Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-08 / 185. szám, kedd

Választ az új kérdésekre Jirí Hájek 70. születésnapjára A prágai Plamen fogalom volt a hatvanas évek elején és derekán. Szerkesztője, Jifí Hájek imponáló biztonsággal tudta a folyóirat köré gyűjteni az európai baloldali, kom­munista elkötelezettségű értelmisé­get Moszkvától Párizsig, nem feled­kezve meg persze Budapestről és Bukarestről, Bratislaváról és Berlin­ről sem, holott a világirodalmi ívű pillantás sokszor bizony, az esetek többségében nagyvonalúan keresz­tülpillantott szellemi tájainkon. Sorra-rendre szervezte a Plamen híres kerekasztalait, amelyeken a szocialista világirodalom éppen aktuális gondjait vitatták meg, s eb­ben a keretben elemezték, láttatták a cseh szellemiség gondjait, felada­tait, eredményeit. Moszkvában a szovjet írószövetség és Tvar- dovszkij tekintélyes folyóirata, a No- vij Mir támogatta az Európai írókö­zösség gondolatát. Hájek lelkesen csatlakozott a kezdeményezéshez, s maga is előadója volt annak a le­ningrádi szimpóziumnak, ahol Solo- hov és Sartre, Déry Tibor és Peter Weis részvételével cseréltek gondo­latokat a regény XX. századi sorsá­ról. De prágai kezdeményezés, a Plamen és a Slovenské pohl'ady közös ötlete volt az a nyílt levél, amely a szocialista országok alkotó­it, írószövetségeit, írószövetségi fo­lyóiratait, szellemi tényezőit szólítot­ta fel a szoros együttműködésre. Ez a lázas tevékenység az SZKP XX. kongresszusa szellemiségének megértéséből és megvalósítására való eltökéltségből következett. Há­jek, a kritikus, a szerkesztő nem az internacionalizmus szólamait ismé­telgette, hanem a nemzetköziség gyakorlatát sürgette a szocializmus megújulása érdekében. Szakítani akart és szakított is a dogmatikus beidegződésekkel, a sémákkal, s ezért volt szüksége arra, hogy cseh közegben és nemzetközi összefüggésekben újragondolhassa a szocialista kultúra alapfogalmait: például, hogy mit jelent a század második felében a realizmus, milyen a modem művészetek ós klasszikus alkotások kölcsönhatása, mi az avantgárd szerepe stb. Egyáltalán nem véletlen, hogy a cseh kultúrában valamikor az ötvenes évek legvégén éppen Jirí Hájek vál­lalta ezt a feladatot. 1935-tól vett részt a kommunista ifjúsági mozga­lomban, közben versei, cikkei jelen­tek meg az akkori haladó és pártsaj­tóban. 1939 novemberében a náci megszállók letartóztatták és a sach- senhauseni koncentrációs táborba zárták. Tüdőbajt kapott, s mivel ak­kor még nem tartozott a nevesebb politikusok közé, szabadlábra he­lyezték 1942-ben. Betegsége ós az állandó veszélyeztetettség sem aka­dályozhatta meg, hogy megtalálja a földalatti kommunista mozgalmat, s így lett 1944-ben Csehszlovákia Kommunista Pártja 4. illegális köz­ponti bizottságának a tagja, s az ugyancsak illegális Rudé právo szerkesztője. Viharos ifjúság nem­de? És ezek a mozgalmi küzdelmek akkortájt szorosan kötődtek azokhoz a szellemi mozgalmakhoz, amelyek­nek célja a kommunista eszmék kor­szerű értelmezésében volt tömören megjelölhető. Nem az állandó idéz- getés, a szolgai utánzás, hanem a marxista-leninista szellemű, prob­lémaközpontú gondolkodás volt a szándékuk. Internacionalizmusa sem póz! Ó, aki a régi cseh irodalom tudós értője (a felszabadulás után a cseh szín­ház klasszikusáról, J. K. Tylról ad ki monográfiát), ö, aki könyvet írt a két világháború közötti szocialista próza olyan mesteréről, mint Marié Maje- rová, bizonyára nem felejthette el, hogy Tyl mit köszönhetett az orosz klasszikusoknak, hogy Majerová a húszas években mégiscsak kezet fogott a cseh fővárost meglátogató Majakovszkijjal. Antifasizmusa kö­vetkezetes és engesztelhetetlen volt: a cseh jobboldali eszmékkel szemben ugyanúgy, mint a hitlerájjal szemben. De értette és értékelte a prágai német irodalom nagyjait Franz Kafkától Louis Fürnbergig, Franz Weiskopfig, a náci koncentrá­ciós táborban pedig szoros barátsá­got kötött a német kommunistákkal. Látóköréből a magyarok sem ma­radtak ki. Mindenekelőtt a Prágában élő magyar poéta, Forbáth Imre, aki annak idején még Nezval köréhez tartozott. A Plamen Forbáth csehül írott aforizmáit is közzétette, s maga Hájek fogalmazott elismerő kritikát verseiről, amikor azok számára elér­hető művészi fordításban (Ctibor Stitnicky szlovák tolmácsolásában) is megjelentek. Emlékszem, valami­kor a hatvanas évek elején, Hájek - rossz lakásviszonyai miatt - szinte állandóan Dobriéban lakott, az írók alkotóházában, s ugyanott tartózko­dott Forbáth is. így ismerkedhettem meg Forbáth Imrével, s lehettem tanúja izgatott hangvételű párbeszé­deiknek. Fábry Zoltánnal csak leve­lezett: németül. Fábryt is bevonta a ővejk védelméért indított irodalmi közelharcba, amely hatvanhat-hat­vanhét táján újult ki, s lelkesen kö­szöntötte Fábry Zoltán Rákos Péter szerkesztett cseh nyelvű kötetét. Budapesten Veres Pétert látogat­tuk meg, aztán Szabó Pált. Leutaz­tunk a Balaton partjára, ahol Illyés Gyula látta először vandégül, majd Németh Lászlóval cserélt eszmét. Németh László esetében az író cseh érdeklődése is izgatta: lefordíttatta csehre és meg is jelentette a Pla- menben Németh nevezetes esszéjét, Az én cseh utamat. Illyéssel franciá­ul társalogtak, közös párizsi ismerő­seiket emlegették, s Hájek nagyon is egyetértett annak a történetnek a ta­nulságával, amelyet Illyés Nezvallal kapcsolatban mondott el. Nezval ugyanis a formális ismeretségek he­lyett, a fájó sebeket sem takargató, őszinte barátságot sürgette, Illyéssel KULTURÁLIS HÍREK • A ,,délideji müsorlyukak“ már régen gondot okoznak az NSZK te­levízió músorszerkesztöinek is. A 13 és 15 óra közötti időt „család­barát“ műsorokkal kezdik kitölteni: sorozatok, játékfilmek (de főleg is­métlések), napközi fecsegések, gyermekhíradó és tarka világtükör alkotja a kétórás kora délutáni mű­sorszünet anyagát. • ,,Kisebbségek műsora“ meg­alakítását tervezi az osztrák televí­zió. Elsősorban a szlovén és a hor- vát kisebbségre, valamint az or­szágban élő török származásúakra gondolnak. A műsor részletes híre­ket adna Jugoszlávia és Törökor­szág belső életéről, erősíteni kívánja a kisebbségek ausztriai identitását, segítséget ad a második és harma­dik nemzedékek öntudatának meg­tartásához. • Kína felzárkózott a színes tele­vízió gyártásában az USA és Japán mögé a harmadik helyre. 1988-ban 10,27 millió készüléket állítottak elő. Ez a szám tíz évvel ezelőtt mindösz- sze 3800 darab volt A kínai csalá­dok közül ma 25 millió rendelkezik színes televíziókészülékkel. $> ,,Bríght Star“, azaz Fényes Csillag a neve annak a műsorszóró műholdnak (egyébként a Reuter-hír­ügynökség leányvállalkozása), amelyen keresztül az amerikai CBS- társaság hírei napi 30 perces átját­szásban Európába érkeznek. Itt az­tán Münchenből a Tele 5 magánte­levíziós műsor sugározza tovább. • Reklám csak egyszer szakít­hatja félbe ezután a francia televí­zióban a játékfilmeket, televíziójáté­kokat és a sorozatokat - fogadta el a nemzetgyűlés az új törvényt. A magánadók tiltakoznak, jövede­lemkieséstől félnek, a TF eddig is csak egy reklámot sugárzott filmen­ként. teljes összhangban. Ebben pedig Illyéssel is, Veres Péterrel is egyet­értett Hájek, amikor ők a szlovákiai magyar irodalomra próbálták irányi- tan figyelmét. Bíztatni nem kellett őt, az egyetlen akadály a nyelv ismere­tének hiánya volt, ennek ellenére mégis írt cikket az Irodalmi Szemlé­be, amikor erre felkérték. Külön fejezet szólhatna a szlovák irodalomhoz, a szlovák írókhoz fű­ződő kapcsolatairól. Alig-alig akad jelentősebb alkotása az újkori szlo­vák kultúrának, amelyre ne reagált volna. Ha szabad még egy szemé­lyes emléket megemlítenem: tanúja lehettem, milyen tisztelettel beszélt Laco Novomeskyvel, aki rehabilitá­lása után még sokáig Prágában volt kénytelen élni, s éppen a Plamen lett az az orgánum, amelynek oldalain a szlovák költő visszatérhetett a csehszlovákiai irodalmi életbe. De Alexander Matuékától Rudolf Jasíkig és Vladimír Mináőtói Peter Karvasig az egyenragú értéket tisztelte. ...Nincsen itt helyem felsorolni Hájek munkásságának akár csupán fontosabb dátumait, eseményeit. Főszerkesztője volt hosszú éveken át a Tvorbának, tanított a prágai Károly Egyetemen, s most, hetven­évesen sem pihen: az akadémiai irodalomtudományi intézet színházi osztályát irányítja. Közben sorra- rendre láttak napvilágot könyvei: kri­tikai gyűjtemények, a művészi kritika elméletéről egy tankönyv, izgalmas regényformában megírt emlékezése a harmincas évekről, az ifjúságról. Legfontosabb könyve azonban az a /-/aáek-monográfia, amely 1983- ban jelent meg Prágában. Történeti szemlélete, a modern művészetek iránti elkötelezettsége, korszerű rea- lizmus-értékelése és a kommunista művészetről alkotott felfogása egy­szerre összegezödött ebben a könyvben. Ugyanakkor kitűnő ol­vasmány, amely még arra is példát mutat, hogy az olvasmányosság és a tudományos pontosság korántsem egymásnak ellentmondó fogalmak. „»Számunkra nem marad más, mint hogy a Marx és Lenin által lerakott biztos alapokról kiindulva, felelősséggel keressük a választ azokra az új kérdésekre, amelyeket a világ fejlődése és a szocializmus szükségletei tesznek fel nekünk a XX. század második felében“«... - Ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlem Lukács György. Nagyon gyak­ran gondoltam erre *az elkövetkező hónapokban és években, amikor a történelmi próbatételek korát éltük Csehszlovákiában. Amiről azonban azokban az években szó volt, s ami­ről ma még inkább szó van, az az, amit Lukács annak idején kifejtett; a kommunista értelmiség nagy törté­nelmi felelőssége és a feladatához való hűség követelménye. Nem sza­bad elveszíteni a szellemi összefüg­géseket, amelyekből táplálkozunk, s a célokat, amelyekért útnak indul­tunk. Elemezni kell a szocializmus valamennyi, eddig még meg nem valósított, kihasználatlan lehetősé­geit, mindannak ellenére, ami az utunkba állt, azoknak a tapasztala­toknak a felhasználásával, ame­lyekért oly drága árat kellett fizet­nünk.“ Tavaly elevenítette fel így egy 1967-es Lukács Györggyel foly­tatott beszélgetés emlékét Hájek. Aktuális mondandóval. Ahogyan szokta. Mert számára a múlt nem csupán történelem, hanem tapasz­talat a jövő alakításához. Jirí Hájek hetvenéves Magyar is­merősei nevében szeretném én is köszönteni őt, mint igaz internaciona­listát, mint hú barátot, mint a szocialis­ta világirodalom egyik jelentős kriti­kusát. E. FEHÉR PÁL Óriási szovjet-amerikai szerződés Szinte példátlan összegű, 50 mil­lió dolláros szerződést kötött az amerikai Harmony Gold és a szovjet VIDEOFILM (elnöke: Oleg Uralov) sorozatok, dokumentumfilmek, és akciófilmek közös készítéséről. A szerződés legjelentősebb tételét az 1991-re tervezett nyolcrészes Nagy Sándor című tévéfilm képezi, melyet Grúziában, Törökországban és Indiáiban forgatnak majd. A doku­mentumfilmek közül kiemelkedik a leningrádi Modern Balettről készí­tendő produkció, mely Bulgakov: A mester és Margarita című regé­nyének táncváltozatát adja elő. Film készül a leningrádi Ermitázsról is. Oroszország történetét mutatják be az ott kiállított festmények segítsé­gével. A Harmony Gold cég rövide­sen megnyitja moszkvai irodáját, és innen irányítja a cég kereskedelmi tevékenységét, mely megszerezte a szerződés keretében készült mű­vek világforgalmazási jogát. ■ ■ ■ ■ ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A vA? .. ■ ■ ■ ■aiamii FILMEK Macskafogó MSm Jelenet a magyar rajzjátékfilmböl nem szégyelli, hanem nyíltan vállal­ja. Animált figuráit - macskákat és egereket - remek érzékkel egyéníti, igazi hősöket és antihösöket formál belőlük, miközben szellemes paró­diáját is adja a kisebb és nagyobb nézőket egyaránt lebilincselő újmódi kalandfilmeknek. A mindenkihez szó­lás, a szórakoztatás szép szándéká­val készült film macska-gengsztere­ket és egér-szabadságharcosokat jelenít meg a krimi és a sci-fi közis­mert alaphelyzeteiben. Egyszerű és ötletes a film törté­nete: a macska-szindikátus által fe­nyegetett egér-társadalom olyan csodafegyverben, zseniális talál­mányban reménykedik, mely a leg­pökhendibb macskát is eszeveszett menekülésre kényszeríti. A talál­mány megvalósítása körüli bonyo­dalmak a filmben szellemes fordula­tokat eredményeznek, még távol­keleti tudós professzorokat is be­kapcsolva a kalandok sorozatába. Egereken, macskákon és a négylá­bú, zord macskaüldözön túl négy patkány bonyolítja a mesében a bonyolítanivalókat; az utóbbiak a macskák ügynökeiként árulják el rágcsáló-társaikat. Ternovszky Béta rendezőnek és népes csapatának figurái kedvesek, szellemesek, grafi­kai megjelenítésük korszerű, csak­úgy, mint a mese előadásmódja. A Macskafogó a játék mellé pa­ródiát is kffiál, a sikerfilmek gu- nyoros karikatúrá­jával. Elsősorban a gombamód sza­porodó tévékrimi­ket, a még szapo­rább videoklipeket parodizálja, a sci- fik bombasztikus modorosságait karikírozza. Csú- fondáros jellegé­ből adódóan együgyűségekből (is) építkezik, s már az is, hogy a sablonkrimik sablonsztorijait a macska-egér harc görbe tükré­ben ábrázolja, hogy sablont sab­lonra halmoz - jó módja a kifigurá­zásnak. A cselekménybonyolítás fordulatainak a krimikben untig al­kalmazott sémáit is kicsúfolja, s ki­pellengérezi mesterkéltségüket is. Ki kit győz le, ezúttal is ez a nagy kérdés. A szindikátusba tömörült macska-banditák és a „jó ügyet“ képviselő egerek kergetőzése, élet­halálharca során szerephez jut az Intermaus, a nemzetközi egér­rendőrség, az észkombájn Fushimi- si professzor és csodatalálmánya, Grabowski, a csodanyomozó és minden csávából nemcsak kivergő­dő, hanem a kudarcot hetedhétor­szágra szóló diadallá formáló cso­datevékenysége, Lusta Dick, az agyafúrt szuperegér álmos segítő­társa, négy kifejezetten fondorlatos patkány, bizonyos tervek és ellen­tervek - s még sok minden, ami a címben ígért macskaszelídítéshez szükséges. A kanadai-NSZK anyagi támoga­tással készült film jó néhány mulat­ságos kiszólást, hatásosan felépített geget tartalmaz. A bűntett színhelye A mozik sikerrel játsszák a Négybalkezes című francia vígjátékot, Francis Veber munkáját, mely Pierre Richard és Gérard Depardieu (a képen) alakítására épül Félig-meddig önéletrajzi ihletésű ez a francia film, egy halmozottan hátrányos helyzetű kisfiú életének néhány napjáról szól. A korrekt tör­ténet valójában lélektani krimi, s a műfaj jobb darabjai közé tartozik, a főszereplő gyerek szökött bűnö­zőkkel találkozik, akik közül az egyik mind fontosabb szerepet kezd ját­szani a kis Thomasnak és édesany­jának az életében. A film természe­tesen azzal végződik, amit már az elején sejthettünk: a börtönből szö­kött fiatalember - aki közben Tho­mas anyjának szeretője lett - meg­hal, ám addigra a kisfiú családja visszavonhatatlanul széthullik: az anya, a korábbi feddhetetlen pol­gárasszony ráébred arra, hogy egész addigi élete képmutatás, megalkuvás volt, s önként vállalja a bűnrészesi szerepet a volt szere­tője halálának ügyében indított nyo­mozás során. A filmet André Téchiné rendezte, akinek neve kevéssé ismert nálunk, hiszen ez csak a második munkája, amelyet alkalmunk van látni. (Előző alkotását, a Napnyugtát öt évvel ezelőtt vetítették.) André Téchiné filmjének igazi értéke két nagy sztár, Danielle Darrieux és Catherine Deneuve igaz, átélt emberi alakítá­sa; az ö játékuk teszi valójában elfogadhatóvá a kissé kimódoltnak ható történetet. Kétségtelen, hogy a rendező mestere az atmoszférate­remtésnek, a jellemábrázolásnak és az emberi kapcsolatok érzékeny megjelenítésének. André Téchiné vonzódik a szokatlan történetekhez, s noha filmjének kvalitásai vitatha­tatlanok, alotása már-már a felleng­zős semmitmondás határát súrolja, ezt és a sztori mesterkéltségét töké­letes szakmai tudásávai azonban remekül leplezi.- ym ­Rajzjátékfilm a Macskafogó című magyar animációs produkció. Ked­ves, friss, jóízűen szórakoztató film, mely nem akar többnek, másnak látszani, mint rajzjátékfilmnek és a sokszor „leírt“, de még többször mégiscsak felhasznált Disney-iskolát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom