Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-04 / 104. szám, csütörtök

Környezetvédelem, a mezőgazdaságban is FIGYELMEZTETŐ TAPASZTALATOK KÉT JÁRÁSBÓL Tagadhatatlan tény, hogy elég hosszú ideig a környezet szennye­zéséért csak az ipari vállalatokat okoltuk. Néhány termelési értekez­leten elhangzott ugyan, hogy a me­zőgazdasági vállalatok jó termőké­pességű földeket építenek be, és a gazdasági udvarok környékén szennyezik a talajvizet, de ezeket a jelzéseket, a gazdasági szervek nem nagyon akarták tudomásul ven­ni. Pedig érdemes lett volna felfi­gyelni arra, hogy a trágyalé egy részét a patakokba, folyókba vagy csatornákba engedik. A másik olda­lon viszont túl sok pénzt pazaroltak drága műtrágyák vásárlására. Tény, hogy a termelési költségek lényege­sen növekedtek a szerves trágya nem megfelelő kezelése és tárolása miatt. Csak a műtrágya...? Nem is olyan régen még képzett szakemberek között is szép szám­ban akadtak olyanok, akik azt han­goztatták, hogy a szalmát el kell tüzelni, mert almozásra való fel- használása nem éppen gazdasá­gos, és különben is, műtrágyával minden tápanyagot biztosítani lehet. Azzal nem számoltak, hogy a föld elsavanyodhat és tömítődhet, s emi­att is lassan fejlődnek majd a növé­nyek. Ma már nagy területeken elég kevés a föld porhanyóságát előidéző talajbaktérium. Ezt állapította meg a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Fő­iskola Növénytermesztési Tanszé­kének kutatócsoportja is. A szerves trágyázás elhanyagolását az a nézet is elősegítette, hogy a nagy tömegű anyag megmozgatásához sok gépre van szükség, ami növeli a termelési költségeket. A helytelen nézetek kö­vetkeztében olyan helyzet alakult ki, hogy a föld termőképessége - amint a Szlovák Nemzeti Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi bizott­sága megállapította - egyes parcel­lákon annyira csökkent, hogy a nö­vények hektárhozama 20-40 száza­lékkal alacsonyabb a feltétele­zettnél. Az utóbbi években jelentős mű­trágya-pazarlásra került sor. A me­zőgazdasági vállalatok többségében tiszta hatóanyagban számítva 300 kg műtrágyát is felhasználtak hektá­ronként. Igaz, a közelmúltban némi­leg javult a helyzet, de tovább tart a talaj elsavanyodása és tömítő- dése. Tapasztalatok egy járásban A Szlovák Nemzeti Tanács képvi­selőinek csoportja ellátogatott a Ko­máromi (Komárno) járásba, ahol szintén elég rossz a helyzet, mert hektárátlagban számítva 300 kg műtrágyát és 6,5 kg növényvédő szert használnak évente. Ez az egyik környezetszennyező tényező. A másik az, hogy a tervezők nem fordítottak kellő figyelmet a különféle tárolók szigetelésére. Ennek követ­keztében, annak ellenére, hogy a já­rásban az utóbbi 10 évben több mint 230 millió koronát költöttek trágyate­lepek, silóvermek és trágyalétárolók építésére, egyes körzetekben mégis jelentős a talaj- és a vízszennyezés. Ugyanis a trágyalé elszivárog a táro­lókból. A tapasztalatok alapján épí­tett tárolók már megfelelnek a köve­telményeknek, de az építkezés le­lassult, mert lényegesen költsége­sebb, mint 10-15 évvel ezelőtt. Nem is beszélve a víztisztító berendezé­sekről, amelyeknek az építési költ­sége 20 százalékkal emelkedett. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a ré­gebbi trágyatelepeket is át kellene építeni. Nincs más megoldás, szilár­dított mezei trágyatelepeket kell lé­tesíteni, ahol csak rövid ideig tárol­ják a szerves trágyát, és mindent meg kell tenni ezek szigetelésének tökéletesítéséért. Segíthet a rendszeres talajelemzés A műtrágya gazdaságos felhasz­nálására többféle módszert dolgoz­tak ki. Már évekkel ezelőtt elhang­zottak javaslatok, hogy több folyé­kony műtrágyát kellene használni, mert ezeket a növények gyorsabban felszívják, tehát a szennyező anya­gok nem kerülhetnek a talajvízbe. Amint az Incheba múlt évi kiállításán is tapasztaltuk, Szlovákiában a fo­lyékony műtrágyák gyártására egyre kedvezőbbek a feltételek, így a me­zőgazdasági vállalatok évről évre többet vásárolhatnak. Még exportra is jut belőlük. Csakhogy a felhaszná­lásuk elég bonyolult, mert a tárolás­hoz megbízhatóan szigetelt beton vagy fémtartályokat kell készíteni, illetve vásárolni. Üdvözölhetjük a hetényi (Chotín) Agrokémiai Válla­lat kezdeményezését, amely az utóbbi időben jelentős talajelemzési munkákat végez, hogy ennek alapján határozhassák meg a mezőgazda- sági vállalatoknál, mennyi és milyen összetételű műtrágyát igényel az adott parcella. A képviselők egyik csoportja a Presovi járásban végzett felmé­rést, ahol szintén nagyon sokoldalú­an vizsgálták a környezetvédelmi feltételeket, és javaslatokat is tettek a problémák megoldására. Megálla­pították például, hogy a 22 növény- védőszer-tároló közül csak 3 felel meg a követelményeknek. A Vel’ky Saris-i Agrokémiai Vállalat, a Sírokéi és a Sedlicei Efsz már minden szempontból megfelelő tárolókat épített. A csoport azt is megállapítot­ta, hogy a raktárak többsége köny- nyen fölmelegszik, és a padlózatu­kon átszivárog a vegyszer. Egyrészt adatokkal bizonyítják, hogy a járás­ban nagy mennyiségű szerves trá­gyát állítanak elő, másrészt bírálták, hogy ennek csak a 25 százalékát tárolják betonalapú mezei trágyate­lepeken. Egyelőre kevés mezőgaz­dasági vállalat fogja fel a trágyalevet tökéletesen szigetelt medencékben, és szállítja rendszeresen a határba. Igaz, hogy időszakonként, főleg a tenyészidőben nem könnyű a trá­gyalevet kihordani és felhasználni, de ezt a problémát is mielőbb meg kell oldani. Változtatni a helyzeten A felmérések alapján készített je­lentéseket részletesen tanulmá­nyozzák a párt- és gazdasági szer­vek, és máris történtek olyan intézke­dések, hogy nagyobb ráfordításokkal kell megelőzni a károkat. A szakem­berek gyakran hangoztatják, hogy környezetkímélő módszerekkel is le­het termelni, ha valamennyi mező- gazdasági vállalatnál tápanyagellá­tási csoportot jelölünk ki, amelynek vezetője szakavatottan irányítja az egyes parcellák trágyázását a ve­tésforgók szerint. Ma már a mező- gazdasági vállalatoknál olyan szak­emberek dolgoznak, akik képesek kialakítani a takarékos tápanyag­gazdálkodást. A ráfordításokat pe­dig nem kell sajnálni, hisz mindany- nyiunkról van szó. Egyrészt nem mindegy, hogy miként alakul a talaj termőképessége, másrészt az sem elhanyagolható, hogy az esetleges túladagolás következtében nem kí­vánatos, sőt az egészségre ártal­mas vegyi anyagok kerülhetnek az élelmiszerekbe. Napjaink egyik leg­fontosabb feladata tehát a mező- gazdaságban is a környezetvéde­lem, amivel az eddiginél jóval többet - és felelősségteljesebben! - kell foglalkozni valamennyi mezőgazda­sáqi vállalatnál. y cdcuc* BALLA JÓZSEF llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllll Egy ebéd nem minden Falusi nyugdíjasok - földjükhöz, házukhoz ragaszkodó idős embe­rek. Gyerekükkel élők, vagy magá­nyosak, fürgék, vagy magatehetetle­nek. Némelyikük ugyan odaköltöz­hetne fiához, lányához a panelház­ba, esetleg a városszéli emeletes villába, de nem megy, nem hagyja el szülőfaluját. A gyerekeknek pedig nincs nagyon idejük hazajárni, segí­teni főzni, mosni, takarítani, esetleg elvégezni a ház körüli teendőket. Sokan közülük teljesen magukra maradnak és nem is várnak segítsé­get senkitől. Pedig nem hagyhatjuk sorsukra őket! A nemzeti bizottsá­gok szociális ügyosztályainak egyik fő feladata, hogy támogassák, segít­sék a nyugdíjasokat minden téren. Hiszen nem tudja mindegyikük meg­felelően ellátni magát, az idős bácsik közül sokan nem is tudnak főzni. Minden nap nem ehetnek száraz ételt, a konzervet sokan nem szere­tik, csak akkor fogyasztják, ha már nagyon rákényszerülnek. Járjanak vendéglőbe? Már a hónap első felé­ben elfogyna a nyugdíj. A megoldás egyértelműen a kedvezményes nyugdíjasétkeztetés, amelyet ez idáig sajnos, még nem sikerült beve­zetni mindenhol. Amikor a Galántai (Galanta) járás két községében, Deákin (Diakovce) és Zsigárdon (Ziharec) jártam, első­sorban afelől érdeklődtem, hogyan oldották meg a nyugdíjasok étkezte­tését. Deákin Száz Ilona, a hnb szociá­lis osztályának vezetője arról tájé­koztatott, hogy a kétezerötszáz la­kosból ötszázhatvanan nyugdíjasok. Nyolc idős ember magatehetetlen, náluk a gondozószolgálat önkéntes tagjai takarítanak és főznek. A nyug­díjasok a Jednota FSZ helyi Thermál éttermében étkezhetnek egész hé­ten. Egy ebéd ára 9 korona, ebből 5 koronát térít a hnb. A kedvezmény csak az arra rászorulóknak jár, va­gyis akiknek nyugdíja nem haladja meg az 1100, házaspároknál az 1800 koronát. Jelenleg csak tízen étkeznek a Thermálban, közülük is hárman az ebéd teljes árát fizetik. A helyzet nem volt mindig ilyen. Épp ellenkezőleg! Pár évvel ezelőtt az étkezők körülbelül hatvanan voltak. Addig ugyanis 1, 2 és 3 koronát kellett ebédenként fizetniük. 1981- ben kijött egy rendelet, mely szerint a kedvezményt nemcsak a nyugdíj, hanem a gyerekek keresete alapján is állapították meg. Tehát bizonyos összeggel nekik is hozzá kellett já­rulniuk az ebéd árához. Az étkezők száma a rendelet érvénybe lépése után rohamosan csökkent. Pedig a gyerekek szívesen hozzáfizettek volna szüleik kosztpénzéhez, csak­hogy ők ezt egyszerűen nenrvfogad­ták el. Inkább lemondtak az ebédről. Sokan ezt azzal indokolták meg, hogy ők keveset esznek, amit meg­főznek, három napig is eltart, de általában száraz koszton élnek. A községben a tervek szerint az idén ősszel elkészül a nyugdíjas­klub, amelyben konyha és ebédlő is lesz. Remélhetőleg az otthonos, családi légkör több nyugdíjast vonz majd oda és többen járnak étkezni is. Az az igazság, hogy sajnos, a sok papírmunka mellett az osztály dol­gozóinak nem marad idejük a sze­mélyes kapcsolatok kiépítésére, pe­dig a nyugdíjasoknak erre lenne a legnagyobb szükségük. S mi a helyzet Zsigárdon? Rác Jánostól, a helyi nemzeti bizottság elnökétől megtudtam, a község ezernyolcszáz lakosú, közülük 340- en nyugdíjasok. Az étkeztetést a he­lyi efsz-szel együtt oldották meg. Úgy kilenc éve épült fel a szövetke­zet új adminisztrációs épülete, amelyben egy korszerű, jól felszerelt konyha és egy szép ebédlő is helyet kapott. Akkor jött az ötlet, hogy a nyugdíjasok is étkezhetnének itt. Addig ugyanis a helyi vendéglőbe jártak, de csak nagyon kevesen, mert nem voltak elégedettek az étel minőségével. Amióta az új étkezdé­be járnak, számuk egyre gyarapo­dik. A szövetkezet a saját dolgozói részére nemrég emelte az ebéd árát 14 koronára, de a nyugdíjasok szá­mára továbbra is 11 koronáért főz. A hnb ebből 6 koronát fizet. A hétvé­geken az ellátást nem tudják biztosí­tani. Jelenleg összesen kilencvenkét nyugdíjas kosztpénzéhez járulnak hozzá, a többiek a teljes árat fizetik. Huszonkét idős lakosnak hazaszál­lítják az ebédet. Deákin ugyan olcsóbb az étel, ennek ellenére a nyugdíjasoknak csak egy töredéke kér a kedvezmé­nyes étkeztetésből. Talán a rendelet vette el kedvüket az egésztől, hiszen kinek esik jól, ha majdhogynem arra figyelmeztetik, megöregedett, eltar­tásra szorul, már nem ő ad gyerme­keinek. Bizonyítani akarnak bármi áron is, hogy még megállják helyü­ket. Vajon az, hogy a társadalmi munkákból az idősebbek veszik ki a leginkább részüket, ők dolgoznak legtöbbet, nem éppen erről tanúsko­dik? Ha a hnb dolgozói jobban odafi­gyelnének öregjeikre, nemcsak arra telne erejükből, hogy évente egy­szer nyugdíjastalálkozót rendezze­nek és egyszeri segélyeket nyújtsa­nak. Esetleg nem lehetne az érzéke­nyebb területekre vonatkozó rende­leteket hatályba lépés előtt többször is átgondolni? Zsigárdon kevesebb a nyugdíjas, mégis többen járnak étkezni, mert ők észrevették, törődnek velük. A hnb például megoldotta helyettük a téli tüzelő beszerzését. Nem kell a bácsikáknak, nénikéknek ide-oda utazgatniuk, hogy tűzifát, szenet in­tézzenek maguknak. Gyakran már egy hasonló figyelmesség is elég ahhoz, hogy bizalmat, hitet keltsünk bennük, ám erre a „minimumra“ mindenképpen szükség van, és így mérsékelni lehetne az idősebbek egyre magányosabbá válását, a tár­sadalomból való teljes kiszakadásu­kat. (póda) * KÖSZÖNTŐ ■ Sok szeretettel és hálával köszöntjük a legdrágább férjet, édesapát, apóst és nagyapát, Mészáros Bélát Nagymegyeren (Őalovo), aki május 4-én ünnepli 50. születésnap­ját. E szép ünnep alkalmából szívünk teljes szeretetével köszöntjük őt és kíván­juk, hogy elkövetkező évelt nyugodt, bé­kés körülmények között élje jó erőben és egészségben: felesége, lányai, fia. vejei és a nagy­papáért rajongó unokák: Zolika, Ildi­kó, Anikó. Ú-1320 ■ 1989 május 4-én ünnepli 84. születés­napját a drága édes­anya, nagymama, dédnagymama. özv. Juhász Béláné Pathó Anna Kolárovőn E szép napon szív­ből gratulál: szerető fia: Árpád, menye: Magdika, unokája: Csilla és Róbert feleségével: Gabriellával, valamint dédunokái: Ga­biéi és Ágika, a rokonok és ismerő­sök. Az elkövetkező évekhez erőt, egészséget, békében, megelégedés­ben töltött napokat kívánnak vala­mennyien. Ú-1392 ■ 1989. május 4-én ünnepli 80. születés­napját özv. Tuba Istvánná Krámli Erzsébet Serkén (Sirkovce). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, jó egészséget kívánnak: fia, menye, unokája feleségével és a két kis dédunoka: Zsolti és Edina. Ú-1395 ■ Május 2-án ünnepelték házasságköté­sük 25. évfordulóját a drága szülők, nagy­szülők, Sztricska János és felesége, Sztricska Magdolna Sáróban (Őárovce). E szép ünnep alkalmából szívből gratulá­lunk, sok örömet, jó egészséget, hosszan tartó, boldog, békés életet kívánunk: szerető lányaik: Kati, Magdi, veje: Pistyu és unokái: Veronika és Móni­ka, akik sokszor csókolják a nagyszü­lőket. Ú-1446 Fájó szívvel és soha el nem múló szere­tettel emlékezünk a drága, jó feleségre, édesanyára és anyósra, Kemény Etelkára Bratislava, akinek jóságos szíve 1987. május 4-én dobbant utoljára. Kegyelettel emlékezünk rá e szomorú, második évfordulón. A gyászoló család. Ú-1331 ■ Szerette az eletet, szeretett bennünket. Fájó szívvel emléke­zünk halálának tize­dik évfordulóján Lovász Ferencre Madar (Modrany), aki 1979. május 4-én örökre elhagyott bennünket. Köszön­jük mindenkinek, aki szeretettel őrzi emlékét: felesége és családtagjai. Ú-1350 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk drága halot­tunkra, Kiss Imrére Galánta (Galanta), akinek jóságos szíve 1988. május 4-én örökre megszűnt do­bogni. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot halálának első évfordu­lóján. Szerető felesége, lányai családjuk­kal Ú-1416 ■ Életünk legfájdal­masabb napja ma­rad az a nap, amikor eltávozott körünkből a felejthetetlen, drá­ga, jószívű férj, apa, nagyapa, Csal a József Safárikovo, akit a halál 1988. május 4-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és nem feledték, emlékezzenek rá velünk ezen a fájdalmas, első évfordulón. Emlékét örökké szívünkben őrizzük: örökké szerető és gyászoló felesége gyermekeivel és családjukkal. Ú-1247 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az idő múlik, de a fájdalom megmarad. ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét a ro­konoknak, barátoknak, ismerősöknek, a volt diákoknak, munkatársaknak. Illés- háza (Eliasovce) és Tomasov lakosainak továbbá mindenkinek, akik elkísérték utolsó útjára a szeretett feleséget, édes­anyát, anyóst, nagymamát, Ravasz Lászlóné Füle Ilona nyug. tanítónőt 1989. április 4-én a tomásovi temetőbe Köszönjük a megható búcsúbeszédeket, a sok virágot és az őszinte részvétet, melyekkel enyhíteni igyekeztek fájdal­munkat. A gyászoló család. Ú-1448 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, jó barátnak. szom­szédnak, ismerős­nek, a volt munka­JH társaknak, a PNZZ JÉR, J|R - Hroboñovo dolgo- JIBii zoinak, az UTa RCH légi (Lehnice) üzem­ág dolgozóinak, a város lakosainak és mindazoknak, akik 1989. március 30-án elkísérték utolsó útjára a nagymegyeri (Őalovo) temetőbe a felejthetetlen, drága, jó férjet, szerető, gondos édesapát, drá­ga, jó gyermeket, testvért, sógort, Czina Gusztávot, akit a kegyetlen halál 30 éves korában, rövid, súlyos betegség után ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a gyászbe­szédet, a részvétnyilvánításokat, a sok virágot, koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdal­munkat. Bánatos szívű felesége: Klárika, két kis árván maradt gyermeke: Zolika és Veronika. Ú-1449 ■ Megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, barátnak, mun­katársnak, volt osz­tálytársaknak, peda­gógusoknak, a falu lakosainak és mind­azoknak, akik 1989 március 30-án el­kísérték utolsó útjára a csécsénypatonyi (Öecínska Potőn) temetőbe drága fiunkat, Ozsvald Istvánt, akit a kegyetlen halál 28 éves korában, tragikus körülmények között ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mon­dunk a hnb- elnökének, Tóth Vincének, Pollák Károlynak, a CHZJD-Bratislava vezetőségének a szép búcsúbeszédért. Köszönjük a sok szép koszorút, virágot és részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhí­teni igyekeztek mély fájdalmunkat. Emlékét örökké őrző szülei, testvérei, sógora, sógornője, Juditka és a-gyászoló rokonok. Ú-1447 ÚJ szó 6 1989. V. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom