Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-16 / 140. szám, péntek
ÚJ szú 5 1989. VI. 16. A CSKP KB-nak a tudományos-műszaki fejlesztéssel, a kohó-, a gép- és az elektrotechnikai iparral kapcsolatos határozatai teljesítésének ellenőrzéséről (Folytatás a 4. oldalról) a népgazdaság fejlődésétől elszigetelten, csak mint kutatást és fejlesztést. Ennek eredményei nem mérhetők csak a formálisan megoldott feladatokkal, hanem a társadalmi fejlődéshez való konkrét hozzájárulással. Az egységes társadalmi-gazdasági, tudományos és műszaki politikával biztosítani kell, hogy központilag markánsan irányíthassuk a kulcsfontosságú ágazatok koncepcióját, s hogy a befektetett eszközök hatékonysága lényegesen nőjön. Biztosítani kell, hogy nagyobb elszántsággal közelítsünk a tudományosműszaki fejlődés konkrét céljaihoz, minőségileg magasabb formájához, ami olyan irányzatokon alapul mint az informatizá- ció, az automatizáciő és elektronizálás, az új anyagok, a biotechnológia és környezetvédelem kérdései. Mindezeket teljes egészükben ki kell vetíteni a fejlesztés állami programjaiba. Abból kell kiindulni, hogy milyenek a jelenlegi lehetőségek és a jövőbeni szükségletek, nem pedig a kevésbé igényes és kevésbé dinamizáló intézkedések érvényesítésének útján kell haladni. Megfelelő hangsúlyt kell helyezni a döntő fontosságú prioritásokra. A szövetségi kormány ennek érdekében megfelelő döntéseket hozott. Meg kell teremteni a feltételeket A nagyvilág de az élenjáró kollektíváink tapasztalatai is azt mutatják, hogy csakis azok a vállalatok lehetnek sikeresek, amelyeknek világos fejlesztési távlatai a tudomány és technika legújabb ismereteinek komplex alkalmazásán alapulnak. Ennek megvalósítását a vállalatok vezetői biztosítják, akik erre összpontosítják a legszükségesebb eszközöket és a dolgozók aktivitásának fejlesztését. Ennek érdekében a központnak meg kell teremtenie a szükséges feltételeket. Ösztönöznie kell a tudomány és a technika ismereteinek mielőbbi felhasználását, mégpedig a minőségi követelmények megalkuvás nélküli elvárásával. Mindez komplex értelemben jelentős politikai, szociális, gazdasági és műszaki tényezők, amelyek közvetlenül befolyásolják az egész társadalom életét. A tudományosműszaki haladás kihasználásának, a munkakultúrának és a fegyelemnek legfontosabb és legösszefoglalóbb mutatói. Ebben az alapvető, kulcsfontosságú kérdésben, ha lényeges változást sikerül elérni az automatikusan megköveteli a részproblémák megoldásától a céltudatos, minőségi politika eléréséhez történő átmenetet, mint a stratégiai irányvonalak összevont célkitűzései, amelyeket az egységes központ támogatásával a gyártóknak kell megvalósítaniuk, akik teljes felelősséggel viseltetnek a magas szintű minőségért. A termékek minőségének javítását önmagától nem oldják meg az erre a célra létrehozott rendszerek, hanem elsősorban azok az emberek, akiknek ezeket teljes egészében el-kell sajátítaniuk és tudatosan megvalósítaniuk a magas fokú minőségért folytatott harc során tovább kell fejleszteni a dolgozó-kollektívák felelősségét saját munkájukért, munkahelyük jó hírének fokozásáért. Valamennyi vállalatnál a minőségi követelményeket, a minőség filozófiáját előbb meg kell teremteni, majd ezt követően megalkuvás nélkül érvényesíteni. A jelenkor tudománya és technikája eredményeinek elsajátítása és a termelés magas fokú minősége nélkül nem valósíthatjuk meg szocialista céljainkat és nem tarthatjuk a lépést a világgal sem. Az új gazdasági mechanizmus hatékonyságának fontos kritériuma - ami a kormány döntése értelmében az új gazdasági mechanizmus életbe lépésével az egész népgazdaságban a |övő év januárjától lép érvénybe - az, hogy a tudomány és technika legújabb ismereteinek felhasználása területén milyen mértéket és gyorsaságot fog meghatározni és a szó szoros értelmében gazdaságilag megkövetelni. Miként fog hatni arra, hogy az innovációs aktivitás és a strukturális változások a vállalatok hatékony érdekeltségével találkozzanak és előidézzék a munka hatékonyságának és termelékenységének növekedését, amit a nemzetközi összehasonlítás igényes kritériumaival mérünk. Ezért azt követeljük, hogy az új gazdasági mechanizmus valamennyi szabályozójának teljes komplexumával, kezdve a tervekkel egészen az árakig és a javadalmazásig úgy hassanak, hogy a műszaki fejlesztés valamennyi vállalat létszükséglete, vagyis szükségszerű legyen, s döntő tényező a tartós és folyamatos nyereségképzésben. Mindennek eléggé hatékonyan kellene ösztönöznie a dolgozó kollektívákat az alkotó tevékenységre, megrendelőik igényeinek jobb kielégítésére, vagyis az eddiginél jobb végső eredményekre. A vállalatok felelőssége és jogköre, amelynek döntően érvényesülnie kell a vállalati fejlesztési programokban- mégpedig a központból történő fölösleges beavatkozások nélkül - megköveteli az olyan szükséges feltételek kialakítását, hogy az állammal szembeni kötelezettségeik teljesítése után saját megfontolásuk alapján hatékonyan fektethessék be megteremtett eszközeiket a további fejlesztés érdekében. Ez pedig megkívánja, hogy a kiindulási afep megteremtése után a kormány által meghatározott szabályok szerint kiküszöböljük a lemaradó gazdálkodó szervezetek támogatását a jobbak számlájára. A hatékony és sikeres vállalatoknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy teljes egészében felhasználhassák anyagi eszközeiket a további fejlesztéshez. Ez azt is jelenti, hogy tökéletesíteni kell a bérpolitikát és le kell küzdeni a javadalmazásban meglévő egyenlősdit. A gazdasági mechanizmus átalakításával összhangban elengedhetetlen, hogy megoldjuk a kutatási intézmények és az önálló információs munkahelyek szerepét és feladatkörét. Azzal számolunk, hogy elvben ezekben is az iméntivel azonos alapképzési szabályok honosodnak meg, vagyis az eredményektől és a munka minőségétől függően tehetik ezt éppúgy, mint az egész népgazdaságban. Tekintettel munkájuk és feladatkörük specifikumaira döntő jelentőségű lett, hogy közülük melyek válnak állami vállalattá és melyek maradnak költségvetési tervezetek. Azonban ezekben is - feltételezzük- az eddiginél szélesebb körben jutnak érvényre azok az elvek, melyek szerint érdekeltté válnak a jövedelmek növelésében és a kiadások csökkentésében. A társadalomtudományok feladatai Lényegesen korlátozni kell az állami terv kiemelt feladatait, ezeket elsősorban a döntő fontosságú tudományos-műszaki tervezetekre kell összpontosítani, különösen azokra, amelyek átfogó jellegűek. Célszerű lesz, ha kialakítjuk a műszaki fejlesztés központi alapjait, amelyekből lehetséges lesz majd az ötéves terven kívüli fontos feladatok biztosítása is. Különösen ott, ahol szükségessé válik az újonnan létrehozandó össztársadalmi fontosságú és hatékony akciók megoldásának támogatása. Meg fogjuk követelni, hogy a KGST-tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki, fejlesztési komplex programjának teljesítésében igényesebben értékeljék a mi részesedésünket. A hatékony és kölcsönösen előnyös együttműködés a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal további fejlődésünk ígéretes útja. Az átalakítás és a demokratizálás folyamata megköveteli a szocialista társadalom alapvető kérdéseinek kidolgozását és a további fejlődés távlatainak kitűzését, úgyis mint, az egyikét azon döntő tényezőknek, amelyek a bonyolult társadalmi és gazdasági feladatok megoldásához és eléréséhez elengedhetetlenek. A jelenlegi helyzet gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy számos esetben tapasztalhatunk elméleti felkészületlenséget, s ezért használhatatlan sok tanulmány és elméleti munka. Éppen ezért a társadalomtudományok területén dolgozó kommunisták elé olyan kiemelten időszerű követelményt állítunk, hogy a jelenlegi fejlődés legsürgetőbb igényeire összpontosítsák erőiket, mégpedig elsősorban az átalakítás folyamatának elméletére, a gazdaság feladataira és az irányításra, s hangolják össze szociális vonatkozásait. Szükségszerű, hogy olyan kérdésekkel is foglalkozzunk mint a szocialista vállalkozás, vagy az ösztönzés rendszere az irányítás szocialista módszereiben. Ezeket a kérdéseket fel kell dolgozni a többi szocialista ország társadalomtudományi intézeteivel történő szoros együttműködésben. Meg kell erősítenünk azt az aktív szerepet, amelyet a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a főiskolák tudományos munkahelyei töltenek be. Szükséges lesz azonban, hogy ezeknek a munkahelyeknek a kommunistái még elkötelezettebben, teljes odaadással keressék annak az útját, miként érvényesíthetők a tudomány eredményei a társadalom életének minden szférájában az átalakítás és a demokratizáció folyamatában. A Csehszlovák Tudományos Akadémia, amely az alapkutatás túlnyomó részét végzi tartalmilag a gazdasági és társadalmi fejlődés döntő szükségleteire kell, hogy összpontosítson, és elsősorban azokban a kiemelt ágazatokban, melyekben eredeti, világszínvonalú eredmény várható el. Rugalmasan kell a kutató- csoportokat kialakítani ott, ahol megjelennek a rendkívüli képességekkel rendelkező alkotó személyiségek. Egyúttal figyelni kell a szükséges kapacitásokat, s kellő szinten tartani azokon a területeken, ahol a világ tudományos ismereteinek a hazai gyakorlatban történő gyors alkalmazására lehet számítani. Nagyon jól tudjuk, hogy a hazai kutatás ereje nem elegendő a tudományosműszaki fejlődés jelenlegi fő szükségleteinek minden területén történő biztosításához. Nincs értelme - és nincsenek is eszközeink arra -, hogy újra felfedezzük mindazt, ami 'a nagyvilágban ismert és hozzáférhető. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben tanulmányozzuk és használjuk fel azokat az ismereteket, és ötleteket, amelyeket a világ tudományos és műszaki fejlődése megteremt és ennek útjából el kell távolítani azokat a különböző akadályokat, amelyek mindezt gátolják. Elengedhetetlen, hogy az alapkutatás irányítási rendszerét alapvetően tökéletesítsük. A tudományos akadémia és a főiskolák kapacitásait és eszközeit az eddiginél jobban kell összpontosítani, meg kell teremteni az alapkutatás és a pedagógiai folyamatok jobb kapcsolatát, és így lehetővé kell tenni a tudományos és műszaki szakemberek feltörekvő nemzedékei számára az új ismeretek megszerzésének jobb feltételeit. A tudományos-műszaki fejlesztés célprogram szerű. Irányítását szorosan össze kell kapcsolni az alapkutatással és el kell távolítani az alkalmazott kutatás elé emelt gátakat. Nagyra értékeljük, hogy az utóbbi időszakban a termelési gyakorlattal történő együttműködés elmélyülését figyelhetjük meg, aminek példájaként felhozhatjuk a Csehszlovák Tudományos Akadémia konkrét szerződéseit a prágai CKD, a plzeiii Őkoda, a Che- pos és más állami vállalatokkal. A gazdasági mechanizmus átalakításának folyamatában számolunk a beruházások egész területe irányításának alapvető minőségi javításával, s e terület radikális változásaival, annak érdekében, hogy az eddiginél lényegesebb szerepet kapjon a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításában, az új technológiai folyamatok bevezetésében, a termelés minőségének javításában. E cél elérésének alapvető feltétele, hogy egyértelműen átálljunk a termelés felújítására és a korszerűsítésére, a befektetett eszközök gyors megtérülésére. Központi szintről lehetséges lesz támogatni nemcsak a társadalmilag kiemelt fontos akciókat, amelyeken a központ saját eszközeivel aktív szerepet vállal. A tudományos-műszaki fejlesztés és a beruházások szoros kapcsolatáért, azok anyagi alapjainak megteremtéséért döntő felelősség hárul az ebben saját eszközeikkel részt vevő állami vállalatokra. Erősíteni kell a beruházók gazdasági pozícióit és feladatát. Ez azonban nem történhet meg az eddigi, sokszor bürokratikus előírások felülvizsgálata és megváltoztatása nélkül, az idejétmúlt módszerek megszűntetése és az egyszerűbben és effektívan ható újabbak kidolgozása nélkül. Nem titok, hogy azoknál a beruházásoknál, amelyeket hazai viszonyainkhoz képest rendkívül rövid határidőn belül valósítottunk meg, a tervdokumentációt-értem ez alatt a komplex, az előírásoknak megfelelőt - csak az építkezés és a berendezések üzembe helyezése után fejezik be. Fel kell tenni a kérdést, miért van szükség a fölösleges dokumentációk tonnáira, miért kell hosszú hónapokon át több tucat intézménynek - amelyek közül egyeseknek gyakran csak kicsinyes hozzáfűzni valójuk akad - hosszú hónapokon át tárgyalniuk, miközben nemcsak értékes idő veszik kárba, de következményeiben ez az építkezés hátráltatásához is vezet. Hiszen a tervező és az építő szervezeteknek nem lenne szabad továbbra is érdekeltnek lenniük a beruházás költségeinek növelésében, hanem éppen ellenkezőleg. Nehézségek a termelésben Az építkezésekkel nagy mértékben összefügg az a sürgető kérdés, hogy milyen gondot fordítanak a környezet védelmére, alakítására, ami a jövő szociálisgazdasági fejlődésének meghatározójává válik, és új szemléletet jelent egész sor gyártási folyamat hatékonyságának megítélésében. Következetesen érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy ami gazdaságos, annak ökologikusnak is kell lennie. A tudományos műszaki fejlesztés gyorsításában és a népgazdaság íntenzi- fikálásában pótolhatatlan szerep jut a kohó-, gép- és elektrotechnikai iparnak, amely munkaeszközökkel látja el a népgazdaság valamennyi ágazatát. Eredményeiben és gondjaiban koncentráltan tükröződnek azok a tényezők, amelyekről a tudományos-műszaki haladás nem kielégítő ütemével kapcsolatban már volt szó. Tudjuk, hogy az emberek milyen körülmények között élnek és dolgoznak az üzemekben, milyen nehézségekkel találkoznak. Ezek a gondok az új szervezeti felépítéssel, a régi gazdasági mechanizmusból az újba történő átmenettel kapcsolatosak. Mindeddig nem sikerült az ezévi tervvel összefüggő valamennyi problémát megoldani, nem történt meg a tervnek az új nagykereskedelmi árakra való végleges átszámítása. Romlottak a szállítói-megrendelői kapcsolatok, sok helyütt nem kielégítő a szállítások minősége, egész sor ellentmondás tapasztalható a gazdasági szerződések megkötésében. Az új feltételek között mineddig nem ismertek az állami vállalatok működésének egyes szabályai. A kormány és más intézmények foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, mégis ezek a gondok számos vállalatban halogatáshoz, s nem a tartalékok feltárásához vezetnek, nem egy esetben negatív hatásuk van a munkakollektívák kezdeményezőkészségének fejlődésére. Ezért követeljük, hogy a kommunisták mind a központban, mind a vállalatoknál még aktívabban foglalkozzanak a hiányosságok felszámolásával. Ehhez az állami vállalatoknak már ma is meg van a jogkörük, amellyel nagyobb mértékben kell élniük. Jelenleg azonban a vállalati szféra arra vár, hogy a központ és a vállalatok tartós együttműködési formája az egymást elismerő, méltányoló felek nyílt párbeszéde lesz, s a központ garantálja az irányítás alapelveit és a gazdasági feltételeket. Ez az alapja a vállalkozói kezdeményezőkészség fejlődésének és a tartalékok mozgósításának, amelyekből a vállalatoknál nincs hiány. Egyúttal azonban teljes egészében meg kell érteni a mai állapot komplex okait, valamint megoldásuk elkerülhetetlenségének sürgősségét is. A kohászati-gépipari és elektrotechnikai komplexum mai helyzetének reális megítélése azt mutatja, hogy egyfelől joggal emeljük ki e komplexum nagy potenciálját, a szocializmus építésének egész időszakában elért vitathatatlan eredményeit, az életszínvonal növeléséből vállalt részesedését a dolgozókollektívák magas fokú áldozatkészségét és aktivitását. Másfelől viszont komolyan megköveteljük a kommunistáktól, hogy találjanak megoldást extenzív fejlesztése elmélyülő negatív jelenségeinek megoldására. E jelenségek közé tartozik a tudomány, a technika és a munkatermelékenység világszerte tapasztalható irányzataival szembeni lemaradása, az állóalapok elégtelen kihasználása, az elöregedett géppark - a gépek átlagos életkora már elérte a 18 évet - a termék választék aránytalanul nagy bősége, az innováció lassú megvalósítása, a csúcstermékek alacsony részaránya, a készletállomány növekedése, az elektronikában mutatkozó lemaradás, a gépesítés és automatizálás lassú folyamata. Gazdasági fejlődésünk belső és külső körülményeinek alapvető megváltozása a tudományos technikai forradalom folyamata és következményei, s az intenfiziká- ció szükségletei nem teszik lehetővé az eddigi fejlődés folytatását, a korábbi irányzatok megőrzését. Arról van szó, hogy a kiépített erős potenciált az új feltételekhez kell igazítani és teljes mértékben az új feladatok megvalósítása érdekében kell kihasználni. Elodázhatatlan szükségszerűségként jelentkeznek a gépipari termelés szerkezeti és orientációbeli megváltoztatásának kérdései. Arra kell törekedni, hogy a termelés az új feltételeknek megfelelően alakuljon, alkalmazkodva az értékesítési lehetősé-, gekhez. Ez utóbbi momentum elsősorban a beruházási gépgyártásra vonatkozik Ugyancsak oda kell figyelni arra, hogy lényegesen emelkedjen a világméretekben is eladható vagy cserélhető termékek száma és nem engedhetjük meg az olyan termékek gyártását, amelyeknek nem biztosított a hatékony piaci értékesítése. E téren aktívabb szerepet kell vállalniuk a külkereskedelemben dolgozó kommunistáknak, szorosabban kell együttműködniük a termeléssel. Szerkezeti változások az iparban A kohó-, gép- és elektrotechnikai ipari komplexum 1948 februárja óta fejlődésének legfontosabb változásai előtt áll. Ezért követeljük meg szerepének teljes mértékű megváltoztatását, hogy az Állami Tervbizottságban, az Állami Tudományos-Műszaki, Beruházási és Fejlesztési Bizottságban, a reszortban és a vállalati szférában dolgozó kommunisták a következő ötéves tervidőszak és a hosszú távú kilátások előkészületeinek kulcsfeladataként tekintve a kohászat, gépipar és elektrotechnikai ipar szerkezeti változásainak, felújításának és korszerűsítésének reális és indokolt koncepcióját dolgozzák ki. Mindez lényegesen nagyobb igényeket támaszt a kohászati-gépipari és elektrotechnikai komplexum felülről lefelé megnyilvánuló irányításának színvonalával szemben. Hogy az irányításban dolgozók mindenütt megszabaduljanak a hagyományos sztereotípiáktól, a mennyiségi mutatókra való egyoldalú orientálódástól A minisztérium vezetésében tevékenykedő kommunistáktól elvárjuk, hogy jelentős mértékben módosítsák munkamódszereiket és -stílusukat, erejüket a döntő fontosságú feladatok teljesítésére összpontosítsák. Számukra világos, milyen lehetőségeket nyújt a tudományos-technikai forradalom jelenlegi szakasza, menynyire szükségszernek a szerkezeti változások és a mostani beruházásorientáltság, milyenek a nemzetközi munkamegosztásban való bekapcsolódás hatékony irányzatai, beleértve a vállalkozás új formáit is. Abban is tájékozottak, hogy miként és milyen módszerekkel lehet az ilyen fejlődést biztosítani, milyen szerepet vállal ebből a központ és az állami vállalatok. Közben a kölcsönös kapcsolatokat a gazdasági reform szellemében és logikája szerint kell fejleszteni. Az átgondolt szerkezeti stratégia megfogalmazása - ennek megvalósítását nem lehet halogatni - a tudományos-műszaki politika kutatás és fejlesztés irányzatainak, a korszerű technológiák bevezetésének, az automatizálásnak és a ro- botizálásnak a kiindulópontja. Eközben a hatékony szakágazatok kiemelt fejlesztésére kell orientálódni, ugyanis ezek esetében mutatkoznak a legkedvezőbb távlatok a műszaki haladás elérésére a külföldi piacokon való helytállásra és a belpiac számára új. jobb minőségű termékek biztosítására. Ennél a kérdésnél szeretnék külön elidőzni. A hiányos választék az alacsony műszaki és esztétikai színvonal, valamint minőség a gépipari és elektrotechnikai termékek esetében nem felel meg állampolgáraink szükségleteinek, nincs kellő hatással a piac stabilitására, a nyugati áruk csodálásához és mindenáron való beszerzéséhez vezet. Az állam ezen mind gazdaságilag, mind politikailag veszít Markánsan megmutatkozik ez a fogyasztási elektronika, de egyéb más termékek esetében is, amelyek műszakilag elavultak Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a gépipari fogyasztási cikkek aránya 11 százalékot tesz ki a kiskereskedelmi forgalom 330 milliárd koronás értékéből. A népgazdaság versenyképességének és teljesítményének mai mércéje a mikroe lektronika felhasználtsága. Az elmúlt évek fejlődése rámutatott, hogy az ebbe a folyamatba történő bekapcsolódásunk további halogatása a nemzetközi versenyben gazdasági pozícióvesztéshez vezet. A gépipari komplexum minőségi fordulatának egyik döntő fontosságú feltétele, hogy elodázhatatlanul megkezdjük felújítását és korszerűsítését. Nyilvánvaló, a korszerűsítést nem kezdhetjük egyszerre az egész gépiparban. Prioritásokat kell megszabnunk, kiindulva abból a szükségletből, hogy az első helyre a csúcstechnika gyártása korszerűsítésének kell kerülnie, s ez teremti meg a feltételeket további vállalataink és üzemeink gyorsabb ütemű átszerveződéséhez. Ez megköveteli a szükséges pénzforrások megteremtése és összevonása mellett, a saját termelésünkből származó gépellátás és a behozatalból beszerzett fejlett technika biztosítását. Lehetőség mutatkozik néhány mostani kapacitásunk átorientálására célgépek magas fokúan hatékony gyártására. A korszerűsítés nem nélkülözheti az elavult alapeszközök lényegesen gyorsabb mértékű kiselejtezését, az új technika több műszakban történő kihasználását és gyorsabb ütemű cserélődését. A vállalatoknak az erre való: elsősorban önmaguknak kell majd keresniük. Hangsúlyozzuk, hogy az Állami Tervbizottság az Állami Tudományos-Műszaki Beruházási és Fejlesztési Bizottság, a kohászat, gépipar és elektrotechnika, valamint a külkereskedelem reszortjaival szembeni magas fokú igényesség mellett lényegesen növekszik szerepük a gépipar új orientációjának megszabásában, színvonalának emelésében. Ennek a harcnak az állami vállalatokban, a dolgozókollektívákban kell lezajlania. E harc részévé kell válnia annak az átgondolt és offenzív kiviteli-behozatali koncepciónak, amely a hatékony kivitel alapján lehetővé teszi a behozatal szükséges növelését is. Ez utóbbiak a választék bővítését és az új technika iránti szükséglet jobb fedezését kell szolgálnia. Nagyobb hangsúlyt kell kapnia az ágazatokon és szakágazatokon belüli cserének a vállalatok közti közvetlen kapcsolatokon alapuló szakosodás és kooperáció fejlesztésének. A szovjet termelőkkel nemrégiben meg(Folytatás a 6. oldalon)
