Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-27 / 149. szám, kedd

A CSKP KB 14. ülésének vitája

A gazdasági mechanizmus átalakítása jelentős mértékben érint bennünket, az adamovi Adást konszernvállalat dolgozókollektíváját is, hiszen 1989. július 1-tól önálló állami vállalattá válunk. Tudatosítjuk, hogy ez nem lesz egyszerű folyamat, hiszen ahhoz, hogy az önfinanszírozás feltételei között sikeresen működjön vállalatunk, részünkről sokkal nagyobb igyekezetre és aktivitásra lesz szükség.

Vállalatunk nyomdagépeket és -berendezéseket gyárt, amelyek túlnyomó többségét, mintegy 90 százalékát már hosszú ideje fejlett kapitalista piacokra exportáljuk kedvező, 1,62-os külkereskedelmi árszorzóval. Ezáltal a külkereskedelemben való részesedésünk aránya kedvező, akárcsak vállalatunk gazdasági eredményei. Azt lehet mondani, hogy termékeink iránt az elmúlt, de a jelenlegi időszakban is viszonylag nagy az érdeklődés, amelyet azonban az adott körülmények között mennyiségileg és a műszaki paraméterek, illetve a használati tulajdonságok szempontjából képtelenek voltunk kielégíteni. E lemaradásnak - ha összehasonlítjuk termékeinket a nemzetközi konkurenciájáéval - több oka van.

Az egyik az, hogy az egész technikai fejlesztés területén kifejtett munkánk nem koncepciózus. Kezdve a technológiai bázis gyártórészlege termékeinek kivitelétől - beleértve a termelés műszaki előkészítését egészen a rendszerjellegű munka- szervezésig. Nem utolsósorban ilyen probléma például némely szakmában a dolgozók ösztönzése, munkájuk anyagi és erkölcsi elismerése. Szerintem bizonyos hiányosságokat azzal idéztünk elő, hogy a szociális program megvalósításához és fejlesztéséhez nem teremtettük meg a szükséges feltételeket. Az emberek bizalma fokozatosan csökkent, a direktív irányítás által a tervfeladatok nem lettek reálisak, teljesítésükhöz ugyanis nem alakítottuk ki céltudatosan a szükséges feltételeket. Fokozatosan, de állandóan növekedett a fluktuáció, romlott a dolgozók szakképzettségi struktúrája és a legkülönbözőbb módon - elsősorban a külföldi dolgozók és a nyugdíjasok bevonásával - egészítettük ki kapacitásainkat.

Ezzel a helyzettel elsősorban mi, kommunisták nem lehetünk elégedettek. Sem most, sem a jövőben. Az új gazdasági vezetőktől alapvető változásokat várunk az intenzifikálás során, hogy teljes egészében biztosítsák a társadalmi igényeket, a vállalat fejlődését, és az önfinanszírozás feltételei között teremtsék meg dolgozóinak anyagi biztonságához a megfelelő gazdasági hátteret.

A 2000-ig szóló koncepció a sikert mindenekelőtt a műszaki fejlesztés termelési folyamatba való érvéMínt központi bizottságunk ülésének alapanyagából kiderül, a Desta állami vállalat a harmadik helyet foglalja el azon gép-, kohó- és elektrotechnikai ipari vállalatok között, amelyek gépi termelőeszközeinek több mint 62 százaléka leíródott. Pontosabban a Desta, a topoícanyi Elektropalko és az Unicovi Gépgyár termelőeszközeinek teljes értékcsökkenése eléri a 73 százalékot, ami, tekintettel a Desta exportfeladataira, véleményem szerint tarthatatlan, és nem tisztességes helyzet. Nem csupán az állóeszközök értékcsökkenésének leírásáról van szó, hanem a termelő- és tudományos-kutató bázis nem kielégítő állapotáról, mind kapacitásuk, mind felszereltségük tekintetében.

Vállalatunk pártbizottsága - tudatosítva, hogy a tudományos-műszaki fejlesztéshez megfelelő feltételeket kell teremteni, s az exportfeladatoknak eleget tenni - ez év márciusi ülésén bírálóan értékelte a jelenlegi helyzetet. Megállapította, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés vállalatunkban nem hoz tartósan pozitív eredményeket. Annak ellenére sem, hogy 1986-ban egyebek közt öt új, világszínvonalat elérő targoncatípus gyártását kezdtük meg. 1990-re új 1,6-3,5 tonna teherbírású, az eddigieknél jobb minőségű és megbízhatóbb üzemelésű targoncák gyártását készítjük elő. Termékeink választékának bővítését, műszaki színvonalának és minőségének fejlesztését azonban hátráltatja a nem kielégítően fejlett pótalkatrészbázis. Főleg a hidraulikus motorokra és különböző technikai alkatrészekre gondolok. Vállalatunknál tíz robotizált technológiai munkahely működik, továbbra is várat magára az A 07-es állami célprogram megvalósítása, a domazlicei üzemben végzett hegesztési munkák robotizálása, amelyet a bratislavai Hegesztési Kutatóintézetnek kell megoldania. Az APR 20-as robotokkal felszerelt hegesztőrészleg nem érte el a tervezett műszaki paramétereket.

A megoldáshoz a szakemberek szerint nem szocialista országokból importált berendezésekre lenne szükség. A javasolt megoldáshoz szükséges anyagi fedezetet egy sor ágazati szintű tárgyalás ellenére sem sikerült előteremteni A következmények most negatívan befolyásolják mind gazdasági eredményeinket, mind dolgozóink tudatát. Ez a helyzet nem közömbös pártszervezetünk számára, ezért igényelni fogjuk, hogy az illetékes szervek hatékony lépéseket tegyenek ügyünk megoldása érdekében.

A párttagokkal való beszélgetéseket - mint az

sem ecseteli jobban, mint az a tény, hogy járásinkban 16,5 százalékra teljesítjük a párttagság számának bővítésére vonatkozó feladatot, s a tagjelölteknek csupán 23 százaléka a munkás és a szövetkezeti földműves.

A falusi és városi pártszervezetekben a beszélgetések főleg a káderek évzáró taggyűlésekre való felkészítésére irányultak. Bírálat érte a felsőbb pártszerveket is, hogy nem szolgálnak megfelelő tájékoztatással, többen kifogásolják, hogy lassú az átalakítás üteme, s hogy a nemzeti bizottságok nem intézik kellő aktivitással az állampolgárok ügyeit. A beszélgetések minden alapszervezetben komoly hiányosságokra derítettek fényt: a párttagok nagy többsége lakóhelyén alig érdeklődik a pártmunka iránt. Hiányosságok tapasztalhatók továbbá a párttagok nyilvános megnyilatkozásaiban is.

Pozitív változást jelent viszont az, hogy a kádermunka szerepe már nem másodlagos. A szervezetek tudatosítják, hogy eredményeik közvetlen hatással vannak társadalmunk átalakítására. A beszélgetésekből azonban az is nyilvánvalóvá vált, ho^y a párttagok egész sora nem akar pártfunkciót vállalni, és a pártfunkcióba való megválasztását nem tartja képzettsége elismerésének Ennek oka elsősorban némely párttag kényelmessége. Ugyanis könnyebb bírálni a hiányosságokat, észrevenni azok okát mások, főleg a központi párt- és gazdasági szervek munkájában, mint felelősséget vállalni kiküszöbölésükért. A párttagok szívesebben vállalnak kötelezettséget vezetőként a társadalmi szervezetekben, mint a CSKP üzemi szervezeteinek bizottságaiban. A domazlicei járási pártbizottság differenciáltan közelíti meg ezt a kérdést. Bizonyos esetekben szükség lenne egy-egy kiválasztott, munkahelyének pártszervezetében nyilvántartott párttagot a lakóhelyén működő szervezetbe irányítani, azzal a feladattal, hogy ott vegye ki részét a pártmunkából.

ÚJ SÍ

4

1989. VI.

MIROSLAV HUSCAVA, a CSKP KB tagja, az Ostrava-karvinái Bányák elövájára

JAROSLAV TESAR, a CSKP KB tagja, az Adamovi Gépgyár munkása

A párt központi bizottsága elnökségének jelentésében, amelyet Jakes elvtárs terjesztett elő, hangsúlyozott szerepet kapott a dolgozók kezdeményező hozzáállásának szükségessége. Ez a szocializmus sikeres építésének és az életünk minden területén zajló átalakítás feladatai megvalósításának egyik alapvető feltétele. Az Ostrava-Karvinái Bányakon- szern dolgozói - akárcsak a múltban, jelenleg is - a kezdeményezésen, a szocialista verseny fejlesztésén, a csúcsjavítások és a szocialista munkabrigádok mozgalmán keresztül érvényesítik az irányításból vállalt konkrét részesedésük és a terv- feladatok teljesítésének legcélszerűbb és ieghaté- konyabb formáját.

E téren gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk, többéves hagyománya van nálunk, s kiválóak az eredményeink is. Egyes számú üzemünk, a petrval- di Julius Fuőík Bánya szocialista munkabrigádjai a XVIII. kongresszus tiszteletére új munkakezdeményezéssel álltak elő. A brigádok körében született, közösen készítették elő, következetesen megtárgyalták a munkaértekezleteken. Ezután adták át a CSKP Észak-morvaországi kerületi bizottságának. A kötelezettségvállalás 18 szocialista munkabrigád konkrét vállalásait tartalmazza, ezt mindegyik brigád a kongresszus tiszteletére teljesíti majd. Érintik a termelés, a gazdálkodás kérdéseit, a tudomány és technikai ismereteinek alkalmazását, s az egyes kollektívák környezetvédelmi és társadalom- politikai tevékenységét. Kötelességvállalást tettek - a már hagyományosan ebbe bekapcsolódó vájárszemélyzet mellett - a szállítás, a víllanykarbantar- tás, a felszíni műhelyek és más munkahelyek kollektívái. Felajánlásukból kitűnik: 208 tíznapos ciklusban úttörőtempóban kívánnak dolgozni, és ez alatt 39 csúcseredményt érnek el. A szocialista munkabrigádok több mint 50 újítási javaslatot nyújtanak be, minden kollektívában bevezették a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást, vagy az év második felében kerítenek erre sort. Vállalásuk környezetvédelmi részében fakiültetésre, 500 liter motorolaj megtakarítására, a fáradt olaj begyűjtésére és százezres tételekben anyagfelújításra tettek felajánlást. A felújított anyagokat a bányaüzemeltetésben újra fel akarják használni. Szívesen kiemelnék még egy tényt a vállalásukból. A brigádok soraikból legjobb 14 dolgozójukat a kommunista párt tagjelöltjeinek akarják javasolni. Ez is új vonás, megfelel a központi bizottság 9. ülése határozatainak.

Konszernünkben a munkakezdeményezés és fejlesztése folytatódik. Ezután is rátereljük dolgozóink figyelmét a társadalom további fejlesztésére, az átalakítás megvalósítására.

ANTONÍN NOVY, a CSKP KB tagja, a domazlicei Desta vállalat szerszámkészítője

nyesítésére alapozza - a külső és belső források kihasználásával -, továbbá az alkotó munkára, annak mielőbbi hasznosítására, közvetlenül a termelésben.

A 9. ötéves tervidőszakban a termékgyártást több mint 55 százalékkal kell növelnünk, ami annyit jelent, hogy jócskán meg kell kétszereznünk a nyomdagépgyártás volumenét. E cél eléréséért a jelenlegi feltételek között, és tekintettel a világméretekben gyorsan növekvő konkurenciára, időt kell nyernünk. Termékeink gépészeti szempontból elérik a világszínvonalat. Viszont az elektronika terén elmaradnak tőle mind az alap és kiegészítőberendezések, mind a vezérlőrendszerek. Ezért van rá szükség, hogy bizonyos alkatrészeket célszerűen és kellő hatékonysággal vásároljunk. A szövetségi minisztérium megértő volt velünk szemben, és a de- vizanormatívummal megteremtette a feltételeket a technikai fejlesztéshez, a nem beruházásos szükségletek megvásárlásához, a gépek műszaki színvonalának emeléséhez, teljesítményük és megbízhatóságuk növeléséhez.

Bonyolultabb viszont a helyzet a termelő gépek korszerűsítését és a nyomdagépek gyártásának, teljesítményének növelését és minőségének javítását biztosító káderek stabilizálását illetően. A 8. ötéves terv feladatait az intenzifikációs tényezők megtartásával mennyiségi és minőségi szempontból sem fogjuk teljesíteni, és ez céljaink elérésében komoly problémát jelent. Ez ideig az 1989-es kivitelezési tervünk sincs teljes egészében megoldva. Az elkészített koncepció szerint vállalatunk az önfinanszírozás feltételei között képes gondoskodni saját fejlesztéséről,, de külföldi megrendelőink növekvő igényeinek azonnali kielégítéséhez még a 8. ötéves tervidőszakban szüksége van egyszeri anyagi támogatásra termelési-technológiai bázisunk korszerűsítéséhez. Ezért nagyra értékelnénk felettes szerveink aktív hozzáállását, hogy velünk együtt keresnék e társadalmi szempontból fontos ágazat fejlesztéséhez, az igényes piacokon való érvényesüléséhez vezető kiutat. Arra gondolok, hogy ezen ágazatot gépiparunk exportot növelő programjába kellene sorolni. Véleményünk szerint a felettes szervek által javasolt koncepció megfelelő hatékonyságot szavatol, hiszen a beruházási költségek négy éven belül megtérülnek. A vállalat koncepciójából, amelyben a nyomdagépek gyártása dominál, kitűnik, hogy a technikai fejlesztés elsődleges szerepet kap jövőbeni munkánkban. Feltételezem, hogy felettes szerveinkkel együttműködve sikerül megoldani az említett problémákat. Mégpedig úgy, hogy dolgozókollektívánk minden tőle telhetőt megtesz a feladatok és a koncepció valóra váltásáért.

évzáró gyűlések előkészületi részét - rendkívül fontosnak tartom. Járási pártszervezetünkben, Do- mazlicében is tudatosítjuk, hogy a tagság aktivitása nem felel meg az előttünk álló feladatok sürgősségének. A beszélgetések azonban nagyon nyíltak voltak. Leggyakrabban a termelőszervezeteket és munkájuk szervezését, irányítását érték bírálatok, mert a termelés továbbra sem folyamatos, és nem javulnak a megrendelői-szállítói kapcsolatok. Szüntelenül sokan kifogásolják az új technika alkalmazásának lassú, műszakilag és szervezésiig kellően elő nem készített folyamatát, adminisztratív huzavonát.

Az említett helyzet miatt - mint e beszélgetésekből kitűnik - a munkásokat, pártunk tagjait keményen bírálják társaik. Főleg a fiatal munkások válnak passzívvá és bizalmatlanná az átalakítás iránt. A termelési-gazdasági egységek szervezési struktúrájának eddigi változásai, amelyek inkább csak e szervezetek nevének megmásításához vezettek, - a beszélgetések során olyan nézetek elterjedését eredményezték, hogy az átalakítás csak papíron valósul meg. Ismételten bírálat tárgya a hazai piac helyzete, amelyet rosszabbnak ítélnek meg, mint

1988-ban volt. A párt tagjait nem érdeklik a deviza- tartalékok kiutalásáról szóló és hasonló tájékoztatások. A lényeg az, mi van a boltokban, ahol viszont nem javui a helyzet.

E beszélgetéseken a kommunisták rámutatnak némely jó szociális intézkedés hiányosságára is. Például a fiatal építkezők további anyagi támogatásáról szóló kormányhatározat nyomán jelentősen megnövekedett a családiház-építés iránti érdeklődés. Ám mihaszna, ha továbbra is építőanyag-hiány van. Az ilyen példák negatívan befolyásolják a fiatalok véleményét, és eltántorítják őket attól az elhatározásuktól, hogy belépjenek a pártba. A helyzetet mi

RUDOLF HRONEC, a CSKP KB póttagja, a Zilinai Számítástechnikai Kutatóintézet igazgatója

A népgazdaság intenzifikálásában döntő fontosságú feladatot jelent a tudomány és a technika eredményei gyakorlatban való alkalmazásának meggyorsítása. Az egyes ágazatok fejlesztése sokban függ a termelés technológiai és műszaki színvonala fejlesztésének, valamint a munka termelékenységének növelésétől, amit mindenekelőtt a műszaki fejlesztésnek kell biztosítania.

Már történtek lépések az egyes problémák rendezését illetően. Például megtörtént a közvetlen kapcsolatok mechanizmusa alapjainak lerakása, amit a szövetségi pénzügyminisztériumnak az illetékes szovjet, illetve bolgár szervekkel a konvertibilis valutáról kötött szerződése is alátámaszt. Ugyanakkor továbbra is rendezni kell, legalábbis minimális mértékben, az elkerülhetetlenül fontos külkereskedelmi tevékenységhez szükséges engedélyek megadását, amelyek lehetővé teszik a pótalkatrészek, a prototípusok építéséhez szolgáló berendezések, valamint a fejlesztés és kutatás eredményeinek cseréjét. Továbbra sem szűnnek a problémák a közvetlen kapcsolatokat illetően a kutatás és fejlesztés, valamint azok eredményeinek a termelésben való realizálása körül.

A szövetségi árhivatainak a kutatási-fejlesztési munkák megegyezés alapján történő finanszírozásáról szóló határozata ugyan pozitív jelenség, de a koordinációs munkahely és a központi koordinációs szervek közötti egyezmény feltételeinek -, amelyet az állami, tudományos-műszaki és beruházásfejlesztési bizottság megkövetel -, nehéz eleget tenni. A kutatónak és a realizátornak a szerződésben köteleznie kell magát, hogy az egyezmény átadásának napjáig a megvalósítás érdekében a nem szocialista államokból való behozatalhoz megfelelő devizakerettel, vagyis a teljes szükséglet 70 százalékával és a megvalósítás biztosításához szükséges beruházási eszközökkel rendelkezik. Ugyanakkor ez a fedezet az új feladatok besorolása szempontjából az állami tervhez kötődik, de részben a 9. ötéves tervhez is, amely utóbbi még nem lett kidolgozva. Tehát itt némi ellentmondás tapasztalható. Az említett határozatot többé-kevésbé kísérletnek tekinthetjük, mert csupán a tudomány és technika fejlesztését célzó kisebb feladatok - félmillió korona értékű beruházási keret - esetében működik reálisan. Javasoljuk, hogy a közös megállapodással történő árképzés a módosító szabályozók nélkül terjedjen ki a tudomány és technika fejlesztésének valamennyi területére, beleértve az állami feladatokat is. Csak így teremthetjük meg a tudományos-műszaki fejlesztés területén az önelszámolás érvényesítéséhez és dinamikus fejlesztéséhez szükséges reális feltételeket.

A csehszlovák elektrotechnikai termékek versenyképességének elérése érdekében az ágazat kapacitását a pőtalkatrész-bázis fejlesztésére kell összpontosítani. Főleg az integrált áramkörök valamennyi területén. Az elektronizálás, a számítástechnika fejlesztése elkerülhetetlen a népgazdaság további fejlesztésének biztosításához, bár a beruházást illetően igényes, de a fejlett országokhoz való felzárkózásra irányuló törekvés és a lemaradás csökkentése érdekében a befektetés elkerülhetetlen. Lehetetlen, hogy mindenből behozatalra szoruljunk. Azonban az elektrotechnikában és a számítás- technikában a lemaradás kikényszeríti a behozatalt és a licencvásárlást, főleg a csúcstechnológiai berendezések esetében, amelyek lehetővé teszik a technológiai színvonal, valamint a termékek termelékenységének és minőségének jelentős növelését. Anyagilag igényes beruházásról lévén szó, ezt csupán a vállalati alapból nehezen tudnánk fedezni. Ezért szükséges meggyorsítani a népgazdaság restrukturalizáciős koncepciójának kidolgozását azzal a céllal, hogy a mikroelektronika és az információs rendszer további komponensei részére beruházási eszközök szabaduljanak fel. Továbbra is problémák vannak a kutatás, fejlesztés és realizálás területén, főleg a gyártás felfutását, a kompletizáci- ós részek és mérőeszkezök szállítását illetően. Nem gyorsult termékek kötelező értékelése, lassúnak tűnnek és kevésbé egyszerűsödtek az állami feladatok megoldását segítő mérőműszerek és alkatrészek behozatala körüli procedúrák,

A KGST-tagországokkal való együttműködés elkerülhetetlen. Enélkül szinte lehetetlen a csúcsszintet elérő berendezések kifejlesztése. Az együttműködés főleg a pótalkatrész-bázis területén szükséges, amely rendkívülien beruházásigényes. A nemzetközi kapcsolatok tökéletesítése a termelés folyamatában ugyancsak nélkülözhetetlen, főleg a szakosítás és a kooperációs termelés lehetőségeinek szélesítése szakaszán.

Ha elektronizálni kívánjuk a népgazdaságot, a tudományos-műszaki haladást biztosító munkahelyek és termövállalatok támogatására meg keil találnunk a fejlesztési alap megteremtéséhez a megfelelő módszereket és kölcsönöket biztosítani a fejlesztéshez. Az első tapasztalatok igazolják, hogy a termelővállalatok olyan beruházást igénylő berendezésekre használják fel az eszközeiket, amelyek gyakran alacsony színvonalúak, ugyanakkor ezekből az eszközökből vajmi kevés jut a tudomány és technika fejlesztését célzó feladatok megoldására. Ez szűk látókörű politika és negatív hatással lehet a kutatási-fejlesztési bázis tevékenységére, problémákat szülhet a kutatóintézetek önfinanszírozásában, s főleg ellenhatással lehet a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására és a pers- pektív termelési program előkészítésére. Az átutalási kötelességek differenciálása nélkül a termelővállalatoknak nincs sok lehetőségük. Szükséges, hogy az iparban a kapacitások jelentős része a tudomány és technika fejlesztését célzó állami feladatok megoldása érdekében kötve legyen a kutatási-fejlesztési bázishoz, mely nélkül a népgazdaság fejesztését nehezen biztosíthatjuk. Ugyanakkor, a feladatoknak az állami tervbe való besorolása is több rugalmasságot követel. Példaként említhetem az Egységes Számítástechnikai Rendszerek új állami feladatot, amely biztosítja népgazdaságunk elektronizálásának szükségleteit és a tudományos-műszaki haladás 2000-ig terjedő komplex programjából eredően a KGST-tagországokra háruló nemzetközi kötelezettségeket. A nyitótárgyalásra az elmúlt év szeptemberében került sor ez ügyben. A tárgyaláson javaslat hangzott el a feladatnak az állami tervbe való'beiktatásár a -1989 márciusától. Ez eddig nem történt meg.

A tudományos-műszaki haladás területén az intenzifikálás ellen ható tényező az, hogy az önelszámoló egységként dolgozó kutatóintézetekben is órabér és valós ráfordítás alapján értékelik a teljesítményeket. Ez a gazdasági bázis azonban nem serkenti sem az alapanyagtakarékosságot, sem pedig a megoldások idejének rövidítését. Ezért elkerülhetetlen a kutatási-fejlesztési tevékenység olyan gazdasági alapra való helyezése, amely lehetővé teszi az anyagi érdekeltség érvényesítését. Ésszerűnek tartom, hogy a kutatási-fejlesztési szervezetek esetében csökkentsék a szociális biztosításra való átutalást a kifizetett bérről. Én is a kutatási jellegű tudomány és technika feladatainak finanszírozását szolgáló központi alap létrehozása mellett vagyok. Ebből fedezni lehetne azokat a feladatokat, amelyek a termelő vagy gyártó részére nem hoznak semmilyen gazdasági hasznot, mert az ilyen befektetés kockázatos. A termelőknek, gyártóknak nincs érdekükben ilyen vállalkozásokat fedezni. Ugyanakkor kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be népgazdaságunk fejlesztésében.