Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1989. VIII. 21.---------------------------------------------------------------A XVIII. pártkongresszus előtt--------------------------------------------------------------­Me gkülönböztetett figyelem a gazdaságnak írta: Ivari Knotek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára Ha visszatekintünk a CSKP KB 7. ülése óta eltelt időszakra, megálla­píthatjuk, hogy megszülettek az első részeredmények határozatainak valóra váltásában. Ezek közé tartoznak az átalakításhoz szükséges jogi, szervezési és káderintézkedések. Rövid idő alatt jelentős törvényeket hagytunk jóvá, az állami vállalatról szóló törvényen kívül a népgazda­sági tervezésről szóló törvényt, a Munka Törvénykönyvet és további 13 törvényt és jogszabályt, amely szükséges az átalakítás megvalósítá­sához. Az év végéig még meg kell vitatni olyan fontos törvénytervezeteket, mint az Állami Bankról, az állami költségvetés elvonásairól szóló tör­vények és a devizatörvény javasla­tát. Megállapíthatjuk, hogy a szerve­zési struktúrák átalakítása kereté­ben áttértünk a kétlépcsős irányítási rendszerre. Megszűnt 116 közép­szintű irányítási szerv, termelési- gazdasági egység, szakágazati vál­lalat és megalakultak az állami válla­latok. A legfontosabb még előttünk áll A szervezési változások követ­keztében, főleg a központi szervek­ben, több mint 5700-zal csökkent az irányító dolgozók száma. Ez azon­ban csak szervezési feltétele annak, hogy jobban s hatékonyabban elé­gítsük ki a társadalom szükségleteit. A legfontosabb, a döntő teendők még előttünk állnak: e racionalizálni kell a népgazda­ság irányításának és tervezésének rendszerét; e egységes végrehajtó irányító­központot kell kiépíteni országos és köztársasági szinten; O ezzel párhuzamosan kedvező gazdasági légkört kell teremteni az önálló állami vállalatok tevékenysé­géhez, amelyek a szocialista nagy­üzemi termelési mód előnyeit ki­használva az önfinanszírozás elve alapján gazdálkodnak. A helyzet alapos ismerete érde­kében elemeznünk kell a fejlődés és átalakítás folyamatait nálunk és a többi szocialista országban. A kommunisták és a pártonkívüliek körében sok vita folyik az átalakítás céljáról, miközben nagyon eltérő né­zetek merülnek fel. Tagadnánk a történelmi fejlődést, ha csak egy pillanatra is elfogadnánk azt a néze­tet, hogy Csehszlovákiának nincs szüksége az átalakításra. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja nem ta­gadja, hogy az átalakításra a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1985 áprilisi ülése, valamint az SZKP XXVII. kongresz- szusa ösztönzött bennünket Ugyanakkor tény, hogy a CSKP XVII. kongresszusa kitűzte aszociá­lis és gazdasági fejlesztés gyorsítá­sának stratégiai irányvonalát és meghatározta a gazdasági mecha­nizmus átalakításának követelmé­nyét. Konkrét feladatokat tűzött ki a CSKP KB 7. ülése is. Amint Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára megál­lapította, a társadalmi és gazdasági átalakítás programjának kidolgozá­sával a párt választ adott korunk kérdéseire, meghatározta orszá­gunk további szocialista fejlesztésé­nek reális távlatait. Ez megköveteli, hogy alaposan és objektíven ele­mezzük gazdaságunk mai helyzetét. Ezért nagyon bírálóan, teljes fele­lősséggel visszatérünk a múlthoz, a csehszlovák gazdaság nem kielé­gítő teljesítményének okaihoz, ele­mezzük a gazdasági és társadalmi fejlődést a gazdasági reform viszo­nyai között, intézkedéseket hozunk a népgazdaság valamennyi ágazata teljesítményének és hatékonyságá­nak növelésére. Köztudott, a legfontosabb aka­dálynak azt tartjuk, hogy a tudomá­nyos-műszaki haladás csak lassan érvényesül a gyakorlati életben, a népgazdaság szerkezete bonyo­lult, nagy az energia- és alapanyag­igényessége, aránytalanul bő a gyártott gépipari termékskála, nem megfelelő a közszükségleti és könnyűipar társadalmi elismerése, és nem megfelelő a terciálís szféra fejlődése. A tulajdonképpeni megoldás kul­csa tehát a népgazdaságban végre­hajtott szerkezeti változások. Minde­nekelőtt gyorsabban kell kihasználni minden vállalatnál, minden szerve­zetben a tudomány és technika vív­mányait. A szervezési feltételek Az adott szakaszban rendkívül fontos, hogy a figyelmet az átalakí­tás gazdasági feltételeinek megte­remtésére összpontosítsuk. A politi­kai légkör általános megváltoztatá­sa, a szocialista demokrácia fejlesz­téséhez szükséges feltételek meg­teremtése és az állampolgárok aktí­vabb részvétele mellett ide tartozik az is, hogy megtaláljuk a lakosság­nak a közös ügyek intézésében való részvétele új formáit. Pótolhatatlan az állampolgárokkal folytatott párbe­széd, konkrét részvételük a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek, valamint a nemzeti bizottságoknak a munkájában. Mi lesz a döntő a következő sza­kaszban? Mindenekelőtt meg kell szilárdítani az állami vállalatok <és a szövetkezetek szervezeti struktú­ráját, ami alapvető feltétele a nép­gazdaság egységes, szilárd anyagi­műszaki alapja kiépítésének. Ezzel összekapcsolódik az öni­gazgatási szervek és az igazgatók választása. Az első tapasztalatok alapján ki kell emelni a pártszervek és -szervezetek felelősségét a vá­lasztások káderelőkészítéséért. Pó­tolhatatlan szerepük van a szak- szervezeti szervezeteknek és szer­veknek, amelyek az alapítókkal együtt magukra vállalják a dolgozók első gyűléseinek megszervezését és a jelöltek bemutatását. Mindenütt objektívan értékelni kell az eddigi irányító szerveket. A dolgozókollek­tíváknak minden esetben értékelni­ük kell a jelöltek eddigi munkáját. Meg kell követelni, hogy a bemutat­kozáskor a jelöltek világos progra­mot terjesszenek elő, elmondják, hogyan képzelik el a vállalat munká­ját az új gazdálkodási feltételek kö­zött. A jelöltek kiválasztásában az ed­diginél nagyobb mértékben kell al­kalmazni a pályázatok kiírását. Eb­ben pótolhatatlan szerepük van a minisztériumoknak és a nemzeti bizottságoknak. A pártalapszerve­zeteknek és vállalati bizottságoknak tömegpolitíkai munkával kell meg­nyerniük a dolgozók kollektíváit arra, hogy bizalmat szavazzanak a legal­kalmasabb jelöltnek. Nem könnyű feladat több olyan jelöltet kiválaszta­ni, akiknek elméletileg azonos esé­lyeik vannak. Ez is fokozza a dolgozók, vagy a dolgozókollektívák küldöttei gyűlé­seinek felelősségét az igazgatók megválasztásában. A vállalat szá­mára az az igazgató felel meg, aki a gazdasági reform feltételei között szavatolni tudja a vállalat eredmé­nyes gazdálkodását, eleget tud tenni a társadalom elvárásainak, s megte­remti az alkalmazottak szociális biz­tonságát. A dolgozókollektíva tanácsának megválasztása nem öncélú. De­mokratikus teret kell teremteni ah­hoz, hogy az emberek részt vegye­nek a vállalat ügyeinek intézésében, véleményt mondjanak az elvi jelen­tőségű kérdésekről. A pártalapszer­vezeteknek és a vállalati pártbizott­ságoknak foglalkozniuk kell vala­mennyi olyan kérdéssel, amely összefügg a vállalat társadalmi fel­adatainak teljesítésével, valamint a szociális funkciók gyakorlásával. Elsőrendű a minőségi munka Több vállalatnál az első félévben elért pozitív eredmények ellenére sok gazdasági probléma gyűlt össze: növekedett a fizetésképte­lenség és a készletek, értékesítési problémák merülnek fel, gondot okoz a korszerűsítés, az innováció, a minőség, a műszakszám és a munkafegyelem. így például az első félévben a vállalatok vesztesé­ge elérte a 6,3 milliárd koronát. Aggodalmat okoz, hogy az egyes vállalatok nagyon különbözően vi­szonyulnak a készletgazdálkodás­hoz. A készletek értéke 15 milliárd koronával növekedett. Ez annak a következménye, hogy a termelés nincs egybehangolva az értékesí­téssel, továbbra is gondok merülnek fel a pótalkatrészekkel kapcsolatban és a vállalatoknál rossz a munka- szervezés. Több helyen a védeke­zés politikájával találkozhatunk, amely a vállalat - minisztérium - Ál­lami Bank szintjén folytatott vitákban nyilvánul meg. A jövő év január elsejétől azonban új feltételek ala­kulnak ki ehhez a „gazdasági já­tékhoz“. Egyelőre nem veszi valamennyi vállalat komolyan, hogy amíg nem képeznek saját forrásokat, többek között hozzá kell nyúlniuk a béralap­hoz is. Ezért el kell érni, hogy az önfinanszírozás minden vállalat, minden szervezet irányításában ér­vényesüljön. A tapasztalatok szerint a vállalatok nem egy esetben speku­lálnak, konkrétan a nyereségkép­zésben az indokolatlan árpótlékok­kal. Ezzel például a közétkeztetés­ben is találkozhatunk. A központi pénzügyi és árszervek feladata, hogy a nemzeti bizottságok részvé­telével nagyon rövid időn belül szün­tessék meg ezt a helyzetet. A nyere­ségképzés semmiképpen sem káro­síthatja meg a fogyasztókat. Általában pozitívan értékelhetjük a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumot. Az egyes vállalatok besorolásával kapcsolatos problé­mák ellenére pozitívumnak tartjuk a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok megszüntetését. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipa­ri dolgozóknak köszönhetően ele­gendő élelmiszer kerül a kereskede­lembe. Ezt az irányvonalat tovább kell fejlesztenünk a gazdasági szabályo­zók egész rendszere segítségével. Általános tapasztalat, hogy az eltérő eredmények nemcsak az eltérő ter­melési-gazdasági feltételektől függ­nek, hanem attól is, hogy különböző az irányítás színvonala. Nagy figyelmet kell szentelni a ja­vadalmazásnak és ezzel párhuza­mosan a szociális igazságosság problémái megoldásának. Mindenütt érvényesíteni kell a mindenkinek az elvégzett munka mennyisége, minő­sége és társadalmi jelentősége sze­rint elvet. Az irányítási rendszerben nem szabad megtűrni a rossz minőségű munkát, szankcionálnunk kell azokat, akik rossz munkát végeznek. Felelősségre kell vonni azokat, akik nem használják ki a munka­időt. Nem szabad megtűrni, hogy más minőségű áru kerüljön a hazai piacra, mint a külföldire. Az ilyen fogyatékossá­gokat ki kell küszöbölnünk az átalakítás során. Minél gyorsabban tesszük ezt meg, annál jobb. Számos jó példát említ­hetnénk. így például a kolíni Frigerát, a brnói Chepost, a martini Nehézgépgyá­rat, a Novy Bor-i Krystalexet, a slusovicei Agrokombinátot, a légi (Lehnice) efsz-t. Az említett problémák megoldása ter­mészetesen összefonódik a vezetők, illet­ve a mesterek és a beosztottak közötti nézeteltérésekkel. Ezért a párt- és szak- szervezeti szervezeteknek támogatniuk kell azokat az igényes vezetőket, akik számára az objektív mércét a konkrét munkaeredmények jelentik. Különösen fontos megszüntetni azt a gyakorlatot, miszerint mindenkinek joga van a jutalomra, tekintet nélkül arra, hogy milyen munkát végzett. Tudjuk, igényes feladat különbséget tenni az egyének kö­zött, de ennek ellenére differenciálni kell. Ez a szociális igazságosság alapvető kö­vetelménye. Aki többet és jobban, igénye­sebb feltételek között dolgozik, annak többet kell kapnia. Ez a népgazdaság valamennyi ágazatára és a felépítményre is vonatkozik. A következő időszakban rendkívül fon­tos, hogy következetesen megvalósítsuk azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP KB 14. ülése tűzött ki a tudományos­műszaki haladás eredményeinek gyor­sabb gyakorlati kihasználása, a gép- és elektrotechnikai iparban a szerkezeti át­alakítások végrehajtása érdekében. Alapvető változásokat kell elérnünk a tervteljesítés minőségi mutatóit, a gaz­dasági szabályozók alkalmazását, a gaz­daságosság elveinek érvényesítését és a társadalmi munkatermelékenység nö­velését illetően. Minden szinten fejleszte­ni kell az irányítás és javadalmazás önel­számolásos rendszerét. Semmi esetre sem feledkezhetünk meg a dolgozókollektívák szociális, kultu­rális és társadalmi fejlesztéséről, a felté­telek megteremtéséről ahhoz, hogy az állami vállalatok a szövetkezeti szerveze­tekkel és a nemzeti bizottságokkal együtt aktívan részt vegyenek a terciális szféra problémáinak megoldásában. Megkülönböztetett figyelmet kell fordí­tanunk az építkezési jellegű beruházá­sokra. Az új építkezések megkezdésének befagyasztását következetesen arra kell kihasználni, hogy javuljon a helyzet és az építőipar fokozatosan konszolidálódjon. Számos siker és a dolgozók többségének becsületes munkája ellenére az építőipar stagnáló ágazat, nem éri el a kívánt dinamikát. A megkezdett építkezések nagy száma, a költségek növekedése akadályozza a népgazdaság dinamikus fejlődését. A gazdasági problémák megoldása szükségessé teszi az irányítás közgazda- sági módszereinek tökéletesítését, a ked­vező gazdasági légkör megteremtését a közgazdasági szabályozók hatékony kihasználásához, az egyének és a dolgo­zókollektívák érdekeltségének növelésé­hez. Az új gazdasági mechanizmus érvé­nyesítésére való felkészülés összefügg azzal a feladattal, hogy az állami vállala­tok megszilárdítása mellett ki kell építeni az egységes végrehajtó irányítási köz­pontot. A központi szervek dolgozói számá­nak 30 százalékos csökkentése csak az érem egyik oldalát jelenti. El kell érni, hogy a gyakorlatban teljes mértékben érvényesüljön a kétlépcsős irányítás elve és az egységes végrehajtó irányítóköz­pont túlnyomórészt a közgazdasági sza­bályozók segítségével fejtse ki hatását. Nyíltan meg kell mondani, hogy ezen a téren még nagyon sokat kell tennünk. Meg kell változtatni az irányítás módsze­reit és formáit, meg kell határozni a jogo­kat és felelősséget, szavatolva azt, hogy a gazdasági reform eredményesen és következetesen valósul meg. Az eddigi kísérletek tapasztalatai alap­ján rendkívül igényes feladat áll az egysé­ges központ előtt. Minimálisan öt évre olyan közgazdasági szabályozókat kell kidolgozni, amelyek lehetővé teszik az állami és szövetkezeti szervezetek szo­cialista vállalkozásának kezdeményező kibontakozását. Be kell fejezni a nagykereskedelmi árak, valamint szabályozásuk és ellenőr­zésük rendszerének átalakítását, az adók és elvonások rendszerének átalakítását, ösztönözni kell az exporttevékenységet, s ezzel párhuzamosan biztosítani kell az árut a hazai piac számára. Jogi és szer­vezési feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatok a gazdasági szerződések alapján működ­jenek. Aktívan kell megoldani a termelés minőségének és az innovációnak a prob­lémáit. Ki kell dolgozni az építkezési jelle­gű beruházások állami programjait, s en­nek keretében meghatározni a kiemelt feladatokat. Fontos teendők állnak előttünk a bérek fejlesztésében, a szociális és nyugdíjellá­tásban és az azzal kapcsolatos kérdések megoldásában, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a vállalatok, a dolgozókol­lektívák és az egyének olyan rendkívüli helyzetekben, amikor szociális, politikai konfliktusok keletkezhetnek a munkahelyi problémák megoldása során. Ugyancsak meg kell oldani a nem termelési szféra átalakításával, valamint a csehszlovák gazdaságnak a nemzetközi munkameg­osztásban való részvételével kapcsolatos kérdéseket is. A minisztériumoknak, a nemzeti kormányoknak, a szövetségi kormánynak, a törvényhozó testületeknek megkülönböztetett figyelmet kell szentel­niük ezeknek a feladatoknak. Az átalakítás alape|vei differenciáltan határozzák meg az egyeséges központ és a vállalatok feladatait. Ennek gyakorlati betartása azt jelenti, hogy meg kell aka­dályozni a felelősség áthárítását. Vagyis új megközelítésekre van szükség az irá­nyításban. Amiért a központ felelős, azért nem terhelheti felelősség a vállalati szférát. A párt a változások szavatolója A megoldások középpontjában és élén a kommunista párt, az átalakítás kezde­ményezője áll. A párt szavatolja, hogy következetesen megvalósítjuk a gazda­sági reformot és a társadalom átalakítá­sát. Miben rejlik ez a feladat? Mindenek­előtt az átalakítás lényegének és céljai­nak magyarázásában és abban, hogy megnyerjük az állampolgárokat és dolgo­zókat az átalakítás gondolatának támoga­tására. Minden állampolgárt meg kell győzni: az átalakítás megköveteli, hogy másképp cselekedjenek és viszonyuljanak a fel­adatok teljesítéséhez. Az átalakítás azt jelenti, hogy becsületesen teljesíteni kell minden munkahelyen az elvégzett mun­kának megfelelő javadalmazással kap­csolatos feladatokat. Nemcsak vonzó jel­mondat, hanem követelmény is, hogy fo­kozzuk a munkafegyelmet, javítsuk a munka minőségét, a szükséges differen­ciálással együtt bírálóan értékeljük azo­kat, akik nem teljesítik kötelességüket. Véget ért az az időszak, amikor elnéztük, hogy egyesek szívesebben beszélnek és bírálják a globális problémákat ahelyett, hogy a nyilvánosság előtt megmutatnák, mit csinálnak ők, hogyan vesznek részt vállalatuk feladatainak megvalósításá­ban, a társadalom fejlesztésében. A kommunista pártot megalakulásától a forradalmiság jellemezte. Ez az embe­rek lelkesedésével együtt lehetővé tette, hogy vezesse a lakosságot, megoldja az olyan bonyolult feladatokat, mint amilyen az ¡párosítás, a szocialista mezőgazda­ság építése, a kulturális forradalom volt. A fejlődés további szakaszai megkö­vetelik, hogy hasonló lelkesedéssel, de még határozottabban, következeteseb­ben és átgondoltabban valósítsuk meg társadalmunk átalakítását. Ezért fontos, hogy meg legyünk győződve utunk he­lyességéről, arról, hogy az átalakítás a szocializmus tökéletesítésének egyedü­li alternatívája. A bonyolult ideológiai összecsapások, a társadalmi fejlődésről és a két társadal­mi rendszer együttéléséről vallott külön­böző nézetek fennállása idejében a bo­nyolult eszmei harcban csakis az egész népgazdaság nagyobb hatékonyságával és teljesítményével győzhetünk. Azzal, hogy elegendő anyagi forrást képezünk a lakosság élet- és kulturális színvonalá­nak emeléséhez. Napjainkban a múlt hibáinak felisme­rése alapján figyelmünket, energiánkat, képességeinket a szocialista demokrácia és a gazdaságirányítás fejlesztésének új minőségével összefüggő igényes prog­ram valóra váltására kell irányítani. Nem szabad megengedni, hogy hamis szóla­mokkal, demagóg jelszavakkal és felhívá­sokkal eltereljék a figyelmet a lényegről. Napjaink legfontosabb teendője a társa­dalmi átalakítás feladatainak átfogó meg­oldása. Eredményes előrelépésünket nem segítik elő az illegális csoportok által szervezett akciók. Az évzáró pártgyűlések, pártkonferen­ciák és a CSKP XVIII. kongresszusa előtt állunk. Ezeken értékeljük az egyes mun­kahelyek eredményeit és meghatározzuk a következő időszak feladatait. Fontos, hogy a pártszervezetek foglalkozzanak valamennyi olyan kérdés megoldásával, amely hatáskörükben érinti a kommunis­ták és az állampolgárok életét, tevékeny­ségét. Mindenütt fokozni kell a pártcso­portok, a pártalapszervezetek, az üzemi és vállalati pártbizottságok, a járási és kerületi pártbizottságok politikai elkötele­zettségét. Olyan időszakban élünk, amikor sem­mit sem hagyhatunk az ösztönös fejlő­désre. Ezért mindenütt szakítani kell a formalizmussal, a következetlenséggel, erősíteni kell a kapcsolatot a dolgozókkal. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy aktivitásunk fokozásával teljesítsük a munkahelyeken az 1989. évi gazdasági tervet és eredményesen lépjünk a 8. öt­éves tervidőszak utolsó évébe. 1990. ja­nuár 1-től pedig a népgazdaság vala­mennyi ágazatában a gazdasági mecha­nizmus átalakításának feltételei között kezdünk dolgozni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom