Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-05 / 156. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. VII. 5. Szembenézni a gondokkal Az oktatásügy időszerű kérdései az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának ülésén A béke - emberközelben A CSKP KB 13. s azt követően az SZLKP KB május 11 -én tartott ülése átfogóan elemezte a párt oktatásügyi politikájának eredményeit, és megfogalmazta azokat a feladatokat, amelyek az egymást váltó nemzedékek képzésében és nevelésében nemcsak az iskolára, hanem az egész társadalomra hárulnak. Ez a fontos kérdés szerepelt az SZLKP Komáromi Járási Bizottsága június 23-i ülésének napirendjén is. A tanácskozáson megjelent és fölszólalt Ondrej Kvaka, az SZLKP Nyugat- Szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára. A Frantiéek Skreko titkár által előterjesztett beszámoló kitért a járásban folytatott oktatás és nevelés valamennyi anyagi, tárgyi és szellemi vonatkozású kérdésére, összhangban a felsőbb pártszervek értékelésével, ebben is a szocialista társadalmat építő ember személyiségének formálása kapott különösen nagy hangsúlyt. Nemcsak a beszámolóban, a résztvevők felszóla1987. január elsejével lépett érvénybe a művi terhesség-megszakítás feltételeit módosító új törvény. A szocialista társadalomban a tudatos családtervezés össztársadalmi érdek. Annak ellenére, hogy sokat teszünk a családokért, a gyerekekért, a leendő anyák egészségvédelméért, sok nő úgy a múltban, mint ma is a művi terhesség-megszakítás mellett dönt. Ugyancsak közös érdek az is, hogy a leendő szülők felkészüljenek a gyerek fogadására, megteremtsék azokat a feltételeket, melyek nélkülözhetetlenek a gyermek egészséges fejlődéséhez. ,,A szülők alapvető emberi joga szabadon és felelősségteljesen meghatározni gyermekeik számát és születési időpontját“ - olvashatjuk egy, az emberi jogokról tárgyaló nemzetközi konferencia dokumentumaiban, és megállapíthatjuk, hogy ez a jog nálunk teljes mértékben érvényesül. Még a törvény jóváhagyása előtt végzett felmérésekből kiderült, hogy a művi terhesség-megszakítást kérvényező nők száma stabilizálódott. Azt előre tudták a szakemberek, hogy a törvény érvénybe lépése után néhány évig nagyobb lesz azok száma, akik a nem kívánt terhességüket megszakítják, de arra is gondoltak, azáltal, hogy a fogamzásgátló szerek ingyen állnak a nők rendelkezésére, többen és jobban ügyelnek majd a terhesség megelőzésére, a védelemre. Sajnos, az élet nem igazolta feltevéseinket. Míg 1986-ban Csehszlovákiában 124 188 művi terhességmegszakítást végeztek (a CSSZK- ban 83 564-et, az SZSZK-ban 40 624-et), 1988-ban 162 437-et (a cseh országrészben 112 072, Szlovákiában pedig 50 365-öt). Bratislavában például 100 szülésre 116 művi terhesség-megszakítás jutott! A statisztikából kiderül az is, hogy amióta a fogamzásgátlókért nem kell fizetni, egyre kevesebben élnek velük. Csehországban a nők 23,2 százaléka (Prágában 12,6 százalék), Szlovákiában a nők 16 százaléka (Bratislavában 11,3 százalék) védekezik csak a nem kívánt terhesség ellen. A művi terhesség-megszakítást választó nők 91,8 százaléka semmit sem tett annak érdekében, hogy ne essen teherbe. Az adatokból az is kitűnik, hogy 1988- ban Csehországban a nők 45 százaléka, Szlovákiában pedig 36 százaléka már túljutott egy beavatkozáson. A számok könyörtelenek, rámutatnak arra, mennyire nem tudunk élni az adott joggal. Hiszen a művi terhesség-megszakítás már csak a végső megoldás, csak akkor kellene ehhez folyamodni, amikor a védekezés ellenére mégis teherbe esik a no. Mintha nem tudatosítanánk, hogy bárminemű beavatkozás előre nem látható következményekkel járhat. Érsekújvárban (Nővé Zámky) járva megkérdeztem dr. Juraj Danyst, a kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának főorvosát, hogyan vélekedik a helyzetről.- A számok nem engednek mellásaiban is elhangzott az a panasz, hogy az alapiskolák számára előírt tananyag túlméretezett. Megegyeztek a vélemények abban, hogy a zsúfolt tanterv s a még mindig jelentős óraveszteség olyan kevés időt biztosít a tananyag átvételére, hogy a pedagógusnak az oktatás mellett nem marad ideje a nevelésre. Közismert, hogy a világhoz az ember nemcsak értelmével, hanem érzelmeivel is kötődik. Ennek megfelelően az iskola kínálta ismeretek egy részének birtokbavételéhez jobbára értelem szükséges, más részénél az érzelmek is nagy szerephez jutnak. Még a szakma művészének egyáltalán nem mondható pedagógus is tudja, milyen tantárgyaknál, illetve tananyagnál tűzhet ki célt az értelmi s melyiknél az érzelmi, erkölcsi, esztétikai nevelés számára. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a túlzsúfolt tanterv a tananyag felületes átvételére lébeszélni. 1987 óta járásunkban körülbelül 40 százalékkal nőtt azon nők száma, akik a művi terhességmegszakítást választották. Az okok? Többnyire meggondolatlan kapcsolatok, az egészségügyi felvilágosítás, az egészségnevelés alacsony színvonala. Be kell vallani, az Egészségügyi Világszervezet országunkat azok közé sorolja, ahol a fogamzásgátlás alacsony színvonalon van. Pedig ha azt akarjuk - és mi azt akarjuk - hogy csökkenjen azok száma, akik a nem kívánt terhességet megszakíttatják, meg kell teremteni a lehetőségeket, hogy mindenki hatásos és a neki megfelelő fogamzásgátló szerekhez jusson. Természetesen egyetlenegy kolléga sem mondja, hogy a fogamzásgátló tabletta ideális megoldás. A tanácsot kérőkkel nyíltan beszélünk a szerek előnyeiről és figyelmeztetjük az esetleges nehézségekre. De mivel a nők orvosi felügyelet alatt állnak, nem kell tartaniuk semmitől. A tabletták szedését azoknak ajánljuk, akik szeretnének még gyereket, a méhen belüli fogamzásgátlást pedig a fertőzés elkerülése érdekében csak mo- nogám partnereknek. De nem szabad megfeledkezni az egyszerű és mindenki számára elérhető gumióvszerről sem, amely nemcsak véd a nemkívánt terhesség ellen, de megóv a fertőzéstől is. A szülő, iskola, orvos, társadalmi szervezetek elsődleges feladata, hogy végre nyíltan beszéljünk a szexuális kérdésekről. Azokkal, akiktől elvárjuk, hogy másképpen éljenek, viselkedjenek. A szexuális nevelést már az alapiskolákban, a tízéveseknél kellene megkezdeni. Szólni kell a felnőtté válás kényes kérdéseiről, a párkapcsolatok megfontoltabb kialakításáról és a fogamzásgátlásról is. Ne legyen tabu a téma, hiszen gyerekeink fizetnek rá. Mert amíg nem világosítjuk fel a fiatalokat a terhességmegelőzés optimális módjáról, addig nem várhatjuk azt sem, hogy kevesebb legyen a művi terhességmegszakítás. készteti a pedagógust, s ez a nevelés hatékonyságának csökkenését is maga után vonja. Mert például ha egy jelentős irodalmi alkotást csak fölülfetesen ismertethet meg, akkor nem aknázhatja ki alaposan azokat a lehetőségeket sem, amelyeket az érzelmi, erkölcsi vagy esztétikai nevelés terén kínál. Hasonló esetekre szokás mondani - s ma ez számos tárgy tantervére is érvényes: kevesebb több lett volna. Az iskolák körzetesítése, amellyel az ülés ugyancsak fontosságához mérten foglalkozott, a tömegtájékoztató eszközök jóvoltából közérdeklődésre számot tartó probléma. Vannak, akik egyértelműen átgondolatlan, káros lépésnek tekintik, mások egy migrációs folyamat elkerülhetetlen következményének. Nemcsak a Komáromi járásra jellemző, országos folyamat a falvak lakosságának elöregedése. Nem is egészen az iparosítás következménye, mint gondolhatnánk, sokkal inkább az életmód megváltozásáé. A családot alapító fiatalok nem akarnak a szülőkkel együtt lakni, mégha a falvakban az utóbbi évtizedekben épült családi házak többnyire ezt lehetővé teszik is. A családalapítás után föllépő lakásigényt legköny- nyebben s leggyorsabban a kisebb városok lakótelepei elégítik ki. Ez természetesen a munkaadó segítségével történik. így a műveltebb, magasabb szakképzettségű fiatalok jelentős része városlakóvá válik. De a szülőfaluval nem veszti el kapcsolatát: a családi telken kertészkedik, állatot nevel vagy szakmájával kapcsolatos keresetkiegészítő foglalatosságot űz. Jelentős részük a szülők halála vagy saját családi ház felépítése után visszakerül a faluba. Ekkor azonban már középkorúak, s gyermekeik legalább középiskolások. Tapasztalatom szerint ez a fő oka annak, hogy a falvak jelentős részében folyamatosan csökken, a kisvárosokban pedig növekszik az alapiskolás tanulók száma. Míg például a járás falvaiban 23 tanuló jut egy osztályra, Komáromban 29,33. Feszültséget idéz elő ez a folyamat: az amúgy is nagyon vontatottan épülő lakótelepi iskolák egyre zsúfoltabbak lesznek, a falusiakból pedig elfogy a gyerek, és fenntartásuk egyre gazdaságtalanabb lesz. Mindezek ellenére - ahol ezt kérik a szülők és az illetékesek -, vissza kell állítani az iskolát minden faluban, ahol a feltételek megvannak. A járási bizottság elnökségének beszámolója szerint jelenleg a járás tíz falujában nincs egyáltalán iskola. A körültekintően végzett körzetesítés ellenére, valószínűleg egyben már szeptembertől újra megnyitják a kapukat; s további négy falu igényét vizsgálják, s a visszaállítás lehetőségét mérlegelik a járási szervek. Tekintetbe véve mindazt, ami a beszámolóban s a felszólalásokban elhangzott, megállapíthatjuk, hogy a kellő alapossággal végzett elemzésből kiindulva tűzhette ki a járási bizottság azokat a határozatba foglalt feladatokat, amelyek megvalósítása jelentős lépéssel viszi közelebb a járást a párt iskolapolitikájának megvalósításához. MORVAY GÁBOR Törékeny békénkben naponta vívjuk meg kis, egyszemélyes háborúinkat. Haragszunk a szomszéd- asszonyra, amiért jobb kalácsa sikeredett mint nekünk, a fölöttünk lakóra, mert nagymosásnál kiúsztatja az egész házat; dühöngünk az önkiszolgálóban, mert hosszú a sor, majd mert rájövünk: mégsem kapni azt, amit éppen keresünk, végezetül pedig, mert mindennek ellenére kifele jövet azért csak soványabb lesz a pénztárcánk. Ki nem állhatjuk a sógort, az anyóst, az apóst, Juliskát és Jancsit. Zsörtölődünk, mert zsúfolt a busz, de azért megköny- nyebbülten távozunk a rejtett feszültségeink felszabadulására kiválóan alkalmas guruló emberprésből. Hiszen főnökre, munkatársra, vagy éppen aznapi legádázabb ellenségünkre gondolva jóízűen tapostuk meg előzőleg egy-két szerencsétlen lábát. Naponta indulunk győzelmeinkért évszázados berögződéstől vezérelve, s elfeledve: mégsem az erő pozíciója a mérvadó. E szemlélet pedig nemcsak kicsinyes viadalainkban van jelen, sokkal veszélyesebb „játékok“ döntőbírája is. Igaz, Európa kellős közepén békebeli időket élünk, Demoklész kardja azonban ott lóg felettünk. Egy pillantás a történelemre, s világos: Az ember ősidők óta háborúzik. Faji, vallási, szociális, nemzetiségi, s általában nemzetközi összetűzésekben mindmáig a fegyverek ereje volt a döntő tényező. A spanyolok, s az arakuan indián törzsek 187 évig álltak hadban egymással, Anglia és Franciaország 100 évig háborúskodott. Volt kereszteshadjárat, huszita felkelés, városok háborúja, szabadságharc s forradalom egyaránt. I. e. 496-tól 1939-ig, azaz 2435 év alatt a világ 3164 helyi, s nemzetközi jelentőségű háborút élt meg, s csupán 270 évig élvezhette az általános békét. Bábel svájci tudós kutatásai értelmében az emberi civilizáció megjelenése óta, 5500 év alatt 14 500 háború dúlt a Földön, 3 milliárd ember életét követelve. A norvég tudományos akadémia számításai szerint e háborúk okozta károk értéke egy 156 m széles, 10 m vastagságú, s az egész Földet körülölelő aranysávval ér fel. Az előző korok hívó embere szükséges rosszként fogadta el a szenvedést, ínséget hozó háborúkat, annál jobban tisztelte s becsülte a békeidőket. A háborúktól mentes „aranykort“ már a sumérok megálmodták, már Arisztotelesz bízik a gondolat erejében, s Campanella szintén „Napállamnak“ képzeli a jövő társadalmi modelljét. Nála még fel sem merül a kérdés, mely a jövőt illetően ma, alig 4000 nappal az ezredforduló előtt kulcsfontosságúvá lépett elő: Túlélünk-e? Két világégés után ugyanis már nem kétséges, hogy a következő a véget hozná. Bár már Einstein figyelmeztetett: Az atomfegyver új gondolkodást követel, felszólítása sokáig pusztába kiáltott szó maradt. A felismerés, hogy a biztonság csak együtt, nem pedig egymás ellenében szavatolható, egyre inkább teret hódít. Igaz, a béke, a békeharc, a háborúellenesség számunkra sokszor unalomig ismételt figyelmeztetésnek tűnik - alátámasztván, hogy tényleg „újításra“ szorul gondolkodásmódunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a szervezett békemozgalom napjaink legtömegesebb mozgalma. A versenyt nem veszi fel vele semmilyen más - sem szakszervezeti-, sem diák-, sem nőmozgalom. Hiszen ideológiai, politikai nézetektől függetlenül egyesíti a társadalmi osztályokat, a legkülönbözőbb szociális csoportokat. Ebben rejlik ereje, s ennek köszönhető, hogy nem kezdheti ki a politikai pártokra jellemző konjunkturális ingadozás sem. Tevékenysége felbecsülhetetlen. Bár az államközi s nemzetközi kapcsolatok sokéves jege már megtört, a nukleáris elrettentés politikája még korántsem a múlté. Szem előtt tartva a puszta tényeket, hogy a jelenlegi atomfegyverkészletek 5-10 százaléka elegendő lenne a halált hozó nukleáris tél beálltához, rendkívüli feladat hárul a mozgalomra, az erő politikájának sztereotip, megkövesedett nézetei ellen kell támadását intéznie. Elvégre - „Mindnyájunk ügye a béke“. Ez viszont már annak a nagyszabású kiállításnak a címe, melyet a Csehszlovák Békebizottság rendezett Prágában a Cseh és Szlovák Béketanács együttműködésével. A csehszlovák mozgalom létrejöttével u. i. hazánk immár 40 éve aktív résztvevője a nemzetközi békeharcnak. E négy évtized tevékenységét számos érdekes irattal, fényképpel dokumentáló kiállítás rendhagyó a maga nemében. Témakörök szerint dolgozza fel a békeharc főbb mozzanatait, mindjárt bevezetőben ismertet meg az irodalom nagyjainak békeerőfeszítéseivel. Ko- mensky, Neruda, Capek, Naumann, Gottwald, Fuőík írásain túl részletesen foglalkozik az 1960-as csehszlovák alkotmány gondolatával, az 1975-ös helsinki konferenciával kapcsolatos csehszlovák állásponttal, vagy hazánknak 1988-ban a bizalom és biztonság övezetének megteremtésére tett új javaslatával. Külön taglalja a békekonferenciákat s jelentőségüket, a fegyverkezés s leszerelés kérdéskörét, 1986-ot, a béke nemzetközi évét, vagy az államközi kapcsolatokban végbement változásokat. Szélesebb történelmi összefüggésben foglalja össze a mozgalom tevékenységét, kiemelve annak folyamatosságát, a jövőre vonatkozóan pedig hangsúlyozva az eddigi tapasztalatok felhasználásának szükségességét. Megható az ezzel a témával foglalkozó gyermekverseny 20 éve alatt összegyűlt legjobb rajzaiból, kerámiáiból, fényképeiből, sőt verseiből összeállított önálló blokk. A kísérő- programok - videofelvételek, vitafórumok, előadások, kulturális akciók mind egy célt követnek: megpróbálják emberközelbe hozni e mozgalom tevékenységét, s meggyőzni arról, hogy napjaink elsőszámú, minden korábbinál időszerűbb kérdése, s egyben feladata a béke, s az érte vívott küzdelem. S nemcsak tágabb vonatkozásban - hétköznapi vívódásaink al- " kalmával próbáljuk meg életünkbe becsempészni a békét, hogy önpusztító hajlamunkat, az erőszakot kiiktatva magunkból, teremtsünk igazi „emberi léptékű“ állapotokat. Ezzel talán a világbéke is elérhetőbb közelségbe kerül. FÓNOD MARIANNA PÉTERFI SZONYA Prágában a Vencel téri cipőáruház gyorsjavító részleggel bővült. Egy külföldi modern berendezés segíti a munkát, melyet azonban az áruház csak a Presto részvénytársaság megalakulásáig bérel. Ennek tagjai a gottwaldovi Cipőkereskedelmi Vállalat, a partizánskéi Obuv és a bécsi Transconetta, de érdeklődik a prágai Trasakta cég is. A részvénytársaság célja a cipőjavítás fejlesztése. Felvételünk az új gyorsjavítóban készült. (Petr Merta felvétele - CTK) Okosabban élni jogainkkal A CSALÁDTERVEZÉS ÉS AZ EGÉSZSÉGNEVELÉS A három és fél éves Jana Havrdová „Piros nyalóka“ című rajza szintén ott van a prágai Hybernium palotában megrendezett békekiállításon V
