Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-29 / 151. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 >89. VI. 29. Összhangban a gazdaság és a környezetvédelem érdekeivel Kerekasztal-beszélgetés a Gabcíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer építésével foglalkozó szakemberekkel A Gabcíkovo-Nagymaros Dunai Vízlépcsőrendszer építése iránt az utóbbi időben megnövekedett a hazai és a külföldi lakosság érdeklő­dése. Különösen azt követve, hogy a magyar kormány ez év május 13-án két hónapra átmenetileg beszüntette a közös mű nagymarosi részén folyó munkálatokat. Ezzel az intézkedéssel kapcsolatban szá­mos levél érkezett a Rudé právo és a Pravda szerkesztőségébe, amelyek írói aggódásukat fejezik ki a nem kevés költséggel épülő mű további sorsáért. Számos kérdést is feltesznek, s habár tömegtájékoz­tató eszközeink az utóbbi időben gyakran foglalkoztak a vízlépcsőrend­szer építésével kapcsolatos kérdésekkel, a Rudé právo és a Pravda felkérte az ügyben járatos tudósokat és szakembereket, hogy egy kerekasztal-beszélgetés keretében válaszoljanak az olvasók leveleiben feltett kérdésekre. A beszélgetésen részt vett Vladi­mír Lokvenc mérnök, a szövetségi kormánynak és az SZSZK kormá­nyának a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építését és üze­meltetését irányító megbízottja, Ju­raj Hasko akadémikus, a bratislavai Talajtermékenységi Kutatási Köz­pont igazgatója, Ludvík Waniek le­velező tag, a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia anorganikus termé­szettudományi osztályának titkára, a CSSZTA prágai Geofizikai Intéze­tének vezető tudományos munka­társa, Pavel Gábriel mérnök, pro­fesszor, a tudományok doktora, a prágai Cseh Műszaki Főiskola épí­tészeti karának előadója, dr. Peter Danisovic mérnök, az építés főter­vezője, valamint Andrej Öurkovsky mérnök, mindketten a bratislavai Hydroconsult képviseletében, Karol Kosorin mérnök, a tudományok dok­tora, a Szlovák Tudományos Akadé­mia Geológiai Kutatási Központja Hidrológiai és Hidraulikai Intézeté­nek folyóvíz-hidraulikai osztályának vezetője, Andrej áoltész mérnök, kandidátus, a fenti intézet tudomá­nyos munkatársa, Oto Míáút mér­nök, kandidátus, a bratislavai Víz­gazdálkodási Kutatóintézet munka­társa, valamint Zdenék Hubácek mérnök, a CSSZTA Tájökológiai In­tézetének tudományos munkatársa. A beszélgetést Jaroslav Kojzar, a Rudé právo főszerkesztő-helyet­tese vezette. A levelekben feltett kérdések el­sősorban az érintett terület földren­gésektől való veszélyeztetettségére, a hullámtéri erdők további sorsára, a beruházás egyéb környezeti hatá­saira, valamint a magyarországi építkezések esetleges végleges le­állításából származó következmé­nyekre vonatkoztak. Az alábbiakban a beszélgetésen résztvevők vála­szait összefoglalva ismertetjük. A földrengésveszély Az olvasóknak igazuk van abban, hogy az ország egyik szeizmikusán aktív területéről van szó. A történe­lem elsősorban az 1763-as komáro­mi földrengést jegyezte fel. Ezt min­den jelentősebb építkezésnél figye­lembe kell venni, különösen egy ilyen hatalmas komplexum eseté­ben. A terület szeizmikus felmérését az akadémiai geofizikai intézetek húsz évvel ezelőtt végezték el. Gab­őíkovo környékén aránylag egysze­rűbb a helyzet, a szeizmikus veszé­lyeztetettség szempontjából itt a 12 fokozatú skála hatodik fokozata jö­het számításba. Nagymaros azon­ban még távolabbra esik Komárom­tól (Komárno), mint Gabcíkovo. A te­rület szeizmológiai felmérését a csehszlovák és a magyar szakem­berek közösen végezték el, sőt még a szovjet szakemberek független véleményét is kikérték. Hangsúlyoz­ni kell, hogy az eltelt húsz év aiatt semmi sem mondott ellent a szak­emberek következtetéseinek. Ennek ellenére a magyarországi sajtóban előfordulnak mostanában olyan né­zetek, amelyek kétségbe vonják a felmérések pontosságát. Mivel a beszélgetés időpontjáig a magyar fél .még nem terjesztett elő tudomá­nyosan alátámasztott új állásfogla­lást ebben a kérdésben, ezért a csehszlovák szakemberek sem fe­jezhetik ki a véleményüket egy eset­leges új szemlélettel kapcsolatban. Egyébként is úgy gondolják, hogy az egyes kiegészítő ismeretek a koráb­bi felmérések lényegét nem változ­tatják meg. Amint arra Vladimír Lokvenc mér­nök, kormánymegbízott rámutatott, a földrengésektől sokkal nagyobb mértékben veszélyeztetett Japán­ban az ilyen aggályoskodó hozzáál­lás mellett egyetlen vízmű, vagy más nagyobb műszaki létesítmény építéséről sem lehetne szó. A terve­zők a szeizmikusság szempontjait alaposan mérlegre tették. Az 1965- ben megvalósított átfogó geológiai kutatásban olyan neves, világhírű tudósok vettek részt, mint Alois Zá­topek akadémikus, Vladimír Zoubek akadémikus, Ladislav Úepek levele­ző tag, Vít Kárník mérnök, a tudo­mányok doktora, Egyed László aka­démikus, Kézdi Árpád, a tudomá­nyok doktora és mások. A jelentés egyértelműen kimutatta, hogy a gabőíkovói vízmű területe a föld­rengésveszély szempontjából biz­tonságos, nincs a közelében feltéte­lezhető szeizmikus gócpont, s az ebből kiinduló intenzív hullámoktól sem kell tartani. A makroszeizmikus megfigyelések szerint az 1500 éves történelmi időszak alatt ebben a tér­ségben a földrengések sohasem ha­ladták meg a 12 fokozatú skála ha­todik intenzitási fokozatát. A talajvíz és az erdők Ami az érintett terület talajvíz­gazdálkodását illeti, mindig meg kell határozni, hogy a Bratislavától Bu­dapestig terjedő mintegy 250 km-es Duna-szakasznak melyik részéről van szó. Emellett ait is figyelembe kell venni, hogy a hullámtéri erdősé­gek talajvízszintje jelenleg sem ál­landó. A vízszint jelenlegi ingadozá­sa Bratislavánál 8,5, Komáromnál 7,5 métert tesz ki. A hullámtéri erdők száraz időszakban szárazságtól, esős időszakokban pedig a túlságo­san sok víztől szenvednek. A vízmű megépítése után a régi meder soha­sem lesz üres. A víztározóból má­sodpercenként 50-100 m3 vízzel lesz feltöltve, s ezt a víztározó mind­két oldaláról 60-20 m3 szivárgóvíz egészíti ki. Emellett a víztározó gát­ját úgy építették meg, hogy szüksé­ges esetekben mind a csehszlovák, mind a magyar oldalon másodper­cenként 250 m3 vizet lehessen a ré­gi hullámtérbe engedni. Maga a régi meder is hatalmas vízgyűjtő csator­naként fog működni, így legnagyobb vízhozamát másodpercenként 700-800 köbméterre lehet becsülni. Az említett 250 m3 víz kibocsátására főleg vegetációs időben kerülhet sor, amikor a Dunának egyébként is magas a vízállása. A hullámtér egyes szakaszainak a vízellátását utólag is szabályozni lehet. Sokan úgy vélik, hogy ezt már most meg kell valósítani, de erre nincs szük­ség, inkább majd a tapasztalatokhoz igazodva kell megtenni a szükséges intézkedéseket. Dr. Peter Danisovic mérnök véle­ménye szerint a terv nemcsak a hul­lámtéri erdők megvédésével szá­mol, hanem azok távlati fejlesztését is lehetővé teszi. Az erdészek gyak-' ran panaszkodtak arra, hogy ezek­ben az erdőkben az utóbbi időben a kevésbé értékes puha fafajok, a fűzfák és a nyárfák kerültek túl­súlyba, s az eredetileg honos ke­mény fafajok részaránya a tartósan magas vízszint miatt rohamosan csökkent. Ezért az erdészek is sür­gették a talajvízszint megfelelő sta­bilizálását. Kialakulhatnak tehát a feltételek az erdőségek faállomá­nyának megfelelő összetételű felújí­tásához, s az erdőgazdálkodás in­tenzitásának növeléséhez. A gátak közti hullámtér egyébként továbbra is az árvizek és a jégzajlás levezeté­sére fog szolgálni, s új lehetőségek bontakozhatnak ki e térség üdülési, horgászati és környezetvédelmi célú kihasználásához. A tájékozottság kiszélesíti a látókört Gábriel professzor megállapítása szerint a Gabőíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében megnö­vekedett jelenlegi publicitás olyan látszatot kelt, mintha számos prob­léma megoldására csak most kerül­ne sor, amikor a közvélemény figyel­me ide összpontosult. Ezért arra is rá kell mutatni, hogy a vízlépcső- rendszer építésének előkészítése harminc éve tart, s az sincs kizárva, hogy ez nemcsak Európa, hanem talán az egész világ legjobban meg­vitatott és ellenvéleményezett víz­műrendszere. A hazai és a külföldi szakemberek két nemzedéke vett részt az előkészítésében, s azok a kérdések, amelyeket ma a vízmű ellenzői szenzációs színezettel emelnek ki, az elmúlt időszakban a tudósok között többször is meg voltak vitatva, s a következtetések tudományos alapozottságához nem férhet kétség. Azonban valóban hiba történhetett, hogy a közvélemény nem volt eléggé tájékoztatva ezekről a kérdésekről, s hogy mindez csak a szakemberek belső ügyét képezte. A vízlépcsőrendszer megépítése nem lesz valamilyen egyedülálló, rendkívüli eset, hiszen számos víz­mű épült már a Dunán, s ezek a fo­lyó kezelhetetlen működési rend­szerét jobban kezelhetővé tették. A vízművek nem a természeti kör­nyezet tönkretételét, hanem annak átalakítását jelentik, s többcélú ki­használásuk esetén is, mindig azért épülnek, hogy az emberi környezet feltételeit javítsák. Nálunk, Cseh­szlovákiában olyan a helyzet, hogy társadalmunk vízművek építése nél­kül nem is létezhetne. Nekünk na­gyon megfontoltan kell gazdálkod­nunk a vízzel, mert a föld alatti víz csak harminc százalékban fedezi a szükségleteinket, a többit felszíni vizekből kell merítenünk. Ezért to­vábbra is nagy figyelmet kell fordíta­nunk a vízművek és a víztározók építésére. Hrasko akadémikus arra mutatott rá, hogy a csallóközi talajvízszint kérdését sokan csak a hullámtéri erdők szempontjából vizsgálják, jól­lehet a Csallóköz területe sokkal nagyobb. Hangsúlyozni kell, hogy a talajvíz szintje ezen az egész terü­leten jelentős mértékben ingadozott. Előfordult például az is, méghozzá nyáron, hogy a talajvíz szintje egé­szen a föld felszínéig emelkedett, pedig nem is volt árvíz. Ezért már 1964-ben felvetődött a kérdés, mi­ként lehetne a Csallóközben a talaj­víz szintjét szabályozni, hogy zavar­talan legyen a mezőgazdasági ter­melés. Amikor sok volt a csapadék, annak szinte az egész Csallóközben örültek, csak Gabcíkovo környékén bánkódtak, mert itt feláztak a mezők. Amikor viszont szárazság sújtotta a szigetet, a gabcíkovói körzetben csúcshozamokat értek el. Ez a példa is arra utal, hogy ezen a területen nagyon bonyolultak a talaj- és a víz­viszonyok. Az egész Csallóköz az ember műve. Amikor a Csallóköz védelmé­ről beszélünk, fel kell tenni a kér­dést, hogy milyen Csallóközt aka­runk védeni. Azt az érintetlen Csal- lóközt-e, amilyen az emberi beavat­kozások előtt volt, vagy a mai Csal­lóközt, melynek gazdasági-ökológiai feltételeit tovább lehet javítani. Ez a terület eredetileg mocsaras vidék volt, mai állapota teljes mértékben az emberi alkotás eredménye. Komplex szemléletre van szükség Az olvasók közül többen is szóvá tették, hogy az építkezés miatt na­gyon sok erdőt kellett kivágni. A helyzet az, hogy Bratislava körze­tében 1630 hektár, a Dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) járásban pedig 930 hektár, összesen tehát 2560 hektár kivágására került sor. A szakemberek véleménye szerint abban az esetben, ha nem épül vízlépcső, a Duna szükségessé vált árvízvédelmének a megvalósítása 3450 hektár erdő kiirtásával járt vol­na, ami tehát lényegesen több. Az árvízvédelmi gátak építésére egyéb­ként sohasem tekintett senki sem úgy, hogy az területi veszteséget jelent, hiszen ezek mindig egy lé­nyegesen nagyobb terület védelmét szolgálják. A Csallóköz esetében 165 ezer hektár védelméről van szó. Egyes levelek írói úgy vélik, hogy a tömegtájékoztató eszközök nem foglalkoznak teljes terjedelemben a vízlépcsőrendszer építésének elő­nyével ós hátrányával. Sokszor csak egyes részkérdéseket emelnek ki a témából, s a szerzők általában véve felületesen kezelik az egész ügyet. Ezért néhányan azt javasol­ják, hogy egy bizottságot kellene létrehozni az építkezés támogatói­ból és ellenzőiből, valamint más ál­lamok szakembereiből, amely fel­mérné a jelenlegi helyzetet, s opti­mális megoldásra tenne javaslatot. A beszélgetés résztvevői ezzel a javaslattal kapcsolatban rámutat­tak arra, hogy a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia részéről Weísmann akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia részéről pedig Bérezik akadémikus elnöklete alatt mintegy tíz éve dolgozik már egy magyar- -csehszlovák tudományos vegyes­bizottság, az egyes tudósok és tudo­mányos intézetek közvetlen együtt­működésével. A bizottság tagjai fel­váltva Budapesten, Bratislavában, vagy a tudományos dolgozók smo- lenicei otthonában tanácskoznak. Az egyes felek által előterjesztett koncepciókat a bizottság rendszere­sen megvitatja, s amelyik célsze­rűbbnek, jobbnak mutatkozik, azt fo­gadja el. Ebben a tudományos bi­zottságban a Magyar Tudományos Akadémia részéről nem merültek fel az utóbbi időben újabb érvek, jólle­het elsősorban ezen a fórumon kel­lene előterjeszteni a magyar szak­emberek esetleges ellenvetéseit. Karol Kosorin mérnök az olvasók által javasolt bizottság esetleges lét­rehozásával kapcsolatban feltette a kérdést, hogy annak milyen reális lehetőségei lennének az építkezés elfogadott és pontosított koncepció alapvető megváltoztatására. A meg­oldás kiindulási irányzatait a cseh­szlovák, magyar és szovjet szakem­berek már 1963-ban megvizsgálták. Azóta az építkezés műszaki megol­dásaiban számos csehszlovák és magyar tudományos, kutatási és műszaki-tervezési szervezet vett részt. A végleges megoldást állandó pontosítások előzték meg, az utóbbi időben főleg ökológiai szempontok­ból. Ezért nem látszik reálisnak, hogy bármilyen bizottság néhány hónapi munka alapján olyan új érve­ket és tényeket tárjon fel, amelyek az építkezés komplex, tehát nép- gazdasági és ökológiai szempontok­ra egyaránt kitérő szemléletében az elfogadott megoldás felülvizsgálását tennék szükségessé. Zdenék Hubácek mérnök szerint az ökológiai szempontok elhanya­golásának a kérdése már a múlté. Most arra van szükség, hogy a szak­mai kérdésekkel sokéves tapaszta­latok alapján foglalkozó szakem­berek munkáját a bizalom légköre vegye körül. Ami szükséges, és ami nem Ami a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia részvételével kap­csolatos publicitást illeti, különbsé­get kell tenni abban, hogy egyes személyek, vagy bizonyos szakterü­leten dolgozó tudóscsoportok a kü­lönböző ökológiai problémákkal kapcsolatban az összefüggések nem teljes ismerete alapján, csupán saját véleményüket kifejezve is nyi­latkoznak, s ezek a nyilatkozatok nem mindig esnek egybe az illeté­kes tudományos munkahelyek, az akadémiai intézetek és főiskolai in­tézmények állásfoglalásaival, ame­lyek több évtizedes tudományos-ku­tatási munkákból és kísérletekből indulnak ki, s amelyek az ujabb ágazatközi kutatási eredmények fel- használásával egyre magasabb színvonalat érnek el. Mindez komoly alapot képez a problémák alapos és felelős elbírálásához. A Gabőíkovo-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszer biológiai, műszaki, gazdasági és ökológiai szempontok­ból komplex módon alátámasztott kivitelezési koncepciója egyaránt ki­érdemli a közvélemény és az irányí­tási szféra bizalmát. Tudományos indoklása nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, s a külföldi szakemberek, akik egyre gyakrab­ban látogatják meg az építkezést, ezt el is ismerik. Emellett azt is hangsúlyozni kell, hogy a „kívülről“ szemlélők a sokéves tapasztalatok­ra épülő helyi ismeretek birtokosai­val eleve nem vehetik fel a versenyt. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a Duna nemzetközi folyó, s problé­máinak megoldása során a távolab­bi országok érdekeit is figyelembe kell venni. Az említett körülményekből kiin­dulva Hubácek mérnök úgy véli, hogy egy külföldi szakemberek rész­vételével működő független szakbi­zottság létrehozásának a gondolata tudományos és gyakorlati szem­pontból egyaránt naív elképzelés. Inkább arra van szükség, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá a Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémia mértékadó munkahelyei még jobban elmélyít­sék az együttműködésüket. Ebbe a felelős tevékenységbe természe­tesen minden hozzáértő szakember bekapcsolódhat. Győzni fog a józan ész? Vladimír Lokvenc mérnök kifejtet­te, hogy amikor a magyar kormány a nagymarosi építkezés kéthóna­pos ideiglenes leállításáról döntött, a csehszlovák fél úgy gondolta, hogy ezt az időt néhány probléma megvilágítására akarják kihasználni. A magyarországi tömegtájékoztató eszközök azonban a földrengésve­széllyel, a vízminőség romlásával kapcsolatban új tudományos felis­merésekről kezdtek írni. E hírek tu­dományos indoklása azonban a be­szélgetés idejéig nem jutott el a csehszlovák szakemberekhez, így nehéz lenne ezekkel kapcsolatban véleményt mondani. Hubácek mérnök rámutatott, hogy amennyiben a magyar fél vég­legesen leállítaná a nagymarosi víz­lépcső építését, ez az egész jóváha­gyott koncepciót megbontaná. A csúcsrajáratás elmaradása ener­getikai szempontból azt jelentené, hogy a gabőíkovói erőmű elveszíte­né egyik fő értelmét. Ha ez a kon­cepció kerekedne felül - remélve, hogy nem így lesz, - akkor az ökológiai szempontok is kárt szen­vednének, mert nem lehetne meg­valósítani a talajvíz-gazdálkodás, valamint az árvízvédelem területére vonatkozó terveket. A jelentőségü­ket vesztett létesítmények céltalan fenntartása, esetleg felszámolása további értelmetlen kiadásokhoz ve­zetne. Ugyanakkor az árvízvédelmi beruházásokról ilyen körülmények között is gondoskodni kellene. Amennyiben győz a józan ész, s megvalósul a vízgazdálkodási, népgazdasági és ökológiai szem­pontból egyaránt indokolt és bizton­ságos megoldás, a csúcsenergia felhasználásából származó haszon további forrásokat jelenthetne a víz­lépcsőrendszer működési feltételei­nek rendszeres tökéletesítéséhez. Figyelembe véve az építkezések je­lenlegi előrehaladottságát, az ész­szerűen gondolkodó, okos embe­reknek egyértelműen a vízlépcső- rendszer komplex kiépítését kellene támogatniuk. Ami a tervek megváltoztatásából származó esetleges károkat illeti, Lokvenc mérnök rámutatott, hogy ezek több tízmilliárd koronát tenné­nek ki. Ez bizony nem csekélység. Ha a tervekből már eredetileg kima­radt voina a nagyamarosi vízlépcső, úgy egészen más koncepciót lehe­tett volna kidolgozni a gabcíkovói erőmű építésére is. A magyar kor­mány intézkedése egyszerűen szól­va szokatlan, nincs összhangban az állami szerződésekre vonatkozó jogi normákkal. A megállapodást mind­két fél aláírta, ezért a csehszlovák félnek nincs más választása, csak az, hogy ragaszkodjon a szerződés­ben rögzített feltételek megtartásá­hoz. Az 1969-ben elfogadott Bécsi Szerződésjogi Megállapodás 57. cikkelye értelmében a szerződés tel­jesítését nem lehet félbeszakítani. Jogi szempontból tehát a magyar fél követelését nem lehet sem alátá­masztani, sem megvédeni. Ehhez nem férhet kétség. A szerkesztőség megjegy­zése: Ez a beszélgetés június 16-án folyt le. Amint arról már június 28-i számunkból olva­sóink értesülhettek, a magyar fél átadta a csehszlovák-ma­gyar szakértői csoport tanács­kozásain felhasználandó do­kumentumokat, amelyeket a csehszlovák fél most tanul­mányoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom