Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám, hétfő

Csehszlovák világcsúcskísérlet a Angara folyón Otven kilométer jéghideg vízben Napjainkban egyre többen hódolnak a távúszásnak, amely kifogástalan erőnlétet igényel. E sportágat űzők minden vágya, hogy egyszer átússzék a La Manche- csatornát. Először ez 1875-ben Matt Webb-nek sikerült, mégpedig 14 fokos vízben. A mindenre elszánt brit katonatisztet körülbelül négyezren követték, közülük csak néhányan értek célba, a többiek nem tudtak meg­birkózni a 43-44 km-es távval, s feladták a kilátástalan­nak tűnő versenyt. A távúszásnak van egy különleges száma, s ezt szélsőséges körülmények közt bonyolítják le: erős sodrás, jéghideg víz. Gondoljunk csak bele, ilyen feltételek mellett egy kilométert is nagy dolog leúszni, hát még ennek az ötvenszeresét. A már említett Webb próbálkozott első ízben ¡a kockázatos távúszás­sal. Hetvenéves korában úgy hatá­rozott, nekivág a Niagara vízesés­nek. Ez volt utolsó kísérlete, s az angolok azóta nemzeti hősként em­legetik őt. Bronzszobra a Dover sé­tányán található Luis Bleriot emlék­Frantisek Venclovsky a jeges folyó vizében műve mellett, aki elsőként átrepülte a La Manche-csatornát. Webb tragédiáját követően jó pár évig nem kockáztattak (ha a La Manche átúszása nem számít an­nak) a távúszók. Két évvel ezelőtt azonban az amerikai Lynne Cox a Bering-szorosnál próbált szeren­csét. Az 5 fokos vízben 4160 méter megtétele után sikeresen partot ért. Ez felülmúlhatatlan, mondogatták többen. Az orvosok szerint négy óránál többet tíz fokon aluli vízben nem bír ki az ember. És kibírt! Egy évvel ezelőtt Cox négy óra húsz perc alatt átúszta a 18 kilométer széles Bajkál tavat. A víz hőmérsék­lete alig volt 9 fok. Az új világcsúcs után kijelentette: - Sok nagy verse­nyen részt vettem már, nem gondol­tam, hogy a Bajkál-tavi kirándulá­som ennyit kivegyen belőlem... Nem sokkal ezután az 57 eszten­dős Frantisek Venclovsky és a 48 éves Jan NoVák kemény fába vágta fejszéjét. A két érdemes sportmes­ter szenzációs tervet készített. A vi­lágon elsőként megpróbálnak 50 ki­lométert (!) leúszni jéghideg vízben. Úgy gondolták, ha már a La Man- che-t három ízben meghódították, akkor a továbbiakban valami érde­kesebb, izgalmasabb kísérletbe fog­nak. Az Északi-sark mellett döntöt­tek, mégpedig az Angara folyó tor­kolatát választották. A két bátor ember vezetőjükké és menedzserükké a komáromi (Ko­márno) Imely Károlyt választotta, aki nem kevesebb, mint hat idegen nyelvet beszél, s Európa valamennyi országában otthon érzi magát. Az egyhónapos túra előtt lakásán be­szélgettünk az Angara-expedíció nem mindennapi vállalkozásáról.- Már régen is­merem a prerovi és a prágai táv­úszót. Nagy meg­tiszteltetésnek vettem,, amikor rám esett a vá­lasztásuk. Össze­ültünk és megbe­széltük a részlete­ket. Elhatároztuk, mindent megte­szünk, hogy ter­vünk, álmunk va­lóra váljon. Nem akármilyen vállal­kozás ez, hiszen ötven kilométert leúszni nyolc-tíz- fokos vízben, ve­széllyel is jár. Természetesen én csónakon követem majd a fiúkat egy külföldi hivatalos bíróval és Pavel Krízekkel, a tv ismert operatőrjével, aki kétórás filmet készít a világ­csúcskísérletről. És még valami. Szigorúan be kell tartani a Nemzet­közi Távúszó Szövetség szabályait. Sem a csónakot, de még a folyópar­tot sem lehet megérinteni. Az, hogy végül is a felsőbb szer­vek jóváhagyták az Angara-expedí- ciót, Jindrich Poledníknak, a Csehszlovák Testnevelési Szövet­ség Központi Bizottsága elnökének az érdeme. Amikor az úszó szövet­ség elutasította kérésüket, akkor for­dultak a sportvezetés vezérkarához - sikerrel. A Venclovsky-Novák duó már évek óta készül élete legna­gyobb és legmerészebb vállalkozá­sára, ugyanis az Angara folyón (de máshol sem) ilyen hideg vízben, ilyen hosszú távot még senki sem teljesített.- Hihetetlen mennyit kibír ez a két örökifjú sportoló. Sokan próbálkoz­tak már hasonló hőstettel, ám nem bírták a jéghideg vizet, és feladták. Éppen ezért mindketten naponta kü­lönleges edzéseket végeztek. Csak télen vettek részt versenyeken, nyá­ron pedig órák hosszat feküdtek a jégkockákkal telerakott kádban. Ezenkívül gyakori vendégek a Maco- cha jégbarlangban, ahol hét-nyolc órát töltenek fürdőnadrágban. Alig várják a telet, amikor mínusz tíz fokban jégtáblák között úszhatnak. Ezekután mindketten nagy meg­nyugvással vették tudomásul, az Angara vize július elején kilenc fokra melegedett fel. Sokan nem hisznek bennük, képtelenségnek tartják, hogy sikerüljön a rekord. Ezt meg is mondták nekik. Ők azonban csak mo­solyognak. Én bízom bennük. Egy kicsit izgulok, s az igazat megvallva, félek is. Hétfőn, július 24-én Prágából Moszkvába repül az Angara-expedí­ció, majd folytatja útját Irkutszkba. Onnan Lisztovjankába veszi az irányt. Itt található a torkolat, a gyors sodrású Angara folyó ezen a helyen ömlik ki a Bajkál-tóból. A helyszínen tíz-tizenkét napos felkészülés, akkli­matizálódás következik, ismerkedés a vízzel, a környezettel. A rajt napja csupán az időjárástól függ. Frantiáek Venclovskyt és Jan No- vákot két héttel az indulás előtt kéré­sünkre Imely Károly felhívta. - Kellő­képpen felkészültünk a csúcskísér­letre. Bármilyen idő is lesz, nekivá­gunk a félszáz kilométernek. Még csak annyit: Venclovsky tart­ja a hidegvizes távúszás Európa- csúcsát. Tavaly Paksnál hó- és szél­viharban egy óra alatt átúszta a Du­nát. Az Angarán körülbelül tizenöt óra vár rá és társára... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Frantiáek Venclovsky (jobbról) és Jan Novák edzés előtt (Imely Károly felvételei) Magvalósul az elképzelés? ÚJ SZÚ )89. VII. 17. Tanyról (Tön) hosszú ideje Nemesó- csára (Zemianska Olca) jártak a legkiseb­bek iskolába. Most, hogy lehetőség nyílt a kisiskolák visszaállítására, ebben a 943 lelket számláló Komáromi (Komárno) já­rásbeli községben is kapva kaptak az alkalmon. Tóth Imre, a helyi nemzeti bizottság elnöke boldogan újságolta:- Húsz gyermek jelentkezett az első osztályba; egyelőre átmeneti megoldást találtunk az iskola elhelyezésére, mindad­dig, míg a régi átépül. A pedagóguskér­dés is minden nehézség nélkül megoldó­dott, az a tanító jön vissza, aki annak idején, még a központosítás előtt oktatta a gyerekeket. Az, hogy a községben nem volt alapis­kola, nem volt tornatanár, közvetlenül ki­hatott a sportéletre is. Mert, ha csodákra nem is képes egy-egy vidéki testnevelő, a falvak jó részében még mindig mosto­hagyermeknek tekintett tömegsportban, de legalább néha-néha megmozgatja az embereket. Ha rapszodikusan is, de kü­lönböző akciók szervezésével ki-kicsalo- gatja őket a pályára. Tornatanár híján ez a feladat a sportszervezetre hárul, s falu­járásunk tapasztalataira hivatkozva, azt kell mondjam, a legtöbb helyen az egye­sület tevékenysége egy futballcsapat megszervezésében merül ki. Tanyon járva is ez volt a benyomá­som. Van egy irigylésre méltó pályájuk, fedett lelátóval, fedett kispadokkal, öltö­zővel; felsőbb osztályban játszó csapa­toknál sem mindennapi dolgok ezek.- Heti egy alkalommal edzenek a fut­ballistáink Kotton Lászlónak, a DAC egy­kori játékosának irányításával - tudtam meg Fitus Imrétől, a sportszervezet ve­zetőségi tagjától. - Szinte valamennyi csapattag falubeli, egy-kettő jár a kör­nyékről. Kis falu vagyunk, nem tudunk a kerületi versenyben szereplő együtte­sekkel konkurálni, tólünk a legjobbak évek óta elmennek a közeli jobb csapa­tokhoz. Ennek következtében estünk ki két éve a járási első osztályból. Jelenleg problémát okoz, hogy egy két évvel eze­lőtti rendőrségi ügy miatt bevonták a szer­vezet bélyegzőjét. Az ügyről, amelyről nagyvonalakban már a helyszínen tájékoztattak, a Cseh­szlovák Testnevelési Szövetség Komáro­mi Járási Bizottságán igyekeztem többet megtudni. Bangha Dezső röviden így foglalta össze:- Két esztendeje az ellenőrzés során bizonyos szabálytalanságokra derült fény a szervezet gazdálkodásában. Hogy konkrét legyek, a melléküzemági terme­lésről volt szó. Néhány cigánnyal sző­nyegtisztítást végeztettek, márpedig az előírások szerint mellékág üzemeltetésé­re csak annak az egyesületnek van joga, amelyben több szakosztály működik.- Nagyon fékezi tevékenységünket a bélyegző hiánya - panaszolja Fitus Imre. - Higgye el, egy fillérig a futballpá- lyára költöttük a szőnyegtisztításból szár­mazó hasznot. A fülledt melegben tett séta után kísé­rőmmel, Tóth Imrével a lelátó nyújtotta árnyékba menekülünk. A falu lehetősége­iről, jövőjéről beszélgetünk. Igyekezetük helyességéről tanúskodik, hogy a kisköz­ségek kategóriájában elsők lettek a já­rásban, tavaly pedig a kerületi szocialista versenyben végeztek az élen. Minden erejükkel azon vannak, hogy jó körülmé­nyeket teremtsenek az itt élőknek; két, tizenegy lakásegységből álló háztömb és bevásárlási központ építését is tervezik. Mindezt azért is, hogy itthon tartsák a fia­talokat. Munkalehetőség van, hiszen Ta­nyon len- és kenderfeldolgozó üzem mű­ködik.- Épp a napokban jártak nálam a fiata­lok - újságolja Tóth Imre. - Závodny Róbert, a SZISZ elnöke arról számolt be, ősztől újraszervezik az alapszervezet ve­zetőségét, s az új testület egyik fontos feladatának tekinti majd a sportélet fellen­dítését. Teniszpályát akarnak létesíteni a futballpálya szomszédságában, aminek véleményem szerint semmi akadálya; az öltözőt közösen használhatják a labdarú­gókkal. A művelődési otthonban ping­pongasztalokat állítottak föl, a klubba járó fiatalok esténként szívesen sakkoznak. Nem ártana őket is felkarolni, s az említett sportágakban is alakítani szakosztályt. Hagyományai vannak nálunk a honvédel­mi versenynek, amelyben a tömegszen/e- zetek tagjaiból verbuválódó hét-nyolc csapat méri össze erejét. A járási viadalra is benevezünk; az idén harmadikok, ta­valy másodikok lettünk. A jelek szerint nincs akadálya, hogy a közeljövőben ne csak a labdarúgás legyen az egyetlen sport Tanyon. A hnb- elnök támogatása nem hiányzik, a fiatalok végre kezdeményeznek. Most már csak az kell, hogy az elképzelés, a szándék meg is valósuljon. URBÁN KLÁRA Akik valóra váltották a több évtizedes álmot (Archív felvétel) EGY FALUSI SPORTEGYESÜLET ÚJJÁÉLEDÉSE Harmincegy szúk esztendő után Komáromtól (Komárno) alig néhány kilométerre, közvetlenül a Duna partján terül el Izsa (Iza). Régi település, már a 13. században is említik meglétét a ránk maradt okiratok. Lakosai ősidők óta halászattal keresték meg mindennapi kenyerüket. A falu nevét a Duna legnagyobb vérteshaláról, a vizáról kapta. Századunk első felében a halászat egyre inkább háttérbe szorult, a férfiak a közeli Komáromban kerestek állást maguknak. A munkásfiatalok 1932-ben alapí­tották meg az első sportegyesületet, amely akkor egy szakosztállyal (fut­ball) működött. Az idősebb izsaiak elmondása szerint az ötvenes évek jelentették a falu sportéletében az aranykort. A labdarúgócsapat a ke­rületi bajnokságban szerepelt, s nem is akárhogyan. Többször állt a feljutás küszöbén, ám mindig köz­bejött valami. Majd bekövetkezett a zuhanás. Harmincnégy évig csak járási szintű mérkőzéseket láthattak a futball szerelmesei. A hatvanas években ismét remek gárda jött össze, de közbeszólt az árvíz. 267 házat döntött romba az ár, s 199-et annyira megrongált, hogy lakhatat­lanná vált. Teljesen újjá kellett építe­ni a falut. Ma már az 1800 lelket számláló község a legfejlettebbek közé tarto­zik a járásban. Itt vezették be első­ként a gázt, s jelenleg a vízvezeték­hálózat bővítésén fáradozik a veze­tőség. Pár évvel ezelőtt a fiatalok még tömegesen költöztek el Izsáról, mára ez a jelenség teljes egészében megszűnt, sőt, egyre többen vállal­koznak családi ház építésére, köz­tük olyanok is, akiknek nem ez a szülőfalujuk. A szövetkezet mellett működő sportegyesületben három szakosz­tály tömöríti a sportolni szerető lako­sokat. A sakkozók Stefanik Milán áldozatos munkájának köszönhető­en a kerületi bajnokságban szere­pelnek. Sajnos, az utánpótlás kérdé­sét még nem sikerült megnyugtató­an megoldani. A csapat tagjainak átlagéletkora ötvenen felüli, önkén­telenül adódik a kérdés: hol vannak a fiatalok?! Úgy látszik, őket nem ér­dekli a hatvannégy mezős agytorna, dr. Varga Imre a helyi alapiskolát szemelte ki sportága népszerűsíté­sének helyéül Negyven kisdiákkal kezdett el foglalkozni, mára már csak a legkitartóbbak maradtak meg, tizenöten. Talán ők lesznek azok, akik átveszik a stafétabotot a jelenlegi csapat tagjaitól. Az asztalitenisz-szakosztályban mindössze hat ember dolgozik, en­nek ellenére a járási bajnokság él­mezőnyében játszik az együttes Varga Pál edző irányításával, aki egyben a járási asztalitenisz szövet­ség elnöke is. Az utánpótlással itt is bajok vannak, ifjúsági csapat ebben a szakágban sem működik. A labdarúgók ebben a bajnoki idényben végre kiharcolták maguk­nak a jogot, hogy ősztől a kerületi bajnokságban szerepelhessenek. A 170 tagú szakosztálynak 34 év után sikerült megvalósítania az ál­mot, hogy az együttes a hagyomá­nyokhoz méltóan rangos osztály­ban, rangos ellenfelekkel mérkőz­hessen.- 1976-ban vállaltam először el a sportegyesület elnöki tisztségét. Azóta is minden évben esélyesek voltunk a feljutásra, de sosem sike­rült. Néha bizony az is előfordult, hogy rajtunk kívülálló okok miatt kényszerültünk feladni tervünket - emlékezik a sikertelen időszakra Czékus Tihamér, a helyi nemzeti bizottság titkára. - A szisztematikus munka mindezek ellenére meghozta gyümölcsét. Varga Vilmos egy évvel ezelőtt vállalta el a csapat edzésé­nek vezetését. Remek játékosanya­got kapott kézhez elődjétől. Végig vezetve, nyolcpontos előnnyel vég­zett az együttes a táblázat élén úgy, hogy nem volt méltó ellenfele az elsőségért vívott harcban. A csapat gólaránya 74:24 volt. Érdekesség, hogy a balszélső Molnár András egymaga 35 gólt szerzett. Már közel tíz éve ő nyeri el a csapat gólkirályi címét. Jelenleg 28 éves, bízom ben­ne, még sok örömet szerez szurko­lóinknak a kerületi bajnokságban is. Az együttes már hagyományosan jól szerepel a CSSZTSZ járási bi­zottsága által kiírt Szlovák Nemzeti Felkelés Kupán. A tornán a járás összes csapata indulhat, tekintet nélkül arra, hogy milyen szintű baj­nokságban szerepel. Ez főként a ki­sebb kluboknak nyújt bizonyítási le­hetőséget, állják a sarat a sokkal híresebb klubokkal való összeha­sonlításkor is. Az izsaiak tavaly el­nyerték ezt az értékes trófeát. Idén ismét bekerültek-a négyes döntőbe, s augusztusban dől majd el, sike­rül-e megvédeniük elsőségüket. Több évi szünet után a falunak ismét lesz ifjúsági együttese. Hogy eddig miért nem volt? A válasz egy­szerű: a községben nem jött össze egy csapatra való focizni tudó fiatal. A díákegyüttesből ebben az évben heten „kiöregednek“, így minden remény megvan arra, sikerül össze­szedni, csapattá kovácsolni a szük­séges tizenegy-tizennégy fiút. A sportegyesület nemcsak a szervezetten sportolók ügyét viseli szívén. A helyi nemzeti bizottság és a Béke Egységes Földműves Szö­vetkezet mellett működő honvédelmi bizottsággal közösen minden évben május 9-én megrendezik hazánk fel­szabadításának tiszteletére a hon­védelmi spotjátékok napját. A ren­dezvény színhelye a helyi futballpá­lya. Az egésznapos műsorban a falu apraja-nagyja részt vesz. Délelőtt a tanulóifjúság versenyeit bonyolít­ják le, ezt követi az ifjú tűzoltók bemutatója. Délután a felnőttek hon­védelmi versengése kerül sorra, majd labdarúgótorna négy csapat részvételével. Izsa példája bizonyítja: a nagyvá­rosok közelében elterülő falvak nin­csenek halálra ítélve. Sőt, tettrekész emberek segítségével teljes életet élhetnek. NÉMA LÁSZLÓ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom