Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-06 / 106. szám, szombat

A Népi Ellenőrzési Bizottság tapasztalataiból Mozgatórugója-e népgazdaságunknak a kutatás és a műszaki fejlesztés? A CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága többször foglalkozott a tudományos- műszaki fejlesztés hazai helyzeté­vel. Korábban az ellenőrzés tárgyát elsősorban a műszaki fejlesztés ál­lami tervének egyes kiválasztott fel­adatai képezték. A kapott eredmé­nyek alapján így az intézmények munkája csak részben volt értékel­hető. A közelmúltban ezért 14 kuta­tóintézet fő feladatainak és egyéb tevékenységének felmérését úgy végeztük el, hogy munkájuk haté­konyságáról teljes képet kapjunk. Lemaradás Az igazat megvallva a csehszlo­vák műszaki fejlesztés lemaradásá­val kapcsolatos ismereteink alapján számítottunk arra, hogy felmérésünk igazolni fogja eddigi negatív tapasz­talatainkat. Sajnos nem tévedtünk. A 14 intézet közül 11-ben megálla­pítottuk, hogy a hasonló külföldi in­tézményekhez viszonyítva az adott feladatok megoldását az öt, tíz, ti­zenöt évvel korábbi szinten végzik. Nemcsak a már nyilvánosan is bírált prágai Hírközlési Kutatóintézet, a Mezőgazdasági Gépek Kutatóinté­zet vagy az érsekújvári (Nővé Zámky) Szerszámkutató Intézet stb. munkájáról van szó, hanem ez egy­szerűen általános jelenség. A veze­tők még egyes kiválasztott ágaza­tokban sem tűzték ki célul a világ- színvonal elérését, sőt fejlesztési el­képzeléseik kialakításakor arra sem gondoltak, hogy azt a jövő évezred első éveiben elérjék. Kutatóintézeteink dolgozóinak te­vékenységére továbbra is az igény­telenség jellemző. Ezt a hozzáállást a munkájukkal szemben támasztott kritériumok, valamint a kutatások eredményeit hasznosító vállalatok igénytelensége is elősegíti. Ameny- nyiben a külföldön elért eredménye­ket nem vennénk figyelembe, akkor az egy főre jutó találmányok meny- nyiségéből - e tekintetben az ötödik helyen állunk - arra a következte­tésre jutnánk, hogy ez magas szín­vonalat jelent. Sokkal inkább mér­tékadó viszont az a tény, hogy a kül­földön bejelentett szabadalmaink­nak csak 0,5 százalékát alkalmaz­zák a gyakorlatban. A vizsgált kuta­tóintézetek között egy sem akadt, amely munkájának eredményeit li- cencként a nem szocialista ország­ban értékesíteni tudta volna. Magas költségek Gyakran, mikor a fejlesztés alatt álló termékek műszaki színvonaláról és technológiájáról kritikusan szó­lunk, a felelősök azzal védekeznek, hogy a fejlett kapitalista államokban is árusítanak átlagos, sőt annál rosszabb minőségű termékeket is. Nyíltan aligha érthet valaki egyet azzal, hogy ilyen termékek fejleszté­A Prága-ruzynéi Növényter­mesztési Kutatóintézetben a kul­túrnövények génbankja évente mintegy 3 ezer mintával bővül. Hogy az egyes magvak hosszú tárolás alatt is genetikai károso­dás nélkül megőrizzék minősé­güket, csak alacsony hőmérsék­leten, kiszárítva tárolhatók. A raktárak befogadóképessége összesen 100 ezer minta. Jelen­leg a vegetatív úton szaporított génforrások hosszú távon való tárolásának megoldásán dolgoz­nak. Felvételünkön Marié Lhoto- vá mérnök munka közben. (Jaroslav Hejzlar - CTK) se kutatási programjaink célja le­gyen. El kell azonban ismernünk, hogy ezeket a termékeket valóban sikeresen lehet árusítani. Ez azon­ban csak egy feltétellel, mégpedig megfelelő hatékonyság esetében érvényes. Nálunk azonban a terme­lékenység ilyenkor is csak bizonyos hányada a fejlett országokban elért produktivitásnak. Érdekes volt ezért megvizsgálni, hogy a kutatóintéze­tek milyen mértékben járulnak hozzá a fennálló helyzet megváltoztatásá­hoz, milyen gazdasági haszna van társadalmunknak munkájuk ered­ményeiből. A hazai viszonyok között a kuta­tási és a műszaki fejlesztés effektivi- tásának elbírálása szempontjából általánosan elfogadott kritérium az egy koronányi befektetésre jutó mi­nimum négy koronás jövedelem. A fejlett ipari államok közti gazda­sági versengés eredményei azt mu­tatják, hogy ez a kritérium nem elég­gé progresszív. Az Amerikai Egye­sült Államokban, Japánban és más országokban a befektetés és a jöve­delem aránya többszöröse a hazai- I nak. Ennek ellenére a hazai gazda- ! sági gyakorlatban még ezt a mini­mális mutatót sem teljesítik. A 14 ellenőrzött intézet közül az elmúlt hét évben a kívánt színvonalat csak négy érte el; a prágai Élelmiszer- ipari, a bratislavai Száltechnológiai, valamint az Állami Faipari Kutatóin­tézet és az Ústí nad Orlicí-i Pamut­ipari Kutatóintézet. Nyolc kutatóin­tézet 2 koronánál - sőt közülük négy 1 koronánál - kevesebbet ért el. A legrosszabb eredményeket a Me­zőgazdasági Gépek Kutatóintézeté­ben, valamint a Szerszámkutató In­tézetben tapasztaltunk. Igaz, az ellenőrzést végző cso­portoknak több, esetben jelentős eredményeket bizonyító adatokat mutattak. A valósággal összevetve azonban kitűnt, hogy ezek nem áll­ják meg helyüket. Mikor a gyakorlat­ban a berendezések a megadott teljesítménynek csak 50-60 száza­lékát érik el, gondolom, a műszaki­fejlesztési tervek megvalósításának az effektivitásra kifejtett hatását nem szükséges bővebben magyarázni. Ez a helyzet a mezőgazdasági gé­pek esetében is, ahol a tervek és a valóság külön utakon járnak. Kétoldalú igénytelenség Ezek az eredmények azt mutat­ják, hogy a kutatók önmagukkal szemben nem eléggé igényesek. De igénytelenek a felsőbb irányító szer­vek és az eredményeiket hasznosí­tók is, elsősorban a vállalatok. Az egyes kutatóintézetek igazgatói mentségül hozták fel a rendelkezé­sükre álló berendezések alacsony színvonalát, a megvalósításért fele­lős vállalatok érdektelenségét, vala­mint a gyakran nem kielégítő bére­ket. Nem akarjuk ezekét a kérdése­ket, gondokat lebecsülni. Számos ilyen problémát kell megoldanunk. Ne feledkezzünk meg viszont arról, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetői valószínűleg saját beosz­tottjaik munkáját sem becsülik. Más­képpen hogyan lehetne megmagya­rázni azt a tényt, hogy például a Szerszámkutató Intézet rendkívüli személyi bértétel megállapításakor 11 közül csak 1 esetben részesített benne feltalálót. A Mezőgazdasági Gépek Kutatóintézetében a „fejlesz­tés érdekében legtöbbet“ a közleke­dési, a biztonsági osztály vezetője és más hasonló munkakörű alkal­mazottak „tettek“. Ők kapták tehát a jutalmat, az alkotó tevékenységet folytató munkatársakkal ellentétben, akik a rendkívüli személyi bértételre tulajdonképpen jogosultak. Az ellenőrzés eredményei nyil­vánvalóvá tették: meg kell akadá­lyozni a régi hozzáállásnak, munka- módszereknek, valamint a teljesít­ményhiánynak az új struktúrákba való beépülését, azt, hogy ezek ga­rantálható eredmény nélkül évek munkáját emésszék fel. Ezért a CSSZSZK kormánya a CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának el­nöke által előterjesztett jelentés megvitatása után elrendelte, hogy állami vállalatként csak azok a kuta­tóintézetek működhetnek, amelyek az adott szakterület fejlődéséhez je­lentősen hozzájárultak, illetve meg­van a lehetőségük erre, s képesek az önfinanszírozásra. A továbbiak közül döntő fontossá­gú intézkedés azoknak a szabályok­nak a kidolgozása, amelyek szerint a műszaki-fejlesztés állami tervébe a feladatokat besorolják. Meghatá­rozzák a követelményeket és a fi­nanszírozás módját. Ez biztosítja, hogy a műszaki fejlesztés állami tervének megvalósításával terméke­ink és technológiánk, valamint a gyártás gazdaságossá váljon, és megközelítse a világszínvonalat. IVÁN HAYEK, a CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának munkatársa ORVOSI TANÁCSADÓ A BÉLFÉRGESSEG A bélférgeket az élősködők közé soroljuk, mivel az életükhöz szüksé­ges anyagokat a „gazda“ élőlénytől - állattól vagy embertől - nyerik, miközben azt különböző módon ká­rosítják. Az általuk kiváltott beteg­ség, a bélférgesség annak követ­kezménye, hogy az élősködő jelen van a szervezetben. A betegséggel elsősorban a trópusi égöv alatt élő embereknél találkozunk, ahol a kór­okozók elterjedése meglehetősen széles körű. A bélférgek bizonyos csoportjai azonban a mérsékelt égövben is előfordulnak, tehát fon­tos, hogy ismerjük az általuk kiváltott tüneteket, a betegség terjedésének módját és a megelőzés lehetőségeit. A bélférgeket három csoportba osztjuk: szívóférgek, szalagférgek, fonalférgek. A szívóférgeket és sza­lagférgeket gyűjtőnevükön laposfér­gekként is emlegetik. A fertőzéskor keletkező általános tünetekből nem lehet következtetni a kórokozó pon­tos kilétére. Legtöbbször a betegen különböző allergiás megnyilvánulá­sokat észlelünk, gyakoriak a gyomor és bélpanaszok, étvágytalanság, testsúlycsökkenés, vérszegénység. Az egyes férgek természetük szerint mechanikus tüneteket (bélelzáró­dást) is okoznak. A biztos diagnózis alapja a féregpete vagy a féreg egy részének kimutatása a székletben. A szívóférgek csoportjára a szí­vótárcsa és a horogkoszorú jellem­ző. E csoport tagjai általában több közti gazdát is felhasználnak fejlő­désük folyamán. Előfordulásuk sze­rencsére ritka. Annál gyakoribbak azonban a szalagférgek csoportjába tartozó galandférgek. A simafejű galandfé- reg kb. 7 méter hosszú élősködő. Testéből naponta 6-8 részecske vá­lasztódik ki a székletbe, melyek egyenként akár százezer petét is tartalmaznak. A peték bekerülnek a talajba, innen a szarvasmarha emésztőcsatornájába, majd az állat izomzatába, ahol hosszú ideig, be- tokozódva életképesek maradnak. Amennyiben az így fertőzött húst nyers vagy félig nyers állapotban (pl. tatár bifsztek) fogyasztjuk el, bél­rendszerünkben kb. 10-12 hét alatt kifejlődik a simafejű galandféreg. Kezdetben a betegség tünetmente­sen zajlik, s a beteg csak a galand­féreg széklettel kiürített részecskéi­nek felfedezésekor - a fertőzés után kb. 3 hónappal - fordul orvoshoz. A későbbiek folyamán a gyakori há­nyás, hasfájás, és étvágytalanság a legjellemzőbb. A gyermekeknél in­gerlékenység, fokozott nyálazás és orrviszketés is előfordul. Ebbe a csoportba tartozik a há­romtagú galandféreg is, amellyel a kutya bélsárjában jelenlévő peté­ken keresztül fertőződhetünk meg. A peték az elfogyasztott mosatlan zöldséggel, vízzel s esetleg a kutya orráról közvetlenül kerülnek be az ember emésztőcsatornájába, ahol az élősködő 5-6 hónap alatt teljesen kifejlődik. A galandférgek élettartama fajtá­juktól függően 10-30 év. A galand- férges beteg gyógyítása az orvos feladata. A megelőzésnél a követke­||||l:;KOMMEHTÁUUK i Céljainkhoz mért felelősséggel Pár hónap még, s a legfontosabb szakaszához érkezik a CSKP XVIII. kongresszusának előkészülete: megkezdődnek az alap­szervezetek évzáró taggyűlései. Már javában folynak azok az előkészítő beszélgetések, amelyeket az alapszervezetek bizott­ságai folytatnak a tagokkal. Ismeretes, hogy az 1970 óa eltelt időszakban nem először kerül sor hasonló jellegű beszélgetésekre. Az a tapasztalat, hogy a párttagokkal folytatott őszinte egyéni beszélgetések mindig új lendületet adtak a pártmunkának, hozzájárultak a pártszervek és -szervezetek valamint az egész tagság aktivitásának fokozá­sához. Korunk rendkívül igényes faladatai - sokkal inkább mint bármikor ezelőtt - megkövetelik minden kommunistától az őszinte számvetést, a munkahelyükön, s az egész társadalom életében tapasztalt fogyatékosságok nyílt és megalkuvás nélküli föltárását. Azelőtt találkozhattunk olyan nézetekkel is, hogy a beszélgetés csak úgy konkrét, ha nem lép túl az egyszerű párttag munka- és lakóhelye, valamint az alapszervezet problé­makörének számbavételén. Az egész társadalmat érintő kérdé­sek megítélése a felsőbb szervek feladata. Természetesen az ilyen nézetekkel nem érthetünk egyet. Hiszen ha a párt felelőssé­géről beszélünk, azon minden kommunista személy szerinti felelősségét értjük. Másrészt a XVIII. kongresszus előkészítésé­vel párhuzamosan olyan fontos dokumentumok kidolgozásának munkálatai folynak, mint a pártprogram és az új alapszabályzat. A CSKP KB Elnökségének az az álláspontja, hogy a tagoknak teljes őszinteséggel ki kell fejteniük véleményüket a társadalom általános gazdasági, politikai helyzetéről, a munkahelyi viszo­nyokról, pártfeladataik teljesítéséről, s a szervezeti életről. Ezt diktálják azok a megoldásra érett problémák, amelyek társadal­munk gazdasági, politikai és szellemi életében az elmúlt évtize­dek alatt fölgyülemlettek, s amelyeknek megoldásán múlik a szo­cializmus építésének további sikere hazánkban. Olyan változta­tások váltak halaszthatatlanná, amelyek a társadalmi-gazdasági alapot és a felépítményt egyaránt érintik. Olyan döntéseket kényszerített ránk a kor, amelyek a párt józan megfontoltságát, egész tagságának kollektív bölcsességét igénylik. Mivel a párt- és a munkahelyi feladatok szétválasztása szinte lehetetlen,' nyilván nagy teret kap majd a beszélgetéseken a termelőmunka, a gazdálkodás, a vállalati önigazgatás, a műszaki fejlesztés stb. kérdése is. A gazdaság, a tervteljesítés problémáinak előtérbe állítása természetes dolog, nem szabad azonban megfeledkezni a politikai feladatokról sem. A gazdasági és a politikai változásoknak párhuzamosan kell haladniuk. A dol­gozók kezdeményezésének széles körű kibontakoztatása elkép­zelhetetlen a társadalmi élet egészét átfogó demokratizálás nélkül, s ezt magában a pártban kell kezdeni. A XVIII. kongresz- szust előkészítő időszak kulcsfontosságú feladata a pártdemok­rácia elmélyítése. Kulcsfontossággú feladat a XVIII. kongresszus előkészítésé­ben a vezető káderek demokratikus jelölése és megválasztása: kezdve az alapszervezetekkel egészen a legfelsőbb irányító szervekig. A beszélgetések mindenekelőtt a jelöltek demokrati­kus kiválasztásához járulhatnak hozzá. Arról, hogy milyen politi­kai, szakmai és erkölcsi kvalitásokkal rendelkező személyeket kell jelölni, illetve választani, napjainkban sok szó esik, erre fölösleges kitérnünk. Szükséges azonban tudatosítanunk a párt­demokrácia talán legfontosabb követelményét, azt, hogy minden tisztségviselő elsősorban választóinak tartozik felelősséggel, posztján vagy a választott irányító testületben hangot kell adnia az ö nézetüknek, érvényesítenie kell akaratukat. Már most, a kongresszust előkészítő időszak kezdetén szem előtt kell tartani azt, hogy az előttünk álló, nem egészen egy év alatt dől el, milyen irányt és lendületet vesz társadalmunk fejlődése a kilencvenes évek derekáig. Ehhez mért felelősséggel kell végeznünk teendőinket. MORVAY GÁBOR ző higiéniai szempontok betartása a legeredményesebb:- ne fogyasszunk nyers marha-, sertés- és halhúst;- gyermekeinknél szenteljünk foko­zott figyelmet a kéz tisztaságára és a WC használata utáni alapos kézmosást egyetlen esetben sem engedjük el;- az ember-kutya barátságban is szükséges betartani bizonyos ha­tárokat. A kutya puszilgatása s ál­landó testközelben tartása (pl. egy ágyban alvás, ami sajnos egyáltalán nem ritka eset), mindig a galandféreg-fertőzés veszélyé­vel jár. A fonalférgek csoportjába tartozó élősködők közül a fonalféreg és az orsógiliszta okoznak leggyakrabban megbetegedést. A fonalféreg apró 9-11 mm hosszú élőlény, mely a be­teg székletében apró fonalak formá­jában látható. Elterjedése a gyerek-* közösségekben 50-80 százalék, a felnőtteknél 20-30 százalék. A fé­reg a vékonybélben él, de levándo­rol a végbélnyílásig, ahol a petéit rakja. Ebből következően a beteg­ség legfőbb tünete a végbélnyílás körüli viszketés, melyet a nőstény orsógiliszta éjszakai mászkálása okoz. A vakarás a körömre kerülő peték útján újabb fertőzéshez vezet, sőt a beteg környezete is veszélyez­tetve van, mert a peték kimutatha­tók a szoba porában is. A betegek rosszul alszanak, idegesek étvágy­talanok és fogynak. A betegség megelőzésével kapcsolatban első helyen a kéz tisztaságát kell említe­ni. Ne engedjük, hogy gyermekeink szopják ujjukat és rágják körmüket. Fertőzéskor az orvos által előírt gyógyszer szedése mellett ne feled­kezzünk meg a körmök rövidre nyí­rásáról, az alsónemű napi váltásáról és a végbélnyílás gondos tisztántar­tásáról sem. A kb. 20 cm hosszú orsógiliszta is a fonalférgek csoportjába tartozik. A vékonybél felső részében tanyá­zik, de gyermekeknél felhatolhat a nyelőcsőbe, majd a légcsövön ke­resztül a tüdőbe is. Megjelenhet a fülkürtben, sőt a belső hallójárat­ban is. Kiválthat féregnyúlvány- és hasnyálmirigy-gyulladást vagy epe­rohamot, melyet elzáródásos sárga­ság kísérhet. Az ember legtöbbször a mosatlan zöldséggel fertőződik, melyre az orsógiliszta petéi az em­beri szennyvízzel történő trágyázás­kor kerülhetnek. A betegség meg­előzhető, ha minden zöldséget fo­gyasztás előtt alaposan ivóvízben tisztára mosunk. A kutyákról, macskákról emberre átterjedő, egyre gyakrabban előfor­duló betegség az ún. „toxokarozis“, melyet az embernél a kutyában élő orsógiliszta lárva állapota vált ki. Leggyakrabban a kutyák-macskák váladékaitól szennyezett homokban játszó kisgyermekek fertőződnek, akik kezükről könnyen beviszik a kórokozó petéit az emésztőszerv­rendszerbe. A betegség megelőzésénél a leg­fontosabb, hogy a környezetünkben élő kutya, macska váladékait rend­szeresen kivizsgáltassuk és az álla­tokat meghatározott időközönként féregtelenítsük. Gyermekeink egészségvédelmének érdekében gátoljuk meg a kutyák jelenlétét a játszótereken és homokozóknál. A kutyatulajdonosoknak tudatosíta­niuk kell, hogy a látszólag egészsé­ges kedvencük is veszélyes kóroko­zókat terjeszthet. Dr. RÁCZ GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1989. V. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom