Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-12 / 136. szám, hétfő
Lehetőség a társadalmi folyamatok reális értékelésére Mihail Gorbacsov zárszava a népi képviselők kongresszusán Kijelentette: aki a tanácskozás alatt, vagy közvetlenül utána szeretné levonni a végső következtetéseket, az túlzottan magabiztos lenne. Már csak azért is, mert sokan nem mondhatták el felszólalásukat, s azokat írásban átadják a titkárságnak. Tehát hatalmas mennyiségű anyagról van szó, s ezt alaposan és komolyan át kell tanulmányozni. Ennek ellenére bizonyos vagyok abban, hogy kongresszusunkkal a demokrácia, a nyíltság politikája, maga az átalakítás új szakaszba lépett. Kétségtelen, hogy mindenkinek megvan a saját véleménye a tanácskozásról, az itt elhangzottakról. Ez természetes is. De bizonyára egyetértenek velem abban, hogy az értékelések különbözősége ellenére kongresszusunkat a szovjet állam történelmének legjelentősebb eseményei közé sorolhatjuk. Mindannyian tanúi lehettünk annak, hogy szabad és nyílt véleménycsere folyt a társadalomban zajló folyamatokról, múltunkról, jelenünkről és jövönkról. Ez mindannyiunknak lehetőséget adott arra, hogy kialakítsuk véleményünket a reális helyzetről, sikereinkről és fogyatékosságainkról, s azok okairól. S éppen ebben a légkörben jut kifejezésre a vélemények pluralizmusának elve. Ez politikai rendszerünk nagy lehetőségeit bizonyítja. Azért tartottam szükségesnek hangsúlyozni ezt, mert vannak, akik ránk akarják erőltetni a konstruktív ellenzék és a politikai pluralizmus gondolatát. Úgy vélem, a kongresszus munkája meggyőzően tanúsítja: a szovjet politikai rendszerben, a demokratizálás és a nyíltság útján lehetséges a nézetek széles körű konfrontációja. Továbbra is a demokratizálás, a nyílt politika és a forradalmi változások mélyítésének útján kell haladnunk a néphatalom felé. Mihail Gorbacsov beszédének további részében hangsúlyozta, hogy mélyreható módon elemezni kell a kongresszuson elhangzott bíráló megjegyzéseket és javaslatokat. Minden fordulatot jelentő időszak megkívánja az új, el nem koptatott megoldások keresését, a fordulatot a gondolkodásban, a tudományban és a gyakorlatban. Elhangzottak olyan nézetek is, melyek szerint a kongresszuson túl sokat beszéltünk a megoldatlan gondokról, de kevés volt a konkrét javaslat. Ezt a kongresszushoz érkezett táviratokból is kiéreztem, amelyek szerint túl sok volt a központ címére intézett bírálat és kevés az önkritika. Megalkuvás nélkül beszéltek a képviselők arról, nem lehet szó semmilyen átalakításról, ha nem történnek lényeges változások a termelésben és a fogyasztásban, ha az üzletekben nem lesz elég élelmiszer és más árucikk, ha nem javul a lakáshelyzet, a nyugdíjbiztosítás, az egészségügy, a szolgáltatások színvonala stb. Véleményem szerint a felszólalások arra összpontosítottak, ami jelenleg társadalmunkat leginkább nyugtalanítja. Úgy gondolom, a létfontosságú kérdésekről folytatott vita megerősíti azt a bizonyosságot, hogy a legsürgetőbb problémákat a közeljövőben meg lehet oldani. Miért beszélek erről? E kérdésekben alapvető ellentmondásokat lényegében nem fedeztem fel. Tulajdonképpen hasonló témák merültek fel, amelyek már régóta a nyilvánosság figyelmének középpontjában állnak. De voltak különbségek a hozzáállásokban, főleg ami a kormány és a képviselők által javasolt intézkedések radikalizmusának mértékét illeti. S ezek a különbségek sok esetben lényegesek voltak, komoly elemzést és értekelést kívánnak. Folytatni kell a munkát a gazdaság egészségesebbé tételével összefüggő halaszthatatlan intézkedések programjának előkészítésén. Ezzel foglalkoznia kell a Legfelsőbb Tanácsnak, s a kormánynak is, a tudósok, közgazdászok és gyakorlati szakemberek részvételével. A szovjet államfő beszédének további részében leszögezte: nem érjük el a kitűzött célokat, ha nem hajtjuk végre a szocialista tulajdonviszonyok átalakítását Arra van szükség, hogy az egyén, a dolgozókollektíva valóban gazdának érezze magát a termelésben. E nélkül nem érünk el semmit, nem lesz hatásuk a strukturális intézkedéseknek és az irányítás átalakításának sem. De ha egészséges szelek kezdenek fújni az emberek, a kollektívák gazdasági tevékenységében, akkor a helyzet alapjaiban megváltozik. Ez mély meggyőződésem. Támogatom azt itt elhangzott gondolatokat az állami tulajdon valóban össznépi jellegének feltámasztásáról, e tulajdon összekapcsolásáról az emberrel és a kollektívával, mégpedig a szocialista bérleti viszonyokon keresztül. A kérdés így hangzik: a társadalom marad az össznépi vagyon tulajdonosa, annak döntő részét a különböző bérleti viszonyokon keresztül a kollektívák és egyének rendelkezésére bocsátja, amelyek, illetve akik magukra vállalnak minden felelősséget annak használatáért, bizonyos gazdasági kötelezettségeik vannak az állammal szemben, önállóan gazdálkodnak, egyrészt a saját számlájukra, másrészt hitelek segítségével. Gazdálkodásuk eredményei alapján nyereséget hoznak létre, s önálló árutermelőkként lépnek fel a szocialista piacon. Ilyen megközelítés mellett eltűnnek a lényeges különbségek az össznépi és a szövetkezeti vállalatok között, bár természetes, hogy a gazdálkodásnak ezek a formái különbözőek lehetnek és lesznek is. Ezt követően a szónok a szocialista piac problémáival foglalkozott: Határozottan a piac pártján vagyok, de nem lehet egyetérteni azokkal, akik szerint mindent a piacnak kell szabályoznia. Meggyőződésem, a piac szerepének olyan értelmezését, hogy az minden problémát automatikusan megold, a jelenlegi tőkés gazdálkodási rendszer sem fogadja el. Ez ugyanis még nagyobb feszültséget keltene a társadalomban, s felszabadítaná az inflációs folyamatokat. Fejleszteni kell a szocialista piacot, ugyanakkor megtartani a tervszerű szabályozást, a gazdasági ösztönzőket, s szabályozni az alapvető termelési kollektívák maximális gazdasági önállóságát. Az átalakítás, a gazdasági reform szempontjából döntő fontosságú a pénzügyek javítása. Támogatom a kormány javaslatait, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy alaposan tanulmányozza át azokat a gondolatokat, amelyeket a képviselők itt kifejtettek. A mezőgazdasági politikáról szólva Gorbacsov kijelentette: Már régóta beszélünk arról, hogy a vidék megújítása, a mezögazdaságí-ipari komplexum átalakítása magasan fejlett gazdasági szektorrá, amely képes biztosítani országunk számára minden szükségeset, az egész nép ügye. Ennek ellenére még mindig magára hagyjuk a vidéki lakosságot, hogy egyedül nézzen szembe számos problémával. Meggyőződésem, a márciusi KB-ülés helyes utat választott. A gazdasági viszonyok átalakításával a kolhozokat és szovhozokat, minden mezőgazdasági dolgozót meg kell szabadítani mindattól, ami gúzsba köti őket, s teljes önállóságot kell nekik adni. Az embereknek a lehető legrövidebb időn belül tapasztalniuk kellene, hogy létfeltételeik megváltoztak, és bizonyosságot kellene kapniuk arról, hogy a falusi életnek megbízható távlatai vannak. Nyilvánvaló, hogy a kongresszus egyetlen kérdéssel sem foglalkozott olyan részletesen, mint a nemzetiségi viszonyokkal. Tanácskozásunk ideje alatt is számos nyugtalanító pillanatot éltünk át. Sok dolog aggaszt bennünket e téren. De ezeket a problémákat átfogóan, bátran, ugyanakkor taktikusan és megfontoltan kell kezelni, s nem szabad belenyugodni egyes csoportok olyan kísérleteibe, hogy a nemzetiségi kérdést bűnös módszerekkel próbálják megoldani, figyelmen kívül hagyva az erkölcsöt, a törvényeket s esetenként az anarchia eszközeit alkalmazzák. A Legfelsőbb Tanács elnökeként kérem önöket, s országunk minden állampolgárát: tanúsítsunk bölcsességet, felelősségtudatot, mérsékletességet, körültekintést e nagyon fontos kérdésekben. Ne engedjük meg, hogy a pillanatnyi szenvedélyek győzzenek a nemzeteink, gyermekeink, unokáink, dédunokáink jövőjéről való gondoskodás felett. Sok szó esett a köztársaságok és a központ viszonyáról. Véleményem szerint két dologban egyeztek a nézetek. Először: létfontosságú a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetségének, mint soknemzetiségű államnak az erősítése, amelynek keretében biztosított minden nemzet szabad fejlődése. Másodszor: reális tartalmat kell adni a szovjet föderációnak, biztosítani a szövetségi köztársaságok szuverenitását, az autonómiák széles körű önállóságát, az egyenlő emberi jogokat nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Gorbacsov szólt arról, hogy a vitában sürgetően merült fel a jogrend és a fegyelem kérdése. Az átalakítás és a demokrácia elképzelhetetlen fegyelem, önfegyelem, felelősségtudat nélkül. Az utóbbi években nem egy megrázó tragédia történt, amelyek nem kevés emberi életet követeltek. Ezek okait abban kell keresni, hogy egyesek felelőtlenek voltak, bűnös módon elhanyagolták kötelességüket. Így volt ez Csernobilben, a Nahimov Admirális esetében, Szverdlovszkban, s a legutóbbi uráli vasúti katasztrófa esetében. Ezek csak a legkirívóbb esetek, de hány más olyan történt, amelyeket már meg is szoktunk? A továbbiakban Gorbacsov kijelentette: elfogadja a neki, valamint a politikai vezetésnek címzett bírálatokat azért, hogy a reformok megvalósításában lassú volt az előrehaladás. - Sokmíndenben késlekedtünk - mondotta - s ez komoly hatással volt a változások folyamatára. Véleményem szerint kevesebb lenne a hiba és a fogyatékosság, ha a Központi Bizottság igényesebb lett volna, mind a pártkongresszus, mind a 19. országos pártértekezlet határozatainak teljesítése során. Ugyancsak érvényes ez a Szovjetunió kormányára is. Ma már mindannyian jobban tudatosítjuk, hogy az átalakítás hosszú távú folyamat. Történelmi átmeneti időszaknak tekinthető ez a szocializmus fejlődésében. Ismét hangsúlyozni kell: ellenezzük az egyes fejlődési szakaszok átugrását, a realitásoktól való elszakadást. A szónok itt ismét kitért arra, hogy mindkét szélsőség, vagyis a konzervativizmus és a baloldaliság végeredményben megegyezik. - Ha e kettő közül bármelyiket is a politikai tevékenység alapjává tesszük, az eredmény csak egy lehet: helyrehozhatatlan hibák az átalakításban. Az energikus, s ugyanakkor megfontolt realista politika híve vagyok - mondta Mihail Gorbacsov, hangsúlyozva: - Az SZKP ezt anélkül javasolja, hogy igényt tartana a tévedhetetlenségre és az abszolút igazságra. Ellenkezőleg, az egész társadalmat, minden intellektuális erőt felszólít ennek gazdagítására. Az átalakítás nem állt és nem fog a bírálaton kívül állni, ezért ez is hozzátartozik az átalakításhoz. Sok éles bírálat hangzott el a tanácskozáson az apparátus címére. Nem védelmezem a bürokráciát, a túlburjánzott adminisztrációt, a hanyag és hozzá nem értő dolgozókat, sőt, úgy vélem, hogy nem harcolunk kellő következetességgel a bürokrácia ellen, s lassan oldjuk meg azokat a káderkérdéseket, amelyeket az átalakítás diktál. De meggyőződésem, hogy az adminisztratív-utasításos rendszer felszámolását nem lehet az apparátus elleni harccal azonosítani. Nem lesz sikeres a bürokrácia felszámolása, ha csak az apparátus elleni kampányra korlátozzuk a figyelmet. Jól képzett, hozzáértő irányító apparátus - mind a központban, mind helyi szinteken - nélkül nem érhetünk el jó dolgokat. És azok, akik az apparátust mint olyat bírálják, lényegében maguk szeretnének egy újabb apparátusba belépni. Ebben nincs semmi meglepő. Mondjuk tehát azt, hogy új apparátusra van szükségünk. És ezzel egyetértek. S még egy kérdésről, amely mindany- nyiunkat aggaszt, így engem is. Történelmi okokból, s tekintettel a súlyos tapasztalatokra, különösen érzékenyek vagyunk arra, hogy nem összpontosul-e túlzottan a hatalom egy ember kezében. Ez ezen a kongresszuson is elhangzott. Kommunistaként kategorikusan elutasítom azokat a jelzéseket, amelyek itt - ha nem is túl hangosan - de elhangzottak, hogy állítólag minden hatalmat a saját kezemben akarok összpontosítani. Ez ellenkezik világnézetemmel, természetemmel is. Állítólag ez volt az oka annak, hogy az áprilisi plénumülésen nem történt éles fordulat az új politika felé, állítólag ezért nem kezdte el a párt és a nép a demokratizálással, a nyílt politikával társadalmunk megtisztításával és megújulásával kapcsolatos nehéz munkát. Számomra, mint főtitkár és a Legfelsőbb Tanács elnöke számára nincs más politika, mint az átalakítás, a demokratizálás, a nyilvános tájékoztatás, s ismét elmondhatom a kongresszus, a dolgozók, az egész nép előtt, hogy rendíthetetlenül e politika odaadó híve vagyok, mivel csak ennek alapján konszolidálódhat és léphet előre a társadalom. Ebben látom életem és munkám értelmét. Gorbacsov végezetül visszautasította a párt ellen irányuló támadásokat és szólt arról, hogy a tanácskozáson a központi bizottságot és a politikai bizottságot érintő nyugtalanító nézetek is voltak. Hangsúlyozta: a központi bizottság véleménye ugyanaz, mint a politikai bizottságé. - Biztosíthatom önöket, hogy semmilyen visz- szahúzó irányba történő fordulat veszélye nem létezik. Ezt egyértelműen kijelenthetem önöknek. Hagyjunk fel a különböző híresztelésekkel; itt, a legfelsőbb hatalmi szervben nem kellene figyelmet szentelni a különböző szóbeszédeknek. Bonyolult helyzetben vagyunk, de nem sötét és kilátástalan helyzetben. Nem vagyunk olyan kilátástalan helyzetben, ahogy az e teremben jelenlévők közül egyeseknek tűnik. RAJTOL A NŐI KOSÁRLABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG Lehetséges az éremszeizés? Nyolc csapat kezdi meg csatáját kedden a XXII. női kosárlabda Európa- bajnokságon, köztük a csehszlovák és a magyar válogatott. A kontinensvetélkedők történetében első ízben lesz ilyen kis számú a finálé, a Nemzetközi Koslárlabda Szövetség (FIBA) 1986-ban úgy döntött: a nagy érdeklődésre való tekintettel, háromlépcsős selejtezőt ír ki, s csak az élvonal nyer rajtjogot az Eb döntőjében. Az európai kosárlabdasport jelenlegi helyzetére is rányomja bélyegét, hogy olimpia utáni évet írunk. A szöuli tornán részt vett csapatok zöme átépült, megfia- taladott, a változás nem ment zökkenő- mentesen, s az is eltart egy ideig, amíg az új játékosok kellő tapasztalatra, rutinra tesznek szert a nemzetközi színtéren. A hírek szerint legérzékenyebben érinti a váltás a jugoszlávokat és az olaszokat. Boriszlav Sztankovics, a FIBA jugoszláv főtitkára nyilatkozta nemrégiben: „Muja- novics és Dornik, a két legjobb center hiányában megfosztottuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy elsó ízben megszerezzük az aranyérmet.“ Szavait, persze, némi fenntartással kell fogadnunk, a pláviktól a kulcsemberek távollétében sem árt tartani. S ugyanez vonatkozik az olaszokra is, akik a kitűnő Pollini nélkül állnak ki. Szinte minden szakember véleménye megegyezik abban, hogy a várnai kontinensbajnokság toronyesélyese a szovjet válogatott. Jevgenyij Gomelszkij gárdája nemrégiben nálunk is bemutatkozott a 2d'ár nad Sázavou-i nemzetközi tornán, s akkor már leszögeztük, igen jó fényben mutatkozott be. A szbornaja felvonultatta a mondern kosárlabdázás gazdag kelléktárát, s amennyiben formaidőzítése jó, a bolgár tengerparton várhatóan nem szakad meg a sokéves hagyomány, a szovjet együttes megőrzi elsőségét kontinensünkön. Annál nagyobb harc várható a dobogó másik két fokáért, sőt a negyedik és ötödik helyért, hiszen a várnai Eb első öt helyezettje rajtjogot nyer a jövő évi Kuala Lumpur-i világbajnokságra. A csehszlovák szakvezetés az éremesélyesek sorában emlegeti a hazai gárdát is; legnagyobb ellenfelei közé sorolja a bolgárokat és a jugoszlávokat, s természetesen a két évvel ezelőtti cadizi rendezvény bronzérmesét, a kitűnő Németh Ágnest és Boksái Zsuzsát felvonultató magyar válogatottat, de nem szabad megfeledkezni a csehszlovákok mögött akkor 5. helyen végzett olaszokról sem. Sok-sok problémával küzdött az Euró- pa-bajnoki felkészülés során a csehszlovák kollektíva. Sérülésekkel, betegséggel bajlódtak a kosarasok, így Miroslav Vondfiéka együttese egyetlen tornán sem léphetett pályára teljes összetételben. Biztató jel, hogy az elutazás előtt jugoszlávok elleni mérközéssorozat utolsó találkozóján végre rendeződtek a sorok, s a teljesítmény, a mutatott játék, a 2:1 -es győzelmi arány is a javuló forma mellett szól. Az 1986-os vb-szereplés, a cadizi Eb 4. helye, az olimpiai tornán való részvétel mind arról tanúskodik, hogy a csehszlovák női kosárlabdasport mindenképpen előkelő helyen áll, s a csapat- vezetés és a sportág vezérkara erre alapozza a célkitűzést: érmet vár a lányoktól. Hogy ez reális elvárás-e, az egy hét elteltével kiderül. Az pedig még hamarabb, vajon szerencsés volt-e a csoportküzdelmek sorsolása; egyesek szerint ugyanis jó dolog, hogy Csehszlovákia épp a Szovjetunió ellen kezd, szerdán Hollandiával, csütörtökön pedig Olaszországgal találkozik. (A másik csoportban Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária és Francia- ország játszik.) A legutóbbi Európa-bajnokság után a szaklapok elégedetten állapították meg: a cadizi rendezvény színvonala minden eddigiét felülmúlta, Európa megmutatta a világnak, hogy földrészünkön is tudnak vonzó kosárlabdát játszani. Azóta két év telt el, közben volt egy olimpia, amelynek befejeztével több európai országban is őrségváltás zajlott. Hogy ez mennyiben befolyásolta a sportág színvonalát, arra a várnai vetélkedő ad majd feleletet. URBÁN KLÁRA Svec sikere Volgográdban (ŐSTK) - Szép sikert ért el a csehszlovák Jirí évec a volgográdi nemzetközi versenyen. Szombaton megnyerte az egyik fő számot, a 3000 m-es akadályfutást. Ideje 8:31,10 p. A 10 000 méteres futást az etióp Hadji nyerte 28:42,42 p- cel. A kalapácsvetésben a szovjet Asz- tapkovics a világ idei legjobbjával, 82,48- cal győzött. A versenyen 16 ország közel 700 atlétája rajtolt. A szombati számokat követően tegnap az IAAF Nagydíj-soro- zatba számitó versenyt bonyolították le. A szombati eredményekből - nők, 200 m: Kovtunova 23,04 (az előfutamban 22,69), gerely: Sikolenkova 64,96, 100m gát: Narozsilenkova 12,95. Férfiak - 100 m: Grosev 10,38 (az előfutamban Razín 10,18), 800 m: Sztarodubcev 1:47,23, 400 m gát: Budko 49,43, magasugrás: Avgyejenko 225, hármasugrás: Muszijenko (szovjetek) 17,38. A madridi nemzetközi verseny érdekesebb eredményeiből - férfiak, 110 m gát: Jackson (angol) 13,44, kalapács: Gus- tavsson (svéd) 76,92, magasugrás: So- tomayor (kubai) 235, McKants (amerikai) 232, 1 "mérföld: Cheruiyot (kenyai) 3:56,43, 400 m gát: Schmit (NSZK-beli) 48,91, Dia Ba (szenegáli) 49,34, 3000 m: Ondieki (kenyai) 7:44,51, diszkosz: Delis (kubai) 65,00, 400 m: Valmon (amerikai) 45,21, távol: Jefferson (kubai) 820. Nők - 400 m: Quirot (kubai) 50,77, 800 m: Colovics (jugoszláv) 1:59,28. A vártnál gyengébben szerepelt a helsinki versenyen a női magasugrás világcsúcstartója, a bolgár Kosztadinova, aki 184 cm-rel csak a harmadik helyet tudta megszerezni. A szovjet Golodnova győzött a jugoszláv Petrovics előtt, mindketten 192 cm-t teljesítettek. Férfiak: 1. Sjöberg (svéd), 2. Howard (amerikai) mindkettő 229. Két nem hivatalos világcsúcs született az NSZK-beli Hildesheimben rendezett nemzetközi gyaloglóversenyen. A nőknél 5 km-en az ausztrál Saxby 22:25,00 perces idővel 9 mp-cel megjavította az általa tartott rekordot, a férfiaknál 10 km- en a szovjet Kazlauskas 38:34 perccel győzött és 15 mp-cel túlszárnyalta Jozef Pribilinec eddigi legjobb idejét. A Los Angeles-i viadalon több kiváló eredmény látott napvilágot. A 110 m-es gátfutásban Foster 13,19 mp-cel győzött az olimpiai bajnok Kingdom (13,28) előtt. 400 m: Rowe 44,83, súly: Barnes 21,61, távol: Myricks 838, Powell 827, rúdugrás: Tarpenning 570, Bell 565. Nők - 100 m: Sowell 11,10, 400 m: Joyner- Kersee 55,3 (kézi időmérés), magas: Wohlschlag 194, Ritter 189, 100 m gát: McKenzie 12,91, Joyner-Kersee 13,14. Jénában az NDK junior atlétáinak válogató versenyén Karén Forkel a női gerelyhajításban 69,72 m-rel a világ idei legjobbját érte el. További eredmények - lányok, 400 m: Bruhns 52,97, magas: Balek 194. Fiúk, távol: Müller 772, rúd: Klaus 520, gerely: Mayer 73,94. Kynclová és Sykora (ŐSTK) - Trencínben a város utcáin rendezett versennyel tegnap véget ért a 29. nemzetközi kerékpáros hét, melyen az idén először nők is rajtoltak. Az összetettben a válogatott Kynclová és Sykora szerezte meg a győzelmet. Tegnap a nők 2200 m hosszú körpályán versenyeztek. A legeredményesebbnek Kynclová bizonyult, aki sorra nyerte a részhajrákat és így megérdemelten végzett az összetett verseny élén. A férfiak ugyanezen a pályán mérték össze erejüket, a kiírás értelmében 100 percen át. A brnói Dukla színeiben rajtoló Sykora 15 pontos előnnyel kezdte az utolsó napi versenyt és így csak előnye tartására törekedett. Tegnap a hatodik helyen végzett, és ez elég volt ahhoz, hogy az összetettben megszerezze az elsőséget. Szombaton a férfiak 211 km hosszú távot teljesítettek. A rajt és a cél is Dubni- cában volt. A nők 71 km-es távon kerekeztek. A nagy esélyes Kynclovának ezúttal nehéz dolga volt, mivel a hajrában alaposan megszorította öt a Poprad színeiben versenyző Orvos Éva. Mindketten csaknem öt perccel a főboly előtt érkeztek célba. A harmadik helyen Pácz Ildikó végzett. A férfiaknál Fiala 30 km-rel a cél előtt elhúzott a többiektől és szökési kísérlete sikeresnek bizonyult. Eredmények - szombat, nők: 1. Kynclová, 2.-Orvos mindkettő 2:05:43, 3. Pácz 2:10:35 óra. Férfiak: 1. Fiala 5:27:24, 2. Rein (Leipzig), 3. Sykora mind 5:27:24 óra. Vasárnap - nők: 1. Kynclová, 2. Koto- va (Tula), 3. Sitárová (Presov) 14 pont. Férfiak: 1. Breska 27, 2. Lipták, 3. Ko- necny 19-19 p. összetett verseny - nők: 1 Kynclová, 2 Orvos, 3. Pácz. Férfiak: 1. Sykora, 2. Breska, 3. Vedernyikov (Slusovice). ÚJ SZ 6 1989. VI (ŐSTK) - Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke pénteken, a népi képviselők kongresszusának utolsó napján záróbeszédet mondott.
