Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-04 / 182. szám, péntek
A Pravda és az Új Szó beszélgetése az SZLKP kassai (Koéice) városi bizottságának vezető titkárával A párt akcióképessége tagjainak színvonalától függ Már szeptember elsején megkezdődnek a párt alapszervezeteinek évzáró taggyűlései és folytatódnak három hónapon keresztül. Céljuk az, hogy megtárgyalják és értékeljék a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítása irányvonalának teljesítését és a komplex gazdasági átalakítás, valamint a szocialista demokrácia elmélyítése igényes feltételei közt járuljanak a párt akcióképességének növeléséhez. Arról van szó, hogy minden kommunista ismerje saját felelősségét e forradalmi változások megvalósításában. A párt életének e fontos eseménye előkészítéséről az SZLKP kassai városi bizottságának vezető titkárával, Jozef Lukáöcsai, Gazdag József, az Új Szó és Ján Markovié, a Pravda szerkesztője beszélgetett. • A kassai városi pártszervezet a legnagyobb a Kelet-szlovákiai kerületben. Bizonyára nem volt könnyű szervezésileg biztosítani a párttagokkal és -tagjelöltekkel folytatott beszélgetéseket. A maguk módján ezek az évzáró taggyűlések előkészületei voltak. Hogyan értékeli őket?- Mind az 559 alapszervezetünkben lebonyolítottuk a beszélgetéseket, a felsőbb pártszervek 462 képviselője vett rajtuk részt, ami önmagában bizonyítja e beszélgetések szervezési igényességét. Azt vártuk, hogy a kommunisták véleményt nyilvánítsanak a párt jelenlegi politikájáról, és legyenek az aktivizálás eszközei a társadalmi-gazdasági fejlesztés és az állami terv feladatai teljesítésében, hogy fokozzák az átalakításhoz az aktív hozzáállást. Bíztunk abban, hogy hiteles képet kapunk a pártalapszervezeteknek és tagságunknak azokról a képességeiről, amelyek a nyílt politika körülményei között végzett tevékenységhez és ahhoz szükségesek, hogy politikai módszerekkel biztosítsák a párt vezető szerepét, megszilárdítsák kapcsolatukat a dolgozókkal. A beszélgetéseket a városi párt- bizottságban értékeltük és megállapítottuk, hogy ez a várakozásunk egészében véve teljesült. A beszélgetések jó alapokat biztosítanak az alapszervezetek évzáró taggyűléseinek, az üzemi és vállalati konferenciáknak, ugyanakkor szerves részei a CSKP XVIII. kongresszusa előkészítésének. A kommunisták összesen 52 ezer konkrét pártfeladatot vállaltak, amelyek többsége mentes a formalizmustól, időhöz kötött ós könnyen ellenőrizhető. • Említette Lukáő elvtárs, hogy a beszélgetések során valós ismereteket kívánnak szerezni arról, vajon a szervezetek képesek-e a nyílt politikai légkörben dolgozni és elsajátítani a politikai vezetés módszerét. Milyen képet kaptak erről?- A beszélgetések nem egy esetben felfedték, hogy számos szervezetben hiányzik a bátorság ahhoz, hogy önkritikusan ítéljék meg munkájukat és nem egy kommunistának nincs bátorsága, hogy lássa a munkájában meglevő tartalékokat. Ennek oka többféle. Például az állami vállalatoknál, de a különböző üzemeknél és adminisztratív szervezeteknél jobbára előadók töltik be az elnöki tisztséget, ós nincs bátorságuk a konfliktusokba belemenni. Ez a helyzet végsósoron a Keletszlovákiai Vasmű néhány pártalap- szervezetónél is. Nemrég az elnökök értékelése után több szervezetnek javasoltuk, hogy erre a tisztségre jelöljék például az igazgatóhelyettest, aki elég önálló és bátor ahhoz, hogy politikailag befolyásolja a gazdasági vezetés tevékenységének egészét. Feltételezzük, hogy az elnöki tisztségek 17 százalékában következik be változás és az alapszervezetek bizottságai tagságának 20 százaléka kicserélődik. Emellett az elnökök esetében nem vesszük túl szigorúan, hogy a tisztséget már 10 éve tölti be, elsősorban személyiségét, a jövő igényes feltételei közt végzett munkára való rátermettségét tartjuk szem előtt, önmagunk ellen volnánk ugyanis, ha ilyen adminisztratív szempontokból hagynánk magunkat befolyásolni, és nem ajánlanánk a titkos választásokon olyan eddigi elnökök jelölését, akiknek megvan a természetes tekintélyük, és irányításukkal a szervezetek jó eredményeket érnek el. • A párt akcióképessége a párt tagállományának színvonalától függ. A beszélgetés során erről többször szóltunk. Mit javasol konkrétan a párt tagáliományának javítására?- Bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a párt munkásmag- vának minden áron való megőrzésére irányuló igyekezetünkben hibákat követtünk el, amelyek most kedvezőtlenül befolyásolják éppen a munkások felvételét a tagjelöltek sorába. Városi pártszervezetünkben is kevés párttag van a mesterek, részleg- vezetők és egyáltalán a műszaki értelmiség köréből. Felvételüket az elmúlt években korlátoztuk. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy az üzemekben nincs aki felkészítse a dolgozókat a pártba lépésre. Sok dolgozó számára a munkavezető, a mester, a részlegvezető a példakép, és ha nem párttag, hangolhatja-e arra a fiatal dolgozót, hogy párttagságban is kövesse őt? Egyértelműen azt mondhatjuk, hogy nem. Azt akarjuk, hogy az évzáró taggyűléseken erről a problémáról is nyíltan szóljanak és az új bizottságok átértékeljék a helyzetet. Főleg ott, ahol erős a szervezet munkásmag- va, ahol minden korlátozás nélkül fölvettek a pártba olyan mérnököket, akik mesterek, részlegvezetők voltak. Igaz, azzal a feltétellel, hogy addigi politikai álláspontjukkal és a munkahelyi kötelezettségük teljesítésével ezt kiérdemelték. Lehet, hogy egy időre csökken a munkások száma a pártban, de szilárdan hiszem, hogy két-három év múlva Kassán nem fognak arról beszélni, hogy a munkások nem érdeklődnek a pártba való felvétel iránt. Ugyancsak elkerülhetetlenül szükséges több tagjelölt felvétele a főiskolákon. Főleg az utolsó évfolyamokban, hogy az a hallgatók politikai és tanulmányi aktivitásának betetőzését jelentse. Ez a kérdés továbbá az alapiskolákat érinti, mivel a párttag pedagógusok létszámának csökkenése miatt több helyen meg kell szüntetni az alapszervezeteket. Hasonlóképpen van ez a kultúra szakaszán is, és félő, hogy az ilyen munkahelyeken megszűnik a párt befolyása. • Kassa üzemeinek többsége állami vállalat lett Hogyan befolyásolja ez az évzáró taggyűlések tanácskozását?- A városi pártszervezet szerkezetén ez nem változtat. Végső soron a Kelet-szlovákiai Vasműben, amely július elseje óta állami vállalat, megmarad az SZLKP vállalati bizottsága. A létező pártbizottságokat az állami vállalatoknál az SZLKP Keletszlovákiai Kerületi Bizottsága irányítja. Ez azonban nem mentesít bennünket attól, hogy felelősséget érezzünk az átalakítás és demokratizálás sikeréért. A beszélgetések során ugyanis sok párttag és -tagjelölt kifejezte elégedetlenségét a jelenlegi állapotokkal. Bírálták azt, hogy a dolgozók tanácsainak nincs világos tevékenységi terve. Létezik törvény az állami vállalatról, amely körülhatárolja azok jogait és kötelességeit, de továbbra is érvényben van a 8. ötéves terv, úgyhogy azok nem érvényesíthetők teljes mértékben. Nincsenek tisztázva az elvonások kötelezettségei. A tanácsok nem dönthetnek a gazdasági eredmény, a nyereség, sőt még a terv kérdéséről sem, mivel tiszteletben kell tartaniuk az ötéves terv irányszámait. Alapszervezeteinket úgy irányítjuk, hogy politikailag befolyásolják ezt az átmeneti időszakot, amely még a jövő évben is tartani fog. Ugyanakkor hangsúlyozzuk: semmi sem áll útjukban, hogy a gazdasági vezetéssel együttműködve szorgalmazzák az újfajta jutalmazás elemeinek bevezetését, megoldják az ellátás kérdéseit, ügyeljenek a munkaidő jobb kihasználására, a bérpolitika szabályozására, mivel körülményeink közt is a bérek gyorsabban növekednek a munka termelékenységénél. A bizottságok többnyire hozzászoktak ahhoz, hogy a termelési problémákba beavatkozzanak, az egyes tervmutatókat értékeljék stb. Most valami egészen újat várunk el tőlük. Mindenekelőtt azt, hogy politikailag befolyásolják a felelős gazdasági vezetők cselekedeteit és gondolkodását. Tömegpolitikai munkával kell serkenteni a kollektívákat a példás tervteljesítésre. Az effajta tevékenységre még számos szervezet nincs felkészülve. Keresniük kell a munka új formáit és módszereit, amelyekről bizonyára sok szó esik majd a pártalapszervezetek évzáró taggyűlésein. • Végezetül, hogyan értékeli titkár elvtárs a városi pártszervezet felkészülését az évzáró taggyűlésekre?- Amint mondottam, a káderelőkészítés lényegében befejeződött. A bizottságok az értékelő beszámolókon dolgoznak, ezeknek, sokoldalúan tükrözniük kellene azokat a javaslatokat és észrevételeket, amelyek a beszélgetéseken hangzottak el. Ismereteink szerint mindenütt arra törekednek, hogy a beszámoló elsősorban az átalakítás céljait tartalmazza. Például a Keletszlovákiai Vasmű kokszolójának kommunistái a helyreállítási munkák idején végzett pártmunkát elemzik és a tömegpolitikai munkában szerzett tapasztalatokat a jövőben főleg a munkaaktivitás szervezésében kívánják hasznosítani. A kohóépítő vállalatnál a készülő beszámolóban beveszik a szállítói-megrendelői kapcsolatok irányításáért a kommunistákra háruló személyes felelősség kérdését is. A Nehézgépipari Müvek vállalatában a kommunisták személyes példamutatására helyezik a hangsúlyt. Megkövetelik elkötelezettségüket a kollektíván belül. Hasonló példát többet is említhetnénk. Nézetem szerint minden feltétel megvan ahhoz, hogy az évzáró taggyűlések minden munkahelyen fokozzák a párt akcióképességét. A megelőzésen a hangsúly Közhelyként hat már az a megállapítás, hogy a bűnözés elleni harcban a megelőzésre kel! helyezni a hangsúlyt, és nem a büntetésekre. Büntető jogszabályaink és jogpolitikánk ezt a megállapítást az általánosnál is erőteljesebben vonatkoztatja a fiatalkorúak kriminalitására. Sokáig úgy tűnt, a megelőzés problémamentes, hiszen évről évre kevesebb fiatal kerül a bíróságok elé. 1979-től viszont folyamatosan növekedni kezdett a jogerősen elítélt fiatalkorúak száma, 1982-ben már több mint 9 százalékkal részesedtek az összbűnözésból. Nemzetközi összehasonlításban ugyan az 1982-es év adatai sem voltak katasztrofálisak, hiszen egyes fejlett tőkés országokban ugyanabban az évben a bűnelkövetők egyharmada került ki ebből a korcsoportból, a statisztikai adatok mégis egy olyan kedvezőtlen tendenciáról tanúskodtak, amelyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mindez arra késztette az SZSZK kormányát és az SZLKP KB Elnökségét, hogy újragondolják a bűnmegelőzés lehetőségeit, az egyes szervek és szervezetek szerepkörét, s meghatározzák azokat a feladatokat, melyek teljesítésével a fiatalkori kriminalitás növekedése megfékezhető, sőt, visszafordítható. Az elfogadott intézkedések eredménye feltehetőleg minden várakozást felülmúlt. Az SZSZK-ban évről évre csökkent a fiatalkorú elítéltek száma, illetve az összbűnözésen való részesedésük is (talán nem érdektelen, hogy a cseh országrészekben inkább a fordítottját tapasztalták). A legutóbbi értékelhető statisztikai adatok szerint az SZSZK bíróságai által bűntett vádjában jogerősen elmarasztalt személyeknek már „csak“ 5,5 százalékát teszik ki a fiatalkorúak, míg Csehországban 8,9 százalékot. Valójában persze nemcsak az 1982-ben elfogadott intézkedések teljesítésének hatásáról, következményeiről van szó; inkább egy 1982-ben megkezdett folyamatról, hiszen a társadalmi prevenció programja azóta számos új intézkedéssel, feladattal bővült tökéletesedett. Ezek egyaránt érintették a bíróságokat, ügyészségeket, nemzeti bizottságokat, az oktatásügyi tárcát, a vállalatokat, a társadalmi szervezeteket, a beruházásokat..., bármennyire távol estek is látszólag a bűnözés kérdéseitől. A szakemberek mind szélesebb körét foglalkoztatja a bűnmegelőzés, egyre gyakrabban kerül sor a különféle területeken, ágazatokban dolgozó szakemberek közt vélemény- és tapasztalatcserére, múlóban a szűklátókörű - és olykor önző - reszortszemlélet. A bűnözés megelőzésének csodaszerét, persze nem találtuk meg és nem fejtettük meg a társadalomellenes magatartás kialakulásának valamennyi titkát sem, de a már felismert összefüggések is cselekvésre ösztönöznek. Ilyen, tipikusnak nevezhető összefüggés van a fiatalkorúak italozása és a bűnelkövetés között, hiszen minden hetedik fiatalkorú ittasan követte el bűntettét - minden hetedik fiatalkorú esetében az alkohol volt az, ami felszakította a motívum és a cselekvés közti erkölcsi gátakat, megfontolásokat. Történt ez annak ellenére, hogy törvény tiltotta a szeszes italok árusítását 18 éven aluli személyeknek. Törvény tette azonban érdekeltté a kereskedelmi dolgozókat az áruforgalmi terv teljesítésében, azaz a szeszes italok árusításában is. Egy július 1 -tői hatályos törvényes intézkedés immár arra kötelezi a központi szerveket, hogy éppen ezt az anyagi érdekeltséget számolják fel. A kereskedelem, s főként a kereskedelmi dolgozók nyilván vesztenek ezen. A pillanatnyi anyagi megfontolásoknak azonban nincs helye a bűnmegelőzésben. Évtizedekben kell gondolkodni, számolni a holnappal, végül is köztudott, hogy a visszaeső bűnözők törzsgárdája éppen fiatalkorúként kezdte „pályafutását“. FEKETE MARIAN ORVOSI TANÁCSADÓ A cukorbetegség A cukorbetegség - latin nevén Diabe- tes mellitus - a cukor anyagcsere-szabályozásának leggyakrabban előforduló zavarának következménye, amely nemcsak az egyén egészségkárosodásának szempontjából, hanem széles körű elterjedése miatt is, komoly egészségügyi problémát jelent. Az egész világon több mint 100 millió ember szenved a cukorbetegség valamely formájában. Hazánk lakosságának kb. 3,6 százaléka cukorbeteg, és ez az arány az évek folyamán állandóan növekedik. A Diabetes mellitus öröklődő betegség, az öröklődés menete azonban nem teljesen tisztázott. Valószínű, hogy csupán a diabetesre való hajlam öröklődik, és ez csak akkor válik megbetegedéssé, ha az adott egyénnél olyan más káros elváltozások is fellépnek - vírusinfekció, hormonális zavarok, elhízás, táplálkozási hibák, az immunrendszer rendellenessége, testi sőt lelki sérülések, májbántalmak, gyógyszerhatások stb. -, melyek aktivizálni tudják a cukorbetegséget. Tulajdonképpen a cukor anyagcsereszabályozásának olyan zavaráról van szó, melynek oka az inzulin viszonylagos vagy teljes hiánya - pontosabban az inzulinhatás csökkenése vagy hiánya. Az inzulin a hasnyálmirigy bizonyos sejtjeiben termelődő hormon, amely lehetővé teszi a cukor behatolását a sejtekbe és annak felhasználását, következésképpen elősegíti a vér cukorszintjének csökkenését. Az inzulinhiány tehát a vércukor szintjének növekedését eredményezi, s ez a többletcukor a vizelettel választódik ki valamint anyagcseretermékei bizonyos szervekben - elsősorban a vérerekben - lerakódnak, melyeket különböző módon károsítanak. A magas vércukorszint és a fokozott zsíranyagcsere következtében termelődő ketosavak sói növelik a vizeletkiválasztást. A túlzott vizeletkiválasztás a vele járó szomjazással és sok ivással a cukorbetegség nagyon jellemző tünetei. A további tünetek közül fontos megemlíteni a súly- csökkenést, ami a cukorvesztés valamint fehérjefelhalmozódás következményei, továbbá a bőr kiszáradása következtében fellépő viszketést, amely a végbélnyílásban valamint a nőknél a külső nemi szerveken a leggyakoribb. A fertőzésekkel szembeni ellenállóképesség csökkenésének következményeként kialakulhatnak húgyúti gyulladások, tuberkulózis és más egyéb infekciók is. A cukorbetegség két alapvető típusát különböztetjük meg. Az első típus, amely az inzulinhiány következményeként alakul ki, általában már 30 éves kor előtt jelentkezik, legtöbbször valamilyen fertőző betegség, testi vagy lelki megerőltetés után. A második típusú Diabetes mellitus- nál a hasnyálmirigy inzulintermelése normális, ezt az inzulint azonban a sejtek nem tudják megfelelően kihasználni. Az öröklött hajlamot ebben az esetben legtöbbször az elhízás, dohányzás, nagymértékű alkoholfogyasztás, stresszhatások és a mozgáshiány változtatják betegséggé. A második típusú cukorbetegség általában 40 éves kor után keletkezik a helytelen életmódot folytató, elhízott esetleg magas vérnyomásos embereknél. A Diabetes mellitus gyógyítása annak típusától és súlyosságától függ. Célja a vércukor szintjének normális határok közé szorítása, amivel megakadályozhatok, lassítható a cukorbetegség szövődményeinek kialakulása. Leggyakoribb szövődmények a diabetikus szem-, vesekárosodások, az alsó végtag ujjainak üszkösödése, ideggyulladások, továbbá az agyszélhűdés és szívizominfarktus, melyek a cukorbetegek halálozási okai között nagyon gyakran szerepelnek. A cukorbetegre egyaránt veszélyes lehet a vércukorszint túlzott emelkedése vagy csökkenése. Ezek az állapotok legtöbbször orvosi segítség nélkül nagyon komoly következményekkel járnak. Attól függetlenül, hogy a cukorbeteg gyógyítása inzulin injekciókkal vagy szájon keresztül szedhető tablettákkal történik; minden betegnek lényeges a megfelelő diéta szigorú betartása. A betegség legenyhébb formájánál legtöbbször maga a diéta elég ahhoz, hogy a vércukor szintje normalizálódjon. A többi esetekben is érdemes szem előtt tartani azt a tényt, hogy az előírt táplálkozással csökkenthető a vércukor szintje, tehát az injekciókból, tablettákból is elég kevesebbet adagolni a normális érték eléréséhez. A cukorbeteg diétájának legáltalánosabb alapelvei a következők:-A napi ételadagot legalább 6 kisebb étkezés formájában kell elfogyasztani, mégpedig úgy, hogy az étel cukortartalma egyenletesen legyen elosztva, vagyis hogy elkerüljük a vércukor szintjének nagyobb ingadozásait.- Kerülni kell a koncentrált cukrokat és az alkoholt.- Ne feledjük, hogy a keményítőt tartalmazó ételekben, gabonafélékben, tésztákban, rizsben és tejben is van cukor. A diéta mellett a beteg igyekezzen olyan napirendet betartani, amely lehetővé teszi számára a rendszeres pihenést, alvást és testmozgást. Kerülni kell mindenféle stresszhatást és a túlzott testi megerőltetést is. Az elhízott betegek igyekezzenek testsúlyukat csökkenteni, hogy csökkenthetők legyenek a gyógyszeradagok is. A cukorbetegség az orvos és beteg szoros együttműködésekor hosszú évtizedekig elviselhető határok között tartható. Dr.RÁCZ GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 4.
