Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 , 1989. VI. 1. Az építőipar műszaki politikája 2005-ig Kulcsszerepben az innováció Ml KELLENE A VILÁGSZÍNVONAL ELÉRÉSÉHEZ? • UTÓLAGOS HŐSZIGETELÉSSEL AZ ENERGIATAKARÉKOSSÁGÉRT • MITŐL (NEM) „RUGALMAS“ EGY ÚJ ÉPÜLET- SZERKEZETI RENDSZER? • TÖBB LESZ AZ ACÉLSZERKEZET(?) • AZ ÉPÍTŐANYAG­GYÁRTÁS CÉLKITŰZÉSEI Az új igények tükrében Még előttünk a nyár, aligha gondol valaki az őszre. Kivéve a pártalap­szervezetek tisztségviselőit. A pártbizottságok ugyanis már az évzáró taggyűlések előkészítésére összpontosítják figyelmüket. Az alapos előkészítés fontos részét jelentik ugyanis a párttagokkal és tagjelöltek­kel most folytatott beszélgetések. Ahol az eszmecserék jelentőségét nem becsülik alá, ott olyan észrevételek és javaslatok sokasága ősszegeződhet, amelyek alapul szolgálhatnak az évzáró taggyűlés beszámolójának elkészítéséhez. Kielégíteni a társadalom építő­iparral szemben támasztott minősé­gi igényeit. Talán így lehetne legrö­videbben összefoglalni az SZSZK Fejlesztési és Építőipari Minisztériu­ma tudományos-műszaki fejlsztésre vonatkozó célkitűzéseit. E fontos népgazdasági ágazat további alaku­lása nagy mértékben fogja befolyá­solni mindnyájuknak, sőt a jövő nemzedékének is az életkörülmé­nyeit, környezetét és közérzetét. Vá­zoljuk hát - legalább nagy vonalak­ban, a teljesség igénye nélkül mire készülnek az építők, mit szeret­nének elérni az elkövetkező 15-20 évben. Először is javítani kell a hazai lakásviszonyokat, fokozni a környe­zetvédelmet, és szebbé tenni tele­püléseinket. Mindezt az ágazat to­vábbi iparosításával, anyag- és energiaszükségletének csökkenté­sével, a munka hatékonyságának fokozásával, az építőanyag-válasz­ték bővítésével, s általában az építő­ipari „késztermékek“ minőségi színvonalának emelésével. Vagyis a kutatási-fejlesztési munka hatéko­nyabb érvényesítésével az urba­nisztikában, az építőművészeiben, az építőipari termelés műszaki és technológiai fejlesztésében, az épí­tőanyag-gyártásban, a tipizálásban és a tervezői munkában. Lassan születő új - elsietett régi? Az építőipar vezetői a tudomá- nyos-műszaki fejlődést saját házuk táján a kis költségeket igénylő inno­vációk felé orientálják, amelyek a rendelkezésre álló termelési-mű- szaki alap intenzív kihasználásával minőségi javuláshoz vezetnének. Ám ha jobban szemügyre vesszük ezt az irányvonalat, vele kapcsola­tosan még a nem szakemberben is felmerül néhány kérdés. Az építők például úgy szeretnék korszerűsíteni a házgyárakat, hogy azokban a társadalmi igényeknek megfelelően lehetővé váljék az ún. rugalmas épületszerkezeti rend­szerhez szükséges épületelemek gyártása. Az új szerkezeti rendszert azért nevezik rugalmasnak, mert ál­tala egy háztípuson belül is lehető­ség nyílik a lakások alaprajzi elren­dezésének különböző megoldására. Más szóval majd nem a családok­nak kell a lakásokhoz igazodniuk, hanem fordítva, bizonyos mértékben az építők fogják, például a családta­gok számától függően kialakítani a belső teret. Az épületek küllemét pedig építőművészeti szempontból igényesebb, kis sorozatokban gyár­tott homlokzati és kiegészítő építő­elemekkel kívánjuk javítani, változa­tosabbá tenni. Nos, ha ezt valóban sikerül megvalósítanunk, akkor mindnyájunknak lesz oka örvendez­ni. Kár azonban, hogy ezek az új megoldások ez ideig várattak ma­gukra. Jelentős változást ígér a házak helyben betonozása, az ún. ipari monolit technológia szélesebb körű alkalmazása is. A komplex lakásépí­tés terén az egyetlen magasabb fo­kú innoválást a P-09-es számú álla­mi tudományos-műszaki program keretében előkészített épületszerke­zeti rendszer jelenti, amely mind lakó-, mind középületek építésére felhasználható, helyben gyártott és szerelt szerkezetes kivitelben egy­aránt. További előnye, hogy általa az egy lakás fűtésére felhasznált évi energiaszükséglet, a jelenlegi 9.3 MWó-ról 7,3 MWó-ra csökken, és könnyebbé válnak az épületek, hiszen alaprajzi paraméterük akár 7,2 méterre növelhető. Azonban a szóban forgó szerkezeti rendszer helyben betonozott változatának gyakorlati „vizsgáztatása“ csak 1993-ban kezdődik, Bratislavában. S hogy vajon miért kell még négy évet várni a tervrajzokon már létező, több szempontból előnyösnek ítélt szerkezeti rendszer alkalmazására? Erre a kérdésre csak a tárca vezetői adhatnának érdemleges választ. Ha az új szerkezeti rendszer csupán szerelt technológiával lenne kivite­lezhető, akkor érthető, hogy hosz- szabb időbe telik, amíg a házgyárak valamelyike átáll az újfajta építőele­mek gyártására. A helyben betono­zás esetén viszont az építőanyagon kívül csak a megfelelő zsaluzóele­mek hiánya okozhat problémát. Le­het, hogy ezek gyártásának előké­szítéséhez van szükség ilyen hosz- szú időre? Vagy talán adminisztratív akadályok hátráltatják? Népgazdasági szempontból az előbbi célkitűzéshez hasonlóan nagy jelentőségű lesz a már kész lakóépületek utólagos hőszigetelé­se, amellyel lakásonként évi 3,3­4.4 MWó energiát lehet májd megta­karítani. Az épületek ily módon való korszerűsítése már ez idő tájt is folyik országszerte, s az építőipar egyelőre ötévenként öt-tíz ezer la­kás utólagos hőszigetelésére képes. Ezek a munkálatok épületenként kö­rülbelül 25 ezer koronába kerülnek, és előnyös őket összekötni az álta­lános rekonstrukcióval. Csupa előny - mondhatnánk. Az ernber fejében mégis ott motoszkál egy kérdés: ugyan miért kellett több évtizednek eltelnie, amíg a szakemberek rájöt­tek, hogy az épületek elégtelen hő- szigetelése óriási energiaveszte­séget okoz az országnak? Ha pedig tudomásuk volt róla, akkor miért kel­lett mostanáig várnunk arra, hogy tegyenek is ellene valamit? Gondol­juk csak el, mennyi energiát, pénzt lehetett volna megtakarítani az el­múlt három évtized alatt a több tíze­zer lakásban! Minőség, gazdaságosság, környezetvédelem Mint korábban említettük, ahhoz, hogy az építőipar eleget tudjon tenni a társadalmi igényeknek, növelnie kell a munkatermelékenységet is. Az építőipari minisztérium vezetői sze­rint ezt többek között elősegítené az acélszerkezetek szélesebb körű al­kalmazása. Az építőipar Csehszlo­vákiában ugyanis alig feleannyi acélt használ fel, mint a fejlett országok­ban. Ipari és sportcsarnokokat, nagyraktárakat, de még középülete­ket is valóban gyakran építenek acélszerkezetekből a világ számos országában. Tehát bizonyára nálunk is célszerű lenne, ha az acél na­gyobb teret kapna az építőiparban. Ez azonban aligha az építőktől függ elsősorban. Ők nem egyszer még a közönséges betonacélnak is szű­kében vannak. Az építőanyag-gyártás jövőbeli célja a kereslet és a minőségi igé­nyek kielégítése. A technológiák fej­lesztésével azonban energiatakaré­kosságra és a környezetvédelem fo­kozására is törekedni kell. Az építő­ipar ezért csökkenteni kívánja a ce­mentgyártás energiaszükségletét, és fokozatosan más, például üveg-, cellulóz- és poli-propilén szállal kí­vánja helyettesíteni a rákkeltő, az­besztszálat. Fokozni fogják a tégla­gyártás automatizálásának ütemét, a kerámiaipar pedig tökéletesíteni szándékszik termékeinek felületki­képzését. A tervek szerint az eddiginél na­gyobb alkalmazási teret kapnak a hőhíd nélküli alumínium- és acél­ablakok, s általában több épület- szerkezet, díszítőelem készül a jö­vőben fémből. Ipari robotokkal első­sorban a műkő-, cement-, tégla- és kerámiatermék-gyártást segítik majd az elkövetkező években. Egyedül nem megy Az építőipar műszaki politikája te­hát sokrétű, és szem előtt tartja mind a társadalom igényeit, mind saját érdekeit. Céljainak elérése azonban nem csupán az ágazat dolgozóinak munkájától függ. Ahhoz ugyanis, hogy a hazai építőipar legalább megközelítse a világszínvonalat, először megfelelő feltételekre van szüksége. Megteremtésük elképzel­hetetlen a termelési-műszaki bázis korszerűsítése, rekonstrukciója nél­kül, ami viszont lehetetlen a népgaz­daság többi ágazatának hathatós segítsége nélkül. Legfőképpen azért, mert az építőipari „végtermé­kek“, pl. a lakó-, köz- és ipari épüle­tek szebbé tételéhez, minősége ja­vításához új, az eddiginél korsze­rűbb, tetszetősebb épületelemekre, jobb szigetelőanyagokra, tetőszer- kezetekre, asztalostermékekre van szükség. A szlovákiai építőipar je­lenleg nem kevesebb, mint 78 ter­méket, illetve építőanyagot igényel hiába hét más népgazdasági ága­zattól. Ezt az építkezéseken dolgozó kétkezi munkások és maguk a beru­házók tanúsíthatják leginkább. BARANYAI LAJOS A Milex állami vállalat nagyme­gyeri (Calovo) üzemében az alap­szervezet 45 tagot és három tagje­löltet tömörít. Amikor a személyes beszélgetések mellett döntöttek, ab­ból indultak ki, még a kisebb közös­ségben is előfordulhat, hogy egye­sek munkáját kevésbé elemzik, te­hát ha alaposan meg akarják ismer­ni minden ember véleményét, mun­káját, akkor személyesen el kell be­szélgetniük mindenkivel.- Az elmúlt év júliusától állami vállalat vagyunk. Az eltelt időszak­ban az önellátás és az önfinanszíro­zás igényével összhangban külön­böző fórumokon, párttaggyűlése­ken, a pártcsoportok tanácsozásaín és a termelési értekezleteken is többször és részletesen megvitattuk a követelményeket. Mindenki tudja, mert mindenkinek megmagyaráztuk, hogy az állami vállalatban két lénye­ges mutató van. A saját termelési érték és a tiszta haszon. Ezek függ­vénye a béralap és a fejlesztési lehetőség, ami viszont ismét vissza­hat a termelésre és a nyereségre. Azt is megvitattuk, hogy a kollektí­vák tagjai közösen és egyénenként mit tehetnek a gazdálkodás javítá­sáért. A beszélgetéseken elsősor­ban gazdasági propagandánk gya­korlati értékét mérjük fel. Az új igé­nyek tükrében elemezzük, ki hogyan látja a helyzetet, mennyire értékeli a saját és kollégái helytállását, mi a véleménye az üzem és a termelés irányításáért felelős gazdasági ve­zetők munkájáról - mondta Bankó Gyula mérnök, a pártalapszervezet elnöke. A beszélgetések lebonyolítására három csoportot alakítottak, három­három taggal. A csoportok tagjait úgy válogatták össze, hogy a párt­munkával kapcsolatos kérdések mellett a kimondottan termelési jel­legű problémákat is megvitathassák. Ezt az áprilisi taggyűlésen ismertet­ték a tagokkal. Elsősorban a véle­ménynyilvánítás fontosságát hang­súlyozták. Azt, hogy tárgyilagos és közvetlen eszmecserét akarnak, olyat, amelynek során mindenki nyíl­tan mondja el észrevételeit, problé­máit, még akkor is, ha azokkal a kol­légák munkáját vagy a vezetést bí­rálja. Hogy mindez ne csak elmélet maradjon, a példamutatás igényével négy taggal a pártgyúlés előtt foly­tatták le a beszélgetést. Olyanokkal, akik máskor is gyakran felszólalnak a vitában, elmondják nézeteiket, s ha kell, bírálnak. Az üzemben a beszélgetések fe­lét bonyolították le, amikor ottjár­tunk, így a pártelnök már a tapaszta­latokról is beszámolhatott:- Eddig egyénenként átlagosan fél óra jutott a beszélgetésre. Ez is azt bizonyítja, hogy az eszmecserék jelentőségét a párttagok megértet­ték. A gépszerelőkkel például rész­letesen megvitattuk a karbantartást és a javítást nehezítő problémákat és azok megoldásának lehetőségeit is. A munkafeladatok teljesítését mindannyian vállalták. Kivéve azo­kat a feladatokat, amelyeknek telje­sítése nemcsak a részlegen dolgozó kommunistáktól függ. Például hiába lennének hajlandók akár éjszaka is dolgozni, hogy géphiba miatt a lehe­tő legkisebb legyen a kiesés, ha nincs megfelelő pótalkatrész. Ugyanezt mondhatom a termelő- részlegeken dolgozó kommunisták­ról is. Akivel már beszélgettünk, mindenki vállalta a többletmunkát, és azt is elmondták, hogy munkatár­saik is hozzájuk hasonlóan gondol­kodnak. Ha kell, meghosszabbítják a műszakokat, hogy a felvásárolt tejet még aznap feldolgozhassák. Ugyanakkor azonban kellemetlenül érinti őket, hogy a vásárlók az ő munkájukat marasztalják el, ami­kor valamelyik keresett tejtermék hi­ányzik az üzletekből. Például olyan esetben is, amikor nincs csomagoló­anyag, ezért nem készíthetnek el valamilyen tejterméket. A beszélgetéseken a személyes pártfeladatok teljesítését is ellenőr­zik. Aki már teljesítette a feladatát, az új megbízatást kap. Az új felada­tok túlnyomó többsége a pártcso­portok tevékenységét az informá­ciók közvetítésével is bőviti. A párt­csoportok fentről lefelé, s fordítva is gyorsan és tárgyilagosan továb­bíthatják a feladatokat, javaslatokat és bíráló észrevételeket, s így a fel­merülő problémákat rugalmasabban oldhatják meg. A pártalapszervezet munkájában semmi sem lehet öncélú, így a soron lévő beszélgetések sem. Érdekelt tehát, hogy az eszmecseréken el­hangzott észrevételeket, javaslato­kat, kéréseket és bírálatokat miként kamatoztatják.- A pártbizottság az elhangzotta­kat megvitatja és levonja a tanulsá­gokat. Ha a javaslat olyan jellegű, akkor a megfelelő intézkedésről már a legközelebbi taggyűlésen tájékoz­tatjuk a tagságot. Azokkal a kommu­nistákkal, akiket a velük folytatott beszélgetés alapján passzívnak mi­nősítünk, még egyszer megbeszél­jük, hogy a jövőben mit várunk el tőlük. Az észrevételek többségét az évzáró taggyűlés beszámolójának elkészítésekor vesszük figyelembe. Kitérünk a felmerült problémákra és javaslatokat terjesztünk a tagság elé azok megoldására. A beszélgeté­sekkel így az évzáró tanácskozás tárgyszerűségét alapozzuk meg. EGRI FERENC TELNEK A SZÉNATÁROLÓK Vágfarkasdon (Vlcany) új tartósítási módszerrel kísérleteznek T akarmánybetakarítás. Ez az egyik leggyak­rabban használt szó mostanában a mező- gazdasági üzemekben, hiszen az állattenyésztés feladatainak sikeres teljesítését most alapozzák meg. Az első kaszálást néhol már befejezték, má­sutt még folynak a munkálatok. Az időjárás úgy tűnik, kegyeibe fogadta a mezőgazdászokat, az első kaszálás kedvező eredménnyel kecsegtet. A Galán­tai (Galanta) járás néhány szövetkezetében eziránt érdeklődtünk. Deákiban (Diakovce) Tonkó Pál, a szövetkezet elnöke elégedetten tájékoztatott:-Az idén 157 hektáron termesztünk lucernát. A kedvező időjárás következtében rendkívül gyor­san fejlődött, az első kaszálást jóval hamarabb el tudtuk kezdeni. Ha minden jól alakul, akkor rövide­sen a betakarítást is befejezzük. Minden erőnket a begyűjtésre összpontosítjuk, mivel szeretnénk a jó minőségű szénát, melynek átlaghozama 3,5-4 ton­na hektáronként, a lehető legkisebb veszteséggel betakarítani. Az emberek hajnali ötkor kezdik a munkát, 10-11 óra tájban azonban be kell hogy fejezzék, mert a száraz levelek ilyenkor már nagyon peregnek. A deáki szövetkezet a tejtermelésben évek óta a legjobbak közé tartozik a járásban. A zöldtakarmá­nyozás tejhozam-növelő hatásáról sokféle nézet uralkodik.- Az új farmunkon, ahol 435 tehenet tartunk, az idén korán kezdtük a zöldetetést. Annak ellenére, hogy egy hónapja már semmilyen erőtakarmányt nem adunk az állatoknak, a napi fejési átlag egy literrel emelkedett. Természetesen ügyelünk arra, hogy az állatok megfelelő minőségű zöldeleséget kapjanak. Mintgy 70 hektár zöld futószalagot létesí­tettünk. Vörösherét, perkót, bükkönyös búzás ro­zsot, valamint lóbabot vetettünk e célból. A perkót már levágtuk, helyébe silókukorica került. Csak a jó idő kitartson - fohászkodott az elnök. Utunk következő állomása a tesedikovói szövet­kezet. Michal Contos mérnököt, a szövetkezet agro- nómusát az irodájában találtam.- Kétszáznyolcvan hektáron termesztünk évelő takarmánynövényeket, százhatvanöt hektáron pe­dig silókukoricát - mondta. - Az első kaszálást a napokban fejezzük be. Ezidáig mintegy 300 tonna kiváló minőségű lucernaszéna került a nagykapaci­tású tárolóba. Az első kaszálásból mintegy 400 tonna széna begyűjtésével számolunk. Közvetlenül takarmányozásra zöldet csak kiegészítő gyanánt adagolunk. Az állatorvosi szolgálat javaslata alapján áttértünk a siló és a széna etetésére. Ezzel tejterme­lésünk színvonala állandósult. Az agronómus kíséretében határszemlére indul­tunk. Vicsápi Tibor az E-303-as önjáró kaszálógép vezetője dicsérte a gépet:- Reggel öttől dolgozunk, szinte megállás nélkül. Nagyon jól működik ez az NDK-gyártmányú gép, eddig még nem volt vele semmi probléma. Rendfor­gató adatper is tartozik hozzá, így két műszakban üzemeltetjük. A gazdaság másik telepén levő nagykapacitású tárolóban 700-750 tonna széna elraktározására van lehetőség. Az odavezető út mentén az agronómus büszkén mutatta a 70 hektáros borsó-zab keverék­kel bevetett parcellát, melyre az öntözőberendezé­sek széles sugárban ontották a vizet. Néhány he­lyen már csaknem derékig ér a növényzet. A széna­tárolóhoz én/e rendfelszedőt vontató traktorok ha­ladtak el mellettünk, immár üresen. Az egyiket megállítottuk. Tanka István fürgén ugrott le a gépről:- Naponta 7-8 fuvart is megcsinálunk. Ma ez lesz az utolsó, mert már nagyon peregnek a levelek. Barci Istvánnal, Tmkóci Pállal, Bende Dániellel és Baji Gyulával azon igyekszünk, hogy minél előbb tető alá kerüljön az első termés - mondta, majd társai után indult. A tárolóban erős szénaillat fogadott. Darázs Imre, a tetőtér alatti síneken mozgó daru kezelője izzadtan jött le a lépcsőn;- Általában 50-60 tonna szénát hoznak be egy nap, ezt kell elraknom, de ilyentájt már borzasztó meleg van odafönn - törölte meg verejtékező hom­lokát.- Olyan meleg van, hogy a fácántojások biztosan kikelnének - tette hozzá Flaska Béla, aki két társá­val, Varga Sándorral és Csicsola Ferenccel a daru rakodója alá igazította a szénát.-Tavaly összesen 1250 tonna szénát sikerült betakarítanunk, az idén már 1650 tonnára lesz szükség. Az első kaszálás eredményei láttán, úgy tűnik, megbirkózunk a feladattal - nyugtázta a szö­vetkezet agronómusa. Elbúcsúztunk, s irány Vágfarkasd. Abban bíz­tunk, hogy a szénabegyűjtóket még kint érjük a ha­tárban, bár erre nem sok esélyünk volt. Az irodában Michal Félix mérnök, a szövetkezet alelnöke már a másnapi teendőket latolgatta munkatársaival.- Az idén érdekes kísérletbe fogtunk. Magyaror­szági tapasztalatok alapján a levágott lucernát azonnal Hesston gépekkel felbálázzuk, a bálákat pedig fóliával légmentesen letakarva tároljuk. Az idén 11 hektárról próbáljuk így tartósítani a takar­mányt. Ha beválik, jövőre nagyobb területen alkal­mazzuk ezt a módszert. Az eljárás rendkívül pontos munkaszervezést igényel, ugyanis 4-6 órán belül a bálákat légmentesen le kell takarni. Egyébként 533 hektáron termesztünk évelő takarmánynövé­nyeket, az első kaszálásból 168 hektárról szénát takarítunk be. A vízelvezető csatornák mentén a fü­vet is lekaszáljuk és begyüjtjük. Ezenkívül BS-os szárítónkban 150 tonna szárítmányt is készítünk. Az első kaszálásból 1300-1500 tonna szénával szá­molunk - tájékoztatott a szövetkezet alelnöke. Három különböző nagyságú, különböző körül­mények között és meggondolások alapján gazdál­kodó szövetkezetben jártunk. Mindháromban meg­állapíthattuk, hogy a takarmánybetakarítás első sza­kaszának nagy figyelmet szentelnek, így remélhető­leg nem lesznek gondjaik az állattenyésztés terv­szerű továbbfejlesztésével. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom