Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-10 / 108. szám, szerda

A Szovjetunióban nemrég létre­hozták a társadalmi-gazdasági kér­désekkel foglalkozó, országos köz- vélemény-kutató központot. Az inté­zet igazgatójává T. J. Zaszlavszkaja akadémikust nevezték ki, aki a Prav­da tudósítójának kérésére arról be­szél, hogyan alakul majd az új köz­pont tevékenysége.- Mi tette szükségessé az intézet létrehozását? Vajon tényleg olyan fontos egy-egy döntés meghozatala során figyelembe venni, hogy mit gondolnak azzal kapcsolatban az emberek, akik nem kompetensek a döntéshozatalban?-Az állam, a népgazdaság, az ellátási szféra normális működésé­hez, a politikai és a társadalmi élet aktuális kérdéseinek helyes megol­dásához megbízható lakossági visz­legpontosabb tájékoztatása. Tegyük fel, hogy új nyugdíjtörvényt készíte­nek elő vagy olyan döntést dolgoz­nak ki, amely összefügg a bérek jelentős megváltoztatásával, a szo­ciális infrastruktúra, a szolgáltatási szféra korszerűsítésével. Az embe­reket érintő döntéseket az állam ré­széről az Állami Munkaügyi Bizott­ság hozza, a dolgozó rétegek érde­keit pedig a szakszervezet képviseli. Ezért van az, hogy ők az intézet fő megrendelői, az előállított adatok legnagyobb felhasználói. Tudvale­vő, hogy az akadémiai intézetek el­sősorban alapkutatásokkal foglal­koznak, amelyek átfutási ideje igen hosszú. A közvélemény-kutató inté­zetben pedig alapkövetelmény a vizsgálatok rendszeressége, gyors eredmények produkálása. Ez nem egyszerűen hagyományos kutató- központ, hanem egybén sajátságos üzem is. Nekünk azt fontos tudnunk, hogy éppen most, ma mit gondolnak az emberek, nem pedig azt, hogy két-három évvel később mi volt a véleményük.- Mennyire lesznek hozzáférhe­tők az intézeti kutatásokkal kapcso­latos információk?- Az intézet tevékenységének alapvető normatívája a közvéle- mény-kutatások eredményeinek a lehető legszélesebb körben való közreadása. A kutatási jelentéseket megküldjük az újságoknak, a televí­Mit gondol a lakosság? Országos közvélemény-kutató központ a Szovjetunióban szacsatolásra van szükség. Világos, hogy ez nem kinyilatkoztatás kérdé­se. Lenin a húszas évek elején írt műveiben felhívta a párt- és állam- hatalmi szervek figyelmét, hogy ta­nulmányozzák és részletesen is­merjék meg a széles dolgozó töme­gek nézeteit, hangulatát és érdekeit, és elsősorban azon osztályokét, ré­tegekét és csoportokét, amelyeket kedvezőtlenül érinthet a tervezett irányítási döntések hatása. Lehet, hogy kissé fellengzősen hangzik, de az országban végbemenő átalakítá­si folyamat során reálisan érzékel­nünk kell a közvélemény alakulását.- Próbáljuk meg konkrétan meg­határozni, mit is jelent a közvéle­mény szó? Ha a sorban álló anyóka azt mondja: ,, Nehogy azt higgyék ám, hogy magasabbak lesznek a nyugdíjak? - ez közvélemény?- Nem. Ebben az esetben ellenő­rizetlen szóbeszéddel állunk szemben. A közvélemény pedig a tudomány nyelvén megfogal­mazva: az egyes kollektívákhoz, csoportokhoz, helyi közössségek- hez tartozó emberek nézeteinek, ítéleteinek, emócióinak összessége a politikai, gazdasági és szellemi élet leglényegesebb eseményeire vagy problémáira vonatkozóan. Hangsúlyoznám a közvélemény emocionális jellegét. A közvélemény kialakulása ösztönös és bizonyos mértékig szabályozható. Mint isme­retes, a kollektív vélemény kedvező hatást gyakorolhat az irányítási dön­tésekre. A hibák elkerülése, a felme­rülő problémák legésszerűbb meg­oldása érdekében célszerű informá­lódni a néptömegek véleményéről. Figyelembe véve az ő nézőpontju­kat, az irányító szerveknek jó esé­lyük van a legésszerűbb döntések meghozatalára. Egyúttal csökken annak kockázata, hogy az intézke­dések kedvezőtlen fogadtatásra ta­lálnak a lakosság körében.- De vajon lehet-e olyan nagy országban, mint a Szovjetunió, min­den véleményt összegyűjteni egy adott problémával kapcsolatban? Továbbá milyen döntést kell hozni akkor, ha a közvélemény megosz­tott?- Ez nem okoz problémát. A kér­dőíves megkérdezések során nem törekszünk egységes, homogén közvélemény kialakítására. Felada­tunk a vélemények objektív rögzíté­se. A döntéshozatal során pedig az irányító szervek dolga ezek figye­lembevétele.- Kik lesznek az intézet fő meg­rendelői? Apropó, miért épp a szak- szervezet és az Állami Munkaügyi Bizottság keretében hozták létre ezt az intézetet, és miért nem a Tudo­mányos Akadémia keretében?- Az intézet konkrét feladatot ka­pott: a lakossági vélemények vizs­gálatát olyan társadalmi-gazdasági kérdésekben, amelyek befolyásolják az egyes népcsoportok helyzetét. Mint már említettem, e vizsgálatok célja a döntéshozó szervek lehető ziónak, a rádiónak. Tervezzük egy, havonként megjelenő bulletin kiadá­sát és valószínűleg megjelentetünk egy negyedéves kiadványt is, amelynek ideiglenes címe Vélemé­nyek.- Milyen lesz az intézet konkrét tevékenysége?-A közvélemény-kutató intézet­nek lesz egy központi magja Moszk­vában (ez most alakul), ahol szocio­lógusok, programozók, számítás- technikai szakemberek és újságírók dolgoznak majd. Emellett megkez­dődött a köztársasági fővárosokba és néhány fontos ipari központba te­lepített, huszonöt regionális egység kialakítása is. összességében az intézetnek 180 dolgozója lesz.- Melyek lesznek az intézet által kibocsátott,.termékek“?-Terveink szerint évente tíz-ti- zenkét országos vizsgálatot vég­zünk. Témájuk? Az adott pillanat legaktuálisabb társadalmi-gazdasá- gi problémái. Mint például az árak alakulása vagy a munkáskollektívák tanácsai tevékenységének különbö­ző aspektusai az állami minőségel­lenőrző rendszerrel, az önelszámo­lási rendszeren belül jelentkező bé­rezési problémákkal, az új nyugdíj- törvénnyel kapcsolatban.- Még egy kérdés, Tatjana Iva- novna. Mikor kezdi meg az intézet a kérdezői munkát?- Hamarosan elkezdjük az első vizsgálatot, melynek témája A gaz­dasági vezetők választhatóságának problémája a termelés önigazgatási rendszerében. (Jelkép) A gyerekektől a hagyományőrzőkig Falusi színjátszók Magyarországon A falusi színjátszás megszokott, hagyományos formáinak ismerői aligha tudják elképzelni, hogy egy­mástól nemcsak a színpadi megva­lósítás szándékával, de sokszor a közös alkotás motivációjával is különböző csoportok egyazon fesz­tiválon lépnek közönség elé. Ma­gyarországon a sajátos település- szerkezet meghatározó módon nyomja rá bélyegét az amatőr szín­játszó mozgalomra is. Ebből eredez­tethető, hogy a munkájuk minőségé­re való tekintet nélkül gyakorlatilag együtt versenyez minden falusi szín­játszó csoport. Az idén áprilisban Kisszálláson megtartott Falusi Színjátszó találko­zó tizenkét résztvevő csoportja lega­lább négy kategóriába volt sorolha­tó. Máté Lajos, az Országos Közmű­velődési Központ és Módszertani In­tézet osztályvezetője erről a követ­kezőket mondta:- A jellegzetesen falusi csoporto­kat nevezhetném akár a „naiv szín­ház“ művelőinek is. Tőlük elsősor­ban művészi ambíciójukkal, s az ebből eredő felemás eredményeik­kel különböznek azok, akik modern színjátszást kultiválnak. Itt vannak még azok a néphagyományokat ápoló együttesek is, amelyek az egykori falusi népélet dramatikusan megjeleníthető eseményeit, szoká­sait viszik színpadra. S végül a gyer­mekszínjátszók alkotják a szemle negyedik csoportját. A Kisszálláson bemutatkozott együttesek közül a legjobbak - füg­getlenül attól, melyik hivatalosan nem létező kategóriába sorolhatók - tisztesen helytálltak. A Csemadok által módszertanilag irányított cseh­szlovákiai magyar színjátszó cso­portok számára szolgált néhány megszívlelendő tanulsággal ez a ta­lálkozó. Elsősorban a mozgalomban felismerhető hasonlóságok, azonos tendenciák és mindenekelőtt az amatőr színjátszó csoportok rende­zői törekvései láttán fogalmazható meg néhány gondolat. Csupán a háromnapos találkozó műsorát böngészve is nyilvánvaló volt, hogy a sokszínűséget nemcsak az együttesek, de a mozgalom irá­nyítói, szervezői is felvállalják. A bí­rálóbizottság értékeléseit hallva, óhatatlanul is eszembe jutott, meny­nyire kizárólagos, sokszor csupán egy-két színpadi formát forszíroznak a különböző szintű versenyeink bí­rálóbizottságai. Ezzel szemben itt legalább olyan tisztesség érte az ötvenes évek sematikus darabját játszó csoportot, mint a gyermek­színjátszás legjobb eredményeire építő, önmagukban is kiváló gyer­mekcsoportokat. Ugyanakkor a folk­lór szokásrendszeréből merítő dra- matikus játékok előadói sem szen­vedtek hátrányt egy-egy esetleges bírálóbizottságbeli vélemény nyo­mán. A sokszínűséget kísérő tole­rancia ennek ellenére sem jelentett engedékenységet. Sok szempontból érdekes, mégis egyes esetekben formálisnak tűnik a minősítések arany, ezüst és bronz fokozata. Tanúi voltunk annak, hogy egy másik találkozón országos arany fokozatú minősítést kapott együttes ezen a szemlén még bronz fokozatot is nehezen érdemelt volna meg. Az arany fokozat odaítélése óta eltelt idő alatt alig játszott együtt a csoport, így ez meg is látszott a teljesítményükön. Viszont voltak olyan csoportok, melyek félig kész vagy nemrég bemutatott produkció­val vettek részt, ezeknek még van lehetőségük, hogy ugyanarra a já­tékra még egyszer kérjenek minősí­tést. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a minősítési rendszer sok színjátszó csoport esetében csupán a fenntartó és támogató szervek irányában je­lent valamifajta minősítést. Ez per­sze nem mellékes szempont. Külö­nösen nem, ha a magyarországi amatőr színjátszó mozgalomban is szinte „meghatározó“ lett a támo­gatás hiánya. Miközben általánosságban a kul­túra és a művelődés költségeit meg­takarítani szándékozó gazdasági tö­rekvések érvényesülnek, a nem is olyan ritka kivételek közé tartozik maga Kisszállás, ahol a találkozót megrendezték. A rendezvényt meg­nyitó Sörös József községi tanácsel­nök erről így vélekedett:- Speciális helyzetünkből szeret­nénk előnyt kovácsolni. A 3200 lé­lekszámú falut jelentős tanyarend­szer veszi körül. Több mint nyolc- százan laknak a 430 tanyán. Már maga a két szám is sejteti, hogy a tanyán élők egy része magányos öregember. Persze vannak fejlődő tanyák is, amelyek lakóinak egy ré­sze a faluban él, s csak a háztáji gazdálkodás miatt tartják meg ta­nyáikat. Ez egyre gyakoribb jelen­ség, hiszen a beköltözés számos előnnyel jár, ugyanakkor a gazdasá­gi funkciót betöltő tanyák jelentős hasznot is hoznak a tulajdonosuk­nak. Ebből is adódik, hogy a gazda­sági és megélhetési gondok falun kevésbé vagy csak sajátos módon jelentkeznek. A magányos öregek gondja, a biztos családi háttérrel nem rendelkező fiatalok élet- és pá­lyakezdése persze itt is gond. Köz­ségünk sok tekintetben tekinthető rendhagyó településnek. Három nagyvállalat helyi üzemében mint­egy háromszáz fő talál munkát. Eh­hez jön még a Bácska mgtsz, amelynek jelentős a melléküzemági tevékenysége is. A tanácsi hálózat­ban százötven főt foglalkoztatunk. Ebből a helyzetből származó előny, hogy a művelődéshez szükséges költségeket viszonylag még köny- nyen előteremtjük. A szövetkezet és a termelő üzemek segítsége nélkül aligha rendezhettük vona meg ezt a színjátszótalálkozót. ­A Bács-Kiskun megye déli szeg­letében található Kisszállás nem­csak tanyarendszere és az itt terme­lő üzemek révén van a többi faluhoz képest sajátos helyzetben. Bár le­het, hogy a helyiek csupán formai kérdésnek tekintik, a külföldi szemé­vel igencsak fontosnak tűnt az Álta­lános Művelődési Központ működé­se, amelynek öt részlegét az iskola, az óvoda, a diákotthon, a könyvtár és a művelődési ház alkotja. A köz­pont élén a mindenkori iskolaigaz­gató áll, aki az egyes részlegek közvetlen irányításával nem foglal­kozik. Bár a művelődésnek ebbe a valóságos helyi „paradicsomába“ a kívülálló sok mindent belegondol­hat, a valóság mégiscsak az, hogy bizonyos folyamatosság - legalább­is a gyerekek szemléletében - kia­lakítható az óvodától a művelődési házig. Az iskolába járó 420 gyerek­ből 70 diákotthonban lakik, ők a ta­nyákon élő családok gyerekei.- Elsősorban a gyerekek számá­ra fontos, hiszen őket még lehet formálni, szemléletüket alakítani, hogy a művelődési ház eleve réte­genként elégíti ki az igényeket - fej­tette ki Mikó Piroska, az intézmény igazgatója. - Szeretnénk, ha a gye­rekek az iskolából kikerülve is visz- szajárnának hozzánk. Az, hogy megszűntek a tanyasi iskolák, nem­csak a kollégium létrejöttét jelentet­te, hanem a gyerekek szinte napon­kénti foglalkozásainak a megszerve­zését is feladatul adta. A művelődési házba a szakköreink, a gyermektánc­házak, a játszóházi rendezvénye­ink, a gyermekműsorok és a kiállítá­sok vonzzák őket. Az pedig, hogy működik felnőtt színjátszó csopor­tunk, amely ezen a találkozón is részt vett, s rendszeresek a tánchá­zaink, remélhetőleg a jövő felnőttkö­zönségét is megteremti. A tény, hogy ezt a rövid monoló­got Mikó Piroskától több részletben hallhattam, a találkozó harmadik napján már természetesnek tűnt. Három munkatársával - Bóka Gyu­lával, Varga Saroltával és Major Ju­dittal valamint a falubeliek csapa­tával óraműpontossággal szervez­ték meg a találkozót. Munkájuk eredménye volt az a jó hangulat, amely sajnos a mi fesztiváljainkról még többször hiányzik, őket hallgat­va, rájuk figyelve a vendégek szin­tén megérezték, hogy Kisszálláson sokan vannak azok, akik nem oszt­ják a falu hanyatlásáról általánossá­gokban terjedő nézeteket. Végül is igazuk van, hiszen nemcsak egy Kisszállás van Magyarországon. Az meg végképp bizonyosság, hogy a Mikó Piroskához hasonló népmű­velők többen vannak. Csakhogy Kisszálláson nem hagyták magára a művelődési házat. Vannak támo­gatók, akik elsősorban anyagiakkal, de nem utolsósorban erkölcsiekkel álltak mellé. Mi mással lehetne ma­gyarázni, hogy az ottaniak nemcsak a helyi színjátszó csoportnak tapsol­tak lelkesen, hanem valamennyi résztvevőnek. DUSZA ISTVÁN Az Ephraim-ház Berlinben, a Német Demokratikus Köztársa­ság fővárosában, a Posta utca és a Malomgát (Mühlendamm) sarkán áll. Rokokó stílusban épült, négyszintes, oszlopos bejárattal és erké­lyekkel. Jelenleg a Német Művészeti Akadémiá­hoz tartozó múzeum, ahol a gyűjteményt éven­ként felújítva, a legújabb szobrokat, festményeket és fotókat állítják ki. öt évig, 1761 és 1766 között építették a palo­tát, Wilhelm Diterick, a neves építész terve alap­ján, de úgy, ahogy azt a művészeteket pártoló uralkodó, II., azaz Nagy Frigyes előírta: díszes utcai homlokzattal. A ház tulajdonosa, Heine Ephraim rangos tisztségviselő volt: udvari szállí­tó, ékszerész és éremvésnök, pénzügyi taná­csos. Akkor már húsz éve. Ügyes kezű ékszerész volt, de talán még ügyesebb tanácsos, mert amikor az uralkodó szervezni kezdte híres-hírhedt, porosz szellemű, 200 ezer fős hadseregét, ő tanácsolta: semmivel se legyen kisebb méretű a tallér, mint az előd, I. Frigyes Vilmos uralkodása idején volt, de nem kell annyi tiszta aranyat olvasztani bele, a keve­sebb is elég lesz. A nyereségből azután bőven jutott a hétéves háború költségére, és persze az okos tanácsos megjutalmazására is. Később sem nélkülözhette Ephraimot az ural­kodó. 1757-ben, amikor Hadik András huszárjai váratlan támadással megszállták Berlint és a vá­rost megsarcolták 200 ezer tallérral, nagy szük­Az Ephraim-ház bejárati homlokzata (Hajdú Endre felvétele) ség volt a közreműködésére, hogy minél előbb asztalra kerüljön ez a rengeteg tallér, minél előbb távozzanak a huszárok. Ezután került sor a házépítésre, amelyet a ki­rály is sürgetett, mert abszolút uralkodóként ren­deletekkel, utasításokkal mozdította elő az ipar, a kereskedelem fejlődését. Ephraim tanácsos sem a maga jókedvéből építtette a házat, amely­ben egyébként soha nem lakott. Még az utódai sem. Heine Ephraim ugyanis zsidó volt, és a tej­piacon (Molkenmarkt) túli Zsidó utcában (Jü- denstrasse) lakott élete végéig. A múlt század­ban aztán, amikor magva szakadt az Ephraim- családnak, a ház tulajdonjoga a városra szállt, 1895-ben már hivatalok működtek benne. És eljött az az időszak, amikor faji szempont­ból vizsgálták az ember származását. Egyre többet cikkeztek és szónokoltak arról, hogy Ephraimék zsidók. A fajgyűlölet vihara 1936 tava­szán le is rombolta a házat. Nem kímélték még azt a szobrot sem, amelyet a közismerten ke­resztény és német származású Hans Strack készített, és Bismarck rendeletére került a palota nyugati oldalára, amikor 1896-ban a gyámhivatal költözött oda. 1986 tavaszán régi tervrajzok, megsárgult vázlatok és fényképek alapján Heinz Graffunder, Lothar Köhler, Walter Wenzel építészek vezeté­sével ismét felépítették az Ephraim-házat. Kapu­ját, a fajgyűlölet elleni küzdelem emléknapján ezekkel a szavakkal nyitották meg: „Szolgáljon tanulságul, hogy amit a gyűlölet lerombolt, ilyen formában, és a szívekben is fel lehet építeni. “ HAJDÚ ANDRÁS ÚJ SZÚ 4 1989. V. 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom