Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám, szombat
LJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Szombat, 1989. augusztus 26. * Ára 50 fillér XLII. évfolyam, 201. szám Évfordulók üzenete írta: FÁBRY ISTVÁN, az SZNT nyugalmazott alelnöke E gy-egy jel*» történelmi évforduló kivételes alkalmat kínál a múlt faggatására, egyének és közösségek tetteinek méltatására. E napokban országszerte a szlovák nép újkori történelmének legdicsöbb fejezetét elevenítjük föl. Kegyelettel adózunk a harcok során életüket feláldozó antifasiszták emlékének, tisztelettel szólunk a vérzivataros, ember- és jellempróbáló nehéz esztendők túlélőinek, ismert és névtelen hőseinek cselekedeteiről, helytállásáról. A harcok résztvevői, a mérhetetlen megpróbáltatások szenvedő alanyai és az ifjabb nemzedékek, akik már békében születtek és élnek, közösen Idézik a múlt ma és holnap is érvényes tanulságait. E tájon, itt Közép-Európában, amely annyi kis nemzet hazája, sohasem volt könnyú az élet. Ezen a vidéken apáink, nagyapáink, elődeink szenvedtek, tengették nincstelenül az életüket, mezítlábas szegénylegények, ezrek, tízezrek rohantak a forradalomba, bízva abban, hogy másképpen lesz holnap, s hogy szebb, emberibb, igazságosabb lesz ez a világ. Remények, nagy nekifeszüiések, véres tragédiák színhelye, nemes, máig elevenen ható eszmék, bátor népvezérek, rendíthetetlen harcosok bölcsője ez a táj. Fölemelő, nemzedékeknek tartást, erkölcsi erőt nyújtó hőstettek, a mai, s az elkövetkező nemzedékeknek okulásul szolgáló egyéni és nemzeti tragédiák színtere kontinensünk e része. Reményt, bizakodást csiholó eseményeket éltünk meg, s olykor felvillant a szociális, a politikai és a nemzeti szabadság szikrája, s megmutatkozott az internacionalista összefogás mérhetetlen ereje, mint például a Magyarországi és a Szlovák Tanácsköztársaság idején. Ám ez a harc még nem volt a végső, a nép még nem tudta végérvényesen széttörni az elnyomás béklyóit. Harcunkban mérhetetlen erőt jelentett Nagy Október eszméje, a bolsevikok történelmi győzelme. A fasizmus elleni élethalálharc rádöbbentett arra, hogy létünk, népek fennmaradása a tét. A német fasiszták sztálingrádi ós kurszki veresége után itt, Szlovákiában is felismertük, hogy ütött a cselekvés órája, nem szabad késlekednünk, mert a Tiso- és Horthy- féle árulók pusztulásba viszik népeinket. A csehek, szlovákok, magyarok, németek, ukránok fegyverrel a kezükben adják tanújelét antifasiszta meggyőződésüknek, internacionalista összefogásuknak, az együvé tartozás eszméjének. Tevékenységünket a harcokban edződött, megizmosodott kommunista párt hangolta össze és irányította, s ez a tény a végső győzelem egyik legfontosabb záloga volt. Szlovákia Kommunista Pártja összefogott és mozgósított minden hazai antifasiszta erőt, csoportosulást. M i ez idő tájt szereztünk tudomást, a moszkvai rádió szlovák és magyar adásából - az utóbbi műsorban gyakran hallottuk Major István hangját is - arról, hogy 1943. december 12-én Moszkvában aláírták a csehszlovák-szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. E szerződés szövegét az illegalitásba kényszerült kommunista párt röplapokon terjesztette cseh, szlovák és magyar nyelven is. Ez az egyezmény is újabb erkölcsi erőt, ösztönzést jelentett a szervezkedésben, politikai tevékenységünkben, a legkülönbözőbb megpróbáltatások elviselésében. Az ellenállás végső fázisát szerveztük. Szlovákiában mind többen döbbentek rá a német fasiszták és hazai kiszolgálóik gaztetteire, embertelen céljaira, népek, nemzetek puszta létét veszélyeztető sötét szándékaira. A fronton a szlovák katonák Ján Nálepkáék- hoz hasonlóan tömegesen álltak át a szovjetek oldalára. Mindkét szlovák hadtestet végül is ki kellett vonni a keleti frontról. Ekkor, a párt moszkvai vezetésének utasítására hazaérkezett Jan Őverma, Karol Smidke és más személyiség, hogy az itthoni illegalitásban, ám így is aktívan tevékenykedő Gustáv Hutákkal, Ladislav Novomestyval és más elvtársakkal együtt álljanak a felkelés élére. Lépten-nyomon érzékelhettük a Szovjetunió segítségét. Kiválóan képzett parancsnokokat, tanácsadókat küldtek hozzánk - többek között olyan, ma már legendás személyiségeket, mint Aszmolov, Jegorov, Kozlov -, akik tudásukkal, tapasztalatukkal óriási segít* séget Jelentettek a partlzánharcok megszervezésében. És szólni kell arról a jelentő* szovjet anyagi, műszaki támogatásról la, amely nélkül a fegyveres harc egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. E rövid történelmi visszapillantás során Is jogos büszkeséggel mondhatjuk el, hogy a felkelésben szlovák, cseh, orosz és más nemzetiségű bajtársaikkal, elvtársaikkal vállvetve harcoltak a csehszlovákiai magyar és a magyarországi antifasiszták is. Ma már elég széles körben ismert, hogy több kisebb ma* gyár partizáncsoporttal együtt a két legnagyobb önálló partizánalakulatot jórészt szlo- vákiai magyarok alkották, s parancsnokaik- például Fábry József és Nógrádi Sándor- a CSKP neveltjei voltak. Jóleső érzéssel tudatosíthatjuk: az Új Szó nem kis szerepet játszott abban, hogy a magyar részvétel nem ment feledésbe. Felejthetetlen emlék a négy* ven évvel ezelőtti ünnepi szám összeállítása, mellyel a lap a szlovák nemzeti felkelés ötödik évfordulóját köszöntötte. A szlovákiai magyar dolgozók az Új Szó jóvoltából az anyanyelven írott szó erejével először érzékelhették, hogy a felkelés közös hagyomány, örökségéhez a szlovákiai magyarságnak is megvan a maga jussa. Felemelő érzéssel töltött el bennünket Klement Gottwaldnak akkor már magyarul la olvasható beszéde arról, hogy a felkelés a szocialista építés élő forrása. Valami rendkívüli bennsöségesség áradt Major Istvánnek veretes vezércikkéből. Képes riport is megjelent a lapban - alighanem Szabó Béla tollából mely emberközelbe hozta a felkelésben részt vett magyarok tetteit. Sajnos, az elkövetkező években jó ideig éppen ez az emberi közvetlenség valahogy kiveszett az ünnepi megemlékezésekből. Úgy tűnt, hogy az eszme és az örökség puszta hangsúlyozása önma* gában is alkalmas az ember és a közösség formálására. Később rá kellett ébrednünk - s ma az átalakítás feltételei között kiváltképp tudstosítjuk -, hogy az elődök áldozatvállalása és a hősök példamutatása is embermivottéban hat a felnövekvő nemzedékre. A jubileumok nemcsak visszatekintésre kínálnak alkalmat, hanem önvlza- gálatra is ösztönöznek. Miként sáfárkodunk forradalmi hagyományainkkal, menynyire él a mai nemzedékek, kiváltképp a mai fiatalok tudatában és szívében a kommunisták és más haladó gondolkodású emberek szenvedése, harca, életüket is feláldozó hős* tette? Miként tudjuk fiataljaink számára emberi léptékűvé tenni történelmünket, hogy azok ne szürküljenek közhelyes, semmitmondó általánossággá, kötelező tananyaggá, amelyből kiveszik az EMBER szívedobbaná- sa, szépbe-szőtt hite, vágya, szenvedése, tér* mészetes félelme és a kétségeket legyőző bátorsága, az a sok-sok megpróbáltatáa, ne- kifeszülés, önfeláldozás, amely végül is utat tör a szebb, emberségesebb, igazságosabb holnap felé. Egy-egy évforduló cselekvésre is serkent, többek között azáltal, hogy mulasztásainkra, tennivalóinkra figyelmeztet. Ma világosan látjuk: még sokat keli tennünk - egyénenként, szülőként, s természetesen intézményesen Is -, hogy apáink, elődeink harca erkölcsi üzenete, intelme sohase merülhessen feledésbe, ott munkálkodjon a mai, s az elkövetkező nemzedékek tudatában, értékrendjében, tetteiben. S ahhoz, hogy mindez cselekvő erővé váljék, nekik önmaguknak a mindennapokban is meg keli érniük azok ösztönző hatását. Kapjanak hát teret a fiatalok a társadalmi, a gazdasági, a tudományos és a kulturális élet minden területén, vívják ki ők maguk is a nekik kijáró helyet, úgy, mint ahogy azt annak idején az ifjú antifasiszták tették fegyvert ragadva a fasizmus ellen. S akkor nyugodtak lehetünk: keresni fogják a múlt örökségében mindazt, amely oly becses a mi nemzedékeink számára. Napjaink forradalmi küzdelmeiben így teljesíthetjük ki eszmei és szellemi örökségünket, így válhat valóra korszakos célunk: hogy nemzedékek összefogásával, alkotó munkájuk révén legyen még szebb, tartalmasabb az élet a csehek, s szlovákok, s magyarok, az ukránok, a lengyelek éa közös hazájában. Hazánkban. Nagy József rajza EGYESÜ
