten-nyomon találkozunk; nem nehéz belőlük kisebb gyűj­teményt összeállítani. Ilyenek például: A raktári készletek új gyártmányokkal kerülnek feltöltésre. Helyesen: a készleteket feltöltik. - A kirándulás során a modem sporteszközök is megtekintésre kerülnek. Helyesen: a modern sporteszközöket is megtekintik. - A tervezett összeg késve került kiutalásra. Helyesen: az összeget késve utalták ki. - Az érintettek sürgették, hogy a kérdés minél előbb kerüljön szabályozásra. Helyesen: a kérdést szabályozzák. - Az elhamarkodott döntés rövidesen visszavonásra került. Helyesen: a döntést visszavonták. - A gyermekek érdeklődéssel figyelték, hogyan kerülnek szere­lésre az új típusú múanyagkapcsolók. Helyesen: hogyan szerelik az új típusú múanyagkapcsolókat. Néha más igei állítmányra - igére - van szükség, hogy a mondat kifogástalanná váljon: A segédeszközök korszerűsített formában kerülnek kivitelezésre. Helyesen: a segédeszközöket készítik. - A különleges rendelte­tésű textilszerűség csupán két színben kerül előállításra. Helyesen: két színben gyártják a textilszerűséget. A kerül igével alkotott helytelen szókapcsolatok különösen a műszaki tárgyú írásokban gyakoriak: A hulladékanyagok fele már elszállításra kerül. Helyesen: felét már elszállították. - A fölösleges víz a folyamat közben eltávolításra kerül. Helyesen: a fölösleges vizet eltávolítják. - Az összehalmozódott üvegszilánkok szárazon vagy nedvesen őrlésre kerülnek. Helyesen: az üvegszilánkokat megórlik. - Rendszeresen ellenőrzésre kerül a nitroceilulóz alapú festékanya­gok gyártása. Helyesen: a festékanyagok gyártását ellenőrzik. A helytelen szókapcsolatokkal alkotott és még hosszan sorolható hasonló mondatok indokolttá teszik az írás címében feltett kérdést. Remélhetőleg nem marad pusztába kiáltó szó. HASÁK VILMOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom