Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-29 / 177. szám, szombat
ÚJ szú 5 >9. VII. 29. A Gabcíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer a szakemberek szemével Egyértelmű tények Az alábbiakban közöljük a csehszlovák tudósok, szakemberek második és harmadik munkacsoportja vezetőinek tájékoztatását az elmúlt héten Budapesten a magyar tudósokkal tartott találkozókról. Ezen a találkozón megítélték azokat az okokat, amelyek miatt a magyar fél ez év májusában felfüggesztette a dunai vízmürendszer nagymarosi vízlépcsőjének építését. (Az ezzel kapcsolatos első tájékoztatást lapunk július 27-i számában közöltük). Csökkenő termelökedv - kisebb választék Egyirányú szakosodás a nagyüzemi zöldségtermesztésben? LUDVÍK WANIEK, a CSTA levelező tagja, a szeizmológiai és geológiai munkacsoport vezetője, a CSTA Geofizikai Intézetének tudományos munkatársa: „Azért jöttünk el Budapestre, hogy kölcsönösen megvitassuk a geológiai, a tektonikai és szeizmológiai vonatkozásokkal kapcsolatos szakértői álláspontokat. A nyílt, gyakran viharos párbeszéd során sikerült magyar kartársaink észrevételeinek nagy részét tárgyszerű érveléssel cáfolni. Megjegyzem, hogy a munkacsoport magyar része a Magyar Tudományos Akadémia képviselőiből tevődött össze, és képviselve volt benne néhány alternatív szervezet is. A tanácskozást bonyolította, hogy nem vettek rajta részt a magyar tervezők szakértői, ami lehetetlenné tette a műszaki megoldás tárgyilagos elemzését. A mi csoportunkban a Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia képviselői mellett ott voltak a tervezőké is. Lehetővé tették számunkra a nagymarosi vízlépcső munkagödrének megtekintését, ahol közvetlen tapasztalatokat gyűjtöttünk a következő vitára. Itt megállapították, hogy az építkezési terület geológiai kutatómunkálatait felelősségteljesen és nagyon színvonalasan végezték el. A munkagödör gyakorlatilag száraz, ami arról tanúskodik, hogy tektonikai szempontból itt nincsenek jelenleg aktív szeizmikus jelenségek. Szakembereink egyhangú állás- foglalása szerint a terv jóváhagyott változata a földrengésekkel szemben az eredetileg tervezettnél két fokkal nagyobb biztonságot szavatol a Marcalli-skála szerint. Sem a magyar, sem más szakirodalomban nem található olyan tudományos következtetés, amely ellentétben állna a helyzet eredeti felmérésével. Ennek ellenére ebben a pontban nem jutottunk közös nevezőre. Magyar partnereink ragaszkodnak a nagymarosi vízlépcső környezetének szeizmológiai és ismételt átfogó geológiai felméréséhez. Számunkra ez a kívánság érthetetlen. Úgy véljük, hogy az építkezés felfüggesztésének tényleges oka nem tudományos jellegű, hanem azon kívül álló. Ennek ellenére néhány kérdésben azonos álláspontra jutottunk, amit megerősít a munkacsoportunk tanácskozásáról közösen kidolgozott jelentés. Ebben például azt javasoljuk, hogy közösen gyors ütemben építsünk ki az egész vízlépcső- rendszerhez homogén szeizmikus, geológiai és hidrológiai figyelőrendszert, ami az üzemeltetés biztonságát fokozó fontos intézkedés. Megjegyzem, hogy ennek szükségességét hangsúlyozta már a Csehszlovák Tudományos Akadémia Elnökségének 10. ülésén tavaly szeptemberben megtárgyalt anyag, amely a Csehszlovákia területén létesítendő, a regionális és a helyi földrengésjelző hálózatok kiépítésére vonatkozott. Világszerte minden nagy műszaki beruházás megvalósítását indokló várt hozadék mellett negatív következményekkel is jár, amelyekkel a tervezőnek szembe kell néznie, tekintettel kell lennie és minimalizálnia kell. Meggyőződésem szerint ezt megtették a nagymarosi vízlépcső tervezői, és semmilyen új tény nem cáfolja az eredeti tudományos szak- véleményeket.“ , JURAJ RASKO akadémikus, a hidrológiai, talajtani és mezőgazdasági munkacsoport vezetője, a bratislavai Talajtermékenységi Kutatóközpont tudományos munkatársa: „Munkacsoportunkban foglalkoztunk annak lehetőségével, hogy veszélybe kerülnek az ivóvízforrások a Duna mindkét oldalán, s a vízlépcsőrendszer kedvezőtlen hatást gyakorol a környező területeken a jövőbeli mezőgazdasági termelés szempontjából a talajviszonyokra. A magyar küldöttség a munkacsoportokban megtárgyalt kérdések körébe bevonta a tájesztétikai és régészeti kérdéseket is. Miután megismerkedtem a Magyar Tudományos Akadémia ad hoc bizottságának írásbeli ellenvetéseivel, arra a véleményre jutottam, hogy a magyar kartársak nem tájékozódtak a probléma műszaki megoldásáról. A csehszlovák szakemberek a műszaki terv kidolgozása során nélkülözhetetlen előfeltételként szorgalmazták az ivóvízforrások megőrzését és a talajviszonyok leromlásának meggátolását. Hangsúlyoztuk, hogy a vízlépcsőrendszer tekintettel van ezekre a követelményekre. A magyar fél ellenvetéseiben ismét hangsúlyozta, hogy kedvezőtlen folyamatok alakulnak ki a talajviszonyokban, megemlítették közülük a területek kiszáradását, a szerves anyagok gyors minerali- zálódását, a másik oldalon pedig a talaj elszikesedését, sótartalmának növekedését, illetve kalciumkarbonát által való cementálódását s végül a felszín alatti vizeknek a mezőgazdasági termelésből származó idegen anyagokkal való szennyeződését, amelyek belejutnak az élelmiszerláncba is. Ezzel kapcsolatban több tudományos munkát terjesztettünk elő, köztük magyar szerzők munkáit is, amelyek arról tanúskodnak, hogy ezen a területen ilyen folyamatokra sor kerül a vízlépcsőrendszer építésétől függetlenül is. Ezzel szemben bebizonyítottuk, hogy az erőműrendszer megépítése csökkenti vagy térbelileg korlátozni fog több negatív folyamatot. Azzal érveltünk, hogy lesznek nemcsak kedvezőtlen, hanem kedvező folyamatok is. Miután a magyar kartársak megismerkedtek anyagainkkal, s megmagyaráztuk részletesen őket, új érvként azt hozták fel, hogy az ö területükön nem folyt olyan alapos kutatómunka, mint a miénken, s ehhez két-három esztendő szükséges, ami megkívánja az építkezés folytatásának elhalasztását egészen addig, amíg nem fognak ( rendelkezni ők is a szükséges dokumentációval. Szorgalmaztuk a közös megfigyelő állomások haladéktalan kiépítését, mivel csak adataik alapján válik lehetővé az erőműrendszer felépítését követően a helyzetnek a jelenlegivel való egybevetése s annak pontos megállapítása, hogy hol következtek be kedvező, illetve kedvezőtlen változások a föld termőképességét illetően, avagy hol nem következett be semmilyen változás. Érdekes volt az, hogy bár a tárgyalások során a probléma ilyen értékelésében megegyeztünk, a magyar fél végső írásbeli állásfoglalásában ezeket a kérdéseket továbbra is nyitottaknak, nem eléggé megoldottaknak tekinti. Visszatérek még az ivóvíz kérdéséhez, amellyel foglalkoztunk az ökológiai munkacsoporttal tartott ülésünkön is. E kérdés megoldására nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolt az az interjú, amelyet Stefano- vits akadémikus, munkacsoportunk magyar részének vezetője adott a Népszabadságnak, s amely a lap 1989. július 15-ei számában jelent meg. Stefanovits akadémikus úgy tájékoztatta a magyar közvéleményt, hogy Magyarországon 3 millió lakos ivóvize kerül veszélybe, Csehszlovákiában pedig ez a veszély csak 3 ezer embert (?!) érint, mivel Csehszlovákiának szerinte elegendő jó minőségű ivóvízkészlete van a Kárpátokban. Nem tudom, hogy az ismeretek hiányáról van-e szó, vagy célzatos megtévesztésről, de tény az, hogy a magyar közvéleményt ez a tájékoztatás rendkívül megdöbbentette. A Csallóköz már most meghatározó fontosságú ivóvízforrásunk és azzal számolunk, hogy készletei 5 millió ember számára fognak ivóvízforrásul szolgálni, beleértve Dél- Magyarországot is. Azzal érveltünk, hogy az erőműrendszer biztosítja a jó minőségű ivóvízből rendelkezésünkre álló készletek növekedését, és nem vezet elértéktelen ítésükhöz. Ennek ellenére a magyar kartársak a további kutatómunkát és az építkezés elhalasztását szorgalmazták. Noha tanácskozásunk tárgyszerű és korrekt volt, s végső soron a tárgyalóasztal mögött régi jó barátok találkoztak, nem tudok szabadulni a benyomástól, hogy a magyar félnek az volt és továbbra is az a célja, hogy mindenáron elhalassza az építkezést. Erre főleg az olyan természeti források védelmének érzékeny kérdéseit használják fel, amilyen az ivóvíz és a talaj. Munkacsoportunkban nem voltak ellentétes vélemények a tudományos tények értékelésében, eltekintve egy problémától. Mi azt állítjuk, hogy elegendő ismerettel rendelkezünk, s a további kutatómunka már nem jár semmiféle új ismerettel, legfeljebb az eddigiek elmélyítésével. A magyar kartársak egyetértenek velünk, de ragaszkodnak a további kutatásokhoz és az építkezés elhalasztásához, olyan indokkal, hogy jobb lesz, ha nagyobb biztonsággal dönthetünk. Erre a tanácskozásra azzal a meggyőződéssel mentem el, hogy a magyar kartársak részéről félreértésről van szó, viszont azzal a meggyőződéssel tértem vissza, hogy célzatosságról“. Az új gazdasági szabályzók bevezetése a mezőgazdasági vállalatok gazdálkodásának hatékonyabbá tételét és a minőség javítását sürgeti. Az egyes intézkedések hatása azonban nem mindig tereli megfelelő irányba a fejlődést. Például a bértömegadó bevezetésére a gazdaságok az egyik legtöbb kézi munkát igénylő ágazatnak, a zöldségtermesztésnek a csökkentésével válaszolnak. Gyökérzöldség helyett vöröshagyma A keszegfalvi (Kameniőná) Steiner Gábor Efsz annak kapcsán ismert, hogy a szójatermesztés szlovákiai rendszergazdája. Ettől függetlenül a zöldség- és gyümölcstermesztés is jelentős helyet foglal el termelési programjukban. Az új helyzetre reagálva, gyorsan és határozottan léptek a szövetkezetben. Lényegesen csökkentették a gyökérzöldségek termőterületét, viszont 10 hektárral több vöröshagyma termesztését vállalták. Tavaly még 25 hektáron termesztettek sárgarépát és petrezselymet, az idén már csak 5 hektárt szavaztak meg ezeknek a zöldségféléknek. Peter Halmo mérnök, a szövetkezet közgazdásza utalt arra, hogy már az előző években is sok gondjuk volt a zöldségfélék művelésével, betakarításával. Ugyanis, ha a tagok a kimért parcellákon időben el akarták végezni a teendőket, szabadságot kellett kivenniük. El kellett dönteni, hogy a szövetkezet számára mi a fontosabb: ha például a traktorosok a gépeikkel dolgoznak, vagy ha sárgarépát szednek. A válasz nem lehet kétséges. A hagymatermesztésben viszont látnak fantáziát. Az idén 100 hektárt vetettek be vöröshagymával, de 40-et ki kellett szántaniuk. S hogy mennyire komolyan és hosszú távra tervezik ezt a tevékenységet, azt a 3 millió korona beruházás is tanúsítja. A hagymaprogram keretében új tárolót, tisztítót és osztályozót építenek. A zöldségtermesztés itt eddig sem volt veszteséges. A jövőre nézve bíznak abban, hogy a központilag beígért 50 százalékos felár kedvezően befolyásolja az ágazat gazdasági eredményeit. A termelőkedv megtartásához nagyban hozzájárulhat a gyümölcstermesztés is, hisz a 85 hektáros almáskert rendkívül jól jövedelmez. Talán az is mérvadó, hogy 10-12 tagú állandó csoport gondjaira bízták az ültetvényt, a munkájukat korszerű gépekkel segítik. A termést részesedés fejében a környék lakói szedik le. Belső és külső tartalékok A Hetényi (Chotín) Efsz, az új gazdasági szabályozók bevezetése óta nincs valami rózsás helyzetben. Persze előtte sem éltek nagy lábon, ám a veszteségeket, melyeket az állattenyésztés és a növénytermesztés évente „összehozott“, mindig ellensúlyozta a melléküzemági termelés nyeresége. A szövetkezetet tulajdonképpen már évek óta a melléküzemág tartja a felszínen. Például tavaly a szövetkezet 76,5 millió korona évi bevételéből 34 millió ebből az ágazatból származott, amely a növénytermesztés és állattenyésztés csaknem 7 millió korona veszteségével szemben 14,5 millió korona nyereséggel zárt.- Az új alapelvek hatályba lépése a tönk szélére sodorta szövetkezetünket - kesergett Sulák Lajos üzemgazdász. - Tavaly még 7,8 millió korona volt a nyereségünk, az idén csak 2 milliót mertünk tervezni. Mégha túllépjük is ezt a szintet, fejlesztésre nem lesz pénzünk. A szövetkezetet - bár termőföldjeinek minősége meglehetősen gyenge - a 13. termelési gazdasági csoportba sorolták. így a földadójuk az eddig 750 ezer koronáról 2 millió 850 ezer koronára emelkedett. Az indoklás: a szövetkezet a szántó 85 százalékán öntözéses gazdálkodást folytathat, s ha jobban kihasználják a lehetőségeiket, nem lehet baj a nyereséggel. Hanyagság, rossz hozzáállás, az öntözőberendezések rossz állapota, munkaerőhiány - és sorolhatnánk még a tényezőket, amelyek az öntözési lehetőségek kihasználását negatívan befolyásolták.- Szövetkezetünkben tulajdonképpen monokultúrás zöldségtermesztés folyik - tájékoztatott Sukola Róbert ágazatvezető. - 92 hektáron csak paradicsomot termesztünk már évek óta. Az iparszerű termesztéshez, a termés gépi begyűjtéséhez és feldolgozásához kialakítottuk a feltételeket, így az itt dolgozó 6-9 ember munkadíja nem növelte számottevően a kiadásainkat. A termést maguk dolgozzák fel, s a paradicsomlét az érsekújvári (Nővé Zámky) Novofruct veszi át tőlük. Ha pedig fogyasztásra szednek paradicsomot, akkor a melléküzemágból csoportosítják át egy időre az embereket.- Az idén 90 tonna étkezési paradicsom eladására kötöttünk szerződést. Csakhogy a felvásárlási ár rohamosan csökken. A paradicsomé például július elején egy hét alatt 16- ról 9 koronára esett vissza. Ha így folytatódik, akkor mi a szántóföldi paradicsommal biztosan „lekéssük a vonatot“, s nem érjük el a tervezett bevételt. Vagy többet kell eladnunk a termésből a Zeleninának, amiért esetleg a Novofruct crolhat meg ránk - fejtegette az ágazat vezetője. A paradicsomföldön kapálgató asszonyokkal találkoztunk. A vegyszeres gyomirtás ugyanis nem mindenütt volt hatásos.- Az új technológia egyik előnye, hogy a vegyszereket már a talaj előkészítésénél bedolgozhatjuk. Ezzel munkát és költséget takaríthatunk meg. Az utóbbi években 25-ról 33 tonnára emeltük a hektárhozamot, amihez a vegyszerezésen kívül bizonyára az is hozzájárult, hogy a magot lézerrel kezeljük és speciális gépekkel optimális távolságra vetjük - magyarázta Sukola Róbert. A paradicsom rendszerint meghálálja a gondozást és a ráfordításokat. Ellenben - bár az árhatásokról még korai beszélni - a szövetkezetben az a vélemény, hogy az árak tapasztalt mozgása nem a termelők érdekeit szolgálja. Kérték, mégsem kell? A Bajcsi (Bajé) Állami Gazdaság már lépett egyet-kettőt a fejlődés útján, de nem tartozik az élenjárók közé. Három éve még 7 milliós veszteséggel zárt, tavaly pedig már 1,3 milliós nyereséget könyvelhettek el a különleges rendszerben gazdálkodó vállalatnál. Ez jogosította fel a vállalat vezetőit arra, hogy kérje a különleges rendszer megszüntetését. Peter Varga mérnök, a gazdaság üzemgazdásza a karját széttárva kérdezte, mi értelmét látjuk a gondjaink „szellőztetésének“? Talán segít a felvásárlási rendszer módosításában, az árak állandósításában? Esetleg kihat arra, hogy egyáltalán átvegyék a termelőktől az árut? Mert például az idén a burgonyával ők is „befürödtek“. Bízva a tárca kedvező ajánlatában, 107-ről 137 hektárra növelték a korai burgonya termőterületét. S mi történt? Ottjártunkkor még 30 hektár burgonya várt kiszántásra, vevőre. A felvásárló egyszerűen nem vette át tőlük a termést. A gazdaságban dinnyetermesztéssel is nagyban foglalkoznak. Ám az idei árajánlat már a szállítási idény kezdete előtt elvette a kedvüket. Nem csoda, hisz a termeltető csak a tavalyi ár felét kínálta. Ezt nevezzük termelői biztonságnak? A bajcsiak új dolgokkal is próbálkoznak. Az agrokombinátok mintájára például saját üzletet szeretnének nyitni. Előbb Komáromban (Komárno) és Bajcson, később másutt is. Ezekben a gazdaság termékeit akarják árusítani. Ár, árképzés, árpolitika. Az egyes mezőgazdasági vállalatokban a legtöbb megjegyzés, észrevétel ezekkel kapcsolatban hangzott el. S nem ok nélkül. Példáink is bizonyítják, hogy az új feltételek kényszerítő hatása következtében a mezőgazdasági vállalatok törvényszerűen a jól jövedelmező, kevésbé munkaigényes zöldségfélék termesztésére szakosodnak, ami a kereslet-kínálat eddig is labilis egyensúlyának teljes felborulásához vezethet. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A gabőíkovói vízlépcső zsilipjein a munka zárószakaszához ért A zsilipek feltöltését fogja szolgáin a képünkön látható ideiglenes gátrendszer. (Vladimír Benko - CSTK felvétel]
