Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-20 / 169. szám, csütörtök
Az SZKP feltétlenül hű marad az átalakítás politikájához Mihail Gorbacsov beszéde az első titkárok keddi értekezletén (CSTK) - Mint már beszámoltunk róla, az SZKP KB székhazában kedden értekezletet tartottak a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságai, valamint a kerületi és területi pártbizottságok első titkárainak a részvételével. A tanácskozáson a pártnak az átalakítás feltételei közötti munkájával összefüggő kérdések szerepeltek napirenden. Az értekezleten felszólalt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, beszédét alább ismertetjük. Gorbacsov bevezetőben leszögezte, a politikai bizottság azért tartotta szükségesnek összehívni ezt az értekezletet, mert egész sor olyan esemény zajlott le az utóbbi időben, amelyek nemcsak a pártban, hanem az egész társadalomban élénk vita tárgyát képezik. A vita a párt tevékenységének minden vonatkozásáról folyik, s ez azt jelenti, hogy az egész társadalom nagy jelentőséget tulajdonít az SZKP szerepének, az átalakítással kapcsolatos reményeit a párt politikájához, konkrét tevékenységéhez köti. Az embereknek biztosnak kell lenniük abban, hogy az SZKP feltétlenül hű marad választásához, az átalakítás politikájához. BONYOLULT POLITIKAI HELYZET A párt tevékenységének értékelése során mindenekelőtt figyelembe kell venni az országban kialakult politikai helyzetet. Ez pedig rendkívül bonyolult és ellentmondásos. A Szovjetunió az átalakítás kritikus időszakát éli, amit a népi képviselők kongresszusa is tükrözött, amikor a legérzékenyebb pontok, az ellentmondások és a nehézségek kérlelhetetlen elemzését hajtotta végre. Most még világosabban megértettük, milyen komoly válságba került az ország a nyolcvanas évek küszöbén. S ezt a válságot mindeddig nem küzdöttük le, néhány folyamat még tovább éleződött. Vonatkozik ez például a fogyasztási cikkek piacára, az ország pénzügyi helyzetére, a nemzetiségek közötti viszonyra. A népi képviselők kongresszusa lényegében új időszakot kezdett a szocialista társadalmi rendszer fejlődésében. Bizonyára mindnyájan tudatosítjuk ezeknek az eseményeknek a forradalmi jelentőségét. Nem csupán arról van szó, hogy a legfelsőbb államhatalmi és irányító szerveket először választottuk meg demokratikus úton, s hogy kitűztük a szovjet állam bel- és külpolitikájának a fő irányait, önmagában mindkettő rendkívül fontos. A lényeg azonban valószínűleg ebben rejlik: lefektettük az alapokat ahhoz, hogy az államhatalmat valóban a tanácsoknak adjuk át, s ahhoz, hogy létrejöjjön egy új, demokratikus modell, amelynek keretében a néptömegek bekapcsolódnak az egész állam ügyeinek megoldásába. A politikai reform tehát élő valósággá válik. A kongresszus nagy ösztönzést adott a tömegek politizálásához, ugyanakkor az is tény, hogy a társadalom egyre erősebben bírálja az átalakítás nem megfelelő eredményeit, s a vélemények polarizálódásának és differenciálódásának tanúi lehetünk. Milyen véleményekkel, hangulatokkal találkozunk az életben? Az átalakítás továbbra is a dogmatikus, konzervatív erők ellenállásába ütközik. Ezek a demokratikus lépéseket a szocializmus elveitől való eltávolodásként értékelik, s időnként azt szeretnék, ha a jelenlegi politikai problémákat erővel oldanánk meg, és visszatérnénk a szankciókhoz mindazokkal szemben, akik nem értenek egyet és akik bírálnak. Meg kell mondani, hogy a lakosság bizonyos része is azonosul ezzel az állásponttal. Az utóbbi időben eléggé érezhető a baloldali radikális hangulat. Sokan gyorsabb változásokat követelnek, s elterjedtek a populista eszmék és a balos spekulációk az általános egyenlösdi szellemében megvalósuló szociális igazságosság követelésével. Mindenképp leszögezhető, hogy az ilyen vélemények és hangulatok létezése egészében véve természetes. A társadalomban reálisan meglevő vélemények és hangulatok sokszínűségét figyelembe véve kell dolgoznunk. Hogy a politikai helyzetkép még teljesebb legyen, meg kell állapítani: a legkülönbözőbb formáiban jelentkezik az extrémizmus. Szinte nyílt felhívásokat lehet hallani néha, hogy vegyük át a burzsoá demokrácia és a magánvállalkozás értékeit, amelyek a szocializmustól idegenek. A feladatunk az, hogy az egészséges erőket konszolidáljuk, s a szélsőséges tendenciákat a háttérbe szorítsuk. A párté a kezdeményezés, s a párt az egész népre támaszkodik. Ennek nem mond ellent, hogy aktív vita folyik a párt tevékenységéről. A politikai rendszer átalakítása, a társadalom megújítása ugyanis elképzelhetetlen a párt megújítása nélkül. Az SZKP kormányzó párt, az országban kialakult helyzetért politikai felelősséget kell vállalnia, s a jelenlegi időszakban ez a felelősség tovább fokozódik. A pártot ért bírálatokban nyilván tükröződnek a szociális-gazdasági problémák, a fokozódó áruhiány, az élelmiszer- és lakás- probléma, az egészségügy elhanyagolt állapota stb. És amikor az emberek azt látják, hogy valamely pártbizottság nem törekszik a változásokra, az elégedetlenséget kelt a párt tevékenységével szemben. Itt érkeztünk el a probléma lényegéhez: a pártban végbemenő átalakítás elmarad a társadalomban zajló folyamatok mögött. így reális a veszélye annak, hogy az SZKP vezető szerepe az átalakítás során, tehát a társadalomban is meggyengül. Ez fokozza a párt tekintélyét féltő aggodalmakat. Felmerül a kérdés, vajon nincs-e szó a párt válságáról. Nem, ez nem a párt válsága, hanem előző funkcióinak, elöregedett munkamódszereinek és -stílusának a válsága. A párt rendkívül sokáig nem csupán része volt a társadalom adminisztratív-utasításos irányítási rendszerének, hanem lényegében mindenek fölé emelkedett, az állam és a gazdaság, az ideológia minden folyamatát ellenőrizte, mindenkit maga alá rendelt, kategorikus utasításokat adott az állami és gazdasági szerveknek, társadalmi szervezeteknek. Bizonyos értelemben ilyen körülmények között könnyebb és egyszerűbb volt az irányítás, de a párt életéből elveszett a legfontosabb - a társadalom politikai élcsapatának szerepe és a tömegekkel való élő kapcsolata. A pártbizottságok, a pártmunkások elfelejtették, hogyan kell párbeszédet folytatni az emberekkel. A társadalomban most más helyzet van kialakulóban. A párt nem kommandí- rozhatja az állami és gazdasági szerveket, sem a társadalmi szervezeteket. Minden pártszervezetnek a közös feladatokból kell kiindulnia, ugyanakkor saját akcióprogrammal kell rendelkeznie, amely az ó konkrét feltételeinek felel meg. Az ilyen akcióprogramnak nyitottnak kell lennie minden hasznos kezdeményezés előtt. A PÁRT SZEREPÉRŐL A jelenlegi helyzetben feltétlenül újra kell gondolni a pártnak a társadalomban betöltött szerepét, meg kell határozni koordinátáit a megújuló szocializmus politikai rendszerében. A pártok mindig és mindenütt a hatalomért folytatott harc eszközeként jöttek létre és tevékenykedtek. Lenin pártja sem kivétel, s mivel az SZKP a dolgozó osztályok, mindenekelőtt a munkásosztály pártja, a nép politikai élcsapatát alkotja. A demokratikus társadalomban magának a pártnak kell kifejeznie a demokratizmus legmagasabb formáit, az egész társadalom számára példával kell szolgálnia demokratizmusból. És ezért határozottan és végérvényesen meg kell szabadulnia a személyi kultusz és a pangás idején keletkezett deformációktól. A pártban meg kell teremteni minden feltételt a nézetek bátor ütköztetéséhez, az alternatív javaslatok előterjesztéséhez - természetesen az elvi kérdésekben és a stratégiai célokban megnyilvánuló egység megőrzése mellett. A pártnak időben kell reagálnia a változó hangulatra. De nem töltheti ki az egész társadalmi-politikai színskálát. Élő kapcsolatra, folyamatos párbeszédre van szükség a társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal. További fontos dolog, hogy a párt a népet szolgálja, s ezért a nép demokratikus ellenőrzése alatt kell állnia. Az SZKP önkéntesen veti alá magát a tömegek ellenőrzésének, egyebek között azáltal, hogy saját képviselőit jelöli a legfelsőbb és a helyi szervekbe, a szakszervezetekbe, a társadalmi szervezetekbe stb. Központi kérdés a párt és a tanácsok viszonya. Lenin azon téziséhez kell tartanunk magunkat, miszerint a funkciókat meg kell osztani a párt, a tanácsok és a közigazgatási szervek között. A párt egykori diktátumának a gyakorlata teljes mértékben elfogadhatatlan. Tulajdonképpen a párt és a tanácsok közötti együttműködés új mechanizmusának a kialakításáról van szó. Itt még csupán az első lépéseket tettük meg, s kétségkívül előfordul, hogy a pártszervek helyettesítik a tanácsokat. Bizonyos mértékben ez az átmeneti időszakkal magyarázható, s az is tény, hogy a tanácsok önálló tevékenységéhez szükséges törvényeket még nem alkottuk meg. A társadalomban élénk vita folyik a pártbizottsági titkár és a tanácselnök tisztségének az összevonásáról. A 19. országos pártkonferencián kidolgozott álláspontot nem kell kategorikusnak tekinteni. A kérdés megoldását minden egyes konkrét esetben a politikai helyzet alakulásának megfelelően kell szorgalmazni. Elvben minden képviselő lehet tanácselnök, ha kommunista, ha nem. Ez a hozzáállás, úgy tűnik, megfelel az alkotmánynak, s a demokrácia jelenlegi fejlődési szakaszának. A pártnak tisztáznia kell viszonyát az ún. nem formális társadalmi szervezetekhez és mozgalmakhoz is, amelyek egyre aktivizálódnak, s gyakran a kezdeményezést is magukhoz ragad|ák. A súlyos problémák megoldására vonatkozó alternatív programok elősegítik a különböző jelenségek okainak jobb megértését, s ugyancsak előmozdítják a hatékony gyakorlati lépéseket. Már ezeknek a mozgalmaknak a léte is arra kell hogy ösztönözze a párt-, az állami és gazdasági szerveket, a tanácsokat, hogy aktívabban dolgozzanak, legyenek rugalmasabbak. Az említett szervezetekkel kapcsolatban differenciált hozzáállásra van szükség. Túlnyomó többségük az átalakítás elmélyítését, a további demokratizálást szorgalmazza, a szívén viseli az adott város, járás, köztársaság, az egész állam sorsát. Természetesen mindegyik ilyen szervezet a saját szemszögéből tekint a dolgokra, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy pozitív céljai megegyeznek az átalakítás céljaival. És ez az alapja a velük folytatott párbeszédnek. Ugyanakkor határozottan fel kell lépnünk azokkal a destruktív elemekkel szemben, amelyek az egyes társadalmi mozgalmak tagjaiként szocialistaellenes nézeteket válla- nak, társadalomellenes tevékenységet folytatnak. Látni kell, hogy ezek az elemek a jelenlegi nehézségekkel spekulálnak, s abból húznak hasznot, hogy az időszerű kérdéseket a gazdasági és az állami szervek, s csakúgy a pártszervezetek esetenként elhanyagolják. Munkánk számára ebből le kell vonni a megfelelő tanulságokat. TÁRSADALMI- GAZDASÁGI SZFÉRA Szilárd meggyőződésem, hogy a párt sem ma, sem a jövőben nem vonulhat ki a gazdaságból, nem mondhat le politikai befolyásáról a társadalmi-gazdasági szférára, nem mondhat le felelősségéről ezért a területért, mivel ez magát a szovjet emberek életét jelenti. Az utóbbi időben érezzük, hogy jelentősen növekedett a gazdasági problémák nyomása a politikai helyzetre. Éppen a gazdaságban rejlenek a növekvő társadalmi feszültségek gyökerei, s a pártnak éppen itt kell keresnie a kivezető utat a kialakult helyzetből. Nagyon határozott, sőt rendkívüli intézkedéseket kell foganatosítani a piaci helyzet normalizálására. Az előtérben a közszükségleti cikkek hiá- • nyának a felszámolása áll. A kormány foglalkozik ezzel a problémával, igyekszik kihasználni minden belső tartalékot, s pótlólagos lehetőség nyílt arra, hogy kb. 10 milliárd rubel értékben importáruval gazdagítsuk a piacot. A jövő évi állami terv és költségvetés, valamint a 13. ötéves terv folyamatban lévő kidolgozása során a kormány szem előtt tartja a legégetőbb problémák megoldását. A konkrét javaslatot a Legfelsőbb Tanács fogja megvitatni, majd a népi képviselők kongresszusának második ülésszaka elé kerül. A gazdasági helyzet lényeges javítása azonban minden párt- szervezet tevékenységének homlokterében kell hogy álljon, minden szinten. Az emberek nagyon bírálóan vélekednek a jelenlegi helyzetről - mondotta Mihail Gorbacsov -, nem akarják tolerálni a tanácsok, a gazdasági szervek és a pártbizottságok felelőtlenségét, köny- nyelműségét, nehézkességét. Tudják, olyan problémáink vannak, amelyek megoldásához forrásokra és időre van szükség, de nem nyugodnak bele abba, hogy nincs előrehaladás olyan kérdések megoldásában sem, melyekre a mai körülmények között is lehetőség nyílik. Felesleges leplezni, hogy mindeddig sokan úgy vélték, a gazdaságpolitika kidolgozása a központ ügye. Ennek a politikának a kidolgozásával azonban a párt valamennyi szintjén foglalkozni kell, minden köztársaságnak, minden területnek ki kell dolgoznia saját átgondolt társadalmigazdasági fejlesztési programját. Már vannak erre példák Üzbegisztánban, a balti köztársaságokban, Belorussziában és több kerületben. A pártszervezetek új feladata a változás olyan fontos irányát is érinti, mint a gazdasági reform. A reformról éles viták folynak, különböző, nemegyszer nagyon szélsőséges vélemények is elhangzanak. Tartja magát az a vélemény, hogy a reform semmit sem adott, s hogy vissza kell térni az átalakítás előtti gazdasághoz. A másik szélsőség, hogy teljes mértékben a piacra kell támaszkodni, lehetővé kell tenni a szabad árképzés által a kínálat és a kereslet automatikus kiegyenlítődését. Ez leegyszerűsített vélemény, a gazdaság egyensúlyhiányának feltételei között ez súlyos következményekkel járna, meg- fékezhetetlen inflációt idézne elő, ösztönözné a spekulációt és más negatív jelenségeket. El kell mondani, hogy a szabályozatlan piac anakronizmus, a korszerű gazdasággal rendelkező országok ezen már túlléptek. Ahhoz, hogy létrejöjjön a szocialista piac, át kell alakítani a pénzügyi és adórendszert, fel kell számolni a monopolhelyzeteket és át kell térni az árképzés új elveire. Mindezt a gazdasági reform keretein belül kell megtenni. Úgy véljük, nincs ok arra, hogy lemondjunk a reform jóváhagyott koncepciójáról. Fejlődnie kell, gazdagodnia az új tapasztalatok által. Jogosak a bírálatok a reform félmegoldásai miatt is. Más áll a törvényben, s más a központi hatóságok, ágazatok és irányítási szintek utasításaiban, amelyek gátolják a reformot. Nehézségek vannak a reform érvényesülésével a legalacsonyabb szinteken is. Az elégedetlenség a dolgozókollektívák önállóságának és önigazgatásának fejlesztésével összefüggő kérdések megoldásával kapcsolatosan a legélesebb formában a Kuzbaszban nyilvánult meg. A bányászok egyenesen kijelentették, hogy a gazdasági reform nem kielégítő alkalmazásával összefüggésben a felsőbb szervekhez intézett számos kérelmükre nem reagáltak megértéssel, nem támogatták azokat. Ugyanakkor az emberek értik, hogy az országban feszült a helyzet és az államnak nincsenek szabad erőforrásai. Ennek alapján javasolják az önálló gazdálkodás lehetőségét, hogy maguk teremthessék elő az eszközöket szociális problémáik megoldásához A súlypont a reform gyakorlati megvalósítására került. Az adott szakaszban a pártszervezetek számára különösen fontos, hogy a közvéleményt és minden állami és gazdasági szerv munkáját a gazdasági viszonyok átalakítására összpontosítsák, a társadalmi tulajdon különböző formái, az elosztás szocialista elveinek megszilárdítása és a szabályozott piac megteremtése alapján. Ez a legbonyolultabb és legfontosabb feladat. Tudatosítani kell: radikális jellegére való tekintettel a reform koncepciója nem olyan, hogy mindenkinek biztosítaná a nyugodt életet a garantált jövedelem mellett. A reform lényege éppen a kezdeményezés, a gazdasági vállalkozás, az új megoldások keresésének és a becsületes munkának az ösztönzése. Sajnos, egyelőre még nem vált elfogadottá az az elv, hogy a pénzforrásokat meg kell keresni. A korábbi időszakban az emberek tudatában ugyanis mély gyökereket eresztett az élősködés és az egyenlösdi. Az utóbbi időben olyan jelenségek is előfordultak, hogy a vállalatok tevékenységének végeredményére való tekintet nélkül ultimátumszerű követelések hangzottak el a bérek emelésére és a szociális kérdések megoldására vonatkozóan. Vagy vegyük a szövetkezeteket. Olyanokat szeretnénk, amelyek segítenek javítani az emberek életén. De például a Kuzbaszban is követelték egyes szövetkezetek megszüntetését. Ez természetesen nem lenne nehéz, a legkönnyebb út lenne, de aligha a legjobb. Természetesen határozottan ellenezzük a kapzsiságot, az olyanok próbálkozásait, akik az áruhiányt és a szolgáltatások hiányát kihasználva a lakosság rovására igyekeznek meggazdagodni. Ahol szükséges, korlátozni kell a jövedelmeket, s a szociálpolitikai elvek megsértése esetében meg kell szüntetni a szövetkezetek tevékenységét. Mindez a helyi tanácsok hatáskörébe tartozik. Most, amikor jelentősen növekszik a gazdálkodó egységek, a köztársasági és helyi tanácsi szervek gazdasági önállósága, a pártbizottságoknak határozottan meg kell szüntetniük eddigi gyakorlatukat, nem helyettesíthetik a vállalatok és a helyi tanácsok vezetőit. A közvetlen utasításokról át kell térniük a gazdaságra gyakorolt politikai hatás rendszerére, a kollektívákban végzett szervező és ideológiai munka által. Látni kell, hogy a személyi kultusz és a pangás időszakában károsodott a marxista-leninista ideológia tartalma, lényegesen deformálódtak a párt ideológiai tevékenységének eszközei és módszerei. Az ideológiát a napi érdekeknek rendelték alá, a napi feladatokat szolgálta El kell mondani, hogy a tömegek körében végzett elméleti és ideológiai munka gyengítése a párt egész tevékenységét gyengítette. A dogmatikus ideológiai munka nem állta ki az átalakítás próbáját. Bár a reális élet adott ösztönzést az átalakításhoz, ez lényegében az ideológiai szférában kezdődött, az ideológiai válság leküzdésével. Ha nem lett volna az, amit a párt az elmélet és az ideológia megújítása terén tett, az átalakítás is egyszerűen irreális lett volna. Sokszor lehetünk tanúi olyan törekvésnek, hogy az ideológiai gondolkodás csak a múlt bíráló elemzésére korlátozódjon. De a múlt elemzésének csak akkor van értelme, ha nem az egyszerű kíváncsiság ösztönzi, hanem elsősorban a tanulságok levonásának szándéka. Az ideológiai káderek konkrét munká- * járói szólva Mihail Gorbacsov leszögezte, hogy ezen a területen az átalakítás nagyon nehezen és lassan halad, az ezen a területen dolgozók még mindig a régi eszköztárat és a túlhaladott munkamódszereket alkalmazzák. A tömegtájékoztató eszközök - mondotta Mihail Gorbacsov - óriási szerepet játszanak. A sajtó az utóbbi években sokat tett az átalakítás politikájának támogatásáért, tájékoztatta erről a politikáról a széles tömegeket. Pótolhatatlan szerepet játszott a társadalom demokratizálásának fejlesztésében, a nyilvános tájékoztatásban, a megújulás útjában álló akadályok felszámolása érdekében Mindez nem jelenti, hogy a sajtóban minden rendben van, gyakran hiányzik még a szakértelem, a konstruktivitás. Tisztázni kell egy nagyon lényeges kérdést, amely nyugtalanítja a pártmunkásokat, a sajtót és a társadalmat is. Ez a társadalom-párt-sajtó triász kölcsönös viszonyának kérdése. A világfejlődés tapasztalatai, s mindenekelőtt a mai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a sajtó soha és sehol sem lehet független a társadalomtól. Leninnek igaza volt, amikor azt mondta, a sajtó mindig pártos. Mindig valamely társadalmi erő érdekeit fejezi ki. Ez teljes mértékben érvényes a mi társadalmunkra és arra a korra is, amelyben élünk. Mindebből az következik, hogy Ismét le kell szögezni: feltétlenül jóvá kell hagyni a sajtótörvényt, melynek tervezetéről a közeljövőben fog tárgyalni a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A PÁRTÉLET DEMOKRATIZÁLÁSA A pártélet demokratizálása nem kizárólagos belügy. Enélkül elképzelhetetlen az egész társadalom átalakítása, a szocialista jogállam megteremtése. A párt kizárólag demokratikus alapokon képes integrálni politikájában a lakosság különböző rétegeinek és csoportjainak különböző törekvéseit, egyesíteni azokat az össznépi célok és érdekek megvalósítására. A párt következetes és mélyreható demokratizálásának elkerülhetetlen feltétele azoknak a véleményeknek a mielőbbi felszámolása, hogy a párt hierarchikus, rendkívül szigorúan felépített szen/ezet, amely utasításokat ad ki és továbbít lefelé, monopolhelyzetben dönt minden közügyről. Teljesen meg kell újítani a pártnak mint társadalmi politikai szervezetnek a demokratikus lényegét. Évzáró gyűlések és választások lesznek számos alapszervezetben. Ezzel összefüggésben meg kell oldani az időszerű káderkérdéseket és a vezetésbe olyan kommunistákat kell javasolni, akik valóban meggyőződéses, aktiv hívei az átalakításnak. Az átalakítás feltételei között foglalkoznunk kell a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai és a helyi pártszervezetek nagyobb önállóságának biztosításával. E kérdések megoldásával nem kell megvárni a kongresszust, megoldásukhoz széles körű lehetőségeket biztosít alapszabályzatunk. Minden kommunistának tudatosítania kell, hogy a pártba nem lehet automatikusan bevinni azokat az elveket, amelyekre szövetségi államunk épül. Mihail Gorbacsov szólt arról, hogy a kádermunkában véget kell vetni a formális hozzáállásoknak, ugyanazon emberek ide-odatologatásának, ami akadályozza az új káderek bevonását, bár az utóbbi időben nagyon sok friss káder bizonyította képességeit. Bevált a többes jelölés módszere is. Arra is oda kell figyelni, hogy a választott pártszervekbe minden szinten bekerüljenek a nemzeti káderek. A pártapparátusról szólva Mihail Gorbacsov kategorikusan kijelentette, hogy megengedhetetlen annak lejáratása. Az apparátusra szükség van, ám olyan új apparátusra, amely képes hozzáértően ellátni feladatait, képes sokoldalúan segíteni a választott szerveket. Bizonyára észrevették - mondotta beszéde zárórészében -, hogy a beszámoló nem foglalkozott a nemzetiségi politika kérdéseivel és a párt ebből eredő feladataival. Ez azért történt így, mivel küszöbön áll mindezeknek a kérdéseknek az alapos megvitatása a központi bizottság rendkívüli ülésén. Mint tudják, a politikai bizottság ezekben a napokban vitatta meg az SZKP-nak a mai feltételek közti nemzetiségi politikára vonatkozó platformjának tervezetét. Ezzel lezárult a plenáris ülés előkészítésének hosszú ideig tartó jelentős munkája. A dokumentum lényegében elkészült, még e hónap végéig megkapják azt a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, a határterületi és kerületi párt- bizottságok. Óriási jelentősége miatt szükség van a dokumentum közös megvitatására. Ezután, nyilván már szeptemberben kerül a központi bizottság elé. Mihail Gorbacsov végezetül kitért arra, hogy javaslatok hangzottak el a rendkívüli pártkongresszus összehívására. Csak egy év telt el a 19. országos pártértekezlet óta, amely megvitatta a párt tevékenységének és politikájának legfontosabb kérdéseit, s a kidolgozott politikai irányvonal nem veszített jelentőségéből, továbbra is érvényes. Előttünk áll több jelentős politikai esemény - a központi bizottságnak a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó ülése, a népi képviselők második kongresszusa, tavasszal lesznek a választások a köztársasági és helyi tanácsokba. Mindezek jelentős mérföldkövek a politikai reform útján. A pártban augusztusban kezdődik az évzáró gyűlések időszaka. S ami a legfontosabb, a következő párt- kongresszuson meg kell újítani az SZKP Programját és jóvá kell hagyni az új szervezeti szabályzatot. Enélkül a kongresszus megrendezése egyszerűen megalapozatlan volna. A dokumentumtervezetek előkészítése alapos munkát, időt követel. Mindez amellett szól, hogy ne hívjunk össze rendkívüli kongresszust. A rendes, XXVIII. kongresszus időpontját azonban előre lehetne hozni, 1990 őszén kerülhetne rá sor. Ezt a kérdést meg kell vitatnunk. (Alcímek: Új Szó)
