Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-13 / 137. szám, kedd
ÚJ szú 5 1989. VI. 13. TUDATFORMÁLÁS NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KOZOTT Optimizmus és borúlátás Kezdet és végkifejlet... A füleki (Fil’akovo) Kovosmalt állami vállalatról nem könnyű írni, és nem is nagy öröm. Hosszú idó óta nem megy jól a vállalatnak. Gazdasági helyzete nehéz,,számláit nem tudja fizetni. A fizetésképtelensége ma már 290 millió korona. Április elsejétől lettek állami vállalat és az új feltételek között adósságuk még fenyegetőbbé vált. Partnereik, akik valamikor gond nélkül szállították hozzájuk a részegységeket, ma előre tartják markukat: „Van miből megfizetni?“ Ha nem, becsapják az ajtót. Ma az egész országba járnak Fülekről a teherautók, s csak néhány száz villamostűzhelyhez való alkatrésszel térnek vissza, pedig sokszorosan többre lenne szükségük. A vállalatnál most tapasztalható helyzet azonban nem új dolog. Az üzemi pártbizottság elnöke Gáspár Aladár ugyan csak második éve van ebben a funkcióban, de már 1966 óta a vállalatnál dolgozik. Nem emlékszik rá, hogy valaha is teljesítették volna a tervet annak utólagos csökkentése nélkül. A nyereségrészesedés a dolgozók számára hosz- szú idő óta csupán vágyálom. Háromezer munkás közül évente 500 megy e!. Az utóbbi időben a helyzet javulásába vetett hitüket a magasabb szakképzettséggel rendelkező dolgozók is elvesztették, s elhagyják a „süllyedő“ vállalatot. Az igazgató és a dolgozókollektíva tanácsának megválasztásához minden elő van készítve, csak a legfontosabb hiányzik. Nincs jelölt az igazgatói székbe. Amikor a pályázók megismerkedtek a helyzettel, visz- szavonták jelölésüket. Az előző két igazgató dicstelenül távozott, s a legutóbbi - fiatal - egy év alatt nem is bizonyíthatott sokat. Évek során sok mindent elhanyagoltak. A gépek öregek, a beruházások elégtelenek, és a szociális gondoskodás sincs kielégítő szinten. Az emberek azt mondják, csak olyan ember segíthet, aki kívülről jön, akit még nem fogott el a pesszimizmus, van lendülete és eredeti ötletei. Olyanra van szükségük, akitől még távol áll a könnyelműség, amit sajnos a dolgozók nem kis részénél felfedezhetünk. Megszokták volna, hogy sikertelen vállalatnál dolgoznak? Ha megkezdenék nálunk a hosszú időn keresztül sikertelen vállalatok bezárását, a Kovosmalt bizonyára az első jelöltek közé tartozna. Ez azonban nem olyan egyszerű. Zománcozott kádakat és villamostűzhelyeket gyártanak, és a Kovosmalt nélkül bizonyára veszélybe kerülne a lakásépítés. ötleteket, javaslatokat várnak a megoldásra. Az üzemi pártbizottság és annak elnöke a vállalat kommunistáit aktivitásra mozgósítják. Két héttel ezelőtt tőlük is konkrét ötleteket vártak kiút keresésére. A vállalat azonban - és ez nem vitatható - egyedül nem tud segíteni magán. Pénzre van szüksége, amelyet azután ésszerűen felhasználhatna. Meg igazgatóra is szükség van, s ha lehet igazi személyiségre. A pártelnök naponta jár a termelésbe, figyeli, hol mi hiányzik, mekkorák a költségek, vitatkozik az emberekkel. Ezért aztán a gazdasági és politikai vezetésben a legtájéko- zottabb. Más vezető dolgozóknak már nem nagyon akaródzik az emberek közé. A kérdések, amelyeket kapnának, természetesen kellemetA villamosipar új terméke az a hevítőkamra, amely segítségével az integrált áramkörökön végeznek tesztvizsgálatot. A Nővé Mesto nad Váhomi VÚMA vállalat nyitrai (Nitra) üzeme gyártja. Az üzem termékével elnyerte a szövetségi kormány vörös zászlaját. Képünkön Jozef Halmes „hangolja be“ a berendezést. (Peter Őimoncík felvétele - ÖSTK) lenek, de a problémákból a kiutat velük együtt kell megtalálni. Mi azonban nem gazdasági elemzést akartunk készíteni a vállalatnál. Az érdekelt bennünket, hogyan reagálnak a helyzetre a fiatalok a vállalat jövendő munkásai. A telefonbeszélgetésből kivehet- tük, hogy a füleki gépipari szakmunkásképző igazgatónője Kozák Erika egyáltalán nem lelkesedik az újságírók látogatásáért. Ugyanúgy, ahogy az egész Kovosmalt sem. A kritikából elegük van, segítséget várnak. Az érettségiző tagozat harmadikosai azonban kíváncsiak ki érdeklődik az ő nézeteik felől. Ez nem fordul elő gyakran. A felnőttek leginkább csak azt akarják hallani, hogy teljesítik-e féladataikat, nincsenek-e valamilyen kilengések, az elfogadható normákon belül viselkednek-e és hogyan tanulnak. Tizenhét évesek, okos szemekkel néznek az emberre és egyáltalán nem titkolják nézeteiket. Nem félnek, nem húzódnak vissza. Tamás Richárd, Beata Slabejová, Adriana Komárová, Mede Andrea, Radoslav Ostri- hoh és Bóna Zoltán (felvételünkön) válaszai egyenesek, becsületesek. • örültök annak, hogy érettségi után munkába léptek? Kissé bizonytalanok.- Nem. A termelés elöregedett. Nekünk számjegy vezérlésű megmunkálógépeken kellene dolgoznunk, de olyat eddig nem is láttunk.- Van ott egy modernebb gép, de ez még nem számjegyvezérlésű és nem is tudja senki bekapcsolni. Hogyan növelhetik az emberek a szaktudásukat, ha nincs hozzá gép.- Nekünk a muzeális géppark miatt alacsonyabb lesz a kvalifikációnk mint amilyen a bizonyítványra lesz írva. • S tudjátok milyen helyzetben van a vállalat?-Természetesen, hiszen három éve oda járunk szakmai gyakorlatra. Egyébként is, Füleken azt mindenki tudja. • Szerintetek hogyan lehetne ebből a kellemetlen helyzetből kijutni?- Javítani kellene a vezetést.- Felülről kellene támogatás, hogy modernizálhassuk a gépeket és a felszerelést.- Én azt gondolom, hogy meg kell változtatni az embereknek a munkához való viszonyát is. Ismerjük a helyzetet, és tudjuk, hogy az emberek az elmúlt évek alatt hozzászoktak a lustasághoz. Ez valóban így van. A mesterek és a munkások pihengetnek, kávézgatnak. Akkor is, ha nincs miből gyártani, de akkor is ha van. A legrosszabb az, hogy sokan más hozzáállást már el sem tudnak képzelni, s azt hiszik, hogy ennek így kell lennie. • Próbáljátok felbecsülni hány százalékos a munkások teljesítménye? „- Úgy 40 százalékra dolgozhatnak, lehet hogy néhányan 60-ra is, de ezek kivételek.- És még így is, úgy-ahogy, sikerül az előírt teljesítményt 70 százalékra teljesíteniük. • Lehetne ezen valahogy változtatni?- Muszáj. Jobban meg kell szervezni a munkát. (Vladimír Martinka felvétele - Pravda)- A munkához jobban kell viszonyulni és az eddigi viszonyoknak meg keli változni. Hogyan akarják azonban mindezt megváltoztatni ezek a fiatal emberek, akik az elején még azt állították, hogy nem akarnak a vállalatnál maradni és nem bírnak ott ki többet három évnél. Később a beszélgetés közben változtak nézeteik, bizonyára hűek maradnának hogyha... Hogy ha a vállalat lábra állna. De hogyan tudnának ők változtatni...? Megtudtuk, hogy hátuk közül négyen szeretnének belépni a kommunista pártba. Ez meglepetés. Még az ilyen elszomorító vállalati viszonyok között is? Miért?-Éppen azért, hogy változtassunk a dolgokon.- A munkát és az igazságosságot akarom mindenek fölé emelni, hogy a leghatékonyabban küzdhessek a javulásért. A jót akarom érvényre juttatni saját magam és a többiek érdekében is. Most hiába kiabálok, ott ahol kellene nem hallják meg.-Az amit a párt akar, véleményem szerint helyes. Ezt át kell vinni a gyakorlatba. Az igazság és a job- bulás érdekében többet akarok tenni, mint eddig. • Milyen értékeket tisztelnek ezek a fiatal emberek a felnőtté válás küszöbén?- Az igazságot és a becsületességet.- Tiszteletet önmagammal és másokkal szemben.- Igen, ez a legfőbb. Enélkül más sem megy. xxx Biztosan nem minden fiatal gondolkodik így a szakmunkásképzőben. Sokukban közülük több a pesz- szimizmus, kevesebb a tűz, a bátorság, hogy a jövőben javítani akarjanak a világon. És a saját vállalatukon is. A pesszimizmus és az optimizmus mindenütt ott van a Kovo- smaltban. Anélkül azonban, hogy az embereknek kedvük legyen, akarjanak az állapoton javítani, a pozitív fejlődés nem kezdődik el. ts kár volna arra várni, amíg felnő ez a fiatal, még romlatlan generáció, amely ajnnak ellenére, hogy keresi életének irányát, rendelkezik már biztos pontokkal, amelyekre - úgy döntött - támaszkodhat. Egy dolog szükséges: nem szabad elnyomni a derűlátásukat, nem kell lehűteni lelkesedésüket. Inkább jobb példát kell mutatni nekik. A becsületesség, az eltö- * kéltség példáját, amely megoldást talál a nehéz helyzetben is. Es példát arra, hogyan nem kell elveszteni a saját erőnkbe vetett hitet és reményt. Luboá Kríz a Pravda és Hacsi Attila az Új Szó szerkesztője Az agresszív fasiszta törekvések 1939 márciusában felszámolták a Csehszlovák Köztársaságot, betetőzvén ezzel azt a folyamatot, amelyet a müncheni konferencia indított el 1938 szeptemberében. Az antifasiszta felszabadító mozgalom az állami szuverenitás elveszítésével szinte egyidejűleg bontakozott ki. A CSKP tekintélye az 1938-as év folyamán jelentősen megnövekedett, mivel a kommunista párt volt az egyetlen politikai tényező a polgári demokratikus rendszerben, amely határozott fellépést követelt a kormányzattól a fasiszta veszély elhárítása és az ország egységének megvédése érdekében. Az össznemzeti érdek képviselőjeként kilépett a szűk osztályérdekeket követő oppozíciós párt szerepéből, s úgy vonult illegalitásba, hogy egyben jogot formált magának az ország további sorsát befolyásoló politikai döntésekbe való beleszólásba. A nemzeti felszabadító mozgalom fő frontját a hazai ellenállás jelentette, de kezdettől fogva tudatosítani kellett, hogy annak végleges sikerét a nemzetközi helyzet alakulása, valamint a hazai és a külföldi ellenállás egységének mértéke fogja meghatározni. A hazai illegális kommunista mozgalom kialakulásával párhuzamosan bontakozott ki ezért a párt külföldi szervezeti struktúrája is. A CSKP vezető politikusai már 1338 őszén elhagyták az országot. Ennek egyik oka a perzekúciótól való menekülés, a másik - fontosabb, pedig a nemzetközi kapcsolatok megteremtése volt. A Klement Gottwald által vezetett csoport Moszkvában hozta létre a CSKP külföldi vezetését. 1939. március 15-e után ezres tömegekben hagyták el az ország területét csehek, szlovákok, ruszin, magyar és német antifasiszták. Az emigráció fő iránya Nyugat-Európa, s elsősorban Franciaország lett. A polgári emigráció kezdetben Lengyelországba irányult. Gottwaldék a kommunistáknak nem javasolták a Lengyelországba való összponto- sulást, főleg azért, mert az ottani csehszlovák csoport vezetését a reakciós Prchala tábornok ragadta meg. Ennek a katonai csoportnak a reakciós tevékenysége később a polgári demokratikus emigrációt is arra késztette, hogy inkább Nyugaton próbálkozzék sorainak rendezésével. Franciaországban a csehszlovák kommunisták számára kedvezőbb helyzet alakult ki annál is inkább, hogy hagyományosan jó kapcsolataik voltak a francia kommunistákkal. Emellett soraikat megerősíthették a cseh, a szlovák és a magyar interbrigadistákkal is, akik a spanyol polgárháborúban való részvétel után Franciaországba vonultak vissza. A CSKP moszkvai vezetése a Komintern javaslatára úgy döntött, hogy a külföldi párttevékenység irányítására Párizsban hozza létre a párt titkárságát. Erre 1939 májusában került sor. A titkárság munkájának beindításában részt vett Jan őverma, Viliam Őiroky, Bruno Közler és később Vladimír Clementis is. A szerv fő feladatai közé tartozott, hogy kialakítsa a pártkapcsolatokat a nemzetközi antifasiszta mozgalommal és hogy töltse be az összekötő szerepét a moszkvai vezetés és a hazai ellenálló kommunista mozgalom között. 1939 júniusában, miután a párt fő szervei kialakultak, sor került a CSKP külföldi tevékenységét megfogalmazó irányelvek kidolgozására. Ebben a moszkvai vezetésnek jelentős segítséget nyújtott a Komintern Végrehajtó Bizottsága, amely a CSKP tevékenységével kapcsolatban 1939. június 14-én határozatot fogadott el. A dokumentum, amelynek címe „A csehszlovákiai új helyzet és a párt feladatai“, igen jelentős, stratégiai értékű feladatokat tartalmaz. Megszabásukat erőteljesen befolyásolta a létrejöttekor fennálló nemzetközi helyzet és nemzetközi viszonyok még kiforratlan volta. Azaz: megszületésekor még nem tört ki a második világháború, még nem jött létre a nemzetközi antifasiszta koalíció, Csehszlovákia esetleges újrateremtéséről a nyugati nagyhatalmak véglegesen lemondtak, s még nem volt aláírva a német -szovjet megnemtámadási szerződés (1939 augusztusa), amely nem kis kavarodást okozott nemcsak a nemzetközi politikában, hanem a nemzetközi kommunista mozgalomban is. A párt külföldi tevékenységét megfogalmazó irányelvek közül a legfontosabbak a következők voltak: A párt történelmi küldetésének vallja, hogy Csehszlovákia leigázott népeit kivezesse a hitleri elnyomás alól és felszabadítsa azokat. Továbbá, hogy kivívja a csehszlovák függetlenség megújítását. Az okkupá- ció által felszámolt Csehszlovákia területén a párt szervezze meg a nemzeti felszabadító mozgalmat, s ugyanúgy bontakoztassa ki a nemzeti felszabadítás szellemében a külföldi politikai munkát is... A párt feladata, hogy összekapcsolja a csehszlovák nemzeti felszabadító harcot a fasizmus ellen vívott nemzetközi küzdelemmel és hogy a csehszlovák függetlenség gondolatát a nemzetközi antifasiszta harc legfőbb céljai közé emelje. Az irányelvekben a párt gondolt a munkásosztály vezető szerepének politikai biztosítására is a nemzeti felszabadító harcban. Felhívta tehát a külföldön dolgozó kommunistákat, hogy vegyék fel a kapcsolatot a többi - polgári politikai - csoportokkal, hogy törekedjenek a külföldi ellenállás egyesítésére, s annak vezetésére, „biztosítva így a munkásosztály és a dolgozók tömegeinek vezető szerepét nemcsak a hazai, hanem a külföldi ellenállásban is“. A pártvezetés által megfogalmazott irányelvek jellemezték a csehszlovák emigráció egyes csoportjait és megállapították, hogy a kommunisták álláspontja több elvi politikai kérdésben ütközik a polgári csoportokéval. A polgári emigráció kezdetben abban ringatta magát, hogy majd megismétlődnek az 1914 -1918-as háború tapasztalatai ós Csehszlovákia sorsát szoros összefüggésbe állította a nyugati hatalmak érdekeivel. A kommunisták azonban az adott történelmi helyzet felismeréséből indultak ki, hogy létrejött a Szovjetunió, amely Európa sorsának döntő tényezőjévé vált. „A fasiszta, reakciós és imperialista erők elleni harcban az elnyomott nemzetek a Szovjetunió mögé sorakoznak fel - hangsúlyozta a dokumentum - s az ő vezetése alatt fogják kivívni szabadságukat, teljes függetlenségüket, egyenjogúságukat, hogy új rendet hozzanak létre Európában és főleg Közép-Euró- pában“. A kommunista párt egyértelműen kimondta, hogy az ellenállás, a nemzeti felszabadító mozgalom tűzvo- nala hazai földön van és a külföldi tevékenység a hazai ellenállás szükségleteihez alkalmazkodva csak a segítő szerepét játssza Mivel a legfőbb ellenség a hitleri fasizmus volt, annak leverését elsősorban a hazai lakosság aktív ellenállása segíthette elő. Ezt a fajta ellenállást kellett kifejleszteni, megadva hozzá külföldről a politikai, anyagi, szervezési, erkölcsi és katonai segítséget. A legfőbb szervező munka azonban a hazai földön harcoló kommunistákat várta. A párt már 1939-ben fölvetette a felszabadult államban végrehajtandó mélyreható politikai változások szükségességét. A hitleri rabságból felszabadított országot „új szellemben kell vezetni, hogy az a nép teljes szabadságának, a valódi demokráciának és a szociális értelemben is vett legkövetkezetesebb haladásnak az államává“ váljék. A CSKP elismerte a szlovák nemzeti identitást is. A fentemlített forradalmi változások megvalósítását pedig abban az esetben látta lehetségesnek, ha a nemzeti felszabadító mozgalomban a munkásosztályé és a kommunista párté lesz a vezető szerep. Az 50 évvel ezelőtt megfogalmazott irányelvek ezt feltételszerüen szabták meg. A vezető szerepet azonban az antifasiszta harc küzdőterein kellett kivívni. Közben az irányelvek kiegészültek, kiteljesedtek. Fél évszázad távlatából a kezdet és a végkifejlet úgy rajzolódik ki, hogy értékeljük a valósággá válás bonyolultságát is. (konrád)
