Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám, hétfő

Befejeződtek a szovjet-nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) minden fajtáját, beleértve a kettős rendel­tetésű eszközök nukleáris komponenseit is. Mindkét fél leszögezte, a vegyi fegyve­rek betiltásáról folytatott szovjet-nyugat­német dialógus konstruktív jelleget öltött, s egyre jelentősebb szerepe van a vegyi leszerelést célzó nemzetközi erőfeszíté­sek sorában. Befejezésül a két külügymi­niszter kormányközi jegyzőkönyvet írt alá az Örményországnak nyújtandó segít­ségről. Az NSZK egészségügyi létesítmé­nyek építésében vesz majd részt és se­gítséget nyújt ahhoz, hogy a földrengés sújtotta területeken ismét beinduljon az állattenyésztés. A tárgyalásokat követően a szovjet külügyminiszter sajtóértekezletet tartott, s elmondta, hogy az említett politikai nyi­latkozat lényegében már elkészült. Gen­scher külügyminiszterrel ezen kívül több olyan új megállapodás tervezetét is átte­kintették, amelyeket Mihail Gorbacsov bonni látogatása során írhatnának majd alá. Többek között a beruházások védel­mét és ösztönzését, a szovjet szakértők NSZK-beli felkészítését és továbbképzé­sét rögzítő szerződésről, valamint ipari, kereskedelmi és kulturális központok köl­csönös megnyitásáról szóló megállapo­dásról van szó. A leszerelési kérdések kapcsán Se­vardnadze részletesen kitért azokra a ja­vaslatokra, amelyeket Mihail Gorbacsov a múlt csütörtökön ismertetett James Ba­ker amerikai külügyminiszterrel (ezeket szombati számunkban ismertettük). Külö­nösen fontosnak nevezte azt, hogy a Szovjetunió felajánlotta: 1989 és 1991 között hajlandó kivonni szövetségesei te­rületéről az összes nukleáris fegyvert, ha az Egyesült Államok is hasonlóképpen jár el. Mint mondotta, a moszkvai vezetés véleménye szerint a taktikai eszközök kérdését az új gondolkodásmód szelle­mében kell megoldani. Hogyan érvelnek a Nyugaton azok, akik ragaszkodnak ezeknek a fegyverek­nek a modernizálásához? Először: azt állítják, a Kelet fölényben van a hagyomá­nyos fegyverek terén. Igen, jelenleg fölé­nyünk van a fegyverzet néhány kategóriá­jában. De lemondunk róla, s készek va­gyunk az általános egyensúly megterem­tésére. Ez öt-hét évet vesz igénybe. Az a követelés, hogy egy vagy két év alatt vonjunk ki és szereljünk le 40 ezer tankot, nem nevezhető a kérdéshez való komoly hozzáállásnak, mivel teljesítése fizikailag is lehetetlen. Másodszor: azzal érvelnek, hogy a taktikai rakéták terén a Szovjet­unió fölényben van. Igen, ez a fölény jelentős, de ha a taktikai eszközök egé­szét vesszük figyelembe, beszámítjuk a légi, valamint tüzérségi eszközöket, ak­kor már nem lehet fölényről beszélni. Ezenkívül világosan értésre adtuk, hajlan­dók vagyunk tárgyalni a csökkentésükről, a kölcsönösség alapján pedig kivonni és megsemmisíteni az összes harcászati atomfegyvert. A korszerűsítés több évet vesz igénybe. A csökkentésről, kivonásról és megsemmisítésről szóló tárgyalásokat pedig rövidebb idő alatt is be lehetne fejezni. Harmadszor: a Nyugat a rakéta­korszerűsítést azzal indokolja, hogy a Szovjetunió a saját eszközeit már kor­szerűsítette. Igen, e fegyvereinket a nyolcvanas évek elején újakkal váltottuk fel, de azonos típusú és azonos hatótá­volságú rakétákkal. Ez azt jelenti, hogy nem telepítettünk alapvetően új eszközö­ket. Az utóbbi időben már nem korszerű­sítünk és nem is akarunk. Negyedszer: a korszerűsítést az úgynevezett rugalmas reagálás doktrínája teszi szükségessé. Állítólag ez teszi lehetővé az európai béke megőrzését. De földrészünkön akkor is béke volt, amikor más doktrína volt ér­vényben, amikor taktikai atomfegyverek még nem is léteztek. Éppígy mondhat­nánk, hogy azokban az években 40 ezer szovjet tank őrizte meg az európai békét. Bennünket nem köt gúzsba a régi doktrí­na. A doktrínáknak meg kell felelniük a mai világ realitásainak, konkrét feltéte­leinek, s nem a hidegháborús időszakot kell tükrözniük. Ha a doktrína nem felel meg a realitásoknak, akkor meg kell vál­toztatni. Egyetlen doktrína sem akadá­lyozhatja a biztonságosabb világ megte­remtését. Egyébként tárgyalásokat java­soltunk a doktrínákról is. Miért kell tehát félni a tárgyalásoktól? Hiszen azok még senkit sem kényszeríte­nek olyasminek a végrehajtására, ami számára elfogadhatatlan. A taktikai esz­közökről szóló tárgyalások elutasítása azt a gondolatot kelti az emberben, hogy egészen más okok miatt nem akarnak asztalhoz ülni. A korszerűsítéssel kap­csolatban egy szempontra még szeret­ném felhívni a figyelmet. A modernizálás érdekében olyan új rakétát akarnak kifej­leszteni, amelynek hatótávolsága olyan, mint a Szovjetunió SS 23-as rakétájáé, ezt azonban a szovjet-amerikai szerző­déssel összhangban felszámoljuk. Tehát itt olyan kísérletről van szó, amelynek célja a közepes és a rövidebb hatótávol­ságú rakétákról kötött szerződés megke­rülése. Mi miért semmisítsük meg az SS 23-asokat, ha a másik fél az ezeknek megfelelő Lance 2 típusú eszközöket fog­ja kifejleszteni és gyártani? A képlet úgy fog kinézni, hogy két hasonló típusú raké­ta lesz, a szovjetet felszámolják, az ame­rikait gyártani fogják. Ez ellentmond a jó­zan észnek. A szovjet külügyminiszter ezt követően válaszolt a jelen levő tudósítók kérdései­re. Megkérdezték tőle: A NATO nem túl nagy számú taktikai atomfegyver megtar­tására törekszik. A Szovjetunió viszont ragaszkodik a harmadik nullamegoldás­hoz. Lehetséges-e, hogy ezzel a Szovjet­unió fel akarja bomlasztani a NATO-t, s arra törekszik, hogy az amerikaiak kivo­nuljanak Nyugat-Európából? Sevardna­dze válasza: Az ilyen tervek naivak lenné­nek. Elvből ellenezzük az atomfegyvere­ket, javasoltuk, hogy 2000-ig minden nuk­leáris eszközt számoljunk fel, beleértve a taktikai rakétákat is. Végsősoron olyan szörnyű dolgot javaslunk? Hiszen tárgya­lunk a hadászati támadófegyverekröl, a vegyi eszközökről és egy egész sor más problémáról, miért éppen a taktikai eszkö­zök maradjanak ki? Ez nem lenne normá­lis helyzet. Egy másik kérdés: Az ön szavait úgy értelmezhetjük, ha a NATO a közeljövő­ben döntést fogad el a korszerűsítésről, akkor a Szovjetunió felfüggeszti az SS 23-asok kivonását és megsemmisíté­sét? A válasz: Ezt jól meg kell gondolni. Fel kell tenni a kérdést, lesz-e értelme a rakéták megsemmisítésének. De az is lehet, hogy kénytelenek leszünk új rend­szereket kifejleszteni, s így reagálni a NATO döntésére. Revansista találkozó Stuttgartban Támadás az európai realitások és Csehszlovákia egysége, rendszere ellen (ŐSTK) - Az NSZK-ban, Báden- Württemberg tartomány központjá­ban, Suttgartban szombaton kezdő­dött meg a 40. szudétanémet gyű­lés. A korábbi évekhez hasonlóan most is arra használták ki ezt az akciót, hogy támadást indítsanak Európa háború utáni elrendezése ellen, propagálják a revansista esz­méket, s kirohanásokat intézzenek Csehszlovákia területi egysége és társadalmi rendszere ellen. Az összejövetel első napján mondott beszédet Báden-Württemberg, illet­ve Bajorország tartományi kormá­nyának a képviselője. Manfred Rommel, Stuttgart főpolgármestere az úgynevezett elüldözöttek chartá­ját, amelyet 1950-ben éppen ebben a városban fogadtak el, s amely rögzíti a honfitársi szövetség prog­ramját, az „emberiesség legszebb dokumentumának“ nevezte. A nyu­gatnémet szövetségi kormány nevé­ben Theodor Waigel pénzügymi­niszter mondott beszédet, tolmá­csolta a jelenlevőknek a bajor kor­mány és Helmut Kohl kancellár üzenetét. Kijelentette, a CSU elnö­keként és bajor állampolgárként sze­mélyes kötődést érez a szudétané- metek iránt. S bár olyan kifejezése­ket használt, mint a megértés, a megbékélés, a rendezés, nem fe­ledkezett meg a régi jelszavak han­goztatásáról sem, mint amilyen az „önrendelkezésre való jog“, az „új­raegyesítés“, a „német kérdés“ stb. Támadta a szocialista országok nemzetiségi politikáját, azt állítva, hogy ezekben elnyomják a némete­ket, megfosztják őket emberi joga­iktól. A tanácskozás másnapján, va­sárnap beszédet mondott Lothar Spáth, a báden-württembergi tarto­mányi kormány elnöke és Franz Neubeuer, a szudétanémet honfi­társi szövetség egyik vezetője. A va­sárnapi különböző revansista akciók egyik szónoka Habsburg Ottó volt. 42. kerékpáros Békeverseny Óvás után Ludwig (t-tícs) - A 42. kerékpáros Békeverseny szombati, VI. útszakasza Cottbusból Haliéba vezetett és 204 km hosz- szú volt. Ezúttal is végig sík területen haladt az útvonal és az iram feltűnően lassú volt. Nem csoda, hogy a célba érkezés a tervezetthez viszonyítva több mint fél órát késett. Az elsőség sorsa az utolsó métereken dőlt el. Legjobban a szovjet Abduzsaparov hajrázott, de az NDK csapatvezetése szabálytalan versenyzésért óvást nyújtott be, melyet a zsűri elfogadott és így a szovjet versenyzőt diszkvalifikálták. A győzelmi dobogóra két hazai kerékpározó, Ludwig és Raab, valamint a francia Laffille állhatott fel. Tegnap szüneteltek a küzdelmek, ma az idei verseny leghosszabb útszakasza szerepel műsoron. Halléből Berlinig 213 km-t tesznek meg a résztvevők. Cottbusban 103 versenyző rajtolt. Hár­man, a román Negoa és Mitraha, valamint az amerikai Urbona sérülés miatt már feladták a versenyt. Röviddel a rajt után a mezőny legidősebb résztvevője, a 33 esztendős angol Longland elhúzott a töb­biektől és szökési kísérletét senki sem vette komolyan. Longland pontosan 140 km-t haladt egyedül, sorra nyerte a részhajrákat. Időnként már csaknem 15 perc volt az előnye. A fóboly kedélyes hangulatban kerekezett, alig akadt emlí­tésre méltó esemény. Az angol versenyző ereje fokozatosan elfogyott és végül úgy döntött: bevárja a többieket. Ezután a ku­bai Carballo és az amerikai Larsen únta meg az egyhangúságot, kiugrottak és több mint 40 km-en át az élen haladtak. Huszonöt kilométerrel a cél előtt ismét együtt volt a mezőny. A nagy esélyesek szigorúan őrizték egymást és így a szöké­si kísérletek rendre meghiúsultak. Az utol­só métereken Abduzsaparov fergetege­sen hajrázott, de szabálytalanul „kígyó­zott" a többiek előtt és akadályozta főleg Javíthatatlanok? (ŐSTK) - Londonban 14 brit labdarú­gó-szurkolót könnyebb sérülésekkel kór­házba szállítottak, miután a Crystal Pa- lace-Birmingham City mérkőzés után összeverekedtek. További 17 személyt letartóztattak. A rendzavarás angol stílus­ban már a mérkőzés 13. percében megkezdődött, amikor a Crystal Palace gólja után a birminghami szurkolók százai berohantak a pályára. Ez felbőszítette a londoni klub híveit és azonnal összetör­ték mindazt, ami kéznél volt, mindenek­előtt a reklámtáblákat. A mérkőzést félbe kellett szakítani és a pályán a rendet lovasrendórök állították helyre. Rendbontásra került sor a Bristol City—Sheffield United mérkőzés során is. Itt is benyomultak a nézők a pályára és a lovasrendórségnek kellett rendet terem­tenie. A brit fiatalok erőszakossága főleg az angol labdarúgást veszélyezteti. Az újabb garázdálkodások a labdarúgó szö­vetség és az angol futball igazi híveinek helyzetét gyengítik, azokét, akik ellenzik, hogy a brit kormány bevezesse a futball- pályák látogatóinak kötelező nyilvántar­tását. az NDK versenyzőit. Hiába érkezett első­ként a célba, a zsűri úgy döntött, hogy a győzelem a második helyezett hazai Ludwigot illeti meg. A csehszlovákok kö­zül Regec volt a legeredményesebb, ha­todik lett. A többiek mind a fóbollyal ér­keztek be. Az összetettben a bolgár Su- manov megtartotta vezetését és a csa­patversenyben is Bulgária áll az élen, mindössze egy másodpreccel megelőzve az NSZK csapatát. A szovjet együttes vezetősége megóvta a zsűri szombati határozatát, és így a végső döntést a ver­seny nemzetközi vezetősége mondja majd ki. A VI. útszakasz eredménye: 1. Lud­wig 5:37:42 (35,33 km) órás átlag, 2. Raab (NDK-beliek) -5,3. Laffille (francia) -10, 4. Spruch (lengyel), 5. Carvalho (portugál), 6. Regec (csehszlovák)... 19. Privara... 29. Kreuziger... 4. Lipták... 63. Vasícek (csehszlovákok) -15 mp. Csapatban: 1. Mongólia, 2. NDK, 3. Csehszlovákia mind 16:53:51 ó. Az egyéni összetett verseny állása: 1. Sumanov (bolgár) 24:08:35, 2. Peeters (belga) -5, 3. Raab -13... 12. Lipták -30,... 14. Svorada (csehszlovákok) -43 mp. Az összetett csapatverseny: 1. Bul­gária 72:27:18, 2. NSZK -1, 3. Belgium -18, 4. NDK, 5. Franciaország, 6. Cseh­szlovákia -33 mp. Labdarúgó NB I, 25. forduló Négy pont a Bp. Honvéd előnye (Faludi) - A magyar labdarúgó NB 125. fordulójának hat mérkőzését bonyolították le szombaton. A legnagyobb meglepetés Szombathelyen született, ahol az első számú kiesőjelölt, a Dunaújváros bravúros győzelmet aratott. Mivel a Vasas vereséget szenvedett Pécsett, a patinás együttes ez idő szerint sereghajtó... Rosszul sikerült a Ferencváros Rába-parti vendégszereplése. A botladozó MTK-VM otthonában maradt alul, igaz csak tizenegyesekkel, a Siófok ellenében. A Bp. Honvéd félgőzzel is megszerezte a három pontot a Vác ellen s négypontos előnyre tett szert üldözőivel szemben. A következő forduló párosítása: Veszprém - Pécs, Ú. Dózsa - Szombat­hely, Ferencváros - Tatabánya, Siófok - Békéscsaba, Videoton - Zalaegerszeg, Dunaújváros - Bp. Honvéd, Vác - MTK-VM, Vasas - Rába ETO. Pécs - Vasas 2:1 (0:0), gólövők: Cech, Bérczy, ill. Melis. Szinte végig a hazai csapat támadott. A kiesés ellen küzdő budapesti együttes egy váratlan ellentámadás után vezetést szerzett. Az utolsó húsz percben azután a Pécsnek sikerült a maga javára fordítani a mérkő­zést. Nem irigylésre méltó a Vasas hely­zete. Bp. Honvéd - Vác 2:0 (2:0), góllövők: Kovács és Fodor (11-esből). Bár a baj­noki címre törő Bp. Honvéd nem játszott igazán jól, megérdemelten és biztosan szerezte meg a három bajnoki pontot. Békéscsaba - Veszprém 1:0 (0:0), góllövö: Oroszki. Alacsony színvonalú mérkőzésen második félidei jobb játéká­val a Békéscsaba megérdemelten tartotta otthon az értékes pontokat. Rába ETO - Ferencváros 1:0 (1:0), góllövő: Rubold. A győriek már a 13. percben megszerezték a vezetést és mint később kiderült, ez számukra a győzelmet is jelentette a forduló rangadóján. Érde­kesség, hogy a győztes gólt az egykori ferencvárosi labdarúgó lőtte. MTK-VM - Siófok 1:1 (0:1), tizen­egyesekkel 4:5. Góllövők: Katzenbach, ill. Freppán. A mérkőzés nagy részében csak védekezett a Siófok. Az MTK-VM viszont rendkívül erőtlenül támadgatott. A tizenegyes-párbajban aztán a vendég- csapatnak kedvezett a szerencse. Szombathely - Dunaújváros 1:2 (0:1), góllövök: Nagy, ill. Miskovicz és Márkus. Hatalmas meglepetést szerzett a kiesés ellen küzdő Dunaújváros szom­bathelyi győzelmével. Ráadásul ez a győ­zelem a látottak alapján teljesen megér­demelt volt. Az NB I állása: 1. Bp. Honvéd 25 13 6 0 6 34:23 51 2. Rába ETO 25 13 3 2 7 39:27 47 3. MTK-VM 25 10 7 3 5 35:30 47 4. Ferencváros 25 13 2 3 7 38:29 46 5. Videoton 24 14 0 3 7 49:27 45 6. Vác 25 10 4 4 7 30:26 42 7. Békéscsaba 25 11 3 2 9 34:28 41 8. Tatabánya 24 10 3 5 6 31:26 41 9. Siófok 25 7 4 5 9 29:32 34 10. Pécs 25 7 3 6 9 30:33 33 11. Veszprém 25 6 6 2 11 19:31 32 12. Zalaegerszeg 24 6 4 4 10 33:31 30 13. Szombathely 25 6 4 4 11 26:36 30 14. Ú. Dózsa 24 7 2 4 11 29:29 29 15. Dunaújváros 25 3 5 4 13 25:48 23 16. Vasas 25 4 2 7 12 25:50 23 IDEI CSÚCS MINDKÉT MEZŐNYBEN A KONTINENSBAJNOKSÁG A lányok nyugodtan készülhetnek, és a fiúk? Mindkét mezőnyben, a nőknél és a férfiaknál is az Európa-bajnokság jelenti az idei csúcsot a röplabdasport­ban. A lányok szeptemberben az NSZK-ban mérik össze erejüket, s a csehszlovák válogatott még március végén a svájci Montreux-ben rendezett tornával megkezdte felké­szülését az eseményre, s tette ezt abban a tudatban, hogy helye már biztos a kontinensbajnoki döntőben. Nem így a férfiaké, ha ott akarnak lenni földrészünk legjobbjainak svédországi vetélkedőjén, június elején a lengyelországi selejtezőn maximális teljesítményt kell nyújtaniuk, hogy kiharcolják a továbbjutást. A röplabdaliga küzdelmei, legalábbis kezdetben, nem örven­deztették meg a szakembereket, a szurkolókat. Hullámzó, he­lyenként csapnivaló teljesítményt nyújtottak a csapatok. A végé­re azőnban megemberelték magukat, főként a play-off mérkőzé­sein láthattunk néhányszor színvonalas, jó játékot, s izgalmas csatákat. Ez a hajrá biztató a válogatott kilátásait illetően is. A női válogatott a felkészülés keretében 22 találkozót játszik a május végén befejeződő első részben, ezek zömét különböző tornákon, némelyeket viszont - mint nemrégiben Kuba ellen - az edzőtáborozás keretében. Svájc után Magyarországra tartottak a lányok, ahol a Savaria Kupáért folyt rendezvényen olyan együttesekkel mérhették össze erejüket, mint a világbajnok kínaiak vagy az ezüstérmes kubaiak. Ezután következett a rend­kívül erős mezőnyú brnói torna, amelyen mindenki ott volt, aki manapság valamit jelent ebben a sportágban. A hazai gárda a negyedik hely ellenére nem keltett rossz benyomást, igaz a torna a hibákra is rámutatott, technikai téren, a gyors kombiná­ciót illetően messze elmaradt az ázsiaiaktól vagy a kubaiaktól. Az esemény befejeztével még néhány napig Morvaországban ma­radt a kollektíva, következett a négy barátságos összecsapás a kubaiak ellen (a vendégek háromszor 3:1-re, egyszer 3:2-re nyertek), s a zsúfolt programot a május elsején véget ért hollandiai Rucanor Kupa nem fejezte be, utána még háromszor megmérkőzött a vendéglátókkal. Hazatérve edzőtáborba vonul­tak a röplabdázók, s ezzel maguk mögött hagyták az Eb­felkészülés első részét, megérdemelt pihenőt kapnak júniusban. Csak júliusban találkoznak újra, idehaza közös ezdótáborozáson vesznek részt a franciákkal, majd ugyanezt megismétlik augusz­tusban Franciaországban. Közben kiruccannak a bolgár tenger­partra, a július 26-30-a között sorra kerülő hagyományos „Vár­nai nyár“ elnevezésű tornára, amelyen az Eb-ellenfelek egy része s a világ legjobbjai is indulnak, így az erőfelmérés szempontjából hasznosnak ígérkezik. Az Európa-bajnokság ver­senyeit, amelyen a csehszlovák válogatott nem kisebb elszánt­sággal indul csatába, minthogy megvédje bronzérmét, szeptem­ber 2-10-e között bonyolítják le. Josef Stolarík edző a külföldi tornákon és az előkészületi mérkőzéseken valamennyi kerettagot igyekszik pályára küldeni, hogy valós képet kapjon formájukról. A hírek szerint a tavaly hiányzó két kulcsember, Králová és Goldemundová is visszatért a válogatottba, s ugyancsak meghívják a Bolognában játszó Krempaskát. A kapitány, Lucie Václavíková a piesfanyi gyógy­kezelés után Brnóban csatlakozott az együtteshez. A mester és a központi edző szerint a végleges nevezés e hónap végén várható. Nehezebb helyzetben vannak a férfiak, akiknek május 30—jú­nius 4 között Czenstochovában négy ellenféllel - lengyel, osztrák, bolgár és portugál - kell felvenniük a harcot a selejtező­ben, hogy eljussanak a svédországi eseményre. A legádázabb csatát nyílván a kitűnő bolgár gárdával vívják majd. Tonevék 1986-ban bronzérmesek voltak a világbajnokságon, a szöuli olimpián pedig a 6.helyen végeztek. Veszélyes lehet a vendéglá­tók kollektívája is, akiktől a foghíjas csehszlovák együttes - a válogatottak egy része nem tartott a csapattal - kikapott a rostocki tornán. Lévén, hogy a selejtezők időpontja közeli, a fiúknak nem volt túl sok idejük a felkészülésre. Rudolf Matéjka edző épp ezért kénytelen volt a klubokban végzett munkára építeni. Hogy ez elég lesz-e, rövidesen kiderül a kerettagokra külföldön szereplő Őernouáeket és Blahát is beleértve - április 16-án Nymburkban találkoztak először, s az edzőtáborozás után az NDK-ban, majd Salzburgban vendégszerepeitek, olyan ellenfelek társaságában, mint Kuba, Lengyelország és Dél-Korea. Jó mezőnyű lesz az NSZK-beli Bottropban rendezendő torna is. A csehszlovák válogatott a selejtező előtt idehaza még háromszor megmérkőzik a görög csapattal. ' URBÁN KLÁRA ÚJS 6 1989. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom