Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-28 / 150. szám, szerda
ÚJ szú 5 989. VI. 28. Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) gek még a mai napig tartanak. E tények ellenére beigazolódott a robotizálás hasznosításának indokoltsága, mivel jelentős intenzifikációs tényezőről van szó. Ebből az eredményből kiveszik részüket a kutató-fejlesztő és tervező szervezetek, a termelő- vállalatok és nem utolsósorban a főiskolák munkahelyei és tanszékei a tudományos akadémia intézetei. Amint már említettem a robotizálás fejlesztése ebben az ötéves tervidőszakban az A 05-ös állami célprogram alapján történik. Engedjék meg, hogy 1986-88-ra vonatkozóan teljesítését néhány adattal jellemezzem:- Csehszlovákiában 2457 robotizált technológiai munkahely született, ebből Szlovákiában 678. Hasznosításukkal az alkalmazóknál mintegy 900 millió koronás költség- és 4780 fős munkaerő- megtakarítás jelentkezik;- 1,5 milliárd korona értékben 3945 ipari robotot és manipulátort gyártottak;- a robottechnika kivitele 642 millió korona értékben valósult meg, ebből a nem szocialista országokba 32 millió koronáért. Számottevő a robotizált technológiai munkahelyek szállításának alakulása. Ez a szállítói forma jelentős mértékben megkönnyíti az ipari robotok és manipulátorok kihasználását, főleg a gépipari termelési folyamatok során. E tevékenység megvalósításában fontos szerepet játszik a csehszlovák -szovjet nemzetközi tudományos-termelési társulás, amely mérnöki tevékenységet és kereskedelmiszállítói szolgaltatást végez. Számos további technológia eseteben azonban még nem érvényesül a szállítói rendszer, ami csökkenti a robotizáció behatolási ütemét, mindenekelőtt a nem gépipari ágazatokba. Ezért az idén létrehoztuk az SZSZK minisztériumai által irányított szervezetek társulását. Erről a helyről is az SZSZK kormányának illetékes szerveitől szeretnénk további segítséget és támogatást kérni e társulás termelési bázisának megteremtéséhez. Az eddigi alakulásnak megfelelően reális esély mutatkozik az állami célprogram 8. ötéves tervidőszakra vonatkozó feladatainak teljesítésére. Mégpedig a robotizált technológiai munkahelyek alkalmazása, a költségmegtakarítások és az export- szállítások teljesítése terén. A 07-es és a 05-ös számú állami célprogramok feladatainak koordinálásából és megvalósításából szerzett tapasztalatok alapján és a CSKP KB 14. ülése határozatával összhangban a tudományosműszaki haladás meggyorsítása és hatékonyságának növelése érdekében a következőket tartjuk szükségesnek: 1. Az átalakítás szükségleteinek és a népgazdaság szerkezetében bekövetkező változások szempontjából állami fejlesztési programok segítségével kell fejleszteni a meghatározott kiemelt területeket, miközben mérlegelni kell vagy ágazati vagy szakágazati felépítésüket. 2. Biztosítani kell e programok összekapcsolását az alapkutatás - alkalmazott kutatás - fejlesztés - termelési hasznosítás ciklusának valamennyi szakaszában. 3. Meg kell határozni e állami fejlesztési programok irányítási alapelveit és módszereit. Ezeknek biztosítaniuk kellene a vállalati szféra érdeklődését e programok megvalósításában való részvételét illetően. Szervezeteinkben a robotizálás és automatizálás alkalmazása korlátozó tényezőjének az mutatkozik, hogy nem lesznek képesek elegendő forrást teremteni a beruházási célkitűzések finanszírozására. Elsősorban olyankor, amikor a termelési technika és a robotizációs eszközök kiterjedtebb összevonásáról lesz szó. Feltételezem, hogy vállalati szinten a forrásképzés nem lesz megfelelően gyors a 9 ötéves tervidőszakban. A termelési bázis (főleg a kohászatban, gépiparban és elektrotechnikai iparban) korszerűsítésében kitűzött célkitűzések eléréséhez feltétlenül szükség lesz céldotációkra, hogy azokkal támogassák a hatékony és kiemelt fejlesztési próbálkozásokat. Ellenkező esetben a termelési bázis korszerűsítési folyamata lassú lesz, s nem gyakorolhat érezhető hatást a termelésre. Ebben az összefüggésben szinte rendkívüli és elsődleges jelentőségű a komplex automatizálás megvalósítása. Ezt a 9. ötéves tervidőszakra időzítettük. Keretében fontos szerepe lesz a robotizálásnak. Állami vállalatunk az említett problémakörből a robotizációs eszközök kutatásával, fejlesztésével, termelésével és szállításával veszi ki részét. Ezen belül a 9. ötéves tervidőszak éveiben készülünk megoldani a manipulációs rendszerek építésére alkalmas tipusmodulokra és célberendezésekre épülő robottechnika kutatását és fejlesztését, a komplex automatizálás szükségleteire készülő géprendszerek kialakítását, valamint a komplex automatizált műhelyek - üzemek kiépítésére alkalmas automatizált termelési modulok és rendszerek kutatását és fejlesztését. IVÁN KOPERNICKY, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Terv- és Tudományos-Műszaki Fejlesztési Bizottság alelnöke A tudományos-műszaki haladás sürgető problémáit csak a gazdasági mechanizmus átalakításával összhangban és a népgazdasági irányítás következetes átalakítása keretében lehet megoldani. Ezt elsősorban a központ és az önelszámolási szféra, valamint a központ és a tudományos-műszaki, illetve tervező szervezetek között kialakuló új viszony keretében lehet és kell megoldani. Mivel egyfelől azt látjuk, hogy feltétlenül szükséges a kutatókollektívák gazdasági önállósága és magas fokú felelősség- érzete, másfelől az is világos számunkra, hogy a hosszú távú fejlesztéshez és a szerkezeti változásokhoz kötődően tudományos-műszaki politikánk alakításában és megvalósításában is új módszerekre van szükségünk. A szervezeti szerkezetek átalakításával és főleg a pénzügyi-gazdasági eszközök és önelszámolási viszonyok bevezetésével és megerősítésével kapcsolatban a kutatás területén jelenleg nálunk két ellentétes vélemény találkozik. Az egyik képviselői abból a leegyszerűsített elképzelésből indulnak ki, hogy az önelszámolási szférában dolgozó kutató munkahelyeknek lényegében a termelővállalat szabályai szerint kellene működniük, ugyanilyen módon kellene továbbítaniuk eredményeiket, keresniük kel-* lene magukra, vagy úgymond tönkre is mehetnének. Ezzel az állásponttal szembe helyezkednek a kutatás azon képviselői, akik időnként a másik végletbe esnek, és végképp elutasítják szférájukban az önelszámoláson alapuló viszonyokat. Azokat a viszonyokat, ameiyek szerintük a tudományos haladás törvényszerűségeivel ellentétben hatnak, s amelyek a tudomány és egyéb területek pragmatikus megítéléséhez vezetnek. Ismeretes, hogy ez az ellentmondás jelenleg eléggé idegességben tartja a kutatási szférát. Mi a vállalati önelszámolási szférában tevékenykedő tudományos kutatási bázis munkahelyeinek önelszámolása és önfinanszírozása mellett vagyunk, ám ezt az állami központ támogatása és védelme mellett képzeljük el. Ez elsősorban a régi gazdasági mechanizmusról az újra való áttérés időszakában érvényes. A vállalat műszaki-fejlesztési problémáinak megoldásából keletkező bevételeket a finanszírozás egyik forrásának kell tekintenünk. További forrásai lesznek ezután is az állami költségvetések és a tudományos-műszaki haladás már említett központi alapja, valamint más források, amelyekből mindenekelőtt pályázat útján meríthetnek majd az önelszámoláson alapuló kutatószervezetek. Ezért tartjuk helyesnek az állami központ részéről a tudományos-műszaki haladás ösztönzését. Állami megrendelések révén, jelentős feladatok és magasabb fokú innovációk hatékonyságának meggyorsítását és növelését szolgáló térítésmentes dotációk nyújtásával. Ugyancsak számolunk a nem térítésmentes dotációkkal, akárcsak a nagyon kockázatos feladatokkal kapcsolatos veszteségek megtérítésével és más lehetőségekkel. Mert nemcsak azt tudjuk, hogy a kutatás bonyolult folyamat, amelyet érzékenyen és differenciáltan kell kezelnünk, hanem arról is vannak ismereteink, hogy az alapkutatás feladatainak vagy az új, korszerű technológiák költséges és kockázatos programjainak finanszírozására csak az állam kepes. A tudományos-kutatási tevékenységben érvényesülő önelszámolás kialakításánál arra is oda kell figyelnünk, hogy megőrizzük és számoljunk a kutatási munkahelyek pénzforrási formáinak gazdagságával. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az önelszámolás ne egyszerűsödjön le a kutató munkahelyek és a vállalatok közti közvetlen kereskedelmi kapcsolattartásra. Ez mindenképpen deformálná az önelszámolási szférában megvalósuló kutatási tevékenység fejlesztését. Csak a tudományos ismeretekhez való érzékeny közeledéssel sikerülhet megvédenünk a kutatókollektívákat, akárcsak a tudományos-műszaki és gazdasági információk terén dolgozó munkacsoportokat a nem kívánatos létszámcsökkentéstől. Mindenekelőtt az átmeneti időszakban amikor a vállalatok csökkentik a kutatásra szánt pénzeszközeiket és amikor még sürgetőbben jelentkeznek a munkahelyek anyagi-műszaki ellátottságának nehézségei. A tudományos-kutatási munkahelyeknek versenyben, pályázatok és kiváló szakvélemények alapján kellene forrásokhoz jutniuk. Ezek felhasználása az önelszámolási szabályokon alapuló tevékenység keretében a kutatómunkahelyeket is kiváló munkára és a kutatókollektívákkal szembeni igényesség növelésére vezetné. Mérlegeltük Csehszlovákia és Szlovákia 2010-ig terjedő társadalmi-gazdasági fejlesztésének prognózisát. Legkomolyabb megállapításaink közé a népgazdaság igényes szerkezeti változásainak, gazdaságunk nemzetközi munkamegosztásba való szélesebb körű bekapcsolásának és a világgal szembeni lényegesen nagyobb nyitottságának hangsúlyozása tartozik. Népgazdaságunk szerkezeti változásai nemcsak hogy szükségesek, de elodázhatatlanok is. Megvalósítását már a 9. ötéves tervidőszakban nagyon következetesen kell elkezdenünk. A külföld, főként a szocialista országok tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a változásokkal kapcsolatos folyamatokra való politikai felkészületlenség bekövetkeztükkor komoly társadalmi-gazdasági megrázkódtatásokhoz vezethet. Igényes feladatok várnak ránk a környezetvédelemben, az egészség- ügyi ellátásban és más területeken. A forrásszükséglet és -képzés egyenlegéből az következik, hogy valamennyi kért és indokolt program fedezésére nem lesz elegendő eszközünk. Megoldást viszont kell találnunk. Az ehhez vezető utat az elmélet és a gyakorlat, illetve a központi szervek, a vállalati szféra és a nemzeti bizottságok szervei közti igényes párbeszédben látjuk. Vagyis azoknak a szerveknek és területek képviselőinek kell megtalálniuk a közös hangot, amelyek és akik együtt alakítják ki népgazdaságunk egyes területeinek fejlesztési programjait, együtt pontosítják a komoly társadalmigazdasági, egész társadalmat érintő problémák megoldási folyamatát. Nem halogathatjuk tovább néhány alapvető koncepciózus fejlesztési kérdés megoldását, beleértve a területfejlesztés komplex programjait is. Ezeket nem lehet részeire bontva, az egészéből kiragadva megoldani. Amikor így beszélek a szerkezeti átalakításról, nem a kiterjedt, beruházás- és forrásigényes programokra gondolok, hanem az olyan fejlesztési, beruházás- és innovációs politika megvalósítására, amely az anyag- és energiatakarékosság irányába orientálódik, a tudományos-műszaki ismeretek lehető legnagyobb befogadását biztosítja, figyelembe véve a meglévő termelési-műszaki bázist Ez a politika olyan nem- zetijövedelem-képzésre vezetne, amelyben a lehető legnagyobb mértékben anyagiasul a tudomány és a magasfokúan szakképzett ember munkája. Az irányítási gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mind a központból, mind vállalati szinten valamennyi eszközzel támogatni kell azokat a tervezeteket, amelyek megfelelnek a felsorolt kritériumoknak. Ezzel kapcsolatosan ismét szeretném kiemelni a tudományos-kutatási bázis szerepét. Főként azért, mert a szerkezeti átalakítás folyamatában rá is fontos feladat teljesítése hárul. Igényes tudomá- nyos-kutatási munka útján, a vállalati szférával együttműködve és a központ támogatásával kell létrehoznia az innovációhoz szükséges forrásokat. Tudományos-kutatási feladatait tehát a minőség hosszú távú szerkezetátalakítási programjával összhangban kell megoldania. Ez garantálja e programnak a termelésben való hatékony megvalósítását és főként a magasabb fokú innovációs szint elérését. Szükséges, hogy e téren a tudományos akadémia is jelentős szerepet töltsön be, hogy ebbe a programba a főiskolák számottevő és magasfokúan képzett tudományos-kutatási potenciálja is bekapcsolódjon. Szükségünk van arra. hogy ezek a tudományos-kutatási központok összefogjanak a döntő fontosságú vállalatokkal, a szerkezeti változások fő megvalósítóival és együtt alapozzák meg a hosszú távú kutatási programot. Ezt kell összehangolni a vállalatok fejlesztési, Szlovákia és egész Csehszlovákia társadalmi-gazdasági fejlesztésének hosszú távú programjával. Ha vállalataink sikeresek akarnak lenni, főként akkor, amikor a nemzetközi kritériumok mércéjével értékelik majd őket, rákényszerülnek a tudományos-műszaki haladás megvalósítására, az innovációs viselkedésre, a tudományos-műszaki bázis jó munkaeredményeinek hasznosítására. A gyakorlatban maguk is meggyőződhetnek erről, annak ellenére, hogy átmenetileg minden bizonnyal többen és másképp viselkednek majd. A CSSZK gazdasága hatékonyságának több elemzése és összevetése, akárcsak az SZSZK hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlesztése központi variánsának kidolgozásával kapcsolatos munkák rámutatnak néhány olyan hiányosságra és problémára, amelyeket sürgetően kell megoldanunk. Több szubjektív jellegű ok felszámolásán túl ezeket alapvetően csak a szerkezeti átalakítás keretében lehet megoldani. Úgy kell kiegészítenünk és megvalósítanunk egész népgazdaságunkban a szerkezeti változások programját, hogy ezek felemeljék Szlovákia gazdaságát, megoldást találjanak néhány „nehézségére“. Ezek közé tartozik például a végtermékkészítés alacsony szintje, az elégtelen kiviteli teljesítőképesség ós így tovább. Ahhoz is hozzá kell járulnia, hogy Szlovákia jelentős módon kapcsolódjon be az egész csehszlovák gazdaság fejlesztésébe. Valamennyi feltételezett innovációs folyamat csak az ember munkájának, alkotókészségének, képességeinek és tettrekész aktivitásának eredményeként jelentkezik. Az elmúlt időszak, de napjaink tapasztalatai is azt igazolják, vannak erre alkalmas emberek nálunk. Sajnos, inkább egyedi esetekről van szó. Eredményeket ugyanis nagy személyi kezdeményezés árán, szüntelen igyekezet kifejtésével érnek el. És ez nem csupán a problémák tárgyszerű megoldására vonatkozik, hanem érinti azokat a semmivel sem indokolt akadályokat, amelyek fölöslegesek, és túl kellene jutni rajtuk. Ezért ha a társadalmi-gazdasági fejlődésben előre akarunk lépni, ami a tudományos-műszaki haladás népgazdaságba való mélyebb behatolását feltételezi, el kell érnünk, hogy differenciált eszközfelhasználással érezhető változások következzenek be dolgozókollektíváink tudatában. Az egész társadalomban olyan légkört kell kialakítani, amelyben a tudomá- nyos-múszaki haladás hatékony támogatásban részesül, amelyben a tudomány és technika terén végzett munkaeredményeknek magas társadalmi rangja lesz, amelyben nemcsak a tudományosműszaki és mérnöki-műszaki, de a termelési szféra irányítási dolgozóit is magas fokú aktivitásra ösztönzik Ezzel kapcsolatban ismét külön szeretném felvetni tudományunk felkészültségének, színvonalának és a világgal való kapcsolatának kérdését. Abba kellene hagynunk a sok beszédet, következetes lépéseket kellene kezdenünk e téren. A tudomány nemzetközi, fejlődésének különösképpen nagy a dinamikája, nemzetközi kapcsolatokban valósul meg, és ehhez feltétlenül nemcsak nagy költségekkel járó csúcstechnikára, hanem a legújabb ismeretek cseréjére, e ismeretekkel való kölcsönös gazdagodásra van szükség elsősorban. Szlovákiában is feltételeket kell teremtenünk dolgozóinknak a világ élvonalába tartozó tudományoskutatási munkahelyeken való kiterjedtebb részvételére, fiataljainknak a külföldi egyetemek nappali tagozatán történő szélesebb körű tanulási lehetőségeire és így tovább. Adjunk nagyobb jogkört maguknak a tudományos-kutatási munkahelyeknek és iskoláknak, a központi szerveknek, hogy e téren is rugalmasabban és határozottabban léphessenek előre. A feltételeket nem kell mindig csak a központból szervezve kialakítani, léteznek más formák is, többükkel jó a tapasztalatunk. Az egész korszerű világ ma arra a számtalanszor beigazolódott tényre épít, hogy a legjobb beruházás az emberek műveltségére és felkészítésére való ráfordítás. Ne legyünk mi se kivételek. Felszólalásomat a tudományos-műszaki haladás irányítási kérdéseivel kapcsolatos rövid megjegyzésemmel fejezem be. Néhány, de jelentős operatív megoldásra váró probléma érdekében ne hátráljunk meg a hosszú távú stratégia fejlesztési célkitűzéseinkkel szemben. A hosszú távú tudományos-műszaki és fejlesztési politika meghatározásával kapcsolatos pótolhatatlan feladat teljesítésekor a tudomány és tudományos-műszaki haladás központi irányításának folyamatába érzékeny megközelítéssel, okosan és hosszú távú elképzelésekkel lépjünk. Annak ellenére, hogy napjainkban a tudományos-műszaki haladás irányításának kidolgozott alapelvei szerint az adminisztratíva számottevő korlátozása következik be, még mindig kevesebb különféle tervekre van szükségünk és nagyobb bizalomra a tudományoskutatási és a termelési szférával szemben. Arra a bizalomra, amely az eredmények megítélésének nagyobb igényességével számol. Nemcsak irányítani kell a tudományos-műszaki haladást, hanem érezhetően támogatni is. A tudományt, a tudományos-műszaki fejlesztést nem lehet, „bepréselni“ a vállalatokba, még direktív utasításokkal sem. Igényes gazdasági környezetet alakítsunk ki, olyat, amely megköveteli a tudományos-műszaki haladás alkalmazását. Az irányítási kádereket pedig a vállalkozáson alapuló, tehát a számottevő innovációs folyamatokra orientálódó irányításra kell felkészíteni. RUZENA TICHÁ, az SZLKP KB tagja, a novákyi Wilhelm Pieck Vegyipari Művek munkásnöje Mint a Novákyi Wilhelm Pieck Vegyipari Művek dolgozója szeretném tolmácsolni a vállalat párt- és gazdasági vezetőségének véleményét a vállalat fejlesztésének és az elektronikai alkatrészhez, de főleg a nagy tisztaságú szilíciumhoz szükséges alapanyagok biztosításának érdekében. Ugyanis olyan stratégiailag fontos nyersanyagról van szó, amelynek szocialista országokba irányuló importja tilos, A novákyi vegyipari művek a 9. ötéves tervidőszakra egyik alapvető fejlesztési programját épp a kristályos szilícium és triklórsilan gyártási kapacitásának kiépítése képezi. E gyártás bevezetéséhez vállalatunknál megvannak a feltételek, főleg az alapvető nyersanyagforrások - hidrogénklorid és hidrogén - tekintetében. A kristályos szilícium gyártásánál az említett nyersanyagok gazdasági értékesítési mértéke jelentősen megnő. Egy további nyersanyagot, a kohászati szilíciumot a szovjet szállító ajánlotta fel, hogy cserébe mi triklórsilant és kristályos szilíciumot szállítsunk. A szovjet partnerekkel folytatott eddigi tárgyalások alapján - a központi tervező szervek és az illetékes minisztériumok szintjén - a Szovjetunió felajánlotta segítségét a termelés megszervezése és beindítása, a személyzet betanítása és az új kapacitások építéséhez szükséges gépi-technológiai berendezések szállítása terén. A kristályos szilíciumot gyártó üzem építése hozzájárul a népgazdaság fejlesztéséhez és megoldja a Felső-Nyitra vidékén a foglalkoztatottság kérdését. Az új termelési program előkészítése során rendkívül nagy figyelmet fordítunk a környezetvédelmi szempontokra. A technológiai berendezések hermetikusan elzárt rendszert alkotnak, hogy a termelés ne hasson negatívan a munka- és életkörnyezetre. A termelési folyamatokat számítógépek irányítják majd, s a legfontosabb termelési csomópontokat folyamatosan ipari televízió ellenőrzi A levegő tisztaságát kontinuális monitorozó rendszer ellenőrzi, amelyet irányító számítógépre kapcsolnak. A kristályos szilíciumot gyártó részleg tervét a higiéniai szerveken kívül a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti-Technológiai Karának neves tudományos munkatársai is megvizsgálták. A javasolt műszaki megoldást példamutatónak ós olyan technológiának nevezték, amelynél a hulladék nagyon kicsi és nincs káros hatással a környezetre. A kristályos szilícium gyártásának megvalósítása jó feltételeket teremt a szilícium-vegyészet, de főleg a konstrukciós kerámia, a habtalanítók, az opto- elektronikai vegyi anyag és speciális termék további fejlesztéséhez. A javasolt fejlesztési programmal összefüggésben hangsúlyozni kell más ipari ágazatok fejlesztésére való építést, beleértve a gépipart is. Tekintettel az előre jelzett munkaerő-felszabadulásra, a gépgyártás hagyományaira és az elektrotechnikai ipar most induló fejlődésére, a lehető legjobb megoldásnak az mutatkozik, ha a tervezett szilícium-programot összekapcsoljuk a végtermékekkel és a fel- használással, főleg a gépiparban. A szilícium-program a vegyipar átalakításának a része. Megoldja az elektrotechnikai ipar szükségleteinek régóta tartó gondjait és hozzájárul a hosszútávú fejlesztési és gazdasági szempontból érdekes programok egyikének megvalósításához.
