Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-03 / 154. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1989. VII. 3. A szorítóban nyáron sincs béke Hárommenetes beszélgetés Román Tiborral az ökölvívásról Az ökölvívó-rajongók táborában ismerten cseng Román Tibor neve. Az, aki rendszeresen látogatja a bokszmérkózé- seket tudja: Csehszlovákiában már évek óta 6 a leggyakrabban ringbe lépő és a szorító mellett asztalhoz ülő csokornyakkendős. Ott volt Athénban a sportág legutóbbi kontinensviadalán, s ez is azt bizonyítja, hazai mezőnyben nincs „komoly ellenfele“. Eddig több, mint 10 ezer(!) alkalommal bíráskodott, a görög fővárosban rendezett Európa-bajnok- ságon 28 ízben pontozott, a fináléban hatszor - legtöbbször- neki szavazott bizalmat az Európai ökölvívó Szövetség (EABA) vezérkara. 1945-től 1956-ig bokszolt, azóta mérkő- zésvezető és ringbíróként ténykedik. Két Eb-n és egy olimpián vett részt. Román Tiborral bármikor és bárhol órákon át el lehet csevegni az ökölvívásról. Beszélgetésünket május elején Komáromban (Komárno) Szlovákia Nagydíján kezdtük, majd az athéni Európa-bajnokság előtt folytattuk, s nem sokkal a kontinensviadalt követően fejeztük be. íme, a hárommenetes interjú. A szőnyeg vonzásában Két dologgal is felhívja magára a beavatatlan szemlélő figyelmét a csehszlovák kötöttfogású birkózó-válogatott új edzője. Egyrészt a korával, hiszen még huszonkilenc esztendős sincs s igy néhány hónappal fiatalabb csapata legidősebb tagjánál, a szintén hatvanas születésű Jankovics Tibornál. Másrészt pedig azzal, hogy éppen a komáromi (Komárno) Jankovicsnak magyarul adja a szőnyeg széléről az utasításokat. 1. • Sok minden nem úgy sikerült az idei ökölvívó csapatbajnokságban, mint ahogy azt a sportág hazai vezérkara elképzelte. Az I. liga „első félidejét“ az összevisszaság, a káosz jellemezte, s a folytatás is több kívánnivalót hagyott maga után...- Sajnos, a technikai bizottság kezéből teljesen kicsúszott az irányítás. Szinte azt csinált, amit az egyesületek akartak, az utolsó pillanatban - külső nyomásra - bármikor megváltoztatta az egyes mérkőzések időpontját. Nagy kár, mert egyesek éppen ezért megkérdőjelezték a bajnokság sportszerűségét! A csapatokra sem hatott kedvezően a találkozók elhalasztása, kiestek a ritmusból, felbomlott a rendszeresség. Különben a martiniak elsősége teljesen megérdemelt, végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. A már említett negatívumok mellett több pozitívummal is szolgált az idei pontvadászat. Több színvonalas meccset láthattunk, mint a múltban, számos fiatal tehetség hivta fel magára a figyelmet. Ennek ellenére nem megnyugtató a helyzet. • Vajon mi az, ami hátráltatja ezt az úton útfélen ütött-vert sportág előbbre lépését.- Nagyon egyszerű a válasz: viszonylag kevés a bokszoló, nincs utánpótlás! Főleg Szlovákiában siralmas a helyzet, illetve nem lenne az, ha megfelelő feltételek lennének. A tehetségesebbek - s ez természetes! - a jobb érvényesülés reményében Csehországban próbálnak szerencsét. És helyt is állnak. Nézzük csak a sokszoros bajnok Ústí összeállítását, vagy a napokban feloszlatott olomou- ci együttes egykori első ligás gárdáját. Ami igaz, az igaz: nem egy vonzó sportág az ökölvívás. Csak az húz kesztyűt, aki valóban szereti a bokszot. Nálunk a ringbe n nem lehet meggazdagodni, a foci pályán viszont annál jobban... Dunaszerdahely (Dunajská Streda) évek óta a szlovákiai asztalitenisz egyik fellegvára. A nők, ha rövid időre is, már megjárták a legfelsőbb osztályt és napjainkban a Szlovák Nemzeti Liga mezőnyében szerepelnek. A férfiak osztályozót játszottak az I. ligába jutásért, de eredménytelenül. A közelmúltban befejeződött idény hozta a legnagyobb csalódást: kiestek a nemzeti ligából. Úgy tűnik azonban, hogy Dunaszerda- helytől alig kőhajításnyira, Hodosban (Vydrany) újabb fellegvár született. A ho- dosiak megnyerték a kerületi bajnokságot, a májusi osztályozón pedig kivívták annak a jogát, hogy az új idényben a kerületi bajnokság első osztályában játszhassanak. Ott, ahová a DAC együttese esett vissza. Szép siker ez, ha figyelembe vesszük, a falusi sportszervezetekben elsősorban a labdarúgás dominál. így van ez Hodosban is. Itt azonban akadtak néhányan, akik úgy vélték, nemcsak futball van a világon. 1967-ben megalakították az asztalitenisz-szakosztályt. Ebben a DAC sikerei is közrejátszottak. A két egyesület szakosztályának azóta is érdekes a kapcsolata. A játékosvándorlás egyikből a másikba teljesen megszokott dolog és eddig nem okozott különösebb súrlódást. Maradjunk azonban Hodosban. 1972-ben a csapat felkerült a kerületi bajnokságba és otf játszott egészen 1975-ig; ekkor felbomlott a szakosztály. Hogy miért, az ma már nem lényeges: nem volt hol gyakorolni, játszani. Majdnem hat évig szünetelt a munka. Vlado Kmet', Hodossy Vince, Egri Miklós. Fekete Péter, Kardos Péter és nem utolsósorban Kiss Zoltán egyesületi elnök, 1984-ben újra megalakították a szakosztályt, Úgy-ahogy megoldódott a terem kérdése is. A szövetkezet rendelkezésükre bocsátotta a volt kultúrház egy részét, amely raktárhelyiségül szolgált. Nagy lelkesedéssel rendbe tették. Nevetve mond• Különféle mendemondák keringenek a Dukla Olomouccal kapcsolatban. Sokan a katonacsapat megszűnését rebesgetik. A 'szövetség legutóbbi ülésén, a következő bajnokság sorsolásán egészen biztos konkrétumokat mondtak az illetékesek...- Igen is, nem is. A hivatalos jelentésben ez állt: az 1988/89-es idény után a Dukla Olomouc sportegyesülete megszünteti ökölvívó-szakosztályában az élsportközpontot. Ez azt jelenti, hogy csupán a kedvezményt vonták meg a bok- szolóktól, de hát e nélkül manapság ki öklözik az élvonalban?! Természetesen a csapat tagjai gyorsan új „munkahely“ után néztek, a legjobbak Martinba igazoltak. De hogy végül is hogyan véződik ez a nagy port felkavaró ügy, azt még egyelőre senki sem tudja. Egy biztos: nehezen felfogható döntés született Olomoucban. 2. • Mi lesz jövőre az I. ligában, hiszen a két sereghajtó, az OSP Galanta és a Lokomotíva Décín kiesett az élvonalból, az Olomoucnak viszont - minden jel arra mutat - nem lesz csapata. Vagy mégis?-Akármilyen furcsán is hangzik, de erre a kérdésre nem tudok válaszolni. A sorsoláson nem jelentek meg a Dukla képviselői, s ez azt jelenti, szeptember 9- én az Olomouc nélkül kell(ene) kezdődnie a csapatbajnokságnak. Időközben, ha meggondolná magát a Dukla vezetősége, akkor a katonák mégis indulhatnának az 1989/90-es bajnokságban. Ebben az esetben 9('!) csapat küzdene az élvonalban. Azért, mert a szövetség úgy döntött, az Olomouc helyett az utolsó előtti Galanta kerül vissza az I. ligába. Mivel a galán- taiak sem vettek részt a sorsoláson, így tovább bonyolódik a helyzet. Az is előfordulhat, hogy a megüresedett elsőligás helyért a bajnokság sereghajtója, a Déőín és az SZNL második helyezettje, az Elektrosvit Nővé Zámky játszik osztályoják, olyan körülmények voltak ott. hogy a frissítőnek készített szódavíz megfagyott. Ez sem szegte a kedvüket.- Aztán kezdtek egyenesbe jönni a dolgok - mondja Jozef Kmet', a szakosztály jelenlegi elnöke és a csapat egyik erőssége. - A szövetkezet, amelynek a nevét viseljük, és amely az egyesületet pártfogolja, bevezette a fűtést, ezzel igencsak javultak az edzési feltételek. Ráadásul az 1987-88-as bajnoki idényben a DAC asztalitenisz-csarnokába is jártunk edzeni, míg be nem rendeztük saját otthonunkat az új kultúrházban. Ha ez nem is eszményi megoldás, de állandóan két asztalon gyakorolhatunk. Ez a tény, meg az, hogy hozzánk igazolt Lichtblau Tibor, a DAC egyik vezéregyénisége, a fiatalok közül Horváth Lóránt és Karol Nav- rátil, majd visszajött hozzánk Kardos Aladár igencsak növelte csapatunk játékerejét. Lichtblau 77 győzelemmel, mindössze 3 vereséggel, 96,2 százalékos teljesítménnyel a bajnoki mezőny legjobbja volt. Már második éve versenyben voltunk a Drótovna Hlohovec csapatával a kerületi bajnoki címért. Tavaly mindössze három ponttal maradtunk le mögöttük. Idén azonban kilencpontos előnnyel végeztünk az első helyen. Az osztályozón a Tesla Nővé Zámky, a Slávia Holíc és a Pokrok Komárno volt az ellenfelünk. A Tesla mögött a második helyen végeztünk, s ezzel továbbjutottunk. Minden a javuló szakosztályi munka eredménye is. Nyugodtan elmondhatom, jelen pillanatban nagyszerű a versenyszellem, teljes az egyetértés. Ez biztató jel az új idény előtt, mert a magasabb osztályban nagyobbak a követelmények, erősebb a mezőny. Ha mást nem számítok, itt van például a DAC, amely egész biztos vissza akar majd jutni a szlovákiai élvonalba. Hodosban azonban semmit sem akarnak a véletlenre bízni. Nem szeretnék, ha tiszavirág-életű lenne szereplésük a kerüzót. Még egyszer hangsúlyozom: mindez csak elmélet, egyik napról a másikra változhat a helyzet. Tehát, nyáron sincs béke a ring ben... 3. • Michal Franek ezüstérme nagy bravúrnak számított az athéni Eb-n. Hogyan látta Román Tibor a közelmúlt legnagyobb csehszlovák bokszsikerét a helyszínen?- Franek remekül öklözött, igaz, az Eb előtt az edzéseket követően naponta túlórázott. Nagyon készült a kontinensviadalra, bizonyítani akart a felnőttek között is, s ez teljes mértékben sikerült neki. Ez a második hely sokat segít a sportágnak, több mint valószínű, nagyobb támogatást kapunk az illetékesektől. Nem is tudom, mi lett volna, ha érem nélkül térünk haza a görög fővárosból. • Milyen volt az Európa-bajnokság, mennyire volt elégedett a nemzetközi szövetség vezérkara a pontozók ténykedésével?-Az utóbbi évek leggyengébb kontinensviadalát láthattuk. Kritikán aluli volt a rendezés, a versenyzők száma (152) sem érte el az eddigi átlagot. Most is érvényesült korábbi nyilatkozatom, miszerint, amelyik országnak jó bokszolói vannak, az kitűnő bírókat nevez. Ezúttal a szövetség igen határozottnak bizonyult, az első durva hibát követően hazaküldte a tévedő pontozót. Már a második nap után csomagolhatott egy skót, egy spanyol és egy szovjet csokornyakkendős. A fináléban csupán egy kirívó eset fordult elő. • Mi a véleménye az oly sokat szidott csehszlovák bírókról?- A bírók 10 százaléka ismeri és tudja is a szakmáját. Sajnos, a maradék az csak szereti, soha életében nem bokszolt. Szerintem, ez a baj! De, nincs mit tenni, abból kell főznünk.'ami van. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ leti első osztályban, ahonnan már csak egy lépcsőfok a legfelsőbb szlovákiai bajnokság. Természetesen nincsenek vérmes reményeik. Egyetlen erősítésük a tapasztalt Lichtblau Ernő lesz Komáromból (Komárno). Úgy vélik azonban, hogy a jelenlegi gárda fejlődőképes, még mindig nem nyújtotta teljesítőképessége maximumát. Következik egy hét edzőtáborozás Prievidzán, ahol az élvonalba tartozó helyi együttessel közösen akarnak készülni Legnagyobb fegyverük a lelkesedés, amelyről Lichtblau Tibor a következőket mondja:- Sokan azt mondják, nem kellett volna még eljönnöm Dunaszerdahelyről. De én úgy gondoltam, legfőbb ideje átadni a helyem a fiataloknak. Meg amikor láttam, hogy milyen lelkesedés uralkodik Hodosban, egy percig sem tétováztam. Nem is bántam meg. Valóban sok szép percet, órát éltem át az elmúlt két év alatt. Hogy megálljuk-e a helyünket? A kiesés szóba se jöhet. Talán csak attól tartok egy kicsit, hogy az ötös keret egy ilyen erős bajnoki mezőnyben meglehetősen szűknek tűnik. Bárki lesérülhet, megbetegedhet, és a versenykiírás ezt nem veszi figyelembe. Talán a B-csapatból vagy a fiatalok közül is kísérletezni kellene valakivel. Megtudtam, hogy a B-csapat játéktudása sem lebecsülendő. Azok játszanak benne, akik öt évvel ezelőtt feltámasztották a szakosztályt, akiket az írás elején már említettem. Mindennél többet mond, hogy az együttes tulajdonképpen ki is vívta a feljutást a járási bajnokságból, de józan megfontolás után arra jutottak, két csapatot képtelenek lennének eltartani a kerületi bajnokságban. Reménykeltően bontogatja szárnyait az ifjúsági együttes, amelyet az új idénytől beneveznek a bajnokságba. Hodosban hosszú távon szeretnék biztosítani az asztalitenisz virágzását. PALÁGYI LAJOS Varga Ervin, mert róla van szó, a Losonci (Lucenec) járásban lévő Ragyolcról (Radzovce) származik s bár eddigi életútja érthetően rövid, ám mindenképpen érdekesnek mondható. Azt írtam, „az új edző“. Lám, mennyire szalad az idő. Bár Ervin is újoncként emlegeti magát, tény, hogy 1987. október 1 -jén került Miroslav Janota helyébe, és ért el azóta néhány szép sikert a válogatottal. De hadd beszéljen minderről inkább ő maga.-Csákányházán (Öakanovce) születtem, hiszen édesapám onnan származik; négyéves koromig éltünk ebben a községben. A gyerekkoromat aztán Ragyolcon töltöttem. Onnan járt édesapám a sátorosi (Siatorská Buko- vinka) kőbányába dolgozni. Édesanyám szakácsnő, hárman vagyunk testvérek. A nővérem elárusítónő, az öcsém pedig pincér Losoncon. Ha visszagondolok, kisgyerekkorom óta bennem motoszkált a vonzódás a sport iránt. Valami szerettem volna lenni, de hát falun szűk volt a lehetőségek skálája. A birkózással Füleken (Fil’akovo) ismerkedtem meg, ahol régi, hagyományos szakosztály működik. Oda jártam gimnáziumba, és ott kerültem a birkózószőnyeg vonzásába, bár el kell mondanom, nem voltam egy megátalkodott, fanatikus sportoló. Aktív versenyzőként a szlovákiai bajnokság szintjén értem el eredményeket, és az volt a vágyam, hogy orvos legyek. Az iskolában is főleg a biológia érdekelt. Érettségi után Olomoucba jelentkeztem orvosi szakra, elsőre nem sikerült, egy évet várnom kellett. Dolgoztam is meg tanultam is, s döntenem kellett: ugyanott próbálkozzam-e ismét vagy egy új lehetőséget válasszak, a martini fakultást. Lényegében elveszett év volt ez. Ám a végén felcsillant egy váratlan lehetőség: jelentkezőket kerestek szovjetunióbeli főiskolai tanulmányokra, testnevelés szakra. Bratislavában volt a felvételi, s bizony kicsit meg is lepődtem, hogy igen jól sikerült, és így Hegedűs Péter barátommal, akinek az apja a füleki birkózósport ismert alakja, Kijevbe kerültünk, hogy birkózó szakedzői diplomát szerezzünk. Sikerrel le is húztuk a négy évet, jómagam vörös diplomával és doktorátussal búcsúztam el az ukrán fővárostól. No, meg egy feleséggel. Nataljával a főiskolán ismerkedtem meg, együtt végeztünk, első osztályú úszó volt, sportmesteri címmel, s olyan világklasszisokkal edzett egy csoportban mint Szi- dorenko meg Feszenko... A neheze tulajdonképpen azután következett, hiszen ott álltam a legmagasabb fokú speciális képesítéssel, de munka nélkül, azt magamnak kellett találnom. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságán jelentkeztem Bratislavában, arra gondolva, hogy az akkor megnyílt bentlakásos sportiskolában oktathatnék birkózást, ám nem akadt üres hely. Az iskolaügyön a Humennéi járásban ajánlottak fel állást, testnevelésre és orosz nyelvre taníthattam volna 1-5. osztályos gyerekeket... S ekkor szólt bele ismét a szerencsés véletlen. Levelet írtam Jirí éoptenkónak, az akkori központi edzőnek, akivel az 1983-as kijevi világbajnokságon ismerkedtem meg. Jó, hogy szólsz, mondta, éppen üres a központi szakfelügyelői státus, és éppen ilyen ambiciózus fiatal szakemberekre van szükségünk, fgy dolgoztam aztán három esztendeig ebben a minőségben, majd Janota távozása után engem bízott meg a szövetség elnöksége a kötöttfogású szakág vezetésével. Kissé haboztam, nem vágom-e túl kemény fába a fejszét, hiszen fiatal voltam, és elődeimhez képest - a hosszú éveken át sikeres válogatott Janota előtt az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok Vítézslav Mácha volt ezen a poszton - kevés volt a gyakorlati tapasztalatom, de végül is, aki mer az nyer alapon, elvállaltam. S bár várakozásom szerint bebizonyosodott: nem fenékig tejföl a főleg edzőtáborozásból, versenyekből, utazásból álló élet, azért, nem bántam meg. Sok múlik a családon, hogyan bírja a gyakori távollétet, mit tud és bir vállalni. Prágában étünk, lakótelepi lakásban. Feleségem tanít, kislányom óvodás, egyformán jól beszéli a magyar, az orosz és a cseh nyelvet is. A szüléimét igyekszünk minél gyakrabban látogatni, bár a távolság nem kicsi. De hát mi ez a feleségem édesanyjának lakhelyéhez képest, ő ugyanis a távoi-keleti Arhan- gelszkből származik, és férje halála után most Dnyepropetrovszkban él. Azért őnála is voltunk már... És a kijevi főiskolával is tartom a kapcsolatot, éppen most értesítettek: besoroltak a kandidátusi tudományos fokozat megszerzésére pályázók közé, esti tagozatra. Ha a munkahelyemen is sikerül megszervezni a dolgot, évente két alkalommal egy hónapot ismét Kijevben tölthetek... A versenyekről, eredményekről ezúttal szerényebb terjedelemben szólunk csak. A Dél-Szlovákia több vidékén népszerű és sikeres birkózósport iránt érdeklődők bizonyára még jól emlékeznek a szöuli olimpiára, ahol ugyan nem sikerült az éremszerzés (a kötöttfogású szakág legsikeresebb csehszlovák versenyzője Jankovics Tibor lett az 52 kg-ban szerzett hatodik helyével), a tavalyi és az idei Eb-n viszont Jaroslav Zeman személyében dobogóra került a Varga-legénység egy tagja. (Jankovics az idén csak egy hajszállal maradt le a bronzról...) S az idén csak ezután következik a java: augusztusban a svájci Martigny városában lesz a kötöttfogású birkózó-világbajnokság. MAJOR LAJOS ÚJABB FELLEGVÁR Egy családi fotóra tett kísérlet... Annuska még a beígért rágógumiért sem volt hajlandó a lencse felé fordulni (A szerző felvételei) Varga Ervin (balról) egy prágai versenyen Jankovics Tiborral (jobbról) és a világhírű norvég Rönningen fivérekkel
