Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1989. VIII. 24. Tokio Dói asszony a kormánypárt fölényének a megszüntetését sürgeti (ŐSTK) - Dói Takako, a legna­gyobb japán ellenzéki párt, a Szo­cialista Párt elnöke egy szakszerve­zeti konferencián az ellenzék egysé­ges fellépését szorgalmazta, ugyan­akkor sikraszállt az alsóházban 34 éve egyfolytában többségben levő Rühe lesz a CDU főtitkára (ÖSTK) - A nyugatnémet kor­mányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) új főtitkára Volker Rühe lesz. Ezt Helmut Kohl szövetségi kancel­lár, a CDU elnöke közölte bonni sajtóértekezletén. ELmondta, a negyvenhat éves CDU-képviselőt a Brémában szeptember közepén sorra kerülő pártkongresszuson ter­jeszti elő a párthierarchiában máso­dik helynek számító tisztségbe. A kancellár bejelentése a CDU köre­iben vegyes visszhangot váltott ki. Kohl közölte, nincs szó a párt irány­vonalának a módosításáról. Megfi­gyelők mindazonáltal úgy vélik, hogy a CDU politikája jobbra tolódik, ne­hogy további szavazatokat veszít­sen a szélsőjobboldali Republikánu­sok javára. A Saar-vidéken, Északrajna- Vesztfáliában és Alsó-Szászország- ban a következő tartományi parla­menti választásokon szövetségre lép az újnáci NPD és a Republikánu­sok pártja. Ezt a párt saar-vidéki vezetése közölte. interjú Szoizsenyicinnel Lenin hibája: internacionalista volt Szolzsenyicin - a száműzetésben élő orosz próféta... E cím alatt közölte a Time című amerikai hetilap idei 30. száma azt az interjút, amelyet az Egye­sült Államokban élő Alekszandr Szoi­zsenyicinnel készített. Szolzsenyicin ebben nézeteiről, irodalmi munkássá­gáról és céljairól beszélt, főleg azon­ban új nagyterjedelmű művéről, amely­ben az 1914 és 1922 közötti oroszor­szági eseményekkel foglalkozik. Az amerikai folyóirat a következőket írja: „A 20. század végén Szolzsenyicin egy 19. századi ikont produkált, egy olyan sagát, amely intelligens és meg­felelően elfogult olvasót feltételez, aki képes figyelemmel követni a történe­tet. Ha valaki más irta volna meg ezt a regényt, kicsengése donquijotei len­ne, vagy a monumentális arrogancia példája. (...) Szolzsenyicin reputációja a Szovjet­unióban gyors ütemben nő. A Novij Mir című irodalmi folyóirat rövidesen meg­kezdi a Gulag-szigetcsoport című Szolzsenyicin-mű közlését, amelyben a szerző a sztálinista munkatáborok széles körű hálózatában élt politikai foglyok sorsát ecseteli, személyes él­ményei alapján. Az egész mű könyva­lakban is megjelenik. És a Szovjet író­szövetség nemrég bejelentette, hogy semmissé nyilvánítja saját, 1969-es döntését, melynek alapján a szerzőt »szocialistaellenes magatartása miatt« kizárta soraiból, s kéri a Legfelsőbb Tanácsot, adja vissza Szolzsenyicin- nek a szovjet állampolgárságot.“ A Time munkatársának arra a kérdé­sére, hogy „az orosz kultúra egész komplexumában hogyan tekint Lenin­re?“, Szolzsenyicin eképp válaszolt: „Leninnek igen kevés köze volt az orosz kultúrához. Természetesen orosz gimnáziumba járt, olvasnia kel­lett az orosz klasszikusokat. Őt azon­ban az internacionalizmus szelleme hatotta át. Ö maga nem tartozott egyet­len nemzethez sem. Nemzetközi volt, valahol az egyes nemzetek között fog­lalt helyet. 1917 folyamán a forradalmi demokrácia szélsőbaloldali szárnyá­nak képviselőjeként jelent meg. Mind­az, ami 1917-ben történt, a forradalmi demokrácia híveinek az együttműkö­dése mellett zajlott le, ám a gyeplő kihullott a kezükből. Nem voltak eléggé következetesek, eléggé kérlelhetetle­nek, míg Lenin mindvégig kérlelhetet­len és következetes volt, s ebben az értelemben az orosz történelemben játszott szerepe elkerülhetetlen volt... Sosem találkoztam Leninnel, de megerősíthetem: rendkívül rossz em­ber volt... Ha bárki is akár a legkisebb mértékben eltért az ő doktrínájától, mint például a mensevikek, ellenük fordult, elátkozta őket, minden eszközt felhasznált ellenük. Gyűlölte őket. Ha azt a fogalmat, hogy rossz, nem hasz­nálnánk szélesen vett metafizikai érte­lemben, Leninnel összefüggésben ezt a fogalmat hétköznapi értelemben is alkalmazhatnánk.“ Szolzsenyicin kijelentését kommen­tár nélkül közöljük, erre ugyanis nincs szükség... (Rp) kormányzó Liberális Demokrata Párt fölényének a megszüntetése mel­lett. Dói asszony a legnagyobb táv­közlési konszern, az NTT szakszer­vezeti képviselőinek összejövetelén rámutatott arra: a szocialistáknak a jelenleginél 40 mandátummal többre van szükségük ahhoz, hogy az alsóházban többségbe kerülje­nek az LDP-vel szemben. Az alsóházi választásokra ősszel kerül sor, s a kormánypárt meglehe­tős aggodalommal várja ezt az ese­ményt. A júliusi felsőházi választá­sokon ugyanis leszerepelt és el­vesztette addigi többségét a parla­ment felsőházában. Miczuka Hirosi, az LDP politikai bizottságának elnöke a hét elején kijelentette, hogy választási vereség esetén a kormánypárt átadja a ha­talmat az ellenzéknek xxx A tokiói látogatáson tartózkodó Lawrence Garett, az Egyesült Álla­mok haditengerészetének miniszte­re találkozott Macumoto Dzsuro ál- lamminiszterel, a japán nemzetvé­delmi hivatal (a tulajdonképpeni had­ügyminisztérium) főigazgatójával. Úgy vélték, hogy tovább kell erősíte­ni a japán-amerikai katonai együtt­működést. ETIÓPIA Szeptemberben kezdődnek a béketárgyalások (ÖSTK) - Az Etiópiában működő szeparatista Tigrei Népi Felszabadí­tási Front (TPLF) kedden közölte: elfogadja Jimmy Carter amerikai exelnök arra vonatkozó javaslatát, hogy vegyen részt a kormány illeté­keseivel folytatandó béketárgyalá­sokon. A TPLF 1961 óta fegyveres harcot folytat Tigre tartomány Etiópi­ától történő elszakadásáért. Az ország északkeleti részében, mintegy 500 km-nyire a fővárostól, már harmadik napja erős földmoz­gásokat észleltek, amelyek a Rich- ter-skála szerinti 6-os fokozatot is elérték. A környékbeli lakosok pá­nikszerűen menekütek házaikból. Számos lakóhely összedőlt, illetve megrongálódott, a legtöbb helyen megsemmisült az úthálózat és az ivóvízellátás is nehézségeket okoz. Az ENA etióp hírügynökség jelen­tése szerint a földrengéseknek két halálos áldozatuk van, kilenc sze­mély pedig megsebesült. Az ember­áldozatok, azért nem nagyobbak, mert a földrengés az ország gyéren lakott területein pusztított. Sztrájkok Moldáviában (ŐSTK) - A moldáviai Tiraszpol városban kedden újabb sztrájkok kezdődtek. A munkabeszüntetést ki­váltó ok az, hogy a dolgozók nem értenek egyet a sajtóban közzé tett és a köztársasági legfelsőbb tanács elé jóváhagyásra terjesztett nyelv- használati törvénytervezet néhány cikkelyével. Mint ismeretes, a múlt héten a tiraszpoli dolgozók kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak. A mostani sztrájk résztvevői azt hangoztatják, hogy az említett tör­vénytervezet előkészítése során nem vették figyelembe a más nyel­ven beszélő állampolgárok vélemé­nyét, márpedig ezek aránya Tirasz- polban 87 százalék. Grósz Károly nyilatkozata a Népszabadságnak A politikus is lehet magánember Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Népszabadság keddi számában megjelent nyilatkozatában a kormány és a szakszervezetek közötti konfliktushelyzet mérséklésére szólított fel. Hangsúlyozta, a kölcsönös vádaskodások nem járulnak hozzá a probléma felszámolásához. Grósz Károly szólt továbbá Ivá­nyi. Pálnak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a KB titkárának arról a nemrég tett kijelentéséről, miszerint a főtitkár a nyugdíjbavonu- lás gondolatával foglalkozik. Grósz Károly hangsúlyozta, arról, hogy tisztségében marad-e, nem ő maga dönt, hanem a párt. „Ha nyugdíjba is szeretnék vonulni, a végső szó az MSZMP-t illeti meg“ - jelentette ki a főtitkár. Arra a kérdésre, hogy miért ma­radt távol az MSZMP múlt vasárnapi Margit-szigeti rendezvényéről, Grósz Károly egyebek között azt válaszolta: „Talán lehetnek helyze­tek, amikor a politikus inkább magánember akarna lenni. Egy hó­napja sincs, hogy meghalt a felesé­gem... Remélem, hogy ezekután megértéssel fogadják távolmaradá­somat egy népünnepélyről.“ Miért akar távozni a politikai po­rondról? - szólt az egyik kérdés. Grósz Károly válasza: „Széles kör­ben elterjedt az a nézet, hogy a je­lenlegi problémák elsőszámú oka a párton belüli hatalmi harc. Én vál­tig állítom: sok részletkérdésben vita van. Sok a bizonytalanság: lesz-e KB vagy sem, lesz-e a pártnak el­nöksége vagy sem, netán a mainál is nagyobb létszámmal működne, s kérdés: legyen-e alelnök vagy sem. Én semmiképp sem szeret­ném, hogy hatalmi harc legyen, ez sem a pártnak, sem az országnak nem használna.“ Budapesten kedden Vállalkozók Szövetsége néven új politikai párt alakult. A Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában ezt Szabó Tibor, az egyik alapító közölte. „Az új szerve­zet létrehozását a magyarországi vállalkozók jobb érdekvédelmének a szükségessége váltotta ki“ - nyi­latkozta, s hozzáfűzte, hogy a párt részt kíván venni a következő vá­lasztásokon, és egyes képviselői je­löltetik is magukat. ÚL jőxűvié Mitffir(TÍ== npAEiSA Interjú Nicolae Ceausescuval (CSTK) - A szovjet Pravda tegnapi számában interjút kö­zölt Nicolae Ceausescu legfel­sőbb román párt- és állami vezetővel abból az alkalomból, hogy 45 évvel ezelőtt volt a ro­mán nép fasisztaellenes felke­lése. Ceausescu a beszélgetésben emlé­keztetett arra, hogy Románia nagy politi­kai, gazdasági és szociális sikereket ért el a szocializmus építése során, s hozzáfűz­te: 2000-ig fel akarja építeni a sokoldalú­an fejlett szocialista társadalmat. Azzal számolnak, hogy a gazdasági potenciál 80 százalékkal növekedik, sőt, egyes te­rületeken 100 százalékkal. Románia ezt a minden területet felölelő intenzív fej­lesztéssel, az önigazgatás és az önfinan­szírozás elveinek a tökéletesítésével kí­vánja elérni. A román államférfi rámutatott arra, hogy országa nemcsak a kommunista párt helyes politikájának köszönhetően érte el az említett eredményeket, hanem a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval fenntartott együttműkö­désnek köszönhetően is. Ceausescu ju- nak értékelte az RKP és az SZKP, vala­mint a két ország közötti kapcsolatokat, ezeket azonban nézete szerint minde­nekelőtt gazdasági és tudományos-mű- szaki területen tovább kell bővíteni. Síkraszállt a KGST tevékenységének további tökéletesítése mellett, hangsú­lyozta azonban, hogy ezzel minden tagor­szágnak egyet kell értenie, s a változá­soknak minden ország szocialista fejlődé­sét és a szocializmus előrelépését kell szolgálniuk. Rámutatott arra, hogy alapos előkészületek nélkül a legjobb szándékok is- gazdasági és szociális károkat okoz­hatnak. A román vezető a beszélgetés záró­szakaszában egyértelműen támogatásá­ról biztosította a leszerelési politikát, min­denekelőtt a nukleáris fegyverek területén és helyeselte az atomfegyverek megsem­misítését célzó szovjet indítványokat. Ar­ra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a ka­pitalista országok nem hagytak fel a „nukleáris elrettentés“ doktrínájával, sőt kiegészítették azt a szocialista orszá­gok helyzetének aláásását célzó doktrí­nával. Jugoszláv nyár ’89 Meleg, forró, még forróbb... Kissé talán már elcsépelt, de Ju­goszlávia esetében kézenfekvő a meteorológiai hasonlat: a belpoliti­kai klíma már idén télen is jóval melegebb, a tavasz egyenesen forró volt, a nyár pedig minden eddiginél forróbb. És őszre is csak a „legelve­temültebb“ optimisták várnak némi enyhülést, felfrissülést. Bizony, Ju­goszlávia felett nem felhőtlen az ég, bármennyire is tűzzön a nap az adriai tengerparton. A vakáció nem volt zavartalan sem a politikusok, sem az egyszerű emberek számára, hiszen nyár ide, nyár oda, az ország problémái nem mentek szabadság­ra. Sőt! Az újdonság erejével hatott, hogy a nacionalizmus valósággal betört az üdülőhelyekre is, ami a korábbi években nem volt tapasztalható. Pontosabban csupán a gyenge elő­szele, amit a következő, tavaly tör­tént eset illusztrál. A dalmáciai ten­gerparti ház udvarán a szokásos esti borozgatásra ültünk le az ugyancsak fizetővendég három szlovéniai csa­láddal. A politizálásról hamar áttértünk a könnyebb műfajra, a népdalokra. Amikor a ljubljanai állatorvos volt a soros, az ő nó­tája kissé hango­sabbra sikeredett, s felesége már az el­ső strófa után csend­re intette, mondván, hogy nem kell felesle­gesen irritálni a szomszédokat. Tény, hogy ezután mindenki halkabbra fogta, igaz, a jóked­vünk is hamarabb ment el. Nos, az önmérsék­letnek a példája ez a nacionalizmus témakörében. Az idén nyáron azon­ban már sokan nem fogták vissza magukat, s helyenként kimondottan veszélyes volt egy-egy strand és szórakozóhely. Júliusban például Makarska közelében szerbek provo­káltak verekedést, mert az egyik étteremben a zenekar nem volt haj­landó eljátszani a nótájukat. Splitben egy autóbusz ablakát törték be, mert arra felragasztották Szlobodan Milo- sevlcsnek, a szerbiai köztársasági elnökség elnökének a képét. Sibenik mellett horvát fiatalok kényszerítet­ték a járókelőket arra, hogy nemzeti hovatartozásukról nyilatkozzanak, majd horvát nemzeti színű zászlócs­kákat csókoltattak velük. A spliti S/o- bodna Dalmacija, a zágrábi Vjesnik, a belgrádi lapok, az újvidéki Magyar Szó mind-mind beszámoltak hason­ló „kilengésekről“ (magyar nyelvű laptársunk megfogalmazása ez). Az idegenforgalom a jugoszláv gazdaságban eddig a legstabilabb teljesítményeket nyújtotta, és senki­nek sem lehet(ett) érdeke, hogy za­vart okozzon. Az imént említett ese­tek azonban nemcsak a hazai turis­tákat riasztják el, hanem a külföldie­ket is, főleg a rendre, a biztonságra igen érzékeny - és jól fizető - nyu­gatnémeteket. Bár a végső számve­tés még nem készülhetett el, tény, hogy a tengerparti üdülőhelyeken az idén kevesebb volt a vendég. És ez a gazdasági gondok, különösen a pénzromlás (és a tengervíz algá- sodása) mellett a nacionalista han­gulatkeltéssel is összefügg. Ilyen helyzetben azt várták volna a jugoszlávok, hogy a legfelsőbb pártvezetés lecsillapítja a szenvedé­lyeket. Nem így történt. A JKSZ Központi Bizottságának július utolsó napjaiban megtartott ülésén inkább heves szócsata, éles vita zajlott le, mintsem higgadt értékelés az or­szág nemzeteinek (tagköztársasá-’ gainak) a viszonyáról. Marad a meg­osztottság, elmarad a közeledés - ebben egyetértettek a jugoszláviai lapok, miközben a KB-ülést értékel­ve tulajdonképpen folytatták a köl­csönös vádaskodásokat. A zágrábi és a ljubljanai újságok a hegemonizmus bélyegét sütik rá a szerbiai vezetésre, különösen a kétségtelenül karizmatikus, gyak­ran keményen fogalmazó és nacio­nalista húrokat pengető Milosevics- re. Belgrádban viszont szeparatiz­must emlegetnek Horvátország és Szlovénia esetében. Persze nehéz megállapítani, hogy a szilárd köz­ponti hatalom megteremtése, illetve a tagköztársaságok önállóságának növelése terén hol az optimális ha­tár. A KB-ülés ennek kijelölésére nem volt képes, ami annál is ag­gasztóbb, mível közeledik a télre összehívott XIV., rendkívüli párt- kongresszus. Az előkészületek pe­dig ilyen légkörben aligha folyhatnak zavartalanul, s a jugoszláviai nem­zetek (illetve vezetőik) szembenállá­sa sokkal inkább bénítóan hat. Nemcsak a pártéletre, hanem a gazdaságra is, ami a mai helyzet­ben még veszélyesebb. Ante Mar­kovics, a szövetségi végrehajtó ta­nács (horvát nemzetiségű) elnöke az említett központi bizottsági ülé­sen úgy fogalmazott, hogy a kor­mány által kezdett gazdasági refor­mokkal szemben nagy az ellenállás, a tagköztársaságokban a szűk érde­kek alapján ítélik meg a javasolt változásokat, a kormány számos in­tézkedését megtorpedózzák, antiinf­lációs programját pedig szüntelenül támadják. Ezt persze szerb részről (mert nyilván oda irányult a kritika) határozottan tagadták, ugyanakkor tény, hogy a szerbiai gazdasági ka­Az Újvidéki Magyar Szó karikaturistája így látja Ante Markovics helyzetét mara július végén saját inflációelle­nes programot fogadott el, hangoz­tatva, hogy Markovics restriktiv gaz­daságpolitikája csak súlyosbítja az ország gondjait. Persze Jugoszlávia egyes köztár­saságaiban különbözően nyilvánul­nak meg a megélhetési problémák. A szlovéniai keresetek például elérik a macedóniai vagy a koszovói jöve­delmek kétszeresét is, igaz, itt az árak is valamivel magasabbak. Na­ponta több száz cikk ára változik (legutóbb kedden például a szuper benzin lett drágább literenként 4000 dinárral), ami csaknem áttekinthe­tetlenné teszi a piacot. Tavaly július­tól idén júliusig 788 százalékos volt az infláció, jelenleg napi (!) egy, azaz havi kb. 30 százalék. (Augusz­tus 11-én megjelent a 2 millió díná- ros bankjegy, ami talán csupán a pénzverdékben enyhíti a munka­tempót.) Ezt az őrült ütemet nem minde­nütt tudják követni a fizetések, bár aki teheti - egy újságíró kolléga bevallása szerint - havi bérét egyből nyugatnémet márkára váltja át feke­tén (a hivatalos árfolyamhoz csapott felár mindössze öt, maximum tíz százalék), s aztán a hónap folyamán fokozatosan eladja a valutát, egyre több dinárt kapva érte, tehát lénye­gében pénzénél marad. Persze a múlt hét végi Crna Gora-i - és az egyre szaporodó - éhségtüntetések résztvevői nemigen tudnak így fur- fangoskodni. A szövetségi kormány mindennek ellenére derűlátó, ezt főleg arra ala­pozza, hogy az ország devizatarta­lékait sikerült 4 milliárd dollárra fel­futtatni, ami a külfölddel szembeni fizetőképességet erősíti. Kiegyensú­lyozott az áruellátás, folyamatosan nő az ipari termelés, liberalizálódik a behozatal, megszűnt a „vagyon- maximumot“ korlátozó rendelet, ősszel beindul az értéktőzsde, ami­től azt remélik, hogy friss tőke áram­lik az országba. Zsivko Pregl, a szö­vetségi miniszterelnök helyettese is a javíthatatlan optimisták közé tarto­zik, s mint néhány hete nyilatkozta az Intervju című lapnak, minden­képp hisz abban, hogy a mostani havi 30 százalékról decemberig si­kerül 17 százalékra csökkenteni az inflációt. Egyelőre azonban a nyári süvítő pénzromlás sokkos hatása alatt vannak a jugoszlávok. így nem cso­da, hogy indulataik nacionalista kön­tösben is a felszínre törnek. Márpe­dig a józanságra, higgadtságra, tole­ranciára a jelenlegi helyzetben na­gyobb szükség lenne. PAPUCSEK M. GERGELY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom