Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-28 / 202. szám, hétfő

Ignác Janák elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) A szlovák nemzeti felkelés vív­mányait teljes mértékben bizonyítot­ta társadalmunk fejlődése. A dicső szlovák nemzeti felkelés­sel büszkén azonosulunk mint újkori történelmünk legjelentősebb tettével - amellyel megkezdődött a cseh­szlovák nemzeti és demokratikus forradalom. Visszatéréseink ehhez a forráshoz, mozgatóeröihez nem­csak megemlékezések. Ösztönzi őket az igyekezet, hogy belőle életa­dó erőt merítsünk, tapasztalatot és elszántságot a társadalom átalakítá­sa nagy céljainak megvalósítá­sához. Tisztelet a hősöknek Elvtársak! Mély tisztelettel emlékezünk a kommunisták és a többi antifasisz­ta forradalmi tetteire, akik itthon és külföldön előkészítették a szlovák nép fegyveres fellépését, emléke­zünk a hősi harcra a gyűlölt fasiz­mus ellen. Soha nem felejtjük el a szlovák nemzeti szervezetek, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Meg­bízottak Testülete, a forradalmi nemzeti bizottságok, az üzemi bi­zottságok áldozatkész tisztségvise­lőit, s azokat, akik a felkelés terüle­tén az új életet építették. Nemzeteink emlékezetébe örökre bevésődött a szlovák, a cseh, a szovjet partizánok és katonák ez­reinek, a románoknak, bolgároknak, franciáknak, lengyeleknek, magya­roknak, szerbeknek, valamint más országok harcosainak hősiessége, akik a felkelés frontjain és később a partizánháború nehéz körülményei között a szlovák nép és a Szovjet­unió sokoldalú és áldozatkész támo­gatásának és segítségének köszön­hetően, fegyverrel a kézben harcol­tak a szabadságért, a forradalmi vívmányok megvédéséért. A legmélyebb tisztelettel hajolunk meg azok emléke előtt, akik a felke­lés nagy eszméinek kivívásáért, a fasizmus vereségének meggyorsí­tásáért, a szabadság és az igaz­ságosság általános emberi eszméi­ért a legértékesebbet - életüket ál­dozták. Meghajolunk azok emléke előtt, akik a fasiszta és gárdista terror áldozataivá váltak, akiknek élete a koncentrációs táborokban a tömegsírokban fejeződött be. Tisztelgünk előttük és alkotóan kapcsolódunk azok művéhez, akik a nemzeti felszabadítási harcban és hazánknak a szovjethadsereg általi felszabadítása után becsületesen, áldozatkészen, bátran írták a cseh­szlovák történelem legfényesebb ol­dalait, megnyitották a szabadság és a demokrácia kapuit nemzeteink és nemzetiségeink számára. Munkájuk gyümölcsei és áldozataik arra köte­leznek bennünket, hogy beteljesít­sük, sokoldalúan tovább fejlesszük és védjük a szlovák nemzeti felkelés hagyatékát. Még következeteseb­ben fogjuk megoldani a társadalmi fejlődés közvetlen és távlati felada­tait, intenzívebb erőfeszítéseket te­szünk a szocializmus mint az embe­riség fejlődése forradalmi, humanis­ta és mélyen demokratikus alternatí­vájának, további felemelkedéséért folytatott küzdelem meggyorsítá­sára. Tisztelt vendégek, elvtársak! A negyvenöt évvel ezelőtti össz­népi felkeléssel utolsó szakaszába lépett a munkásosztály, a dolgozó hazafias parasztság, a haladó értel­miség és az antifasiszta burzsoázia egy részének csaknem hatéves küz­delme a nácizmus és a klerofasiszta rendszer erőszaka, a nép szenvedé­se, a politikai és erkölcsi züllés ellen. Az az alkotó és távlatokat adó szel­lemi erő, amellyel Szlovákia Kom­munista Pártja és annak 5. illegális központi vezetése képes volt Szlo­vákia konkrét feltételei között lebon­tani és alkalmazni a CSKP stratégiai és taktikai irányvonalát, amelyet an­nak külföldi vezetése, Klement Gott- walddal az élen, munkált ki, örökre a párt tetterejének példája marad. Karol Smidkének, Gustáv Husáknak és Ladisiav Novomeskynak, akik az 5. illegális központi vezetést alkot­ták, legnagyobb és állandó érde­mük, hogy vezetésük alatt Szlovákia Kommunista Pártja kimunkálta és keresztülvitte a nemzeti és demok­ratikus forradalom programját. Ezt a programot elfogadták a nép leg­szélesebb rétegei, s a fasizmus elle­ni harcban, a nemzeti és demokrati­kus forradalom gyakorlati megvaló­sításában és társadalmunk további fejlődésében a munkásosztály veze­tő szerepének biztosításához veze­tett. Végtelenül büszkék vagyunk arra és örülünk, hogy a mai ünnepi ülé­sen részt vesz az SZNF egyik veze­tője, a CSKP KB Elnökségének tag­ja, köztársaságunk elnöke, Gustáv Husák elvtárs. Az ő neve és munká­ja tartósan összekapcsolódott a szlovák nemzeti felkeléssel, a munkásosztály és a dolgozó nép­nek a nemzeti és szociális felszaba­dításért, a szocialista társadalom építéséért vívott harcával. Senki sem tagadhatja, hogy a fel­kelés előkészítésében és ideje alatt a kommunista párt mint politikailag és szervezetileg egységes társadal­mi erő, maga köré csoportosított minden demokratikus és antifasiszta erőt. A párt képezte a Nemzeti Front magját, amely a nemzeti felszabadí­tásért folytatott harcban, a nemzeti és demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való át­menete időszakában helytállást ta­núsított és megújult formájában megerősítette történelmi létjogosult­ságát a szocializmus építésének időszakában is. Ezt tíz évvel ezelőtt itt, Banská Bystricában Gustáv Hu­sák elvtárs is újra hangsúlyozta. Idé­zem: „Szocialista társadalmunk po­litikai rendszerének, a szocialista ál­lam politikai szervei mélyen demok­ratikus struktúrájának, amely a nem­zeti bizottságokra és a CSKP-val az élén a Nemzeti Frontra támaszko­dik, alapja az államhatalom azon forradalmi szerveiben keresendők, amelyek a kommunisták kezdemé­nyezésére a szlovák nemzeti felke­lés ideje alatt formálódtak és alakuld tak ki az egész felszabadított terü­leten.“ A kommunista párt képes volt kialakítani egy nemzeti szervet- a Szlovák Nemzeti Tanácsot - és 1943 karácsonyán formába önteni annak programját. A Karácsonyi Egyezmény, a széles körű antifa­siszta és nemzeti felszabadító küz­delem kommunisták által keresztül­vitt koncepciójának nagy győzelme volt. A Szlovák Nemzeti Tanács- amely itthon a szlovák nép politikai akaratának egyetlen képviselője volt- kifejezte benne eltökéltségét, hogy egységesen és egy központból ve­zeti a szlovák nép harcát a klerofa­siszta rendszer ellen, az új cseh­szlovák köztársaság kialakításáért, amely két egyenjogú nemzetnek, a cseh és szlovák nemzetnek közös állama. Ezeknek az elképzelések­nek az értelmében Csehszlovákia demokratikus állam lett volna, amely a München előtti köztársaságtól el­térően a demokrácia gondolatát ér­vényesíti és elmélyíti a gazdasági és szociális területen illetve az oktatás, a kultúra és a nevelés szakaszán Az új köztársaság külpolitikája a Szovjetunióval való szövetségre támaszkodott. A legfőbb antifasiszta tényezők egyesítésével a nemzeti felszabadí­tó küzdelem Szlovákiában minősé­gileg magasabb szintre került. Meg­kezdődtek a szlovák nép nemzeti fegyveres fellépése meghirdetésé­nek közvetlen előkészületei. Tapasztalatok gazdag forrása Az SZLKP vezetésének és az egész pártnak politikai szervező- munkájával sikerült a forradalom programjának megnyerni a dolgozók széles rétegeit, fokozni a forradalmi lendületet. A felkelés előkészítésé­nek idejéből származó tapasztalatok gazdag és kiapadhatatlan forrásai az emberekkel végzett munka mód­szerei és formái alkalmazásának. Különösen jelentős ez a jelenlegi szakaszban, amikor a CSKP kezde­ményezésére és vezetésével a tár­sadalom átalakításának megvalósí­tására törekszünk. A kommunista párt a felkelés poli­tikai és katonai előkészítésében is képes volt alkotóan érvényesíteni a forradalom lenini elveit. Sikerült megszerveznie nemcsak a dolgozó nép felfegyverzett hadseregét- a partizánmozgalmat, de a felke­lésbe bekapcsolnia a szlovák had­sereg jelentős részét is. Ehhez hoz­zájárultak a szovjet hadsereg nagy győzelmei is Sztálingrádnál, a kurszki katlanban, amelyek alap­vető fordulatot jelentettek a második világháború lefolyásában. A felkelés szervezői ugyanakkor tudatosították, hogy a felkelés kato­nai és politikai sikere megkívánja a koordinált együttműködést a szov­jet hadsereggel. Az a merész terv, hogy lehetővé tegyék a Vörös Hadsereg számára az átvonulást a felkelés területén és így meggyorsíthassák útját Bécs felé, változtatásokat kívánt a szovjet hadsereg katonai-stratégiai tervé­ben, amely két fő irányra összponto­sított, Varsó felé, illetve Budapest és Bécs irányába. Mielőtt a szükséges koordináció megvalósulhatott volna, a nácik - a szlovák klerofasiszta kormánnyal történt megegyezés után - megkezdték Szlovákia elfog­lalását. Ez lett a jel, a fegyveres ellenállásra. A felkelés területén felszámolták a klerofasiszta rendszert. A hatalmat a Szlovák Nemzeti Tanács vette át, a községekben és a járásokban pe­dig a forradalmi nemzeti bizottsá­gok. Az üzemek igazgatása az üze­mi bizottságok kezébe került. A kommunista párt kilépett az illegalitásból és hazánk területén először kormányzó párttá vált. Kialakult az új politikai rendszer, amely a dolgozó nép és az antifa­siszta burzsoázia egy részének ha­talmán alapult. Vezető ereje a mun­kásosztály volt, amelyet politikailag Szlovákia Kommunista Pártja képvi­selt. Október közepén Podbrezová- ban összeült az üzemi bizottságok és a bizalmi testületek konferenciá­ja, amelyen nemcsak Csehszlovákia szakszervezeti egységének alapjait rakták le, de meghatározták a szak- szervezetek fő feladatait is, amelyek még ma is érvényben vannak. A forradalmi nemzeti bizottságok a nép hatalmi és a közigazgatási szerveiként kezdtek dolgozni. Ezek­ben a dolgozók a nemzeti felszaba­dítási harc rendkívül nehéz feltételei között tanultak kormányozni, megol­dani a bonyolult problémákat, törőd­ni az élet minden területével és a front szükségleteivel. A felkelt Szlovákia hősi harca el­választhatatlanul összefonódott a szocializmus első országának, a Szovjetuniónak széles körű segít­ségével és támogatásával. A Szov­jetunió volt az, amely a felkelés frontjain és a partizánháború ideje alatt is a harcosoknak a döntő anya­gi, politikai és erkölcsi támogatást nyújtotta. Szlovákiába katonai és partizánszakértőket küldött. Népünk tudatában mélyen bevésődtek a le­gendás partizánparancsnokok, Alekszej Nyikitics Aszmolov, Pjotr Alekszejevics Velicskó, Alekszej Szemjonovics Jegorov, Vjacseszlav Antonovics Kvityinszkij, Alekszej Mi- hajlovics Szagyilenko, Mihail llario- novics Sukajev és mások nevei, tettei A szlovák nemzeti felkelés meg­segítésére irányultak a Vörös Had­sereg duklai hadműveletei is, 1944- ben. Annak ellenére, hogy a szovjet parancsnokság a Kárpátokon való áttöréssel nem számolt, nagyon rö­vid idő alatt felkészültek és meg­kezdték a támadást a fasiszta védő­fal ellen. Ebben részt vett a Szovjet­unióban formálódott első csehszlo­vák hadtest is Ludvík Svoboda pa­rancsnoksága alatt. Minden arasz­nyi földért nagyon nehéz és sok áldozatot követelő harc folyt. Az ele­sett és sebesült szovjet és csehszlo­vák katonák tízezrei a duklai harcté­ren kiömlött vérükkel pecsételték meg a Szovjetunió és Csehszlová­kia nemzeteinek megbonthatatlan barátságát és szövetségét. Nemzetközi összefogással A szlovák nemzeti fejkelés, mély­ségesen internacionalista jellegével beletartozott a széleskörű antifa­siszta áramlatba. A felkelés frontjain a szovjet antifasiszták mellett 27 nemzet képviselői harcoltak. Rend­kívüli visszhangot keltett főleg a cseh hazafiak körében. Sokan kö­zülük, nagy bátorságot és hősiessé­get tanúsítva eljöttek segíteni a szlo­vák nép harcát a gyűlölt fasizmus ellen. A mély tiszteletet, kölcsönös­séget és együttműködést, amely a két nemzetet összekapcsolja, leg­inkább a lelkes forradalmár, hazafi és internacionalista, az sznf-hóse Ján Sverma élete és munkássága testesíti meg, akinek élete a szlová­kiai hegyekben ért korán véget és akit a szlovák nép a szívébe zárt. A szlovák nemzeti felkelésnek rendkívüli visszhangja volt külföldön is. Mint az egyik legjelentősebb és legtömegesebb fegyveres akció, a fasiszták által elfoglalt Európában politikai és erkölcsi támogatás hullá­mát idézte elő. Erős hatással volt Nyugaton is a csehszlovák emigrá­cióra is. Szimpátiára talált annak haladó részében, mint Csehszlová­kia új életének a kezdete. A felkelés katonai erői és a fel­fegyverzett nép Szlovákia egyhar- madának területén képesek voltak védeni az összefüggő, szabad terü­letet. A mintegy 60 ezer katona és 20 ezer partizán a lakosság áldoza­tos támogatásával hősi ellenállást tanúsított az ellenséges túlerővel szemben. A fasisztaellenes fegyve­res küzdelem nem csökkenő intenzi­tással folytatódott később is, miután 1944 októberében a felkelő erők áttértek a partizánharcra. A történelem egyértelműen bizo­nyította, hogy a cseh és a szlovák nép antifasiszta s nemzeti felszaba­dító küzdelmének tapasztalataiból, eredményeiből nőttek ki nemzete­inknek szocialista orientációjáért és szocialista jelenünkért folytatott for­radalmi küzdelmének gyümölcsei. A szlovák nemzeti felkelés meg­győzően mutatta, milyen hősiesség­re képes a szabadságáért küzdő nép, hogyan hatványozza alkotó erejét a tudat, hogy saját ügyeinek legfőbb irányítója. A szlovák nemzet 45 évvel ezelőtt bizonyította, hogy a szabadságért folytatott harc nélkül a jövőben nem lehet saját sorsának meghatározója és irányítója. Ugyanakkor jelenleg is tanúi va­gyunk annak, hogy nem csendesed­nek a különböző „elméletek“ meg­konstruálására tett kísérletek, ame­lyekkel ki akarják forgatni és le akar­ják járatni a szlovák nemzeti felke­lést. Ha nem tudják letagadni a kom­munista pártnak a fölkelésben ját­szott vezető szerepét, legalább fel akarják idézni azokat a hamis elkép­zeléseket, hogy a meghozott áldozat felesleges volt. Nem engedjük meg történelmi esemény jelentőségének elkendőzését vagy csökkentését. Mindörökre állandó és élő része lesz a szlovák és a csehszlovák nemzeti tudatnak és a közös felemelő és ösztönző tradícióknak. Elvtársak! A dicső szlovák nemzeti felkelés óta eltelt évek alatt hazánkban mély politikai, gazdasági, szociális, szel­lemi és kulturális változások mentek végbe. Beteljesedett és tovább fejlő­dött a felkelés hagyatéka. A bonyo­lult fejlődés során győztek a nagy eszmék, amelyek nevében a felke­lés harcosai küzdelembe indultak a nemzeti felszabadításért, az igaz­ságos társadalmi berendezkedésért, az egységes csehszlovák köztársa­ságért A forradalmi átalakulások döntő eredményei közé tartozik a dolgozó ember helyzetében bekövetkezett alapvető változás. A kizsákmányo­lás megszüntetésével eltűntek a régi éles osztályellentétek, a bizonyta­lanság, a holnaptól való félelem. A munka és a pihenés alkotmányos joga, a személyi és társadalmi fo­gyasztás növekedése, az lehetőség a magas szintű művelődésre és a kultúrára, a tudomány fejlődése, a szociális és nyugdíjbiztosítás szé­les körben fejlett rendszere, az anyákról, a gyermekes családról, a fiatal generációról való gondosko­dás, valamint az oktatási, kulturális, sportot és más célokat szolgáló be­rendezések építése, a kiterjedt lakás­építés - ez mind meggyőző bizo­nyítéka a szocializmus vívmányai­nak. Bizonyltja, hogy a kommunista párt, a Nemzeti Front és a szocialis­ta államok politikájának legfőbb ér­telme mindig az ember jólétéről, jo­gainak elismeréséről és biztosításá­ról szükségleteiről és érdekeiről való gondoskodás volt és lesz a jövőben is. A szlovák nemzeti felkelés forra­dalmi öröksége továbbfejlesztésé­nek történelmi eredménye a szocia­lista építés feltételei között az, hogy leküzdöttük a különbségeket nem­zeteink életében. A felkelés korosz­tálya programjának célja - az állam föderatív berendezkedése, tartós tö­rekvés a csehek, szlovákok és a nemzetiségek testvéri együttélé­sére és sokoldalú fejlődésére- a csehszlovák föderációról szóló alkotmány elfogadásával megvaló­sult. Nemzeteink és nemzetiségeink közötti viszonynak a kölcsönös biza­lom és tisztelet, az együttműködés az alapja. Ezt határozottan védeni, fejleszteni és szilárdítani fogjuk, mi­vel az előrelépésünk alapjának te­kintjük. A szocialista építés eredményei Különösen kiemelkedő eredmé­nyeket értünk el a szocializmus épí­tésének éveiben és erről mindenütt meggyőződhetünk Szlovákiában. Az iparosítás, amelynek során fontos iparvállalatok és üzemek egész sora épült fel, lehetővé tette, hogy 1948- cal összehasonlítva az ipari terme­lés volumenét harminckétszeresére emeljük. A Szlovák Szocialista Köz­társaság az egész ország ipari ter­melésében 30,5 százalékkal része­sült. Még kifejezőbb módon változott meg a vidék élete. A szocialista szövetkezeti termelés kiépítésével kiküszöböltük a falu elmaradottsá­gát, szegénységét. A mezőgazda­ság bruttó termelése az 1948-as év eredményeivel szemben 2,6-szor növekedett. Szlovákia részesedése az országos termelésből 33 szá­zalék. A gazdaság fejlesztése kialakítja a szükséges anyagi erőforrásokat a CSKP szociális programja megva ­lósításához és a lakosság növekvő igényeinek kielégítéséhez. A sze­mélyi fogyasztás 1948 óta hat és félszeresére növekedett, a társadal­mi fogyasztás pedig 17-szer na­gyobb. Az eredmények, amelyeket Szlo­vákiában és az egész köztársaság­ban a szlovák nemzeti felkelés ha­gyatékának beteljesítésénél és továbbfejlesztésénél elértünk, bizo­nyítják, hogy nemzeteink választása- a szocializmus iránya - történelmi­leg helyes volt A szocializmus bizo­nyította és bizonyítja, képes megol­dani a nép szociális, gazdasági, kul­turális és egyéb szükségleteinek biztosításával járó problémákat. Kia­lakult az a szilárd anyagi, szociális, szellemi bázis, amelyből a jelenlegi feladatok megoldásában kiindulunk. Ha a népünk által felépített nagy művet említjük, nem téveszthetjük szem elől a megtett út nehézségeit, bonyolultságát. Ki kellett küszöböl­nünk az objektív hatásokat, amelyek nehezítették a szocializmus építé­sét, de a szubjektív hibákat, tévedé­seket és defformációkat is, amelyek idegenek a szocializmustól és nem kis károkat okoztak. Nem voltunk képesek a fejlesztés minden lehető­ségét és a társadalom egész poten­ciálját kihasználni, idejében hasz­nunkra fordítani a tudományos-mű- szaki forradalom térhódítását, kellő mértékben megvalósítani a társa­dalmi és főleg a gazdasági reformtö­rekvéseket. Teljes mértékben tudatosítjuk azokat a különlegesen nagy igénye­ket, amelyeket a szocialista rend­szer történelmi küldetése, mint az emberiség további előrehaladásá­nak forradalmi alternatívája velünk szemen elkerülhetetlenül támaszt. Az új feladatok és célok megkíván­ják, hogy szervesen kapcsolódjunk minden pozitívumhoz, amelyet a múltban elértünk és szabaduljunk meg mindentől, ami fékezi fejlődé­sünket, biztosítsuk gazdaságunk mi­nőségileg magasabb teljesítőképes­ségét, a rendelkezésünkre álló anyagi lehetőségek következete­sebb kihasználását és mindeneke­lőtt alakítsuk ki a feltételeket népünk alkotó erejének teljes kifejeződésé­hez. Tagadhatatlan tény, hogy a munkásosztály szövetségben a szövetkezeti földművesekkel és a szocialista értelmiséggel a CSKP vezetése alatt az új körül­mények között is képes volt megta­lálni a helyes kiindulási programot a szocializmus, népünk érdekében és hasznára. Ezek jutnak kifejezésre a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításának a CSKP XVII. kongresszusán kidolgozott stratégi­ájában. A CSKP Központi Bizottsága a kongresszusi határozatok szelle­mében, az azt követő ülésein, komplexen elemezte a társadalom egyes területeinek helyzetét. Rámu- (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 28

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom