Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-02 / 180. szám, szerda
Készül a sajtótörvény KOMMENTÁLJUK Amikor napjaink gazdasági gondjainak megoldása kerül terítékre, egyre több szó esik a kilábalás útjainak keresésekor a tudományos-műszaki fejlesztésről. Azt, hogy a megoldásnak- és a haladásnak - mennyire ez a kulcsfontosságú területe, azt az iparilag legfejlettebb országok tapasztalatai éppúgy bizonyítják, mint a CSKP KB júniusi ülésének egész lefolyása. Vagyis a tudományos-műszaki fejlődés kérdése olyan téma, amelynek- mégha ez már-már frázisként is hat - mindenütt folyamatosan és következetesen figyelmet kell szentelni. Természetesen már magunk mögött kell tudnunk azt az időszakot, amikor minderről leginkább csak beszéltünk, s a valóságban vajmi kevés történt - manapság már a tetteknek kell következniük. Ha ezt a nagyon fontos kérdést a vállalatok rövidlejáratú tervei szemszögéből vizsgálnánk, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy kedvező a helyzet. Ugyanis azokban új gépek, új gépsorok, a devizamegtakarítás, az anyag- és energiatakarékosság szempontjai nem hiányoznak. Sajnos, azonban elég kevés szó esik a tudományos-műszaki fejlesztés folyamatának legfontosabb tényezőjéről, az emberről. Csak ritkán találkozhatunk annak elemzésével, hogy a vállalatok meglévő személyi állománya szakmailag mennyire felkészült a bevezetendő új műszaki felszerelés kiszolgálására vagy akár annak felszerelésére, beindítására. Annál gyakoribb a műszakiak olyan jellegű panasza, hogy szinte alig van lehetőségük meglátogatni azokat a termelőüzemeket, amelyek számukra a berendezéseket gyártják. Merthogy mindenekelőtt ott ismerkedhetnének meg e berendezések működésével - még időben - ami a későbbiek során rengeteg fölösleges gond elkerülését tenné lehetővé. Meggyőződésünk, hogy a fentiekre nagyon jó alkalmat nyújthatnának különösen a külföldi szállítóknál teendő tanulmányutak, vagy akár a nemzetközi szakvásárok. Ezzel szemben a leggyakoribb jelenség, hogy a vállalatoknak - tekintve, hogy takarékoskodnak (!) - általában erre nincs pénzük. Azonban éppen itt kell-e takarékoskodni, s a takarékosságnak éppen ez-e a legcélszerűbb formája? Hazai viszonylatban a legutóbbi időben például bebizonyosodott, hogy egyes csehországi gépkocsiszervizek számára mekkora segítséget (ha úgy tetszik lépéselőnyt) jelentett szakemberek tanulmányútja a Favorit gépkocsi futóművének gyártóinál. Persze, példák sorával bizonyíthatnánk fenti, állításunkat, azonban a problémák felmerülésének megannyi területével is találkozhatunk. Például beindul egy új gépsor, és a dolgozók kénytelenek az évek hosszú során beidegződött szokásaiktól megszabadulni, új munkaritmusra, nagyobb teljesítményre átállni. Az is előfordul, hogy teljesen új területen kénytelenek a továbbiakban dolgozni, ami kisebb teljesítményt, alacsonyabb jövedelmet jelent számukra. Ez nemegyszer keserűséget, az idősebb korosztályok esetében pedig szándékos, szinte helyrehozhatatlan sérelmeket okoz. Szerencsére azonban, szintén az utóbbi időben egyre több az olyan vállalat, amelyben az új feltételek közötti gazdálkodás terveinek kidolgozásakor kiemelt helyen szerepel az emberekről, képesítésükről, a szakmai ismereteik elmélyítéséről, átképzésükről való gondoskodás. Sajnos azonban még messze vagyunk attól az állapottól, hogy a jelenséget akként értékelhetnénk, miszerint ez rövidesen általánosítható lenne. Sőt, inkább azt is mondhatnánk, hogy az átképzés, a szakmai ismeretek bővítése számos vállalat számára ma még nehezen megoldható feladatot jelent. Csakhogy ez olyan kérdés, amely a tudományos-műszaki fejlesztés feladatainak megoldásakor szinte egyenértékű a korszerű, csúcstechnológiák megvásárlásának, üzembeállításának problémaival. Vagyis egyetlen gazdálkodó szervezet serrt térhet ki az emberi tényező kérdéseinek megnyugtató megoldása elöl. Éppen ezért a tudományos-műszaki fejlesztés bonyolult problémakörének megoldásakor mindenképpen már jó előre választ kell adni az „ember, hol vagy ..“ kérdésére. Merthogy nélküle nincs megfelelő megoldás...! MÉSZÁROS JÁNOS Miről ír a Pártélet 14. száma? Az egyik moszkvai kiadónál megjelent egy brossúra: Sajtótörvény- tervezet - szerzői kezdeményezés címmel. Egyedülálló az a kiadvány, mert a Szovjetunió, sót az ország történetében először jelentetnek meg a hivatalos törvénytervezet megjelenése előtt ilyen változatot. Ugyancsak először ismertek annak szerzői: Jurij Batutyin, Mihail Fedorov, Vladimir Entin jogász kandidátusok.- Három eve hallani a készülő törvényről - mondják a szerzők - pedig már a sajtóval foglalkozó lenini dekrétumban szó volt erről. Felső szinten azután időről időre felmerült az óhaj, hogy ilyen törvénnyel szépítsük a rólunk kialakult képet, de az óhajnál tovább a dolog nem jutott. Az adminisztratív-bürokratikus rendszernek, őszintén szólva, nem volt erre szüksége, hiszen utasításokkal dolgozott. Most megváltozott a helyzet. A tavalyi pártkonferencián éppen azok szorgalmazták elfogadását, akik a sajtóban látják annak zálogát, hogy a peresztrojkát ne lehessen visszafordítani. Már három évvel ezelőtt megszületett a határozat, hogy 1986 negyedik negyedére el kell készíteni a törvény tervezetét. Az első változatot ö. Szurikov nyugalmazott vezérőrnagy, a műszaki tudományok kandidátusa a moszkvai Pravdában közzétett cikkében javasolta, tanulmányozzák át, hogy miként lehetne ökológiai célokra kihasználni a hadászati bombázók és az atom-tengeralattjárók nagy teljesítményű rakétáit. A szerző azon gondolkodik el, hogy a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló szerződés megvalósítása után mit lehetne kezdeni azokkal a rakétákkal, amelyek képesek több tonna súlyú rakományt szállítani az űrbe. A Meteor nevű szovjet meteorológiai űrrendszer kihasználása során szerzett tapasztalatokat figyelembe véve Szurikov javasolja, tanulmányozzák át, hogy miként lehetne átalakítani az SS 18-as típusú rakétákat olyan ökológiai hordozórakétákra, amelyek képesek lennének a Föld érzékeny műszerekkel ellátott műbolygóinak szállítására. Az űrből szerzett információk a környezet helyzetéről lehetővé tennék, hogy azután többször át- meg átdolgozták, de az első változat meglepően életképesnek bizonyult. Mi szakértőként tevékenykedtünk a hivatalos tervezet elkészítésekor, de indítványainkat azonnal vagy később elutasították, mert nem illeszkedtek az előre kialakított koncepcióba. Ezért határoztuk el, hogy elkészítjük saját tervezetünket. Miért kellene egyetlen tervezetet ajánlani a törvényhozóknak, hiszen választás esetén a jobbat lehet előnyben részesítem. A tervezetek versenyében érdekelt szervezet és kollektíva előállhat saját elgondolásával. Akkor a törvényhozóknak a társadalmi vita után könnyebb végleges formába önteniük a törvényt. Azért neveztük szerzői kezdeményezésnek munkánkat, mert szabad időnkben készítettük, s csak saját véleményünket foglaltuk össze, nem azokét az intézményekét, amelyekben dolgozunk. Szerintünk a sajtótörvény közvetlen hatású, nincs szükség végrehajtási utasításokra. Különben az igazi sajtószabadság helyett marad a hivatalnokok uralma. Pontosan meg kell fogalmazni, hogy ki, hova, milyen ügyben fordulhat, hogyan rendezik a vitákat és milyen felelősség terheli a törvény megszegőit, mert rendszeresen készítsenek ellenőrző ökológiai térképeket a Földről, illetve az egyes területekről. A szerző véleménye szerint érdemes lenne figyelmet szentelni a nehézbombázókon elhelyezett ökológiai laboratóriumok létrehozásának lehetőségére. Át kellene tanulmányozni, lehetséges-e korszerűsíteni a megsemmisítésre szánt hadászati bombázók egy részét úgy, hogy azokat környezetvédelmi ellenőrző műszerek hordozóivá alakítsák át. Tekintettel arra. hogy kevés az ökológiai laboratóriumokkal ellátott, s a kutatás céljaira felhasználható hajó, Szurikov indítványozza, tekintsék át azokat a műszaki lehetőségeket, amelyekkel az atom-tengeralattjárókat a környezet védelmére szolgáló expedíciós hajókká alakíthatnák át. A vezérőrnagy hangsúlyozza: a hadászati rakéták, a nehézbombázók és az atom-tengeralattjárók átalakítását csakis a másik fél ellenőrei jelenlétében lehetne megvalósítani. különben a törvény csak írott ma- laszt lesz. Fontos kérdés a cenzúra. A tervezet kidolgozásánál abból indulunk ki, hogy jogállamban megengedhetetlen a cenzúra, s kizárólag a bíróságra tartozik annak felügyelete, hogy betartsák a törvényt. Ugyancsak jelentős kérdés a tájékoztatási eszközök alapításának joga. A bécsi találkozó záróokmányával összhangban nemcsak állami és társadalmi szervezeteket illet meg ez a jog, hanem a szövetkezeteket, állampolgári szervezeteket és egyéneket is. A lapalapítási kérelmet ahhoz a végrehajtó hatalmi szervhez kell beadni, amelynek területén terjeszteni akarják. A jelentkezőknek egy hónap alatt ki kell adni az engedélyt, de megtagadható akkor, ha nem cselekvőképes a kérelmező. Az elutasítás ellen - bármi legyen is az oka, az alkotmányos felügyeletnél lehet fellebbezni, hiszen az alkotmányos jogok, a szólás és sajtószabadság védelméről van szó. Az újságírói munkában elvi jelentőségű az információhoz való jog. Mivel ennek a jognak a deklarálása nem elégséges, ezért a tervezetben részletesen foglalkozunk a tájékoztatással: ez az állami szervek és társadalmi szervezetek vezetőinek, helyetteseiknek, a sajtóosztálynak és más tisztségviselőknek a kötelessége. Megjegyezzük, hogy szerintünk az újságíróknak olyan nem titkos információkat is meg kell kapniuk, mint az orvosi, nyomozati, örökbefogadási titok, de azt nem közölhetik, viszont sajtóper esetén álláspontjukat alátámaszthatják velük. A tervezet nem zárja ki a tájékoztatás megtagadását vagy elodázását, de az elutasító választ három nap alatt írásban is meg keli indokolni. Ennek megalapozottságát bíróság előtt lehet vitatni. A tájékoztatót a szerzők 5 ezer példányban adták közre. (APN) Először Az idén, februárban a Szovjetunió Minisztertanácsának rendeletére leállították az örményországi atomerőmű első energiablokkját. Március közepén ugyanerre a sorsra jutott a második energiablokk is. A szovjet atomenergetika történetében először fordul elő, hogy bezárjanak egy működő, magas műszaki színvonalú atomerőművet Az örmény atomerőmű bezárásának határozata nem könnyen szüle* tett. A köztársaság közvéleménye régóta nyugtalankodott az atomerőmű helyzete és üzemeltetési körülményei miatt, A létesítmény az örmény főváros, Jereván közvetlen közelében fekszik, ahol több mint egymillióan élnek. Jelentős a lakosság sűrűsége az atomerőmű közvetlen környezetében is. Ezenkívül - s talán ez a legfontosabb - az atomerőmű földrengésveszélyes körzetben fekszik Közelében található a köztársaság vízellátása szempontjából fontos ivóvízgyűjtő- terület. E pszichologiai, erkölcsi és ökológiai érvek a csernobili erőmű katasztrófája után műszaki tényekkel bővültek. Az atomerőmüvek üzemeltetési szabályait megszigorították, s ekkor kiderült, hogy számos objektív ok következtében megoldhatatlan az atomerőmű olyan felújítása, mely biztosítaná fokozott sugárvédelmét és további biztonságos üzemeltetését. A szovjet kormány ezért úgy döntött, hogy két éven belül beszünteti az atomerőmű működését. A katasztrofális örmény földrengés azonban előrehozta a már korábban elfogadott határozat megvalósítását. A dolgok kimenetele optimális, ám Örményország szempontjából nem könnyű. Az atomerőmű leállítása ugyanis energiaellátási gondokat okozott. Éppen ezért a razdanyí vízerőművet gyorsított ütemben négy új energiablokkal bővítik, növelik a meglévő vízerőművek hatékonyságát, felújításuk és műszaki korszerűsítésük ütemét. Az örmény atomerőművet két év alatt hőerőművé alakítják. LEVON DAJAN (APN) Nyomon követve a pártélet változásait, elsősorban a legfelsőbb pártszervek dokumentumait közli A CSKP KB 14 ülésének beszámolóját, határozatát, zárszavát, majd az SZLKP KB ülésének hasonló jellegű anyagát is, kiegészítve mind a két elnökség és titkárság üléseinek dokumentumaival. Milos Jakeá elvtárs beszámolójából érdemes ismételten kiemelni és hangsúlyozni a tömör, de általános érvényű magyarázatot: „Az átalakítást úgy értelmezzük, mint a szocializmus lenini elveinek felújítását, a fejlődés új követelményeire való reagálást, mindannak határozott elítélését, ami idegen a szocializmustól, akadályozza társadalmunk fejlődését, az 1948. évi győzelmes február hagyatékának megvalósítását a mai feltételek között." Sokszavas jelmondat került a XVIII. kongresszus előkészítésével foglalkozó, új rovat fölé: „Az átalakítás és a demokratizálás útján a párt és a nép egységesen a szocialista társadalom fejlesztéséért.“ Az eljárási, módszertani kérdésekkel foglalkozó cikkek első szerzője (Jan Cadek) a többes jelölés és a titkos szavazás témáját részletezve figyelmeztet bennünket: „tiszteletben kell tartani a központi bizottságnak azt az álláspontját, miszerint ugyanabban a pártszervben azonos vezető tisztség legfeljebb tíz évig tölthető be.“ A második cikk szerzője (Marcel Hlaviőka) a beszélgetések eredményével kapcsolatosan ál-* lapítja meg: „Sokan bírálták a belpiac ellátottságának hiányosságait, a környezetvédelmet.“ Az új rovat ötödik cikke a legérdekesebb. Forradalmibb pártmunkát címmel a tapasztalatokat elemezve arról ír Ján Gajdoáík, az SZLKP KB Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára, hogy nem elegendő az átalakítással való puszta egyetértés, radikálisan meg kel! változtatni a párttisztségviselők és -dolgozók irányítási munkastílusát és -módszereit. Gyakorlati példákkal bizonyítja, hogy a párt politikai tevékenységének egyik újabb (?) és hatékonyabb formája a helyszíni tanácskozások megtartása. Figyelemébresztő beszélgetést közöl Václava Vladyková az ifjúság helyzetéről, a SZISZ legújabb programjáról ezzel a címmel: A bizalomért bizalmat. Apró fordítási pontatlanság a cikkben: pionírvezetők helyett pionírdolgozók. Jóval nagyobb hiba, hogy sehol sincs feltüntetve: kivel is beszélget a szerző. A Történelem c. rovatban Pavol Pau- lisin írása az eiső világháború kirobbanása előtt széttesett II. Internacionálé száz évvel ezelőtti megalakulására emlékeztet, utalva a tanulságra, hogyan kell megítélnünk a részleges, átmeneti feladatoknak a végső célhoz való viszonyát. Oldrich Maáek pedig újszerű reagálásra, az összefüggések időszerű felülvizsgálatára hívja fel figyelmünket A vallás és az ateizmus társadalmunkban címmel írott tanulmányában. Híreket és tudósításokat is közöl a Tájékoztatunk c. rovat. Néhány a legérdekesebbek közül: Novy Jiőín: Hátráltató tényező a túlságosan sok adminisztratív munka, szükségesnek mutatkozik a párt járási szerkezeti felépítésének egyszerűsítése. Ústí nad Labem: A járási pártbizottság döntése, hogy titkárságának épületét átadja a lakosságnak, húsz helyiségében a művészeti népiskola kap helyet, a többi pedig a polgári szertartások céljait szolgálja majd. (hajdú) Szövetkezetek együttműködése A Lvovi kerület (Ukrán SZSZK) Kuti falujában most csehszlovákiai földművesek is dolgoznak, az észak-morvaor- szági Béke Efsz-bői. A helyi Zdobutok Zsovtnja (Október Sikerei) kolhozzal szerződést kötöttek cukorrépa, gabonafélék és repce termesztésére. A csehszlovák szakemberek már második éve vetették itt ezeket a kultúrákat, s az elert eredmények megfelelnek az ukrán partner elvárásainak. Tavaly a kolhoz először érte el a hektáronkénti 500 métermázsás hozamot cukorrépából, 40-et a gabonafélékből és 25 mázsát repcéből. Az idén hasonlóan jó eredményekre számítanak. A felvételen: (balról) Zinovij Labinszkij, a kolhoz elnöke, Max Kubka, a Béke Efsz agronómusa és Jaroszlav Danyiliha, az ukrán kolhoz főagronómusa. (ÖSTK-felvétel) Ú ¿Zűvief npABM =^á Mi legyen a rakétákkal? Ember, hol vagy...?!
