Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám, szombat
Egv) hét a nagyvilágban Június 24-től 30-ig Szombat: Az MSZMP KB Ülésén négytagú vezetőséget választottak, a párt elnöke Nyers Rezső lett • A Kínai KP KB megfosztotta minden tisztségétől Csao Ce-jangot, a párt új főtitkárává Csiang Cö-mint választotta meg Vasárnap: A kazahsztáni Novij Uzeny térségében további megmozdulások voltak, több helyütt a rendőrkapitányságra támadtak Hétfő: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felújította munkáját, s a kormány összetételéről kezdett vitát • Madridban megnyílt a Közös Piac csúcsértekezlete Kedd: Genfben megkezdődött az atom ki sértetek megszüntetéséről szóló szovjet-amerikai tárgyalások újabb fordulója Szerda: Az RKP KB bukaresti ülésén indítványozta Nicolae Ceausescu pártfőtitkárrá történő újraválasztását • Harilaosz Florakisz, a Görög KP főtitkára kapott Athénban kormányalakítási megbízatást Csütörtök: Bonnban Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet és Petr Mladenov bolgár külügyminiszter a kelet-nyugati együttműködés elmélyítéséről tárgyalt Péntek: Buenos Airesban beiktatták hivatalába Carlos Menemet, Argentína új elnökét Igor Palenih (jobboldalt) és Paul Robinson üdvözli egymást az atomkísérletekről szóló szovjet-amerikai tárgyalások negyedik fordulójának megkezdése előtt Ciprus Folytatása következik Törökország a Bulgáriával kirobbant konfliktussal, Görögország pedig a kormányalakítással van elfoglalva, így Ciprus kérdése számukra most kissé a háttérbe szorult. A két kormányfő, özal és Papandreu az elmúlt két évben háromszor is találkozott egymással, s ez a ciprusi probléma rendezését is előmozdította. A lényeg, persze, az, hogy magában a szigetországban élő török és görög közösség vezetői állapodjanak meg a hogyan tovább kérdésében (természetesen továbbra is meghatározó lehet Ankara és Athén magatartása). Nos, a héten újabb tárgyalások zajlottak New Yorkban Georgiosz Vasziliu ciprusi államfő és Rauf Denktas, az ún. Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke között. Igaz, nem ültek le egymással szemben a tárgyalóasztalhoz, hanem Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára játszotta ezúttal is a közvetítő szerepét. Ez a módszer egyébként hatásosnak bizonyult az afganisztáni konfliktus rendezéséről szóló afgán -pakisztáni tárgyalásokon, s miért ne hozhatna eredményt Ciprus ügyében is. A világszervezet a kéksisakos ENSZ-katonák szigetországi állomásoztatásával amúgy is szerepet játszik a béke fenntartásában. Mi is a fő probléma Cipruson? Közismert, hogy az ország ketté van osztva, területének északi részét (kb. 40 százalék) 1974 óta a Török Köztársaság hadserege tartja ellenőrzése alatt. így jöhetett csak létre a Denktas-féle „köztársaság“, amelyet Ankarán kívül senki sem ismert el. Az „anyaországból“ az elmúlt években 50 ezer török települt át ide, s mintegy 30 ezer török katona állomásozik itt. A hivatalos Ciprusi Köztársaságban lényegében görög nemzetiségűek maradtak csak. A 15 évvel ezelőtti török inváziót követő kezdeti sokkból azonban hamar magukhoz tértek, s főleg az idegenforgalomra koncentrálva kisebb gazdasági csodát valósítottak meg. A turisták pénzéből futotta a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztésére is. A déli országrész akár a tartós megosztottságra is berendezkedhetne, de Georgiosz Vasziliu elnök tudatosítja, hogy ez természetellenes állapot. Szerencsére ez a felismerés Denk- taséknál is elterjedt, tehát mindkét fél abban egyetért, hogy valamilyen közös megoldást kell találni. De milyet? A föderáció látszik a legalkalmasabbnak, s most New Yorkban is ennek a formájáról esett a legtöbb szó. A nyilatkozatok szerint további közeledés volt tapasztalható a közvetett tárgyalások újabb fordulóján, de megállapodás nem született. Denktas a laza államszövetség híve, amely keretében a két terület széles körű autonómiát élvezne. Emellett még mindig nem mondott le a török hadsereg jelenlétéről. Vasziliu ezzel szemben a klasszikus értelemben vett föderáció létrehozását szorgalmazza, vagyis úgy véli, hogy egy erős központi kormány biztosíthatja csak az ország egységét, szuverenitását. És ezt a szuverenitást alapvetően korlátozzák a török csapatok, amelyek kivonása a probléma rendezésének egyik alapvető feltétele. A földközi-tengeri szigetországot kettéosztó határ eltüntetéséért még sokat kell tennie a ciprusi feleknek, valamint Ankarának és Athénnak egyaránt. Biztató azonban, hogy a párbeszéd nem szakadt meg. Amint abban New Yorkban Vasziliu és Denktas megállapodott: a folytatás szeptemberben lesz. Srí Lanka Fordulat? Az elmúlt hat évet véve talán most érkeznek először olyan hírek Srí Lankáról, amelyek a béke, a megnyugvás felé mutató eseményekről szólnak. A legnagyobb és legaktívabb szélsőséges szervezet, a tamil Tigrisek ugyanis felfüggesztette harci cselekményeit, mire a colombói kormány is közölte a héten: megszünteti hadműveleteit ellene. Hogy lesz-e ebből valódi béke, azt még ma nem tudni, mindenesetre ez a tűzszünet is valami. Különösen, hogy inkább a harcokhoz, a terrorcselekményekhez, az etnikai konfliktus egyre súlyosabb eszkalációjához lehettünk hozzászokva évek óta. A szigetországban tulajdonképpen 1983 óta tartanak a háborús állapotok. A két nagy népcsoport, a szingalézek és a tamilok különböző szervezetei ekkor kezdték meg fegyveres harcukat egymás, illetve a kormánycsapatok ellen A legismertebb - a már említett Tigrisek - az ország északi részének teljes önállóságáért, Srí Lanka kettészakításáért küzdött. India mindig is árgus szemekkel figyelte, mi történik az egykori Ceylonban, mivel a szubkontinensen is nagy számban élnek tamilok, akik rokoni szálakkal is kötődnek a szigetországi tamilokhoz. Az őket ért, vélt vagy valós sérelmek tehát nem hagyhatták hidegen Delhit, ugyanakkor neki sem lehet érdeke a Sri- Lanka-i helyzet elfajulása, a szeparatista tendenciák érvényesülése, mivel ez visszahatna a soknemzetiségű Indiárais. Inneneredte- hát az indiai szerepvállalás a Srí Lanka-i konfliktus rendezésében: Delhi és Colombo 1987. júliusában kötött megállapodást, melynek értelmében - a tamil-szin- galéz ellentétek megoldását, a szélsőséges erők visszaszorítását elősegítendő - 50 ezer indiai katona érkezett a sziget- országba. Ezek a békefenntartó erők gyakran keveredtek tűzharcba a partizánszervezetekkel, s inkább elnyomó funkciójuk érvényesült. Olyannyira, hogy a Srí Lanka-i politikusok is az indiai csapatok kivonását kezdték szorgalmazni. Delhi azzál én/el, hogy a kormányközi megállapodásban megszabott feladatok még nem teljesültek, vagyis a rend és a nyugalom nem állt helyre, s nincs garantálva a tamil lakosság biztonsága. Ennek ellenére hajlandóságot mutat a kivonásra, de a fokozatosság elve szerint (az idén így 10 ezer indiai katona hagyta el a szigetországot, de maradt még 40 ezer). Időközben a Tigrisek és a colombói kormány májusban konzultációkat kezdett, melyek eredményeként most létrejött a tűzszünet. A tamil szeparatisták azonban az indiai kontingenst is rendszeresen támadták, mivel benne az elszakadási törekvések legfőbb akadályát látják. Itt is változás történt, vagyis a szervezet felajánlotta az ideiglenes békét az indiai csapatoknak is, a feltétel azonban az, hogy dolgozzák ki a kivonás pontos időrendi tervét. A mérsékeltebb tamil szervezetek azonban ellenzik az indiaiak távozását. Nyilván saját biztonságukat féltik, ugyanis minden kedvező fordulat ellenére a tamilok sorain belül tovább folytatódik a presztízsharc. A Tigrisek igyekeznek leszámolni a vetélytársakkal, s csak ezen a héten tucatnyi áldozata volt ezeknek a bel- harcoknak. Ha Delhi valahogy elő kívánja segíteni a Srí Lanka-i rendezést, akkor elsősorban itt tehet sokat: a tamilokat kell egyesíteni, mert rájuk van a legnagyobb befolyása. PAPUCSEKM. GERGELY Az észak-indiai Pandzsáb szövetségi államban az elmúlt hét végén egy hindu gyűlésre ismeretlen tettesek tüzet nyitottak: több mint 20 ember életét vesztette: Képünkön: a terrortámadások áldozatai (Telefoto - CSTK) KIS __ NY ELVŐR Szárnyas jószág, ezüst marha és egyebek Mit jelent a jószág szó? - kérdezi egyik olvasónk. Őszerinte a tehenet, ökröt, vagyis a szarvasmarhát, esetleg még a iovat szokták jószágnak nevezni, barátja ellenben állítja, hogy a baromfira is kiterjed ennek a szónak a jelentése. Arra kér, döntsem el, kinek van igaza. Kétségtelen, a barátja véleménye áll közelebb az igazsághoz, de még az ő feltevésénél is gazdagabb - vagy inkább gazdagabb volt - ennek a szónak a jelentésköre. Ma már ritkán használjuk a jószág szót, bizonyára azért nem ismerik már olyan sokan az értelmét, no meg vidékenként is eltérhet a használata: egyik helyen bővebb, másik helyen szűkebb a jelentésköre. De nézzük meg a kérdést tüzetesebben! A jószág ma már valóban inkább a háziállatok összefoglaló neve, elsősorban a szarvasmarhát, lovat, sőt még a sertést is jelölheti; ezeket a lábas jószág kifejezéssel is szokás olykor jelölni. De az idősebbek sok helyen ismerik a szárnyas jószág szókapcsolatot is; ez a kifejezés azt bizonyítja, hogy a tyúk, kacsa, liba, pulyka, gyöngytyúk is beletartozik a szó jelentéskörébe. Petőfi így inti Anyám tyúkja című költeményében Morzsa kutyájukat: „Élj a tyúkkal barátságban... Anyám egyetlen jószága.“ De még ezzel sem merítettük ki a jószág jelentéskörét. Jelentette általában az ingatlan és ingó vagyont is. Az ingatlant fekvő jószágnak is nevezték régen. Petőfi apósáról, Szendrey Ignácról még ma is azt olvashatjuk az irodalomörténetben, hogy jószágigazgató volt egy uradalmi birtokon. „Döbrögben vala akkor vásár, a hatalmas Döbrögi úr örökös jószágában“ - írja Fazekas Mihály a Ludas Matyiban. De nemcsak az ingatlan, hanem az ingó vagyont is nevezték olykor jószágnak. Egy-egy ruhadarabra, fegyverre vagy bármi másra is alkalmazhatták ezt a szót. Mindezt azzal magyarázhatjuk, hogy a jószág szó tulajdonképpen a /óság-nak a párja: a jó melléknévből jött létre a -ság főnévképző nyelvjárási -szág változatával. Minden olyasmit jelentett tehát, amit ma a vagyon szóval jelölünk. Az idők folyamán azonban szűkült a jelentésköre; ma már leggyakrabban a háziállatok, elsősorban a lábas jószágnak nevezett állatok megnevezésére használják; a többi jelentésében csak ritkán vagy csupán egyes helyeken fordul elő, esetleg az irodalomban találkozik velük a mai ember. A jószág jelentésköréhez hasonló módon szűkült a marha szavunké is, noha itt nemkívánatos bővülésről is beszámolhatunk. Ma már ezt a szót is főként a háziállatok megnevezésére használják, sőt ezek közül is elsősorban a tehenet, ökröt nevezik marhának. Gondoljunk a még használatos szarvasmarha szóra! Valójában azonban a marha régebben - a jószág szóhoz hasonlóan - jóvai többet jelentett; értelme ennek is közel állt a vagyon szóéhoz. Jelölték vele mindazt, ami anyagi kincs, anyagi érték volt az ember számára. Minden ingó és ingatlan vagyont. Sőt akkor ez volt a fő jelentése. A régi források bizonyítják, hogy az arany, ezüst ékszert arany marhának, ezüst marhának nevezték. Arany Jánostól ezeket a sorokat idézi A magyar nyelv értelmező szótára a marha címszó e jelentésének szemléltetésére: „A vár piacára ezüstöt, aranyt, sok nagy becsü marhát máglyába kihordat.“ Móricz Zsigmondtól meg ezeket a sorokat olvashatjuk itt: „Tele volt arany, ezüst marhával, padlásig volt rakva a polcra a sok arany bíllikom.“ Még a kereskedő becsesebb áruját is kalmár marhának hívták, s természetesen a háziállatok is nagy értéket képviseltek, hiszen a nomád népeknek ez volt a fő vagyonuk. Ma már a marha szónak a jelentésköre leszűkült; az ’ékszer’ jelentése elavultnak tekinthető. Sőt régiesnek minősíthető a háziállatok nagyobb körére való alkalmazása is. Például már nem halljuk a gyapjas marha, szárnyas marha kifejezéseket sem. Sajnos, más irányban viszont bővült a jelentésköre: a trágár vagy kevésbé választékos beszédben főnévként használva gyakran jelenti az embert - nyilván a mai ’tehén’, ’ökör’, vagyis ’szarvasmarha’ jelentései alapján melléknévként használva meg kedvelt jelzőjük azoknak, akik szeretnek „marha jó“ vagy „marha szép“ dolgokról beszólni. JAKAB ISTVÁN A vilá-gért se válasszuk el rosszul! Helyesírási szabályaink szerint az egyszerű (nem összetett) szavakat a sor végén általában a kiejtett szótagok határán választjuk el, nem az alkotó szóelemek mezsgyéinél: ju-tai-mun-kat, pén-ze-i-ket. A fölismerhetően összetett szavakban viszont tekintetbe vesszük a tagok egységét, még ha ezzel megzavarjuk is a szótagok sorát: jutalom-osztás, pénz-összeg, át-ad. A minden névmás ragos alakja is min-dent, ám mínd-ezé, mind-ezt. így aztán a magánhangzóval kezdődő -ig, -ért, -ul, -ül határozóragot szintén csak az első típus szerint választhatjuk el: min-dig, húszért, jutal-mul - ha már a sorvég kettészakítja a szót. És mégis egyre-másra azt látom, hogy irodalmi igényű művek szerkesztői, korrektorai, szedői is gyakran utótag gyanánt kezelik a mássalhangzó utáni -ért ragot, (gy: „hiszen, ha pénz-ért (helyesen: pén-zért) van“; „Azért a jóleső gondolat-ért“ (E helyett: gondola-tért; egy Móricz Zsigmondról szóló kötetből); „amit a friss víz-ért (értsd: ví-zért) kapott“ (Galambos Lajos egy regényéből). Irodalmi hetilapban szintén ez volt olvasható: „Talán az-ért is“. De hagyjuk a további példatárat, s keressük inkább a hiba forrását! Nyilván sokan megsejtik, hogy az -érttoldalék eredete szerint azonos az értem, érted, érte stb. személyragos határozószó tövével, s az összetett énértem szót csakugyan én-értem formában kell megszakítani. Hanem rendszertanilag az -ért rag már éppúgy elszakadt ettől, mint a múltkoibeW -kor rag a kor főnévtől! A helyesírás egyébként is jórészt „közmegegyezésen“ (konvención) alapszik: közös érdekünk, hogy eddigi rendje fönnmaradjon, amíg csak igazán sürgető ok nincs a megváltoztatására. Tartsuk meg hát a szabályait: gondo-san, em-be-rül, mindün-kért, akár a sí-rig! TOMPA JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1989. VII. 1.
