Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-20 / 143. szám, kedd

Karéi Julis szövetségi miniszterelnök-helyettes, kohó-, gép­es elektrotechnikai ipari miniszter beszámolója a CSKP KB 14. ülésén (Folytatás a 4. oldalról) szerte gyorsabban fejlődött, nálunk ez csak 1,3-szoros növekedést ért el. Az elfogadott célkitűzések ellenére nem csökkent a kohászati termelés volu­mene és a nyersacél-gyártás tavaly elérte a 15,4 millió tonnás mennyiséget. A fő megrendelők nem valósították meg az abszolút fémfelhasználás csökkentésére hozott intézkedéseket. Nem csappant meg az érdeklődés az olyan anyagigé­nyes termékekkel szemben, mint a teher­vagonok, a daruk, az acélszerkezetek, a kazánok és más gépek és berende­zések Az ágazatok szerkezeti átalakítása te­rén megkezdődtek ,,A népgazdaság au­tomatizálásának és elektronizálásának ki­választott irányzatai“ című állami fejlesz­tési program előkészületei. E program megvalósulásának döntő fontosságú fel­tétele az elektronikai alkatrészbázis gyor­sított ütemű fejlesztése Beruházásigé­nyes megoldásról van szó, pontosítása folyamatban van. A hatékonyság további fejlesztése szempontjából nagy jelentő­ségű „Az új anyagok, termelésük és fel­dolgozásuk technológiája“ című állami fejlesztési program. E program keretében fejlesztik a fémek, a porkohászat, kompo- zitanyagok és progresszív kerámiai anya­gok anyagi bázisát. Ugyanakkor biztosítja a kiválasztott anyagokat az elektronika és elektrotechnika számára. A gépiparnak és az elektrotechnikának hozzá kell járulnia egyéb fejlesztési prog­ramok és célkitűzések megvalósításához is. Ezek közé tartozik a hatékony energe­tikai és elosztóberendezések, a társada­lom informatizálására szolgáló kiválasz­tott műszaki eszközök, a biotechnológiai, kvalifikált vegyipari és az áruforgalmi fo­lyamatok intenzifikálását elősegítő tech­nológiai berendezések, a textil- és ruhai­pari, valamint egészségügyi technika, az élelmiszeripari és környezetkímélő beren­dezések szállítása A gépipar és elektro­technika bekapcsolódása valamennyi említett program megvalósításába egy­ben fejlesztési távlatokat nyit a kohászati, gépipari és elektrotechnikai komplexum számos vállalata számára. Gépiparunk a teljes termelési rendsze­rek szállítására orientálódik, beleértve olyan használati szolgáltatásokat, mint a tervezőmunka, a softwarek előállítása és a kereskedelmi-műszaki szolgáltatások. Az eddigieknél nagyobb mértékben épülnek le azok a programok, amelyek­nek nincsenek értékesítési távlataik, ma- gasfokúan energia- és anyagigényesek és alacsony gazdasági hatékonysággal bírnak. Ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítását azonban az alapvető megrendelőkkel egyeztetve és a behoza­tali lehetőségeket felmérve kell megol­dani. Megoldásra várnak az atomenergeti­kai gépgyártás, a szénfejtő és feldolgozó berendezések, a nehézvegyipari, vala­mint építöanyaggyártó gépek, akárcsak a beruházási gépgyártás további prog­ramjainak távlatai. Ezzel együtt oldják meg az említett és a speciális technika gyártásából felszabadult termelési kapa­citások kérdését, összefüggésben a ma­gas műszaki színvonalú és az igényes piacokon is versenyképes termékek gyár­tásával. A kohászat fejlesztését következete­sen össze kell kapcsolni az acélfelhasz­nálás csökkentésével és a kivitel szük­ségleteivel összefüggő népgazdasági po­litikával. Ugyanakkor javítani kell a kohá­szati termékek minőségét, szerkezetét és választékát. Ezzel és a kiviteli feladatok­kal összhangban vissza kell fogni a kohá­szati termelés volumenét. Emellett kor­szerűsíteni és koncentrálni kell kapacitá­sait. A nem hatékony termelést fokozato­san felszámolják. Több árut a hazai piacra Számottevően emelkedik a belpiacon való érvényesülés lehetősége Azt tűzzük ki célul, hogy két-három éven belül felté­teleket teremtsünk a lakosság gépipari és elektrotechnikai fogyasztási cikkek iránti alapvető szükségleteinek kielégítésére. Rátérünk a termelési berendezések kor­szerűsítésének és a termelés intenzifiká- lásának útjára, célszerűbben élünk a nemzetközi árucsere lehetőségeivel, és esetenként új kapacitások fejlesztésével is számolunk. Keressük azokat a lehető­ségeket, miként lehetne erre a célra fel­használni a hadiipari termelés korlátozá­sa után felszabaduló kapacitásokat An­nak ellenére, hogy 1988-ban a belpiacra több mint 35 milliárd korona értékű árut szállítottunk és a szállítások tervét 250 millió koronával túlléptük, tudatosítjuk, a gépipar és az elektrotechnika e téren többet teljesíthetett volna. Nem becsüljük le a piaci alapokkal összefüggő nehézsé­geket. A lakosság jövedelmének terve­zettnél gyorsabb ütemü növekedése na­gyobb nyomást gyakorol a belpiacra, és nekünk erre rugalmasan kell reagálnunk. Ezért megkülönböztetett figyelmei szentelünk a gépipari és elektrotechnikai fogyasztási cikkek termelésének fejlesz­tésére. Döntő fontosságúnak tartjuk a személygépkocsik és a fogyasztási elektronikai cikkek szállítását. Minisztéri­umunk kidolgozta a személygépkocsik to­vábbi fejlesztésének koncepcióját a kilen­cedik ötéves tervidőszakra. Ezt a kor­mány elé terjesztjük jóváhagyás céljából. A fogyasztási elektronika terén a terme­lésben a színes televíziókészülékek, a vi- deolejátszók és a kompakt lemezjátszók gyártására irányítjuk figyelmünket. E ter­mékek egy részének kivitelével feltétele­ket teremtünk a fogyasztási elektronika széles választékának behozatalára. A kohászati, gépipari és elektrotechni­kai komplexum legfontosabb partnere a nemzetközi munkamegosztás terén to­vábbra is a Szovjetunió. Azzal számo­lunk, hogy jóval rugalmasabban kell majd reagálnunk az ebben a térségben kiala­kuló új értékesítési feltételekre. A szovjet piac növelni fogja a kínálatunkkal szem­beni műszaki-gazdasági követelménye­ket. Alakulóban van a szovjet kereslet uj szerkezete. Érinti ez az élelmiszeripari, a fogyasztóipari berendezéseket, a prog­resszív gépipari és vegyipari, valamint más ágazatokból származó technológiá­kat. Kivitelünk korlátozó tényezői lesznek azok a lehetőségek, amelyeket a Szovjet­unióból érkező gépipari behozatal növelé­sére teremtünk. Minőségi előrelépésnek kell bekövetkeznie az együttműködés színvonalában és formáiban, fejleszteni fogjuk a vállalatok közti közvetlen kapcso­latokat, akárcsak a kooperációt és más együttműködési formákat a szovjet szer­vezetekkel. Ehhez feltétlenül rendszer- szerű feltételeket kell teremteni, minde­nekelőtt az állami vállalatoknak kell na­gyobb mértékben lehetőséget kapniuk a külkereskedelmi tevékenységre, s ugyanennek megfelelően tökéletesíteni kell az árképzés módszertanát. A többi szocialista ország viszonylatá­ban a kölcsönös áru- és szolgáltatáscse­re kiegyensúlyozottságából indulunk ki. Figyelembe véve az ezekben az orszá­gokban zajló gazdasági reformokat és némelyikük gazdasági stabilitásának hiá­nyát, számolni kell a kölcsönös csere szerkezetében felmerülő változó igénylé­sekkel. Mivel ezekben az országokban várható a beruházási aktivitás csökkené­se, s ezáltal a nagyobb beruházási egy­ségek iránti érdeklődés mellett nagyobb igény jelentkezik a fogyasztási cikkek, a fogyasztói iparban, a gépiparban, az elektrotechnikában és más ágazatokban használatos progresszív technológiák iránt. Csehszlovákia külgazdasági kapcso­latainak egyik stratégiai kérdése az, hogy alapvető változásokat érjünk el a nem szocialista országokkal folytatott gazda­sági kapcsolatok fejlődésében. A nem szocialista országok piacával tartott kap­csolatok megkövetelik, hogy számottevő­en javuljanak a csehszlovák kínálatban a gépek, a berendezések és szolgáltatá­sok paraméterei, és új eladási formákat is érvényesítsünk. Igyekszünk a fejlődő or­szágokhoz fűződő kapcsolatok fejleszté­sére Nyíltan meg kell azonban monda­nunk, hogy hagyományos partnereink esetében romlanak kivitelünk megtéríté­sének feltételei. Ezzel függ össze a haté­konyságra épülő, átgondolt hitel- és be­hozatali politikánk, amely elengedhetetlen feltétele gépipari termékeink e piacokon való érvényesülésének. A termelőknek közvetlen kapcsolatba kell kerülniük a külföldi megrendelőkkel. Ezért kell arra törekednünk, hogy a leg­közvetlenebb összefonódás alakuljon ki a termelés és külkereskedelem között. Másfelől viszont állami vállalatainknak fel­tételeket kell teremteniük a piacokon és a megrendelőkkel végzett folyamatos szakképzett munkához. E téren is sok tennivaló vár ránk. Az átalakuló vállalati szféra Már a CSKP KB harmadik ülésén 1976-ban megállapították: a gépipar és a kohászati ipar fejlesztésének a hatéko­nyabb irányítás és munkaszervezés szá­mottevő növelése a feltétele. Hangsúlyt kapott a vállalati szférában a gazdálkodás önálló elszámolási elveken aiapuló meg­erősítése és a központi népgazdasági irányítás koncepciózus, koordinációs és ellenőrző feladatainak fejlesztése. A CSKP KB 10. ülésén 1984-ben újból hangsúlyozták a tervezés tökéletesítésé­nek szükségességét, a gazdasági sza­bályzók hatékonyabb érvényesülésének biztosítását, a vállalati szféra kezdemé­nyezésének és felelősségének növelését, a termelési-műszaki bázis felépítésének tökéletesítését. A komplex intézkedések elfogadása után azonban nem változtak meg a gép­ipari minisztériumok és az alacsonyabb irányítási láncszemek munkájának felté­telei. Továbbra is előnyben részesítették mind a termelésben, mind a kivitelben a mennyiségi feladatok teljesítését, s tet­ték ezt gyakran a minőség és a műszaki- gazdasági színvonal rovására. A kísérletnek azt a lényegében helyes elképzelését, amely a béralapok és a vál­lalatok jövedelmi helyzete közti összefüg­gésre épült, főként akkor nem sikerült megvalósítani, amikor a vállalatot meg kellett volna büntetni. Ezenkívül az is bekövetkezett, hogy a kísérlet mennyiségi paramétereire vonatkozó szabályokat utólagosan megváltoztatták. Például a nyereségelvonás 90 százalékos mérté­kéig. Csak a CSKP KB 7 ülésének határo­zata (1987 decemberében) teremtett fel­tételeket az irányítás radikális megváltoz­tatására. A vállalatok önállóvá válásával lehetőség nyílik a szocialista vállalkozás érvényesülésére. Nem lebecsülendők azonban a közvetlen műszaki-termelési, technológiai és gazdasági kötődések. Ezért hoztak létre néhány nagy állami vállalatot. A kohászati, gépipari és elekt­rotechnikai komplexumban 1989. július elsejétől 239 nagy, közepes nagyságú és kis állami vállalat tevékenykedik majd. Az állami vállalatról szóló törvény ér­telmében a vállalatok kezdeményezése és a központ támogatása mellett hat olyan részvénytársaságot alapítottak, amelyeknek állami vállalatként hasonló a termelési-műszaki vagy kereskedelmi orientáltságuk. Ugyancsak hozzáláttunk olyan új szervezeti egységek kipróbálásá­hoz, amelyek lehetővé teszik az eszközök hatékony társítását és olyan tevékenység kifejtését, amely a vállalatok közös érde­keit képviseli. Mindenekelőtt jogi sze­mélyként érvényesülő társulásokról van szó. Számottevően megváltozik a Szövet­ségi Kohászati, Gépipari és Elektrotech­nikai Minisztérium szerepe, módosulnak feladatai. A munkakörökkel kapcsolatos új törvény szerint az egységes végrehaj­tási irányítási központ része, felel a nép- gazdasági politika alakításáért, a kohá­szati, gépipari és elektrotechnikai komp­lexum ágazatai, szakágazatai és termelé­si bázisa fejlesztési koncepciójának kidol­gozásáért. A minisztérium jövőbeli orientálódásá­nak megfelelően módosították a három összevont minisztérium dolgozóinak lét­számát, amely a felére csökkent. Várható, hogy 1989 és 1990 átmeneti időszakában kritikus helyzet alakul ki az állami vállala­tok között a szállítói-megrendelői kapcso­latokban. Megoldásuk azonban a minisz­térium szintjéről gyakorlatilag lehetetlen lesz. Ebben az állami vállalatok lényege­sen nagyobb önállóságát és rugalmassá­gát várjuk. A minisztérium apparátusára egész sor új igényes feladat vár. A kon­cepciózus munka elengedhetetlen javítá­sa nem nélkülözheti a gazdasági elemzé­sek elmélyülését, és az előkészületben levő szerkezeti változásokkal kapcsolat­ban az állami tervben is érvényesíteni kell az új népgazdasági arányokat Foglalko­zunk majd a minisztérium munkaszerve­zésének kérdéseivel, a számítástechnika szélesebb körű és célszerűbb kihasználá­sával Tanulni fogunk dolgozni a nagy létszámban alapított önálló állami vállala­tokkal. Nagy munka vár ránk a nemzetkö­zi együttműködés terén a társadalom pri­oritása érvényesítésében a névleges fela­datok meghatározásában stb. Értjük annak szükségességét, hogy fel kell gyorsítani az irányítás új módszereire való áttérést. Ugyanakkor tudatosítjuk, hogy a gazdasági egyensúlyhiány feltéte­lei között bonyolult és sokszor ellentétek­kel teli folyamatról lesz szó. A nyolcadik ötéves tervidőszak felada­tainak megvalósítása azt mutatja, hogy szervezeteinkre a döntő fontosságú és a legigényesebb tennivalók a tervidőszak végén várnak. A nyolcadik ötéves tervidő­szak három esztendeje alatt vállalataink az öt év termelésének 58 százalékos részarányát érik el. Jobb a helyzet a ko­hászat ágazataiban, bonyolultabb viszont az általános gépiparban. A nyolcadik ötéves terv elképzelései­vel ellentétben számos jeientős eltérés tapasztalható, összefügg ez a speciális termelésben beállt változások nyomán bekövetkezett szerkezetváltással, a nem­zetközi munkamegosztás bonyolult prob­lémáival és a kiválasztott integrációs be­ruházásokra való szállításokkal. Ezek a tények hatással vannak a nyolcadik ötéves terv eredeti lebontásából eredő feladatok teljesítésére és lecsapódtak a Szövetségi Kohászati, Gépipari és Elektrotechnikai Minisztérium hatásköré­be tartozó szervezetek éves végrehajtási terveiben is. 1989 és 1990 között a válla­latok irányításában az a célunk, hogy biztosítsuk a nyolcadik ötéves terv inten- zifikációs feladatait, és mindenekelőtt a szükségletek és források közti pénzgaz­dálkodási egyensúly elérésére orientáljuk őket. Ez a kiegyensúlyozottsági elv az alapfeltétele annak, hogy az állami válla­latok a kilencedik ötéves tervidőszakban - a normatívumokon alapuló irányítás feltételei között - önfinanszírozásra tér­hessenek át. Itt normatívumok bevezeté­se, a közvetett irányítási eszközök alkal­mazása és a központi hitelezés és dotá­ció jön számításba. A lehető legkorábban kell a konszolidációs programok segítsé­gével felszámolni a fizetési egyensúlyhi­ányt, amelyet elsősorban a termelésben dolgozók értelmeznek helytelenül, és de- mobilizációs hatással van rájuk. Ezzel függ össze a termelési szerkezetek átala­kításának befejezésére vonatkozó fela­dat, abból az átalakításból eredően, amely nem kevés időveszteséget és nagy mértékű idegességet okozott. Szakmai felkészültséggel A társadalmi átalakítás és a gazdasági reform sikere az emberek aktív szerep- vállalásával függ össze Az előkészület­ben levő intenzifikációs és szerkezetáta­lakítási folyamatok új követelményeket támasztanak a munkaerő szakmai és szakképzettségi összetételével szemben A termeléskorlátozásokkal és a nem ha­tékony termelés felszámolásával kapcso­latban bonyolult szociális kérdések meg­oldása vár ránk. Nem vagyunk megelégedve számos vállalatunknál a dolgozók szakmai felké­szültségével. A megkívánt főiskolai vég­zettségnek a nyolcadik ötéves tervidő­szak befejeztével az irányításban és a szakterületeken dolgozók mintegy 70 százaléka tesz eleget. Magasabb színvo­nalat érünk el a teljes középfokú végzett­ség és a szakmai képzettség terén. összhangban a CSKP KB 13. ülésé­nek határozataival a Szövetségi Kohá­szati, Gépipari és Elektrotechnikai Minisz­térium vezetése a komplexumban ráirá­nyította a figyelmet a fiatalok munkás­szakmákra való felkészítésére és nevelé­sére. Emelni kell a felkészítés szakmai és minőségi színvonalát, azokat a szakmá­kat kell megerősíteni, amelyek iránt mind ez idáig alacsony a fiatalság érdeklődése. Ennek az elképzelésnek a támogatására önálló szervezetként alapítottuk meg a fi­atalok képzésének intézetét. A munkaerő-átképzés és a további szociális fejlesztés széles körű program­ját készítjük elő a kilencedik ötéves tervi­dőszakra. Azokban az években az átkép­zés, a végzettségi szint esetleges pótlása komplexumunkban mintegy negyed millió embert érint majd. E progiam megvalósí­tása az állami vállalatok hozzáállásától, átgondolt szociális politikájuktól függ majd. Arra vezetjük vállalatainkat, hogy erre a célra megteremtsék a szükséges pénzforrásokat. Ugyanakkor a minisztéri­um szervezési és káderfeltételeket teremt a fiatalok munkásszakmákba való felké­szítésére, akárcsak a vezető dolgozók, a kádertartalékok és a szakemberek fel- készültségének növelésére. Jóval következetesebben foglalkozik majd a reszort a munka jelentős mérték­ben differenciált jutalmazásának érvénye­sítésével, akárcsak a bárminemű rossz munka bírságolásával. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kohászati, gép­ipari és elektrotechnikai komplexum bér- színvonala országos méretekben körül­belül a 14. helyen található, pedig nem is olyan régen még a 10. helyen tartózkod­tunk Kedvezőtlenül hat az a tény is, hogy folytatódik a jól képzett szakmunkások más ágazatokba való távozása Ott ugyanis mintegy 15 százalékkal nagyobb tiszta bevételhez jutnak. Rendkívül időszerű jelenleg a vállala­ton belüli irányítás korszerűsítése. Ami a vállalati irányításban érvényesül, sok esetben az eddigi irányítási módszerek­nek felel meg. Jelenleg a vállalatok és a vásárlók, illetve megrendelők viszonyla­tában a horizontális kapcsolatok vannak túlsúlyban. Vállalati szinten elsősorban a kereskedelmi tevékenységet kell meg­erősítem és a döntéshozatalban a marke- ting-szempontokat kell érvényesíteni. A vállalatok többségében egyelőre nem sikerült bevezetni, az önelszámolás elveit a dolgozókollektívákban és indokolt ese­tekben az egyes dolgozókra vonatkozó­an. Továbbra is ebben vannak jelentős tartalékok vállalataink hatékonyságának növelésében. Vállalatainknál a demokratizálódási fo­lyamattól azt várják, hogy az irányításban dolgozók kiváló munkát végezzenek, és gyakorlatilag mindenki a dolgozókollektí­vák nyilvános ellenőrzése alatt legyen. Arról van szó, hogy változzon a központ­ban, az állami vállalatoknál és minden munkahelyen a munkastílus. A demokra­tizálódás viszont nem vezethet a rend és fegyelem meggyengítéséhez, a vezető dolgozók tekintélyének aláásásához és a vállalati fejlesztés irányításában jelent­kező szűklátókörűséghez. A kongresszusra való felkészülés jegyében A jelenlegi helyzet bíráló értékelése és a fejlesztés távlatai lehetővé teszik, hogy a XVIII. pártkongresszusig a következő tennivalókat fogadjuk el. 1. Készülőben a CSKP XVIII, kong­resszusára és a 9. ötéves tervidőszakra a kohászati, gépipari és elektrotechnikai komplexum számára a legjelentősebb fel­adat szerkezeti átalakításának véglegesí­tése. Ez különösképpen fontos az egész csehszlovák gazdaság intenzifikációs stratégiájának célkitűzéseivel összefüg­gésben. A legfontosabb ágazatközi szerkezeti változás a kohászati termelés és a speci­ális technika előállításának csökkenő ará­nya mellett a nehézgépgyártás lassúbb értékű növelése lesz. A népgazdaság elektronizálásának biztosítására ki­emelten fejlesztjük az elektronikát. To­vábbi prioritás az ún. kvalifikált gépgyár­tás, azon belül is a gépipari termelési berendezések előállítása. Például a kivá­lasztott progresszív szerszámgépek ter­melése ebben az időszakban a kétszere­sére növekszik. Ugyancsak ide sorolha­tók a progresszív kompletizáló szakága­zatok. E prioritások az állami fejlesztési programok anyagi-műszaki bázisának ki­alakítására irányulnak. Felgyorsul a gép­ipari fogyasztási cikkek, a textilipar és poligráfiai gépek kiválasztott fajtáinak, akárcsak más kijelölt szakágazatoknak a fejlesztése. 2. A külgazdasági kapcsolatok terén a komplexum mind a kivitelben, mind a behozatalban a nagyobb nyitottság felé orientálódik. Csehszlovákia exportjából a gépipar és elektrotechnika mintegy 44 százalékkal részesedik, és ez az arány tovább növekszik majd. Lényegesen emelkedik viszont a csehszlovák behoza­talban a gépipari import részesedése, az 1990-re tervezett 18 százalékról 2000-ig 30 százalékra. Már elkészült a komple­xum kiviteli-behozatali orientációjára való áttérés alapvető koncepciója A szocialis­ta országokhoz, elsősorban a Szovjetuni­óhoz fűződő kapcsolatokra épül, igaz ugyan, hogy csökken az értékesítésünk­ből való részesedésük. A nem szocialista országokba irányuló kivitel a 9. ötéves tervidőszakban közel 40 százalékkal emelkedik. Ezzel kapcsolatosan bővülnek az együttműködés magasabb formái, mindenekelőtt a közvetlen kapcsolatok, a kooperáció, a közös vállalatok és a kül­földi partnerek nagyobb tőkerészesedése révén. Feltételezzük: a központ keresni fogja azokat a lehetőségeket, miként tá­mogassa az exportorientált programok gyors fejlesztését akár különféle kedvez­mények útján, ahogy azt más, iparilag fejlett országban teszik. 3 A szerkezeti változások megvalósí­tásának és az exportképesség növelésé­nek elengedhetetlen feltétele, hogy alap­vető fordulatot érjünk el a termelési-mű- szaki bázis korszerűsítésében. Sor kerül erre a termelési folyamatban, de a terme­lést megelőző és követő szakaszokban, akárcsak a tudományos-kutató bázisban is. A felújítást és korszerűsítést határo­zottan szelektív módon hajtják végre, el­sősorban a távlati és exportképes progra­mokra orientálódva. Készülőben van a re­szort felújítási és korszerűsítési program­ja, amelyre a 9. ötéves tervidőszakban gépek és berendezések vásárlása gya­nánt 120 milliárd koronát kell fordítani, s ennek egyharmadát a nem szocialista országokból hozzuk be. E program meg­valósítása a központ támogatása nélkül lehetetlen lenne. A program figyelembe veszi az elavult alapeszközök gyorsított ütemű felszámolását. A dolgozók korsze­rű gépekkel és berendezésekkel történő magasabb fokú ellátottsága feltételeket teremt a munkatermelékenység folyama­(Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom