Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám, szerda

ÚJ szú 5 1989. VIII. 9. Az idén a frissen hullott hó akadályozta a feljutást a Rysy-csúcsra (Telefoto: ÖSTK) Szavakkal nehéz Jövöre eljövünk? Jól sikerült az idei Rysy-túra Vannak, akik szívesen beszélnek munkájukról, vagy önmagukról a kí­váncsiskodónak. Ha az újságíró ilyen emberekkel találkozik, könnyű a dolga: egykettőre kész a portré. Vannak viszont, akik bár munkájuk­ban kitűnnek, feletteseik csupa jót mondanak róluk, nem szeretnek be­szélni sem magukról, sem a munká­jukról, mondván: a tettek beszélje­nek helyettem. Ilyen a lekéri (Hro- novce) Szabó Terézia. Felettese csak elismeréssel szólt róla. - Munkáját önzetlenül, becsü­letesen és teljes odaadással végzi- mondta és még hosszan sorolta mi mindent tesz meg embertársaiért. Jómaga azonban csak hosszú rábe­szélés után állt kötélnek.- Huszonöt éve dolgozom a helyi nemzeti bizottságon. A lakosság nyilvántartását vezetem, az építke­zési ügyosztály és a polgári ügyek testületének titkára vagyok. 1971-től vagyok képviselő. Választókörze­temben többségben vannak az idős lakosok, ezért a leginkább az ő pa­naszaikkal foglalkozom - nyugdíjki­egészítések, szociális juttatások in­tézésével. De a fiatalabbak felkeres­nek építkezési ügyekben is. Azt hi­szem, bizalmat éreznek irántam, hi­szen szinte minden esetben eljön­nek, ha kérésük, problémájuk van, mert tudják, hogy ha csak lehet, megteszem érdekükben a tőlem tel­hetőt, s én gyorsabban utánajárok ügyüknek, hiszen jobban ismerem a hivatalos dolgok menetét. Néha ugyan a társadalmi munkák szerve­zésénél gondban vagyok, hogy kit is hívjak, hiszen az idősebbek már nem bírnák a nehezebb munkát, de ők megoldják helyettem is a gondot: elküldik gyereküket, unokájukat. A legszívesebben a polgári ügyek testületében dolgozom. Az esküvők, névadók megszervezését örömmel vállalom. A laikus azt gondolhatja, hogy ezek az események nekünk már szinte hétköznapiak, pedig mindegyik szertartás más-más han­gulatú, engem mindegyik meghat- és már mutatja is a házasságkötő termet, amely bár a rohamosan nö­vekvő igényekkel nem tart éppen Új autóbuszjárat Brnóból Düsseldorfba Új autóbuszjáratot indít augusztus 11 - étől az NSZK és Csehszlovákia között Brno-Prága-PIzen-Nürnberg-Frankfurt -Bonn-Kőln-Dússeldorf útvonalon a prá­gai Autoturist utazási iroda és a brnói autóközlekedési vállalat. Az utasoknak érvényes útiokmányokkal kell rendelkez­niük. A busz- és helyjegyeket már árusít­ják a brnói autóbusz-pályaudvaron, július 31 -tői pedig a prágai Autoturist kirendelt­ségein, Bratislavában és Plzefiben. A szükséges információkat az említett utazási irodákban szerezhetik be, illetve a kővetkező brnói telefonszámokon: 337 588, 330 393 és 338 208. Az autóbusz Brnóból péntekenként in­dul 20.30 órakor. Prágából a Kriván Szál­ló elöl 23.00-kor, Plzenből pedig szomba­ton 0,30-kor, Nürnbergbe 4 órakor, Frankfurtba 6.30-kor és Düsseldorba 10.35 órakor érkezik. Visszafelé Düssel­dorfból vasárnap 18.00 órakor indul, Frankfurtból 22.15-kor, Nürnbergből hét­főn 0.45 órakor, Plzenbe 4.15 órakor érkezik, Prágába 5.45 órakor s a végállo­másra, Brnóba 8.15 órakor. A Brno-Düsseldorf útszakasz hossza 906 kilométer. Az autóbuszjegy Nürn­bergbe 230 korona, Frankfurtba 370 koro­na és Düsseldorfba 500 korona. Nagy érdeklődés esetén egész évben indítanak autóbuszt. (ŐSTK) lépést, de így is nagyon ízlésesen van berendezve. Megmosolyog, amikor megkérdezem, hogy egy- egy nagyobb lakodalom alkalmával hogyan fér el itt a násznép.- Hát bizony manapság már egy­re gyakrabban megesik, hogy a két­száztagú vendégsereg nagyobbik része kinnreked és nem lehet szem­tanúja e szép családi eseménynek. De még senki sem panaszkodott. Aztán a családjáról kérdezem. Csak annyit árul el, hogy szabadide­jében a legszívesebben főzöget, meg a kertben dolgozik. Kisállatokat is tartanak, ebben a nagyapa is beségít. Két fia van, az egyik har­madéves főiskolai hallgató, a másik pedig éppen most készül a középis­kola után továbbtanulni. Halk szavával búcsúzik tőlem: - Nem tudom mit fog a rólam föl­jegyzettekkel kezdeni, mert én is tudom, hogy alig mondtam valamit. Talán csak annyit még, hogy Sza­bó Terézia valóban keveset beszélt magáról, de helyette is a tettek be­szélnek - és ezt valamennyi falubeli tudja. Mert még egy ilyen, nem sok sikerrel kecsegtető és nem éppen vonzó foglalkozásban is mint az övé, lehet szépséget találni. P. E. Akadtak pillanatok, helyzetek, amikor úgy gondoltuk: jövőre trak­torral sem tudnak majd idecibálni. Például, amikor ott álltunk tetőtől talpig beszappanozva a zuhany alatt, s hirtelen elapadt a zuhanyró­zsa vize, majd hosszas, elkesere­dett fohászunk után is csak a hideg víz eredt meg. Vagy amikor megtud­tuk, hogy a rossz idő miatt idén nem mászhatunk fel a hegy csúcsáig, amikor reggelente elgémberedve ébredtünk a sátorban, vagy amikor a záróünnepély szemre tetszetős, ám tökéletlenül, hozzá nem értőn megépített tábortüze majdnem a fia­talokra zuhant; amikor barátkozni indultunk a szomszéd kerület tábor­helyére, s annak lakói barátságtala­nul adták tudtunkra; kívül tága­sabb ... Aztán rápillantottunk a túra legfia­talabb résztvevőjének, a hároméves Jakub Reindlnek az arcára, amint összeszorított ajkakkal birkózik a 2499 méter magas csúccsal, amint lelkesen kiabálva rója a Békemér­föld futóversenyének véget nem érő köreit, s elszógyelltük magunkat. Nem hagyjuk, hogy a rossz idő, vagy egy megrepedt vízvezetékcső el­rontsa a kedvünk! Pillanatnyi bosz- szúságok okozta homlokráncaink el­simultak, s nevetve-vacogva indul­tunk a kis Jakub után.- Mindent összevetve: jól sikerült az idei, a 33. Rysy-túra (is), számos feledhetetlennek, maradandónak tű­nő élményre tettünk szert. Láthattuk a hazai popzene színe-javát képvi­selő Lojzo és Vidiek együtteseket, karnyújtásnyira állhattunk az idei csehszlovák szépségkirálynőtől, Ivana Christovától, beszélhettünk a 13. VIT résztvevőivel, Viliam Plev- za akadémikussal, a külföldi ifjúsági szervezetek küldötteivel, és még hosszan sorolhatnánk. Szóra bírtuk a túra talán legérde­kesebb vendégeit, a szverdlovszki mikro-szemsebészeti központ dol­gozóit is. A csopert egyik sebésze, Dimitrij Gubin röviden ismertette központjuk életét, a műtétek módját és fajtáit, majd felszólította a táboro­zókat: akinek kedve van, és rövid, illetve távollátó, az látogassa meg őket Szverdlovszkban, s amennyi­ben segíteni tudnak rajtuk, szívesen megteszik. Nagy meglepetésre nem sokan éltek a lehetőséggel, alig tu­catnyian kérték el a központ címét. Hiába, félünk a szikétől. - Van köz­tünk lézersebész is - évődött a ha- bozókkal Gubin doktor. Ettől nem szaporodott ugyan a jelentkezők száma, akik viszont rászánták ma­gukat, azok már talán az ősszel el­dobhatják a szemüvegüket. Megkörnyékeztünk néhány ta­pasztaltabb, illetve először ottlevő táborlakót is: mondják el, mi tetszik, mi nem, eljönnek-e jövőre is? Van ami túl van szervezve, az időjárás kritikán aluli, az ellátás nagyon jó, hangzottak a válaszok. Főleg a tá­borban levő újságos és zöldséges kínálatával voltak elégedettek: a zöldségárus standján a fővárosi zöldségeseket (is) megszégyenítő gyümölcsválaszték - banán, szőlő, citrom és őszibarack - volt mindvé­gig. Talán ennek is köszönhető, hogy az idei túrán kevesebben, csu­pán 200-an keresték fel a táborban ügyelő kezmaroki kórház orvosait, a múlt évi 280-nal szemben, holott az idén jóval rosszabb volt az idő­járás. A bolyi (Bol) Illés Péter először vett részt a túrán, s mint elmondta, eleinte ugyancsak magányosnak érezte magát az öreg Rysy-rókák között. Kevés a lehetőség az ismer­kedésre, a kapcsolatteremtésre, az esti programok és a korlátozott lét­számmal induló sportversenyek szerinte erre nem alkalmasak A nagyszelmeci (Vel’ké Slemence) Tóth Ferenc a nagy neveket hiányol­ta az előadók közül: harminchá­roméves tradíciói vannak a túrának, igazán meghívhatnának egy világhí­rű zenekart, vagy előadót, morfondí­rozott fennhangon. Elszigeteltek egymástól az egyes járások, illetve kerületek küldötteinek táborai, vetet­te föl a talán legzavaróbbnak tűnő problémát a szentpéteri (Dolny Pe­ter) Ancsin Anikó, a résztvevők csak a járásukon, maximum a kerületü­kön belül ismerkednek egymással, élnek társasági életet. Vas József, a Komáromi (Komár­no) járás küldöttségének vezetőhe­lyettese elismerte ugyan a járások izoláltságát, fő feladatának azonban a saját csapatának összekovácsolá­sát tartja, mondta, majd hozzátette: természetesen azért nem kergetjük el a barátkozni jövő idegeneket sem. Tegnap is bejött a sátrunkba két cseh fiú és nagyon jól elszórakoz­tunk, megbarátkoztunk velük. Bár eleinte nem értettünk egyet Vas József véleményével, utólag úgy tűnik, igaza volt. Szerezzen in­kább kevesebb új barátot, ismerőst az ember, de a kapcsolatok legye­nek tartalmasak, maradandóak. Egyetlen egy barát többet ér, mint az esetleges számtalan felszínes is­merős. A nagykanizsai DKG természetjá­ró egyesületének tagjait nem a túra hozta, véletlenül kerültek pont ekkor a Tatranská Lomnica-i táborba. Per­sze, azért felmásztunk mi is, mond­ták, s nagyon tetszik a fiatalok han­gulata és lelkesedése. Némelyik tár­saság ugyan túl sokáig nyújtja a na­pot, de ha megkértük őket, eddig mindig elcsendesedtek. Lehet, hogy jövőre már nem véletlenül leszünk itt pont a túra idején, tették hozzá bú­csúzóul. Harsány kurjongatással, üdvözlő kiáltásokkal indult az idei Rysy-túra, s valami szomorkás derűvel ért vé­get. Elnéztük a szedelőzködők ar­cát, s a mosoly, az integetés felszíne mögött, ott lapult a bánat - vége van. A szemek mélyén azonban ott volt a bizakodás is: hiszen jövőre újra lesz Rysy-túra, s az az egy év hamar elrepül. Lesz jövőre is Rysy- túra, hangsúlyozta a záróünnepély napján mondott beszédében Jan Kővár, az idei túra szervezési bizott­ságának elnöke is, semmi alapja sincs a híreszteléseknek, melyek szerint jövőre nem rendezzük meg. Igenis megrendezzük, s ha lehet, még jobb lesz. mint az idei volt. KLUKA JÓZSEF AZ SZLKP KB POSTÁJÁBÓL A feladó ismeretlen A CSKP XVII. kongresszusán kitűzött irányvo­nal eredményes megvalósítása fokozatosan megnyilvánul a társadalmi élet valamennyi terü­letén. Az emberek nagyobb figyelmet szentelnek környezetüknek. A társadalmi aktivitás minőségi szempontból új jelleget kap, az emberek nyíltab­bá válnak, nem rejtegetik nézeteiket, reagálnak a hibákra, rámutatnak a fogyatékosságokra. Va­gyis: az eddiginél jobban érdeklődnek a társadal­mi ügyek iránt. Ez az eredménye annak, hogy a párt a szocialista demokrácia fejlesztésére törekszik. A szocialista demokráciának is meg­vannak azonban a szabályai és ezek közé tarto­zik a hiányosságok nyílt és becsületes bírálata. Az állampolgárok többsége ezt el is ismeri, él a lehetőségekkel és írásbeli bejelentéseit aláírja. A levélírók egy része azonban (1988-ban 22 százalékuk) továbbra is névtelen marad. Ezeket a leveleket a CSKP KB Elnökségének 1988 júliusi határozata értelmében kezeljük. A névte­len levelek megalapozottsága csökken (1988- ban 20 százalékkal, ami azt tanúsítja, hogy az anonim levelek jellege nem egyforma. A levélírók szándéka az első sorok elolvasása után nyilván­valóvá válik. Sajnos, kisebbségben vannak azok, akik becsületes szándékkal írnak. Egyeseknek, levelük tartalmának tanulsága szerint érdekük, hogy névtelenek maradjanak. Amit megírnak ugyanis, azt józanul gondolkodó ember aligha írná alá szégyenkezés nélkül. Az ilyen levélírókat a bosszúvágy vezérli, kétségtelen, hogy valaki­nek ártani akarnak. xxx Az első csoportba tartozik egy Horny Vadicov-i levélíró, aki felhívta a figyelmet a szocialista tulajdon helytelen kezelésére. Megírta, hogy hat évvel ezelőtt a helyszínre szállították az alapisko­la favázas tornatermének faanyagát, de a torna­termet nem építették fel. A fát a szabad ég alatt tárolják, mintegy fele elrothadt és használhatat­lanná vált. A Őadcai Járási Nemzeti Bizottság Népi Ellenőrzési Bizottsága a levél nyomán ki­vizsgálta az ügyet és megállapította, hogy a beje­lentés nagyrészben megalapozott. A felelősség a járási és helyi nemzeti bizottság dolgozóit terheli. Eredetileg azzal számoltak, hogy a torna­termet 1981-84 között építik fel. Mivel azonban kevés volt a pénzük és kivitelező sem akadt, tervük nem valósult meg. Tipikus hiba - az építkezést betervezik és csak aztán gondolkod­nak el a kivitelezés módjáról. Az ellenőrző szer­vek más szervezetek hibás eljárására is fényt derített. így például a Horny Vadiőov-i Helyi Nemzeti Bizottság még 1981-ben felkérte a zvo­leni Buőinát, vizsgálja felül a favázat, mivel hosz- szabb ideig akarják raktározni. Ezt a vizsgálatot csak 1986-ban végezték el. Közben a nemzeti bizottság az alapanyag megmentése érdekében úgy döntött, hogy megpróbálják más célokra felhasználni, de ez csak 1988-ban, vagyis két év múlva valósult meg. A Horny Vadiőov-i Helyi Nemzeti Bizottság kisüzeme a 832 000 korona értékű faanyagot, egy részének megrongálódása miatt, 137 200 koronával olcsóbban vette meg. A járási nemzeti bizottság elrendelte: állapítsák meg, személy szerint ki felelős a történtekért, és gondoskodjanak a kár megtérítéséről. xxx Hasonló jellegű volt egy bratislavai névtelen levél, amely az első városkerületben található üres lakásokra hívta fel a figyelmet. Az ügyet a fővárosi nemzeti bizottság lakásosztálya vizs­gálta felül, és megállapította, hogy a névtelen bejelentőnek túlnyomórészt igaza van. Mivel a vázolt állapot ellentétben áll a jogszabályokkal, feladatul adták a lakásgazdálkodási vállalat igaz­gatójának, hogy mielőbb oldja meg az üres lakások kérdését. Az ellenőrzők egyúttal emlé­keztettek a pontos nyilvántartás fontosságára is, ugyanis a lakosgazdálkodás szabályai követke­zetes betartásának egyik alapvető feltétele a pontos nyilvántartás. Ezen a téren minden hanyagság különböző gyanúsítgatásokhoz, talál­gatásokhoz vezet ós mivel ezekből úgy is renge­teggel találkozhatunk, helytelen, ha az illetékesek hanyagságukkal tápot adnak az egymásra muto­gatáshoz. xxx Azt mondhatjuk, hogy az említett két levél társadalmi szempontból fontos kérdéssel foglal­kozott. Ezek is azonban tartalmaztak olyan mon­datokat, amelyekből arra következtethetünk, hogy a levélírók személyes konfliktusba kerültek az illetékes vezetőkkel, valamint nem sikerült elintézniük és csak ezért vettek kezükbe tollat. A névtelen levelek többsége azonban sokkal rosszabb az idézetteknél. Már az első olvasáskor világossá válik, mi a levélíró célja. Valakit, leg­gyakrabban vezető beosztású dolgozót, tisztség- viselőt le akar járatni, meg akar alázni. Szomorú olvasmányt jelentenek a kulturálatlan, vulgáris, gyakran gyalázkodó megnyilatkozások. Nem rit­kán koholt vádakról van szó. Milyen véleményünk lehet például arról a levélíróról, aki alkoholizmus­sal vádol egy olyan vezetőt, akiről kiderül, hogy absztinens, sohasem iszik szeszes italt? Felje­lentenek vezetőket, hogy a közösség megkárosí­tásával gazdagodnak, megkárosítják a szocialis­ta tulajdont, visszaélnek hivatalukkal, miközben a vizsgálat során kiderül, hogy a vádak alaptala­nok, az adott szervezet példásan gazdálkodik, pontos a nyilvántartása, maga a vezető követke­zetesen megköveteli a rendet és fegyelmet, de ugyanakkor megbünteti azokat, akik fegyelme­zetlenek. Valószínűleg ez az utóbbi az oka an­nak, hogy egyesek nem kedvelik őt, szívesen vennék, ha áthelyeznék. Azzal számolnak, ha valakire egyszer vagy kétszer feljelentés érkezik, gyanússá válik, vagy legalábbis bizalmatlanságot keltenek vele szemben. Ezt azonban semmikép­pen sem szabad megengednünk. A névtelen levelek bizonyítják, mindenütt hatá­rozottan küzdenünk kell azért, hogy a dolgozó­kollektívákban egészséges légkör uralkodjon. A glasznoszty, a szocialista demokrácia fejlesz­tése nem egyeztethető össze a névtelen levelek­kel. A demokrácia fejlesztésének folyamata akkor lesz eredményes, ha minden téren elvszerűen és nyíltan fellépünk a fogyatékosságok ellen. A név­telen levelek előfordulása bizonyos értelemben társadalmi fogyatékosságot jelent. Érdekes len­ne, ha a levélírók kézírását elemezve megállapí­tanánk személyes tulajdonságaikat is. Meggyő­ződésünk, valamennyiről kiderülne, hogy nem kedveli a nyíltságot, szívesen meghúzódna az árnyékban, ahonnan minden nagyobb kockázat nélkül kilövöldözhetné mérges nyilait, személyes gyűlölettől vezérelve vagy csak szórakozásból támadhatna becsületes embereket. Távol állunk attól, hogy a névtelen levélírókat egyformán ítél­jük meg. Ennek ellenére, már maga az a tény, hpgy nem írják alá saját nézeteiket, bizonyos bizalmatlanságot kelt velük szemben. Nem be­szélve arról, hogy az ilyen levelek kivizsgálása már azért is nehezebb, mert a menet közben felmerülő kérdéseket nem lehet a levélíróval tisztázni. A mai jogrendből kiindulva nem indokolt, hogy valaki névtelen levélben tegyen bejelentést, ha­bár meg kell állapítanunk, hogy a nyílt bírálat bizonyos kockázattal jár. Jogszabályaink elren­delik, ha a levélíró úgy kívánja, nevét nem szabad elárulni. Az anonim levelek ellen azzal harcolhatunk a legeredményesebben, ha olyan társadalmi légkört teremtünk, amely megakadá­lyozza, hogy a bíráló állampolgárt bármilyen hátrány is érje. Minden kollektívában erre kell törekednünk. -ben-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom